Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-30 / 125. szám
4 €$ PETŐFI NÉPE 1 1918. május 30. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Elkészült az első 750 kilovoltos magyar transzformátor A Ganz Villamossági Művek dolgozói a múlt hét szerdáján adták át az első hazai 750/400 kilovoltos transzformátort az Országos Villamostávvezeték Vállalat szakembereinek. A KGST- országok közös beruházásában épülő Albertirsa—Vinnyica közötti 750 kilovoltos távvezeték magyarországi végpontján, az al- bertirsai alállomáson szerelik fel ezt a berendezést, amely a Szovjetunióból érkező szuperfeszültségű áramot* alakítja át 400 kilovoltos feszültségűre. így adják azt tovább a hazai főelosztó hálózatnak és a Csehszlovákia felé leágazó távvezetéknek. A százéves Ganz-gyár eddigi legnagyobb transzformátora 400 kilovoltos volt. Az új óriás transzformátort saját terveik és tapasztalataik alapján fejlesztették ki. A gigantikus alkotás két emelet magas és súlya csaknem 300 tonna. Az üzemi próbák idején sikeresen állta a 900 kilovoltos csúcsfeszültséget is. A Ganz-gyáriak összesen három ilyen nagy berendezést készítenek. Valamennyi Albertirsán kerül felszerelésre. A tervek szerint októberben helyezik üzembe a három nagy transzformátort. Ezután már fogadhatja Albertirsa a szovjet villamos energiát. Az új KGST-távvezetéken pontosan annyi áram érkezik majd, mint amennyit' a gyöngyösi Gagarin hőerőmű termel. • Az óriás transzformátor szerelése a Ganz Villamossági Művekben. (MTl-fató — Tóth Gyula felvétele — KS.) A házgyári panelek gyártásának egységesítése Fordulóponthoz érkezett a házgyári technológia fejlesztésére irányuló, ma már közéi másfél évtizedes KGST-együttműködés. Az Építőipari Állandó Bizottság után a Gépipari Állandó Bizottság munkája kerül előtérbe, s még inkább fontos szerepet kapott a két bizottság közös tevékenysége. Magyarországon 1964-ben határozták el a házgyári technológia meghonosítását. Ennék nyomán épült fel 9 szovjet és egy dán házgyár. Az első, a Budapesten létesített szovjet és az utolsó, az ugyancsak szovjet kecskeméti házgyár üzembe helyezése között eltelt 11 év alatt a házgyári technológiát folyamatosan és céltudatosán fejlesztették. Ebben a munkában szorosan együttműködtek az építészek és a technológusok, akik figyelemmel kísérik és rendszeresen értékelik a KGST-orszá- gokban, valamint a nyugat-európai államok építőiparában bevezetett új módszereket, és javaslatokat tesznek a hasznosítható megoldások alkalmazására. Igen jól értékesítették a KGST- országok például azokat a tapasztalatokat, amelyeket Magyarországon a Dániából, a Szovjetunióban a Franciaországból, Lengyel- országban pedig az NSZK-ból vásárolt házgyárakkal szereztek, A fejlesztő munkában a hetvenes évek elejétől különösen nagy hangsúlyt kapott a rendkívüli erőhatás” — földrengés, tűz, gázrobbanás nyomán keletkező veszélyek kiküszöbölése. A földrengések jóval kevesebb kárt tudnak tenni a megfelelően gyártott házgyári épületekből, mint a hagyományos házakban. A közösen végzett vizsgálódások és a javaslatok nyomán számos kormányintézkedés született. Ugyancsak a közős munkának köszönhető a magyar házgyári technológiában bekövetkezett fejlődés. Egy „egységlakás” a kezdeti 1500 munkaóra helyett ma már 1150 óra alatt készül el. A lakások központi fűtéssel, melegvizes-szolgáltatással, intenzív szellőzzéssel, a földrengés, tűz- és gázrobbanás elleni védelem eszközeivel fölszerelve épülnek. A fejlesztés eredménye az is, hogy az állami lakásépítésnek mintegy 80 százaléka házgyári termékekből valósul meg. Az Építőipari Állandó Bizottság 1970-ben hozzáfogott az egyes KGST-tagáUamokban a házgyári technológiával szemben kialakult követelmények egységes rendszerbe foglalásához. A munkának az a célja, hogy egyesítsék a panelek méreteit és ezen keresztül lehetővé tegyék a házgyári berendezések egységesítését, tipizálását. A követelményeket már sikerült egységes rendszerbe foglalni, ennék alapján a Gépipari Állandó Bizottság elkészítheti javaslatait a házgyárak gépsorait gyártó vállalatok technológiáinak fejlesztésére, végső soron pedig a berendezések gyártásának szakosítására. A paneles építkezéshez szükséges gyártósorokat hazánk ezentúl is nagyrészt a többi KGST-or- szágtól vásárolja. Ezekre a termékekre a következő években is nagy szükség lesz, másként aligha lenne teljesíthető a jelenlegi 15 éves lakásépítési terv. Az 1990-ig építendő 1,2—1,4 millió lakás elkészítéséhez erőteljesen meg kell növelni a házgyárak teljesítőképességét. Két évvel ezelőtt 30 ezer lakás paneljeit gyártotta a tíz hazai házgyár, rövidesen azonban évente 42—45 ezer lakást kell készíteniük. Ezért tervezik, hogy még egy, évente 4 ezer lakás elemeinek előállítására képes házgyárat létesítenek. A meglevő üzemeket pedig fejlesztik, tökéletesítik a munkaszervezést és megteremtik, a berendezések három műszakos kihasználásának feltételeit. (MTI—APN) • Fürdőszobagyártó sor a Kecskeméti Házgyárban. A mezőgazdaság állami támogatása I. Tartalmi változások A magyar mezőgazdaság fejlődése az elmúlt évtizedben nemzetközi méretekben is figyelemre méltó volt. Nemcsak azért, mert a termelés növekedési üteme igen magas és az időjárási tényezők okozta ingadozása a korábbiaknál lényegesen kisebb mértékű, hanem arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gyors technikai fejlődés az iparszerű termelés térhódításával és a gazdasági kapcsolatok új szervezeti formáinak (a horizontális és vertikális integrációk) széles körű elterjesztésével a mezőgazdasági munkavégzésben, továbbá a mezőgazdaság népgazdasági helyzetében olyan jelentős változást okozott, amire még nem volt példa. Téves nézetek Az 1968—1978 közötti időszak egyben az indirekt gazdaságiról nyitás, tehát a közgazdasági esz-* közök uralkodó szerepére támaszkodó állami szabályozás első évtizede is. Bár a népgazdasági — ágazati terveknek alárendelt és rendszert alkotó gazdasági szabályozó eszközök (árpolitika, jövedelemszabályozás, értékesítés stb.) szerepe igen számottevő, mégis ezek egyes elemeit tekintve vitatható, helytelen társadalmi megítéléssel is találkozunk. A mezőgazdasági üzemek költségvetésből folyósított állami támogatásának megítélése és értékelése a legkevésbé egységes. Egyes nézetek napjainkban is ideiglenesen alkalmazható társadalmi segélynek minősíti az állam pénzügyi támogatásait, mások pedig újabb és nagyobb mezőgazdasági dotációkkal kívánják megoldani a gazdaságok üzemen belüli problémáit is. E szélsőséges és helytelen megítéléseknek az a magyarázata, hogy a közvéleményben (s esetenként tudományos körökben) nem tisztázott az állami támogatások közgazda- sági tartalmának változása és azoknak a fontos funkcióknak lényege, amelyet a jelenlegi Irányítás rendszerében a különböző támogatások általában betöltenek. Szabályozó eszköz A szocialista nagyüzemi mező- gazdaság létrejöttének, s a termelőszövetkezetek megszilárdításának Időszakában az üzemeknek juttatott anyagi és pénzügyi eszközök valójában olyan ideiglenes segítségnyújtást jelentettek, amelyek révén a mezőgazdasági ágazatban több nemzeti jövedelmet használhattak fel a jövőbeli fejlődés megalapozása érdekében, mint amennyit megtermeltek. A nagyüzemi gazdálkodás megszilárdulása, fejlődése során az állami támogatások -közigazdasági tartalma teljesen átalakult. Az 1968-ban bevezetett irányítási rendszerben, amelynek elvei jelenleg is meghatározók, az állami támogatások már elvesztették társadalmi segélyjellegüket és olyan tervezett szabályozó eszközzé alakultak át az állam kezében, amelyek az ágazaton belül megtermelt nemzeti jövedelem átcsoportosítására, az árakban és az adókban elvont jövedelem egy részének célhoz szabott visszajuttatására szolgálnak. Ezért a „támogatás” szó hétköznapi értelemben helytelenül, félreérthetően fejezi ki a pénzügyi kategória már megváltozott közgazdasági tartalmát. (Ebből kiindulva egyes közgazdászok más elnevezéseket javasoltak: például árkiegyenlítés, jövedelemkiegyenlítés stb. E kifejezések is pontatlanok, így jobb elnevezés hiányában, továbbra is megmaradunk a támogatás kifejezés vagy annak szinonimái mellett.) Bizonyító számok A mezőgazdasági támogatások tartalmának megváltozását több tényező bizonyítja. Egyrészt a hetvenes évek elejétől kezdődően a nagyüzemektől adó formájában elvont jövedelmek egyre növekvő mértékben meghaladják a támogatások összegét. A IV. ötéves tervidőszak alatt a költségvetési elvonás átlagosan 35 százalékkal haladta meg a támogatásokat. Másrészt a teljes értékkapcsolatok egyenlegének meghatározásához és a helyes értékeléshez szükséges á ráfordításoknál ala-' csonyabb mezőgazdasági árakban burkoltan elvont jövedelmet és a közvetett, tehát a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban megjelenő (például termelőeszközárkedvezmények) támogatásokat is figyelembe venni. Az így számba vett elvonások — juttatások egyenlege — a különböző számítások eltérő adatai ellenére is — azt mutatja, hogy a mezőgazdasági ágazattól elvont jövedelemnek az üzemek támogatás formájában mintegy 40—45 százaié- . kát kapják vissza. Ez azt jelenti, hogy a hetvenes években a szocialista mezőgazdaságunk értékmérlege már egyértelműen poNEM ÚJKELETŰ megállapítás, hogy vannak emberek, akik pénz közelébe kerülve képtelenek ellenállni a csábításnak. Különösen akkor, ha munkájukat senki nem ellenőrzi, úgy, mint a dunapataji Új Elet Termelőszövetkezetben, ahol 1977 máclusálg gyakorlatilag nem volt belső ellenőrzés. Ez utóbbi mondatból már sejteni lehet, hogy a címben említett négy asszony és az egy lány ennek a közös gazdaságnak volt a tagja, s valamennyien a könyvelésben, illetye a bérszámfejtésben dolgoztak. Szintén nem új jelenség, hogy adandó alkalommal — jelen esetben egy számszaki tévedés következtében — azonnal csatlakoznak a bűncselekmény kezdeményezőjének „felhivásához”, nincs ellenvetésük; nem tiltákoz- nak, hiszen Ügy néz kimegy er-, re senki és soha nem fog rájönni. A túlzott önbizalom azonban már nagyon sokszor zsákutcába vezette a csalókat, akik a kezdeti sikereken felbuzdulva rendszert csinálnak a pénzszerzés nem éppen tisztességes Változataiból. Így történt az említett termelőszövetkezetben is. Csizmadia Lászlóné, képesített könyvelő és bérszámfejtő 1962-től dolgozik a közös gazdaságban. Evekig nem is volt panasz, kifogás munkája ellen, mígnem elérkezett 1974. február eleje. Ekkor Cslzmadiá- né tévedésből helytelenül adta össze a kifizetendő béreket, s a végén 15 ezer forint többlet ugrott ki. Az asszonynál azonnal kész volt az ötlet. No, nem az, hogy szabályosan visszavételezze a pénzt, s újra, most már helyesen adja össze az oszlopokat, hanem az, hogy miként lehet ezt kimenteni. A bankból ugyanis nem mindig pontosan annyi pénzt hoztak ki, mint amennyi a fizetéshez kellett, legtöbbször többet. Így a 15 ezer forint csak akkor volt kimenthető, ha egyes dolgozók bérét papíron megemelik, a valóságban viszont nem. Meg is emelték annyira, hogy kereken „beolvasztották” a tizenötezret. A ötletet azonnal elmondta Csizmadiánk két jelenlevő társának: Szigeti Sándornénak, aki a tsz vezetőségi tagja, a nőbizottság elnöke is volt egyben, továbbá Kovács Erzsébetnek, aki akkor' pénztáros volt, s mellesleg KISZ- titkár. zitív előjelű; az ágazat több értéket ad a népgazdaságnak, mint amennyit felhasználási célokra ágazaton kívüli területekről kap. Ebből az is következik, hogy ágazati szinten a támogatások az elvont jövedelemnek csak egy kisebb részét juttatják vissza, a másik — egyre nagyobb. — hányadával a mezőgazdaság is hozzájárul a közös társadalmi feladatok finanszírozásához. A IV. ötéves terv éveiben a népgazdasági célú támogatások 18—22 százalékát tették ki az agrártámogatások összegei. A támogatások mintegy négyötöd része az anyagi termelés többi területére és a kereskedelemre jutott. Dr. Sipos Miklós a József Attila Tudományegyetem docense a pénztárossal, hogy fiktiv nevekre is számfejtsen pénzeket, s ezeket az összegeket megfelezik. Így történt, hogy 1973 szeptemberében 8500 forintot felezhettek meg, októberben viszont már 10 ezer 400 forint volt az osztozkodás alapja. A fiktív személyek aláírását — amely a pénz átvételét „bizonyította” — Cslzma- dláné hamisította az elismervény- re. AZ ASSZONYNAK azonban még ez sem volt elegendő. A termelőszövetkezet vezetősége engedélyezte, hogy a tagok fuvart, a háztáji műveléshez segítséget, terményt kapjanak, valamint, hogy a pénztárból — külön engedély alapján — munkabér-előleget vegyenek fel. Bzeketf el veszették az illető kartonjára, s azután részletekben levonták »-fizetéséből. Csizmadiáné 1973 júniusában négyezer forint előleget vett fel, júliusban 1680 forint értékű takarmánybúzát, később öt mázsa takarmánybúzát, összesen több mint hétezer forint értékben. Ezekből az összegekből 1325 forintot nem tüntetett fel terhelésként, s 3700 forintot anélkül irt jóvá, hogy azt visszafizette volna. Így több, mint ötezer forint jogtalan vagyoni haszonhoz jutott. Csizmadiáné azonban jószívű is tudót. lenni. Németh Lajosné 1973 márciusábah 1500 forint előleget vett fel, de a bérelszámoló májusban jóváírta a kartonon az összeget, bár azt Némethné nem fizette vissza. Ezt a megoldást többször alkalmazta Csizmadiáné Némethnével kapcsolatban, s három év alatt így az utóbbi asszony több mint hétezer forint hasznot húzott a közös gazdaságtól. A másik kegyelt Romsics Jó- zsefné volt. Igaz, ő csak kétszer vette igénybe ezt a „szolgáltatást”. Egyszer négyezer, egyszer pedig 6^8 forint erejéig, de ezt a pénzt 1978 januárjában, az eljárás megindulásakor vissza is fizette a termelőszövetkezetnek. A Bajai Járásbíróság dr. Per- ger Gabriella büntetőtanácsa a közelmúltban hozott ítéletet az ügyben, s az első három vádlott bűnösségét folytatólag, bűnszövetségben, magánokirat-hamisítással elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettében állapította meg. Ezért Csizmadia LászA TÁRGYALÓTEREIMBŐL: Négy ásszony meg egy lány •!•%%!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!•!wÄ*!»M*23%%v!*i#Ä*5X#5K*!#X*X*!OI*XvXvXvIV«V«V»%VeVeVeV#V«%%%Ve%%V*V*%V*Ve%S%%Ve%%%%%%Ve%?e%Ve%%%%%%%%%%%%!e%WA%%%%.*!w*.*Xe;e>>X4 JACEK SAWASZEWICZ: Hogyan harcoljunk az előítéletek ellen? Á7 éptelen utcán 1' ballagtunk. — Odanézzetek! — kiáltott fel hirtelen Maelek. — Fekete macska szaladt át az úton! A macska valóban fekete volt. Kandúr. Cső alakúra görbítette farkát és arcátlanul, közvetlenül az orrunk előtt iszkolt át a járdán, megkerült egy frissen ásott gödröt és eltűnt a kapuban. Megtorpantunk. Az előttünk haladó férfi szintén megállt. Néhány per. dg szótlanul álldogáltunk. — A macska: nagyon rokonszenves ál. lat — mondta végül Antek szándékosan, hogy az előttünk álló férfi is meghallja. Az nem válaszolt, csupán egy helyben topor- gott. — Szégyen! — kiáltott fel Magda. — Felnőtt ember létére nem átall mindenféle előjelekben hinni! — A babona: a szellemi sötétség jele — helyeselt Maciek. Antek gúnyosan elnevette magát. — ön szerint holmi macska — azonos volna a sorssal? A férfi cigarettát vett elő és rágyújtott. Mi pedig ott'álltunk és vártunk, hogy mit csinál az elégett gyű. fával: a gödör mögött ugyanis szemétláda volt. A férfi a gyufát visszatette a dobozba, a dobozt pedig zsebre dugta. — N-no igen — mondta Maciek — mennyire meggyökeresedtek az elöitéle. tek egy bizonyos kategóriához tartozó emberek körében... — Az ilyenre rábeszéléssel nem lehet hatni — jegyezte meg Magda; nyilván elun. ta a várást. — Ne légy gyerek, öregfiú — mondta Maciek szándékos higgadtsággal, mesz- sziröl kezdve neki a dolognak: — előbb- utóbb mindenkinek le kell küzdenie magában a múlt csőké, vényeit. — Azután magad is nevetsz majd a babonáidon — fűzte hozzá Antek, 8 megfogta a makacs ismeretlen kabátja hajtó- káját. A férfi már-már ellenvetést akart tenni, ebben a pillanat. • ban azonban bele- pottyant a gödörbe, s Így átlépte azt a demarkációs vonalat, amelyet a fekete macska húzott. Most már mi is elindulhattunk. Megkönnyebbülés és öröm töltött el bennünket. Valahogy mégiscsak kellemes dolog, ha az ember egy tévelygő segítségére siethet, és a helyes útra vezérelheti! Ment ünk-m'endegél- tünk, vidáman csevegtünk ’ és tárgyaltuk a történteket, csupán Antek nézelődött aggódva a kapu. aljakba: vajop nem ugrik elő még egy fekete macska7 Mivel 6 volt a legnyápicabb valamennyiünk közül, teljes joggal feltételezte, hogy ez alkalommal neki kell majd megválnia a káros előítéletektől., (Fordította: Gellért György) A PÉNZT ELOSZTOTTAK, mindenkinek ötezer forint jutott. A következő hónapban, már szándékosan többet írtak egy-egy dolgozónak, s akkor 12 ezret osztottak el testvériesen. Hogy menynyire nem volt ellenőrzés, bizonyítja, hogy például Csizmadiáné az indigós példányokra nemegyszer tintával vezette be a többletet a számsorok közé írva. Egy közepes képességű ellenőrnek ez azonnal szemet szúrt volna. Ellenőr azonban nem volt. Nyugodtan folytathatták a csalást 1974 elejétől 197,7 szeptemberéig, tehát megközelítően négy esztendeig, s ez alatt a termelőszövetkezetnek 4á0 ezer forint kárt okoztak. Előzőleg azonban Csizmadiáné és Kovács Erzsébet egy külön akciót is folytatott, amibe Szigetlnét már nem vonták be. A tsz ugyanis minden évben szerződést kötött tagjaival különböző termények részesművelésére. Ezek a részesművelők munkájuk arányában bért kaptak, amit a pénztáros — Kovács Erzsébet fizetett ki nekik. Csizmadiáné ezt természetesen tudta és megbeszélte Iónét főbüntetésül három év és hét hónapi szabadságvesztésre ítélte, mellékbüntetésként 30 ezer forint erejéig mondta ki a vagyonelkobzást és két évre eltiltotta a közügyektől. Szigeti Sán- dómé és Kovács Erzsébet fejenként három év és egy hónap szabadságvesztést kapott, ugyanakkor 20—20 ezer forint vagyonelkobzást mondott ki velük szemben* a bíróság, s mindkettőjüket 2—2 évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől. Németh Lajosné büntetése hatezer, Romsics József né büntetése pedig ötezer forint. Kimondta a bíróság azt is, hogy a szabadságvesztés büntetéseket szigorított börtönben kell végrehajtani. SÚLYOSBÍTÓ körülményként vette figyelembe a bíróság a vádlottaknál a folytatólagosságot, hogy a cselekményt a társadalmi tulajdon sérelmére, beosztásukkal visszaélve követték el.' Enyhítő tényező volt viszont,' hogy valamennyien büntetlenek. Az Ítélet Némethné és Romslcsné vonatkozásában jogerős. G. S. «N
