Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-27 / 123. szám

1978. május 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Üzemmérnökök, maszaki tanárok A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola erősáramú ka­rán évente háromszázhúsz-há­romszázhatvan villamos üzem­mérnök, illetve műszaki tanár ve­szi át diplomáját. Az erősáramú kar négy tanszakán korszerű esz­közök, berendezések segítik az oktatást, illetve a kísérleti mun­kát. A képen: A járművillamos­sági szitkon személyautó, motor beállításával kapcsolatos vizsgá­latokat végeznek a hallgatók. (MTI-fotó — Manek Attila felvétele — KS) Ifjúság és politika Kétségtelen, hogy napjainkban a politikai tevé­kenység tartalmában is, formájában is egyaránt mennyiségi és minőségi átalakuláson megy keresz­tül. Ez az átalakulás megfigyelhető a tőkésorszá­gokban csakúgy, mint a szocializmust építő orszá­gokban. és különösen érinti a fiatalokat. A vezető tőkésországok hivatalos ideológusai ebben az átala-' kulásban sietve vélik felfedezni a politikai passzi­vitást és a közömbösséget. „A kommunistáktól a kereszténydemokratákig, a szocialistáktól a neofa­sisztákig egyik párt sem titkolja aggodalmát és gondjait amiatt, hogy milyen nehéz fiatal pártta­gokat toborozni. Az igazság az, hogy a mai 20 és 25 éveseket kevésbé éldeklik a pártok, mint a teg­napiakat és a tegnapelőttieket” — mondja Franco Pierint olasz szociológus. kenység területe általánosan kiszélesedjék? Igen, mert a korábbi harci területek elcsendesedtek, s ma már a politikai tevékenységi formát nem lehet kizárólagosan valamiféle egyfajta akcióprogramban megfogalmazni. Es mert mások a történelmi fel­adatok, a mai ifjú nemzedékben már kisebb az igény a pátoszra. Elveti az érzelmek fitogtatását, de ez nem jelenti azt, hogy az ifjúságnak ne lenneto­vábbra is szüksége nagy, lelkesítő feladatokra. Ezek a feladatok azonban nem nélkülözhetik a realitást. Melyek ezek a realitások? Napjainkban a rövid-, közép- és hosszútávú népgazdasági tervek teljesí­tése, más szóval a fejlett szocializmus felépítése. Ennek megvalósításában koncentrálódnak a poli­tikai jelentőséget nyert össztársadalmi feladatok. Panaszkodunk, panaszkodunk Amikor a hatóság sem segíthet A szinte félénk kopogtatás után idős asszony lép be a Kalocsai Városi Tanács igazgatási osztá­lyára. Tétovázva néz körül, s amint egy szabad széket meglát, azonnal leül; az emeletet nem szokta sem a szíve, sem a lába. Panaszt tenni jött, s még alig szusszant, máris rákezd: — Tudom, hogy építkeznek a szomszédok, de az már mégis­csak sok, hogy a téglát olyan kö­zel rakták a 'ház falához, hogy be se tudok menni..., a gazt nem tudom kigyomlálni... Persze azért, hogy nekik több hely ma­radjon a kertben... Az osztályvezető, dr. Németh József meghallgatja, majd útba­igazítja^ hogy ezt írásban, kell rögzíteni, meg kell rá húsz fo­rintos okmánybélyeg is. Egy pil­lanatig habozni látszik a néni,, de azután már elszánt léptekkel a másik szobába, ahol a gépíró­nő megírja a jegyzőkönyvet. — Sok panaszos keresi fel az osztályt ilyen és hasonló ügyek­kel? — kérdem dr. Németh Jó­zsefet, amikor az ajtó becsukódik. — Évente 40—50 esetben hatá­rozattal kell intézkednünk a pa­naszok nyomán. Azokat az ese­teket azonban nem is tartjuk számon, amikben a békéltetés si­kerrel. jár... A birtokháborítási ügyek egy része nem megalapo­zott, a megromlott jószomszédi viszonyt legtöbbször nem is a panasz okában kell keresnünk, hanem egészen másutt... Az egyik panaszos azzal kere­sett fel, hogy átlóg a szomszéd kertjéből egy faág. Kérdezem, hogy mennyire. Mondja, úgy tíz centire... Ahogy tovább kérde­zősködöm, kiderül, hogy csak azóta olyan nagy sérelem az a tíz centis faág, amióta a szomszéd­asszony férjhez ment, s a ház- körüli munkákat, amit azelőtt a panaszos férje végzett el a szom­szédasszonynál, most az új em­ber csinálja. Megszakadt az ösz- szetartozás, .nincs rájuk szükség, s talán maga sem érzi, hogy ezért kellemetlen az átnövő hajtás. — Vannak visszatérő panaszo­sok is? — Nem is egy. Van aki azt pa­naszolja, hogy a kukából direkt az ő kertjébe szórja a szemetet a szomszéd. Ha kicsupálták a kert­jéből a virágokat, csak is az a szomszéd lehetett... Ha mon­dom, hogy ehhez tanú is kell, a válasz: azt mindenki tudja... — látni azonban ő sem látta, de hát csakis ő lehetett. Előfordult már az is, hogy in­kább eladta, a házát, s máshová költözött a sorozatosan megrá­galmazott szomszéd, mert annyi­ra elmérgesedett már a kapcso­latuk. — Tapasztalatai szerint kik azok, akik a szomszédi viszony rendezését a hatóságtól várják? — Vélhetnénk, hogy az emele­tes házakban több ok lenne a nézeteltérésekre, hiszen közös he­lyiségeket használnak, vékonyak a falak... s mégis a családi há­zak szomszédsága romlik meg többször. Még él az emberekben, hogy az én házam az én vá­ram ... Az állami házaknál, ha udvar van, ott is akad nézetel­térés, akárcsak azon is, hogy mi­ért jár a szomszéd épen az ő konyhaablaka előtt... — Melyik eset volt a legkirí­vóbb az eddigiek közül? — Egyszer egy nyugdíjas korú bácsi jött, aki 20 éve egy ma­gánlakás bérlője, s a szomszéd­ja minden bejelentés nélkül el­kezdte bontani a használatában levő melléképületet. A bontogató szomszéd arra - hivatkozott, hogy a vidéken élő tulajdonostól meg­vette azt a részt Végül kiderült, hogy csak szándékukban állt a vétel. Még akkor sem lett volna joguk a bérlő által olyan régen használt részt lebontani, ha meg­vették volna a házrészt. Határo­zatot hoztunk a bontás abbaha­gyására, és a lerombolt rész helyreállítására. Értesültünk ké­sőbb, hogy a helyreállítás meg­kezdődött — ez esetben jó kime­netele lett a dolognak... — Előfordul, hogy nincs iga­zuk a panaszosoknak? — Számtalan esetben, s még csak nehezíti a békéltetést, hogy a panaszra viszontkövetelés a vá­lasz, s ilyenkor bizony vegyesdön­tés születik, afféle salamoni „íté­let1’. — Hét éve vezeti az igazga­tási osztályt. Ennyi idő alatt ki­alakult-e kép a haragos kalocsai emberről? — Ügy hiszem, nem . sokban különbözik más városok lakosai­tól. Talán békülékenyebbek. Prob­léma csak akkor van, ha követ­kezetlenséget látnak a hatóság ré­széről. Igyekszünk papír nélkül elintézni a vitás eseteket, hiszen ami békésen rendezhető, minek mérgesítsük tovább. Ilyen esetek­ben nevelünk is, mert a célunk az, hogy az emberek békességben, megértésben éljenek egymás mel­lett és egymással. Évszázados téma a szomszéd­ságból fakadó rengeteg perpat­var. Ha ma nem is a fülemile dalából, de a magnó, a lemezját­szó hangerejéből, a túráztatott motorkerékpár zajából (s itt most szívesen kihagynék néhány sort üresen, hogy mindenki beírhassa a saját sérelmét __), akad-néha m érgelődnivalónk a szomszéd­dal —, neki meg mivelünk. Az 1977. évi I. törvény idevo­natkozó paragrafusa szerint a panasz olyan kérelem, amely egyéni sérelem megszüntetésére irányul és elintézése nem tartozik más jogilag szabályozott helyre. A panasszal kapcsolatos eljárás úgynevezett hézagot tölt be, ugyanis olyan sérelemről van szó, amelyek orvoslását más eljárás­ban nem lehet elintézni. Az igazgatási osztályok elé ke­rülő esetek jórészében viszont el lehetne a vitás ügyeket hatásági beavatkozás nélkül is intézni. A sérelmek józan . megítéléséhez azonban meg kell tanulnunk a közösségi élet alapvető szabályait, kinek-kinek. korra és nemre való tekintet nélkül. Amit — úgy látszik —, néha nehéz alkalmazni. De gyakorolni lehet... N. M. A nyugati Ifjúságkutatók egy része a fiatalok ál­talános politikai érdektelenségét, másik része pedig a politikai tevékenység formáinak változását látják e jelenségben. Ez utóbbi — ha létezik ilyen a tő­késországokban — a nyugat-európai kapitalista rendszer háború utáni viszonylagos stabilizálódásá­val függ össze, melynek következménye, hogy mi­közben a fiatalság egyre jobban kiábrándul a tő­késországokban folytatott második világháború utá­ni politikából és propagandából, nem képes megta­lálni az eredményes politikai tevékenység útját. De mert a fiatalok egy része változtatni akar, ám nem tudja, hogy mi módon tegye, a legkülönbözőbb áramlatok sodrásába eshet. Es bármilyen jó a szán­dék a társadalmi-politikai változtatásért, a reak­ciós erők minden esetben kihasználják a fiatalok aktivitását, változtatni akarását és hamis illúzió­kat keltve bennük, rossz módszerekre biztatják őket. Ezek végkifejlete az utóbbi évekre és a nap­jainkra oly jellemző terrorhullám, amely bár kül­sőségeiben a tőkés hatalom megdöntéséért folyik, minden esetben a jobboldali reakció megmozdulása, és a baloldali ptártok és mozgalmak megbénítására és azok befeketítésére törekszik Nem vitatható, hogy az elmúlt néhány évtized­ben a szocialista országokban is megváltoztak a politikai feladatok ha tetszik, „hétköznapibbá” váltak. Nálunk már nem proletánforradalom kiví­vása a feladat, hanem a proletárdiktatúra megtar­tása, annak erősítése, továbbfejlesztése. S mert ez így van, és mert ehhez tömegek akarata szükséges, a politikai tevékenység terü’etei kiszélesedtek az ifjúság nagy tömegei számára is. A politikai fel­adatok összefonódtak gazdasági feladatokkal A gazdasági szempontból aktuális kérdések a politikai munka döntő láncszemei lettek. S mert az ifjúság legnagyobb része a gazdasági munkában aktívan részt vesz, nyugodtan mondhatjuk, hogy a fiatalok többsége cselekvőén politizál. Annak a politikának az érdekében, amelyet a szocialista országok ve­zető {jártjai, a kommunista p>ártok szabnak meg. Ez a szocializmusban élő ifjúság pjolitikai arculatának a legjellemzőbb vonása. Szükségszerű-e, hogy a szocialista gazdasági-tár­sadalmi rendszerű országokban a pjolitikai tevé­A munka tehát pjolitikai tett. Ugyanúgy, mint a szocialista társadalom felépítésében tanúsított ál­dozatvállalás, a társadalmunk fejlődését tudatosan előrevivő minden cselekedet. Ám igazán pjolitikai aktivitássá akkor válik, ha a fiatalok mindezt tet­tük pjolitikai jelentőségének tudatában hajtják vég­re, ha tetteik pjolitikai nevelésük, fejlődésük for­málójává, egyben eszközévé válnak A kérdés ezek után már az, hogy kialakultak-e nálunk ennek a pjolitikai -tevékenységnek megfelelő formái, területei? Hogyan bővíthető a közvetlen pjo­litikai tevékenység színtere a szocialista demokra­tizmus szélesítésével? A pjolitikai-társadalmi aktivitásnak jelenlegi vi­szonyaink között a következő formái vannak: a termelésben, a gazdasági feladatok megoldásában való tudatos részvétel, a társadalmi-politikai szer­vezetekben folytatott tevékenység, a közvetlen pjo­litikai akciókban, rendezvényeken való aktivitás. Alkalmas e feladatok ellátására, megvalósítására az ifjúság egésze? A kérdésre választ csak úgy ad­hatunk, ha nem az életkort, hanem a fiatalok élet- körülményeit határazzuk meg, mint elsődleges szempjontot. Különösen és véglegesen akkor válnak a fiatalok alkalmassá pjolitikai feladatuk végrehaj­tására, amikor a.termelő munkában vesznek részt. S mert sokan közülük már 16—17—18 éves koruk­ban résztvevői a gazdasági munkának, azt mond­hatjuk, hogy a tizenévesek többsége a maga terü­letén márpjolitizáL .Ehhez a valósághoz' igazodott az MSZMP szer­vezeti szabályzata is, amikor leszállította a pjárt- tagság alsó korhatárát a X. kongresszus határoza­tával E határozat értelmében minden arra ráter­mett 18. életévét betöltött fiatalember tagja lehet a pjártnak. S ha a pjárttagság életkor szerinti ösz- szetételét' vizsgáljuk, azt látjuk, hogy egyre többen vannak a fiatalabb korosztályiból, és még több fia­tal kéri felvételét a {jártba. E tény önmagában is arról tanúskodik, hogy mennyire igénye, szükség­lete hazánk ifjúságának a pjolitikai tevékenység. M. M. A megyével kapcsolatos levéltári kiadványok Az utóbbi években több vaskos kötettel lepte meg a szűkebb ha-. zánk története iránt érdeklődő embereket a kecskeméti levéltár. Napvilágot látott többek között a Bács-Kiskun megye múltjából című dokumentum-sorozat első kötete és a Dokumentumok az 1918—19-es forradalmak Duna- Tisza közi történetéhez című vaskos könyv. A levéltár igazgatójától, dr. Iványosi Szabó Tibortól megtud­tuk, hogy az intézmény munka­társai folytatják publikációs te­vékenységüket, s így már a kö­zeli hónapjókban, újabb kiadvá­nyokkal gazdagodik majd hely- történeti irodalmunk. A Tanul­mányok Bács-Kiskun megye múltjából sorozat következő — mintegy négyszáz oldalas — kö­tete a késői feudalizmus korának legfontosabb előkerült iratait gyűjti majd egybe. Azt is terve­zik, hogy megjelentetik külön kö­tetben a megyénkkel kapcsolatos 1848—49-es forrásanyagokat, to­vábbá azt követően az egészség­ügy és a közművelődés egybe­szerkesztett dokumentumait. kóival való találkozás. Itt a ke­rület pjártbizottságánaik titkára ismertette a város fejlődését, életét, majd az üzemek szocialis­ta brigádjainak vezetői beszéltek a gyáriak dolgozóinak munkájá­ról. A magyar {barátságivonat utasai nevében Sztanojev András, a kiskunfélegyházi városi pártbi­zottság első titkára Bács-Kiskun megye fejlődéséről adott számot. A találkozó táncos, énekes mű­sorral zárult, amellyel vendég­látóink kedveskedtek nekünk. A két nap után felejthetetlen élményekkel gazdagabban vet­tünk búcsút Ukrajna fővárosától, s indult vonatunk Lenimgrádba. Deák István (Folytatjuk) Tizenegy nap a Szovjetunióban — hogy a rossz idő ellenére is — milyen ünnepíélyesen és fegyel­mezetten állnak a kis úttörőik, s adóznak a hősök emlékének. 1 Szokatlanul sok utas vá- lakozott azon az ápinilisi reggelen a kecskeméti vasútál­lomáson. Bács-Kiskun megye kü­lönböző. részeiből összesereglett háromszázötven ember várako­zásteli. izgatott zsibongása töl­tötte meg a peront. Lassan ren­deződtek a csoportok, s a kedves és végtelenül türelmes IBUSZ- kísérők mindenkit beszállásoltak a különvonat hálófülkéibe. Kényelmesen elhelyezkedtünk a gyorsan otthonossá vált vonaton, s mire elindult a szerelvény, már szövődtek is a baráti szálak. A záhonyi határállomáson már mindenki Ismerté szomszédjainak életútját, ha pedig ezután időn­ként elakadt a szó. az csupán azért történt, mert a Kárpátok hófödte csúcsainak, fenyvesekkel borított lejtőinek csodálatos lát­ványa kötötte le figyelmünket. Reggel érkeztünk Kijevbe. Az állomáson autóbuszok vártak, amelyek a szállodába szállították a csopjortokat, s ezek vitték vá­rosnézésre is bennünket. Ki jev sokban hasonlít a mi Budapes­tünkre. A várost a Dnyeper sze­li át. akárcsak fővárosunkat a Duna. Büszkesége. — az új ipar­centrum — az ukrajnai metropo­lis keleti .részén, a Davnyica ke­rületbe épült fel. A mai K’jev kedves, derűs, gyorsan fejlődő város, a békét, a nyugalmat árásiztja. Átlépve azonban a Nagy Honvédő Hábo­rú történetét bemutató múzeum kapuját, elénk tárulnak a szen­vedéssel, megpróbáltatással teli múlt I -piákéi. Megrázó élmény marad ez számunkra, hiszen a hős város hitlerista megszállók elleni küzdelméről az egykori harcok veteránjai személyesen tájékoztattak bennünket. Ellátogattunk a monumentális Hősi Emlékműhöz, amelyet a város lakóinak szüntelen kegye­lete övez. Itt soha nem hervad­nak el a hősök iránt érzett hála virágai, s állandó őrséget adnak a pionírok. Csodálattal néztük Azután ismerkedtünk a csodá­latosan szép. műemlékekben gaz­dag várossal. Elgyönyörködtünk a Szófia székesegyházban és sok más hasonló jellegű épületben. Különvonaturik utasainak többsé­ge először járt a Szovjetunióban, de akik már voltak itt. azok is szívesen járták újra az utcákat. A legnagyobb hatással mégis a szovjet emberek voltak ránk. Örökre emlékezetes marad szá­munkra a dawnyicai kerület la-. • Kijev, mint látképe is mutatja, hasonlít Budapestre. Megcsörrent a telefon, de ® Robog a barátságvonat a Kár- kiderült, hogy téves kapcso- P*t<*baa. lás. A hang azonban isme­rősnek tűnt, ezért nem tettem le a kagylót. Jaj, hát te vagy az? — hallottam örömteli felkiáltását újdonsült barátomnak, akivel a napokban érkeztünk vissza a Szovjetunióból, ahol a megyei pártszervek, a Hazafias Népfront és az IBUSZ szer­vezésével indított barátságvonattal jártunk. Mondanom sem kell, hosszúra nyúlt a beszélgetés, hiszen újraéltük, feleleve­nítettük az együtt töltött tizenegy nap sok, sok csodálatos él­ményét. Hogy is volt csak?

Next

/
Thumbnails
Contents