Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-28 / 149. szám
1918. június 88. • PETŐFI NÉPE • g A korszerűbb műveltségért 2 A Kodály zenei nevelési * módszerének pszichológiai hatásvizsgálata című könyv szerzői — mondták tevékenységük Ismertetésekor —, bizonyítani akarták annak a nézetnek a tarthatatlanságát, miszerint: könnyű a zenés osztályoknak, hiszen azok válogatott gyerekek. Ok a Czollner téri Iskolában válogatás nélkül, az adott osztályok egyikét pénzfeldobással mondták ki zenelsnek, a másikat nem-zenelsnek. Mindenki kiváltsága lehet — Az oktatás határának kibontakozását úgy ellenőriztük — olvasom —hogy az általános iskola első osztályától a negyedikig évente megismételtük vizsgálatainkat. A munkát 1969 tavaszán kezdtük és 1972-ben fejeztük be. — A kísérlet első évében 3 csoporttal kezdtük a munkát: a kecskeméti Kodály Zoltán Általános Iskola első B. osztályával; a Czollner téri Általános Iskola két párhuzamos első osztályával... — Az A. osztály lett zenei«, a B. pedig ennek nem-zenels kontrollcsoportja... — A zenels osztályba a Kodály iskolából járt ki zenetanár heti öt alkalommal, a nem-zeneis osztály pedig az általánosan szokásos heti két zeneórában részesült, melyet az iskola saját énektanára látott el. — Az első év eredntényeinek értékelése nyomán azonban kiderült, hogy a Kodály iskolai osztály tanulói mind intelligenciában, mind — ahogy az utólagos elemzés kimutatta — a szülők szocloökonómlai státusát tekintve — előnyösebb helyzetben vannak a Czollner téri iskola osztályainál. — Kitűnt téhát — olvasom lejjebb —, hogyha a zenei iskola nem is végez nyilvánvaló szelekciót a zenei .osztályba jelentkező gyermekek között (Illetve csupán minimális hallás-, illetve ritmuspróbákat folytat), az a tény, hogy a szülő törekszik arra, hogy zeneis osztályba Írassa gyermekét, már jelent bizonyos szociális szelekciót. — A második évtől kezdve ezért vettünk fel még egy csoportot, melyet a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola két megfelelő évfolyamú párhuzamos osztályából válogattunk )ci, a Kodály-osztály tanulóinak azoclájls adataihoz páronként illesztve. Ezáltal biztosítottuk a teljesen azonos szocloökonómlai státust a két csoport között. A kutatók tehát arra törekedtek, hogy az átlagot vizsgálják és mérjék, olyan eredményt hozzanak létre, amely bármelyik oktatási Intézményben lehetséges, a gyermekek nagy többségére, Vagyis „a gyermekre" általában jellemző, érvényes. Valamennyi korszerű módszert igénybe vették az intelligencia mérése során. A kreativitás (alkotóképesség) vizsgálatakor új tesztanyagok kidolgozására is vállalkoztak. Munkájuk minden részletében, valamennyi szakaszában legfőképpen a gyerekek, helyesebben szólva az egyes csoportok résztvevőinek gördülékeny beszédkészsége, folyékony előadásmódja kialakulását; a követelményekhez, tehát a különböző tantárgyakhoz való hajlékonyságát; és az eredetiséget vetették össze. Ezenkívül sok más tulajdonságát is vizsgálták, hogy a teremtőkészség, az alkotóképesség mutatóit, a műveltség arányait felsorakoztatva szemléltessék a Kodály nevelési módszernek a különböző csoportokra gyakorolt hatását. A tanulmány szigorú őszintesége folytán jócskán előre mutat. Feltárja azokat a részleteket is, amelyekben a nevelési módszer további javítására van lehetőség, vagy szükség. Nem hallgatja el például azt sem, hogy a negyedik évben a nem-zeneis Czollner téri osztály a szabad Idejét