Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-18 / 141. szám
4 • PETŐFI NÉPET "♦ 1018. június 18r A gabonaipar és gondjai törekvései Beszélgetés a vállalat igazgatójával A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Jelentős érték tekintetében A megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat évi forgalma eléri a 4 milliárd forintot. Ebből a termelési érték, amely főként a gabonaőrlésből és a keveréktakarmány-gyártásból származik, mintegy másfél milliárd forint. A vállalat dolgozóinak száma megközelíti az 1500-at. Ezek a számok jól bizonyítják, hogy a vállalat milyen jelentős szerepet tölt be a gabonafelvásárlásban, a lakosság és az élelmiszeripar liszttel történő ellátásában, az állattenyésztés takarmányigényének kielégítésében. Tárolótérhiány Dr. Molnár István igazgatóval aktuális kérdésekről beszélgetünk. Először az aratási előkészületekre, s az ezzel kapcsolatos vállalati teendőkre terelődik a szó. — Ez évi felvásárlásunkat a megye mezőgazdasági üzemeinek vetésterveiben Jelentkező változások figyelembevételével határoztuk meg. A felvásárlási előirányzat 426 ezer tonna, ennek nagyobb része kalászos és kukorica A felvásárolandó mennyiség mintegy 80 százalékára kötöttünk már megállapodást. A legnagyobb tétel az étkezési búza, amelyből 190 ezer tonnányit szeretnénk átvenni. Harmincöt felvásárlóhelyen naponta 11 ezer —16 ezer tonna termést vagyunk képesek biztonságba helyezni. Továbbra is raktárgondokkal küzdünk. Sajnos, nem tudunk lépést tartani a mezőgazdaságban jelentkező egyre nagyobb árukínálattal. Növeli gondjainkat, hogy a kecskeméti 22 300 tonna termés befogadására alkalmas vasbeton tároló nem lesz kész az aratásra. Az építőipar nem tudja befejezni az Ígért határidőre. Bízunk abban, hogy talán a kukorica betakarítására elkészül. A kalocsai fémtároló viszont — amely 11 290 tonna szemes termény elhelyezését biztosítja — készen várja az aratást. Az idén átadjuk rendeltetésének a bácsalmási 6 ezer tonna befogadóképességű fémtárolól is. Az előző évek tapasztalatai .alapján csak bértárolásokkal,, az üzemek segítségével tudják megoldani elhelyezési., gondjaikat. Mintegy 80 ezer tonna termés bértárolására lesz szükség. Beltartalmi vizsgálat — Az elmúlt napokban a mezőgazdasági szövetkezetekkel — a területi szövetségek kezdeményezésére — megbeszéltük az aratási felkészülést és a terményátvétel helyzetét. Megállapodtunk abban, hogy kölcsönösen igyekszünk betartani az átadási—átvételi ütemet. Megemlítem azt is, hogy új módszerként vezetjük be a béltartalom szerinti átvételt. A kecskeméti szövetkezetektől már az idén Így vásároljuk fel a gabonát, ez azonban anyagilag nem érinti a gazdaságokat, mert a kifizetés a régi normatívák szerint történik. A tavalyi kimutatás szerint az elmúlt esztendőben huszonhárom nap alatt zajlott le az étkezési búza aratása. A vállalat negyven nap alatt vette át a leszerződött termést. — Az idén azonos mennyiségű étkezési búza átvételére számítunk. Az elmúlt évinél rövidebb időszakra készültünk fel, és ha az Időjárás engedi, 17—20 nap alatt szeretnénk felvásárolni a kenyérgabonát — hangoztatja az igazgató. Növekvő igények A vállalat fontos szerepet tölt be a takarmányforgalmazásban. — Egy érdekes összehasonlító számot érdemes feljegyezni: míg 1968-ban 100 ezer tonna volt a keverék takarmány- Igény a megyében, az idén már megközelíti a 400 ezer tonnát. Ez szemléletesen bizonyítja, hogy milyen sokat, korszerűsödött az állattenyésztés. A szükségleteket sajnos, nem tudjuk kielégíteni. Saját gyártás mellett együttműködési szerződéseket kötünk a mezőgazdasági üzemek kapacitásának kihasználására. Tavaly bővítettük a termelési együttműködés körét a klsszállási Bácska, a lajosmizsei Kossuth és a Borotai Termelőszövetkezettel. Az 1980-ig várható takarmányigény részleges pótlására társasági szerződést kötöttünk hét szövetkezettel és közös erővel létrehozunk egy — évi 45 ezer tonna teljesítőképességű — keverőüzemet. Sajnos a szükséglet mintegy 30 százalékát kénytelenek vagyunk más megyékből vásárolni. Az állattenyésztés fejlődésével emelkedik a takarmányigény. A vállalat erre az esztendőre több mint 500 ezer tonna forgalomra számít szemes és keveréktakarmányból, takarmánylisztből. Ez mintegy 13 százalékkal több, mint az elmúlt évi tényszám. Az első félév számai azt bizonyítják, hogy reális a tervezés, már eddig több mint 250 ezer tonna a forgalom. Űjabb együttműködések Az Igazgató elmondja: — A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az állattenyésztés takarmánylgénye még a tervezett növekedési ütemnél is nagyobb. Az összes értékesítés csaknem 5 százalékkal növekedett az előző év hasonló időszakához képest, ezen belül a kisállattartók majdnem 20 százalékkal vásároltak többet. Ilyen kereslet mellett igyekeztünk megoldani az ellátást. A takarmányforgalmazás kiegyensúlyozott. Azt el kell viszont ismerni, hogy esetenként egy-két napig választékhiány jelentkezett. Tovább folytatjuk a tárgyalásokat a mezőgazdasági üzemekkel a keveréktakarmánygyártással kapcsolatos együttműködésre. Azzal számolunk; í ; bogy az idén 6 ezer, jövőre már 14 ezer tonna többlet'jeiénfkezik bérkeverésből és kooperációból. Természetesen csak akkor, ha a jelenlegi kapcsolataink a jövő években is érvényben maradnak. Azt is meg kell jegyezni, hogy több, mint 160 ezer tonna szemes takarmányt hoztunk a megyébe importból. Ez szükséges volt a zavartalan ellátáshoz. A vállalatra nagy feladatok hárulnak a kenyérnekvaló felvásárlásában és biztonságba helyezésében. Az előző évi tapasztalatokat hasznosítva igyekeztek felkészülni a nagy munkára. A mezőgazdaság fontos ágazata az állattenyésztés, amelynek takarmányellátásához a növekvő igények mellett is hozzá kell járulnia a vállalatnak. K. S. A KALOCSAI Járásbíróság február elsejétől május közepéig tárgyalta azt az ügyet, amelynek elsőrendű válottja Duczer Mihály, a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat gépkocsi-előadója ^volt, s rajta1 kívül még nyolcán ültek a vádlottak padján. A kilenc vádlott közül négyen az említett vállalatnál, négyen a kalocsai AFIT-nál dolgoztak különbö-' ző beosztásban, egy pedig az' ÁFOR kalocsai benzinkút kezelőjeként tevékenykedett, s kapcsolódott be a bűncselekmények elkövetésébe. A Sütőipari Vállalatnál a már említett Duczer Mihály gépkocsielőadó és az ügy másodrendű vádlottja. Csendes Lajos szállításvezető adták ki az üz.emanyagjegyeket a gépkocsivezetőknek, de egymás felé nem számoltak el. Ezekről a jegyekről bizonylat készült, amelyen fel kellett tüntetni a kiadás napját, az üzemanyag mennyiségét és minőségét, s azt, hogy milyen. rendszámú gépkocsi fkapta az üzemanyagot. Az átvételt a gépkocsivezető aláírásával igazolta. Duczer és Csendes azonban üzletet látott ebben. s hamarosan meg is állapodtak a módszerben. Nem volt 'ez új, mégcsak nem is túlságosan bonyolult módszer, mégis pontosan egy esztendeig „éltek belőle”. RÁJÖTTEK, hogy a kiadási bizonylatokat hamisan töltik ki, fiktív, vagyis nem a valóságnak megfelelő bizonylatot készítettek. Az ilyen jegyeken feltüntetett mennyiségről szóló Uzemanyagjeg,veket — amelyeket havonta 2— 3 alkalommal vásároltak az AFOK-tól MNB-elszámolással —• nem adták át a gépkocsivezetőknek, hanem különböző benzinkútkezalőknél értékesítették, a pénzt pedig maguk között elosztották. Azt a tárgyalás során nem lehetett megállapítani, hogy mindketten és minden alkalommal átadták-e a másiknak a Jegyekért kapott összeg felét, de vannak arra utaló jelek, hogy ..becsapták" egymást. Az sem lehetett tételesen tisztázni, hogy a nem kis mennyiségű jegyet, mely kútkezelőknek adták el. A sikkasztások sorozatát nagy télelekkel kezdték: 1976. január 2-án 900 liter normál benzinre szóló jegyet, január 9-én pedig 1B0 literre szóló Jegyet sikkasztottak el. Később már beérték 00, 60, 30 literekkel is, de az enw lített egy év folyamán akadnak még négyszáz, kétszáz literes tételek is, az utóbbiak meglehetős gyakorisággal. A benzin mellett persze olajjegyeket is sikkasztottak. de ezek csupán literes tételek. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha az egy év 'alatt harminckilencszer megismételt módszer következményeként 38 ezer liter normál benzint és 400 liter szuper benzint, továbbá 850 liter gázolajat, valamint 33 liter AROL-olajjegyet adtak tovább összesen közel 200 ezer forint értékben. CSAK FELTÉTELEZETTEN kapcsolódik az ügyhöz Párti Lajos, kalocsai ÁFOR-kútkezelő, aki a kérdéses időben ismeretlen személyektől ötezer forint értékű Uzemanyagjegyet vásárolt, literenként négy forintért, s Így minden literen egy forintot nyert. Orgazdaságért vonták felelősségre, mert tudta, hogy a jegyek, amelyeket megvásárolt, bűncselekmény útján jutottak az eladó gépkocsivezetőkhöz. A sütőipari vállalat javitómű-1 hellyel is rendelkezik, ahol a vállalati kocsikat tartották karban s az ehhez szükséges alkatrészeket a raktárban tartották. Nos, a raktár kezelője, Duczer Mihály volt. A javítóműhelyt pedig Olasz János vezette. Az olvasó — Ismerve Duczert — ebből már sejtheti, hogy ml következik: az alkatrészekből sikkasztottak, s ebben megállapodtak közösen valósították meg a bűncselekményeket. Ilyen megállapodás vezetett aztán arra, hogy a raktárból egymás után kerültek ki hengerfejek, hajtókarok, forgatytyús tengelycsapágyak, kipufogódob, vezérmű-fogaskerék, dugatytyúgyűrűk, fékdobok, tengelycsonk, fényszóróbetét, gyújtógyertyák, sőt még szélvédő üveg Is. Duczer és Olasz János a raktárból összesen több, mint 32 ezerfortnu értékű alkatrészt sikkasztott el, | de ezenkívül Duczer egyedül még további hatezer forint értékű al- [ kulrészt is elvitt. A Sütőipari Vállalat ás a ka- j locsal AFIT között szerződéses i viszony volt olyan vonátkozás-1 ban, hogy azt a gépkocsit, ame-1 lyct a vállalat saját javítóműhe- j