Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-14 / 112. szám

«. PETŐFI 3í£PE # S valamit tenni? Tudom, hogy a já­radék csakugyan kevés, de segí­teni nem. tudtam. Amikor távo­zott. mégis azt mondta: Jólesett, hogy meghallgatott. 'Nos. nagyjából ilyenek a hét­köznapjaim. A hétfők rendszerint csendesebbek. E napokon tartjuk a pártok tatást, ugyanis pártpro­pagandista vagyok a vállalatnál. A ..Pártirányítás és pártélet kér­dései” című tanfolyamot veze­tem ... Hogy odahaza miként állok helyt? Szerencsére a férjem meg­értő. Megszokta, hogy a kötele­zettségeim gyakran elszólitanak. Úgy alakítottam ki a házirendet, hogy a pénteki nap, munka után a takarításé. A múlt héten, mire hazaértem, á párom már éppen rakta el a porszívót. Részem van tehát ilyen meglepetésekben is. Pernjr Irén Az újjászülető Margit-híd Jó állampolgári közérzettel KÖZÖS HAZÁBAN Törvény van rá: hazánkban a nemze­tiségek szabadon gya­korolhatják anya­nyelvűket, ápolhatják kulturális hagyományaikat, s a magyar lakosságéval azonos jogok és kötelességek illetik meg őket. A Magyar Népköztársaságban mintegy négyszázötvenezer nemzetiségi él: német, szlovák, délszláv és román. Érdekei­ket elsősorban a nemzetiségi szövetségek képviselik, amelyek idén novemberben tartják soron következő kongresszusukat. Így az idei esztendő a számvetés éve is: mire jutottak a leg­utóbbi kongresszus óta, s hogyan tovább. Cikksorozatunkban a nemzetiségek életéről, elért eredményeikről, s az elkövet­kező feladataikról számolunk be olvasóinknak. A Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének orszá­gos választmánya á közelmúltban ülésezett. Ezen Réger Antal főtit­kár a többi között a következőket mondotta: „Tavaly több új tevé­kenységi formával igyekeztek gazdagítani a nemzetiségpolitikai, közművelődési, anyanyelvápolási munkát. Ezt a célt szolgálta pél­dául az ifjúság még nagyobb ará­nyú bevonása a Reicht brüder­lich dei Hand mozgalomba, amelynek nagysikerű gálaestjét a televízió is közvetítette; az NDK budapesti Kulturális és Tájékoz­tató Központjával közösen meg­rendezett első képzőművészeti ki­állítás, amelyen a német nemze­tiségű Koch Antal festőművész és grafikus alkotásait mutatták be; a magyarországi német költők és írók számára rendezett első vi­ta- és tapasztalatcsere-fórum; a néprajzi és honismereti szakem­berek óbányai nyári tábora; a magyarországi német fúvószene­karok első szakmai találkozója, melyet nagysikerű bemutató kö­vetett a pécsi Nemzeti Színház­ban vagy a klubélet fellendítése érdekében Kubleben címmel in­dított kétnyelvű folyóirat.” Lelkesen és odaadóan Hogy mi tette lehetővé az új kezdeményezések sikeres megvaló­sítását, arra a főtitkár így vála­szolt: „Mindenekelőtt pártunk nyílt, gyakorlati végrehajtásában is következetes nemzetiségi poli­tikája, amelynek lenini alapelvei az élet minden területén érvénye­sülnek. Ennek eredményeként tovább erősödött az a szemlélet, hogy nemzetiségi politikánk meg­valósítása, nemzetiségeink igényei­nek, szükségleteinek kielégítése egész társadalmunk ügye. Ezért a magyarországi németék állampol­gári és politikai < közérzete jó, megelégedéssel veszik tudomásul, hogy ugyanolyan jogok és köte­lességek illetik meg őket, mint a magyar lakosságot. Büszkén vall­ják szülőföldjüknek és hazájuk, nak ezt az országot, lelkesen és odaadóan veszik ki részüket a szocialista építőmunkából.” Az elmúlt évek munkájáról a főtitkár elmondotta, hogy tovább nőtt az igény a német nyelvokta­tás iránt. Az óvodákban ma már háromezernégyszáz, az általános iskolákban tizenhatezer, a gim­náziumokban pedig háromszáz­harminc gyermek tanulja a né­met nyelvet. A megyék közül a legtöbb német nyelvoktató óvoda Pest megyében található, szám szerint húsz, s ezekben majd ezerháromszáz kisgyermek tanul. A második Baranya megye, tizen­hét óvodával s ezer gyermekkel. A német nyelvoktató általános iskolák számát illetően éppen for­dított a helyzet. Baranya megye áll az élen ötvenöt iskolával. Pest megye huszonnégy intézménnyel a második, de ennek ellenére itt majd ezerkétszáz diákkal több ta­nulja a német nyelvet, mint Ba­ranyában. összességében az országban hat­vannégy óvodában és százhatvan. egy általános iskolában tanítják ma már a német nyelvet. Ezt egészíti ki három gimnázium Bu­dapesten, Pécsett és Baján. A közművelődésben is A közművelődésben is a nyelv­ápolást elősegítő tevékenység kap­ta a legnagyobb hangsúlyt. A klubmozgalom fellendülőben van. A komplex közművelődésre ez a forma látszik a legalkalmasabb­nak, mivel a klubokban a kötet­len beszélgetésektől kezdve az író—olvasó találkozókon át a ve­télkedőkig vagy a szavalóverse­nyekig mindenre mód és lehető­ség kínálkozik — elsősorban né­met anyanyelven. örvendetes jelenség az is, hogy a német nemzetiségi együttesek műsora mind összetettebb lett. Vers, ének, próza, zene, tánc öt­vöződik egy-egy csoport munká­jában. Nem egy közülük, mint például a hajósi, a pilisvörösvá- ri, a szigetújfalui vagy a mecsek- nádasdi, már külföldön is jó hír­nevet szerzett a honi német kul­túrának. Akik figyelemmel kísé­rik a televízió Röpülj páva ve­télkedőjét, több sikeres német nemzetiségi produkcióval is talál­kozhattak. Pest megye például ön. álló német nemzetiségi csapattal nevezett és a döntőbe jutott. A kulturális sikerek elsősorban annak köszönhetők, hogy az orszá­gos találkozókon kívül — ame­lyek jó lehetőséget biztosítanak az együttesek tapasztalatcseréjé­re is — különböző szakmai tan­folyamok segítik a felkészülést. Ilyen volt például a Tatán szer­vezett ötnapos tanfolyam, ame­lyeken a tánccsoportok, együtte­sek vezetői vettek részt. Vagy a honismerettel, néprajzi gyűjtő­munkával foglalkozók számára szervezett egyhetes tábor a Ba­ranya megyei Óbányán. Honismereti munka Hogy mennyire eleven a hon­ismereti, néprajzi gyűjtőmunka, azt nemcsak a tatai német bázis­múzeum gazdag anyaga bizonyít­ja, hanem a tavaly megnyílt me- cseknádasdi német nemzetiségi tájház kiállítása is, amelyet talán hamarosan egy újabb követ a Pest 'megyei Dunabogdányban. Az idei év kulturális program­ja is igen gazdag. Középponjá- ban a kongresszusra való felké­szülés áll. Ennek keretében díszí­tőművészeti és fotópályázatot hirdetnek. A beérkezett pálya- műveket kiállításon mutatják majd be. Sopronban szeptember­ben német nemzetiségi néptánc­fesztiválra kerül sor. Ez lesz egy­úttal a részt vevő csapatok mi­nősítési fóruma is. Tavaly hét, az idén már kilenc kultúrkörutat szerveznek. Ennek keretében Ba­ranya megyében a hajósi és a pilisvörösvári, Fejér megyében a pusztabozsoki. Tolna megyében a soroksári, Somogy megyében a mecseknádasdi. Vas megyében a pusztavámi, Bács-Kiskun megyé­ben a soproni, Pest megyében a szigetszentmártoni, Győr-Sopron megyében a kecskédi, Komárom megyében pedig a véméndi együt­tes mutatja be műsorát. P. P. A képviselőnő hétköznapjai Próba szerencse! — gondolom, s hirtelen elhatározással betérve a Kalocsai Sütőipari Vállalat por­tájára, azt tudakolom, bent ta- lálom-e az országgyűlési képvise­lőasszonyt, Tóth Ferencnét? — Erzsiké!... — kiált az udvar túlsó szöglete felé a kérdezett, majd így szól: — Épp most lát­tam. Arra a kis folyásóra fordult be. valahol ott kell lennie... A pénztár rácsos ablaka előtt találom. Ebédjegyét befizetni jött az üzem gyártásközi ellenőre, akit ezúttal országgyűlési képviselői minőségében szeretnék 'hétköz­napjairól kifaggatni. — Nem lehet a képviselői munkát elválasztani a napi egyéb tevékenységtől. Csak az üzemen belül nem szeretem, ha képvise­lőként keresnek. Mondom is a mieinknek, úgy gyertek, mint munkatárshoz — jegyzi meg Tóth Ferencné. s készségesen- a sütő­üzem épület émeleti részén kia­lakított parányi irodájába invitál. — Ide sokkal többen eljönnek, mint a fogadónapjaimra. — Pedig nem könnyű idetalál­ni. — Igencsak ismernek és mint Tóth Erzsit keresnek. Húsz éve dolgozom a vállalatnál. íme: most kaptam meg... — mutatja nem titkolt büszkeséggel a két évtize­des t örzsgárdata gsá gát tanúsító arany pecsétgyűrűt. □ □ □ — Minden területét ismerem a munkának, itt a vállalatnál tet­tem le a sütőipari szakmunkás- vizsgát. Úgy is mondhatom, hogy összenőttem az üzemmel. Képvi­selői munkámhoz minden támo­gatást megkapok, megértésben van részem. Ha dolgom akad, me­hetek, de minidig szólók. 'Előfor­dult, hogy éppen a pártbizottsá­gon ért utol a teleifon. — Gondolom, feladatban, kép­viselői kötelezettségben nincs hi­ány ... — Megmutassam a naptáromat? Rendszerint olyan, mint a térkép, csupa bejegyzés. Például a meg­hívások. Figyelemmel kísérni a megye életét, munkáját, gondjait nélkülözhetetlennek érzem a kép­viselői munkában. így igencsak részt veszek a megyei tanács ülé­sein. Ugyanígy igyekszem ott len­ni a választókerületemben — Bá­tya. Foktő, úszód. Dunaszentbe- nedek és Kalocsa egy része tar­tozik hozzá — sorra kerülő kü­lönböző fórumokon, gyűléseken. A tsz-közgyűléseken is. Nemigen lőhet a hétköznapokat elválaszta­ni az ünneptől... A múlt hétfőn a Parlamentben voltam, a kulturális állandó bi­zottság ülésén vettem részt. A közművelődés olyan mindenkit érintő téma, amelyben jó. ha naprakész a képviselő tájékozott­sága. Hasonlóan részt vettem már az ipar és a kereskedelmi állan­dó bizottság ülésén is. mert ér­dekel és érint is. mint sütőipari dolgozót. — Erzsin! Tóthné! Egy fiatal­ember keres... — hangzik fel hirtelen az udvarból. Partnerem pedig elnézést kér. s néhány perc­re a műhelybe távozik. □ □ Távollétében nézegetem az író­asztalát. Túlsó sarkán néhány könyv. Az egyiken ez áll: „Szak­ágazati technológia”. Az alatta levőn meg: „Történelem II.” A kezemügyében pedig nagy for­májú .Munkafüzet”. Belelapozok. Az indigós másodpéldányokat tar­talmazó üzemi napló minden ol­dalán „A következő termékek sú­lyát ellenőriztem:” felirat alatt a felsorolás: búrkifli, rétes, zserbó, ischler stb. A termékek mellett feltüntetve az ellenőrző méréskor tapasztalt, illetve zárójelben az előírt súly. Ami meglep: szinte nincs olyan oldala a füzetnek, amelyen öt-hat-nyalc termék mel­lé oda ne került volna a gyár­tásközi ellenőr megjegyzése, hogy „súlytöbbletes”. (Amikor visszatér Tóthné Erzsiké, nem állhatom megjegyzés nélkül: — A kalocsai sütőiparos asz- szonyok a munkafüzet tanúsága szerint ugyancsak kedvében jár­nak a sütemények kedvelőinek! Nem fizet rá a cég ezekre az egy- két-háromdekás súlytöbbletekre? A Margit- hídnak há­romszor kel­let megszület­nie. A máso­dik születése vérrel és fáj­dalommal járt. 1872 és 1876 között Ernest Gouin terve alapján épült. A francia mér­nök nyerte a hídépítésre ki­írt pályázatot, az ő munkáját 5 elképzeléseit tartották a leg­jobbnak. A hi­dat 1876. ápri­lis 30-án avat­ták fel, s a frakkos, «lin­deres uraik, a hosszú ruhájú dámáik kíván­csi örömmel sétáltak át raj­ta. (A lóvasút csak később indult el erre első útiára.) A Margit-hidnak a szi­getre bevezető szárnyát már ma­gyar mérnökök tervei szerint 1899—1900-ban toldották hozzá. Milyen is ez a híd? Guiyás Kálmán, a Hídépítő Vállalat műszaki főosztályvezetője a szak­avatott emberek biztonságával mondta: — A Margit-hid szép. Felső­pályás szerkezete nem rontja a dunai 'látképet, sőt teljes egység­ben mutatja a budai dombokat, a szigetet. A Margi<t-híd a célsze­rűség és az esztétika egysége. A hidat a pestiek mindig sze­rették. Bemdt József nyugdíjas a Bem téri lakóházban 'tanúja volt a Margit-hid halálának. Erről így mesél: — A robbanás megremegtette a házakat Láttam az emberekkel teli villamost a levegőbe emel­kedni, láttam férfiakat asszonyo­kat a hullámsírban elmerülni. A németek aláaknázták a pesti sza­kaszt, 1944 'novemberében rob­bant fel, a budai hídrészt 1945 januárjában röpítették a levegő­be. Rettenetes élmény volt szá­munkra. Az emberek még na­pok múlva is meg-megálttak a pillérek lábainál és sír bak... A szovjet katonák fából ácsol­tak a Margit-híd mellé egy kis pontonhidat, a pestiek „Manci- ját”. Aztán 1946—48-ban a Ganz­gyár tervező brigádjának mun­kája alapján újjáépült. Hogy mi­ből? Galambos István a Fém­munkás Vállalat osztályvezetője, Takseherer György és Nagy Jó­zsef lakatosok így emlékeznek: ... „Bombázott házaik vasanya­gát is felhasználtuk... Kézifű­résszel vágtuk, kalapáccsal hajlí­tottuk ... Babon, káposztán, rozs- kenyéren épült...” Legrosszabb, legveszélyesebb munka volt a roncsok kiemelése. Fel nem robbant bombák, gráná­tok lapultak a meder alján. Az újjáépített Margit-hidat 1948. augusztus 1-én avatták fel. Ä „Margit”, sok nehéz évi szol­gálat után ismét gondot okoz. Az illetékesek műszeresen meg­vizsgálták, s kiderült, a két parti nyílása elöregedett. Acélszerkeze­teit az idő vasfoga megrágta, út­burkolata megkopott, feltörede­zett. Megszületett a döntés: újjá kell építeni! A munkát aránylag rövid idő alatt kell elvégezni, már a közlekdési nehézségek miatt is. A közművek eltávolítása után most kezdtek a pesti és budai aluljáróit építéséhez, alapozásá­hoz. A jó öreg ..Deák Ferenc” hajón, — amely 1896-ban épült — Mór- kosi /Erzsébet az építésvezető. Irodája a hajó bárja volt va­lamikor. — A szakma java dolgozik itt — mutat Márkosi Erzsébet a hí­don hegesztő, utat bontó munká­sokra. — Kőművesek, ácsok, be­tonozok, vasszerélők, 'komplexbri­gádok érkeztek és sokan közülük önként jelentkeztek, csak hogy előbb készen legyünk a nagy munkával. A váratlanság az előre, nem látható dolgok okozzák a leg­nagyobb gondot. Például elkezd­ték az első pillért bontani, s azt hitték, gyenge kis kőből van. Ki­derült, hogy Igránit. Méghozzá olyan kemény gránit, hogy a lég­kalapács acél hegye is görbült benne. Nos, gyorsan vidiabetétes szerszámokat kellett keríteni. Az­zal aztán „meggyőzték” a pillért. Valamikor régen a dunai hida­kon kézi emelőkkel, ma földgya­lukkal, exkavátorokkal, mozgó darukkal, ciklon-kompresszorok­kal dolgozunk, de még így sem leányálom ez a munka. — Sokan elátkoznak bennün­ket — 'mondta Krancz Ferenc művezető — mivel kényelmetlen­séget okozunk, pedig valameny- nyiük hasznára csináljuk. Igyekszünk gyorsan dolgozni, s a legkevesebb rendetlenséget okoz­ni. Nincs vasárnap, ünnep se szabad szómba! A „Margit” tehát harmadszor is újjászületik. Szebb lesz, mint valaha, s ha majd a díszkivilá­gítás alatt új aszfaltszőnyegen át­sétálunk, gondoljunk egy percre az újjáépítőkre. 9*. D. (Hauer Lajos és MTf-toté.) — Attól nem félünk: van gaz­daságosabb termékünk is. azon megtérül. Nem könnyű ám any- nyi terméknél a grammnyi pon­tosságot eltalálni, s a fogyasztó nem károsodhat! — feleli derű­sen. □ □ □ Eredeti témánkra terelve a szót, afelől érdeklődöm, milyen ügyes-bajos gondokkal keresik fel képviselőinket a választók. — Az is előfordul, hogy a szom­szédba áthalló faág a panasz, a sérelem tárgya. Tegnap viszont választókerületem egyik községé­ből két fiatal szakember keresett meg. A gazdaság egész közössé­gét érintő gonddal. Volt olyan is, hogy a gazdaság párttitkára és vezetője együtt jöttek: sok a tá­volról bejáró dolgozó. szállítá­sukra az IFÁ-t kell naponta ki­vonni a termelésből. Kérték, pró­báljak meg közbejárni, hogy mi­hamarabb utalják ki a kis buszt. Sikerült. Mindig örülök, ha a kö­zösség érdekében jönnek, jó len­ne. ha még többször tudnék se­gíteni. Mert ez a legjobb érzés. Es ilyen sikerélményben nemegyszer volt részem. Például gyermekel­helyezés, vagy nemrégiben egy kártérítés ügyben. Ez utóbbi na­gyon tanulságos volt. Előtte min­denki le akarta rázni az ügyet, holott a panasz jogos volt. A la­kásügyekben. sajnos, nem tudok segíteni, pedig sokan felkeresnek. A múltkor meg jött egy bácsi, hogy kevés ä járadéka, lehetne-e Cjalnea két év­tizede uir, hofjr Bács-Kiskun és a Szovjetunió Krim területe között testvérmegyei kap­csolat alakult ki, s hasonló elvtársi, baráti kapcsolatokait hoz­tak létre a két területi székhely, Kecskemét és Szimferopol vá­ros vezetői, lakói is. Az eltelt idő bebizonyította, hogy a földrajzilag meglevő nagy távolság nem jelent leküzdhetetlen akadályt a két testvéri nép, a két ország jellegzetes tájegységeit képviselő emberek számára. Az évente ismétlődő és rendszeres pártCőzi és tanácsi testüle­tek által ápolt kapcsolatok mellett egyre sokasodnak az egyes üzemek, gazdasági egységek, a tudományos és oktatási életben dolgozók, sportolók, úttörő "és középiskolás fiatalok által létre­hozott és fejlesztett kapcsolatok is. Bizonyára közrejátszik eb­ben a két terület intenzív mezőgazdasági kultúrája, szőlő- és gyümölcstermesztés! hagyománya, az öntözés, a kertészeti és egyéb ágazatok^ térhódítása éppúgy, mint a KGST keretei kö­zött együttműködő szovjet és magyar üzemek eddigi kapcsolata, a gazdasági és kulturális élét sokszínűsége és változatossága, a meglevő történelmi hagyományok ápolása. Mindezt azért mondjuk el ismételten, mivel holnap, a dél­előtti órákban újból kedves vendégeket köszönthetünk hazánk földjén, a krími pártdelegáció tagjait, a küldöttség élén Nyikolaj Kuzmics Nyeszkoromnüj elvtárssal, a területi pártbi­zottság első titkárával, akik a megyei pártbizottság meghívására egy hetet töltenek Bács-Kiskunban. A programjuk igen gazdag­nak ígérkezik, s bár az idő rövidsége gátat szab a megye teljes megismerésének, minden bizonnyal maradandó élményeket sze­reznek majd az itt folyó szocialista építőmunkáról, a társadal­mi és kulturális élet különböző területéről. A testvérmegyék közötti kapcsolatok újabb állomásaként te­kintünk a látogatás elé, s a megye lakossága nevében is szere­tettel köszöntjük a kedves vendégeket, akik tulajdonképpen ha­zaérkeznek. hiszen a barátság szálai a területek, városok és falvak népe között egyre erősebbek. Kívánjuk: Erezzék jól ma­gukat az itt töltött idő alatt. Vigyék el jó hírünket a távoli Krímbe, amely még sincs messzire tőlünk, hiszen a meglevő fejlődő kapcsolatok egyre közelebb hoznak bennünket egymás­hoz. Barátaink

Next

/
Thumbnails
Contents