Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-04 / 103. szám

1978. májúi 4. • PETŐFI NÉPE • 5 A továbbtanulás szemlélete VAN-E DIVATJA, rangja, Iga­zi tekintélye a fizikai munkának manapság az Ifjúság körében? Tudiják-e az Iskolások, hogy az ország kenyerét jórészt nem az adminisztratív feladatokkal meg­bízott alkalmazottak termelik meg az Íróasztalok mögött, ha­nem az üzemcsarnokokban és a földeken dolgozó emberek? £s ha tudják, akkor előnyben részesl- tlk-e a termeléshez kötődő fog­lalkozásokat a becsületes kétkezi munkát az Irodai foglalatosko­dásnál? A munkára való nevelés fel­adatai, célkitűzései valamennyi általános Iskola munkatervében megtalálhatók. Osztályfőnökök és pályaválasztási tanácsadással megbízott tanárok bizonyára min­den tanintézetben beszélnek nö­vendékeiknek a munka fontossá­gáról, becsületéről a tanórákon, és azokon kívül Is. Am az emlí­tett kérdések Jogosultsága mégis erőteljesen érződik akkor, ami­kor a továbbtanulásról döntenek' a szülök és a tanárok, azt mér­legelve: mi legyen a gyerekből? Más szóval: tanuljon-e tovább, vagy válasszon szakmát? A kér­dés valóban így merül fel —, mintha az utóbbi lehetőség nem további tanulást, elmélyült el­méleti és gyakorlati ismeretszer­zést jelentene. Miért ilyen élesen vetődik fel az elméleti és a szakmai képzés közötti — a valóságban talán nem is létező — ellentmondás? Azért, mert a pedagógusok általában úgy vélekednek, hogy a jó ké­pességű, jó tanulmányi eredmé­nyű és értelmes fiatalok men­jenek' gimnáziumokba, szakkö­zépiskolákba ... Akik pedig nem azok, a gyengébbek, az ügyet­lenebbek, tanuljanak mestersé­get A MEGYE EGYIK szakmun­kásképző Intézetének Igazgatója a közelmúltban a beiskolázás ne­hézségeiről panaszkodva kiöntöt­te a szívét. Elmondta, hogy nem­csak az előírt keretszámok betöl­tése okoz problémákat hanem az általános Iskolák „kínálata” Is. Akik — úgymond —, valameny- nyi értelmesebb gyereküket kö­zépiskolai tanulmányok folytatá­sára ösztökélik, s a szakiskolák számára bizony már csak a gyen­gébbek, a tanulásban elmaradot­tabb gyerekek jutnak. Mintha — tette hozzá éllel — nálunk nem emelkednének a követelmények évről évre, vagy az iparban nem lenne szükség jófejű, logikusan gondolkodó, értelmes szakmun­kásokra. Akik jól értik azt a ter­melési folyamatot, amelynek ke­zük, vagy gépük munkájával ré­szesei .,. Akik több millió forint értékű, bonyolult termelési be­rendezéseket üzemeltetnek önál­lóan és szakmai tudásukon, in­telligenciájukon múlik azok ki­használtsága, hibamentes terme­lékeny munkája. MIÉRT LOGIKUS, törvénysze­rű az — folytatta —, hogy min­den értelmes gyerek a középis­kolába, és csak oda menjen? Hi­szen aki ma Magyarországon mór leérettségizett, az már bizony csak fehér köpenyben és íróasztal közelében hajlandó elképzelni az életét. Még akkor Is, ha az Iro­dában Jóval kevesebbet keres, mint az üzemben... Az általános Iskolákban nem csupán azt kel­lene megítélni, hogy a tanuló jó képességű-e vagy sem, hanem azt Is, hogy van-e érzéke a tech­nika lránt E kettő ugyanis nem okvetlenül függ össze egymással. De míg a tantestületek munká­ját általában aszerint ítélik meg, hogy a nyolcadikosok közül há­nyán mentek középiskolába, ad­dig megye- és országszerte ért­hetően érvényesülni fog ez az Ipar és a mezőgazdaság számára egyaránt hátrányos különbségté­tel. Az igazgató által említett vá­dak" nagyjából megfelelnek a valóságnak. Ezt bizonyítják a szakmunkásképző intézetbe je­lentkezett tanulók alacsony ta­nulmányi eredményei. Bizony fe­hér holló közöttük a négyes át­lagú nyolcadikos. Ugyanezt támasztják alá azok­nak a szülőknek az érvei, akik­nek gyermekeit kétszer is eluta­sították a középiskolák, s az il­letékesek szakma tanulására próbálják rábeszélni. Sokan ugyanis kézzel-lá'bbal tiltakoznak az ellen, hogy csemetéjük mun­kás legyen, mondván, „több van bennük annál...” Mélyen, messze a történelmi múltba gyökerező előítéletek ezek, s azt már említeni sem kell; mennyire károsak a társa­dalom egész mechanizmusára, egészséges fejlődésére.' A szak­munka anyagi és erkölcsi meg­becsülése, rangja, nem szenved csorbát hazánkban sehol. És még­is, sok szülő úgy érzi, hogy gyer­mekének „feljebb kell lépnie”. JÓL TUDJUK; nincsen igazuk. Ennek ellenére a pályaválasztás alkalmával évről évre megjelen­nek a tanulás és a szakmavá­lasztás közötti Idejétmúlt ellent­mondások. Ezen kell változtatni mielőbb, minél hatásosabban a szülők, de a pedagógusok gondol­kodásában Is. Azért, hogy a ter­melési ágazatok is minél több rá­termett, elméletileg és gyakor­latilag egyaránt jól képzett szak­embert kaphassanak a szakmun­kásképző intézetekből. Pavlovit! Miklós A szervezkedéstől az általános sztrájkig HETVENÖT ÉVE TÖRTÉNT A katonai sérelmek 1902 őszén felizgatták a közvéleményt. Or­szágszerte tüntettek a magyar vezényleti nyelv érdekében. A néptömegék kapcsolódó politikai mozgalmai tovább élezték a kormányzati válságot. Sokfelé bérharcokat kezdtek a szervez­kedő munkások. Népgyűlések Egymást érték az események Kecskeméten is, 1903. február 2- án megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi szervezete. Hamarosan megér­keztek a belügyminisztertől a Kecskeméti Általános Munkás- képző Egylet alapszabályai. Jó alkalom volt tömeggyűlés szer­vezésére. A kollégium előtti tér „teli stele verődött hallgatóság­gal” írta a Kecskeméti Ellenőr 1903. május 12-én. Előbb a hely- ■ béli SöröM József, majdl a nagy­váradi, de itt működő Strak ne­vű asztalossegéd beszélt. Garbay. „budapesti iparos” három óráig fejtegette a szociális eszméket, bizonyította a fennálló.rend kor- hadtságát. ’ Lelkesen ünnepelték május el­sejét. Mílnid nyilvánvalóbbá vált számukra, hogy csak a szervez­kedés .gőzmozdonva ronthatja le az avult társadalmi rendet. Ma elképzelhetetlen robottal is sokan nélkülözték, ©erényi Pál földmunkás-küldöttséget veze­tett a polgármesterhez: ,,'A tej­jel-mézzel folyó Alföld szívében, a dús vetések és a .pazar gaz­dagság közepette. íme. mi föld­művesek az éhhalál küszöbén ál­lunk.” Hajnali négykor keltek a ke­reskedő ifjak, ebéd után rögtön nyitottak és késő este zártaik. Azért harcoltak, hogy már este nyolckor 'lehúzhassák a redőnyt a két legmelegebb nyári hónap­ban. Napi 12—>14 óra munka, ki­bírhatatlan bánásmód keserítet­te a konzervgyári munkásnőiket. Szakegyletek Csoda,,. ha_^l9.03-ban,. „minden szakma megmozdult” sorra ala­kultak a szakegyletek. Aridig csupán a Magyarországi Könyv- nyomdászok és Betűöntők Szak­egylete működtetett helyi cso­portot. Kitűnően dolgoztak: tíz év alatt kétszeresére tornásztat- ták bérüket, tanultak, tartottak tőlük, szavuk volt. Egyesítették erőiket a kőmű­vesek, a szabók, az ácsok, avar sasok, a fodrászok, a cipész- és a cslzmadlamunkások, 1904 nya­ráig létrejött valamennyi szak­ma egylete. A fellendülés kétségtelenül összefüggött a Magyarországi Szociáldemokrata Párt X. kong­resszusán elfogadott programmal. Célokat, módszereket adott: „Az új társadalmi rend megvalósulá­sához azonban szükséges, hogy a proletárok, helyzetüket felismer­ve, az átalakulást tervszerű mun­kával elősegítsék és siettessék.” Bérmozgalmak A párt kecskeméti szervezete a legdinamlkusabbak közé tar­tozott Az országban negyedik­ként saját újságot adtak ki, 1904- ben megnyitották a Munkásott­hont. A tanulást, a felvilágosí­tást a legfontosabb feladatok kö­zé sorolták. Csak a tudatlanság­ban tartott nép nyomható el. így vélekedtek. A vas- és fémmun­kások minden szerdán este 8—10 óráig felolvasásokat hallgathat­tak, könyvtárat alapítottak, szak­lapokat rendeltek. Jó néhányan megismerkedtek az Írás. olva­sás, titkaival, a rmmkáskópző egylet analfabéta-tanfolyamain. Az országos vasutassztrájk nyomán felélénkültek és mind több politikai mozzanatot, motí­vumot tartalmaztak a bérhar­cok. Az asztalosmunkások hiá­ba tették le a szerszámot, köve­teléseiket nem sikerült érvénye­síteniük. Elbocsát tatásuk után szövetkezetét alapítottak szociá­lis alapon. Ez volt vidéken az első Ipari társulás. A Népszava 1904. április 2Stl száma a kecs­keméti szobafestők, mázolók bér­harcáról számolt be. Részleges szedősztrájk figyelmeztette az egyik'' tulajdonost, hogy 1905-ben csak szervezett munkás foglal­koztatható. Klsebb-nagyobb si­kerrel zárult a szabómunkások, majd a kőművesek bérmozgalma. 1908-ban a kovácssegédek pró­báltak nyomorult helyzetükön javítani. A napi bér felemelését követelték. A minimumot 2 ko­rona 60 fillérben jelölték meg. Hadakoztak a munkaidő csök­kentéséért is: reggel 8-tól este 7-ig tartó munkát javasoltak, másfél órás ebédszünettel. Hetekig tartott a vita. Az óra­béremelést elfogadták volna a vállalkozók, de a kilenc és fél órás munkaidőt nem. Arra hi­vatkoztak — mint ez a Kecske­méti Lapok 1998. június 14-i szá­mában olvasható —, hogy „egyet­len Iparágban sem dolgoznak 10 . óránál kevesebbet”. (Hát a nyomdászok?! — vitatkozott a hamis állítással egy zárójeles megjegyzéssel „a szedő”.) Szervezkedtek a nőmunkások, 1909 júniusának első vasárnap­ján. a városi vigadóban tartottak gyűlést. Bizonyos, hogy az ápri­lisi országos szociáldemokrata nőmunkás értekezlet hatására próbálkoztak az erők tömöríté­sével. Ezen a tanácskozáson részt vett és felszólalt a kecske­méti Bleyer Pepike, Kongresszusok Bekapcsolódtak az itteniek az országos ügyekbe is. A Magyar- országi Szociáldemokrata Párt 1908 áprilisi kongresszusán kép­viseltette magát a kecskeméti pártszervezet, a famunkás szak­egylet és az általános munkás- képző. Kálmán Pál kecskeméti lakos fel is szólalt A párt őszi, rendkívüli kong­resszusára az építők küldöttje ■utazott a fővárosba. A Föld­munkások Országos Szövetségé­nek 1906. január 13-án tartott alakuló ülésén kétszer is szót kapott Serényi Pál. A mozgalom későbbi apálya átmenetileg visszaesést okozott de hamarosan, már 1907-ben meghirdették Kecskeméten is az első általános sztrájkot Heltsi Nándor A TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Bemutatjuk Hermann István akadémikust Matematikusok és számítógépek Bulgáriában Több ezer tudós, számítástech­nikai szakember, tanár és főisko­lai előadó a tagja a nemrégiben alapított 'bolgár matematikus-szö­vetségnek. Elnöke Ljubomir Iljev akadémikus, a komplex matema­tikai elemzésben elért eredmé­nyeiről világszerte ismert tudós, a Matematikusok Világszövetsé­gének alélnöke. A fizika mellett a matematika a leggyorsabban fejlődő tudo­mányág Bulgáriában. 1944 előtt e tudományágnak csupán néhány képviselőjét tartották számon. A szófiai egyetemen például mind­össze öt professzor, két docens és három tanársegéd dolgozott a fizika—matematika tanszéken. Igaz, köztük olyan hírneves tudó­sok tevékenykedtek, mint a ma­tematikai analízisben, az űrme­chanikában és ballisztikában ki­tűnt Klrlil Popov, Ivan Cenov és Ljubomir Csakalov. Ma az akadémiai intézetekben és a szófiai egyetemen az okta­tás és a kutatás három fö irány­ban fejlődik: a matematikai szer­kezetek kutatása, a számítástech­nika-kibernetika és a matemati­kai modellezés. Munkájuk eredménye, hogy a világon az elsők között alakítot­tak ki Bulgáriában saját elektro­nikus számítókörpontot. A mate­matikai—mechanikai intézetben szerkesztették meg a világpiacon keresett Elka elektronikus számí­tógépet és a Vltosa nevű gyors- számológépet . A szocialista országok tudomá­nyos akadémiáival együttműköd­ve dolgoznak a bolgár matema­tikusok a számítógépek tovább­fejlesztésén. A VII. ötéves terv­időszakban a tudósok célul tűz­ték ki a termelést segítő auto­matikus rendszerek kidolgozását. Ezenkívül sikerült a sejtosztó­dás olyan modelljét megszerkesz­teniük, amely nagymértékben hozzájárul a rák keletkezési fo­lyamatának megmagyarázásához. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) Profán kérdés: lehet-e egy akadémikus, ráadásul a filozófia egyik legnagyobb hazai szakte­kintélye — szenvedélyes futball- drukker? A választ bármelyik MTK-meccsen megtudhatják az érdeklődők: ha Budapesten van, és egészségi állapota miatt nincs „igazoltan" távol, akkor Hermann István immár 48 éve ott ül min­den mérkőzésen, és buzdítja csa­patát ... Ami 53 életévéhez ké­pest nem éppen csekélység..,, t Persze, nemcsak az MTK-hoz köti hosszú hűség. A gondolko­dás tudományához, a filozófiához is. Már 15—16 éves fejjel válasz­út elé került: mi érdekli jobban? A színház világa, vagy Spinoza és Bergson akkoriban olvasott művel? Azután, 1946-ban, a bu­dapesti egyetem 'bölcsészkarán megtalálta a megoldást, és a pél­daképet egyszerre. Úgynevezett „szabad bölcsész” volt, aki olyan előadásokat hallgatott, amilyene­ket éppen akart És egyszer be­ült Lukács Györgynek, századunk talán legnagyobb marxista filozó­fusának egyik órájára. Lukács éppen a dráma és a regény eszté­tikai összetaaso n irtásával foglal­kozott ezen az előadáson. És Her­mann István döntött: ez az, ami néki kell! 1990 végén kapott magyar-po­litikai gazdaságtan-filozófia sza­kos tanári diplomát Ezután évekig középiskolában tanított. Ködben irodalmi lapokba írt fő­leg a Csillag (a mai 'Kortárs előd­je) közölte tanulmányait 1956 májusában szerzett kandidátusi fokozatot Arany János esztéti­kája volt értekezése témája. Nem egészen véletlenül Kötetet írt a magyar drámáról — és Gyulai Pálról. 1956 decemberében rövid időre a magyar Tudományos Akadé­mia Filozófiai Intézetébe kerül, majd újabb hosszú középiskola! tanárévek. Közben alkot: köny­vet ír. Előbb Freudról majd színházélméleii művével jelent­kezik. A Freud-könyvvel már közelít kedves témacsoportjához: a XIX—XX. század filozófiai problémáihoz. És közben Írja ed­digi fő művét, egy trilógiát (El­ső kötetét, A polgári .dekadencia. problémáit, 1987-ben, a másodi­kat A szocialista kultúra problé­mái címmel 1970-ben, a harma­dikat A mai kultúra problémáit 1974-ben jelenteti meg.) 1968-ban szerzi meg a tudo­mányok doktora címet Érteke­zésének témája: Kant teológiája. (Lalkusabban fogalmazva: a cél­szerűség fogalma Kantnál) És egyre termékenyebb: esz- szék Illyésről és Füst Milánról, könyv a giccsről majd nemrég egy újabb, a televízióról az esz­tétikáról és a kultúráról 1988— 67 között a Színháztudomány! In­tézetben dolgozik, majd 1967-ben kerül ismét az MTA Filozófiai Intézetébe, ahol csoportvezető fő­munkatársként dolgozik. 1972- ben nevezik ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófiatörté­neti tanszékének vezetőjévé. Mint mondja: éLvezi munkáját Különösen most hogy sikerült néhány igen tehetséges fiatalt maga köré gyűjtenie. Hiszi: az ő kibontakozásuk révén egy évti­zeden belül komoly filozófiai élet alakul ki Magyarországon, Mint a Magyar Filozófiai Szemle szer­A magyar páros Már az első állomáson belop­ták magukat a csoport tagjainak szivébe. Az olcsó szállodában kü­lönálló, de közös fürdőszobás két szobában helyezték volna el őket egy másik házaspárral együtt. Imi és Emml viszont kijelentet­ték, hogy tekintettel az országban dúló búbópestlsjárványra, nem hajlandók közös kilincset hasz­nálni szomszédaikkal, ugyanis látták, amint azok a helyi pia­con banánt vettek, amely köztu­dottan a búbópestls-baktérlumok melegágya. Ekkor még úgy tűnt persze, hogy csupán elővigyázatos ma­gyar állampolgárokról van szó. Am Imi és Emml mindig képes volt tiltakozás-repertoárjának, ul­timátum-kínálatának megújításá­ra, kibővítésére. Ugyanakkor olyan természetesen viselkedtek, mintha az egész külföldet a ked­vükért rendezték volna be szép dlszletházakkal, érdekes növé­nyekkel élőlényekkel, amelyek közül a kétlábon járók csupán azért beszélnek más nyelven, hogy ne zavarják őket: a magyar pi­rost. A katedrálls áhltatos csendjé­ben, ahol az idegenvezető sutto­gása Is úgy hatott, mint a száza­dok szelleme, felharsant Imi dla- dalüvöltése: — Emml, gyere, Ilyet még nem láttál! — és már vonszolta Is hit­vesét a templom ellenkező olda­lához. Ugyanis Imi mindig ta­lált olyat, amit más halandó a gyarló eszével és'rövidlátó tekin­tetével sosem vett volna észre. Imi született felfedező volt. Ha a csoport kellemes fürdőzésen vett részt — amelyet ők „fürödni ott­hon Is lehet" jeligével mindig kihagytak — Imi és Emml bizo­nyos fennsóbbrendűséggel arról meséltek a vacsoránál hogy tit­kos kazamatarendszeren keresz­tül egészen az Illető ország bel­ügyminisztériumáig jutottak, de nem akarták felzavarni az alvó őröket, s visszafordultak. Ha az esti műsorban hastánc szerepelt (leszállított áront) vala­melyik mulatóban, Imi biztos, hogy ott lejtett elmaradhatalan filmfelvevőjével a telt idomú táncosnő körül, bár az adott fény­viszonyok mellett nemhogy fil­mezni volt lehetetlen, de egy fia­tal bagoly Is csak zseblámpával kereshette volna meg az éjsza­kai leshelyéi Imi viszont „Kifi­zettük, tehát benne van az ár­ban" jelszóval ott duruzsolt, kat­togott a masinájával Imi az egyik híres mecset előtt tette fel a koronát addigi tény­kedésére. Ezekre a helyekre — arab szokás szerint —, csak me­zítláb vagy papucsban szabad be­lépni a turistáknak. Az udvari bejáratnál féltucat arab ücsör­gött a fal tövében, mellettük pa­pucshalmok. Imi itt is első kívánt lenni, (hátha a többiek „lenézik” előle a falról a freskókai maguk­ba szívják a filmezéshez szüksé­ges napfényt, egyéb hátlányokról nem is beszélve^, tehát ' rögtön egy doboz magyar cigarettával rohanta le az első bennszülöttel hogy két pár kölcsönpapucshoz jusson. A belső bejáratnál — mint kiderült —, nemhogy Ingyen állt a papucshegy, de kötelező Is volt a felvétele, ha valaki megfeled­kezett volna róla. Arról nem is beszélve, hogy bármelyik arab nem egy dobozéri de egy szál ci­garettáért a fele készletét örökbe odaadta volna. Nos, ImP a dús ajándékozás után, ott álll kezé­ben a papuccsal, ám Emml nem volt sehol. És már harsant Is a hívó kiáltás: — Emmlllt De válasz nem érkezett a vi­lágnyelvektől zajos térről. — Már megint elcsavargott ez a...t És Imi ajkát az a sommás mi­nősítés hagyta el amelyet alpá­ribb lények a „rossz lányokra” Szoktak használni. A magyar csoport tagjai akaratlan tanúként. rögzítették emlékezetükbe ezt a megállapítást. Bár egyesek gon­dolkodóiba estek, ugyanis előző este, gyengéd pillanatában Imi bevallotta, hogy egy évtizede él boldog házasságban hitvesével És ekkor a fal tövében ülő ara­bok léptek működésbe, látván, hogy a cigarettaosztogató magyar krőzus szorul segítségre. Bár szá­mukra ismeretlen nyelvről volt szó, de egyetlen szó megtanulása nem jelenthet akadályt, így rög­tönzött kórustik ajkán fölzengett: „Emi-l-U" furcsán nyújtották az 1-t, mint a müezzln a minaret csúcsán. S ahogy egyre több arab csatlakozott hozzájuk, úgy hasított a közel-keleti késő dél­után csendjébe az „Emi-l-ll” Imi, kezében a papuccsal (hát-, ha visszaveszi az arab) ott állt, mint Adám a paradicsom kapu­jában, kiűzetés után Imi, a magyar páros árván maradt tagja. Msrsfkó Lásiló Hermann István akadémikus. kesztő bizottságának elnöke, segí­ti tanítványait, hogy recenzióik, tanulmányaik megjelenésével el­indulhassanak pályájukon Húszkötetes életműve mellett még valamire büszke: arra, hogy nemcsak a szakmai világ, de az egyszerű emberek is megértik. A tatabányai bányász, aki hallgatja rádióelőadásait, és eljön a rádió épületébe, hogy kérdéseire vá­laszt kapjon, az adminisztrátor­nő, aki esztétikai könyveit olvas­sa, és levélben írja meg neki az általuk keltett gondolatokat — és még sokan. 1976-ban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia levelező tagjává választották. Egyetemi és tudo­mányos munkája mellett még egy sor feladatot Is ellát: esztétikát tanít a marxizmus—leninizmuz esti egyetemen, a TIT-ben is­meretterjesztő munkát végez, a Tudományos Minősítő Bizottság filozófiai szakbizottságának elnö­ke, az egyetemen a marxizmus— leninianus tanszékcsoport veze­tője — többek között És mint magánember: a focin kívül (amelyet nemcsak szeret de ismer is, mint beszélgetésünk során kiderült) a „srácokkal” foglalkozik legszívesebben: 12 éves lányával inkább szellemi já­tékokat játszik, a 10 éves fiúval a gombfoci a „sláger”. Mintegy összegezve mondja pá­lyájáról és kedvteléseiről: — Gyerekkoromban azt mondtam, olyan pályát szeretnék, ahol azért fizetnek, hogy olvassak. Ez meg­valósult ... Tegyük hozzá: nemcsak ez va­lósult meg. Az „olvasással”, de még Inkább írásaival és nevelő munkájával jelentős mértékben járult hozzá a XX. század máso­dik fele magyar közgondolkodá­sának alakításához. Bs. J. L .

Next

/
Thumbnails
Contents