lyében nem tud megjavítani, vagyi nincs hozzá alkatrésze, azt az. AFIT javítja meg. Duczer és j Olasz azonban azt a gyakorlatot j alkították ki — az AFIT egyes! alkalmazottaival összejátszva —, ' hogy nem a javítandó gépkocsit < vitték az AFIT-hoz, hanem on- j nan az alkatrészt kapták meg. |j Csakhogy — mivel a két vállalat között MNB-elszámolás volt — aj sütőipar úgy fizetett, mintha a javítást az AFIT-nál végezték jj volna, tehát az alkatrész árát, a | munkabért és egyéb százalékokat | is fizetnie kellett, mert az autó- | javító vállalatnál úgy állították ki a számlát, mintha a javítás íj ténylegesen náluk történt volna. Duczer Mihály és Oasz János ezzel a sorozatos csalással — őszszesen húsz esetben csinálták meg — 13 ezer forint kárt okozott az Sütőipari Vállalatnak. Utolsó ak- | dója az volt az elsőrendű vád- j lőtt Duczkernek, hogy 1976. december 29-én vállalati pénzen öt darab Polski Fiat személygép. ;< kocsira való radial gumiköpenyt jj vásárolt a hozzá való belsőkkel együtt. Ezeket bevétaleztette a _ raktárba, majd fiktív kiadási bl- ; bizonylattal úgy tüntette tel, jj mintha a köpenyek a vállalat j egyik gépkocsijára kerültek volno. A valóságban a saját autójá- , ra szerelte a gumikat. A BÍRÓSÁG Duczer Mihályt „ bűnszövetségben, magánokirat-hamisítással és jelentős érték tekln. tétében folytatólagosan elkövetett sikkasztás és csalás miatt halma- ‘ zatl büntetésként négyévi szlgorított börtönre, tízezer forint va- ! gyón elkobzásra ítélte és további í öt évre eltiltotta a közügyektől. Csendes Lajos két év és tíz hónap börtönt kapott, ötezer forint vagyonelkobzásra Ítélték és há- ■ rom évre a bíróság eltiltotta a közügyektől. Olasz János bűntetése tíz hónap börtön, kétezer j forint pénzbüntetés és a köz- | ügyektől két évre történő ejtil- jj -tás. A többi hat vádlottat 1500 !) forinttól 8000 forintig terjedő í.j pénzbüntetéssel sújtotta a bünte- J tőtanács. Ugyanakkor a bíróság a ’ sértettel — a Kalocsai Sütő- ; Ipari Vállalatot — kártérítés igé- i nyével a törvény" egyéb útjára | utasította. SÚLYOSBÍTÓ körülményként I vette figyelembe a bíróság Du- j ezer Mihálynál, hogy cselekmé- j nyelt a társadalmi tulajdon sérelmére, hosszú időn keresztül követte el, bizalmi munkakörével visszaélve. Enyhítő tényező volt ! viszont, hogy két kiskorú gyér- j mek eltartásáról gondoskodik, s I büntetve még nem volt. Csendes , Lajosnál és Olasz Jánosnál ha- j sonló súlyosbító és enyhítő kö- I rüményeket talált és értékelt a bíróság. Az (télét csak részben I jogerős. G. 8. EGYMILLIÁRD CSAVAR! • A Csavaripari Vállalat 1. sz. gyárában az idén több mint egymilliárd darab köt őelérhet — csavarokat, csavaranyákat, szegecseket stb. — gyártanak. A terv teljesítésének, illetve túlteljesítésének egyik biztosítéka, a gyár 48 szocialista és két munkabrigádjának versenyvállalása. Ké. pttnkön: Részlet az üzemből. (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS.) M mmxmimmmmMffifflmmmmMimtmm TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (29.) Németül beszélt. Aki Végegyházán tanult, noha német oskolamestertől, mint én, csak az érthette, hogy: elrendelem, megparancsolom, bezáratom! Nézek körül a nagymajori pusztaságban, az ember szeme egy nyugalmas koronájú fába nem tud megkapaszkodni, egy