Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-03 / 102. szám

1078. május 3. 9 PETŐFI NfiPE • 8 HAVASI KÜRT, KANÁSZDUDA, SONKAHEGEDÜ Egy este az Anonymus Klubban • Mandel Róbert és Leskowszky Albert közös játéka a klubban. Ha valaki véletle­nül kukkant be ezen az estén a kecske-, méti Anonymus Klub hangulatos helyisé­gébe, valószínűleg alaposan elcsodálko­zik, Legalábbis nem mindennapi jelene­tek tanúja lehet itt, a Megyei Művelődési Központba,,. Egy fiatalembert láthat, aki saját testhosszá­nak kétszeresével ve­tekedő, öblös hangú, cifra zeneszerszámot fúj nekibuzdulva. De nem kevésbé szo­katlan a meghívott zenészek és a klubtagok közös, össznépi „csin­nadrattája”, amint lelkesen és elszántan ütik, verik, fújják, pen­getik, húzzák-vonják a kezük­ben levő furcsa zene szer számo­kat, Leskowszky Albert különle­ges. régi hangszergyűjteményé­nek néhány értékes darabját. És előkerül — talán egy zsebből — Szilágyi Zoltán csodafurulyája, és Kovács Pali bácsi húsz éve hallgatásra ítélt kedves kanász- dudája. Mandel Róberttól, a középkori hangszerek és zeneirodalom ifjú szekértőjétől megtudjuk: mit játszott szive hölgyének egy sze­relmes énekmondó a XIII. szá­zadban; milyen volt egy zenész sorsa a középkorban, a többhetes lakodalom, a dinomdánom di­vatja idején; miyen hangszer, és honnan származik a sonkahege­dű. a zenebot, a lantgitár, a tambura. És összeültek ezen az estén a „mai igricek": népzenészek, haiigszerbúvárok, tanárok, diá­kok, műkedvelők, hogy közösen muzsikáljanak ezeken a különös hangszereken, idézzék a régmúlt idők zenéjét. . P. E. . >■ ................. '■'< . "wsm ‘ fill 9 Bizonyos, hogy az „állásfog­lalás-tervezet” kifejezés nem a ' legszebben hangzó szópár nyel­vünkben. Ám azok a nevelők, akik száznegyven iskolában vitatják meg, tantestületi értekezleten a pedagógus munkaköri kötelessé­geket tartalmazó kis fUzetke mon­danivalóját, aligha akadnak meg a kifejezésen. A tartalom fonto­sabb. Az, hogy az V. nevelésügyi kongresszus ajánlásait és az 1972., évi oktatáspolitikai párthatározat egyik javaslatát valóra váltva, az Oktatási Minisztérium és a Peda­gógusok Szakszervezete elkészí­tette ezt a tervezetet — remélhe­tőleg ezzel pontot téve az évek óta vitatott kérdések, megoldásra vá­ró panaszok utáp. Minden iskolába eljutott már a fUzet, tehát valamennyi pedagógus számára hozzáférhető, véleményt I lehet róla mondani. Célja: megha­tározni és egységesebbé tenni a pedagógusok kötelezettségeit, s el­határolni mindettől a vállalható, ám semmiképpen sem kötelező te­vékenységeket. Végső soron nincs Is szó vadonatúj dolgokról. Hiszen a rendtartások s a különböző ren­delkezések eddig is adtak tám­pontokat. A pontosabb megfogal­mazásra mégis igen nagy szükség volt, az utóbbi esztendőkben ugyanis erősen szaporodtak a ne­velők terhei — köztük is a koránt­sem iskolai, nevelési-oktatási fel­adatok. 9 A tervezet most igenkategó. rikusan és egyértelműen leszögezi: a pedagógus alaptevékenysége az intézményi, tehát iskolai, nevelő, otthoni, hivatásnak megfelelő munkahelyen végzett oktató és nevelő munka! Ez a kötelező, er­re „esküdött fel” minden nevelő. Benne van — s ez megintcsak ter­mészetes — az önképzés, sőt jó néhány olyan iskolai feladat, az ifjúsági szervezetek segítésétől a gyermekvédelemig, a szülők kö­rében folytatott nevelő munkáig mindaz, ami szintén nem választ­ható el a pedagógus hivatástól és az iskolai nevelő muhkátóL Mun­kaköri kötelesség, de csak egy-egy nevelő „testreszabott feladata”, a szükséges korrepetálás, helyette­sítés, a felnőttoktatás, az osztály- főnöki munka, a pályaválasztás segítése, munkaközösségek veze­tése, vagy a sport és kulturális diáktevékenység felügyelete. Ami nyilván elégedettséget és jó végrehajtás esetében megnyug­vást is kelt: lezárva a sok he­lyütt parázsló vitákat, egész sor tevékenység nem tekinthető mun­kaköri kötelezettségnek. Csak di­óhéjban: például a tankönyváru­sítás, az ösztöndíjak kifizetése, a folyóiratok vagy az Iskolatej áru­sítása, a közönségszervezés, ese­tenként névsorok, egészségügyi törzslapok készítése, kezelése, kül­ső szervek számára adatszolgálta­tási igények kielégítése. 9 Az az álláspontjuk, a tervezet készítőinek, hogy ilyen tevékeny­ség ellátására lehetőleg még tár­sadalmi munkában se nevelőket ve'gyenek igénybe, hanem elsősor­ban az iskola ügyintézőit kérjék fel, sőt — a felkérő szervek ad­minisztrátorai is elláthatják ezt a munkát. Nem zárja ki természe. tesen társadalmi munka végzésé­ből a tervezet a nevelőkét, sőt .legjobb képességeiknek, hivatás- szeretetüknek megfelelően ösztön­zi őket erre, ajánlva az ilyen ter­hek egyenletesebb elosztását. Vé­gül a bérezés, illetve a többlet- munka megfizetésére is tartalmaz elveket a készülő állásfoglalás. Azt szokás mondani: minden rendelet annyit ér,, amennyit meg­valósítanak belőle. Igaz ez erre az állásfoglalás-tervezetre is. Vitája és elfogadása, hivatalos közzété­tele után is pontosán annyit tud majd segíteni, amennyit gyakor­lattá változtatnak belőle iskolák, Iskolai vezetőségek, tanácsok. Re­méljük, hogy sokat. 9 Ismételjük, állásfoglalás ez, tehát nem tiltó jogszabály; irányt mutat, végső soron jól használha­tó és logikus érvelést; tennivalók sorát tálalja. Az egyenlőbb teher­viselés megteremtése, a pedagó­gusmunkához nem tartozó tevé­kenységek kiszűrése azonban a munkahelyeken, az oktatási intéz­ményekben kell, hogy megtörtén­jék. Okos és demokratikus veze­tési módszerek nyomán; őrködve azon, hogy a döntő, a legfontosabb pedagógusmunka valóban az ok­tatás, a nevelés legyen mindenütt V. M. SZAPORODNAK A VENDÉGKÖNYV BEJEGYZÉSEI Szlovák tájház Kiskőrösön Messziről nézve — vagy fényképen még inkább — össze­téveszthető hasonlóságot mutat a Petőfi-sztllőházzal. Persze ebben nincsen semmi meglepő; a kiskőrösi szlovák tájház vastag vályogfalai ugyanabban a korban épültek mint azé, amelyet Petrovics István mészáros bérelt az 1820-as években. Mégközelítőleg azonos élet­módú, jövedelmű, társadalmi rangú emberek is lakták: dolgos, kétkezi parasztemberek, Imező- városi polgárok. A fehérre me­szelt, szinte villogó utcai részen egyetlen aprócska ablak itt is, ott is, és a testetlen, magas desz­kakerítés által eltakart hosszú udvar. A kicsiny kapun át rálát­ni az elnyúló épületre; a pitvar­éi a kamraajtókra, a felmagaso­dó nádtető alatt meghúzódó ap­rócska ablakok sorára. , □ □ □ Különbözik . egymástól a két belső udvar. A tájházban a kö­zelmúltig még laktak, helyisé­geit használták. A szülőház vi­szont már évtizedek óta kegye­letei emlékhely. Amott fű, vi­rágágyások, kerti bokrok díszí­tik a gémeskút környékét, míg itt a föld csupasz. Az állatok, az aprójószág miatt vlrágoskertet ritkán telepítettek a gazdasági udvarokba. Azonos ugyanakkor a házak belső elrendezése. A pitvarba lépve szemközt a nyitott kémé- nyü konyha, balra, az utca felé a nagyobb alapterületű tiszta szoba, jobbra pedig a lakószoba található. Hasonlóak a berende­zési tárgyak is, bár a Petőfl- házé érthetően kevésbé hivalko­dó és gazdag. A kiskőrösi szlo­vák nemzetiségi lakosság élet­módját, mindennapjait életre keltő tájházban mindaz látha­tó, amely általában jellemezte a családi otthonokat. A falitéká­tól a kelengyés ládáig, a geren­dára függesztett kifordított szok­nyáktól kezdve a komódra he­lyezett vásárfia apróságokig. Meg citera, fürösztőteknő, pet­róleumlámpa és egykori meny­asszonycsokor ... Itt a tárgya­kon a rendszeres használat, az emberhez tartozás érződik, amott pedig a nagy költő emlékéhez kötődő múzeumi hangulat. Pedig hát a tárgyaknak nincsen ar­cuk ... És mégis. A két kiskőrösi ház hasonló­ságából és különbözőségéből az is következik, hogy összetartoz­nak. A látogatóknak mindkettőt meg kell nézniük. Hiszen vala­miképpen kiegészítik egymást. Kötődnek egymáshoz szellemük­ben, puritánságukban, dolgossá- gukban és az időben, amelynek testet, érzékelhető hangulatot kölcsönöznek, □ □ □ A szlovák tájház híre, népsze­rűsége lassan, de terjed; ezt tük­rözik az emlékkönyv sokasodó bejegyzései. Ha még nem is ke­resik fel annyian, mint a Petőfi­én-,lékhelyet, mégis sokan átlép­nek a küszöbén és elidőznek a helyiségekben. Egyre több láto­gató visz magával innen Is em­lékeket a régi időkből. 9 A paraszti élet megannyi használati eszköze a szlovák tájház kam­rájában. 9 A nemzetiségi helytörténeti gyűjteménynek otthont adó épület lát­képe a gazdasági udvar felől. (Pásitor Zoltán felvételei.) 9 Messziről nézve, vagy fényképről még inkább összetéveszthető ha­sonlóságot mutat... 9 A tiszta szoba berendezése. 9 Petróleumlámpa, öreg kemence nyák. A magyar múlt építészeti em­lékeit; a várak, a kastélyok, az öreg templomok többségét el­pusztították a történelem viha­rai. Hiányuk bizonyára kedve­zőtlenül befolyásolja az egészsé­ges nemzeti öntudat kialakítását az ifjúság körében... A szemé­lyesen megélhető élmények köz­vetlen varázsát kínálják viszont azok a helyi gyűjtemények, táj­házak, kisebb múzeumok, ame­lyek berendezése, eredeti környe­zete az egyszerű emberek élet­módjáról .tanúskodik. Szalkszent- mártonban, Hartán. Dunavecsén, Dunapatajon, Kiskőrösön és má­sutt ,a megyében és az ország­ban sokfelé. Érdemes ‘lenne - szaporítani számukat, hiszen Bács-Kiskun­és a szögre akasztott parasztszok­J ban sok községben lelkes gyűj­tők már felkutatták a települé­sek régi lakóinak egykori tár­gyait, használati eszközeit, vi­seletéit ... □ □ □ Nem sok társadalmi összefo­gás és szakmai segítség lenne szükséges ahhoz, hogy a helyi gyűjtemények méltó helyen és hozzáértő elrendezésben legye­nek bemutathatok. A helyi ki­állítások ugyanakkor megóvnák a népművészet sok értékes em­lékét az elkallódástól... A kis­kőrösi szlovák tájház példája ezért is követésre méltó. Pavlovit! Miklós SSSSSSSSSSSSSSSSSs Üj könyv Kossuthról A 130 évvel ezelőtt fellángolt magyar forradalom és szabadságharc kiemelkedő egyénisége volt Kossuth Lajos. Születésének 175. évfordulójára emlékeztünk a közelmúltban. A „Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében” címmel, Szabad György professzor tollából megjelent kötet méltó része a megemlékezésnek. Kortársak és utódok dicsőítő túlzásaitól, érdemelt, lekicsinylő bírálatoktól, korszakok és politikai rend­szerek érdekeként kialakylt hamis képektől elhatá­rolva, az igazi Kossuthot mutatja be a könyv. Mint az előszóban írja a szerző: meg akarja könnyíteni az élő nemzedék találkozását azzal a politikussal, aki­nek tettei kivételes történelmi jelentőséggel, s hosz- ■zú időre szóló politikai hatással bírtak. A könyv mottójaként Kossuth szavait időzi: „Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere, míg el­lenben ki korát megelőzi, csak halála után ól, ki pedig korától elmarad, élve Is halott”. Minden lényeges mozzanatot figyelembe véve raj­zolja meg a szerző Kossuth politikai fejlődésének útját. A nemesi származású, fiatalon szép karriert elért ügyvéd valóságismeretét tápláló élmények so­rában jelentős a Zemplén megyei 1828—29, évi adó­összeírás, majd az 1830—31. évi lengyel szabadság- küzdelem, s a kolerajárvány hatására kirobbant „koleralázadás". Ezek a tények arra az elhatározásra juttatták hogy minden lehetséges eszközzel harcol­jon a feudális elmaradottság megszüntetéséért. Vé­gigkíséri a könyv első jelentősebb szerepléseit, az Országgyűlési Tudósítások, a Törvényhatósági Tu­dósítások sorsát, a Kossuth ellen indított politikai hajszát, a 3 esztendei fogságot. Kiszabadulását kö­vetően újult erővel folytatta a küzdelmet a refor­mokért; kötelező örökváltságot, a nemesi adómen­tesség felszámolását, népképviseletet követelt Fel­ismerte az iparfejlesztés jelentőségét. A hazai ipar vámpolitikai védelmezésére megalakult a Védegy­let, jórészt Kossuth ösztönzésére. Lapját, a Pesti Hírlapot betiltották, s politikai te­vékenysége elé számos akadály gördült 1846—47- ben mégis minden eddiginél jobban sürgette az át­alakuláshoz szükséges reformokat & politikai jogok kiterjesztését. Néhány nappal a Kommunista Kiált­vány megjelenése után 1848. február 18-án így fi­gyelmeztette a rendeket a pozsonyi országgyűlésen: ......ha a proletárlusokról továbbá is megfeledke­zünk, olly vészes felleg keletkezhetik a világra, melly azt meg fogja rázkódtatnt.” P olitikai szereplése 1848 márciusától a legismer­tebb: a forradalmi kormány minisztere, majd az ön­védelmi háború vezetője, a Függetlenségi Nyilatko­zat kihirdetése után kormányzó. A szabadságharc bu­kása után csak a menekülés maradt számára, de két évi törökországi száműzetés után ismét az aktív po­litikai cselekvés útjára lépett Angliai és amerikai kőrútján — mindenütt lelkes fogadtatásra talált — próbált nemzetközi támogatást szerezni a magyar ellenálláshoz. Egy későbbi Habsburg-ellenes fel­kelés reményében szorgalmazta az olasz—magyar együttműködést, s kapcsolatot tartott a hazai ellen­állókkal is. Kütahyai alkotmányterve, majd a Du­nai' Szövetség terve — amint erre a könyv írója is felhívja a figyelmet —, nemcsak eszmetörténeti je­lentőségű, hiszen egészen 1918-ig a legdemokrati­kusabb polgári átalakulási terv. Sokat idéz a szerző Kossuth Magyarországra jut­tatott kiegyezés-ellenes leveleiből, cikkeiből, s elem­zi a kiegyezést ellenzők tömegbázisát. Az emigráci­óban élő Kossuth elismerte ugyan az 1867 utáni gaz­dasági-társadalmi fejlődést, de ennek feltételeit nem a kiegyezés megvalósulásában látta, hanem abban, hogy 1848-ban felszámolták a feudalizmus alapjait. A turini remetét küldöttségek sora kereste fel, le­velek özönét kapta Magyarországról, városok dísz­polgárukká választották, alakja köré legendák szö­vődtek, s neve — különösen az Alföldön — Kossuth- nóták szövegében csendült fel. (Tiszteletbeli tagjává választotta a kecskeméti demokrata kör, a kiskun« halasi olvasókör, a kunszentmiklósi olvasóegylet, a félegyházi népkör is.) Legmeghatóbb élménye azon­ban az 1880-as évek végén egy tiszaigari parasztem­ber levele volt, melyben azt köszönte meg, hogy jobbágysors helyett szabad emberként élhet... Politikai fejlődésének kimerítő elemzésén tűi Kossuth egyéniségéről, emberi magatartásáról is hi­teles képet kapunk. Több példát találunk arra, hogy a legégetőbb politikai problémák közepette sem fe­ledkezett meg közművelődést szolgáló intézkedéseket tenni. Emberségére, családjához és barátaihoz való viszonyára utal a család jó ismerősének, Karacsné Takács Éva írónőnek egy mondata: „életemben senkitől sem irigyeltem valamit, csekk Kossuthnétól a fiát.” Apró, de jellemző mozzanatokkal érzékelteti Sza­bad György, milyen messzire jutott Kossuth a rendi világ előítéleteitől. Harcolt a zsidók emancipációjáért, s a kor szokásával ellentétben még a béreseket sem tegezte, névnapi lakomáján nemcsak neves politikus társait, hanem nyomdai munkásokat is szívesen lá- tott, s jó szívvel fogadott minden segítségkérőt. A szakembereknek és más érdeklődőknek egy­aránt izgalmas, a szerzőre jellemző lendületes, ol­vasmányos stílusban megírt szép kiállítású kötet • Kossuth Könyvkiadó és a Magyar Helikon gondos zásában jelent meg. Sí. Körösi Ilona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents