Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-02 / 128. szám
Szovjet írókkal Kecskeméten 1978Ä]'M> 2. • PETŐFI NÉPE • 5 Táborozni indulnak a kisdobosok és úttörők 0 Jaan Kross. Fárasztó napok után ismerkedett Kecskeméttel a Magyar- Szovjet Baráti Társaság meghívására hazánkba érkezett szovjet íróküldöttség. Ellen Niit és Jaan Kross ötödször, Vlagyimir Amlinszkij negyedszer látogatott hazánkba; elhalmozták őket meghívásokkal. Mindenkinek kijárt legalább egy teleíonhivás, egy pohár bor, vagy kávé melletti eszmecsere, a legjobb barátoknak hajnalba nyúló beszélgetés. Kísérőjük hatvan percre korlátozta a városnézést, szusszanthassanak egy órácskát a délutáni író—olvasó találkozó előtt. Petőfi észt fordítója Hiába ügyeskedett a kísérő, túllépték a megszabott időkeretet, mert a talllnni íróházaspárt, a moszkvai Amlinszkijt annyira érdekelte a magyar történelem, hogy megfeledkeztek a gyorsan futó percekről, az éjszakázásokról. Újabb és újabb kérdéseket tettek fel, alig akartak kimozdulni a Luther-udvarból, hoszszan keresték a Petőfl-emlékeket. Már délután, a Megyei Művelődési Központban rendezett öszszejövetelen jegyeztem fel a finom vonású, rokonszenves Ellen Niit asszony szavait. — Kecskemét nevét először egy Petőft-versben hallottam. Ilyennek képzeltem a Kiskunságot, mintha fiatalkoromtól ismerném ezt a tájat. Sajnálom, és kicsit szégyellem, hogy Petőfi észt fordítója tolmácsra szorul. Az egyetemen a finnugor nyelvekkel is foglalkoztam, de hát ez nem tegnap volt. A négy gyerek, a sokféle elfoglaltság kicsit elkoptatta . egykori ismereteimet. Arra jól emlékszem, hogy már az elemi' iskolában megemlékeztünk a nyelvrokonságról. Hallgassák meg egyik versemet, megérzik bizonyára, hogy zenéje, hangulata mennyire hasonlít a magyarra. A költeményből egy szót sem értett a hallgatóság, mégis szívből jött a taps, őszinte volt az elismerés, hatott a muzsika. • Ellen Niit. Küzdelem Madáchért Professzornak, jóságos gyermekorvosnak gondolnám Jaan Krosst, ha nem olvastam volna a könyvnapokra megjelent Menny-kő című kötetét. Lélektanilag hitelesen, ízes, választékos stílusban ismerteti meg olvasóit az észt költészet csodagyerekének és a nagy nyelvtudósnak találkozásával, a kis nép nemzeti hőseivel, A nagy művéltségű Kross anynyira tiszteli a kifejezés nemzeti sajátosságait, az árnyalatokat, hogy mindig eredetiből fordít. Több Irodalomhoz van kulcsa, több nyelven beszél. Csak Madáchcsal tett kivételt. — A Fausttal rokonítható, először talán ez csábított. Hamarosan meggyőződtem arról, hogy világirodalmi értékű alkotás. Filozófiájának, mondandójának pontos megértésében 24 fordítás segített. Mint a képrejtvényben, úgy bontakozott ki a dráma. Minél többet megértettem, annál inkább nyilvánvalóvá vált, hogy remekműre találtam. Az első három képet teljesen önállóan ültettem át észtre, a többihez nyersfordítást használtam. A tartui színház is bemutatta fordításomban Az ember tragédiáját, még Pesten is vendégszerepeitek. A, magyar filmek kedvelője Két évtizeddel fiatalabb Vlagyimir Amlinszkij, a moszkvai írószövetség titkára. Bár Csehszlovákiában, Lengyelországban több regénye jelent meg, mint nálunk, mégis nagy-nagy szeretettel szól hazánkról. A példány-, számoknál fontosabb kapcsolatok, indítékok alakítják, formálják a vonzódásokat! A magyar olvasók is kedvelték, szeretik a Felhők a város felett című kisregényét. A Hazatérés kedvező fogadtatása, visszhangja mutatja, hogy felfigyeltek problémafelvetéseire, pontos ember- és környezetábrázolására. A Megyei Művelődési Központban összegyűltek kérdéseire elmondta, hogy fontosabb műveit t Vlagyimir Amlinszkij. valamennyi szocialista országban kiadták, több írása megjelent Olaszországban is. Továbbra is a nemzedéki problémák foglalkoztatják, egy fiatal útkereséséről tudósít a most készülő kötete. Nagy tisztelője a magyar filmművészetnek, nemcsak azért, mert szakmabeli (filmművészeti főiskolát végzett, forgatókönyveket írt); érdeklődéssel figyeli a legjobb rendezőink kezdeményezéseit. Hoztak — kaptak A „Kell a jó könyv” mozgalom résztvevői töltötték meg a Május 1. téri intézmény Ifjúsági klubját. Nyilván még többen eljöttek volna, ha szélesebb körű hírverés előzi meg a találkozót. Így is tartalmas, érdekes, hasznos volt. A feltett kérdésekre elhangzó válaszokból megtudtuk, hogy a kis Észtországban átlagosan öt-hétezer példányban jelenik meg egy-egy kötet, a könyveket szinte kivétel nélkül lefordítják orosz nyelvre. Egyik-másik több százezres példányban jut el az olvasókhoz. Ellen Niit, Jaan Kross és Vlagyimir Amlinszkij egyaránt jól ismeri a huszadik századi magyar irodalmat. Ady Endrére, Radnóti Miklósra, Illyés Gyulára, Juhász Ferencre? Nagy Lászlóra, Csanádi Imrére hivatkoztak egyebek között. Viszonylag kevesebbet tudnak a prózaírókról. Munkakapcsolatot alakítottak ki Képes Gézával, Rab Zsuzsával, Elbert Jánossal és másokkal. Rövid itt-tartózkodásuk alatt is sokat adott a három szovjet író. De ők sem üres tarsollyal távoztak. Magukkal vitték azoknak az olvasóiknak a megbecsülését, akik immár személyes ismerőseik közé tartoznak, új benyomásokat szereztek Magyarország egyik legérdekesebb városáról. Elragadtatással beszéltek a naiv múzeumról, a Kodály-intézetről; „kevés város él ennyire a történelemben, a múlt és a jövő között kevés helyen kapott a népművészet ilyen egyensúlyozó, összekötő szerepet”. Heltai Nándor Kétmillió kötet A Mongol Tudományos Akadémia Könyvtárát 1921-ben alapították, Első igazgatója O. Zsomján volt, Szuhe Bator tanítója, aki szenvedélyes könyvbúvár lévén az egész országot bejárta, s a mongol írásbeliség értékes régi emlékei után kutatott. Az első években a könyvtár egy földszintes, agyagból vert épületben kapott otthont, s készlete alig kétezer kötet volt. Ebben az időben kezdték meg régi mongol irodalmi emlékek felkutatását, restaurálását. Az értékes művelődéstörténeti emlékeket 1939-ben új épületbe költöztették át, amely már a sajátos követelmények , figyelembevételével könyvtárnak épült. Jelenlegi helyére 1951-ben került az Állami Nyilvános Könyvtár. Napjainkban kétmillió kötetnél több könyvet és kéziratot őriznek itt. Külön termet kaptak a legritkább és legértékesebb mongol, tibeti és szanszkrit nyelven írt müvek. (BUDAPBESS) A kovácsművész műhelyében Szerencsi Kálmán egri kovácsművész húsz éve foglalkozik különféle kovácsolt dísztárgyak készítésével. Alkotásai Itthon és külföldön egyaránt elismerést és hírnevet szereztek számára/ 0 Szerencsi Kálmán. 0 A mester alkotása: utcai lámpa. (MTI-fotó, Manek Attila felvételei — KS.) Elhiszitek-e. hogy vezetőitek az elmúlt szeptemberben küldték el az első táborhelykereső leveleket a Duna-kanyarban, Bükkiben. Pilisben, Mátráiban levő csapatok Vezetőihez, kérve őket arra, segítsenek nekik. A válaszok rendre-sorra megérkeznek. gyakran azzal a vitszontkívánsáiggal. hogy a hegyek között élő pajtások az Alföldön keresnek táborhelyet... Lassan' kialakulnak a végleges elképzelések a csapattáborok helyét illetően. — amikor a Bács megyeiek a helyszínre érkeznek, barátok várják őket! Néhány /csapatunk tagjai hosszú évekre /szóló barátságot kötnék a nyári táborhelyükön élő pajtásokkal. A csapa ttáboron kívül a másik — az idén nagy érdeklődésre számottartó forma — a vándortábor. Hívei vallják, hogy így. gyalogosan vándorolva ismerhető meg Igazán egy tájegység. iÁ váltótáborok továbbra is a legnagyobb forgalmat bonyolítják le. A gondosan megválasztott helyeken hét-nyolc h^ten keresztiül sorra érkeznek az úttörők, a nyár folyamán nyolcszázan. ezren! Az idén csaknem 10 ezer Bács- Kiskun megyében élő úttörő és kisdobos indulhat nyári táborba! /Először érkeznék a Kiskun-túra keretében hozzánk úttörők száztízen. 10 napos kirándulásra, ismerkedni a Kiskunsági Nemzeti Parkkal, felnőtt vezetők, erdészek segítségével. iNézzük hát. honnan merre indulnak szűkebb hazánkból a vörösnyakkendősök. bővíteni ismereteiket mozgalmi keretek között. A baijaiak Balatonberényben építették fel váltótáborukat, közvetlenül a tó partján. Kárászon, a szomszéd megyében ugyancsak kialakítottak egy csapattábort. A bajai járás csapatainak váltótábora Káptalanfüreden lesz. míg négy csapat tagjai a Cserhátba, a Zemplénbe, a Mátrába, illetve a Duna-kanyarba szervezték vándortábort maguknak. (A kiskunhalasiak váltótáborát 1 a Duna partján, Dömösön építették fel. Indulnak külföldre. LengyelOrszágba is. cseretáborba. A járásbéliek váltótáborát Bélapátfalván. Balatonakaliban, illetve Kunfehér tón építik íeL 'A kiskőrösiek csapattábora Balatonszabadi-Sóstón lesz. és négy vándortáboruk indul útra. Kalocsán és a járásban összesen huszonegy csapat tagjai mennek táborba, hat csapat pedig vándortábort szervezett. A kiákunfélegyhaziak négy csa• pat részvételével önálló csapattáborba indulnak. A kecskeméti járás úttörővezetői Bakonybélen építik fel sátraikat. hatvan nap alatt mintegy ezer úttörő érkezik ide. A vándortáborokat is gondosan alakították ki. Az izsákiak a Mecsekbe, a tiszaalpáriak a Pilisbe, az ágasegyháziak a Mátrába mennék. Érdekesség, hogy az izsáki kisdobosok a Duna-kanyarba, az ágasegyháziak Horányba is ellátogatnak néhány napra. Cseretáborozásra a kerekdombiak az NDK-ba, a Tiszakécske II. úttörői Csehszlovákiába utaznak. Káptalanfüreden a kecskemétiek váltótáborát alakították ki. összesen ezer úttörőt várnak ide, tíznapos váltásokkal. A sorrend is kialakult már; a Petőfi-iskolából érkezik az első, — a leninvárosiból az utolsó csoport. Három csapat vándortáborba megy: a Béke tériék Szilvásváradra, a Hosszú utcaiak Egerbe, a Czollher tériek a Szelidi-tó partján vernek sátrat, önálló csapattábora lesz a Jókai utcaiaknak Királyréten, a Zrínyi iskolába járóknak a Duna-kanyarban, a Halasi útiaknak a Bakonyban, és a Méheslaposi úttörőknek a Bükkben. A nyári vakáció idején Balatonfenyvesen a megyei úttörővezetőképzőn az idén is sok száz úttörő ismerkedik meg a következő mozgalmi . esztendő programjával. készül fel arra. hogy őrsvezetőként. rajvezető-ihelyettesként. raiti tikárként, ifivezetőként tevékenykedhessen a továbbiakban. Természetesen jutalomtáborozásra is jut. idő a fenyvesi épületben, a kiemelkedően jó munkát végzőket most is ilyen jutalomtálbor várja. Az idén is. ahogyan az elmúlt években, várjuk beszámolóiltokat, leveleiteket a különféle táborokból. hogy hírt adhassunk az itthonlevőfknék. merre vannak, mit csinálnak a távollevők. Tudósitóink jelentik Budapesten voltak kirándulni a keceli úttörfik — irta levelében Varsa Erzsi. Els6 útjuk a Nemzeti Múzeumba vezetett, megtekintették I. István koronáját és a koronázási ékszereket, majd egy kiállítást. Magyarorszás története a honfoglalástól 1849-ig — címmel. Erzslék megnézték a Planetáriumot és ellátogattak a Vidámparkba Is. Autóbuszból az Országházban és a Hősök terében gyönyörködtek. Nagyszerűen sikerült kirándulásról küldött beszámolót Helvécla-Feketeerdőről Molnár Erzsébet Klára. A háromnapos kirándulás során — az autóbuszokat a helyi állami gazdaság adta — eljutottak a Jászberényi Lehel Múzeumba. Gyöngyösre. Mátraházára. Kékestetőre. Miskolctapolcán aludtak. indultak Aggtelekre, onnan pedig Sárospatakra, ahol a Rákóczi-vár megtekintését tűzték ki célul. Miskolcon keresztül érkeztek haza, sok-sok élménnyel, a nagyszerű túra után. Az egész úttörőcsapat részt vett azon az ünnepélyen amit az Edzett ifjúságért-mozgalom jegyében rendeztek Nemesnádudvaron, irta Simon Mátyás. Bemutattak különböző gyakorlatokat. ugrásokat. Jutott idő kűtélgyakorlatrá, labdarúgó- és kézilabda-mérkőzésre is. Nagyszerű eseményről küldött tudósítást Jákovlcs Agl Kunfehértóról. A csapat jubileumi ünnepére és az úttörősvatásra vendégül látták a csapat mártír-névadójának. Sziklai Sándornak özvegyét és leányát. A pajtásokat örömmel töltötte el. hogy két rajvezetőjük. H. Tóth István és Baráti Pétemé kitüntetést kapott. A megyei népdalversenyen helyezést elérő Madácsl Erzsi Kiváló Úttörő, kitüntetést kapott. (Hozzátesszük: ezt kapta Agl is!) Selmeci Katalin TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (15.) Ilyenkor inkább eltérésednek az ágaskodó társ mellől, legalább annyira, hogy a kis árkánnyal hurkot vethetek a két hátsó lábát összehúzandó. Amikor a gyöpet is kiveszem alóla, elbizonytalanodik a ló. A legtöbbje inkább lefekszik, minthogy elessen. De ha nem adja még magát, még, az első lábalt is árkányba fogom. Attól már eldől. Szépen kell dönteni, hisz tehetek benne akkora kárt, ló nem 'lesz belőle, csak pörkölt. Némelyik a földön fekve is veri magát, akkor rakásra húzom a négy lábát, de olyan közeleseri, ahogy négy ujjamat össze tudom érinteni. Most jön a kötőfék. Ezt a nyakát nyújtogató táltos fejére gombolom a fapöcökfrel, a futtató kötél máris annak az álladzó karikájában van. Szép nyugodtas mozdulatokkal a húrkólót kiveszem a nyakából, megoldom a lábfogó árkányokat. Ilyenkor kicsi hízelgő beszédekkel kell élni. Megkönnyíti a bánást. Szép, finom madárfüttyentések is nyugtatják, És vigyázni, hogy fölálltában maga alá ne törje a lábalt. Ekkor aztán, ha annak való, aminek szánjuk, hát fölrúg a két hátsó lábával, nekiindulva a vakvilágnak. Kicsit szaladjunk vele, távolodunk is a ménestől. Még nem hiszi, hogy kézben van. A futtató kötelet pedig engedni neki, ha kell, ötven ölnyire is, hadd fáradjon vele. Akkor aztán a kötél, tartása szerint a’ nehezebb oldal felé kezd kanyarodni, körben fut. Már a miénk. Hadd fussa a köröket. Az igazi ló százszor elforogja a kötelet tartó csikóst, amikor érezni lehet vágtáján, hogy veszti az erejét. Nem kell letörni, vadítani, tajtékdúrásig hajtani. Amikor magától csihad, hagyni kell. Kicsit a futtató száron közelébb lehet hozzá menni, ha tűri jó, de ha nem tűri, se baj. Nem egy nap alatt születik a nyerges! Mikor úgy a pányvajárást tudja, érzi a nyaklót, meg a vezetékszárat, hogy nem szaggatja,, nem esztelenkedik vele, hanem belátja, hol a vége erejének, a kötélnek, az okos ló hamar megtanulja, nem kell neki két nap, jó szóra megáll. Hanem, hogy így mutatom én húsz embereimnek a szelídítő' Iskolát, veszem észre, hogy Szepl is ott áll, ideszánt ötven katonájával, fordítja nékik szóról szóra mozdulataimat. Gondolom, jól is teszed pajtás. Lehet itt ötezer katona alá való cocó, mire azt én húsz emberemmel elkészítem, a török még egy Temesvárt fölépít ellenetek. Na, hogy így megmutattam az elsőnapi tudnivalókat, csak neki árkányozgatják embereim is magukat a szemmel választott, csikóságnak. Teszik olyan szépen, ahogy tulipán nyílik a szemünk láttára, ha fölkel a nap. De nyugodtan ám, emberek! Nem ám, hogy nekiessünk, mint bolond tehén a fiának. Érző lelkek ezek. Az ember hamarébb eltűri a gorombaságot, mint a ló! A ménest egyszerre négy embernél több ne környékezze! Megfutnak Izgalmukban, mehetünk utánuk, míg állásra verjük •őket. Négy ember négyfelé osztja a csapat figyelmét; jobban boldogulunk. De az én embereim, mintha a vadászaton lennének, olyan szenvedelmesen merülköznek a lófogó játékba. Egy legényein, Sévity Lázó indul a lócsapatnak, de üres kézzel. Mondom, árkányra, Lázó, hova mégy puszta kézzel? De nem szól, csak int, ahogy szimatra indult •kutya legyez vissza farkával gazdája szavára, ha elfogja a buzgalom. Lessük aztán Lázót. £ Hátulról támadja meg a választott csikót, mint a farkas. Mire az horkanna egyet Ijedtében, a horkanás után felrúgna, Lázó a horgaslnára lépve a hátán terem a szilajnak. Átkulcsolja a nyakát, lábával a hasa alá kapcsol. Teheti, karikalábú, mint akinek hordón szárították a gatyáját. Kivágódik a csordából, ahogy szikra röppen az éjszakai rőzselángokból. Kapitány Korbász .is csak föltaszítja fejebúbjára fazéknyí csákóját, a térdét veri, s mondja az ebedeussát, az ebedeussát az anyjának is neki, de egy pimasz tyirmok ez. te, halljátok, mint az ördög! Háj, háj, tyirmokbm, tyirmokom (gyerekem), ilyenek lopdosták Kecskeméten is a csikójainkat! Még gatya se volt rajtuk. Hogy hívják ezt • a tyirmokot? Nem ő volt a tolvaj? De ha kitapintom, huszonöt naponta a hátsó fertályára, de utána magasra akasztom, annyi bizonyos! De Korbász is inkább örömében beszélt, mint haragjában, hisz süvít Sévity olyan pompázatosán a pusztában, alig győzzük szemmel tartani. Már birkányi alakot mutat csak, aztán kutyái nagyságában távolodik, s elfogy fecskényire, míg kitűnik látásunkból. Ló, lovas egyben. Rágombolta magát, fejét a nyakára szorította. Tudtam a titkát. Tényleg lólopók fogásai ezek. Ahogy a karjával elől megkulcsolja a ló nyakát, úgy szorít egy kicsit a légzőcsövön. Nem erősen, mert ha hirtelen szorítja el a levegőt, bukik a ló akkorát, a lovas is repül. Csak szedjük mi árkányra a többi gyalog emberrel a csikóságot, ki butább, ki okosabb, olyan eredménnyel. Ahogy rátalál ló a gazdájára, olyan sebességgel. 22. nem bor! De a tudás, meg a parancsértés már benne, s ki is tart dögrovásáig. t Tudom, ä mi fejünk nem sokat ir, de a fejemmel kezeskedem, hogy ez már kéz alá értő. Már a katonák is nekikészülődnek, harminc ló is járja körbén az erejét, jön Sévity visszafelé a táltoson, de nem hogy tajtékóan, összevissza zúzva, de mint a pompaló, pici francia tipegésben jön az a vasderes, Sévity áll a fara dombján, karban összefonva a keze. Hát csak elámultunk. Korbász kiabált. —• Nekem nem mutatványos lovak kellenek! Meg vagyok értve? Katonaló! Nem bűvészetek! Szemfényvesztők, hipnotizőrök, lótolvajok! Felakasztatlak, négyrét vágatlak benneteket! — Sévity nem tudta, hogy Korbász örömében rlkoltoz, de az is lehet, volt mért féltse a bőrét, tán valóban ő is ott volt a kecskeméti lólopók között. Leugrott a lóról, s egy földön heverő nyerget megfogott, megszagoltatta lovával a terhelő hevedert, meghúzta a csatlón, fejére a zabláskantárt, hajtószárat, odavezette Korbász elé, s megkínálta vele, ahogy Marsiglit kínálták körülállól egy pohár borral. Még egy kicsit meg is hajolt hozzá. Az rávágódott hatalmas testével, a csikó állta, ahogy próbált régi csataló. Korbász nem hitt benne. — Nekem sereglovak kellenek, nem fölfújt hólyagok. Biztosan bllindekmagot ettél vele! — Kapitány uram, ebben orvosság annyi sincs, mint énben— Csak a szabályokat, a szabályosat! Ilyen nincs a szabályzatban, hogy bűbájnak erejével... Ez a dajkamesékben csak. Játéknak jó. Becsülöm a szép játékokat. De az más, mint a kemény munka! Játsszunk még, de azután szigorúan neki! — Engedelmével, kapitány uram — állt elő egy szőrcsomó ember —, Hatalmos Istvány a nevem, de tessék nékem megmutatni a legvaddisznóbb lovat, ha sza-> bad játszanom, én megpuhitom három minutum alatt! — Lássuk játékodat! Ott van az a rigó szőrű, tüzet fúvó csikó, mutasd, mire mégy vele, De nem viszed ki a szemünk elől! Odasétál Hatalmos a sárkánypofájúhoz, három ölről, már az ölét mutatja neki, a ló meg bámulja fülhegyezve, olyan ugrásra készen, ahogy a nyúl szokott. Hatalmos szőrmók, mocskos mancsát figyeli, mialatt oly közel lopja magát a lóhoz, hogy a kezével is eléri már. Picit megszagolják egymást, a ló lehajtja fejét, a fülébe súg. És már jönnek is kifelé, Korbász kapitány elé. Elöl Hatalmos, mögötte magamegadón a rigószőrű. Ahogy kutya megy a gazdája után. Nem szerette ezt Korbász. (Folytatjuk.)