lovat nem lát. Ugyan jó messzi földbe ásott kondérok gőze szállingál, mint téli disznóöléskor a tűz füstje, aztán megint csak ködöskés távolságok. A rövid beszéd végén neszelünk föl, hiszen az örökös katonának ment 'mundéros káplárok kaparintanak kézbe bennünket. Rajokban vonulunk bogáncsos hepehupák között a kaszárnyaépítőkhöz. Tavaly itt még szamártöviseket simogatott a szél, most öt akkora épület fundamentumában serénykednek a kötényes mesterlegények, hogy egyikben-másikban elférne ezer ló. 41. Júniusig a kaszárnyaépítőknek cígeltem a téglát, maltut. Egy lónyerítés után a fene majd megevett. A tégla kiköszörülte a kezem duzzanatait. Nem volt sok válogatnivalóm, vagy az égetőkemencékhez, vagy az Aradról érkező szekerek lerakásához lökték az embert. Csikós, katona, nem volt abban válogatás. Ha rámjött a lovazhatnék, hazasuttyantam, néha éjszakának évadján, mondom apámnak, kicsinyég adja már alám a lovát, mert ki vagyok rá éhezve rettentően. Szerencsére értett éngem az apám, hát hagyta. Hajnalra mindig szépen visszaakasztottam a lovát, én meg álltam a majszterlegények mögé téglát trógerolni. Júniusban megjött a bukovinai ménes. Kétszáz ló, meg a legénység. Ott táboroztak a Nagymajor. környékén, azok dobogása, messzire terülközése odalátszott az egyre magasodó kaszárnyára. Élt a reményem, .hogy ülők én még lovon! A bukovinaiak között jó cimborákra leltem, na, esténként, ha fájrontot kiáltott a pallér, a nap már elköszönt, ugrottam a lószagú komák közé. Maga a kesernyés lószag is kiment belőlünk, az aro- ' más, csípős csikóillattal együtt, helyette belénk költözött az égetett meszek és téglák mesteres, idegen szaga. A lovak felhorkantottak, ha abban az aneugban közéjük mentem. Holdvilágnál ültünk, kóstoltuk a bukovinai lovakat. Pár hét alatt kiismertük őket. mert a barakkszállásokban járkáltak • hírek, hogy nyergest választhatunk, ahogy ideér a kétezer szilaj. Azokra nem lehet ülni, hát nyissuk a szemünket, mert alkalomadtán rá kell mutatnunk ä szerszámlóra. Már éppen a dudacserepeket malteroztuk az emeletes kaszárnyák tetején, mikor híreltük, hogy jönnek a csikók. Tíz ménesbe osztották őket. Kétszáz csikó meg egy icatonacsikós mellé löktek másodmagammal bojtárnak. Fájdltottam a sorsom, hisz kinőttem azt én már tizenkét éves koromban. A fölöttesem félt a lótól. Mivel rajta katonaruha volt, övé lett a bizalom. De vigasztalódtam is. A bukovinaiak közül kikóstolt lovat rámruházták, ahogy kívántam. Jó, kis könnyű járású, fekete kanca, törzskönyve szerint erdélyi születésű. A Virág nevet én ragasztottam rá. Lóállásunk kint volt fölütve Fecskésen, a gazdám mindennap bejárt parancsosztásra. Az első pillanattól irlgyem lehetett, mert soha nem mondta meg, mi a parancs, ml a várnivaló, csak kummogott az orra alatt. S rettenetesen törte, üldözte a lovát, tudni akart vele bánni. Úgy ülte, mint majom a köszörűkövet. Félt, meggörnyedt rajta. Sehogy se érezte, mit lép alatta a ló. Mi meg, hogy ilyen begyógyult szájú volt velünk, bojtárjaival, hát nem mondtuk neki, mit is kéne mozduljon, hogy a ló is értse. Úgy lehet, hasztalan mondtuk volna. Vaknak hiába mutatjuk, merre virrad! Hanem kitudtuk a bukovinai cimboráktól, hogy harminc nap múlva jön a kalapos király, megszemlézni mezőhegyes! alkotását. De előre megparancsolta, hogy érkezésekor nem kíváncsi semmiféle parádéra, csak az eredményekre. Az ember mindent tudott. A ló révén Ismeretségben voltunk a főispán kocsisával, meg az alispánéval. Az urak kocsisai pedig többet tudtak a világ fordulásairól, mint maguk a főispáni titoknokok. Mert a titoknok nem ülit örökösen a bakon, de a kocsis hallotta azt is, ami nem rá tartozott. Na, ilyen nyomokon megtudtuk, hogy nem lesz clírasallangos megyei bandérium a király fogadására. Nem lesznek nemesi fogadó bizottságok és köszöntők. Százlovas csapat mezei versenyét engedik csak. De arra máris lehet jelentkezni. Mondtam apámnak, hogy én föllratkozok. Megvidámodott. — Vegyük készület alá a Virágot! — Mit kell azon készíteni? — Hallottál már mezei futó-, versenyről? — Maguktól, ahogy beszélni szoktak róla. — És azt hiszed, annyi, hogy nyeregbe csikós, aztán hajts?! —' Hát? A többit tudja a ló. — Tudni tudja, csak bírja-e? A mézei venseny nagy úttal jár. Bíróssá kell edzeni! A szegvári alispán lovásza éppen ide alá járkált választási malacokért, kérdés nélkül ellotyogta a föltételeket. Szeret okosnak látszani, hiszen nem akárki keze-lába ő. Na, mondja, hogy a makófalvi átkelőtől indítják a versenyzőket egy csapatban, a király személynőkének a lobogó jelére. A cél, itt, a nagymajori magaslaton letűzve, a király jelenlétében várja a befutókat három óra leteltével. A távolság Makótól Mezőhegyesig öt magyar mérföld. Torony iránt. De nem az úton ám! Így aztán lesz az a távolság hat magyar mérföld is. (Több mint 50 km.) Erre kell a Virágot fölkészíteni. Készültünk aztán, apám aggodalmai között. Ahhoz kínozni kellett a lovat. Nem legelhetett. Egész nap ültem a hátán. A titkokat a benevezett katonacsikósok nem tudhatták. Szájpecek helyett kopárosra kötöttem, hogy zöldet egy szálat ne tudjon a szájába venni. Nézett rám a Virág, mit akarok ezzel a bolondériával. Kapott tavalyi szénát. Este hazaugrattam, frissen fejt kancatej várta a Virágot vacsorára. 42. Napi két mérföldnyi vágta az őszi szántásokon is hozzátartozott Virág felkészítéséhez. Apadozott a horpasza. Nézett rám, de a rivális versenytársak is. Kicsi kárörömmel látták, hogy száradozik a bőr is a lovam horpaszára. Esti vágták után pár korty vizecske. Szigorú erősítés a széna leszorításában, az abrak menynyiségének leszorításában. A tréning tizenötödik napjától pörkölve kapta a zabot, félvödörnyl kancatejet, és emelődött a vágta távolsága. Amikor már csak nyolc napunk volt a versenyig, apám vizsgálgatta a lókukót. Amikor nem volt benne nedvesség, azt mondta, készen vagyunk a verseny vágtára. Egy napig pihentó hagytuk, rá se ültem, marék széna, fél vödör kancatej, sétált a kopároson. Persze, a többiek se voltak restek. Ki mit gondolt, úgy erősítette a lovát. A császár érkezése előtti napokban hangos zajjal építették a nagymajori sátrat, eléje a lobogók rudazatát, a célszalag ustorfáit ásták, zölddel fonták a bevezető korlátokat, deszkasupa épült a katonai zenekarnak, pódium a bíráló szemlélőknek. Ivóhelyek, ülőpázsltok a közönségnek. Megérkeztek a szállásmesterek, és azon porosán, ahogy a Temesvár-Kikinda felől beporoszi káltak az ünnepség terére, osztották a parancsolatokat. (Folytatjuk.) 9 • A vállalat bajai gabonatárolója.