színesebb, találékonyabb, érdekesebb elfoglaltsággal töltötte, mint a zeneis osztály. Felkutatták az okát és közük a magyarázatot is. A zenés osztályok megterhelése nagyobb, kicsit nehezebben szakadnak el a tanultaktól. E tekintetben van Mlát Javítanivaló. A nevelők, pedagógusok további feladatának Jelölték meg azt is a tanulmány szerzői: hassanak oda, hogy a zenei osztályok tanulói a különböző eseményekkel és a felnőttekkel szembekerülve bátrabban Vonják be a fantáziájukat, intelligenciájukat a megoldásba. Kényszer helyett öntudat Szinte összegezésnek hat — bár az egész mű lényegét alaposan leszűkítve — a tanulmány végén közölt megállapítás: — A nem-zenelsek közül tehát az alacsony szociális státusúakra a feladat elhárítása, a magasabbra pedig annak túlzottan komolyan vevése a jellemző. Amennyiben ezek a beállítódások felnőtt korra is fennmaradnak — amit ezekbőj az adatokból (mármint a kutatás során tapasztalt tényekből) nem tudhatunk —, akkor sarkítva a jellemzőket, előttünk áll a munkát, mint feladatot kényszernek és énidegennek tekintő, s csak a szabad idejében élő, másrészt pedig a munkát mint feladatot erőfeszítésnek, ambíciót igénylő, és csak a szigorú „sínen futó” gondolkodást mozgósító ember képe. — A zeneiseknél kibontakozóban láthatunk egy olyan optimális tendenciát (hajlamot, törekvést, - amelyre az a jellemző, hogy a szigorú gondolkodást igénylő-helyzetekbe tudnak energiát fektetni, kreativitást (alkotóképességet) igénylő helyzetekben pedig — annak ellenére, hogy ezek feladatizerűek — ezt elfogadva, s ehhez alkalmazkodva, képesek lazán, játékosan beállítódni, s éppen ezáltal Jó teljesítményt elérni. Ezt pedig az Intellektuális (értelmi, szellemi) és emoclonáUi-motlvádói (érzelmi Indokolás) működések korábban bemutatott fokozottabb öszizekapcsolódása, azaz egy Integráltabb (egységesebb, kiegyenlítettebb) személyiség kialakulása révén tudják megvalósítani. Hát ez a lényeg. A pedagógiai rendszerünk fejlődésének, alakulásának egyik sarkalatos kérdése. Különösen ami a személyiségformáló erejét Illeti. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ez év áprlüsl határozatában a következő követelményt szögezi le: „Az Iskolai oktatás és nevelés az eddiginél eredményesebben biztosítsa, hogy a tanulók elsajátítsák a korszerű műveltség és tudományos világnézetünk alapjait, a közösségi élet, a szocialista erkölcs normált, felkészüljenek a munkára, állampolgári kötelezettségeik teljesítésére.” Műveltség, öntudat, a munka szeretete, közösségi áldozatkészség, „éhe a szépnek, a jónak”, s mindazok a jellemvonások, amelyek a gyermeket, a fiatalt, majdan a felnőttet nemesebbé, értékesebbé teszik — ez a célja a pedagógiánknak, s nyilván a zenei-nevelési módszernek is. Nem könnyű olvasmány Amit még meg szeretnék említeni a könyvről. Nem a nagyközönségnek szánt olvasmány. A tömörítést célzó Idegen nyel- ' vű szavak tömege, a „vájtfülűek" által érthető magyarázatien szakkifejezések azt mutatják, hogy csak a zenei pedagógusok, még inkább a szociológusok érdeklődésére számítottak. Pedig érdemes lett volna szélesebb körű figyelemre gondolni. A közérthetőbb leírás sem nyújtotta volna károsan a tanulmányt, ettől sem lett volna „közönséges” a mű. A vizsgálat nem mindennapi volta, az összegezések, eredmények rendkívül tanulságos, izgalmas részletei, a gazdag tartalom az oldottabb formát is értékcsökkenés nélkül viselte volna. És voltaképpen Kodály Zoltán nemcsak zenei alkotásaiban, nemcsak zenepedagógiai munkásságában volt hatalmas, hanem a magyar nyelv művelése tekintetében is. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy méltóbb lenne a szép magyar beszéd egyik legihletettebb védelmezőjéhez, ha a zenei-nevelési módszerének eredményeit taglaló tanulmány nyelvezete, megírásának módja közérthetőbb, magyarabb lenne. Az kétségtelen, hogy a mű nagy értéket képvisel. Különösen most, az oktatási reformok idején. Jó szolgálatot tett tehát a Bács megyei Lapkiadó Vállalat, hogy a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet megbízásából válfv lalkozott a mű kiadására. A Petőfi Nyomda gondos munkája, is: hozzájárult a könyv sikeréhez. Kétségtelen, hogy Kodály zenei-nevelési elvei társadalmi méretű gyakorlatban öltenek testet. Ezt állapította meg a zeneirodalmunk és a zenepedagógia világszerte Ismert, kiemelkedő egyénisége Kodály Zoltán szellemi hagyatékának ápolására, zenei-nevelési módszereinek széles körű terjesztésére a közelmúltban megalakult Kodály Zoltán Társaság is. A Társaság tevékenységéhez, a hagyaték teljes értékelnek feltárásához, közklnccsé tételéhez is gazdag segítség a Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata című tanulmány. B. A. gj&gg . jttggraj&M ÉjMKffigttl| WM&II ELFELEJTETT FILMEK ÉS DOKUMENTUMOK MI IS OTT LEHETÜNK A NEMZETKÖZI MAKETTVERSENYEN A repülés kecskeméti baráti körének tervei Fél órája tartott az olasz—francia világbajnoki mérkőzés, amikor legutóbb a kecskeméti Repülés Baráti Kör szokásos havi öszszejövetele kezdődött Mégis ott voltak vagy harmincán a kitűzött időben. Filmvetítés, élménybeszámolók, régi repülőemlékek felelevenítése és tájékozódás a világ repülésének technikai újdonságai között — mindez szerepel a repülés kecskeméti barátainak rendszeres havi találkozóin. A tervek máris túltesznek a kezdeti elképzeléseken. Időközben megalakult féltucatnyi nagyobb vidéki városban is a baráti kör, s most egymásnak adják az ötleteket. A közeljövőben meglátogatják a kör tagjai a vadászrepülőkel, az ősszel a budapesti körrel együtt nézik meg a Ferihegyi közforgalmi repülőteret, majd a Közlekedési Múzeumot. A nyárra várják Bánhídl Antalt, a hires pilótáit és repülőgép tervezőt, aki a maga szerkesztette kis Gerle—13-mal 1933-ban körülrepülte a Földközi-tengert és a dél-amerikai őserdők fölött kutató expedíciókat vezetett Szeretnék meghívni Rotter ILajoa vitorlázórepülő világbajnokunkat is, aki 1936- ban szintén maga tervezte vitorlázógépén 336 kilométeres céltavrepülést végzett. A NOB ennek az akkor szenzációs teljesítménynek köszönhetően fogadta el a vitorlázórepülést olimpiai versenyszámnak. Hogy mindmáig nem iktatták be az olimpiák programjába, annak voltaképpen csupán anyagi okai vannak. A kör készülődései között külön meg kell említeni a tervezett külföldi utakat. Az egyik ilyen első út valószínűleg a csehszlovák repülőmúzeum meglátogatása lesz a MALÉV különgépéveL Hasonló utakat terveznek a többi baráti könrel közösen a nagyobb nemzetközi repülőversenyekre is. Kecskeméten megindult időközben a repülő helytörténeti kutatómunka. Igazi ritkaságok kerülnek lassan elő, amelyekről a hivatalos repüléstörténet sem tudott eddig. Tassy Elek volt repülőoktató birtokában van más régi Ismerétlén felvételek között több fényképHb dokumentum a kecskeméti repülés kezdeteiről. Legújabban pedig Lóránd Nándor, a kecskeméti patikamúzeum vezetője jelentette be, hogy neki még megvan az a keskenyfiim, amit az első kecskeméti vitorlázó iskolagép levegőbe emelkedéséről forgatott. Lóránd Nándor, az egykor ismert motorversenyző, egy időben ugyanis a repüléssel is foglalkozott. A klub háromhónapos fennállása alatt kinőtte tehát kereteit. A baráti körökre felfigyelt már a Népművelési Intézet. Működésük egyik jó példája annak,' hogy mint tarthat össze a közös érdeklődés akár nagyobb csoportokat is, olyanokat, akik a köznapi életben egyébként semmilyen kapcsolatba nem kerülhetnének. Az is figyelmét érdemel, hogy az ilyen csoport bármi külső vagy felső irányítás nélkül is kutatja és megszervezheti a céljainak megfelelő érdekes és változatos programot. A baráti kör keretében már alakulnak az új tagozatok, speciális érdeklődésű kisebb csoportok körvonalai is. Számosán akadnak például a bélyeggyűjtők-táborában, akik- kizárólag repülőbélyegeket gyűjtenek. Nekik a szükséges történeti Ismeretekkel segíthet a baráti kör, b hasznos lehet számukra az a kapcsolat, ami a kecskemétieket a többi baráti kör hasonló érdeklődésű tagjaihoz fűzi. Mint kiderült, sokan foglalkoznak a városban igen komoly formában makettek készítéséveL Eddig jobbára nem is tudtak egymásról. A kör ennek az érdekes kézügyességfejlesztő és ismereteket bővítő szórakozásnak is igyekszik segítségére lenni a jövőben. Pesti előadókkal, cserepartnerek közvetítésével szolgálhatja amakettezőket. Remélhetőleg az idén Budapesten tartandó csehszlovák—magyar makettkiállftáaon és versenyen ott lehetnek már a legjobb kecskemétiek. A Megyei Művelődési Központ egyébként látva a nagy érdeklődést, az első emeleti színházterem mellett két vitrint engedett át a baráti körnek. Elsőként Tollas György ezüstkoszorús vitorlázó pilótának a képünkön látható kollekciója került a vitrinekben a közönség elé. M, L' (Tóth Sándor felvétele) A szakmunkásképzés és a fiatalság A munkaerő-gazdálkodás a lehetőségek és a tartalékok szigorú számbavételével tervezi a szakmunkásképzést. Ezen a téren jelentős szerepelt kap a 16 éves fiatalok pályaválasztása ég pályaválasztásának irányítása, hiszen a szakmunkásképzést részvételükkel kell megvalósítani. Ugyanekkor a 15 éves fiatalok képezik a természetei munkaerő-utánpótlást. A demográfiai viszonyok kedvezőtlen alakulása miatt tapasztalható volt, hogy 1971 óta csökkent a számuk, de az előrejelzések szerint ebben az évben, 1978- ban már megszűnik ez a jelenség. Sőt, a következő években növekedés várható. A kedvezőtlen viszonyok tették szükségessé, hogy a népgazdasági terveknek megfelelően kiegyenlítsük az aránytalanságokat Az utóbbi években ezért terült előtérbe a 14 évesek, vagyis az általános Iskolák nyoloadlkos tanulóinak szakmunkásképző Iskolákba, illetve középiskolákba való irányítása. Tavaly 27 400 tizennégy éves fiatal került ezekbe az iskolákba. Csehszlovákiában A szakmunkásképzés terén a fiatalok száméit illetően már nincs különösebb probléma. 1976-ban a szakmunkásképző iskolákba való felvétel tervét 100,5 százalékra, tavaly pedig 103,9 százalékra teljesítették. Jelentősen hatott az a tényező, hogy tökéletesítették a szakmunkásképzés rendszerét, beleértve azt Is, hogy a szaktanintézetekben 4 év után érettségiznek a fiatalok. A továbbtanulásnak est a formáját 1977-ben 9062 flatal választotta: kétharmaddal több, mint az előző évben. TÓTH. BÉLA: Legendák a lóról (37.) Amikor átugratott rajtunk az első rtíJvonaL becsuktam a szemem. A lovak, mint a madarak, úgy suhantak, sor sor után elfeküdt testünk fölött. Milyen okos a ló. Az élőre rá nem lép. A katonák, akik harci izgalmukban a messzi célokra szögezik tekintetüket, nem is látnak minket. Elrepül egy zászlóaljnyl rohamlovas fölöttünk, kicsi réssel ott dobog a másik. Lina odaaúg nekem. Micsoda jó lovak I Táltosak! Ilyet kellene szerezni, Boldlt Micsoda lzomkötegek hordják a terhet. Lábuk nem éri a földet! Kicsit szégyelltem, hogy nékem meg keresztbe akadt torkomban a lóimádat. Valahogy nem találtam nagy gyönyörűségemet Így alulról fölfelé nézvést a százával hasukat mutogató katónalovakbnn. Amúgy Igaza van Llnusnak. Mesterállatok ezek. Csak a körme hegyével Is meg ne súroljon akár egy is, a szemünket kiüti, az orrunkat a patkóit pata úgy lenyisszantja, nem teszi helyire az éleiben senki. Ügy tűnt, órákon át megy fölöttünk a roham. Egyszer elhalkul a robogás, és mint a mesékben, ahogy kisüt a nap, békés magunkban fekszünk. Egy ágyú nem pukkan. Fordulunk a gyászos csatamezéből, ahol egy holtat nem láttunk, ballagunk a tárkányl úton. Öreg estére érünk a néptelen határok hepehupái között Csépre. Linus olyan fáradt, amikor kibontom tarisznyámat, két harapás sült hús között elalszik. Fejét váltam párnáira flttyentl, blzodalmasan, mintha tulajdon őriző szülőapja lennék. Nem is ébred meg a hajnali pacslrtaszólg. A boglya gazdája épp lovas szekéren jön takarmányért. Hangosan mórlkál velünk, hogy ebben a szűk hadlvllágban épp az 6 szénáját trlmboljuk. Segítünk neki megrakodni, aztán barátsággal kocslz el 'bennünket Bicskéig. Onnan pedig sétaképp is pár órányi járás Alcsut. Másnap otthon lakunk. Az istállók üresek, a kastélyban egyedül Bulanzsó Péter lakik. Nevetve ciapdos vállon, hogy hol a fenében tekergek ennyi Ideig, már azt gondolta, Párizsban Álltam el lovászmesternek, de még megérhetem, csak Jól viseljem magami Bulanzsé kíváncsian tudakolja véleményem honfitársairól. Mondom, bátrak, erősek, gyorsak. Fölszereltségük hatvan nemesi fölkelést letörölne Magyarország asztaláról, ahogy ebéd után az inasok törlik le a morzialékot. Bulanzsé nem örült különösebben, 'hogy közelítenek honfitársai, — Nem ezeket vártuk. Egy jobb sors forradalma, a 79-es fölnevelte azt a lovat, amely népek, nemzetek nyomorúságára hordhatta volna szét a gyógyírt. Ezt a lovat Napóleon üli. Császárrá kiáltatta magát. Világot akar lelgáznl. öszvér ügy. Nem tarthat sokáig. Ellopta a forradalom jelszavait, és császári mivoltáért váltatja be. — Akkor most hogy lesz? — Ahogy volt. Te lovász leszel, én piktor. Amint legyengülnek az uralkodók, megegyeznek. Ferenc király Itt kucorog Tatán, mert Napóleon ül a bécsi fészkén. Bulanzsé szava egytől egyig bevalósult. Novemberben Itthon voltak Tuslék, Ferenc _ a bécsi Burgban. Kés és kanál úgy csörrent, ahogy öt évvel ezelőtt Mások voltak lovaink. A Győrbe menekítettek elkerültek hadisarcba. Tusi, Henri nyúzottan érkeztek haza. Eltörődtek a franciákkal való győri lakomáktól, ahol állítólag minden este kötelező volt megjelenniük, bizonyos Narbonne nevezetű báró, városparancsnok rendeletiből. Bulanzsé, valahányszor úgy forogta a szó, franciái tapintattal ugyan, így rajzolta le a két lány sorsát. — ütnek-e Tuslék? — Dehogy. Csöndesek, mint a hadtvllág, Köszönésemre mosolylntással válaszolnak. — Na, látod. Ez tellett nekik. Bizonyosan nem úgy jöttek viszsza, ahogyan odamentek I — A franciák részéről megbocsáthatatlan udvariatlanság lett volna két ilyen, most is gusztusos nőt alcsutl mivoltukban hagyni. — Mit jelent a franciáknál ez a fajta udvariasság? — Hogy a te szavaiddal éljek, megszöktök őket, ahogy a ló a lovat. Azt Jelenti. Hát ezek otthon voltak Napóleon fényes grófi, bárói tisztjei között, ahogy a lovak otthon vannak a lovak között. 53. Napóleon után nagy Ínségek következtek élelemben, igavonóban, pénzben. Még nekünk, gatyáiban járó csizmásoknak is levettek a béréből. A 18 krajcár bizony 12-re zsugorodott. Rámtették a hadisarcot. Legényeim helyett, akik elhányódtak a győri csata révén, nem vettek másokat. A lószám leapadt tízre. Magam étettem, csutakoltam hármat. Maradt két legényem, váltva takarmányoztak, vakartak. Hanem ott volt segítségül Linus. Senderedett, blmbósodott. Kinőtte a régi huszárgúnyát. Szeretett. Sokáig nem tudtam, a lovakat-e jobban, vagy engem. De nékem nem volt sürgős. Szó se pottyant közöttünk. Csak az öreg Zámbó tett aggodalmas megjegyzéseket olyankor, ha együtt szálltunk nyeregbe, hogy vigyázzak, le ne essen a lány. Hát hogyne vigyáznék, amikor mióta csak vagyok, vigyázok rá. Hát a magamét csak nem ejtem le talán I De hát ezt Ilyen nyíltan nem lehetett az öreg Zámbóhoz vágni, mert ha akarta, tudhatta 6 is, hányadán állunk. Meg tudhatta minden idősebb lánya, akik pártában élték továbbra Is szép, tiszta életüket. Csak az volt a baj, hogy a legidősebb, a Sári nevezetű — mikor Ferenc újra beleerősödött a trónusába, s kiterjesztette iskolázási lehetőségeit a magyar lányságra is —, bevonult Bécsbe, valamilyen kirurgust palotába, ahonnét évről évre szakemberesedve jött haza. Első nyáron, ha megfordultam nagy ritkán náluk, ferdén nézdegélt rám, nem szólt hozzám egy szót se. Míg azelőtt, Lina kicsi korában beszélhettünk egymással akár órákon át. No, gondoltam, Így van ez, nemhiába mondják, Bécs nem ád, vesz el az észből meg mindenből. Minél inkább felfuvalkodik valaki, annál kisebb hely marad benne a szívnek meg az észnek. No, második nyáron, hogy hazaszáll Sári a nagy nyári vakációban, megyek hozzájuk, rámreccsent, hogy mit Járkálok én hozzájuk. Nem készültem a váratlan kérdésre, de visszaadtam a tromfot. — Tudtommal nem tehozzád Járok! No, több se kellett. Azután a köszönésem Is csak foghegyről fogadta. Gondoltam, tőlem pejtáa ellehetsz Ítéletnapig li, ha Llnua nem változtatja meg lovakkal kezdődött vonzalmait Nékam akkor az öszvér le ember. tgy, lovak, gondok meg urak szolgálatában ütötte el életünk órája az 1815-öt, Napóleont elcsapták a császárságból. Bulanzsé Péter a manzárdszobában nem hujángatott, hogy ugye megmondtam, ugye én előre megmondtam, ml lesz a vége! Engem az egészből az Izgatott, hogy most ml lesz azzal a rengeteg, mesterré kitenyésztett lóval? Hát az prédára megy. Elkótyavetyélik, az irmagja meg nem marad! Micsoda kiváló lótulajdonságok pusztulnak el, ha egy Napóleon napja leáldozlk. — Törvényszerű, törvényszerű — mondta Bulanzsé. — Amikor rendszer változik, pusztul az érték. Képtárak, műkincsek, magánbirtokok, fejek hullanak szét. — De olyan lovakat nem lenne szabad... Apámtól háromszor is kaptam egymás után levelet, amikben magukról alig Ír valamit, hanem a napóleoni lovakról. Fiam, manapság annyi rossz lóért. bűnbe esnek az emberek, hát egy-két jó francia lovat, ott is vagytok a tövén, szerezzetek! Tegyetek valamit! Raboljatok, ha pénzetek nincs. Naponta árverezik a zsákmányolt katonaméneseket Bécsújhelyen. Mint valami velőig vágó vészkiáltás, úgy vágott csontjaimba apám rlmánkodó szava: akár lopva Isi Lopva! (Folytatjuk.)
