Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-15 / 88. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1918. április 18. Háromszázmillió forintos beruházás Kunszentmiklóson A vidéki ipartelepítés sikerének nagyszerű példája az a 300 millió forintos rekonstrukció, amelyet a Villamos Berendezés és Készülék Művek, Villamos Alloy másokat Szerelő Vállalata (VAV) bonyolít az V. ötéves terv időszakában Kunszentmiklóson. A beruházás azért is figyelemreméltó, mert egy nagyközségben levő gyáregység Ilyen nagyarányú fejlesztésére Bács-Kiskun megyében még nem volt példa. Milyen üzem jön létre a beruházás nyomán, mit fosnak Itt gyártani, s mit jelent, mindez a nagyközség életében? — erről beszélgettünk Hajdú Nagy Istvánnal, a VBKM VÁV gyárának létesítményfőnökével, Zsíros Sándorral, a gyáregység vezetőjével, Balogh Mihály tanácselnökkel és K. Tóth Ferenccel, a nagyközségi pártbizottság titkárával. — Tizenöt évvel ezelőtt nagyon sokan, jártaik el Kunszentmiklós- ról máshová dolgozni — emlékezik K. Tóth Ferenc. — A községi pártbizottság és a tanács ezért erőfeszítéseket tett arra, hogy Ipari üzemeket telepítsen. 1964-ben a kiskunhalasi Vastö- megcLkikipari Vállalat hozott létre egy kisebb ipari telepet, amelyet 1967-ben átvett a tárcaipar, illetve a VÁV gyár. Azóta egyenletes a fejlődés és ma már a VÁV nyugati exportra készülő termékei közül nem lehet megkülönböztetni, hogy melyiket gyártották Kunszentmiklóson, melyiket Budapesten az anyagyárban. Automatizált üzem lesz — Valóban így van — vette át a szót Hajdú Nagy István. — Ami pedig a kunszentmlktósi üzem fejlesztését illeti, ez a VBKM legnagyobb V. ötéves tervi beruházása az országban. A cél nemcsak a kapacitás bővítése, hanem a gyártmány és gyártásfejlesztés, a munka termelékenység növelése, a minőség javítása. A gyár jelenleg sokféle terméket állít elő, azonos vagy hasonló gyártmányféLeségekből, ezért tipizálásukra van szükség. , Vagyis olyan tipizált alkatrészekből kell az acélszerkezeteket felépíteni, amelyek nagyfokú gyártásgépesítést tesznek lehetővé. A nagy sorozatban gyártott elemek egyébként olyan felületvédelemmel lesznek ellátva, hogy alakítás és hegesztés nélkül tisztán csavarkötéssel lehessen az acélszerkezeteket összeszerelni. Az új kunszentmiklósi üzemben ' az alkatrészek előállítása három technológiai soron történik majd. Az elsőn az ajtók és ehhez hasonló alkatrészek, a másod ikon a kisebb lemezalkatrészek, a harmadikon a lemezprofilok gyártását végzik. Mindhárom technológiai sor zárt folyamatot alkot, azaz mindegyik végterméket bo- csájit ki a felületvédő műhelyen keresztül. A felületvédelem elekt- roatatlkus porszóró technológiával történik, amelyhez a gyártó vonalat Budapesti Hajtómű és Festőberendezés Gyár szállítja az • A beszélgetésben résztvevők a beruházás helyszínén. Balról jobbra: K. Tóth Ferenc párttitkár, Zsíros Sándor gyáregységvezető, Hajdú Nagy István létesitményíőnök, Balogh Mihály tanácselnök. NSZK-bell Otto Dürr céggel kooperálva. A porszóró műhely egyébként automatizált lesz, ahová a munkadarabok konvejorpályán kerülnek és a raktárba már felületkezelten érkeznek. Ebben a műhelyben minden műveletet gépek végeznek el, a zsírtalanít,ástól a porszóráson keresztül a beége- tésig. Exportfejlesztési hitelből A beruházási ütem szerint az építkezés a gépek telepítése 1979- ben fejeződik be, a próbaüzemelésre 1980-iban kerül sor, a folyamatos termelést pedig 1981. jár rauár 2-án kezdik eL A VÁV gyár kunszentmiklósi telepén jelenleg csaknem kétszázan dolgoznak, évente 80 millió forint értékű energiaelosztót, transzformátorállomást, kis. és középfeszültségű berendezést gyártanak. A folyamatban levő beruházással, valamint kétszeresére növelt létszámmal az üzem mintegy megnégyszerezi termelését, s ezáltal a VÁV gyárainak éves termelési értéke meghaladja majd az egymilliárd forintot. A rekonstrukció exportfejlesztési hitel igénybevételével történik, s az a cél, hogy a VÁV 1981-től „éyi, 6 ml Utó. dollár, tőkés exportot. < > bonyolítson le, ami a VBKM nyugati kiviteleinek 25—30 százalékát jelenti majd. Szakmunkás utánpótlás — Szó esett a létszám mintegy kétszeresére növeléséről — kapcsolódott a beszélgetésbe Zsíros Sándor gyáregységivezető. — Az idetelepülő magas szintű technika megköveteli, hogy a fizikai dolgozók fele szakmunkás, a többi betanított és segédmunkás legyen. Ékre már megkezdtük a felkészülést és jelenleg Is hatvankét ipari tanulónk van Járjuk Kunszeri tonik! ós és a környező községek Iskoláit, beszélgetünk a gyerekeikkel és üzemlátogatásra hívjuk meg őket. Az egyik iskolában szakkörit is szerveztünk. Tervezünk a 'betanított és segédmunkásoknak átképző tanfolyamat. Tárgyalunk a Kunszenitmiklós vonzáskörzetébe tartozó községi tanácsok vezetőivel is a létszámbővítésről. A bejárás megköny- nyítésére már évek óta bérelünk buszt a Volántól, amely Solt- szentknréről, Fülöpszállásról, Szabadszállásról hordja be az ott lakó dolgozóinkat. Egy hónappal ezelőtt újabb buszt vásároltunk, s átadtuk a Volánnak, hogy Har- ta, Dunavecse, Solt, Szalkszent- mánton, s Kun-széntmlklós, Tass körzetéből szállítsa a munkásokat Egy újabb autóbusszal pedig majd a kunadacsi dolgozóink bejárását oldjuk meg. Mindemellett kvalifikált szakemberekre is szükségünk lesz, hiszen a számjegyvezérlésű géptől kezdve. sok korszerű berendezés kerül majd az üzembe. Jelenleg hat fizikai dolgozónk speciális tanfolyamot végez Csepelen. Folyamatban van a műszakiak továbbképzése, szakmunkásaink Olyan jellegű beiskolázása, hogy tanulmányaik befejezése után az új technológiát jól ismerő termelésirányító 'középvezetőkké váljanak. Jelenleg is huszonnyolcán járnák Itt helyben, szakmai középiskolába, akik közül többen az érettségi megszerzése után is továbbtanulnak, technikusi minősítő vizsgát tesznek, vagy főiskolára, egyetemre iratkoznak majd be. Földgáz a községnek: — Valóban jól együtt tudunk működni a VÁV .gyár helyi telepével — mondatta Balogh Mihály tanácselnök. — Ezt tíz esztendei tapasztalaitok alapján mondhatom. Többször kaptunk a VÁV-tól, illetve a VBKM-től anyagi támogatást — a IV. ötéves tervben egymillió forintot—, különböző községfejlesztési célokra, amit mi az összegek ésszerű felhasználásával', s az üzem dolgozóinak nyújtott kedvezményiekkel igyekeztünk viszonozni. Azután kértünik és kaptunk egymillió forintot óvodafejlesztésre, 1,2 milliót egy kétezer adagos üzemi konyha létesítésére, 2 milliót lakásépítésre, s évről évre százezreiket közművelődési és sportcélokra. A mostani beruházásnál is rendkívül nagy segítség a VÁV részéről, hogy a szennyvíz- és a földgáz-vezetékeket a községen keresztül építteti meg, ezáltal a lakótelepeket is rá tudjuk csatlakoztatni etekre a közmüvekre nem nagy beruházással. A vállalatvezetéssel és a dolgozókkal való kapcsolatainkat élénkíti, hogy a társadalmi munkában és egyéb megmozdulásokban mindig számíthatunk rájuk. A tanács részéről mindezt viszonozzuk azzal is, hogy a VAV, az Akkumulátorgyár és a TE- MAFORG munkaerő gondjainak megoldását szívügyünknek tartjuk. A tanács tárgyalt a most folyó beruházással bővülő üzem műszaki irányító apparátusának feltűnéséről is. Véleményünk szerint ezt nem lehet csupán Idetelepített szakemberekkel megoldani, hiszen azok sokirányú Igényét ki sem tudnánk elégíteni. A helyi oktatási Intézmények közreműködésével (van egy gimnázium és egy szakmunkás- képző intézet), létre lehetne hozni egy szakközépiskolát. Ennék létjogosultságát a megyei tanács vb munkaügyi, valamint művelődési osztálya ugyan vitatja. A feltételeket megteremteni — benépesíteni, és a végzősöket elhelyezni ®tb. —, valóban nem könnyű feladat. Mégis feltétlenül tenni 'kell valamit, hiszen ezúttal komoly népgazdasági érdekről van szó. Meg kellene fontolni, hogy országos, vagy akárcsak a Kuniszentmtklós vonzás- körzetébe tartozó települések ipari igényelnek kielégítése szempontjából Is meg 'lehetne teremteni a feltételeket. Ha másként nem, egy kihelyezett osztállyal, de feltétlenül megoldást kell találni. Erre vonatkozóan a VÁV- vall közösen egy új javaslattervezetet készítünk, amelyet a megyei tanács vb elé terjesztünk. Termékenyebb talaj — A fejlődéssel járó gondokból tehát bőven hárul ránk — vette át Isméit a szót K. Tóth Ferenc, a községi pártbizottság titkára. — Beszéljünk azonban az eredményekről is. Az elmúlt másfél évtizedben községünkben számbelileg megnövekedett a munkásosztály, ön tudatosabbak lettek a dolgozók, felnőttek a feladatokhoz. Sók a f iatal, s a munkások közül1 nem sokan mennek nyugdíjba a közeljövőben. Szívesen is jönnek ide dolgozni, mert jók■ a. kereseti lehetőségek. Á VÁV „ 1 ,g$ár' 'öviek ótá r 'Öéfpíéfétfencléval, ‘ növeli a kunszentmiklósi gyáregység ' dolgozóinak keresetét. ' Tavaly is ötezer forinttal — 13,7 százalékkal — emelkedett itt az egy főre jutó munkásbér. Ma már tehát nemcsak ingázó — Csupán aludni hazajáró — munkásosztálya van a községnek. A VÁV, az Akkumulátorgyár, a TEMAPORG gyáregységeiben erős üzemi pártszervezetek vannak, és jól működő KISZ. és szakszervezeti alapszervezetek. A politikait képzés pedig nemcsak az üzemekben folyó szemináriumok keretében folyik, hanem fi községben működő Marxista—Leninista Esti Egyetemen és a politikai középiskolában. Pártbizottságunk tömegpropaganda munkája ily módon már sakkal termékenyebb talajra talál, mint tíz évvel ezelőtt. — Zárta a beszélgetést K. Tóth Ferenc. Nagy' Ottó Szenvedélye a kertészet A Budapesti. Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karának széles folyosóiról nyílnak az igazgatói hivatal irodái. Csalóka a csend, mert bár még tart a szünet; — a hallgatók távoztak — a párnázott ajtók mögött élénken folytatódik a munka. A nemrégen nyugdíjba ment Kwaysser István igazgatóhelyettes is bé-bejár az intézménybe. Számomra ő olyan ember, akitől nehezen tudnék. elfogultság nélkül írni. Az a típus, akiben a közösségi érzés, a már emberen Való segítés nemcsak szólam csupán, hanem megfogható valóság, életelem. Van egy szenvedélye, a kertészet, amire egész életlét építette, .mondhatnánk úgy is, áldozta. Olyannyira, hogy mire észbekapott, eljárt felette az idő, így társtailfinu'l maradt. Alkotókedvét, rugalmasságát azonban ma sem vesztette el. Előjegyzési naptárában alig találni üres rubrikát. A felvidéki származású szőlészeti, borászati főiskolai tanár ma its elfoglalt ember. Folytatja a megkezdett kutatómunkát, segít a már konábtoan végzett szakemberek továbbképzésében, szakcikkeket publikál és még lehetne sorölni, mi-mindenhol ad szaktanácsokat a mezőgazdasági nagyüzemek szőlőtelepítésének megköny- nyítéjfére. Kőszegen is szívesen látott vendég. Rendszeresen meghívják 'különféle tapasztalatcserékre, rövidesen részt vesz a város fennállásának 650. évfordulója tiszteleté, re tartandó rendezvénysorozaton, ahol előadást is tart a szőlőtermesztésről. — Országjáró munkám során jutottam el Kőszegre. A váróéban van egy könyv, almit több mint kétszáz év óta vezetnek és abban minden tavaszon berajzolják a szőlőfajták vesszőinek fejlettségét. A háború vérzivataros időszakában ez a munka abbamaradt és miután 'hazatértem a fogságból, éh segítettem a kőszegieknek, hogy újból elkezdhessék a könyv vezetését. Innét a kapcsolatom a várossal. De ismerik, Sőt elismerik országszert e a szaktudásáról híres kutatót, akinek zökkenőmentesen Indult pályafutása, hiszen a család tagjai közül többen választották a mezőgazdaságot élethivatásul. A mezőgazdasági’!akadémiát' 1 1937-ben végeztem Debrecenben. Utána az egri ■ érsekség birtokai'- • - ra kerültem Intézőnek. Onnét fei- kUtditek Budapestre, hogy Végezzem el a szőlőtermesztési éfi borászati felsőfokú tanfolyamöt. Hazatérésem után kétszázötven hold szőlőt és a hozzátartozó pincészet napi gondjait bízták rám- Azt hiszem, elégedettek voltak velem, mert 1950-ben hívtak a Budapesti Szőlészeti és Borászati Kutató Intézethez. Hát évig a szőlő monográfiái felvételeit vezettem. Beutaztam az ország borvidékeit, felmértük, mely területek és miilyen szőlőfajták alkalmasak telepítésre. E munka befejezése uitán 1959-ben Miklóete- lepre kerültem. Kurucz Andrással együtt folytattuk az általa már megkezdett nemesítés! munkát. Négy szőlőfajtánkat a Jubileum 75-öt az Bzeríüntűt, a Ku- ruczvért és a Karmenit rövidesen előzetes elismerésben részesítet• Kwaysser István. ték és bekerültek a köztermesztésbe. A két utóbbi fajtát vörös színe miatt kedvelik, jó borfestő anyagnak bizonyult. A Jubileum és az Ezerfürtű amellett, hogy bőtermő, kevésbé érzékeny a fagyra és nem röthadékony. Az oktatással 1962-ben került kapcsolatba, amikor létrehozták a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot Kecskeméten. Mészöly Gyula, aki az intézmény első igazgatója volt, Kwaysser Istvánt — akihez baráti szálak is fűzték — meghívta előadónak. Egy évvel később tanszékvezető tanári kinevezést kapott, de 1967-ig Mik- lóstólepen is folytatta a munkát. Terve, hogy nyugdíjas éveiben is folytatja a szőlőnemesítést. — A hallgatókat is a természet szere tétére neveltem. Mindig azt mondtam nékik, ha szeretik választott szakmájukat, nem csalódhatnak és ha még emellé a gyakori élet problémáit is megismerik, könnyebben megküzd- hetnek -a napi gondokkal. Gondolatait legtöbb. ■. diákjába sikerült átültetnie. Keze alól olyan szakemberek kerülték ki, alkik megállják helyüket az életben, közülük nem egy már hírnévre is szert tett. Tartalmas életút Kwaysser Istváné, volt benne öröm, üröm. Mint kutató kapott miniszteri dicséretet, kétszer volt a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, Erdei Ferenc- és Mathiász Jónos-díjjal tüntettek ki. A Magyar Agrártudományi. Egyesület > amelynek Bács-Kiskun megyében négy évig volt kertészeti elnöke — aranykoszorús jelvénnyel jutalmazta. Nemrégiben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Megérdemelten, hiszen élete delén lm fogékony az újra, Sikeresen ver gyíti a kor és a tudás adta tapasztalatokat. Béna Zoltán | HAZAI TÁJAKON _______________ Ba rangolás a Duna-kanyarban • Az egyik alvó, hangtalan „mini fain” egy része. U Ha ezen a négy falut „há- " * tán hordó”, leginkább tükörsima szigeten átszalad a turista, egyszerre csak valami egészen érdekes dologra figyelhet fel. Tahltótfailu legszélső háza után pár száz méternyire, az átlátszó, ritka erdő fái között — mindkét oldalon — házakat látni. Elhagyott épületeket (az életnek semmi nyoma nincs), és szalmakazla- kat. Az életnek nyoma sincs — szerencsére. Ugyanis hamar megoldódik a rejtély: mi is valójában Itt ez az alvó, hangtalan „mini falu”, ez a se erdő, se település. Sokszor, hä jött a kegyetlen árvíz — és de sokszor is jött már a vészthozó évek alatt! — olyankor ide, ezekre a szérűknek nevezett menedékhelyekre költöztek ki a faluból az emberek. És hozták magukkal a jószágokat is. Széna, répa, kukoricaszár: ez mind kéznél volt, és sok más egyéb emberi, állati eledel Is. Megyünk tovább a néhány kattintás után (hogy legyen emléknek kép), irány a kicsi Pócsmegyer, ez az alig hétszáz lakosúf vízparti település, átellenben a n i él tóságos - kedves-szép Szentendrével. Kihalt a falu. Még szerencse, hogy pontos és határozott úticélunk van. Hallottuk, hogy Itt él dr. Dugár László nyugdíjas orvos, aki egykor Móricz Zsigmohdot kezelte, jóidéig. S akinek a háza ma is mozgalmas szellemi találkozóhely. Érthető a kíváncsiságunk iránta; különösen, mert Kecskemétről származott ez a népszerű orvos. A Hunyadi utca 53. alatt szép kert közepén a még szebb épület; föléje hatalmas fák borulnak. (Milyen gyönyörű lehet nyáron!). A házigazda mosolyogva — és korát meghazudtoló fürgeséggel fogad bennünket. S máris a közepébe vág: — Kedves falu ez. S tán még kevesebbek az emberék. Aztán nevetve mondja: — Az ismert nótát régen úgy énekeltem: „Kecskeméti gyerek vagyok... „S ma így: .JPócsme- gyeri gyerek vagyok,..” De azért #Dr. Dugár László — otthonában. nem llettem hűtlen szülővárosomhoz. Utoljára néhány héttel ezelőtt jártam Kecskeméten. — Régen elkerült onnan? — Negyven éve elmúlt... — Szokott azokra az időkre gondolni? — Sokszor. Emlékszem, Móricz egyszer riportot írt erről a faluról, a szigetről, a Pesti Naplóban. Kiemelte, hogy itt a tanító, a pap és az orvos egyaránt kecskeméti. —, S a régebbi évekre gondol-e? — Ifjúságomra? Sokat. Tudja, hogy nékem milyen nehéz életem volt? Szegényen éltünk, nehéz volt a taníttatásom. De egyes jóakaraté emberek segítettek. Meg aztán segítettem is magamon. Felszolgáltam a menzán az ingyenes étkezésért, tanítást vállaltam stb. — Volt valamilyen különös élménye, amit máig is őriz? — Hogyne. Egyszer, a húszas években diáktüntetés volt, Móricz Zsigmond mellett. A felhívást aláírtam én is. Erre szívesen emlékszem. (Mutat egy régi újságot, s benne egy cikket, melynek a címe: „Ellenállók 1927-ben”. Alcím: „Amikor ötszáz fiatal értelmiségi kiállt az üldözött író mellett.” S íme, ott van a neve Dugár Lászlónak is, akivel most meghitten beszélgetünk.) — Móriczot mikor ismerte meg? — Személyesen akkor, miután ideköltöztem. Először a túlparton laktam, közel az Író házához. Egyszer hívtak, rosszul van, vizsgáljam meg. Jól emlékszem, múló rosszúllét volt, talán a túlzott megerőltetés miatt. Ha belevetette magát'a munkába, megállítani se lehetett volna. Azután még jó néhányszor megfordultam nála. Szeretett a verandán üldögélni, csendesen beszélgetni. Szerette, ha mások beszéltek; ha elmondták ügyes-bajos dolgaikat. Néha fel is jegyzett egy-egy hallott dolgot. Csendes, halksz^vú, megfontolt ember volt. , — Hallottam, ma is tart kap-r csőlátót írókkal? — Az irodalom volt mindig a legfőbb kedvteléseim egyike. Talán ezért kötődtem az írókhoz. Fábián Zoltán, Szeberényi Lehel, Szentiványi Kálmán itthon van nálam, ha meglátogat. — Egyedül él? — Amióta meghalt a feleségem, igen. Ha tudná, milyen csodálatosan éltünk, megértené a fájdalmamat. S mégis, látja, nevetni is, örülni is tudok, különös ellentmondásnak látszik ez, pedig nemi igy van. Egyszerűen azt érzem, mintha még velem lenne... Velem is van... — Mit üzen Kecskemétre? — Főleg a fiataloknak, hogy sokat akarjanak. Hiszen most lehet. S fejlesszék ki magukban a tudás mellett a szeretet, az együvé- tartozás érzetét is. Enélkül nincs tel jes élet... Ezt üzenem... Mire elbúcsúzunk, ránk&zakad az este. A tágas, szép, festményekkel és könyvekkel ékesített szobában felragyognak a villany- égők. Miközben visz az autó a holnap, az új, az újabb élmények felé, megpróbálom elképzelni: vajon mit csinál most, hogy ismét magára maradt ez a fiatalos, s csak évei számát tekintve idős ember? ' Milyen kötet fölé hajol, milyen távoli pontra, néz, mire emlékezik az egykori kecskeméti kisdiák? (Folytatjuk.) Varga Mihály . :
