Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-10 / 108. szám
1918. májúi M. • PETŐFI NÉPE • 8 Társadalmi igények és az iskolák / A Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola Szenzációnak számított 1917-ben a Női Felsőkereskedelmi Iskola megnyitása. Háború ide, nyomorúság oda, még tartotta magát az a polgári nézet, hogy a lányoknak a fakanál való. A szükség mégis egyre több nőt parancsolt állásba, egyre több lány, asszony dolgozott az irodákban, az üzletekben. Viszonylag kevesen látogatták. Fennállása első negyedszázadában mindössze 417-en érettségiztek itt, vagy tettek képesítő vizsgát. Mire büszkék? Többször változtatta nevét, de mindvégig megmaradt kereskedelmi jellege. 1954-ben kertllt a SZÜVOSZ felügyeletébe, szövetkezeti szakemberek képzésével bízták meg. öt megyéből vettek föl tanulókat. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a kecskemétieknek alig jutott hely. Hősiesnek mondható az űj típusú képzés első évtizede. Egyik épületből a másikba vándoroltak, kollégiumnak egyelőre se híre, se hamva, kereste helyét a falusi szövetkezeti mozgalom is. Az 1964-ben elkészült új diákotthonban élénk kulturális élet alakult ki. Vezetői — a szövetkezeti mozgalom céljaival összhangban — arra nevelték a kollégistákat, hogy leendő munkahelyükön segítsék a falu társadalmi, kulturális felemelkedését. A Berkes emlékkönyvében Weöres Sándor, Fodor András, Veres Péter,' Jancsó Miklós tanúsítja, hogy értő közönségre talált. <Ki mit tud? győztes lett az intézet irodalmi színpada, legutóbb ezüst minősítést kapott. Pompás kispályát ügyeskedtek az udvarra, összefogva, a megyei tanács támogatásával tornaszobát építettek. Hol tartanak? Kitűnő szakemberek kerültek ki a Berkesből, jogelődjeiből. Itt végzett Keserű Jánosné miniszter, dr. Makó Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének csoportvezetője, dr. Förhécz' Imre, az új fehérvári áruház igazgatója. Ennél is többet jelent, fontosabb: nincs Bács- Klskunban és a környező megyékben egyetlen város, falu, ahol ne találkozhatnánk hajdani Berkes-növendékekkel. (Nagy részt vállaltak a felnőttek továbbképzéséből, most is látogatott a levelező tagozat.) A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya’ lehetővé tette a szakközépiskola és a kollégium közös irányítását. Mindkét intézményt dr. Bozsó Ferenc vezeti. A kísérlet bevált. Eredményesebb a kollégiumi nevelés, amióta a nevelő tanárok óráikat is adnak az iskolában, jobban megt Gyakorlati oktatáson a Szivárvány Áruházban. ismerik a diákokat a szaktanárok a kollégiumban töltött órák során. Bármilyen ügyesen gazdálkodnak az adottságokkal, bármilyen erőfeszítésekkel korszerűsítik felszerelésüket, egyre nagyobb a feszültség az igények és lehetőségek között. Szívesebben beszél ezekről az Igazgató, mert a szép eredmények sem csökkentik a napi gondokat. Bízik a nyilvánosság hatásában, a fölismert tennivalók mozgósító erejében, közelebb kerül az iskola a valódi szükségletekhez. Mit várnak tőlük ? önmagukért beszélnek a tények: 1960-ban hétszáznegyven- öten dolgoztak a kecskeméti boltokban, tavalyelőtt kétezerszázan. Háromszorosára növekedett 16 esztendő alatt a forgalom. Az UNIVER megsokszorozta tevékenységét. Oj áruházak, boltok épülnek a megyeszékhelyen, az ezredfordulóra teljesen átalakul a kínálat. A legalább húszezerrel több lakos, a város erősödő vonzása, az életszínvonal emelkedése várhatóan csaknem kétszeresére duzzasztja a keresletet. A kereskedelmi szakemberek képzésében oly fontos Berkes Ferenc Szakközépiskolában ma is annyi gyereket oktatnak, mint két évtizede. Alig változtak a feltételek, noha az üzletek rohamosan korszerűsödtek. Tarthatat-1' lan helyzeti Lesz elég szakember ? Dr. Bozsó Ferenc szerint csak új, modemül felszerelt iskolaépület segíthet. Itt mód nyílna önálló kecskeméti osztály megszervezésére is. Keresettek az itt képzett szakemberek, mert a szakmunkásoknál, eladóknál általában magasabb műveltségük révén gyorsabban beletanulnak a változó feladatokba, külön vizsga nélkül is betölthetnek üzlet-, osztályvezetői tisztséget. Így vélekedik Bordós Lajos, az UNIVER ÁFÉSZ elnöke is. Jól helytállnak a Berkesben végzették, többre lenne szükség most azonnal. Hosszan sorolja, hogy ml mindent építenek a közeli években. Ebben az ötéves tervben 3000 négyzetméterrel növekszik üzleteik alapterülete. Lesz felszerelés, lesz áru, de fél egy kicsit az új állások betöltésétől. Sajnos, róniuk a szakképzettek arányai Arról nem Is beszélve, hogy mind több áruházat működtetnek, mind több tartás fogyasztási cikket árusítanak: mindez megkívánja a középfokú végzettséget. Az apró egységekben még csak elmegy valahogy — érvéi —, a kevésbé Iskolázott előadó, nagyobb szervezetben aligha. Az UNIVER anyagilag és erkölcsileg támogatná új kereskedelmi szakközépiskola építését, csak azt kéri, hogy kicsit többet foglalkozzanak a szövetkezetek sajátosságaival. A városi tanács kereskedelmi csoportjának a vezetője, Mócza Imre Is sürgős intézkedéseket javasol. Hangoztatja, hogy szinte robbanásszerűen növekszik az áruk választéka. Csak középfokú végzettségűtől várható, hogy figyelemmel kísérje a változásokat, piackutatást végezzen, alkalmazkodjon a kereskedelem új stílusához. És új épület? Kastély Óbudán Az óbudai Zichy kastély változatos múltra tekint vissza. Falán márvány tábla: műemlék, épült a XVIII. században. Udvarán állt egykor a Zichy kastély. Az építtető, Zichy Miklós terveit alapjában meghatározta, a cél: a kastély kulturális központ legyen. Zenebarátokat, zenészeket gyűjtött maga köré és műkedvelő előadásokat is rendezett, mivel az épületben valahol — ma már meghatározhatatlan helyen —, színpad is volt. Játszottak zenedarabokat is, amelyeket Zichy Miklós udvari zenészei adtak elő. A Zichy kastély évekig raktár volt. Az egykori álom az elmúlt években azonban megvalósult: az épület valóban a kultúra hajlékává vált. A III. kerületi tanács felismerte a műemlék épület értékét, s a kastélyjelleg adta lehetőségeket Két év szorgalmas munkájával 1977. januárjában adták át az egykori rajzok és tervek felhasználásával újjávarázsolt épületet. A Zichy kastély ma a III. kerületi tanács Frankel Leó művelődési házának óbudai klubháza, a főváros egyik kultúr- központja. Nyaranta az udvaron zenei esteket, koncerteket rendeznek, a kastélyban a Kassák Lajos emlékmúzeum, a helytörténeti kiállítás és a pincegaléria kapott helyet. De itt talál otthonra többek között az amatőr filmesek klubja, a képzőművészeti szakkör, s minden hónap első péntekjén ebben a hangulatteremtő környezetben várja a közönséget a „Régi zene — régi hangszerek”, s ugyancsak havonként az „Óbudai esték” sorozat. A történelmet idéző barokk kastély azonban a könnyű műfajnak is otthont szeretne nyújtani. Ezért merült fel a gondolat, hogy „Párizsi posta” címen sanzonesteket rendezzenek. Ágh Tihamér 0 A Zichy kastély. 0 A hangulatos Főtér a régi Óbudát idézi. 0 Részlet a Kassák múzeumból. (Fotók: Hauser Lajos — KS.) A megyei tanács művelődés- ügyi osztályán, a városi pártbizottságon is szükségesnek tartják új szakközépiskola építését. (A felszabaduló helyiségek csökkentenék az általános iskolai tanteremhiányt!) Szóbeli állásfoglalás szerint a SZÓVOSZ is támogatná az építkezést, remélhetően a szaktárca is. így oldhatók meg a kereskedelem — közvetve mindnyájunk — gondjai, így csökkenhet Kecskemét és a fejlett iskolavárosok közötti elmaradás, így hasznosíthatók a Berkesben kialakult jó hagyományok. Várják az alapkőletételt, de addig is teszik a dolgukat. Holtai Nándor Brecht munkanaplója Érdeklődéssel várták a könyvbarátok, Brecht munkanaplóját) mely februárban jelent meg a r berlini és wetmari könyvkiadónál. A könyvkiadók közleménye szerint egy olyan munkanapló került a nyilvánosság elé, melyben 1938 és 1955 között készített feljegyzéseket a művész a fasizmus és háború ellentmondásairól. A munkanapló csak egy része azoknak a műveknek, amelyeket a könyvkiadó az elmúlt hónapokban olvasói rendelkezésére bocsátott, mint új kiadásokat. A 29 kötetes Brecht-kiadás- ból 14 kötet színdarab, 4 próza, 7 színházi kézirat, 2 irodalmi és művészeti kézirat, valamint két kötet politikai és társadalmi írás. összefogás Lajosmizsén Hogy a holnapi ember több legyen V»V«%Vt%%%V*V»V»V«V«V«ViV«V«VtV«%VtVMVi%V«V«V»%%VtVtV«Vi%\WAW»VMW*V«W*' Egy falu három napja (1.) Nézem az asszonyt, ahogy ott guggol a fal tövében, s néha kendős fejét előretolja, alig kijjebb a fal élénél, s lesi azt a másik asszonyt, aki egy kicsit odább apró libákat terelget a kerítésen belül. A guggoló asszony óvatos, gyanakvó, mint a róka. Bal kezével bő szoknyáját fogja hátra, a jobbal meg a falnak támaszkodik, így könnyebben tartja magát, amíg a fejét a földtől alig húszharminc centis magasságban kidugja, és szemmel láthatóan nagyon vigyáz, hogy a másik meg ne neszelje jelenlétét. Megyek közelebb, a fal mentén. Hátba kerülöm. — Mit csinál? — kérdezem. Megrebben, de nem néz rám, meg sem fordul. — Hűsölök... — dadogja. Hangja furcsa, szokatlanul mély. Oldalról nézem. Kit látok? Kiss Ferencet, régi gyerekkori pajtásomat. — Megbolondultál, Ferenc? — kérdezem. — Meg a nyavaját. Hagyj békén. S értek most már mindent. A libákat őrző asszony nem más, mint Ferenc komám felesége. — Lesed az asszonyt? — Lesem: Na és? — Nincs jobb dolgod? — Azt beszélik, hogy az elnök szaglászik körülötte. Mondom, megnézem közelebbről... Először feldühödik, de pillanatok alatt egészen máshogy látom a helyzetet. Kitör belőlem a nevetés. i — Ne nevess, észreveheti — int felém Ferenc. — Hát elhiszed te Rózsikéról? El? Én tenném helyetted a tűzbe a kezem, érte. Hát nem ismered? Minden pletykára felülsz! Meg-— mit mondjak itt hirtelen —hány asszony jönne el így vasárnap libákat őrizni, ml? Ented is teszi, vedd észre! Ferenc rámnéz, barna, kerék arca megenyhül. — Csak pletyka lenne, biztos?! — Az hét! — mondom, de nevetésbe fullad megint a szó, ahogy nézem ezt a fiatal férfit ezekben a vedlett asszonyi gúnyákban. Lassan nevetni kezd ő is. és nagyon gyorsan dobálja a kezembe a szoknyákat, mellényeket. — Fogd meg már! — szól visz- sza. — Mindjárt jövök. Ferenc szalad az asszony felé, én meg élvezem a forró napot, hallgatom a méhek döngicsélését. Vasárnap van. Szép, tavaszi vasárnap. (2.) Pista derék, erős ember, ötvenkilenc óta tagja a helyi téesz.nek. Gyalogmunkásként kezdte, de nemsokára tanfolyamra járt, most traktoros. Eszes, becsületes. Nemrégen nősült. Félig kész házat vett a falu szélén, most azon van, hogy odaköltöztesse asszonyát, aki most éppen áldott állapotban van. Pista törekvő ember. Éppen erről beszélünk, ahogy megyünk az orvosi rendelő felé. Ö valamilyen gyógyszert kér az asszonynak, én meg elkísérem. — Tudod — mondja Pista — mindent el akarok érni, mindent meg akarok szerezni, ami kell. A ház megvan, most autót, bútort, gyereket szeretnék. — Nyugodj meg — szólok közbe —, meglesz minden, csak légy türelmes. Gondolj arra, hány ko- rodbelinek van ilyen háza a faluban. — Mondasz valamit — hüm- mög, 'bólogat hozzá. Váratlanul az oldalamhoz bök. — Nézd, milyen szép asszony. Az orvos felesége. Tompított hangon mondja, és fejét sem fordítja, felém, nehogy a szembe jövő nő észrevegye, mert rá tette az előbbi megjegyzést. Nézem a nőt, fiatal, húsz-huszonöt körüli. Csinos, formás, szemrevaló. — Kezét csókolom, nagyságos asszony. Pista köszönését a nő mosolyogva fogadja. — Hogy mondtad? Hogy köszöntél? — tettem a nagyothallót. — Kezétcsókolom nagyságos asszony — ismétli készséggel. — Hát ezt meg hol tanultad? — Apám is így köszön neki. Ez így illik. — Tréfálsz? — Nem én — tiltakozik Pista, és most már kérdő, csodálkozó szemmel néz rám. Én is rá. (3.) Zsibong, kavarog á násznép. A gazdasszonyok előre futnak. — Hujujujujujj! — hallatszik a hangjuk, s magasba emelik a boros üveget, perdítik a kerek kosarat, benne a foszlós mazsolás kalács. Végig kínálják az egész házat. Béldi pap is kint áll a ház előtt. — Most ettem — menti magát, de azért fogja, bütykös ujjaival tördeli és szájába gyömöszöli a kalácsot. A tét nagy,: tizenháromezer ember gazdagodása. Nem mindegy tehát, hogy miiként alakulnak a dolgok, s ezt a lajosmizsei vezetők is jól tudják. Tisztában vannak azzal is, hogy ez a nagy tét sokszor apróságok függvényé: például igen sok színész azért nem vállait fellépést eddig a nagyközség művelődési házában, mert sem az öltözőkben, sem a nagyteremben nem volt megfelelő a fűtés. Érthető tehát, hogy Korsós István művelődésügyi előadó nagy örömmel közli a tanácsházán: r. — A művelődési házunk már “ központi fűtéses. Hétszázezer forintunkba került, de megérte! Nem kell az ócska kályhákkal kínlódnunk... Hátul a zenészek fújják a talp- alavalót, szól, recseg a trombita.-7 Lakodalom van a mi utcánkban ... — éneklik. Hirtelen csend lesz. A násznép megáll. Mindenki a ház felé néz, a szemek végigtapogatják az ajtókat, ablakokat. A távolabb lakók kijönnek az út közepéig, hogy jobban odalássanak. — Mi lesz? Hogy lesz? Kibékülnek-e, haragszanak-e? — kérdezgették erre-arra. — Lesnek azok úgyis. Csak kíváncsiak a fiuk esküvőjére — állapítja meg az.egyik násznagy. — Lehet, hogy a kéményből leselkednek — mondja valaki gúnnyal. A vőlegényt figyelem. Szótlan, szomorú. Szorosan átkarolja új asszonyát. Horváth mama odahajol hozzám és suttogva beszélni kezd: — Látod, milyenek. Falugazdák voltak, azért nem tetszik a meny. Pedig szorgalmas lány ez, dolgozik, keres. Szép lesz a hozomány is. Ezek meg — és fejével a ház- felé bök —, mikor még beszéltek vele, azt mondták, hogy ilyen zalai népekhez nem megy vőnek a fiuk. Ott még . azért nem tartunk. Pedig szorgalmas lány ez, dolgo- módúak a Zsuzsikáék, mint ők. Ilyet tenni, ilyet termi... Sopánkodik Horváth mama. Nézem az arcát. Mélyen ülő szemében felháborodás lobog. — Jöttek munkát keresni, hát találtak is. Itt laknak, olyan régen, hogy az ifjú pár nem is igen emlékezik rá. De mégis, látod, a saját gyerekük lakodalmára se jönnek ki. .. Újra recseg a trombita, meglódul a sor. Hátul már táncolnak. Az autók az idősebb vendégekkel lépésben követik a sort. Varga S. Jössef A gyarapodás évei Ehhez hasonló jó hír sűrűn akad Lajosmizsén: a nagyközség fejlődése szembeszökően felgyorsult az utóbbi néhány esztendőben. Jelzi ezt a felújított művelődési házon kívül egy százszemélyes óvoda, s jő néhány sportpálya is; ezeket a kézilabdázók, a röplab- dázók és a kosarasok kapták. A futballpálya mellett egy négyszáz személyes, fedett lelátó épült. Felsőlajoson a napokban adnak át a gyermekeknek egy jól felszerelt játszóteret. Mindez alig két esztendő alatt! Megállásról, pihenésről, elégedettségről azonban szó sincs: már készülnék a szociális otthon bővítésére és az új sporttelep kialakítására. Egy új iskolai tornaterem építését is napirendre tűzték, amelynek hatalmas helyiségében elfér majd egy szabályos méretű kézilabdapálya,- s egyszerre két osztálynak tarthatnak tornaórát benne. Ez a létesítmény a tervek szerint Itizennyolcmillió forintba kerül, amelyből Ötöt a nagyközségben működő ipari üzemek és termelőszövetkezetek adnak össze. Hagyomány Ez az elhatározás egyáltalán nem hat újszerűnek Lajosmizsén. Hasonló módon épült a százszemélyes óvoda is tavaly. Az üzenlek és a gazdaságok pénzzel, a lakosok pedig a munkájukkal se-1 gítettek. Ez az összefogás jellemzi a köz- művelődési tevékenységet is: például a művelődési ház — több mint félmillió forintos — költség- vetésének felét az üzemek és a téeszek fedezik. Viszonzásul a termelő egységek előtt tárva-nyitva állnak a művelődési ház kapui. De szoros kapcsolatban áll a művelődési ház az oktatási intézményekkel is. Hangszereket vásárolt például az általános iskola fúvószenekarának, s otthont adott a kollégium bábszakkörének. A nagyközség közművelődésé tervét a helybeli üzennek és gazdaságok elképzeléseinek figyelembevételével készítik el az illetékesek. Megvalósítását a párt- bizottság és a tanács vezetői koordinációs értekezleten irányítják, ellenőrzik; évente négy alkalommal. Akik a háttérben állnak A felsorolt eredmények és az eredményekhez vezető, jó módszerek mögött természetesen emberek állnak. Mégpedig olyan emberek, akik csupán az eredmények felől nézve állnak a háttérben — ha munkáról van szó, akkor mindig a legelső vonalban lehet őket megtalálni. Közéjük tartozik Molnár János, a Kossuth Szakszövetkezet üzemegységvezetője, akit mint irodalombarátot megyeszerte ismernek: tagja a Katona József Társaságnak és a Megyei Művelődési Közporit társadalmi vezetőségének. Lajosmizsén a közművelődési bizottság elnökeként szervezi a kulturális életet. Staar Ottó és Bujdosó Márton mezőgazdasági mérnökök tánccsoportjpt szerveztek a falu fiataljaiból. Szóród Lászlót, a Vízgépészeti Vállalat osztályvezetőjét, Papp Lászlót, a Kossuth Szakszövetkezet főagronómusát, dr. Pótík Józsefet, a szülőotthon főorvosát és dr. Havasi Ferenc tanácselnököt, a legszorgalmasabb TIT-előadók között tartják számon. A neveket még hosszan sorolhatnám. Lajosmizsén ugyanis egyre többen * érzik, hogy bármilyen munkahelyen is dolgoznak, erőfeszítéseik értelme és jutalma egy: ha a holnapi emberek többé lesznek a mainál. Ennek érdekében szerveződik minden összefogás.., Káposztás János
