Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-26 / 122. szám

1978. május 28. • PETŐFI NÉPE • 5 RAFFAI SAROLTA: Jöhetsz holnap is Látogatás hanglemezboltokban Az Idei könyvhéten jelent me« a Magvető Könyvkiadó gondozá­sában Ra'íal Sarolta Jöhetsz holnap Is ctftiü regénye. Az el­múlt t-sslsindűben drámáinak gyűjteményéi, olvashattuk, s ez a mostani kötet mintha folytatá­sa .lenne a megismert életsorsclk- nalk. Nem halványabb a mű In- dutatl töltése sem. drámai hely­zetek sisteregnek a könyv lap­jairól. Asszony) életekről, vívódásról, kiszolgálta to t tságról már sokan Írták, Tolsztojtól Csehovlg. Mó­ricz Zsigmondi ól Németh Lász­lóig. Rajtol asszony alakja nap­jaink együk figurája, a kispol­gári életvitelibe kényszerült vagy tán — önhibájából is — belera­gadt. a kényelmet, autót, luxus­lakást élvezve.-elviselő nő típu­sa. akinek lázadása végül is csak k'jpoligárl lázadás, még ha tragédiába önpusztításba is tor­kollik. Egy nagy belső moinolóig az Írás. s bár az idősíkok — a röp- , ködő gondolat, emlékek, régi tör­ténések felidézésével — átszövik egv ember életét, az á néhány nap. amit Gál T,libámé Meslkó Máriával együtt végigkövetünk, • szinte egyetlen drámai • komflik- tuslba sűríthető mondanivalót tartogat. Ennek kibontására, tel­jes körbejárására épül a kitű­nően szerkesztett, a történés kul­csát a lélektani mozgatórugóikkal fokozatosan felfedő regény. Egy eégi szerelem kísérlete bolygatja fel az asszony lelkét, indítja meg rejtőző gondolatait, készteti cse­lekvésre. önmagával, környeze­tével szembenézésre. Talán mel­lékes is. hogy az a régi történet régi bűnöket is hondloz a dolgok hátterében. A férj juttatta bör­tönbe a hajdani veté Ív társat, akinek megjelenése még tizen­nyolc év múltán is viharos érzé­séket kavar az asszonyban. Hi- szen a szabadulási vágy ebből a kaitokéból — ahogy Raffai jel­lemzi találóan: ,gnaigánif egyhá­zunk. az édes otthon” börtönéből — e nélkül is indokolt lenne. Ez az élet már értelmetlenné vált. anya és lánya gyűlölik egymást, a férj csak iklrakatbalbának tart­ja a feleségét. A környezetétől Is teljesen ;r< nelszigetelt asszony egyetlen fogódzója, a még ínr.,. kálbb tragikus sorsú, de erősebbJ akaratú barátnője. Cila. de ez a kapcsolat Is régen megszakadt, alig támasztható fel újra. Néhány szereplő tűnik még fel a regény lapjain, egy bejárónő, egy' portás, egy Igazgatóhelyettes, csupa ellenszenves figura. Jelen van mindvégig, ha nem Is testi valójában csak az asszony gon­dolatában. barátnőjével, szerel­mével folytatott párbeszédében megidézve az éppen kiküldetés­ben levő férj is. akit Ratíal utol­érhetetlen írói leleménnyel foszt meg minden olyan tulajdonság­tól. ami az olvasó legkisebb ro- kanszenvét Is kiválthatná Irán­ta. Az asszony dühe egyformán fordul a középszerű életvitelbe süllyedt utcabeliek és a kisváros minden vegetációra kényszerítő megnyilvánulása ' ellen. Talán • Amióta megnyílt a Kéttemplom közben az antikvárium és zenemű­bolt, azóta a nyitvatartási Idő minden órájában találni Itt keresgélő, válogató embereket. egyetlen rokonszenves ..lény" van a közvetlen környezetében, a „Fiúka” mert így becézi, dédel­geti az ügyes, gyors járású gép­kocsit.' amely felüdíti, kiszabadít­ja egy kis Időre a házi rabság­ból. s „akivel” együtt végül egy kamionnál való összeütközésbe menekülnek, iA krimi történetek végét nem UTk elárulni, s talán nem veszi jónéven némely olvasó azt sem. ha elárulják neki. ml vár rá a szépirodalmi mű utolsó lapjain. Egy lélektani történet végén azonban nem Is az a fontos, hogy kiüríti-e a hős a méregpoharat, vagy a még nehezebb utat. az életet választja. Ez a történet Is inkább ott végződik, amire a cím. Is utal. aimlkor az asszony a végzetes tettre indító, és soha meg nem ismételhető éjszaka után — csak a férje Iránti bosz- szúiból. hadd tudla a város! — azt kiáltja az utcára szerelmé­nek: — Jöhetsz holnap 1st Ha az életet választja, az lett volna az Igazi dráma, a katarzis magasabb foka hiszen az a „dörzsölt” férj biztosan neje .ön­gyilkosságától sem rendül meg. s éli tovább a maga kispolgári életét. De Igaza van Rajkainak, aki azt sugallja: az ilyen életből nincs kiút. Az ilyen életet elkez­deni sem szabad, folytatni még kevésbé. Ezért érezzük a drámák foly­tatásának a regényt, hiszen azok is erről szólták különböző mó­don. más-más formában és szün­telen. És ezért nem kell félni attól, hogy Raffai egyszer majd téma nélkül marad. F. Tóth Pál A Szabadság téri Katona József Könyvesboltba belépve, nézem a polcok és hanglemezhalmok kö­zött keresgélőket. Egy húsz év körüli, farmernadrágos fiatalem­ber végre megtalálja azt a le­mezt, amelyet keresett. Purcell: Didó és Eneas című művét. Egy ballonkabátos fiatal lány későn jött; Az ABBA-ilemezek elfogy­tak ... □ □ □ — Gyakori az üres kézzel tá­vozó? — kérdezem Gebeiné Mik­lós Erzsébet üzletvezetőtől. — Főként akkor fordul elő, ha külföldi könnyűzenét keres va­laki — mondja. Az ABBA- és a Bonyem-együttes lemezei után naponta százan is érdeklődnek. Nemrégiben kaptunk belőlük né­hány tucatot, s órák alatt elkap­kodták. Később még hozzá teszi: — Horváth István cigánydalénekes nagylemezét is sokan keresik. Ezen van a „Hopp, te Zsiga.. kezdetű dal — ha ezzel az egy lemezzel lenne tele az egész üzlet, az is kevés volna. □ □ □ Szabó Veronika, az Arany Já­nos utcai hanglemezszaküzlet ve­zetője és Bodoglári Lajosné, a Kéttemplom közben működő Ko­dály Zoltán zeneműbolt vezetője is megerősíti az előbb elhangzot­takat. — Ami a komoly zenét illeti — árnyalják tovább a képet —nincs különösebb problémánk. Sokan keresik Bachot, Beethovent, Vi­valdit és Csajkovszkijt, ám en­nek ellenére az ő lemezeik leg­feljebb néhány napig hiányoznak a polcainkról. Egyedül Kodály Zoltán Székelyfonó című művét tudnám most említeni, ez huza­mosabb ideig hiánycikknek szá­mított. De éppen tegnap kaptunk belőle új szállítmányt. Kell is, mert itt az idegenforgalmi sze­zon, jön a sok külföldi turista. A legtöbb Kodály- és Bartók-le- mezt ők viszik el. fis a különböző iskolák — egyik-másik több teljes sorozatot vásárolt már. TANULJUNK NÉMETÜL • A németajkú nemzetiséglakta Pécsváradon négy és fél millió fo­rintos költséggel épült fel az az új nyolcvan gyereket befogadó óvoda, ahol hetenként két napon csak német nyelven szólalnak meg az óvó­nők. A képen: Schulthetsz József né német mesekönyvből olvas fel a gyerekeknek. (MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS.) A növekvő érdeklődés a bevé­teleken. Is. jól .lemérhető:'a Két-- templom-közben levő zeneműbolt­ban négymillió, a Szabadság téri könyvesboltban másfél millió, az Arany János utcai szaküzletben pedig hárommillió forint értékű hanglemez kelt el az elmúlt esz­tendőben. A legutóbbi üzlet eseté­ben ez annyit jelent, hogy az 1977-es évben harminckét száza­lékkal több lemezt adtak el, mint 1976-ban. S az üzletek forgalma az idei esztendőben is tovább növekszik még a jelek szerint. Ismét az Arany János utcai szaküzletből hozva a példát: az idei esztendő első negyedévében hatszáznegy- venezer forintot forgalmazlak, ami csaknem százezer .forinttal haladja meg a tavalyi év hasonló időszakának forgalmát. K. J. MEGJELENT A KÖNYVHÉTRE Úttörők a színpadon Rendszeresen szerepelnek be­mutatókon, seregszemléken, fesz­tiválokon a kecskeméti Leninvá- rosl iskola úttörőiből alakult Iro­dalmi színpad tagjai. Rendszere­sen aratnak sikert, több okleve­let, jutalmat kaptak. Hogyan alakult, csiszolódott az együttes — kérdezem a csapat- és egyben az Irodalmi színpad vezetőjét, Szabó Kálmánnét, a pajtások Ica nénijét. — Minden szeptemberben fel­hívjuk az ötödikesek figyelmét arra, hogy részt vehetnek az iro­dalmi színpad munkájában, vár­juk őket is a soronkövetkező meghallgatásra. A „feltételi” eb­ben az időben a szép olvasás, pontosabban a szép versolvasás. Általában tizenöten-húszan je­lentkeznek, jönnek a továbbiak­ban minden kedden, mert ez a ml napunk. Eseményekre, évfordulókra ál­lítunk össze műsorokat, adott té­makörökhöz kapcsolódva. Leg­utóbb a BÉKE jelentette a mot­tót —, a műsort a ZIM-ben tar­tott szolidaritási nagygyűlésen mutattuk be, szép sikerrel. — Hogyan készülnek fel a paj­tások — a versek kiválasztása és a bemutató közötti időre gondo­lok. — A műsor összeállítása után olvasópróbát tartunk. A pajtások észrevételeit, ötleteit megbeszél­jük, figyelembe vesszük. Elemez­zük a verseket. Valamennyi sze­replő tudja a műsorban sorra ke­rülő verset, prózát. Mindenki he­lyettesíthető szükség szerint! Mindezt örömmel csinálják, ezt jól mutatja az a tény, hogy a már középiskolába került Virágh Il­dikó, Wohl Mária, Sípos Zsuzsa, Pető Judit, Mészáros Marianna, Laczi Adrienne és Sz. Kiss Ildi­kó visszajár a foglalkozásokra... — Mi az alapvető célja a csa­patban az irodalmi színpadnak? — Kettős célja, illetve eredmé­nye van. Aki részt vesz a mun­kában szépen beszélő, verset ér­tő, jó fellépésű, érzékeny ízlésű fiatal lesz. Kifejlődik értékítélete, lényeglátó képessége is. A moz­galomban betöltött szerepe pedig az, hogy a különböző rendezvé­nyeket szeretnénk emlékezeteseb­bé tenni bemutatóinkkal. Most a Pedagógusnapra- készülünk, .a Megyei Művelődési Központban fogunk szerepelni. De voltunk már legkülönfélébb eseménye­ken —, hiszen mindig van „kész” műsorunk, több azonnal előadha­tó, gondosan megtervezett össze­állítás. H Az elmúlt évek során me­lyik műsor volt a legemlékeze­tesebb? — A Radnótl-müsor nagyon a szívünkhöz nőtt, aranyérmet is nyertünk vele. Tavaly az Ady- évfordulóra készültünk. — Nézzünk egy kicsit körül: milyen sikereket, okleveleket őriz a csoport? — Csak erre az úttörőévre te­kintsünk vissza, hiszen minden hónapihoz kötődik valami öröm. Szeptemberben Varga Andrea pajtás a városi szava lóversenyen első helyen végzett. Októberben a Krím-területről érkezett kül­döttség a ml bemutatónkat tekin­tette meg. Novemberben az Ady- szavalóversenyen Kócsó Anikóés Varga Andrea jeleskedett. Janu­árban a Szép magyar kiejtési ver­senyen szerepeltünk jól. Február­ban a szaktárgyi vetélkedőn a ml úttörőink — Tréfás Ildikó, Enge­di Ilona és Tóth Angéla — a második helyet vívták ki. Ugyan­akkor az Irodalmi szakkör tagjai első helyre kerültek az úttörőhá­zi seregszemlén. Jól szerpeltünk a néptáncbemutatón, az Éneklő If­júság napján is különdíjat kap­tunk. — Kapcsolatban állunk a kecs­keméti Fegyveres Erők Klubjá­val, velük voltunk május elején Miskolcon, a területi fesztiválon, és Indulunk június elején Zánká- ra új műsorunkat bemutatni. Tudósítóink jelentik A kecskeméti Molnár Erik út­törőcsapat 8/a raja kiránduláson vett részt — írja Sárközi Ilona. Útjuk célja Gyula volt, de ter­mészetesen megálltak Szarvason gyönyörködni az arborétum kü­lönleges növényeiben. Gyulán a fürdőt, a csónakázó tavat, majd a várat keresték fel. Hosszabb időt töltöttek Békéscsabán <r Munkácsy Mihály Múzeumban, megnézték a szép műemlék-temp­lomot is. Kondoroson vacsoráztak, a híres betyár-csárdáiban, ott ha­tározták el: hamarosan újból út-* ra kelnek, Esztergomba indul­nak. * Börzsönyi kirándulásról kül­dött beszámolót Szabó Piroska, Kecskemétről, a Halasi úti isko­lából. A csapatot patronáló üze­mektől kaptak autóbuszt, illetve pénzt az útra. Késő délelőtti órákban érkeztek Királyrétre, ahonnan gyalogosan a Nagyhi- deghegyre, majd a Csóványosra indultak. Nagyszerű kirándulás volt! — fejezi be levelét Szabó Piroska. Hasonló kirándulásról küldött beszámolót az Úttörőéletnek a- hetényegyházi Nagy Ági. Náluk, az énekkar tagjainak rendeztek kirándulást, Budapestre, a Vi­dámparkba I Remekül szórakoz­tak, minden játékot kipróbáltak. Nagyon tetszett valamennyiüknek az elvarázsolt kastély és a szel­lemvasút.. Rejtvényfejtőknek Az elmúlt héten közölt, kisdobosok­nak szánt rejtvény helyes megfejtése: sz első és az utolsó kutyus bundája azonos. Megfejtésükért könyvjutalmat nyertek: Bállá Zoltán, Lajosmlzte: Pélinkd Henriett, Csengőd: Somogyi Tibor, Szakmér: Papp Géza, Kecske­mét: Lojkó Andrea, Zsana; Andó Ju­dit, Soltazentlmre: Baléza Ferenc, La- kltelek: Lehr Imre, Du napa ta!: Hor­váth Anikó, Kecskemét: Kovács Ildi­kó, Kecel; Papp Edit, Orgovény: Pos­ta Lajos. Kecskemét. Selmeci Katalin TÓTH BÉLA Legendák a lóról (9.) Nekem is napokig nem telt be a tennivalóm. Nyergeshez men­ni, kovácshoz, szűcshöz; vargához. Viktorral szemeztük egymást. Áll­ta jámboran. Támaszkodott az ajtó félfájához, ón a másikhoz. Nem kellett egy sóhaj, értettük egymást. Ahogy visszaérek a pusztáinkba, hóval teli a határ. Töröljük reggel a csípést, látjuk, jön négy lovas, egyenest a há­zunkhoz. Két kámzsás barát, meg két vasas. De kevés aggy«nisten, fagodjisten ám. Rántják élő a firkáló táblájukat, meg a plaj- bászt. diktálnak. írnak. — Egy tapasztott nádház, fűt­hető. két rekesztékes. . pitvaros. Kairólábú ágyak, Ibundasubával vetve. Ruhaláda. benne prémes kaoabáj kettő, ibirkalbéléses. Ün­neplés oldalvarrott csizma, két pár.' Egy füzér ibacskor, tehiénfoőr- ből hat pár. Pali nem állta szó nélkül to­vább. Előbb azt hitte, maskará­sok ezek. erre is első hóeséskor ez a szokás. Ahol tűz ég. ember lakik, ott a hó örömére beszem- telerikedve megtralktáltaitják ma­gukat. De ezek lajstromoznak, nem maskaráznak. — Mit akarnak maguk itten a házunkban — kiáltott rájuk, ép­pen nem valami tnrbékoló han­gon. — Félre, gyerek, az útból — mordult az idősebbik barát —, a csanádii káptalan lajstromozói va­gyunk! — Mi dolgunk nekünk a Csa­nádi káptalannal, kitákarodjamalk, míg jól megyen a dolguk, mert én nem állok jót magamért! Értették-e a vasasok azó sze­rint. vagy se. Palit odakötözték a szoba ágasához. Menték sorra a tárgyaikon. — Három jó szűr. két tadtpipa. Pali szidta rájuk a csillagos eget. Megunta az öregebbik ba­rát, szelidkésen leült a lócára, s magyarázott. — Ezek a földek Gsanádtól Szarvasiig a káptalan földjei em­berestől. állatostól, kocsistól, lo­vastól az utolsó fűszálig, firted-e, ember? Ha nincs írásod róla, hogy a török előtt a tied volt, akkor nem a tiéd! Makófalivá- nak egy lépésnyi földje sincs. Nem tudja felmutatni birtokok­mányait, nem jussa, ami jussa volt. Szeged köztudottan maga volt tájékának földesura, templo­mainak. egyházainak kegyura. A török alatt elveszett Okmányait fölmutatni nem .tu'ija, földje csak annyi, amin a város házai áll­nak Ha a polgár tyúkja a kert alatt kaparni kezd a német lo­vagrenddel gyűlik meg a baja. Oktalan, gyermek, érted-e. mit beszélek! Lipót rendeletéből a földek vagy az egyház alá ren­deltettek. de mindenestül, vagy hadisarcul a lovagrend alá ke­rülték! Már a pitvarban motyorásztak Pali égetett edényeivel, fömnhan- gon számolgatva a itocsolócsőrű korsókat, asztalra való vizes kan- csóka t. csuprokat, mikor a havas ég megdünrent. Még tán villám- lőtt is. Pali kikiáltott a nyitott ajtón. — Látod, bakáit, tirátok hana- gusznak odafönt! — Jámbor gyerek, nem tudod, mit beszélsz! Olyan hirtelen elsötétedett, dél közelített a hasunk után ítélve, hogy az írnok a nyitott ajtónál sem látott. Leültek az asztalhoz, fagyos szalonnákat szedték elő az iszákból, harapták hozzá a nyers hagymát, ahogy a ló a ré­pát, Pali odaszólt nekem. — Adj enni. itt halok éhen az ágason! — Előbb eloldalak — mentem oda hozzá, de a vasasok fölug­rottak. — Hozzá ne nyúlj! 13. Üregi nyutakat sütöttünk két cseréptál között a kemence szá­jában, hozom be. subadarabbal fogom a tál fülét, a szaga egyből telitöXtötte a 'házat. Nyisszantom a hátulját, azon esik jó harapás, fújom, hogy ne süssön, kínálom Palinak. A vendégek nyelnek ak­korákat. ugrálni kezdett az ádám­csutkájuk. — Letörne a kezetek, ha egv falat meleget adnátok, hiszen ez is a káptalané! — mondja az egyik barát. — Majd megmondom, mi a káptalané — gyulladt föl újra Pali. — Káptalané a puszta föld. Erliggyetek. azt nyaljátok! A két kezünk nélkül csak a ducivá bi­rodalma ! Teremtől ember nélkül semmi a föld. .te barát! — Ugye te kálomista vagy, gyerek. Azok tudnak ilyen nyer­sen szájalni. Hanem szelíden mondom, a talált vagyon, amit lajstromba szedünk, kontraktus szerint elfelezhető. Ha alkalmas emberek á linóik mögötte. Pecsé­tem van, írhatom felét neked, amit a káptalan földje adott, fe­lét neki. a birtoklás jogán. Hogv hívnak, mondjad. írom! — Engem' ugyan ne írjon se­hová! Apám után szabad vásár­helyi lakos vagyok. Nagy pén­zen váltollák meg magukat a jobbágyság alól. Mesterségeim van énnákeim. nehogy pápistáik jobbágyává legyek Ha lemászunk a földiről, litt a párái uralma kez­dődik. ,nam a barátoké! — Hát te, kicsi? — Hagyja, nehogy zsákba varr- ja! Teljesein árva. Vagy maradni akarsz. Matyi? Nélkülem hogy élsz meg? fin elállók sárvargának. — Jó, akkor írom Matyit. Fele az övé, fele a miénk! így jó lesz? .— Majd ’ gondolkozunk rajta. Adj enni, Matyi! — Qldozzáioik fel a kötelét a fiúnak — intett a barát. Páli aszia’hoz ült. szétdaraibol- ta a nyalat. Adott a néma vasa­soknak öblös cserép tányérok on, csongrádi! bort hozott, rozskenye­ret t — Na, ügyünk 1 — Csak úgy az ötágúval eme- lődtek föl a nyúl tagok a har­minckét fogú malmok garatjához. Tépések, rágások hallatszottak, s odakint a szél süvítése. Amikor eltűnt az öt üregi nyúl, s öklök­ké1 törlődlek a szájak. Pali cse- répkupákba loccsantotta a bort. — Nia. igyunk! MegemeLődtek a csuprok, fis sokszor egymás után. Lóért való szép piros borunk volt Csongrád- rói. Csúszott a nyúlra. Melege­dett a mellvéd a vasasokon, meg­izzadt a kardihüvely is. Dana kezdődhetne, dohát valahányon vagyunk, annyi zsoltárról éne­kelnénk íigv nem- énekel senki. Kiic diúd oláaok esnék, szavak az időről, a háború ál la pót járói, or­szágos határokról. Hogv a Tisza ám a törökök, .magyarok között mostantól az országos határ. Ezt írták alá a karlócai bálkelevél- bem. fis a török is fenyskszik odaélta’. de az osztrák is rakja emer,r őL a ha.tárörvidáki katona­ságot Az a kész megélhetés. Ot­tan katonáskodni. Földeik jártnak érte tulajdonul, és pénz. házépí­tő segítség, örökös jólét Oda sok katona kell. Jó lovak, fegyverek. Az a szép élet. nem a puszta- lakás. Míg a barátok magukbafeled- kezve vitatják a békét, borhozás ürügyén Fali szólított ki. — Te. eredj, a mohomed lova­kat vezesd le a hajlatba, emeze­ket a korcsokat meg hadd leltá­rozza a barát. Ha ők lopni jön­nek. akkor mi rabolunk. Hát a sajátunkról van szó! A beszélgetők észre sem vet­ték, hogy odajártam. Ittak, aztán újra megéheztek. Csicsókát sü­töttem füstölt szalonnával nekik. Kicsit alábbhagyott a viharzás, tolvajlámpa mellett számolták meg aztán a lovakat. birkákat, hogy beírják a lajstromba. Még megcsicsőkáztattuk vendé­geinket, aztán majdnem nyikka- nat -nélkül távoztak. — A kontraktussal mi legyen? — fordult vissza a barát. — Gondolkozunk rajta — vá­laszolt Pali szárazon. — Szökni nem tudtok. — Nem is akarunk. A sajá­tunkról a saját hazánkból, mi­nek szöknénk? No, magunkra maradtunk, be­széljük aztán, hegy fordítani kell a sorsunkon Beírtak bennün­ket az utolsó pitvkegombig. hát mit áUjuk (ki az örökös vekzatú- rát — Könnyen beszélsz, te Pali. Mivel nem is dadogsz, meg két kezedben hordod a kincses bá­nyát. fin mesterséget a lószerete- ten kívül nem tudok. Bármi föld­birtokosnak a markában vagyok. Hanem, ha Viktor hozzám jön­ne, én megsülnék itten Rákoson 1 (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents