Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-07 / 81. szám

1978. áprllli 7. • PETön NÉPE • B GYERMEKEK, TANTERMEK, NAPKÖZIK Kiskunhalas, Félegyháza, Kiskőrös Az első osztályosok márciusi beíratása alkalmával az okta­tásügy irányitól lényegében már a szeptemberi tanévkez­désre gondolnak. A legkisebbek számának ismeretében már megtervezhetők az osztálylétszámok, a napközis csoportok, azaz pontosan körvonalazódnak a jövő feladatai. Megyei beiskolázási körkép mm Egyetlen a megyében Kiskunhalasé.1 a tervek szerint a szeptember ajándékot hoz a diákoknak; az építők minden bi­zonnyal átadják az Alsóváros! Általános Iskola felújított épü­letéhez csatlakozó 8 tantermet. Az új intézmény elkészültével a délelött-délutún váltakozó taní­tás teljesen megszűnik a város­ban. Ezzel u nem kis pedagógiai Jelentőségű ténnyel egyetlen más város sem büszkélkedhet Búrs- Kiskun megyében. A tény viszont Jól bizonyítja; Kiskunhalas városi vezetőt komolyan vették az MSZMP közökt^táspoll ti kai ha­tározatait és következetesen ügyelnek az iskolahálózat ará­nyos fejlesztésére. A március 15-én befejeződött beiratkozás után a városi tanács művelődésügyi osztályán egyez­tették a népességnyilvántartótól kapott listát a beiratkozottak név­sorával. Ezt követően láttak hoz­zá a „hiányzó gyermekek” felku­tatásához, illetve az iskolai kör­zethatárok szükség szerinti mó­dosításhoz. Valamennyi szülőt májusban értesítik, hogy szep­tember 1-én melyik intézményt keresse fel gyermekével. Az Idén várhatóan öt és fél száz tanuló kezdi meg ismerkedését a betűvetéssel Kiskunhalason, szá­muk a 'tavalyival azonos. Á vá­rosban 14 tanulócsoportot szer­veztek, ezek létszáma viszont elég magas, megközelíti a 35—38-at. A belterületi intézmények mind­egyikében úgynevezett egész napos iskolai osztályokat szerveznek. A gyerekek saját osztálytermükben „pihennek” délutánonként, ott ír­ják meg feladataikat, s ezzel az iskola mentesíti a szülőket az ott­honi ellenőrzés, számonkérés fel­adatai alól. Három új napközi csoportot Indítanák, tehát javul a diák szociális ellátottság mérté­ke is. Négy Iskolában működnek ta­gozatos osztályok. A testnevelési osztályok iránt igen nagy volt a gyerekek, illetve a szülők érdek­lődése, de nem gond az ének­zenei osztály benépesítése sem. A város környékén még négy összevont alsó tagozatos kisiskola! osztály működik. Ezek iránt azon­ban egyre csökken az ott lakók igénye, hiszen minden tanyán la­kó szülő alsó tagozatos gyermekét fel tudják venni a korszerű diák­otthonba. Napközis házak Kiskunfélegyházán a városi ta­nács januárban tűzte napirendre a tankötelezettségi törvény, vég­rehajtásának tapasztalatait. Az Itt hozott határozatok eredmé­nyeképpen a népességnyllvántur- tó feldolgozta a művelődésügyi osztály számára a városban lakó hatéves gyermekek névsorát. Ez az Idén először történt így. és nagy segítséget Jelentett a „hiány­zó” Iskolaköteles tanulók felkuta­tásában. A december végi adatok szerint Kiskunfélegyházán 478 hatéves gyerek él. Közülük csak húszán nem Jelentek meg a márciusi be­írást napokon az 'Iskolákban. Egyelőre még bizonytalan, hogy a tavalyival azonos számú, vagy eggyel több tanulócsoportot szer­veznék-e. Az osztályok létszáma különben elég magas, 36—40 ta­nulót Is el kell helyezni egyik- másik tanteremben. A közeljö­vőben vizsgálják meg az iskolai körzethatárok kérdését is; való­színű, hogy néhány szülő még a nyáron értesítést kap, hogy má­sik tanintézetbe helyezték át gyer­mekét. Félegyházán mérsékelt arányú a diákság létszámának növekedé­se. Jelentős viszont a váltakozó tanítás aránya, hiszen egy osz­tályteremre átlagosan 1,7 .tanuló- csoport jut. Az optimálisnak nem nevezhető helyzet az évtized vé­gére változik meg, 1980-ra terve­zik ugyanis a megyei körzetesí- tési program befejezéseként egy 120 gyermek befogadására alkal­mas diákotthon és egy nyolc tan­termes Iskola felépítését. A kö­vetkező ötéves tervben pedig egy 12 tantermes intézmény felépülé­sével számolnak. A diákotthon átadásával — re­mélhetően azonos időben — el­készül egy háromezer adagos konyha is. A városban ugyanis csak részben tudták megoldani a napközis csoportok elhelyezését. A?, utóbbi években ötletes mó­don „napközis házaikban”, azaz a tanintézetek közelében a tanács • Kiskunhalason szeptember 1-én a diákok használatba vehetik az Alsóvárosi Általános Iskola nyolc új tantermét. által foglalkoztatási célokra át­adott épületekben helyezték el a gyerekeket. A bővítés akadálya viszont a konyhák Jelenlegi túl­terheltsége. Főként ez okozza, hogy a városi Iskolásoknak csu­pán 31,2 százaléka járhat napkö­zibe. őszre szeretnének három új csoportot Indítani, s az ellátás javítására egy hatszáz adagos konyhát is üzembe helyeznek. En­nek ellenére még jelentős számú. Igényjogosultat — közöttük elsős tanulókat is — el kell majd uta­sítaniuk az iskolák vezetőinek. Ahol a legnehezebb A legnagyobb Iskolai gondokkal küszködő városokban — Kecske­méten és Kiskőrösön — központi beíratást szerveztek a tanulók könnyebb eloszthatósága céljából. Petőfi szülővárosában a 180 távo­zó .nyolcadikost már évről évre kétszázhúsz-kétszázharminc elsős tanuló váltja fel, az oktatási in­tézmények bővítése azonban egyelőre várat magára. Szeptemberben hét első osztály indul, várhatóan több mint két­százötven lesz a beiratkozottak létszáma. Kettővel Ismét bővül­nek a tanulócsoportok, s az intéz­mények kihasználtsága már-már képtelen számokat eredményez. A 12 tantermes Petőfi Sándor Általános Iskolában például 1200 gyerek tanul, az igazgatóságnak összesen 36 tanulócsoportot kell elhelyeznie. Hogyan lehetséges ez?... Tanítanak szükségtermek­ben, a művelődési házban, könyv­tárban,. gyakorlati foglalkoztatási teremben, s ki tudja még hol... Képzelhető, hogy mennyi nehéz­ség kíséri a pedagógusok . mun­káját. A város •' napközis hálózatának fejlesztéséről ugyancsak szó sem lehet; egyszerűen nincs hol meg­szervezni a csoportokat. A diák­élelmezésben részt vevők aránya alig éri el a 20 százalékot; ez a legalacsonyabb a megyében. Az arány azt tükrözi, hogy a Bem József Általános Iskolában csu­pán az elsősöket, a Petőfiben pe­dig csak az elsős-másodikos ta­nulókat tudják étkeztetni... Kiskőrösön a szó szoros értel­mében valóságos tartalmat kap a kifejezés: nyomasztóak a város oktatási intézményeinek gondjai. S a jövő sem kecsegtet gyors megoldással. Tervezik egy új. 16 tantermes általános iskola felépí­tését, amelyből 1980 szeptemberé­re talán 12 tantermet át is adnak. Addig pedig? ... A kérdés: a tantestületek tag­ja1 meddig képesek a lehetetlen­nel megbirkózni. Pavlovlts Miklós A Szovjet Irodalom áprilisi számáról Jevgenyij Noszov Sisakviselők című regényének első részét Ki­rály Zsuzsa fordításában közli a folyóirat. Noszov a szovjet „fa­lusi próza” képviselője. „Az élet megismeréséhez a természetből — bokrokból, virágokból, bogárkák­ból, madárfiókákból — indul ki. Ez. az .út természetesen, nem új, de mindig csodálatos és meglsmé- • telhetetlen, mert a természetben minden — a rozsmező, a kis fű­szál a réten — megismételhetet­len. egyszeri" — írja róla Viktor Asztafjev, Nálunk, eddig mind­össze néhány elbeszélését Ismer­hették meg az olvasók. Sisakvi­selők című regénye Időben alig néhány hetet ölel fel, a háború kitörésének napjától addig, míg az isten háta mögötti kis falu, Uszvjatl férfilakossága sorra meg­kapja behívóját, de a békés falu életének megannyi rezdülését lát­tatva a háború egész rettenetét képes bemutatni. Felszabadulásunk ünnepét rep­rezentatív versösszeállítással kö­szönti a folyóirat. Szovjet költők szólnak Magyarországról, a har­minchárom éves szoros barátság számos mozzanatát, személyes él­ményeit fogalmazva meg. Végűi egy igen figyelemre mél­tó. hasznos segédeszközzel szol­gál olvasóinak a Szovjet Irodalom. A szovjet szépirodalom, iroda- k mtudomúnyi, esztétikai és mű­vészeti irodalom 1977. évi biblio­gráfiáját adja minden kutató szakember és érdeklődő olvasó kezébe. (KS) Néptánc- és népijáték-bemutató Az elmúlt napokban a kecske­méti Szalval Mihály Úttöröház adott otthont kétszáznegyven kis­dobosnak és úttörőnek a soron következő kuLturálls bemutató­hoz, hogy a szakértőkből álló bí­ráló bizottság döntése alapján ki­derüljön: kik mehetnek a megyei bemutatóra. A nagy érdeklődést tükrözi, hogy a színházteremben a nézőkkel megteltek a székso­rok. j! t A tizenkét csoportba rendeződő pajtások közül hat csoport kisdo­bos és hat úttörő volt — nyolcán népi játékot, négy csoport tánc­bemutatót tartott. A bíráló bi­zottság elnökének az országos hí­rű, dunaújvárosi koreográfust, Wünsch Lászlót hívta meg a vá­rosi úttörőelnökség. Nagyszerű volt a bemutató, a sok új kezdeményezés egyedülál­ló produkciókat eredményezett Az eredményhirdetés után külön dicséretet kaptak azok az elsős kisdobosok, akik eredeti finn né­pi Játékot mutottak be. Ebben az időpontban tartózkodott a megye- székhelyen egy Finnországból ér­kezett kórus, amelynek tagjai ugyancsak megtekintették a be­mutatót, és nagy elismeréssel szóltak erről a műsorszámról. Megdicsérték a Mátyás téri — és Halasi úti úttörők bemutató­ját a Gergely-járást —, illetve a Betlehem es játékot! Valamennyi Olyan kezdeményezés volt, ami érdekes, és dicsérendői Három arany oklevelet osztot­tak ki a legérdemesebbeknek. Ok képviselik a várost a megyei be­mutatkozáson, április 23-án, Ka­locsán. A Petőfi Iskola negyedi­kes kisdobosai a Cicelle népi já­ték, a Zrínyi Ilona Iskola úttörői a Cörbénye elnevezésű tápéi já­ték, és az ének-zenei tagozatú ál­talános Iskola kisdobosai a „Tét- üző-tavaszköntö" Játék bemuta­tásáért kapták ezt a kitüntetést. Ezüst oklevéléi és a Béke téri úttörők Dunántúli játék című kompozícióját és a lenlnvárosi úttörőcsapat Párnatáncát Jutal­mazták. Bronz oklevélből kettőt vittek el a Molnár Erik Iskola kisdobo­sai: a 2 a osztályosok a Nemzet* közi táncok — című összeállítás­sal, a 2 b osztályosok pedig Orosz tánckompozicióval. A harmadik bronz oklevelet a Béke téri úttö­rők kapták Sárközi táncukért. A sok munka, közös táncolás jelentőségét, nagyszerűségét meg- éntették valamennyien, ezt kö­szönték meg a bíráló bizottság tagjai zárszavukban a pajtások­kal foglakozó, a táncokat és játé­kokat betanító pedagógusoknak, kisdobosoknak, úttörőknek — és természetesen a szülőknek is, akik sokat fáradoztak a jelmezek, kel­lékek összeállításával. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Bajáról érkezett az első tudó­sítás, Balogh Csilla írta. „A Ti­nódi Lantos Sebestyén úttörőcsa­pat meghívására Bajára érkezett Alföldy Tádé, a CIMEA főtitká­ra. A városi tanács nagytermében fogadták öt a csapat tagjai. Vers­sel köszöntötte a vendéget Pálmai Gábor és Karádi Kati. Azután Csanády Zsuzsa felkérte a gyer­mekszervezet fő tikárát, mondja el a CIMEA jelenlegi célkitűzé­seit. A. részletes és pontos tájé­koztatóban a XI. VIT-re való fel­készülés munkája, annak érde­kességei külön helyet kaptak. Búcsúzóul a megjelent csapa­tok képviselőinek a csapatnapló­ját kézjegyével látta el a főtit­kár és a Tinódi Lantos Sebes­tyén csapatnak egy CIMEA- zászlót és egy Viki babát ajándé­kozott. Kiskunhalason megrendezték a hagyományos Szúts József sza­valóversenyt az elmúlt napokban — számol be levelében Monda Margit csapatkrónikás. Hét kis­dobos és huszonegy úttörő ne­vezett be .a vetélkedőre. A bíráló bizottság munkájában részt vett Bodor Tibor színművész, a város szülötte. Először a kisdobosok ke­rültek sorra, majd a huszonegy úttörő két-két szavalattal. Természetesen valamennyien tudták, hogy mennyire fontos részvételük — és győzni csak néhányan fognak, azok, akiknek az előadását a bírálók a legjobb­nak ítélik. Bodor Tibor színművész meg­örvendeztette hallgatóit: Váci Mihály: Nem elég — című ver­sét szavalta el. A rangsor is kialakult; Huszár Judit, a csapat 7 c osztályos út­törője az értékes negyedik he­lyet és a művelődési ház külön- diját nyerte el. Nagyszabású ünnepségre került sor a helvécia-íeketeerdei úttö­rőcsapatnál: kisdobos- és úttörő- avatást tartottak április 2-án délután. Az ünnepélyes csapatösz- szejövetel kapcsán megemlékez­tek hazánk felszabadulásának év­fordulójáról, valamint a csapat névadójáról, Kilián Györgyről Páhiról Wuhlmann Tünde, az úttörőtanács titkára küldött ér­dekes, egyedülálló eseményről le­velet : hármas aranylakodalmon vehettek részt a csapat tagjai. Kerekes Béla, Dér István és Bog­nár Sándor bácsiék megerősítet­ték az anyakönyvvezető előtt öt­ven évvel ezelőtti fogadalmukat A helyi csapat kisdobosai és út­törői virágot vittek a nagy ese­ményre, és gondosan előkészített műsorukat is bemutatták! MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (30.) — Jöjjön, csak jöjjön! — szólt rá Gitta, mikor már elérte szóval. Minden Kétséget kizáró, egyértelműen fenyegető hangon. Erre Klári gyerekei is, bizta­tást érezve, csatlakoztak: — Jöjjön csak, jöjjön csak! — kiabálták fenyegetően ők is, bár egyelőre közben még őrizték a várépítés látszatát. Laci semmit, sem változtatva mozgásművészeti attrakcióján, látszólag rendíthetetlen lassúság­gal közeledett. Klári, akinek esetleges hiányos értesüléseit mindig pótolták, ki­tűnően működő ösztönei tulaj­donképpen menekülésvágyat ér­zett. Kíváncsisága azonban nagyobb volt, lekuporodott, talán a vár­építőkhöz. talán csak a láthatat­lanná válás szándékával Vajon mit követhetett el ez a Laci? Erőszakoskodott a lány­nyál? De hát elment a vőlegény és a menyasszony Is... össze­vesztek? Valóság vagy félreértés miatt? Persze ennek a Gittának is olyan lehet a lánya, mint 6 maga... — Hát hallja, fiam, hogy mit csinált maga itt nekem? — kezd­te Gitta. — ,-Na miért mászik olyan rettenetesen lassan? Ösztönösen visszalépdelt, hogy minél távolabb legyen Kláriiéi, most már a horog bele van akasztva' a fiúba, hátha sikerül elhúzni Innen. Laci a lehetőségek közül Lajos bácsit választotta magának. Hi­szen 6 kiáltott be neki a vízbe. Neki intett hát, lehetőleg derűs arccal. De Lajos bácsi, a Gitta íelvonulása láttán jobbnak lát­ta visszavonulni, ő sem ragasz­kodott althoz, hogy közvetlen ta­núja legyen Gitta és Laci talál­kozásénak. Gittát Laci a gyerekek vára mögött akarta megkerülni. Bo- csfunatkérően szólt valamit: fin nem Is tudom, asszo­nyom ... Izé... Gitta néni... Tessék parancsolni. Lajos bácsit De Lajos bácsinak semmi pa- rnncsolnlvalója nem volt. Kérése lehetett volna, valamikor, erede­tileg. Hogy a többiek kedvéért meghívja Lacit negyediknek a páros tollaslabda játékhoz, vagy a nagymama kedvéért kihívja a veszedelmes Dunából... Ám Gitta beavatkozása őt tel­jesen feleslegessé tette. Egy bo­csánatkérő legyintéssel vissza is akart vonulni. \ De nem tudott. A lelkiismeret megszólalt benne, hogy talán mégsem kellene itt magára hagy­ni ezt a szegény fiút a Gitta S'/örnyű karmaiban. Tétován meg­állt. Gitta viszont azonnal észrevet­te Lajos bácsi ingadozását, és semmiképpen sem akarta meg­várni. hogy humanitárius segély- kísérletté fejlődjék. — Csak ne lajosbácslzzon most nagyon kérem! Én akarok magával beszélni! 33. Laci már az épülő vár meg­kerülésének manőverét végezte, de a két lurkó ezt már mégsem állhatta: — Hátulról meg akarja támad­ni a várat! Tüzelj az ellenségre! Felkapkodták a maradék sar- golyókat, és a Laci csupasz felső­testét elárasztották lövedékeik­kel. Csak úgy csattantak a sár- pacnik a mellén, hátán, karján... Gitta azonban, aki fenyegetően közeledett hozzá, még veszélye­sebbnek látszott, azért oda sem ^derített a különben kellemetlen sárbombákra. — Tessék, kérem... — mondta a lehető legudvariasabban. De ez most úgy ihaAgzott, mint a hit- valló mindenre elszántsága: Itt állok, másképp nem tehetek. Ebben a pillanatban találta el Gittát egy eltévedt sárgolyó. A vállát. A blúza, de még a nyaka és arca Is szeplősre fröccsent! — Hát azért ez már mégis ...! — kiáltotta — mocskos kölykel! — Na menjetek innen! — szólt rájuk halira fogott ingerültséggel Klári. — Mi csak Lacit akartuk! — jelentette ki Péterke, kezében egy nyilvánvalóan még mindig el­dobni szándékozott veszedelmes bombával. — Elmenni! — kiáltotta Klári — Szép kis megfenyítés... — jegyezte meg a sértett Gitta — elmenni és kész... ezért olyan jólneveltek ezek a gyerekek! — Te csak nekem ne beszélj nevelésről, drááágám...! — uta­sította vissza Klári, aki nem tudta pontosan a Kati esetét, de ennyit megkockáztathatott. — Hallatlan! — Gitta már majdnem sírt — rám uszítja a kölykeit, és még neki all fel­jebb ... micsoda haramiák, Iste- ■ nem! Laci már meg is ragadta az alkalmat és a vonakodva, de még­is elvonuló két várépítő és vár- vt'dő hőssel együtt áthúzódott a csónakház irányába. — Uszította rád a... majd megmondtam kicsoda micsodát .. szerencséd, hogy nekem modo­rom van... — mondta még, Klá­ri és Gusztihoz fordult. — In­nen azoonnaaal elmegyünk, Gusz­tiként! — Hát csak szólj hozzá, Lajos — fordult most már az egyedül a keze ügyébe eső Lajos bácsihoz Gitta — micsoda banda! Megdo­bálnak, és még nekik áll fel­jebb! ... Lajos bácsi magához vonta, és békítőén megsimogatta a megsér­tett és felborzolt fejet. — Csillapodj le, Gittám, kér­lek... Guszti utánozva akaratlanul Is az eltávozott Ferenc mozdulatát, bocsénatkérés-félét jelzett Barná­nak, és elhagyta a tollaslabda­csatateret, Klári rohant a kocsihoz, és már rántotta is fel az ajtaját.., Kö­rülnézett, hogy hol van Laci. De Laci már bent Is ült, kissé még sárosán, természetesen pucér fel­sőtesttel, de már rajta is volt a keze az önindítón. — Hol vagy már Guszti, hol vagy?! Guszti bedobta az ütőit a hát­só ülésre, és bezöttyent elöl Laci mellé. — Hool eez a kéét haramiaaa, isteeenkém..'.? De a két haramia a tőlük tel­hető legnagyobb csendben ésész- revétlenségben a másik oldalon már szintén 'kapaszkodott befele, sárosán, mocskosán, de most már ez nem is volt fontos; el lehetett Indulni. * Gitta Lajos bácsi vállára bo­rult, s tudva, 'hogy most már csak Barnára számíthat közönségként, végre felszabadulva zokogott. — Gitta drágám, szegénykém ... — jött oda végül az együttérző férj. Gitta egy vakon tapogatódzó. de ügyes mozdulattal.. a zokogást ineg nem szakítva átborult az ö vállára. Lajos bácsi meg végre odament a fejét értetlenül ide-oda kap­kodó nagymamához. — Hát mi van itt, Lajos? Ez egy eljegyzés, kérlek? Miért kia­bál és rohangál mindenki össze­vissza? — Semmi baj, Margit néni.,. majd mindent meg fogunk ma­gyarázni ,.. Lám, a plrostrikós sem fulladt bele... ott van ni, már be is szállt a kocsiba... — Csak nem megy el?!... KI fog engem hazavinni? — Majd csak lesz valahogy, Margit néni... Nagymama ezzel ugyan nem volt kielégítve, még mondani Is akart valamit, de Ijedtében csak mutogatott... Lajos meg mint jó házigazda mégis oda akart még menni a kissé Idétlenül előre- hátra tolató kocsihoz, de mire a kapuhoz ért, Lacinak mégis sike­rült valahogy az irányt eltalálnia, s így már csak nézhetett utánuk. Ügy igyekeztek, mintha félniük kellene, hogy elkésnek valahon­nan. Ott is maradt a kapunál, mert Gittához meg Barnához sem akart odamenni. Még tartott a zokogó jelenet. Nek Ltámaszkodott hát a kapufélfának, és hosszan nézett a tovatűnő kocsi után. Gitta csak most, férje vállán sírva, érezte át a nap 'kudarcát teljes szörnyűségében. Lányának ma reggel még vő­legénye volt. Aki miatt elveszí­tette. annak pedig nyilvánvalóan nem kell... Szegény gyermekem. Katikám... De rögtön az is eszébe jutott, hoev: a fene egyen meg. ostoba kölyke, miért nem bírtad már ki ezt az egyetlen egy napot...? Habár az sem sokkal jobb, ha későh-b csókol ózi'k valaki mással a vőlegénye, vagy éppen a férje s/emeláttára... Legjobban azonban azt a sok fáradságos, mvasz ügyeskedést samáHa, amibe neki magának ke­rült ennek a napnak az előkészí­tése ... meg az ő fondorlatos tár­gyalásai ... Marival Gusztival, Nagymamával. J. de még Bar­nával is... És tessék, amikor mér lényegében összejött a la­kás ... a hozomány... meg van alapozva Kati, vagyis a fiatalok jövője, akkor ez az egész felrob­ban egy ilyen... egy felelőtlen... egy véletlen... egy előre nem látható... Barna türelmesen állta a zoko­gást, s óvatosan kezdte megmoz­dítani- Gittát, és a kocsi felé te­relni. A mozdulás, a léptek csillapí­tóan hatottak Gittára, s kezdett elcsendesedni. Végül egészen bátran lehetett vele menni, szelíden a vállát át­fogva. meg-megsimogatva. Már majdnem odaértek a ko­csihoz, amikor Gitta egy hirtelen mozdulattal kiszabadította magát és felkiáltott: — Az anyám! Már rohant is vissza a mind jobban csudálkozo nagymamához. Az ám — gondolta Barna —, a nagymamát majdnem el is felej-. tettem. Tanácstalanul pillantott széjjel, tekintete egy pillanatra megállapodott a kapufélfát tá­masztó Lajoson, majd visszatért a nagymama nyugágyához. Gitta léborult, fejét ráhajtotta rémült anyja térdére, és újra zo­kogott. Ugyanolyan félelmetesen, mint az előbb. Nagymama megsimogatta lánya haját és vigaszt allóan a fülébe súgta: —Ne sírj már kis bolondom... ha még hiányzik,- tudók én is ad­ni, nemcsak tízet vagy húszat, hanem talán még huszonötöt is. Gitta felkapta a fejét, egy pil­lanatra abbahagyta a zokogást. — Mennyit? Huszonötöt? Nagymama megnyugtatóan bó­logatott. Gittának az. jutott, eszébe, hogy neki masának végűi mar alig is került volna valamibe az egész. Ettől megint csak ráiött a sírás. Ha lehet, még keservesebb. Vége.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents