Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-16 / 139. szám
1918. Június 16. • PETŐFI NÉPE • 6 HOZZÁSZÓLÁSOK A CIKKEINKHEZ Vita a közművelődés támogatásáról Végre itt a nyár!... A közelmúltban kétrészes elemző Írás jelent meg lapunkban, A közművelődés anyagi erőforrásai címmel. Ezekben arra a fontos kérdésre Igyekeztünk ráirányítani a figyelmet, hogy mennyi pénzt költsünk művelődésre, s milyen forrásokból „álljon össze” az intézmények költségvetése a közművelődési törvény szellemében, a párt közművelődési határozatának megvalósítása érdekében. A cikkek élénk visszhangot váltottak ki a szakemberek körében. A beérkezett hozzászólásokból mutatunk be kettőt olvasóinknak, s várjuk a további hozzászólásokat. BÁNÁTI TIBOR, a bajai Józrej Attila Művelődési Központ igazgatója: „Nem akarok a cikkel vitatkozni, de le kell Írnom egy-két kérdésben egyező vagy eltérő véleményemet. Azt írja a szerző, hogy „engedményekre kényszerűinek ott, ahol túlzásba viszik a „könnyű műfajú” • rendezvényeket. Ahol a nátaest, a disco és a bál uralkodóvá lesz”. Szerintem ezekre az „engedményekre" szükségé van a művelődési otthon jellegű Intézményeknek, hiszen a bruttó költségvetés felét sem kapják támogatásul. Példákat Is hoz erre a cikkíró. Császártöltést említi többek között,' ahol nyolcvanötezer forintot „hoztak össze” bálákból. Ha ezt a tényt így kiemeljük az Intézmény munkájának összképéből, toréit, Sokan tudjuk ugyanis, hogy Császártöltésen a közművelődésben alkalmazható más szervezeti formák sem hiányoznak. Elég' 'ha Itt a sikeres kiállítási sorékatukra és előadói estjeikre hivatkozom. Tudomásul kell venni a szórakozás, pihenés természetes igényét. Sem a társadalom fejlődése, sem az Ideológlal-polltlkqi munka szempontjából nem „senrtleges” terUlet ez, Tömeges méretekben viszonylag nagy hatásfokkal juttathat ez az emberekhez ideológiai tartalmakat, világnézetet, magtartási mintákat, eszményképeket stb. Ezért inkább jobban oda kellene figyelnünk a szórakozás megszervezésére, színvonalára. Mert gyakran olyan szemlélet érvényesül megyénkben Is, amely szükséges rosszként kezeli, nem értékrendszere alapján minősíti és elhanyagolja a szórakozást. Valójában a szórakozás nem „veszélyezteti” a szocialista kultúrát...A veszély abban van, ha nenh,fagieU<ozHnk vele, ha nem„ alkalmazzuk erre Is a párt muvelqdéspólUikal-elveit. -A 'bajai művelődési központra Igazán /nem fogható rá az, hogy működése szórakoztatócentrikus. Inkább a komoly műfaj a dominálls, ami miatt még kritikát Is kaptunk. Vállaljuk az olyan műsorpolltlka megvalósítását, mint például a Kecskeméti Katona József n Színház előadásainak bérletezése. A megvásárolt nyolc darabból (mindegyiket kétszer mutatják be) három drámát, két színművet, egy musicalt, egy bohózatot és egy zenés játékot tűztünk műsorra. Megemlíti a cikk, hogy ahol korszerűtlen, elavult a művelődési- ház, ott törvényszerűen az következik, hogy kevesebb pénzt adnak kulturális célra, s hogy kevesebb kezdeményezésre,- munkára van lehetőség. Intézményünk példázza az elavultságot, és bizonyítja, hogy ilyen rossz körülmények között is kibontakozhat egy sajátos tevékenység. Jórészt úgy, hogy az épületen kívülre visszük a rendezvényeket. Le mennyire több ezzel a munka, mennyivel költségigényesebb! Sajnos, ezt az igyekezetei nálunk sem követi az állami támogatás mértékének növekedése. Mondtam már (legalább húsz év óta) több alkalommal, szakmai körökben felszólalásaimban, hogy én megszüntetném az „egyenlősdit” és a tartalmi munka alapján „ítélném oda” az állami támogatások nagyságrendjét egyes intézményeknek, (nem egyformán elosztva, intézménytípusok szerint). Amióta tanácsaink hatásköre nőtt, több a helyi lehetőség., de nem élnek még ezzel kellően. Miért? Nehéz erre választ adni... Véleményem szerint a közművelődési törvény kedvező „hátszelet” adott, mert a Központi Bizottság határozatának szellemében rendelkezett a közművelődés anyagi feltételeinek biztosításáról. A megvalósítás azonban még akadozik, A közművelődés fejlődésének belső szükségletei megkívánják az ezzel a kérdéssel való fokozottabb törődést megyénkben, minden szinten, hogy a „finanszírozás” több forrásból: állami költségvetésből (a fenntartó tanács adjon többet), vállalatok, tsz-ek anyagi hozzájárulásból stb. fokozódjék. Mindaddig, amíg a művelődési otthon jellegű Intézmények nem nyernek teljes költségvetési elismerést, akárcsak az Iskolák, vagy a könyvtárak. Különböző támogatásokra természesen később is szükség lesz.” ANGELI MÁTYÁS, a császártöltési Erkel Ferenc Művelődési ,\fláz igazgatója: „Azok a népművelők érzik leg--Inkátíb,' akik hosszabb Ideje Vártának a pályán, hogy milyen nagy szükség volt a párt közművelődési határozatára és a közművelődési törvény megalkotására. Mert mennyivel más ma a feladatunk, mint a korábbi években. Az akkori — főként csak szórakoztató jellegű — népművelést felváltotta a lakosság széles rétegét átfogó tudatos, általános és szakismereti műveltség terjesztése, a politikai-világnézeti, esztétikai nevelés és a tartalmas, kultúrált szórakoztatásra való törekvés. A. közművelődési munkát, s ezen belül a népművelők feladatát ma már a párthatározat alapján született törvény határozza meg; mégis nagy eltérések tapasztalhatók, amelyeket a cikkso• Igaz, hogy Császártöltésen sok a bál — mert kell a bevétel —, ugyanakkor a tartalmasabb foglalkozásokban sem szűkölködnek. A díszítőművész szakkörük például rendszeresen dolgozik. (Pásztor Zoltán felvétele) rozat pozitív és negatív példákkal alátámaszt. Szerintem egyik legfontosabb dolog a művelődési házak állapotának milyensége. Mert alig hihető, hogy csak a képekkel bemutatott császártöltési és halasi művelődési ház, illetve központ van ilyen rossz állapotban. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a felszabadulás után sok helyen úgy épültek művelődési házak, hogy a község egy nagyobb épületét alakították át és tették alkalmassá az akkor sürgetően és szükségszerűen felmerült művelődési feladatok ellátásúm. A problémák jórészt ebből adónak ma Is. A másik dolog; a művelődési és az anyagi feltételek biztosítása. „Mennyi pénz van?”, Honnan van a pénz?” — vetette fel a kérdést a cikkek szerzője. Sajnos, egyet kell érteni a leírtakkal. Ha egy művelődési ház nem üzletnek tartja a kultúra terjesztését, és árucikknek a rendezvényeit, akkor mindig kevés a pénze. Az állami—tanácsi támogatás összege a legjobb esetben csak a munkabéreket fedezi. Ha máshonnan nem jön támogatás, saját rendezvényeinek bevételeire számíthat csak. Ilyenkor jól jönnek a „rentábilis” bevételű rendezvények, meri azok többletbevételeiből fedezheti az igazi értékek terjesztéséhez szükséges összegeket. (Kiállítások, előadások, irodalmi rendezvények). Pedig á kultúra nem „árucikk”, s ebből következik, hogy a házak rendezvényeinél a Központi Bizottság határozatával egyetértve valljuk, hogy a tartalmas és színvonalas, a lakosság művelődését szolgáló rendezvényeknél anyagi szempontok nem okozhatnak tartalmi, színvonal beli engedményeket. Es mégis: mindén művelődési ház addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér. Helyes volna, ha minél többen szÓnék ezt a takarót, (fenntartó szervek, gazdasági egységek, vállalatok és v társulások), ahol a kulturális alappal rendelkeznek. Szerencsére sok Jó példáról is olvashattunk a cikksorozatban. ... és az egész évi tanulást értékelő bizonyítvány kézhezvételének Ideje. Bizonyára valamennyien képességeitek szerint dolgoztatok, tanultatok, hogy ne váltjátok szégyent önmagatok, szüléitek, tanáraitok előtt. Elérkeztetek a Jól megérdemelt pihenéshez a sok vidámsággal, táborozással és munkával (!) eltöltendő vakációhoz. Az első napok teljes pihenésén túl vagytok, s most már Jut idő — végre! — a könyvespolcok, táskák, írószerek rendezésére, szükség szerinti selejtezésére. Most hozzátok rendbe a kötelező olvasmánynak vásárolt könyveket, mert a szakadozott, piszkos könyvet éppen úgy nem szabad megtűrni, mint a piszkos ruhát, cipőt. A nagy szabadságot ne úgy fogjátok fel, hogy a következő tíz héten egyfolytában henyélni, pihenni kéll! Keressetek munkaalkalmat magatoknak. Minden csapatvezető szívesen ad tanácsot, hova, merre forduljatok. Minden községben van szövetkezet, állami gazdaság, ahol szívesen fogadják a szorgalmas pajtásokat. A városokban üzemek, gyárak rövidített 6 órás munkát kínálnak az úttörőknek. A megyében működő négy úttörőház programot állított össze az elkövetkező hetekre. Most kettőét, a halasiét és a kecskemétiét ismertetjük. Menjetek minél többen — szeretettel várnak benneteket. Júniusban és júliusban várják a kisdobosokat és úttörőket a halasi házban. (Augusztusban tatarozzák, festik az épületet, hogy az új mozgalmi évre Ismét tiszta, rendes legyen.) Állandóan nyitva van a könyvtár — a szokásos Időt értjük ezen — valamint a játékszoba, ahol diafilmeket Is vetítenek. A szakkörök közül öt — a go-kart, a lovas, a fafaragó, a batik és a sakkszakkör folyamatosan várja az érdeklődőket. Júliusban a bélyeggyűjtők és a lovasok találkoznak rendszeresen. Az úttörőház tábora Kunfehértón már megnyitotta kapuját. Ezekben a napokban a felsővárosi csapat kisdobosai táboroznak A Jövő hónapban alkotótáborra Is sor kerül — főleg Irodalmi érdeklődésű pajtások részvételével. Érdekesnek ígérkezik a július 20-án délelőtt sorra kerülő esemény: kukoricacsuhéból, tobozból, sásból játékkészítésre tanítja az úttörőket Bródy Mária. Menjetek el minél többen! A könyvtárban különféle kiállítások, az udvaron különféle sportvetélkedők várnak benneteket, halasi és környékbeli vörösnyakkendősök! A kecskeméti úttörőház tatarozása javában folyik. Ez azonban semmiképpen nem akadályozza az itt folyó munkát. Az idén is megoldották a nyári foglalkozásokat: a Széchenyi városi lakótelepen ifik várják a pajtásokat minden szerdán délután 4—6-ig, az iskola előtt. Különböző labdajátékok, ügyességi versenyek, görkorcsolyázás szerepel a tervek között —• de ezt a többség szavazatához igazítják. A hunyadivárosi iskola előtt ugyancsak ifik várják az úttörőket. A leninvárosi úttörők napja a péntek lesz. Itt Is ifik szervezik a játékot ugyancsak az iskola előtt. Itt kerül sor a grund-kupára Is, amire a helyszínen lehet jelentkezni. Az úttörőház udvarán minden szombaton tartanak játékos sportvetélkedőt — valamennyiőtök részére. A kecskemétiek napközis táborában, Fehértón hat alkalommal honvédelmi versenyt, lövészetet rendeznek az úttörógárdlsták közreműködésével. Ezen valamennyi pajtás részt vehet, aki egy cseppnyi ügyességet érez magában. Ne higgyétek tehát, hogy a lövészet csak fiúknak való! Ezekben a napokban kaptuk azt az örvendetes hírt, hogy négy lenlnvárosi úttörőgárdlsta: Kovács Pál, Varga Rita, Polló Márta és Lakatos Tibor kiváló eredményt értek el, első helyezettek lettek a kecskeméti és az első helyezettek között vannak a megyei versenyen! Ez persze nem véletlen és nem csoda. A sok kiváló úttörőgárda-szakasz között minden esetben elsők a lenlnvárosiak — maximális porrtszámmaL győznek l A négyfordulós úttörő-honvédelmi' versenynek, amit az elmúlt esztendőben bonyolítottak le, mind a négy fordulóban első helyezettjei, voltak! Gratulálunk tehát valamennyi leninvárosi gárdistának, külön is a négy bajnoknak ! Az elmúlt szerdán ünnepélyes keretek között nyitotta meg kapuját a Bács-Kiskun megyei úttörők tábora Balatonfenyvesen, a tó partján. Egymást követő tíznapos váltásban ide jönnek majd mindazok, akik jó mozgalmi munkájukkal ezt kiérdemlik. Itt kerül sor a tisztségviselők képzésére is. Jut idő alkotótáborozók fogadására, arra, hogy felkészüljenek a következő mozgalmi évre, amit a MI VILÁGUNK elnevezéssel foglaltak keretbe. Selmeci Katalin Szabadtéri mozi a Balaton partján Balatonföldváron látható a Balaton-part legszebb filmszínháza. Ragasztott, favázas szerkezetből készült a tetőszerkezet és a hagyományos építési módnál rövidebb idő alatt, olcsóbban épült fel a szabadtéri mozi. (MTI-fotó: Bajkor József felvétele — KS) (27.) Ezt tudná meg Plrcsi! Vágná beléptemkor fejemhez a kotlát, hogy elszédülnék. Ilyen szégyent, ilyen pofaplrulá9t hozni eladó lányainkra, legényül élő fiainkra. De hát innét már nincs curlkk! A Csanádi káptalan Is azt prédikálta annak Idején, hogy a gondolt bűn is olyan, mint a csinált. Csak hát nem olyan jó az, pap uram! Ha már kigondoltam, ki is mondom. Biztattam magam, meg ne faroljak már Plrcsi netáni háborgásától. De nem találom Szekula házát sehogy. Ürgetem-forgatom magam előtt a régi falut, hogy oda. tájékozzam magam kérdezősködés nélkül, mert úgy nem jó. A falu olyan, mindent hamarébb tud, mint akii cselekedni akar. Vatályozom aztán magam mind közelebb a Szekula-portához, mivel annak fűzfafonadékból kell legyen kapuja, góréja. 38. Végre odaérek, lóról belátok a Stekula-portára, ott van mindjárt! Etel, a köcsögtartónál babrál, rámneszel, nem is gondolja, ki leskelődik a kerítésük fölött. Odaagyonistenelek neki, de hangom olyan fakó, mint a tegnapelőtt! grízes tészta, hát nem vél rám, de jön előre, kérdez: — Mi járatban erre, jó ember? — Szekuláékat keresem. — Te vagy az, Balázs? — En lennék. — Hol ültél eddig, ml szél hajtott erre? — Elmondom. — Akkor ne lórul beszélj velem! Gyere, Misa is itthon van, bajol a lovaival. Megörül, ha meglát! Százszor keresett, határról határra. A beszédre előtérül Misa. Mint mikor utoljára láttam, most is gebéit babusgatja. Tepsinyi öröm a képén. — Hohoóóó, de jókor jöttél, csupa rühes hámsírók lettek a lovaim, azt se tudom, főbe üssem-e ókét, vagy a nyúzónak adjam egyenesen? — No, akkor hozzám ne nyúlj, lúgban moss kezet, vegyél magadra tiszta gyolcsot, itt a lovam, erldj be Békésre Patikai Lukácshoz, ott lakik a harangláb tövében, hozzá tőle egy szilke lórüh-kenyőcsöt. De nehogy agyon zargasd ezt a csikót, még most tölti az okuló időt. Készül Misa, szabályosan, ahogy mondtam néki. Tiszta gatya, lajbi, nehogy rühbe keverje a lovam. Etel nem titkolja, hogy örül. Tesz bort, krumplis pitét, déli húsokat, megtöri! ültöm előtt a széket. Dagadok. Maradt itt még utánam valami böcsület.' .— Aztán, hogy ballag sorotok? Látom, bevastagodtatok mindenből. Gyerek van-e? — Az az egy bánatunk, hogy nincs! Nem tudott vagy egyet csöppenteni a teremtő. Pedig kellene, aki elpiszmogna körülöttünk öregségünkre, meg hát azt a kicsike vant, akire hagyjuk. A létő világon egy rokonunk nincs, nehogy gyerekünk teremtődött volna. Hát néktek? — Egy híján annyian vagyunk, mint az apostolok. — Hát akkor nem féltek? — Nem. Félni nem félünk. — Ládd, né... hogy is mondjam, éreztem én, ugye negyven éve, hogy no, de te mint szélben a pihe, csak elrepültél. Fülemben maradt, a szavad. Azt kérdezted, hát Misa előtt hogy teszed ezt a helyére, hogy így a kezembe adod magad? Hát, hogy teszem? Nincs nekem clvódnl valóm senkivel. Se az élettel, se az istennel. De hát nagy bánat ez rajtam. Melyőnk az oka, ki a tudója annak? Misa nem máié. En sem hívom a szomszédasszonyt, hogy segítsen, nem győzöm az uramat. Álltam volna ki az utcasarokra, hogy jöjjön már egy olyan ember, kinek van zacskónyi puskapora? Etel lassacskán nekisírta magát a bajának. — Te meg biztosan eltörődtél, dűljél le a hűvös szobában. Meszsziről jöttél? — En nem düLedezek, mert idevetődik valaki, hírbe kever. Ez a falu is olyan pállott szájú, mint a többi, a bika alá is borját tesz. — Ne félj. Aludj, majd leragad a Szemed. Mutatom a helyed. Úgy voltam vele, az öreg ló, ha meg nem is eszi, mert foga nincs, de legalább megröhögi a zabot. Szóra hajló ember voltam világéletemben, megyek nagy jámboran a tisztaszoba hűvösébe, ilyen úr nem voltam, mióta eszem tudom. No, fekszek. Bolond vagyok tán? Nékem a jó se kell? Nem akárki fekhet ide! Maradt a böcsületből. Etel nem tágít, odaül mellém. Nézem, olyan sziromra feslett szeme van, min régen. Kicsi mosolygó ráncocskák rajzolódtak ugyan alája, de nem csúnyult Most látom a könyöke gombját, ahogy kezére támaszkodik ültében az ágyon. Kicsikét tán keményebb lehet a pogácsája, de a szépségéből nem apadt le egy kummanat. Na, nem is állom meg, odapuszilok. De csak kapom magam, se szó, se beszéd, pont úgy a kajla bajusszal prémezett szám irányába esett, hát meglehintem. Erre Etel, de fölugrlk ám egy villanat alatt, lerúgja papucsát, odapuffan mellém. Otthon vagyok már! De puszil, mint a sebes eső, mint aki negyven év késedelmében van. Adósa én nem maradtam soha még senkinek, csak rakom aztán vissza olyan sebes vágtatásban, hogy a végén lerázódott rólunk minden gúnya. Nyáron amúgy se sok göncben jár a szegény ember, hát úgy repül le rólunk minden, akár őszi fáról a levél. Jaj, az anyádnak azt a sima suttyamentumos bodzafavirágját, te, hát mit rejtegettél te előlem, hisz olyan vagy, mint a csurrantott méz! Nyalábolom föl fektémből, de hurcolom a házukon végig, hogy a lába se éri a földet. 0 meg kapaszkodik, átfog kezével, lábával, mosolygödrei, a jóság örvényei pirkadnak ki arcán, kicsiket nevet, mint a fiókgalamb. 39. Ügy alszunk el Etellel összefonódzkodva, mint a szőlőinda. De hunyunk olyan ájult pilledtséggel, csak arra ébredünk, égő mécsessel áll ágyunk fölött Misa. Jelenti, hogy hozott rühkenőcsöt. De már megy is, ne hiányolják a lovak. Sötétben maradtunk. Mondom Etelnek, te, ez a Mjsa gyerek most téged bizonyosan megsuhlnt. — Nehogy azt hidd. — Hát? Mit mond? Megdicsér, hogy ez a jó asszony, a hűséges, még így, meg úgy. — Nem tudom, mit mond. Te mit tennél? — Nehéz más helyébe tudnom magam. Ahhoz nékem Misának kéne lennem, akkor azt tenném, amit ő. — A magad helyében? — Nem állnék jót magamért, annyi bizonyos. Mit tennék, mit mondanék, ki nem találhatom, de nem a lovakat rühölném ilyen látvány után. Ezalatt felöltöztem, megyek Misa után. Az én lovam körül bajol, vízzel akarja leönteni. Nem engedem. Meleg lovat nem szabad abárolnl! Száraz szalmacsutak annak az orvossága. Lehányom a habját, nehéz gyerek ez a Misa, érzem, a csutak alatt rezeg a csikóm lába. Akár az enyém. Rühöljük aztán a Misa lovait is. Beszédjén, mozgásán nem látszik, hogy a vasvillát nézné. Szelíd, mint a nyárfa. Mikor elkészülünk, mondom, gyógyulásig háromszor is megkenheti napjában. Közben szénalevélből főzött borogatásokat rá! Mehetnékem van erősen, mondom is. — Reggel lesz, mire hazaérek.- Misa marasztal. Etel is. Legalább egyek. Kedvesek. Nem játszhatják. Nem aradi mutatványosok ezek. — Az ágyatok szalmája is meggyulladna alattam, ha maradnék! — Megbántad? — kérdi szemével Etel. *. — Misát sajnálom. (Folytatjuk.) TÓTH BÉLA: Legendák a lóról
