Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-30 / 125. szám
S' Németh József festői világa Amikor 1951-ben — nyolc testvér közüli József, a hetedik és egyúttal a legkisebb fiú — vándorbotot vett a kezébe, s tarisznyáját megrakta a számadójuhász nagyapa, a néhány hold földön gazdálkodó és ács-bognár foglalkozást is folytató édesapa örökségével, továbbá „Somogy ország” kaposszerdahelyi szögletében átélt gyermek- és ifjúkor élményeivel, ez volt az a „hamuba sült pogácsa”, a felemelkedni vágyó legkisebb gyermek útravalója, amivel a művészpályán elindult. Plebejus szemlélettel, ősiségé- nek és hovatartozásának az áthághatatlan tudatával kezdte a pályát s erről az útról azóta sem tért le, magatartásának és művészetének ez lett a meghatá• Bevonulnak a harangok. NEMZETKÖZI SZOBRÁSZTÁBOR * 1978. május 30. • PETŐFI NÉPE • 5 • Siklós közelében, a Szársomlyó hegyen május közepén nyílt meg a Nemzetközi Szobrász Szinpozion. Az Európa-szerte ismert alkotótelep immár tizenegyedik alkalommal fogadja a hazai és külföldi művészeket. Az idei szinpozion során érdekes kísérlet kezdődik, amely a betonprogram nevet kapta. A készülő szobrokat Pécs új lakótelepén állítják majd fel. A képen: Gaubek Péter magyarországi szobrászművész már elkezdte a munkát. HOGYAN ÉPÍTKEZTEK EZER ÉVE? Matkói tudósítás az Árpád-korból rozója. Később is érték természetesen olyan hatások, amelyek alakították művészetét. Nagy hatással 'volt rá az ötvenes évek első felében a Képzőművészeti Főiskolán mestere, Szőnyi István, 1957- től második otthona, a „Tisza- parti Firenze”-ként sokat emlegetett Hódmezővásárhely, találkozása Nagy István művészetével, továbbá néhány külföldi tanulmányútja; különösen a Jugoszláviában és a Szovjetunióban látott -ikonok, Valamint India és a Kelet művészete. Érett stílusának a kialakításában ösztönzést kapott a középkori művészettől is. S ezt a hatást nemcsak egy-egy festmé. nyének az arany háttere (pl.: Férfi pákával), vagy a glóriás parasztokat ábrázoló képei bizonyítják, hanem az az alapvető szándék is, amiért a festmények elkészülnek. Sohasem szobadíszekben, a képcsarnokoknál megszokott festményekben, hanem közösségi funkciójú, közintézmények falára való „hordozható freskókéban gondolkozik. iNémeth József művészetteremtő tevékenysége a valóságból indul ki, de sohasem maradt meg a felszín, a pillanatszerűség esetleges és külsőségéé jegyeinél. ö nem utánozza a természetet — mely feladatot korunkban a fénykép és a film tökéletesebben képes megcddanj —, nem „leírja” a dolgokat, jelenségeket, hanem a lényeget keresi azt, amit elkötelezettségének és meggyőződésének a láthatóvá tételéhez- szükségesnek tart. Nem a részlet hangsúlyozza, hanem a tárgyi jegyeken keresztül a teljesebb világot, a motívumban azt a többletet, amely túlmutat. & látvány hordozta jelenségen. Festményeiben a valóság közvetítésével Németh - József saját felfogását, autonóm művészi törekvéseit fejezi ki. Az ember és környezete nála médiumként jelenik meg, általa kap formát a gondolat, az alkotó magatartása és világnézete, amely valójában értelmet és határozott célt ad művészetének. Fontos motívumként jelenik meg munkásságában például a föld, nem az andalító délibábos rónaság, hanem embertől és élettől ereje feletti megfeszített munkát kívánó szikes föld (Aszály, Leány és bivaly stb.), továbbá a tarló, kísérő jelenségével, a tikkasztói meleggel. A Megyei Művelődési Központban a napokban záruló kiállítása egyik kitűnő festményén címadó szerepet is kap a tarló, amelyen az idős ember és a természet mitikus egységét, a végső azonosulást megelőző egymásra találást érezzük a képzőművészet nyelvén megfogalmazódni. Alkotásaiban minden élőlény együtt rezdül a természettel. A tavasz és az ősz is meghatározó szerepet játszik az emberek és az állatok viselkedésében is. A kiskunhalasi járási pártházból a kiállításra kölcsönzött gobelinje is az Évszakok címet hordozza, és tematikailag a Kiskunság életét öleli fel. Németh József művészetének fő témája a paraszti világ; a jeles napok szokásaitól a hétköznapok ünnepléséig. Betlehemesek; Su- bás; Madonnák; Paraszt; Királyok. Munkától megkínzottak, pihenők és tevékenyek, rútak, szépek és fenségesek. Németh József r— a mai vásárhelyi alkotóműhely és a kortárs magyar képzőművészet egyik jelentős mestere — természet, ember és állat összetartozását, ősi mitikus egységét keresi. Kötődik a hagyományokhoz, s így a festészet kifejezési eszközeivel anyanyelvén beszél. A sommázottan összegezett, monumentálisán egyszerű, hangulatában csendes, férfias lírában fénylik fel emberségének és művészetének mély tüze, - jelképet és mítoszt teremtő ereje, humanizmusa, a személytelen természet és a kollektív emberi élmény újraldézése. * Bánszky Pál „BÁBO ÉS DÉDO RÁCUL BESZÉL” Ä kétnyelvű kislány A kislány, akivel a bátyai művelődési ház igazgatói irodá- jálban beszélgetünk, hamarosan befejezi az általános iskolát. A nemzetiségiek által lakott Bátyán egyike ő azon sokaknak, akik a rác — délszláv — anyanyelvűk mellett magyarul beszélnek ma már leginkább. De őrzik, védik, ápolják — szüleikkel, magyszüle- ikkel. idősebb rokonaikkal együtt — azt a nyelvet is. amelynek története oly sajátosan alakult az elmúlt századok alatt. Először ezt kérdezem Marokity Katalintól: — Mit csinálsz itt ilyenkor, vasárnap délelőtt, a művelődési házban? — .Tagja vagyok a tánccsaport- nak. s délután szerepelni fogunk. Szépítjük előtte a .termet. — Közeledik a tanév vége. Izgulsz. hogy milyen lesz az eredményed? — Nem. Gondolom, jóra sikerül. — S azután? — íMegyek szakmunkástanulónak. Ruházati boltban szeretnék dolgozni. — Rácul vagy szeribHharvátul beszél a családod? — Csak rácul. Mert amazt, csak az iskoláiban tanuljuk. —• Te is? — Három évig igen. De a bábo és dédo rácul beszél. Ok csak úgy... — 'Mi a különbség? — Másképpen ejtik a szavakat. Meg sok szó egészen másképpen hangzik. — Odahaza hogyan beszélitek? — A nagyszüiaümmel (ők la bábo és a díédo) rácul Apuékka} hol ügy. hol úgy. — S a fiatalok? — Már csak magyarul ha magunk közt vagyunk. Kivéve a próbákat. — Hogy köszönsz a dédónak? — Csókolom... — Műt jelent ez? — Ráctű ilyen szó nincs. — S ha mégis úgy akarsz köszönni? — Akkor azt mondom, hogy fájmiszusz. í — Fájmiszusz? Ez mit jelent? — Nehéz lefordítani — Említetted a próbákat. Szeretsz táncolni? — Hogyne. És énekelni is. ráctű. Így valahogy jobban érezzük. miről szól az ének. De azokat nem lehetne magyarul elmondani ... — Említetted, hogy három évig tanultál szerib-horvátul Abbahagytad? — Mivel kevés jelentkező volt, nem tanítolfcták ezt a nyelvet. Én sajnáltam. De majd ezután pótolom, felnőttebb fejjel. Megvannak a tankönyveim. — Milyen nyelvű könyveket olvasol? — Csak magyart — Miért? — Mert rác írás nincs, szerbül nem tudok jól. oroszul sem elé9 gé. Csak magyarul... — Rác írás nincsen? • ; — Nem is volt Ilyen, Rácul csak beszélni lehet... Varga Mihály A mátkái templomhalmon kérem Biczó Piroskát, a Katona József Múzeum régészét, hogy legyen a Petőfi Népe X. századiba „küldött” tudósítója, és mutassa be akkori állapotában ezt a tájait, szóljon a nemrégiben féllelt településről. Húzódozva vállalta a megbízatást; halványak a nyomok. 'Meg a váltás is nehéz I Repülő csíkoz felettiünk, a tsz-köz- ponrtnál mögöttünk autóbusz forgolódik, izmos traktor szeliditi kajszi alá a földet. — Magas fűbe lapulnak a házak. A cserjés, bokros, fás vidék fölött bodorodó füstszalagok igazítanák útba. Közvetlen közelből rajzolódnak ki a házak, szinte akkor veszi észre az ember. amikor az ezeket övező tisztásra lép. Vállmagasság nytra emelkednek ki a tájból. Valamennyi — lehet ötven. nyolcvan Is — nyeregtetős, náddal fedett. A közeli tóból szerezhették a nyersanyagot. Belülről Is megnézem a talán legmagasabban fekvőt. A déli oldalra kerülök, az egyik hosszanti „falnál” az ajtó. Bizony, nem tökéletes a „nyílászáró”, homokot kavar be a friss tavaszi szél. Félhomályban botorkálok lefelé. Több lépcsőn érem el a padlózat szintjét. Meglepően tágas helyiség. Hossza 7 méter, szélessége 3 méter. Szerencsére Itt eléggé kötött a talaj, nem omlottak be az oldalfalak, amikor klváditák ezt a mintegy 80, 100 cm mély gödröt. Középütt, az ágasfa, nyeregtető alatt tartózkodhat az ember a legkényelmesebben. A csapott tetőzet miatt hosszabb növésűnek odább kicsit be kell húzni a nyakát. Jó Itt. mert a tűz nem éri közvetlenül. Ügyes ember volt, akárki csinálta a kemencét. Vesszőfonatot készítettek, ebbe került a taipasztás. Mit adna egy muzeológus ezer év múltán, ha sikerülne épségben megőrizni egy ilyen. Árpád- kort lakógödröt. Még a viszonylag gyér nyomok is föllelkesítik az olyan szakmájukat kedvélő régészeket, mint alkalmi riporterünk. Köszönöm a tájékoztatást, de nem szabadul egykönnyen. Előadom kételyeimet. — Honnan tudja hogy Árpádkori lakóépületre hívta föl figyelmét Pólyák Antal numlzma- tlkus és Pólyák Ferenc fafaragó? —1 Kizárólag ebből az időszakból származó tárgyakat, eszközöket találtunk. Több nemzedék élhetett ezen, a mintegy nyolcszáz méteres vonulaton, a később mátkáinak elnevezett tó partján A település nevét nem tudjuk. elképzelhető, hogy egyike a tatárjáráskor elpusztult hat Kecskemét környéki községnek.1 A néhány éve feltárt templomot nem az idetelepülök első nemzedéke építette. — Milyen volt a berendezésük? — Erről édeskeveset tudunk, mivel alig maradt ránk valami. Amikor megrokkant egy épület, vagy szűknek bizonyult. nem bajlódtak vele. Elvitték. ami mozdítható, madd sorsára hagyták. . — Terveik? — Anyagi és egyéb okok miatt nem folytatjuk itt a kutatást. BetemettetjUk a templommaradványokat, tanulmányozzuk a múzeumba került bőséges leletet és elvonulunk. Megállapítottuk, hogy több generáció élt Itt. Ebből és a két lászláfalyi lakóház- maradványból sok mindent megtudtunk arról, hogy miként építkezett a nép ezer esztendeje. Távozás előtt hatalmas fóliával betakarják a megásott felületet. a szakembernek oly sokat mondó elszíneződütt. csíkozott alapzatot. Történetieden gondolattal búcsúzom a mátkái leletmentésről: — Mit adtak volna elődeihk Ilyen pompás anyagért? Kövér kecskét? Dundi hidat? ízes kölest? Sohase tudjuk meg. H. N. • A festőművész „Évszakok" című gobelinje. (Pásztor Zoltán felvételei.) M.M.O.O.M.M.V.O.VAV.V.VA*AV .v.w.v.v.w SSSSS TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (12.) Tudta hányadán állunk. Ahogy jöttem, messziről leshetett rám. Mikor eltörölte a száját, mondom neki, hogy hozza elő a pajtásait, hátha életet cslhhant- hatunk beléjük. De nem nagyon akart menni, a kulacsot leste, tartotta oda a fakupát. Berúgsz, disznó, de öntöttem neki, hátha könnyebben mondja el, micsodák, kicsodák. Ha két napja bírják amazok, hát most keltsek még kettőt életre, magam ellen, hogy elássanak Itten a kondorost Nagy feketén? Ahhoz sem éreztem hirtelenjében valami nagy húsaimat. De mondom, 6 se sietett féldögükben levő cimborái segedelmére. Maga alá szedte gzutykos lábalt, mintha dicsekedne, csak vagdossa hozzám a szavait. — Mink meg a híres, nevezetes Bankó Jancsi bandájából vagyunk 1 "■'w — örülök a szerencsének — mondom. — Nagy hírre verekedte magát. Két éve hajkurásszák per- zekutorok, vasasok, de nyomát se szagulják. Szívesen paroláznék vele, hisz tán rokonom is, vagy mi... v — Na, avval maga nem paro- lázik! Két napja fölakasztották Csongrádon! Mink is alig bírtunk elinalni, SzöktUnkben kardlapozták be két pajtásom fejét. 17. Nagyon időm sem akadt a meg- ijedésre, küldöm én megétetett emberemet a társaiért. Hordta őket ki vállon. Aléltak voltak, nem tudták világukat. Tesszük őket szépen tisztába. Pisáit agya- . got a mellyük kosarára, boros kenyeret a fejükre. Főzök nékik borlevest, délre kinyitottak a szemüket, Én akkorára elyégeztem magamban, hogy pusztátoké létemre nékem minden .kóborral olyan barátságban kell lennem, az ősök Is mindig erre intettjeik, hogy rajtam sarcot zsugoriságomért ne húzzanak. Amit kérnek, adjam oda szépszerével, különben elveszik erőszakkal. Föllstá- poltam őket, három nap se kellett hozzá. Három lovat alájuk, menjenek, ahol a part szakad. Nem hlstórláztak maguk körül, pedig, ahogy mocskaikból kimosdattam őket, látszott, hogy jó utakra szülte őket az anyjuk. De- rekas, szép szál legények voltak, kik ezzel az erővel lehettek volna fejedelem katonái, vagy kurjantó püspökök tán, dehát nem volt hozzá szegényeknek szerencséjük. Valahogy eleitől kezdve szembejártak a szeleknek. Az aztán el- gorombította őket. Csak, hogy így a pusztai ispitályomban összeba- rátkoztunkban kicsit kinyílt a kenyériesőjük, megváltották nagy kiváncsi titkukat, mekkora kincset raboltak ők, hogy lehetne azt pénzzé tenni? Nem firtattam, miféle kincsekért akasztatta föl magát Bankó, s hogy miért verették magukat féliholtra emezek, hisz még azt hiszik, megsajdultam zsákmányukra. Nekem elég a magamé. Még sok is néha. Előhoztak egy hosszú, varrottas bőrtokot, kinyitják, hát mérnöki rajzok benne, Ezek a kincsek. A budai úton jött hat napja egy katonai födeles kocsi. Kisérte tizenkét vaéas német, ezt fogták el Bankóék. A katonák közül le- durrantottak négyet, megszaladt nyolc. A kocsiban ülő tisztek riadt tétlenséggel nézték, hogy szedik el málháikat. De közben megszé- gyellhette magét az elfutott nyolc, visszavágtattak, míg a rablók a málhákkal clhelődtek. Elfogták Bankót, négy társával együtt. Kísérték Szolnoknak a kocsit, foglyokat, de annyira sietve, hogy a topóknál levő málhákat se rakták vissza, hanem az elfogottak- kal vitték. - Ahogy átkompoztat- tak a Tisza túloldalra, csak a 'kezük volt összekötve, hát ezek hárman, akiket én istápoltam föl, csak elillantak egy alkalmas helyen a toposokba. Mentek a nehéz vasru'házatú katonák utánuk, s míg el nem süllyedtek, verték a menekülők fejét. Emezek megszabadultak, náluk maradt a bőrtok. Nézem aztán a kincset, a keresztesek hadivállalkozásának tervei voltak. Temesvár és környékének felvonulási útjairól. Készítette Marsigli osztrák császári és királyi hadménök. Én ezt a Marsiglit ismertem, nem mondom, hogy kártyáztam vele, de a karlováci békesség után megfordult Csanádon, csak úgy civilesen. Különben tábornoki sar- zsi nyomta annak a vállát. Szóval valami kdfürkészés ügyében, oda- alá járt nálunk Csanádon, Kászon basával egyezelödtek, valami területcserén, amit békességgel akartak volna mind a két részről rendezni. Ez volt jöttének meséje. Mért jött, mért nem, nekem nem mondta. Amúgy minden érdekelte. Lerajzolta még a pásztori kutyákat is. De kisgyerekeket, öreg tölgyfákat, tücsköt és bogarat. Az én gyógyult vendégeimet pedig nagyon törte a csihori, hogy de mondjam sebesen, ml Járhat ezekért? Hát mondom, akasztóía, ha olcsóbban számítjuk. De ha a tortúrázásokat odatesszük, az árához, az akasztófánál is csúfosabb hatol. Nem olyan nagyon féltek ők attól. Hányszor szembe találkozhattak életük során vele, tán maguk se tudnák megmondani. Hanem ^dühösek lettek, hogy én csak be akarom csapni őket. Magam akarom lerántani a kincsért a sápot! Mondom, akkor vigyétek, vásározzatok vele ti! Gyékényfonatú nyergeket készítettem alájuk, egy kis aprópénzzel is megtákoltam őket, bitangból hozzám került birkát vágtunk annak húsát vitték magukkal. A bőrtokot rám hagyták. Mondom, vigyék csak art is! De nem. Hátha valahol katonákkal ütköznek meg, nem mossa le az isten se róluk kilétüket. Dehát nekem is úgy égette a kunyhóm oldalát, hogy perc nyugalmam nem maradt miatta. Ha . bárki éngem megvizitál, sehogy se tartozik csikópásztori fölszereléseim közé ez az átkozott mappa. Rekkentsem a zsom bókok mélységes fenekére? Rajtam hiába keresnék! De rág belülről, hogy bűntársai lettem ezeknek a haszontalanoknak. Annál is jobban szaggatott a gond, hogy ezekért a mappákért, úgy lehet sok emberinek kell elha- jintani az életet. Ezzel-Temesvár megvívására készültek! H(irom- napi forgolódás után, mindenre készülten, Szolnokra indultam. Hátamon vittem a tokot. Nincs rejtegetni valóm. Adnak az őrkatonák kézről kézre, jutok beljebb, bekötik' a szemem Is, nem tudhatták, ki vagyak. Végül valamilyen toronyszobában leveszik fejemről a kötést Karosszékből beszélt velem egy ciframundéros tiszt, de fene nagy sarzsl. Ült a vállai hegyén akkora két aranyrózsa, teli rojtoz- va, akár valami napraforgótányér, mikor reggelente kinyitja szirmait. Nem Marsiglf volt. 18. Álmosan, németül beszél, fél szemét nyitja csak ki. Alig értettem. Was ist neues? Deákul motyogom neki a mappát. Kezdett aztán a másik szemével is pislogni, majd a pisztolytáskáját húzta maga mellé, fölrakta csiptetős ókulárját, nézegeti a térképeket. De ez a behemót nagy ember ordított akkorát, a fél várat fölalar- mlrozta vele. Itt van Bankó rablótársa, fogjátok meg! Az aj- tónállók besűrítettek rögvest, megszorítottak, hogy a hurkám majd kiszakadt. Tömlöcbe vele, tömlöcbe vele!'— üvöltözött olyan idegesen, mintha lódarázs szúrt volna a pofaszíjába. Hanem, ahogy én magamat szidtam. Kellett énnékem buz- golkodni, térképet előhozni? Szégyellhetne gyávaságukat, hogy Bankó meglopta őket, most majd szépen felkötnek engem is, hogy a szél hordja el akasztófájukról a hajamat. A térképek is meglesznek, s a (elsőbbség előtt is rendben lesz a böcsilletük. Mig vezettek rengeteges sok kőlépcsőzete- ken lefelé a tömlőének, nem tudtam, hogy átkozzam el magam. Hát mit vártam én ezektől? Tán aranyakat, hogy előadtam a nekik nagyon fontos okmányokat? Löknek egy pokolsötét kutricába, de olyan erővel, hogy a fejem belevertem a falba. Az jót is tett. Elaléltam az ütéstől. Csak arra érzem meg újra magam egy idő után, hogy fölráncigálnak hadifáklyák mellett, s kétoldatról karolva vezetnek a rengeteges lépcsőkön. [Folytatjuk.) .
