Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-23 / 119. szám
1978. május 23. • PETŐFI NEPE • 5 LÁTVÁNYOSSÁG, JÓ SZÍNÉSZI TELJESÍTMÉNYEK A Koldusopera Kecskeméten Jól emlék* szem a tizenöt éve bemutatott kecskeméti Koldusoperára, tudom, hogy miért látja időszerűnek Valló Péter rendező a kétszázötven esztendeje Londonban játszott „The Beggar’s Opera” nyomán 1928-ban írt Brecht—Kurt Weill művet, ismerem a nyomatékos szerzői utasításokat, mégis KafonfttJózseaí tJjjf Színházban Iá- Énekes <Andora* tott előadás. Mást kaptam, amit vártam, bizonyítva, hogy a színpadon keletkezik a színház, bizonyítva Brecht megközelíthetőségének sokféleségét. Kitárulkozó, kopáran üres játéktér fogadja a nézőt, csak a középen belógatott, erősen megvilágított Hurok sejteti a drámai végkifejletet. Jön is a földszint jobb nyolcadik sor felől a Sohó hajdani vásári forgatagát, a középkori német vándorköltőket egyformán idéző Énekes és tudatja a tisztelt publikummal, hogy ama hófehér kesztyűs gyilkos története adatik elő. Szavai nyomán megelevenedik a színpad! Felpattannak a „Laboratórium” (?) lombik-rekeszei és magyarázó ábrákként feltűnnek a cemendék, a Hatalom egyenruhásai, torkondöfött férfiú fityeg az egyik „ablakban”, palira váró leányzó unatkozik a másikban, a hullagyártó világának tartozékai. Mint a nagyoperettben a primadonna, most, csak most vonul be! Ki? Bicska Maxi természetesen. Nyurga, hangsúlyozottan elegáns férfi, patyolatfehérben. Oda kell figyelni, vonzása van, noha Brecht kövérkés, retekfejű színésznek szánta a szerepet. Jönnek a többiek is! Betolnak egy színtelen fémtákolmányt, benne Peacock, a kolduscég főnöke talpig feketében. Üzleti ruhatára mindössze néhány sötét öltözék, noha az író a kifejező jelmezeket, eszközöket műve al- kotóelemeinek tekinti Jól .tette a kecskeméti rendező, hogy a konkrét utasítások helyett a „szegény* B. B.” elveihez kötődött. Sajnos nem mindenben következetesen! A többnyire időtlen vagy napjainkban is használt ruhák, kellékek a mű általános érvényét, aktualitását emelik ki, eltávolítanak az eredeti romantikus históriától. Álszent jelszavak, 'hamis idil- lek, káprázatos ünnepségek (koronázás) sem fedhetik el Brecht szerint azt az igazságot, hogy az arany (és az aranyon megvásárolható nő) mozgatja a dolgokat. Mindent elérnek birtokosai, amit akarnak, mint tárgyakkal sakkoznak az emberekkel, csak akkor kerülnek bajba, csak akkor esnek kétségbe, ha üres a kasz- sza, kampec a bankbetétnek, fijelen van: az Péter). • A kolduscég főnöke a sokat emlegetett kasznlban. zet és képtelen né válnak. Senki se firtatja a vagyon eredetét, ha a tulajdonos azonosul az uralkodó rendszer érdekeivel, legalább külsőségekben vállalja céljait, betartja a játékszabályokat, szerepének megfelelően viselkedik, ha része a praktikus okosok szövetségének. Meggyőzően érzékelteti a kecskeméti előadás azt a brechti tételt, hogy természetes állapot a cápa-társadalom elalja- sodása, korábbi műveivel ellentétben ebből eredezteti a cinikus romlottság, a nyers önérdek uralmát Csak az jár rosszul, aki beleszól a dolgokba, leleplez, a dolgok mögé néz, figyelmeztet kibeszél, megvakarja az idillt, kipukkasztja a frázisokat, beleszagol az oltár füstjébe. A „fehérek” és a „feketék” közösen lógatják föl a végső nagy össze- borulásnál az Énekest a kellemetlen tanút, a gondolkodó embert, miközben a zárójelenetben szinte megdicsőül a tisztelt gyülekezet. Leprás Mátyás, Horgasujjú Jakab, Fűrész Róbert láttán azonban nem futkos a hideg a hátunkon. Eszünkbe sem jut hogy ezeket a mai terroristákkal, nagyüzemi bűnözőkkel, nagyhatalmú gengszterekkel rokonítsuk. A rendező, a banda valamennyi tagja bedőlt a szöveg csábításának és így a bugyuta, piti vagányok már megjelenésükkel mosolyt fakasztanak. Jót derül a közönség, amikor a nászajándékszerző akcióról bútorokon,- -esz1- cájgon kívül néhány megkéselt megfojtott agyoncsapott pacákkal is „megörvendeztetik" főnöküket. Brecht mákvirágai nem öklükkel, késükkel veszélyeztetnek, azt tanácsolta, hogy tisztviselőikre hasonlítsanak az őket képviselő színészek. (Most feltehetően szemüveges filozófus-palántákat javasolna.) A Koldusopera így veszt sokkoló, mozgósító hatásából, de megnyeri az operettek kedvelőit A hosszú, lelkes, már-már ünneplő taps az előadás végén ettől eltekintve jó, emlékezetes mutatványt köszönt Igazi színházat élveztünk, hála Valló Péter rendezőnek, néhány meggyőző színészi teljesítménynek, az immár klasz- szikus Koldusoperának. A rendező érti Brechtet túltette magát ama korábbi tévhiteken, hogy elbeszélő színháza szenvtelenné get kiszámítottságot követét csak az intellektushoz szólt Megadta Valló Péter és Najmányi László díszlettervezd ami a szemnek jár, a látványos képek, a jól elhelyezett, a történeteket szemléltető, magyarázó, „kifordító” ábrák, némajátékok szinte kivétel nélkül a leleplezést, az iróniát erősítették, az úgynevezett kiemelési technika tartozékai. Kimerevítettek egy- egy részletet, jellegzetességet, szétválasztották a felszínes dolgokat, hogy kirajzolódjanak a mélyebb összefüggések, új kapcsolatokban váljék nyilvánvalóvá az ellentmondás. Valló egy pillanatig se sürgeti a történet elbeszélését, mivel a brechti játékmodor megkívánja a pontos részletezést, a nyugodt, majd-majd ráérős .tempót, a lá- tottak-hallottak (az epizódok) megemésztéséhez szükséges időt. Csak ritkán kap él egy-egy színészt a beidegzett, rossz „színpadi temperamentum”. Többször érzünk akaratlan szünetet, döc- cenőt, főként az első felvonásban. A néha pódium, néha siralomház, néha nászszoba, néha a kolduscég irodája, néha emelvény kaszni mozgatása el-elvonja a figyelmet, mert kezdetleges technikával valósították meg " a díszlettervező elképzeléseit Gábor Miklósról az első pillanatban érződött hogy több mint ügyeskedő, felkapaszkodott szatócs. Hideg nagyvonalúsággal használja ki az emberi gyarlóságot. Ö tudatosította leginkább, hogy Brechitnél a típusok előbb- revalók az egyéniségnél Néhány táncos mozdulattal gesztussal mindig akkor lépett ki szerepéből amikor már-már azonosultunk Peacock úrral, amikor már majd beleragadtunk a sztoriba, feledtük a cápa-fogakat Átlát az embereken, fölötte áll mindenkinek, mert az Álarcot ő viseli a legfegyelmezettebben. Elvezettel mókázik, ha arra mód nyílik, jól énekel (ritka öröm): elegánsan megoldott alakítás. Tigris Brown, a „szürkék” vezéregyénisége méltó ellenfél majd üzlettárs: kitűnően zárta sikeres évadját Hetényi Pál. 0 A létránál személyesen Bicska Maxi: Trokán Péter. (Tóth Sándor felvételei.) „Biztonságérzete kikezdhetetlen, fölénye vitathatatlan, beképzeltsége magától értetődő, szelíd, ruganyos lépéseivel az emberek fölé magasodik.” Mintha Trokán Péter Bicska Maxijáról írták volna az Achilles alakítását dicsérő sorokat: azok közé tartozik, akik elsősorban lényükkel, személyiségükkel hatnak a színpadon. Kevés gesztussal dolgozik, de csupán a siralomházi jelenetben keveseltük az elhitető drámai erőt. Beszéd- és énektechnikáján még akad csiszolni való, így is részes az előadás nagy sikerében. Kocsma Jenny is! Vass Éva messze elkerülte a vásári harsányság, könnyfakasztó érzelgősség buktatóit, pompásan énekelte, érezte a stílust. Mintha Andorai Péternek találták volna ki az Énekes szerepét. Kevesen értenek a néma jelenlét aktivizálásához hozzá hasonlóan. Ott van, látszólag nincs semmi dolga, itiszte, de érezzük vizslató pillantását, tudjuk véleményéi javult beszédkészsége, csak az elején füleltünk néha, mit is mond. A rendezői ötlettel „előrehozott" új ágyú-dal előadása sikerült a legjobban, de hitelesen tolmácsolta a többi songot is. Tetszett Koós Olga (Peacockné), Szirtes Ági m. v. (Lucy) szerep- formálása. Érdekes színfolt volt Sára Bernadette (Polly), de kicsivel több van ebben a szerepben. Maxi gárdája (Hídvégi Miklós, Áron László, Vándorfi László, Popot? István, Horváth József, György János) élvezettel, sok leleménnyel és rutinnal mókázott, de csak mókázott; ez a Koldusopera mást is kívánt volna. Az Örömlányok és a - Banda tagjai ügyesen énekeltek, mozogtak a kitűnően megszerkesztett tömegjelenetekben, finálékban. Najmányi László-m. v. díszletei az előadás tartozékaivá szervesültek, ez mondható el Szakács Györgyinek, az adott helyzet áttekintését segítő jelmezeiről Fuchs László irányításával jól — néha túl hangosan —, szólt a zenekar, részt vett Brecht fontos üzenetének a közvetítésében. Heltai Nándor Művelődik a Munkácsy-brigád Fekete Béla üzemvezetőtől aziránt érdeklődöm, hogy miért fordít annyi energiát a szocialista brigádok művelődésére a Bács- Kiskun megyeá Állami Építőipari Vállalat házgyárában? □ □ □ Ami a Munkácsy Mihály szocialista brigádot illeti: mindkét területen figyelmet érdemlő eredményeket értek el. A komplettációs vagy készre- gyártó üzemben dolgozó kollektíva egyidős az üzemmel, amelyben — 1975 nyarától — a beépítésre kerülő ajtókat, ablakokat illesztik. mázolják és üvegezik: a nyílászáró szerkezeteket teljesen készen továbbítják az építőknek. Készen — és hiba nélkül — ezt többen is hangsúlyozzák. E teljesítmény értékét persze csak az dicsérheti igazán, aki közelebbről ismeri az üzemben folyó munka jellegét: elég egy elővigyázatlan mozdulat, s már reped, törik az ablakkeretbe tett üveg, s elég egy pillanat figyelmetlenség, már koszosak a frissen le- mázolt felületek. — Mióta az új csarnokban dolgozunk, sokkal jobbak a minőségi munka feltételei — mondja Kovács Lajos brigádvezető. — Van hely bőven, nem kell any- nyit pakolászunk ide-oda és több a fény is, ami főleg az illesztéseknél jelent nagy előnyt □ □ □ Nehéz lenne pontosan megállapítani, hogy a réginél kényelmesebb és tetszetősebb munkahelyi környezet milyen hatással van az ott dolgozókra, s hogy az milyen igényeket ébreszt bennük. Az mindenesetre tény, hogy ők jelenleg minden más házgyári brigádnál többet tesznek azért, amit összefoglalóan környezeti kultúrának nevezünk. Kezdetben az új csarnok otthonosabbá tétele foglalta le minden Ideiüket. Ma már az üzem falain túl is egyre több tennivalójuk akad Patronálják például a egyik széohenyivá- rosl bölcsődét: kijavítják, úira- festik a játékokai s legutóbb tetszetős faházikót építettek, amelyeket igen kedvelnek az udvaron hancúrozó ápróságok. De önmagukkal szemben is egyre nagyobb igényeket támasztanak, s ez a brigád művelődési vállalásain mérhető le elsősorban. □ □ □ Ami a tanulást illeti: Molnár Ferenc most fejezi be a szakközépiskolát, a brigád két tagja pedig az általános iskola hiányzó osztályait pótolja. A szakszervezet által szervezett politikai oktatáson szinte mindig százszázalékos a huszonkét tagú brigád megjelenése. Bár nem mindig teljes létszám- * ban, de sűrűn látható a brigád a Kecskeméti Katona József Színház előadásain is. Közösen tekintették meg többek között Páskán- di Géza Rejtekhely című drámáját és Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című darabját. A színház és a brigád szoros kapcsolatára jellemző, hogy jó ideje már a premier előtti nyilvános főpróbára is meghívják a házgyári kollektívát. S a színházi élmények hatására fellendült az olvasási kedv is. A brigád minden tagja járat valamilyen újságot, — legtöbben a Népszavát és a Petőfi Népét. Egyre többen akadnak kedvelői a szépirodalomnak is. Nép Mihály asztalos például Dal- los Sándort és 'Passuth Lászlót, Nagy Antal Moldova Györgyöt, Tóth István üvegező pedig Mó- tícz Zsigmondot említi, amikor a legkedvesebb írójuk felől kérdezősködöm. □ □ □ Bár szoros értelemben véve az nem kulturális rendezvénynek számít, mégis meg kell említeni a Tcserdőbe szervezett kirándulásokat is, amelyek igen jó alkalmak a beszélgetésre, a közös élmények fele'evemtésére. Ilyenkor játékkal, tréfás szellemi vetélkedőkkel és pihenéssel töltött közös kirándulásokon épí tik-formái jak egymásban a szocialista életmódot. KÉTEZER KÖTETES KÖNYVTÁRA VAN 1« iSfilS • Kovács István decs! lakos élete nagy részét paraszti munkával töltötte, ám könyvgyűjtés a szenvedélye. Száz évesnél is régibb könyveket őriz. Kovács István nyolc éve ment nyugdíjba, azóta több ideje van a csaknem kétezer kötet gondozására, olvasására. (MTI-fotó, Fe- hérváry Ferenc felvétele — KS.) TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (6.) Apám Izmir környékéről való, lógyógyásznak tanult katonaember volt. Tizenhat éves korában, negyedik Murád idején kezdte a szolgálatát, 1624-ben. Ide került a Tisza mellé a temerini török táborba lófelcsernek. Béke rozsdá- sította a kardokat. Bethlen erdélyi fejedelem apámékkal békére lépést az osztrákokat szorongatta, azokat nagyobb ellenségnek tudta, mint a törököt. De hát milyen a katonaember. A portyázások folytak. Egyik rabolta a másikat. Az egriek leszaladtak Szegedig. Összekapkodták, ami a kezük ügyébe jött, mentek vissza. A tö- íökség se másképp. A virtus, meg a ragadozási mánia dolgozott mind a két oldalról. A fizetség . bizonytalan volt. Kapták a zsol- dot, kevés volt. Nem kapták, még kevesebb. Akkor szereztek. A temerini tábor teli volt nemes vérű arabus lovakkal. Olyan volt annak mindegyike, akár valami lábon járó drágakő. A lovas ember élete árán is szerezni akart belőle. Na, vigyáztak rá a törökök. Eladni, kótyavetyélni halál- büntetés terhe alatt tilalmas volt. Szép csillali fekete, rigószőrű, madárszárnyalású lovak voltak azok. A temerini volt az egyetlen szultáni lószeráj a megszállt területen, úgy vigyázták, akár a háremet. Örökös támadás célpontja volt ezért a lótábor. Mondom, apám ott szolgált. 1628-ban dunántúli leshányók a temerini háremet rohanták meg ló és ember veszélyben. Persze Őrszemes vi- gyázás. A szeráj védelme török furfanggal övezve. Ha megszólaltak a riadódobok, ló, ember szaladt a Tiszának. Mindennap gyakorolták. Ott már öreg, széles a Tisza. A mondott időben a dunántúli leshányók rohamakor is az őrszemek megverik a riadódobokat, szélszárnyon rohan a tábor a víznek. A tábor basasága pedig, ebéd utáni pállott, meleg nap volt, gatyaszárban szender-' gett a szállásán, csak úgy illetlen öltözékben szalad a bödönhajó- nak. A lovak úgy ismerték a dobjeleket, akár az ember. De volt a dobj elek közé olyan ütem is keverve, amit nem ismeri csak a fölsőbbség. Teszem azl a napi harcriadók alkalmával nem szaladtak a tisztek. De a mondott időben, gatyaszárban vitték az irhát, a dobszóló megsúgta nekik, hogy baj van Köpecen. Ahogy fegyvertelenül beugrálnák a sajkába, apámék ellöknék az edényt a parttól, lóháton úsztatva nyomnák a hajót. Csakhogy az a víz alatt ki volt pányvázva. A lesvetők embere csinálhatta észrevétlen. Mire elvágják, megtalálják a kötelet, beugrálnak a fegyveres magyarok is. Ment az- tán a vízen a szabdalkozás. öt basa rangú gatyában, hat huszár kardosán. Apámék meg a hajóba kapaszkodva tolják ám át a másik oldalra. Tudták azt a 'magyarok, hogy a másik oldalon mi jár nekik. Ha pedig foglyul kapják a fő törököket, hát egy néhány csillali ló átkerülhet a révükön. De hát hiába volt kardjuk, az edényt apámék kormányozták. Elkezdték kardlapozni a vízben úsztató törököket. Arra még nem tágítottak. Már a fősodrásban vannak, azon odább a török oldalra ver a folyás. Elkezdtek szúrni, vágni a magyarok. Apámnak, ahogy markolta a hajó oldalát, egy csapásra levágták nyolc ujját. Nem maradt meg csak a két hüvelykujja, de akkor már egyedüli maradva a hajó mellett, lándzsanyéllel, kardhosz- szon kívül nyomta török partoknak a hajót. A huszárok nem tudtak úszni. Nem mertek a vízbe ugrálni. Meg a sok lubickoló lótól se tudtak volna boldogulni, átkerültek fogságba, amoda. Nem sokáig éltek. A harag, meg az igazság, ahogy akkoriban hirdették az ítéletei egy fertály óráig sem tartotta őket életben. Apámat pedig gázivá tették. Azaz hősnek, aki él, ezért rögvest a nyakába akasztottak egy tímárbirtokot Batidán. A tímár, hűbéri földnek számított. Addig tulajdonolhatta, amíg élt, aki szerezte. Holta után visszament a szultánra. Ez a Batida csupa legelöség volt, Vásárhely határában, apám meg ujjatlan katona. Nem fért össze, hogy ekére kapjon a földön. Amúgy se sok huzalma lett volna hozzá, azt gyanítom, ha még annyi ujja lett volna is. Aki török szpáhi, nem áll az eke mellé. Lovas ember létére, lóval kezdett bajmolódni. De nem holmi kócszőrű korcsokkal hanem tiszta vérű, szép damaszkuszokkal beszarábokkal, erdélyi nagyokkal. Abból pénzelt. Házat is rakatott Béke -lakott az országban, otthon érezte magát Szolgálóul vette anyámat Ahogy akkor szokták. 9. A vásárhelyi reformátusokat éppen akkor üldözték szét a katolikusok, s valami maradék menekült családból ott ragadt egy kis girhes lányka. Olcsón adták, tán pénz nélkül is adták az el- Hurcolt család szomszédai. A jó koszton, .nyugodt életen úgy fölpöndült a lány, hogy apám asszonyul vette maga mellé. Bizonyítékul itt vagyok én. Valahonnan ő is a jászkun pusztaságokból vetődött Vásárhelyre, de hogy kun volt-e, vagy jász, soha dem tudta megmondani. Szépen éltünk. Minket nem háborított az égi madárság sem. Anyám biibliás reformátusok között cseperedvén, betűtudó ember volt Irt és olvasotl mi sem volt közelébb hozzá, hogy rámragassza tudását. Apám se adta alább, ö törökül tudotl szerbül lóul Amikor gázivá tették, a lószeráj basája megengedte neki, hogy két lovat válasszon magának. Választott egy csődörcsikól Csorbadzsinak hívták, meg egy kancát, az Emfira névre hallgatott Ez volt a hozománya. Batida csak legelő. Teli volt bogánccsal nádassal kakassal, gyalogfüzzel. Volt vele dolga. De szénahozó gyöpséget teremtett ő pár év alatt a partosabb részeken. Vásárhelyi gazdáknak szaporulatra őrizett erdélyi lovakal keverék állatokat, jó katonák alá valókat. Az arab lópárt pedig bedugta egy falunyi nádas közepébe. Nem láthatta élő rajta kívül csak a repülő madár. Ha a védett nemes lovakért katonai támadások esnek, hogyne repítenék ki a kezéből azt a két lángot fúvó szép jószágot a kóborok. Felfordult világ következett ezután. Bécs óta curikkolt a török, hurcolkodott, de a másik hiten levők se kíméltek semmit Ágyú nem szólt nem úgy volt háború, hogy csatarendek következnek. Hanem folyt minden gazdátlanul, ahogy tavaszi vizek idején az ár. A Béke tán csak Batidán lakott Csorbadzsiék vetegették rendről rendre a legszebb csikóutódokat. Fecskeröptű gyönyörű háromévesek, nyereg alá valók szökkentek föl a nádasok ölén. Hirtelen a szegedi vár basája, bizonyos Haszán nevezetű, gonosz félszemű úr, beszólítja apámat maga elé. Amúgy is a körme közé tartoztak a hűbérbirto- kosok, hát nem volt föltűnő, hogy apámat valami ügyben látni akarja a tájék leghatalmasabb várbéli basája. Csakhogy apám ismerte már a miatyánkot. Éjjel elhajtotta ékszer lovait a dombira tosi nádasok között bujkáló barátja oltalma alá, s harmadnap megjelent kardosán, lóhátasa n, ajándék lóval együtt a basa előtt. Szép fekete, karika nyakú lovat vezetett Haszán élé, aminek az úgy megörült, a bőréből majd kibújt Nosza, szolgám, tudod te a törvényt. Nincs is mit mondanom. Hírek jöttek, hogy tiltott lovakat nevelsz, szultáni rangúakkal kereskedsz, ami halállal jár! De így már egészen más. Mehetsz és járjál szerencsével! A nagy jövésmenésben eldicsekedett a kiváló janicsár lovával minden török küldöttségnek. Néhány hónap telik, a basa egy szakértőnek találta bemutatni Mohamed lovainak leszármazottját apám ajándékát. A szakértő, minden hájjal megkent török, fölismerte á korcsot. Szép ló volt az, meg jó ló,’ de semmi köze a próféta öt kancájának leszármazottaihoz. Mert az ékszerként őrzött temerini lovak, mind abból a vérből eredeztek. Ezé voltak a Saklany, a Maneki, Dzsulfe és a Tuzse. De az. ajándékló nem az volt IFolytatása következik.) P 7t
