Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

M uy EL O # E s I RODALÖM MŰVÉSZÉT Megújul-e és mikorra?... iA közelmúltban levelet küldték szerkesztősé­it ti ni kibe a kiskunfélegyházi Daru utca lakói. Ebben elpainiaszoiiják, hogy a város neves szülöttének. Mó­ra Ferencnek üreg szülőháza veszélyben van. A vályogból készült százaidele.11 épület omladozik, s már igen-igen esedékes a karbantartás. A felújí­tás megkezdése késlekedik, az emlékhelyet felke­reső érdeklődők és diákok kellemetlen emlékekkel távoznak a házikó meglátogatása után. „Amennyiben mód van, szíveskedjenek az illeté­kesek felé ezt a helyzetet tolmácsolni, mert mi, a környék lakói hiába kérjük. Eddia még nem tör­tént semmi. Azzal az indokkal, hogy magántulaj­don. De a tulajdonosok kivándoroltak miég a há­ború előtt és azóta elhanyagolt a ház... — írták a Daru utcaiak. ' iMi az Igazság a szülőház ügyében? — erről kér­tünk tájékoztatást a városi tanács művelődésügyi osztályán Fenyvesi István közművelődési felügyelőtől. — Móra Ferenc szüleinek öreg. rossz állapotú házát 1972 februárjában avattuk fel múzeumnak és adtuk át a nagyközön­ségnek — válaszolta. — Akkor a városnak nem volt elégendő pénze az épület teljes, alapos felújítására. A vályogházat öreg falusi mesterek tatarozták, éppen úgy. ahogy ezt néhány helyen még ma Is csinálják: sárral betapasztják a lyuka­kat. klfoldozzálk a tetőzet hiányzó nádikévéit, vé­gül ,pedlg kimeszelik a helyiségeket. Teszik ezt olykor évente, mert ez a módszer bizony nem Időt­álló. Móráék háza. sajnos a város belvizes részén áll, állaga ezért .a megszokottnál sokkal gyorsab­ban romlik. Nem végezték el a falak szigetelését, megmaradt a földes padozat Az Illetékesek már akkor tudták, hogy ez az állapot csak átmeneti lehet. Ezért volt az. hogy havonta újra kellett me­szelni a szobáikat Sok gondunk volt többek között a szabadkéményes házikó fűtésével, amit ugyanis csak villanykályhákkal lehetett megoldani. Nagy teljesítményű kábelek hiányéiban viszont erre sem volt mód... — Igaz tehát mindaz, amit a Daru utcaiak állí­tanak levelükben?... — Csak részben. Az elmúlt éveikben Időről idő­re rendszeresen karbantartottuk, kifestettük az épü­let helyiségeit, de most. hogy ezek az apró javí­tások már nem tölthetik be a feladatukat, már a teljes rekonstrukcióra összpontosítjuk erőinket — Az író születésének 100. évfordulója jövőre lesz. A centenáriumi megemlékezésekre feltehetően a szülőház teljes felújítását Is el akarják végezni. — Természetesen. Idén még az első féléviben el­készülnek a teljes felújítás tpitészetl tervei. Az Országos Műemléki Felügyelőséggel .közösen készí­tettük el a ház eredeti állapotának megfelelő re­konstrukciót. amely már Időtálló lesz. Leszlgetel- jük a falakat, kicseréljük az elektromos vezetéke­ket felújítjuk az ajtókat, ablakokat, megerősítjük I A szalmatetős, földes padlójd, vályogból épült öreg paraszthiz Móra Fereno kedves gyermektörté­neteinek színhelye. Móra-ház Kiskunfélegyházán az épületet és a tetőzetet. Mindez nem kevés anya­gi áldozatot; körülbelül fél minid forintot Igényei — Az épület gyalogos megközelítését akadályoz­za egy előtte álló öreg parasztház. Tudnak-e .vál­toztatni ezen? — Igen A városi tanács 400 ezer forintért meg­vásárolta. A tulajdonos május végén kiköltözik, a akkor elbontjuk az épületet. A helyién szép emlék­parkot alakítunk ki. Sajnos a Móra-ház szomszéd­ságában Is állnak stílustalan, rassz állapotú régi házak; ezeket mind nem vehettük meg. A gon­dunk telhát: hogyan lehetne az összképet mégis rendezetté, egységessé tenni? Szeretnénk egy olyan kerítésrendszert megterveztetni és megépíttetni a Móra-ház körül, amely eltakarja a csúnya környe­zetet — És az emlékkiállítás anyaga?... A jelenlegi berendezés használható lesz-e az új épületben?... — Sok minden károsodott a nyirkos helyiségek­ben, s étért jelentős részt pótolni kell. Az új kiál­lítás a jelenleginél teljesebb Móra-életmű bemu­tatására törekszik majd A gyűjtő, szervező mun­ka már előrehaladott. A felújított Móra-emlékhizat szeretnénk a megyei múzeumi hálózathoz csatla­koztatni; a szakszerű gondozást hosszú távon csak Így látjuk megoldottnak. Erről már tárgyaltunk az illetékeseikkel. A centenáriumi ünnepségek előké­szítésére tervezett Móra-emlékblzottság. mint ez az elmondottakból Is kiderül, a vára* vezetőinek komoly anyagi és erkölcsi támogatásával és jelen­tős társadalmi összefogás hasznosításával tevékeny­kedik. A megújult szülőház pedig a jövő év eledén már minden bizonnyal fogadhatja a látogatókat. Reméljük, Így lesz. Pnlnlli Miklós VARGA MIHÁLY: Képek a gyermekkorból Láttam sími Anyámat — egybefolyt a könnye az éggel —, s egy kemény vonás Apám szája körül, mit a gond rajiolt oda — és a megkötözött gyűlölet. Láttam húgom sírásra görbüld száját, amikor kakastollasok lépte döngött a konok kövek kemény hátán. Láttam nagyanyámat a piacon: kétfillérért alkudozott, sokáig. ' S láttam a vidám teniszezőket — ruhájuk fellobogott, egészen az égig. A Dáczerék kertje mellett az elsuhanó angyalokat is láttam, meg a komor-arcú búcsúba-menőket. És Bakos Ica fakó gyerek-mosolyát is... Láttam Mari néni arcát temetéskor, amikor a Nincs diszőrséget állt, egyedül. És láttam az incselkedő-hivó jeleket — Kelletik magukat ma is még a nagy elfáradások idején... Bégi képekkel alszom el olykor. 0 Szabó Zoltán: Mónika. Irodalmi folyóirat gyerekeknek Világirodalmi hág agyo­mányt követve évről évre nálunk la antológiába foglalják az előző év legszebb verselt. A tavaszonként megjelenő Szép versek című kötet külalakja Is­merős; a borítólap pld ablakai­ban hetven-nyolc van költő fény­képe látható. Ezt a vlesza-vlssza- térő, ám mégsem változatlan Il­lusztrációt elemzi a kötet élén álló, Ének a ketrecből című pró­zaversében Illyés Gyula: „Min­denestül Is eltűnnék évről évre arcok, de nincs kalitka1 sohasem üres.” Döbbenet, hogy a borítólap há­rom ablakocskáján Is ott a fekete keret, s azóta újabbhoz is Ille­nék, mert Hajyal Anna, Kormos István, Nagy László után a XX. századi magyar líra újabb vesz­teséget szenvedett Rónay György halálával Evekkel ezelőtt átvéve a kötet szerkesztését Bata Imre ismét tárgyilagos válogatással, ezúttal 85 költő legsikerültebb verseit so­rakoztatta föl a mintegy négy­száz oldalon. Az antológia állan­dó címében szereplő szép jelzőt elhagynám, mert pontatlan a megjelölés, s nem is tükrözi az elsődleges válogatási célt, vagy­is Bata Imrének azt a helyes tö­rekvését, ' hogy az antológiában a tavaly megjelent legjobb ver­seket gyűjtse össze. Az elóbb tárgyilagosságot em­lítettem, e felelősségteljes mtul­kában persze elkerülhetetlen a szubjektivitás. Nem csökkenti ez a szerkesztés értékét különösen akkor nem, ha az egyéni ízlés bi­zonyos szerkesztési koncepcióval társul. E két tényező sikeres öt­vözetének eredménye az, hogy az antológia az elmúlt évi költői termésnek valóban a legértéke­sebb darabjait mutatja be az ol­vasóknak. A kötet legfőbb értékét ezúttal la Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László, Weöres Sándor ver­sel alkotják. Mellettük elsősorban Ágh litván, Bella István, Cioőrl Sándor, Fodor Andris, Kiss Be- . nedek, Ladányi Mihályi Rajjal Sarolta, Serfőző Simon, Simonyt Imre, Sziesi Margit, Tandori De- •lő, Utaiiy József, veress Miklós versel bizonyítják a kötet rangos voltát. És — utalva Illyés szavai­ra — új arcok, új versek frissí­tik ezúttal Is az antológiát, első­sorban Batássoviei Mihály, Bon- kő Attila, Sárándi József szemé­lyével, Illetve alkotásaival. Említettem előbb az elkerülhe­tetlen szubjektivitást, amely alól egy megjegyzés erejéig e cikk SZÉP VERSEK 1977-szerzője sem kivétel, persze nem nélkülözve a tárgyilagosságot, mert az elmúlt évben Is több fia­tal, már nem éppen pályakezdő költő bizonyította be Jogos helyét az antológiában. Elsősorban a ko­rábban már e fórumon szereplő, s tavaly Is több figyelemre méltó verset megjelentető Petri György­re, mellette Pintér Lajosra, Szá­lai Csabára, Nyilasi Balázsra — mint egy-egy ablakocska jogos tulajdonosára gondolok. A kötet szerkezeti felépítése természetesen jelentősen befolyá­solja a kötet tartalmi arculatát Bata Imre helyes -törekvését jel­zi, -hogy a versek témáját illető­en is egységesebb a mostani kö­tet. A költemények egy nagy cso­portját -azok a versek képezik, amelyek az emberi, költői maga­tartást az emberi hit és hiteles­ség viszonyát elemzi. A szokásosnál viszonylag na­gyobb csoportot alkotnak az egy - egy pillanatot kimerevítő, úgy­nevezett aktuális témákra íródott versek. Apáti Miklós, Baranyi Ferenc, Bella István, Dobai Pé­ter, Kalász László költeményei képviselik elsősorban az e cso­portba szedett verseket Szerkesztői ízlés talán az oka, hogy a kötetben kevesebb az úgynevezett érthetetlen versek száma, Mindenféleképpen tanul­ságos az olvasónak Weöres Sán­dor Oktaéder-kristály című ver­se, amely ugyan nem tartozik az előbbi kategóriába, ám megfej­teni, kibogozni talán nehezebb, így a költő a verse alatti jegyze­tében segítséget nyújt e feladat megoldásához. E módúért elsa­játítva az olvasók bizonyára Tandori Dsziő a valóság gyöke­rét kutató vénéit Is jobban meg­értik majd. Kötetnyitő vemében Illyés Gyu­la azt kérdezi, hogy vajon many- nylvel kevesebb ma Európában a költő, mint például ötszáz évvel ezelőtt? A boritólapl ketrecben Vajon érdemes-e helyet készíte­ni? Válaszát Juhász Ferene, A költészet hite című vénában meg­erősíti ; „...Földgolyó-múlttudat: hour mondjuk kt mai lényeged valóság? És halál ás szerelem. Cask az emberség szép Jövő* ért-cselekvés-hltébenl Hogy föl- lobogva lángokkal egymásnak ne essünk. Mert különben agyunk szégyene«, szívunk véres (lu­ké .. Tárnál László 0 Klossy Irén grafikája. Három esztendő kevés ahhoz, hogy az újszülött felnőtté érjen. Mégis valami hasonló történt a Kincskeresővel, miközben meg­maradt — a gyerekeknek. Rövi­den így Jellemezhetjük a Szegedi Tanárképző Főiskolán született, és gyorsan népszerűvé vált Irodalmi, művészeti, kulturális folyóirat felnőtté válásának történetét. 1974. őszén határozták el, lépjen elő a helyi intézet falai közül az onzágos fórumra. Azóta ott tart, hogy a Magyar Ottörők Szövet­ségének folyóirataként havonta mintegy 90 ezer példányban jut el Ifjú olvasóihoz az országban. Az ötlet sem több, mint nyolc- esztendős. Még Darvas József pendítette meg az Olvasó népért mozgalom szegedi tanácskozásán, ahol éppen azt vitatták, mikép­pen seglhetnék az Irodalom nép­szerűsítését pedagógusképző Inté­zeteink. Itt került szóba a 10—14 évesek folyóirata. A dél-alföldi váróéhoz hagyományok la fűzik. Móra Ferenc, akinek írói munkás­sága elválaszthatatlan az Ifjúság­tól, s aki a század tizes éveiben Itt szerkuztette a Gyermekek vi­lágának két évfolyamát, valahol leírta: „A magyar gyermekiroda­lom bölcsője Szegeden ringott." Nem volt tehát minden előzmény nélkül, amikor a helyi főiskola főigazgatójának, Hegedűs András­nak kiterjedt és roppant energiá­kat emésztő szervezőmunkája ré­vén életre vajúdott a Kincskere­ső. Az Olvasó népért mozgalom bábáskodott a későbbiekben is: a nyíregyházi tanácskozáson már jó szívvel javasolhatták, legyen or­szágos terjesztésű a lap, hiszen a tizenévesek irodalmi-művészeti érdeklődését, esztétikai ízlését, ol­vasási igényét fejleszteni mulaszt- hatatlanul fontos kultúrpolitikai feladat. Csoda-e, ha valamennyi érdekelt fórumon egyetértettek. — Ennyi az előtörténet, dióhéj­ban. Hegedűs András halála után a jeles nyelvész professzor, Deme László vette át a folyóirat fő­szerkesztését, Vele beszélgettünk szegedi egyetemi tanszékén arról, mi is az a kincs, amit keresnek. — Nem Is korosztálynak, In­kább korcsoportnak nevezném az általános Iskola ötödikes-nyolca­dikos tanulóit, akikhez szólunk. Kinőttek már a mesék tündérvl- lágából, de nem nőttek még be az úgynevezett „nagybetűs” Iro­dalomba, az a dolgunk tehát, hogy segítsünk nekik. Az iskola szinte rajtaütésszerűen árautja el őket, ötödik osztálytól, szaktan­könyvekkel — ezért nem árt, ha a Kincskeresőben gyakorlatisa Irodalmi Ismeretekhez is jutnak. A kincs, amit keretünk, az egye­temes irodalomból és nemzeti múltunk, jelenünk terméséből minden, ami nekik való. Felada­tunk serkenteni egyfelől az ol­vasóvá válásukat, másfelől a ró- luk-neklk szóló irodalom folya­matos születését. — Hogyan rajzolná meg a lap szerzői-olvasói, azaz társadalmi árterét? — Régi és mai szerzők széles gárdáját sikerült felvonultatnunk. Egy részük kifejezetten nekünk ír, mások nem a Kincskeresőnek dolgoznak, de jól tudunk válogat­ni tőlük is. Anyagainknak körül­belül 30—40 százaléka a mi meg­rendelésünk nélkül el sem ké­szülne. Tavaly pályázatot hirdet­tünk fiatal prózairóknak, értékes írások születtek. Az olvaóinkról azt mondanám; ne játsszunk szembekötősdlt: a 10—14 évesek többsége külső se­gítséggel talál el a Kincskereső­höz, nagyon is tudjuk tehát, a jó magyartanárok, gyermekkönyvtá­rosok, az áldozatkész úttörőveze­tők a ml legfőbb propagandis­táink. Nekik köszönhető, hogy Kincskereső-klubok alakulnak szerte az országban, hogy a fo­lyóirat bekopogtat a diákok hét­köznapjaiba. Akadnak, akiket aa irodalmi-nyelvi Ismeretterjesztés­re fölhangolt rejtvényeink von­zanak, mások különböző kampá­nyokkal kerülnek kapcsolatba ve­lünk, és jó néhányan önálló írá­sokat küldenek; verset, prózát, könyvkritikát. Nyaranta száz gye­rek vesz részt kéthetes olvasól- alkotói táborainkban, itt maguk Írnak, rajzolnak, szerkesztenek. A fentiekből némiképpen kö­vetkezik, a Kincskereső társadal­mi árteréhez sok-sok ankétra, be­szélgetésre, találkozóra van szük­ség, ezért munkatársaim — Simái Mihály főszerkesztő-helyettes. Baka István szerkesztő, valamint a levelező rovatunk Zsóka nénije, C8lrlkné Schick Erzsébet — gyakran kelnek útra, eleget tenni a meghívásoknak. Terveinkről csak annyit: további érdekes anyagokat ígérnék a jól bevált rovatok, így a szépirodalmi mel­lett a nevükkel önmagukért be­szélő Testvérmúzsák, Irodalmi sé­ták, Könyvek között stb. N. L BÁLINT TIBOR: A tüsszentőpor Néha előfordult, hogy a Bolhás moziba nem robogott be Idejé­ben a meghirdetett cowboy-film: Az elrabolt postakocsi, A préri réme, vagy A hatlövetű konyha­kés. Robogásról pedig azért be­szélek, mert a bádogkarikába búj­tatott tekercseket Jencl hozta, a tulajdonos fia, motoros triciklin, s olykor elkésett véle. Nem futott be este hét órára, mert valahol épp tankolt Betért a Vén hordóba vagy a Zöld sip­kába egy deci mókusvízre. A de­ciből közben két deci, sőt három deci lett; de legtöbbször fél li­ter. Hiszen Jenői Is bolondja volt a lövöldözéseknek meg az ököl- viadalnak, s nem állta meg, hogy egy kis reklámot ne csináljon édesapja mozijának. Megtámasz­totta hát a pultot úgy mesélt ez új filmről. Mire kijött e kocsmából, már zöldnek látta háromlábú lovát mi pedig türelmetlenül füttyögtunk, doboltunk e moziban, és vissza- követeltük a pénzünket Végül e tulajdonos, hogy betömje a szán­kat valami egyebet vetített elénk. Például Az érvényesülés útját, amelyben arról volt szú hogy aki boldog akar lenni, ez min­dig mosolyogjon és járjon ked­vében a feletteseinek. Es a fő­hős, az a szépen öltözött és bo- dorított hajú fiatalember, akinek a haj tincsei úgy fénylettek, mint a frissen sütött kürtőskalács, egyebet sem tett csak hajlongott és mosolygott, mint a fogpaszta­reklám. No de csak most látom, hogy kissé messzire kanyarodtam. Mert nem a Bolhás moziról akartam mesélni, hanem egy régi osztály­társunkról, okit Éber Ernőnek hívtak. Ml azonban egymást közt Strébernek mondtuk, ami törte­tőt akamokot Jelent. S rá Is szol­gált «na a névre, mart úgy ér­tett a hízelgéshez, törleazkedéa- hez, mintha Az érvényesülés út­ján kívül máé filmet sem látott volna. S még feltűnőbben gyakorolta a kapaszkodást, miután a kürtös- kalács-fürtös színész lett a minta­képe. Az Is előfordult, hogy reg­gelenként miután hangosan Jó reggel köszöntünk Béla bácsinak, kedves tanítónknak, Ernő másod­szor la slkUátotta, külön a maga nevében: — Jó reggelt kívánok! És amikor a tanítónk megkér­dezte, hogy mlárt köszön kétszer, a kis Eber Stréber mosolyogva fe­lelte, hogy azért mert a múlt órán hiányzott és pótolni akar a köszönés területén. Akárcsak a tanulásban, hiszen jól mondta az aranyos tanító bácsi: „Nem jól áll a szénád, Ernő fiam; kéttan- tárgyból is megbukhatsz.” „Így van, bizony így van — bóloga­tott mosolyogva az akarnak va­karnak. — És mindent el fogok követni, hogy fölszámoljam a ha­nyagságomat, és százszázalékosan kiküszöböljem az eihaaalás veszé­lyét!” És saját fogadalmától új erőre kapott Mihelyt megszólalt a csen­gő, az ajtóhoz ugrott és kitárta. Aztán előre szaladt és már a do­hányzó bejáratánál állt vlgyázz- ban, s mint a grófi inas, csak a tekintetével követte a közeledő tanítót de volt arra Is eset hogy hirtelen meghajolt előtte, ajtót nyitott neki itt is, s közben meg­hatódva mondta: — Jó szivarozóét édes tanító bácsi I És a háta mögött hízelgésből Igyekezet félelmetessé tenni előt­tünk a tanítót Azt hazudta, hogy Béla bácsi Ifjúkorában ökölvívó világbajnok volt 1 nehézsúlyban, tud beszélni az Indiánok nyelvén meg tizenkét más nyelven, haj­nalban a zárt ajtók mögött súlyt emel, aztán zongorázik egy órács­kát és reggeli közben megoldja a világ legnehezebb matematikai feladványát S miután ezeket el­mesélte, még kacsintott is, jelez­vén, hogy 6 bizalmas viszonyban van Béla bácsival, s őtőLe tud mindent... Ma sem tudom, hogy alakult volna továbbra Éber törleszkedé- ae, ha azon a nyáron, a legfor­róbb napokban, kedves tanítónk nem kezd el sűrűn tüsszenteni. Valósággal görcsbe rándult egész teste, annyiszor jött rá az Inger. Megnézte az ablakokat, megnéz­te az ajtót, nincs-« huzat az osz­tályban, de mindent rendben ta­lált. Mihelyt azonban visszaha­jolt a katalógus fölé, ismét tüsz- »zentett. Ss Éber Ernő már Ismét talpra ugrott: — Egészségére, kedves tanító bácsi I A tanító Intett, hogy üljön le. UJJáit véglghúxta az asztalon, majd megszagolta és meglntcsak: „Hápcl I" De hiszen ez tüsszen- tőpori — állapította meg döbben­ten S mindjárt nyomozást Indí­tott, amely kiderítette: a tüsz- szentőport Éber tette az asztalra, hogy a tüsszentést többször la a tanító egészségére kívánhassa, Béla bécsi nem rót ki rá sú­lyosabb büntetést Épp elég bün­tetés számára az, hogy meg kell buknia — mondotta sajnálkozása Ss Éber, aki osztályismétlőként később már nem is volt stréber, egyre sűrűbben panaszolta; bár­hogy lgyakaiik Is az ember ked­vében Járni a tanítóknak, végül úgyis kibabrálnak vele. ..Ének a ketrecből”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents