Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-17 / 114. szám

1978. május 17. • PETŐFI NÉPE • S A MAGYAR NYELV HETE BÄCS-KISKUNBAN A szó sem repül el Vegyes érzelmekkel csuktam össze április közepén a XII. ma­gyar nyelv hete Bács-Kiskun me­gyei rendezvényeiről tájékoztató főzetett. Nehézkes fogalmazásit idézet, több helyesírási vétség, szószaporitó meghívás fonnyasz- totta kedvemet. Bentebb Is talá­nyokra leltem. Hiába törtem az agyam, nem tudtam eldönteni, hogy miért írták nagy betűvel a főiskolai tanár megjelölést és miért kicsivel a középiskolait. Miért takarították meg követke­zetesen az előadó szó rövidítése és a dr, cím után kötelező pon­tot? A szándék Minden hivatalos szervtől jog­gal elvárható, 'hogy szabatosan, világosan fogalmazza meg közle­ményeit, kiadványaikban ne csú- löskodjanak helyesírási hibák. Fokozottabban érvényes ez a kö­vetelmény a kulturális intézmé­nyekre. A Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat, s különöskép­pen a magyar nyelvi szakosztály számára egyenesen kötelező a példaadás. Mintának tekintik köz­leményeiket í A változatos, érdekes, bőséges tervezet sem vidított fel. Mennyi Ugybuzgalom, munka, jószándék! Még a jó szervezés sem feledtet­heti a felsorolt fogyatékosságo­kat. A megyében tartott 148 előadás többsége a beszéddel foglalkozott. Hajdan azt tartották, hogy a szó elrepül, az írás megmarad, ezért az írásié volt az elsőbbség. Rég­óta rögzíthető a beszéd is: szóára­dat zúdiul ránk a televíziós ké­szülékből, a rádióból, majd min­den családnak van lemezjátszója, vagy magnója. A fogadtatás Elvont Elvont finomkodások, öncélú okoskodások helyett arra törekedtek, hogy minél többen ismerjék fel a nyilvános megszó­lalás felelősségét, használják tu­datosan anyanyelvűnket. Különö­sen kedvezően fogadták a „szé­pen, jól magyarul” jellegű elő­adásokat, mert nemcsak a rossz­ra, a hibásra mutattak rá, ked­vet csináltak a jóhoz, a széphez. Meglepően nagy érdeklődés mutatkozott nyelvünk múltja Iránt, Nyilvánvaló, hogy fejlődé­séről, formálnak kialakulásáról szerzett Ismeretek javítják a nyel­vi fogékonyságot, gazdagítják a szókincset, a kifejező készséget. Még több Is elkelt volna a rendhagyó magyarórákból. Több kecskeméti iskolában szülők Is részt vettek ezeken. A hunyadi- városi általános iskolában a kö­zeli 'konzervgyár egyik szocialista brigádja is ott ült a padokban. A zárórendezvény kivételével jól sikerültek a közönségtalálko­zók. az anyanyelvi fórumok. Zá­poroztak a kérdések Szabadszál­láson. Tlszakécskén. Sajnos, a kecskemétiek nem használták ki eléggé a TIT által teremtett ked­vező alkalmat, kevés kérdést let­tok fel. A megjelent nyelvészek így is módot találtak értékes ta­nácsok elmondására. Ezúttal Is tetszett Bánffy György érdemes művész „Ekés, érdes anyanyel­vűnk", illetve „Anyád nyelvét bízták rád a századok” című mű­sora. A rendezők Kecskeméten és a kecskemétel járásban tartották a rendezvé­nyek többségét. Tiszakécske, La­kitelek, Szabadszállás, Lajosmizse járt az élen. „Délen” Tataháza, Csávoly, Gana, Sükösd, Érsekcsa- nád, Vaskút, Nagybaracska, Bát- monostor jeleskedett. A tájékoz­tatások szerint Baja, Kiskunhalas viszonylag keveset markolt a fel­adatokból. A legtöbb rendezvényt iskolá­ban, vagy kulturális intézmény­ben tartották. A Fémmunkás Vál­lalat kecskeméti gyárába, a Ba­jai Finomposztóba is eljutottak az előadók. A két kecskeméti ipa­ri szakmunkásképző Intézetben nyelvünk gazdagságáról hallhat­tak a diákok. Körültekintően válogatták meg „nagy nevek" és a helyiek ked­vező arányát. A József Attila Tu­dományegyetem nyelvész Oktatói példás lelkesedéssel vettek részt a nemes akcióban. Jól helytálltak a kecskeméti, bajai, es másutt működő tanárok, közművelők. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a televízió, a rádió által népszerű­sített írókat, tudósokat, szakem­bereket szívesen hallgatnak „élőben” Is. A két nagy tömeg­kommunikációs Intézmény nép­szerű nyelvészeti sorozatainak egy-egy munkatársa sok érdeklő­dőt vonzott. Az eddig elmondottakból is érthető, hogy miért minősítették a magyar nyelv hete központi Irányitól a Bács-Kiskun megyei rendezvényeket jónak, hasznos­nak. Eléggé hatékonyan képvi­selték azt a célt, hogy adassák tisztelet a kifejező, pontos be­szédnek. A mérleg tehát kedve­ző, küönösen akkor, ha korábbi évek hasonló rendezvényeivel hasonlítjuk össze. 1973-ben pél­dául 53 előadást tartottak, ebből 11)-at helyiek. Közügy Napjainkban töméntelen akciót kezdeményeznek. A nyelv műve­lése nem kampányfeladat, de a hatékony képzés nem nélkülözhe­ti a jól összefogott, célszerűen szervezett ,/heteket”. Állandóan tanulnunk kell magyarul, mert annál alkalmasabb valaki társa­dalmi feladataink megoldására, minél jobb a kifejezőképessége. Bárczi Géza szép szavaival szól­ván: „... a beszéd hiteles jelzője az ember erkölcsi magatartásának, kibontakoztatója az értelmi ké­pességeknek, a valóság mind dif­ferenciáltabb összefüggéseinek fel­fogására és kifejezésére képesít.” Ezért nem' hallgathattam a jó ügyet szeplősítő hibákról, ezért bízom abban, hogy az idei ta­pasztalatok felhasználásával még hatékonyabb lesz a jövő évi ren­dezvénysorozat. Tartanak elő­adásokat a hivatalokban, a leg­veszélyesebb fertőző gócokban, többen megjelennek azok közül, akik rendszeresen szólnak kisebb- nagyobb közösségekhez, még ki­sebb lesz a szándék és a megva­lósítás közötti eltérés, méginkább közügy lesz Bács-Klskunban is a magyar nyelv hete. Heltal Nándor Rejtélyes nomád jelek Szovjet régészek rejtélyes no­mád jelrendszert fedeztek fel az Aral-tó nyugati partvidékén. Re­pülőgépről, 800 méter magasból vették észre először a 27 nyíl alakú jelet. A helyszínre érkezve csak hosszú és megfeszítő kuta­tás után találták meg az egyik „nyíl” végét: 30 centiméter ma­gas, földbe szúrt fahasábokból alakították ki készítőik a nyi­lakat. Mindegyik jel 1,5 kilomé­ter hosszú és 800 méter széles. A szovjet régészek szerint ezek állatcsapdák maradványai, ame­lyeket a nomádok helyeztek el az V. és a VIII. század között. MORELLI EDIT TŰZZOMÁNCAI Mezőtúron a Művelődési Központ kiál- litócsarnoká- ban megnyílt Morelli Edit budapesti fes­tőművész tűz­zománc-kiál­lítása. A bemu­tatott csaknem ötven tűzzo­mánc népmű­vészeti motí­vumok feldol­gozásával ké­szült. (MTI Fotó — Karáth Imre felvétele — KS) bemutatjuk... Az Állami Balett Intézetet • Lányok'a 3. évfolyamból. Huszonnyolcadik szezonját kezdte az 1977—78-as tanévben az Állami Balett Intézet — Ifjú­sága 'hamvát őrzik az új meg új növendékek — de ez alatt a negyed század alatt még nem volit állandó székhelyük. Az okta­tás jelenleg is három helyen, az Gperaházzal szemben levő egy­kori Uipor kávéház helyén, kor­szerűtlen, majdnemhogy életve­szélyes körülmények között fo­lyik. valamint az Operaház „köl­csön" balett-termeiben és a két esztendeje átadott Kazinczy ut­cai fémvázas, modern épületben. Az Állami Balett Intézetbe évente általában 7—800 gyerek jelentkezik. Közülük választják ki a legalkalmasabbnak vélt 25— 30 fiatalt. Általában 16-an végez­nek. mert a rosták erősek, a kö­vetelmények nagyok, s nem min­denki bírja az iramot. Az utóbbi időkben azt tapasz­talják, hogy jóformád alig akad fiú jelentkező. Női hivatás lett a balett. Ezért járják az országot, az' általános iskolákat, figyelik a tornaórákat, hogy tehetséges fiú­kat felkutassanak. Az intézet nem egy volt növendéke már vi­lághírre tett szert. ,A növendékek minden dél­előtt és délután, sőt. sokszor még este is dolgoznak, igen „feszes" napi beosztással. Reggel nyolc­szftse a ..nagybetűs” életre, ma­gyarán igyekszik felvértezni őket a csalódások ellen. Hiszen min­den fiatal nagy-nagy ábránddal készül a pályáM. A valóság eze­ket a dédelgetett álmokéit azon­ban olykor megcáfolja. Ezért tnl- elött elhagynák a biztonságot je­lentő iskola falait, a fiataloknak tudniuk kell. miként álljanak be dolgozóként egv közösségbe, mi­lyen a színházi rend. Az Állami Balett Intézetet elő­réié hatóan nemsokára főiskolai * rangra emelik, s ez még több fe­lelősséget. még több energiát je­lent annak a negyven, mondhat­ni megszállott művésznek, ta­nárnak és nevelőinek, akik annak szentelik az életüket, hogy új meg új balett nemzedéket nevel­jenek. Persze a főiskolai rang mellé méltó épület is kellene. áL- landó otthon, ahol egy helyen lenne a szakmai képzés, az álta­lános iskola, a gimnázium és a kollégium* Ez azonban jelenleg sajnos, csak Illúzió, még a távla­ti tervekben sem szerepel... Ágh Tihamér. • Barkóczy ) mester a végzősöknek tart eligazftást. kor már munkához öltözve állnak a rúdnál a balett-termekben, majd másfél órás gyakorlat után egyéb szakmai tárgyak következ­nek fél tíztől tizenegyig. Tizen­egytől egy óráig zongoraórák. színpadi próbák, illetve kon­certpróbák következnek. Azok a növendékek, akiknek erre az időre nincs szakmai elfoglaltsá­guk. a tanulószobákban készül­nek a délutáni órákra. Az ebéd­idő tizenhárom és tizennégy óra között van. majd ebéd, után kö­vetkezik az általános Iskolai, gimnáziumi és művészképző év­folyamok oktatása, mely fél ha­tig tart. A növendékek ezután tesznek eleget egyéb feladataik­nak. az ifjúsági szervezetekben, szakkörökben vállalt munkájuk­nak. Akik fellépnek az Operaház­ban, este hatkor ott jelentkeznek. Kilenctől tizenkilenc éves ko­rukig nőnek fel ebben az inté­zetben a gyerekek, érnek mű­vésszé önálló alkotóvá. A kilen­cedik évben, a szárnyrabocsátás előtt, az iskola egyik legfontosabb feladata, hogy a fiatalokat felké­Felnőtt tanulók a kecskeméti járásban lAmit Jancsi elmulasztott, azt Jánosnak kell pótolni. így van ez az életben; főleg, ha a tanu­lásra gondolunk. Ezért aztán munka után sokan kénytelenek beülni az iskolapadba, S nem csupán azért, hogy érettségit, diplomát szerezzenek: .sokan a hiányzó általános iskolai osztá­lyokat szeretnék pótolni, "vég­zettségük „szépséghibáit” igye­keznek eltüntetni. A kecskeméti járásban például a legutóbbi négy esztendő alatt ezerhárom­százán kaptak bizonyítványt a nyolc osztály elvégzéséről. Sok ez, vagy kevés? Hogy erre a kérdésre megközelítően pontos választ adhassunk. . a számok mögé kell tekintenünk. Látnunk kell. hogy az ezerháromszáz fel­nőtt tanuló közötti sokan voltak olyanok, mint az a háromgyer­mekes orgovánvi asszony, aki minden tanítási napon 16 kilo­métert motorozott a sáros-jeges dűlőutakon. Vagy mint az a kun- szentmiklósi cigány fiatalasszony, aki úgy lépte át az iskola kü­szöbét néhány- évvel ezelőtt, hogy még a nevét sem tudta le­írni. De észre kell vennünk azoknak a segítőkész embereknek a se­regét is, akik végig a tanulók mellett álltak: a már említett fiatalasszonyt — a Textilhulladék és Fonalosztályozó Vállalat helyi üzemének dolgozóját — például nemcsak rábeszélte a tanulásra, de még a vizsgákra is elkísérte az üzem szakszervezeti, titkára. Nagyon sokat segítenek a peda­gógusok is. Es nemcsak Kun- azentmiklóson. de Kerekegyházán. Tlszakécskén. s még jó néhány más községben, csupán a kecske­méti járásban. ’ S ha már a segítőkészségről szó esett, nem hagyhatjuk említés nélkül a járásban működő üze­meket. tsz-eket. intézményeket sem. Kunszentmiklóson például az előbb említett textilhulladé- kok feldolgozásával foglalkozó üzem vezetői az általános iskolai végzettséghez kötötték bizonyos munkakörök betöltését. Ezzel egy­idejűleg támogatást adtak a .ta­nulásra vállalkozó dolgozóknak: kedvező műszakbeosztást, szabad­ságot a vizsgákra, S ami szintén nem mellékes: a csoportok taní­tási költségeit is teljes egészében vállalta a vállalat Hasonló jó szándék és segítség tapasztalható Lászlófalván is. Itt a helybeli termelőszövetkezet jelentős ju­talmat tűzött ki azok számára, akik sikeresen elvégzik az álta­lános iskola hiányzó osztályait. Vagy Lajosmizsén, ahol a Vízgé­pészeti Vállalat az Almavirág Szakszövetkezettel összefogva szervezett — saját költségvetés­ből támogatott — tanulócsopor­tot Ugyanakkor látnunk kell a felnőtt 'tanulók támogatóinak so­rában a járási hivatal illetékese­it is. akik évente több százezer forinttal segítik, s akik maguk is szervezik, irányítják a Kecs- kemét-környéki községekben fo­lyó továbbtanulást. Erre a sok irányból érkező, jó szándékú segítségre még huza­mosabb ideig szükség lesz. Hi­szen — amint ezt a járási párt- bizottság is hangsúlyozta a köz- művelődés fejlesztésére vonatko­zó határozatban — az eddigi erő­feszítések ellenére még mindig jelentékeny azoknak a negyven­öt évesnél fiatalabb dolgozóknak a száma, akiknek nincs meg as általános iskolai végzettségük. K. J. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról í. (1.) Három nagyapám emlékezeté­vel ki toldva az enyémet, őseim családitörténetének ágabogai kö­zött úgy járkálok, ahogy madáir- Izedő gyerekkoromban közleked­tem a rezgő nyárfák lombkoro- nálbaa Tehetem. Pennasercegtetők vol­tak valahányan. Leírták sorsuk fordulásait, italán utódaik okulá­sára. tán a maguk gyönyörűségé­re. tKAPÁM NEVELŐJE, KARA MÁTYÁS. A jászladányi pusztákról meg- árvultan vetődtem magynétiómes rokonságom révén a Csanádi káptalanságba. Sógorbátyám, bi­zonyos Gavallér IMlhály nevezetű, baromgazdája volt a gvargylán- nak. Engem kutya helyett vett maga mellé egyik lócsorda pász- torítására. Ugyan voltak még ott hasonló módban nálam Idő­sebb süvölvények. ki milyen rég­óta, olyan rangban, Kokora Ve- illzár kdmondorl sarzslval, egy vé­kony dongájú gyerek, Csőke Gyuri afféle uszkár kutyái mi­nőségben, Jómagam, szaladj, kutyám, té­rüld, kutyám beosztásba ke­rültem. Mondhatom, a monostornak évekig nem láttuk akár a füst­jét se. A Mairos, Tisza. Körös erei között 'legeltettünk. Terebélyes ' nádasokkal sörényezett fekete gvöpségekiben, vizeik melletti partosokon. Némely erek a bihari hegy ékből futottak felénk, mások Arad tájékáról, vagy a Tisza, Maros kiágazásaiból csurogtak. IA Kurca nagy viz. Hajót hord, szálfa tutajokait A Veker. emen­nek csak öccse, de erős. kisebb kütümalom is elkotyorászlk raj­ta. A kórógy nem akármi, s a Csikar ér, meg a Vidrás. Azután a 'tavak, mind megannyi itató vá­lyúi a baromságnak. Lakta ezt a tájat azon időtájban éppen hat ló- csőrda, három csikócsapat, három ökörgulya, három , disznókonda. Szép ÍUvellő mezőségen. a ka­szaperi határban sorakozott lakó­bányánk. Amolyan egymás mögé ásott veremházak voltak ezek, dlsznóhólyag ablakon át csöpö­gött beléjük valami fény és ta­pasztott kéményen át kojtoita el a tüze füstjét Messzi utazások nagy töredel­mei után érkeztem el ide. mind­járt el is fogott a sírhatnék. Se apám, se anyám. A tájék is olyan idegen. Hiába süt száz ágra a nap, vacogok. De nem bírtam el- pityeredni. A legények veremszál­lásán öreg kanvalyorrú bácsi kotyvasztott. Kara Mátyásnak hívták. Látta, hogy félre áll a szám. mindjárt eltörik a mécses, hát elém csapott egy fatányért, hozzáláncolt fakanállal. A tányér tetejére rakva tarhonyás csikó- pörkölttel. < — ögyé, gubancos, ettül meg­gyógyulsz, hisz olyan lila vagy. akár a rézpeták, ami legyütt a halott szömiriU! Vagy innál előbb? Kis csicsóka pálinka min­dig akad a iház körül, anélkül meg nem él a pusztalakó. Nyá­ron megposványosodnak a vizek, beisszuk vele a kóllkát. Ez min­denről jó, akár a szalonnazsír. Véltem, hogy nem sok alkal­ma lehet az öregnek a beszélge­téshez, hisz nem is várja meg szavam, csak mondja, mondja. Olyan ember. aki,, ha álmában nem beszélhet, úgy véli, nem is aludt. — .Majd azután választunk egy szép szelíd hátas lovat. Csikós gyalog nem maradhat. Egy csön­gőé kis tatárt, amelyiknek a há­tára pattanhatsz akár a gödörből lat Ahogy az éhséget kiszorította belőlem, a meleg csikópörkölt, fölengedett fagyosságom. Kara Matyi bácsi úgy osztogatja Itt a jót, ahogy Jászladányban a nyak­leveseket szokás. .Elnyaltam a fakanalat, jmeg a tányért, illemre tanítottak en­gem korán elhalt szüléim, ki­ballagtunk a lovakhoz. iEgy csapat tar.pán nyámrnogott a szikes delelő kopárosán. úgy néztem, inkább a föld sóját nyal­dossák, mint a füvet csipdesné'k. Amúgy jó húsban levő csorda volt a tarpánság. Csúnya lovak. Kis kerek farú, nagyifejű szomorú jószágok, jámbor szemükben tán elhagyott keleti őshazájuk utáni vágyakozás. Tűrőbbek az ember­nél. Étien, szaruján futnak 'na­pokon át. s nyikkanás nélkül fúj­ják ki magukból az utolsó páráit. Őseim ^szerint az ősök ezek őse­in jártak be a világot, amoda az Uráltól a franciák földjéig, el a görögökig meg vissza. Felénk se égték hasztalan, be­széd nélkül az éjszakai pásztortü- zek. Járt ott a szó. ahogy szél sétált a nádasokban. Próbált öreg katonasorsú, világot látott hadfi­ak. akasztófáról levágott lótol- vaijok, nyugalmazott mar.talócok, lókupecek, marhalapók meséltek mellette. Kokora volt a lovaknál, úgy adódtam át neki. ahogy őirállók váltják egymást. Nem volt be- szédhetnékje a legénynek. fél lábon állt. botjára támaszkodott. Ahogy Kara otthagyott bennün­ket. meg se mozdult. Messze el­nézett a fejem fölött, — Te vagy az a híres? — kezdte egy idő után, de hangjá­ból nem tudtam klgubancolnl. hogy elver-e bemutatkozásul, vagy barátságába fogad. — Még nem vagyok olyan ko­ros. hogy hírem tudna lönni. — Az öreg Kara hetek óta vár. Esténként Gavallér Mihály messzi sógorának, a ladányinak a kőiké után sóhajtozik. Az meg tán te volnál? — Gavallérnak sógoröccse vol­nék. de lefelé két rokoni lépcső­vel. nem nagyon közeli. Csakhogy a szüléim... — Tudjuk! Tán ezért is lesett. — Valami bajt csináltam? i— Még nem. de... — Nem értem. ,— Megmondom én. Velünk úgy bánik, mint a saját kőikéivel. Ha kiszorítasz bennünket a mellve- kosarábul, hát pusztát válthatsz, annyi bizonyos. — Hogy is tehetném? — Nonoi Kedves vagy neki lá- tatlanbul is. mert ő maga is ki­lencéves korában árvult el egy­szeribe. Csakhát néki akasztot­ták az apját, nyakazták az any­ját tán a szeme láttára. — Borzasztó lehetett. Miért .te­szik az Ilyet, mikor amúgy is meghal az ember.. — A lóért. Ha hosszabbat itt időzöl, elmondja majd 6 maga. 2. — A lóént felénk is életekkel fizettek. Ha lopták, ha lopni akarták, azért. Ha adták, azért — Na. látod! A barátság meg száz lócsordánál többet ér. Ezt féltjük. Az öregét. Hát Érted. Egy ló, semmi! Tíz lóért hár- mónk pusztai öltözékét kiállítot­tuk az őszön, lippai vásárkor. Még muzsikára is futotta. Az volt a gyöngy élet. Ejt féltjük! — (Nem vagyok én lopás! — Mi se loptuk. Neveltük. Ma­tyi 'bácsi okos ember, úgy tösz: jiut is, marad is. A g várd iónnak megkeresünk neki háromszor annyit, mint amit elszakajtunk. Nézd ezt a tarpánságat Kétszáz kanca, hat monyos csödör közte. Évente nyolcvan csikót vetnék. Ha a csikós nem ügyint oda. húsznak 'ha- kinyől a rendes foga. De mi a saját sónkkal pörgetjük a gyámoltalan csikót, hogy föl­nyalja az anyja. Saját subánkba, szűrünkbe foglaljuk, 'ha fagyos szelek járnak. Veremszálláson hála tjük. ha véznácskább a csi­kó. így föidajkálunk hatvan lo­vat is évente. Mi aibbul tíz, ha magunknak beváltjuk? — Ha velünk bandázol. nincs baj. — Kivel bandázhatnék? — A fölsőbbséggel. Mikor Ga­vallér Mihály első híredet hozta, véletlenül meghallottuk szóváltá­sukat: — Gyün egy fekete kun gye- rök ide. Matyit — Hagy gyüjjön. — Jó emböröd lösz. ha idomí­tod. Ismerőm a fajtáját a fele- ségöm révini A lóvonzalom a vé­ribe van. — Ha rászolgál, csinálok be­lőle olyan számadó csikóst, hogy párja nem akad ezen a tájékon. Amúgy is kell. Vénülök. A leg­selymesebb léptű ló is ráz már engem. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents