Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-14 / 87. szám

IMS. április 14. • PETŐFI NEPE • 5 • „öregvarrásos” terítő. 0 Király Ilus munka közben. 0 Áttört hímzéses kötény.' (Király Ilus munkái.) Tetszetős külsejű, szép és tar­talmas könyvecskét lapozgatok. Az egyszerű, könnyen érthető szöveg a mutatós képekkel együtt élvezetes olvasmány, s kellemes időtöltés. S nem kis büszkeség is a lokálpatriótának: lám. mi­lyen gazdag a mi népművésze­tünk. .A könyv ..A népművészet mes­terei'’ sorozatban látott napvilá­got, a Népi Iparművészeti Ta­nács Kiadásában, nemrégiben. A elme: „Király Ilus és a kalocsai népművészet mesterei”. A szer­ző, Lengyel Györgyi szemlélete­sen. színesen Ismerteti a sajátos — Kalocsa környéki — népi mű­vészet kialakulását, mely mint­egy kétszáz-kétszázötven évre nyúlik vissza, S kiterjed — kez­dettől fogva — öregcsertő Ho- mokmégy, Drágszél, Szakmór és más falvak területére, meg a szállások érdekes-különös vilá­gára is. Képet kapunk a szerszá­mok, bútorok készítéséről, s ar­ról is, hogy miként terjedt to­vább a más tájakétól eltérő nép­viselet a népi játékokkal, s éne­kekkel, táncokkal együtt. iMlntegy száz évvel ezelőtt kez­dődött el az azóta világhírűvé lett kalocsai pingálás. A népi művészetnek ez a sajátos ága ma már csak egyedül itt él ha­zánkban. A szerző olvasmányo­san tárja olvasói elé a pingálás fokozatos kivirágzását, elterje­dését. Megtudjuk, hogy a falak díszítését szolgáló pingálás min­tái 'között első időben a rózsa és a tulipán szerepelt leginkább, majd bővült a kör: a szegfű, a., nefelejcs, az árvácska, a rozma­ring, valamint a búza- és akác- virág egyaránt ott szerepelt — és szerepel is — az állandó mo- tívumok között. S azt is. hogy a kalocsaiak mennyire kedvelik az élénk, ragyogó színeket a dí­szítésben. •Lengyel Györgyi hangsúlyozza: a pingálóknak — mint ma is — mindenkor egyéni stílusuk volt. A legismertebbek: a homokmé- gyi Gáborné, Peák Pőre, a szak- mári Kolozsváriné Kovács Anna és az ugyancsak ottani Vénné Török Giza nagyban hozzájárul­tak ahhoz, hogy a Kalocsa kör­nyéki népi alkotókedv mégjob- ban kivirágozzon. S így is tör­tént: a pingálás mellett a hím­zés is erőre kapott — és él ma is. A lepedő- és dunnavégek, vánkoshéjak, ágytakarók, abro­szok, térítők, kendők, főkötők és tngvállak egyre szaporodtak. A szép külsejű kötetből meg­ismerjük Kovács Jánosné Király Ilus népművész életét és mun­kásságát. Aki „az egész környék asszonynépét megtanította a szé‘ pet látni és irótollal kifejezni". 1953-ban ő a legelsők között kap­ta meg a „Népművészet Meste­re” megtisztelő kitüntetést. Sze­rénysége összhangban volt a te­hetségével; a tanítványai rajon­gással szerették. A kötetből meg­ismerjük azokat a gyönyörű mű­veit, amelyek önmagukért beszél­nek.' A „harcsás” vánkoshéj. a „gyűszűliikas”. pólyahuzat, a ..Ii- liomos” terítő épp úgy, mint a telehímzett pruszlik. a fodroskö­tő és a kerek kislerítő. A Kalocsa környéki népművé­szek. a szorgos-lelkes lányok, asszonyok ma a Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben fejtik ki. közmegelégedésre tevékeny­ségüket. Kezük munkája eljutott már szerte a nagyvilágba. Idáig nyolcán kapták meg a ..Népmű­vészet Mestere” kitüntető címet. Megérdemelten. Többek között ez is kiderül a tárgyalt kötetből. —a —y Csak krimi maradt... A MŰFAJHOZ illően, talá­nyokkal kezdik Az egérfogó kecs­keméti előadásait. Csak feltéte­lezhető, hogy valami fontos hírt közölnek a nézőkkel, mert a ne­gyedik, ötödik sorban is nehezen érthető a ki tudja, honnan — ru­hafogasból, kandallóból, vagy tán az ajtófélfából? — érkező infor­máció. Mollie Ralston a színpad jobb oldalán elhelyezett rádiót kapcsolgatja és balról halljuk, amit hallunk. Mi a tudatos, vagy akaratlan megtévesztés funkció­ja? Kideríthetetlen az is, hogy a valósághű színpadon a vad vi­har miért nem mozdítja meg a fák ágait. Nem jöttem rá, hogy Mrs. Boyle miért húzta vissza kétszer is a vendégotthon faliórá­ját. Joggal kérésem a magyaráza­tokat, mert a pompás rejtvények­kel szórakoztató . amerikai—angol író feladványaiban minden min­dennel összefügg. Nincs egy fe­lesleges, ok-okozati viszonyba nem hozható gesztus, mozdulat. Ezért izgalmasak művei, kelt örö­met a megfejtés, vagy logikus­nak látszó találgatásainkat fölé­nyes biztorisággal cáfoló, rava­szul, okosan előkészített, utóla­gosan mindent igazoló „leleple­zés”. A pontosság az efféle szel­lemi játékok alfája és ómegája. A detektívtörténetek díjakkal ko­ronázott szerzői utasításaiban ezért tér ki a legapróbb részle­tekre, igy könnyítve és nehezít­ve a rendezők dolgát. A Katona József Színházban megtekinthető előadás aligha so­rolható Angyal Mária legjobb tel­jesítményei közé. Szinte semmit sem tett az írott szöveghez. Na­gyobbik baj, hogy a színészek ki­kiesnek a játékból, a ritmusból, el-ellankad a nézők figyelme. Az előadás laza eresztékei között ki­szivárog a felgyülemlő feszült­ség. Nyilvánvaló, hálátlan felada­tot kapott a rendező. A közép­szerű színdarabból csak a leg­jobb színészek és szerepek sze­rencsés találkozása csiholhatott volna maradandó élményt, igazi színházat. A tipusfigurákból ki­vételes művészi lelemény for­málhatna egyéniségeket. Zseniá­lis rendezés sem feledtethetné, hogy Agatha Christie rejtvényei főként olvasva izgalmasaké Híre,- neve, vonzása : ellenéré Az&egér-i fogó — tudomásom szerint —, nem hódította meg a külföldi kö­zönséget. Hazánkban két társulat mutatta be, egyik helyen sem kí­gyóztak a pénztár előtt a jegy­igénylők, a kritikusok sem lel­kendeztek. Az Egyesült Államok­ban is gyér érdeklődést keltett. ITT AZ AGAZI rejtély: mivel magyarázható a mű angliai dia- dalútja. Idestova negyedszázada játssza az egyik londoni társulat. Ha fúj, ha esik, télen, nyáron. Miért váltott több millió ember jegyet Az egérfogóra, miért vált szinte nemzeti intézménnyé ez az előadás? Hírlik, aranyos, csipke­lődő humoráért. A Monkwell vendégház külön csodabogarai, karakírozott típusai jó ismerősök: önmagukon kacagnak, furcsa szo­kásaikon derülnek. Belülről nézik ezt a világot, értik, érzik Agatha Christie iróniáját, a rohanó kor és a hagyományos angol életfor­ma, szokásrend nevetséges konf­liktusait.' A közönséggel összeka­csintó színészek magúk is jót mulatnak, mért az előadásról ha­zatérve a formált, leleplezett, ki-- mókázott figurához hasonlóan vi­selkednek. Mindezek híján elvékonyodik a komikai szál, egyszerű nyomo­zássá szürkül a cselekmény és az előadás végéri kivirágzó intelem, tanulság — így jár mindenki... — sem hat igazán. Az előkelősködő, pipiskedő vén- kisasszonyt formáló Guruik Ilo­na talált rá legjobban a kívána­tos stílusra. Mr. Paravicini, .azaz Fekete. Tibor, a váratlan ven­dég (az ál Poirét) 'is valóságos figurának hatott. Olykor-olykor ők ketten sejtették, hogy milyen lehet az a bizonyos londoni elő­adás. Közéjük sorolnám Tornyai Magdát (Miss Casawell), ha mel­lőzne némely túlzó, modoros gesz­tust.'A többiek ügyesebben-gyeni gébben elmondták szerepéiket. A díszleteket Szlávik István, a jelmezeket Poós Éva tervezte. AGATHA CHRISTIE jött és nem győzött, fia másért nem, ezért tette jól a színház, hogy egy lemondás miatt keletkezett kény­szerhelyzetben előadták Az egér­fogót. Ki-ki meggyőződhetett ar­ról, hogy mit is ér valójában a színpadon a detektívregény klasz- szikusa. Egy illúzióval szegényebb lett, már akinek voltak illúziói. Heltai Nándor C!«!ro!*Mwí»SNSTOÍ»NNN!ANVAWM%%V»5!syAWsWsV»V*v»w*v»%VsV»%%v*v*VtV.,éV.v»v.v.v.,.v. HAZAI TÁJAKON Barangolás a Duna-kanyarban Y\7 Glrbe-gurba utcák, a he- 4 ” • gyek közé beékelt kicsi Cső bánkán. Alig ezer ember él e gyönyörű környezetben, Pomáztól és Dobogókőtől nem messze, eb­ben a csendes-kedves faluban, ahol a magyarok és délszlávok mellett németek, tótok és Ide te­lepült székelyek élnek békés ba­rátságban. Berda József, a költő gyakran és szívesen járt Ide éle­iében. Az Oszoly-hegy " lábánál emlékkő árulkodik az egykori szoros kötődésről. □ □ □ Szerencsénk van; a véletlen éppen egy beszédes, csupaszív emberrel, Spirko Bogdánnal hoz össze behnünket. A hetvenegy esztendős szerb férfi lelkesen me­sél szeretett falujáról. — Régen csak szerbek laktak itt. De akkor még nem ezen a helyen állott a falu; és Boron volt a neve. Plllsvörösvár Irányá­ban nemrégen találtak nyomokat, romokat Is. Ismerem a környéket, mint a tenyeremet. Még a dűlők nevelt Is tudom. Megmutathatom, • „Korán árván maradtam..." hogy hol van Pétlovác, a Placs- kovács, a Réka, a Poljema vagy a Dusanylce. — Mit jelent a Csobánka név? — Csabán az annyit jelent, hogy juh, Csobánac meg, ju­hászlakta. — Mikor kerültek ide a szer- bek? — Még 1690 körül. — Tudja, hogy Csobánkán so­kat megfordult Vujicsics Tiha­mér, a zeneszerző? — Hogy tudom-e? Hiszen az apja barátom volt. ö itt dolgo­zott egy ideig, a mi falunkban. Tihamér ezért is sokszor megfor­dult Itt. — Milyen ember volt ő? — Derék és közvetlen, kedves. Mindenkihez volt Jó. szava. Nem hinném, hogy valakit jobban sze­rettek errefelé, mint őt. A szerb búcsúban mindig kicsi furulyá­ján játszott. Sajnos, hogy olyan fiatalon meghalt... Ott voltam a temetésén.,, □ □ □ — Bogdán bátyám szerb; . és milyen szépen beszél mégis, ma­gyarul. Hogyan van ez? — Magyar iskolába jártam. Annyira szerettem oda járni, hogy már egy órával a becsen Re tós előtt az Iskolaajtóban toporog­tam ; ha hideg volt is. Korán — kétévesen — árván maradtam, mások neveltek, talán ezért is ^. Tízéves koromban főztem, sütöt­tem egyedül, meg munkába jár­tam, mint a felnőttek. A gróf Telekléknél gürcöltem. Ma Is áll még a kastélyuk, ott a falu szé­lén. — S azután? — Kőbányában dolgoztam mindig, ma Is. még nyugdíjasán. Ha ránézek egy megrakott kocsi­ra, megmondom, hány köbméter ven rajta. — Ha az itt élő szerbekkel ta­lálkozik, milyen nyelven beszél­nek? — Szerbül; de csak az öregeb­bekkel. A fiatalok már nem igen használják őseink anyanyelvét, átalakul a világ. □ □ □ — Szerb nótát tud bizonyára? — Valamikor" én alakítottam meg itt a tnmburnzenekart. Prí­más voltam... Hogy tudok-e szerb éneket? Méghogy mennyit! — Van kedvenc dala? — Van; az. amelyik úgy kez­dődik, hogy „Csuvam oce krajze- lene gore.. ■— Magyarul mit Jélent? — Őrzöm a birkákat a zöld erdő mellett; valami ilyesmit. Tudja, a nótát, nehéz más, nyel­ven mondani. — Szokott, még tamburan 'ját­szani?- — Nem. soha. Nem is fogok... — Miért? — Meghalt a legjobb bará­tom, a leghűségesebb zenésztár­sam. Akkor én fogtam magam, s gondolkodás nélkül kettétörtem a hangszert a térdemen. Azóta tambura az én kezemben nem volt! , ., • — Hátha majd egyszer — •mondom biztatásul, — Nem, nem kell az már ne­kem. Tudja, ez fogadalom. Az szent, amit, az ember elhatároz. Legalábbis nekem az. Hát ezért nem. ugye érti? (Folytatjuk) Varga Mihály Kazinczy-verseny Kecskeméten A gondolat, hogy a szép kiej­tés vérsenyét úttörőknek is meg­rendezzék — legyünk rá büszkék! — Kecskeméten fogant meg, öt esztendővel ezelőtt. Sorra-rendre jelentkeztek a hírős város úttö­rői. anyanyelvűnket szeretők, hogy bíráló bizottság döntse el, melyikük beszél szépen, helyesen. A hajdani versenyzők lassan mint felnőtt érdeklődők vehetnek részt a versenyen —. de az úton, amin elindullak, immár tovább haladnak a következő évfolyamok úttörői, átvéve a stafétabotot. Az elmúlt napokban a kecske­méti könyvtár olvasótermében gyülekezett a kecskeméti úttörő­csapatok tagjainak — mintegy ezerötszáznak — a képviseleté­ben az a negyven úttörő, aki több elődöntő után ide. a bíráló (bizottság elé is eljöhetett —, bizo­nyítani tudását, rátermettségét, anyanyelvszeretetét. Érdekes módon a bíráló bizott­ság tagjai az első verseny óta ugyanazok, ilyenformán mindig cl; hárman mérhetik le a pajtá­sok tudását: Wacha Imre, a Nyelv- tudományi Intézet tudományos munkatársa, dr. Losoncz Mihály- né, az Óvónőképző Intézet tanára és Farády István, a kecskeméti Katona József Színház művésze. A versenyen kígyóit arccal mondták az úttörők a kötelező és a szabadon választott szöveget, (Az első korcsoportban a „köte­lező” Péchy Blanka: Beszélni ne­héz— című könyvének egyik be­kezdése volt, míg a második kor­csoportba tartozóknak Tömör­kény István: Fecskék című no­vellájának egyik részlete.) A több órás, nagy figyelmet igénylő vetélkedőn az ötödikesek, hatodikosok sorából első helyen a Molnár Erik iskolából érkezett Szabó Emma végzett. A Jókai Mór-iskolából jött Kapocsi And- 'rea a második, — és a Hosszú, utcaiakat képviselő Sörös Ildikó a harmadik helyre került. A „nagyok" közül Keresztes Mária — a Halasi úti iskola út­törője — kiejtése, előadása bizo­nyult a. legjobbnak. Kadáfalváról (Belsőbal lószögről) érkezett a má­sodik helyezett Kolozsvári Piroska, harmadik a leninvárosi iskola út­tól őj e. Kócsó Anikó lett. A résztvevők könyvjutalmakat. Bt. latoníenyvesre szóló táborozást, sok megszívlelendő jó tanácsot kaptak. . Keresztes Máriát Ka- zinczy-jelvény elnyerésére java­solták, A vetélkedő rendezői megdi­csérték valamennyiüket munká­jukért, igyekezetükért. MegKö- s/önték tanáraiknak is a verseny­re való felkészítés nagy munká­ját is. • b ® Barta Károly városi úttörőelnök a nyerteseknek átadja a dijakat, emléklapokat. (Ramháb Mária.felvétele.) Sportdélután Helvécián Nagyszerűen sikerült a három hélvéciai úttörőcsapat (a Közpon­ti Iskola, a feketeerdei és a mat- kói közös sportdélutánja az el­múlt napokban, összesen négy­százan vettek részt az eseményen, a terepfutásból, labdarúgásból, lö­vészetből és kézilabda-mérkőzé­sekből összeállított versenyen. A tavaszi szünet színes eseménye volt a sportpogram. amelyet az Edzett Ifjúság mozgalom jegyé­ben rendeztek. Nagyszerűen szó­rakoztak valamennyien, és vették át teljesítményükért a jutalmakat. A különböző dijak mellett sportszereket is kaptak. A dijak megvásárlásához a környező me­zőgazdasági üzemek nyújtottak segítséget: a Helvéciái Állami Gazdaság, a városföldi Petőfi Termelőszövetkezet és a jakab- szállási Népfront Szakszövetkezet. Köszöntiük a helyezéseket el­ért úttörőket, valamint mindazo­kat. akik részt vettek, jól szóra­koztak, hasznosan töltötték a szünidőt a sporbdélutánon. • Figyelemre méltó levelet kül­REJTVÉNYFEJTŐ dött az Úttörőéletnek Szabó Edit, a matkói útöröcsapat tudósítója. „Csapatunknál már hagyomány — írja —, hogy a három tavaszi ünnepre, március 15-re, és 21-re, valamint április 4-re az a raj készül .'műsorral ahol éppen ezek­kel az eseményekkel foglalkoznak történelem órán. Az ilyenformán a hetedikesek mutattak be összeállítást az első márciusi ünnepen. Ügyesen mondták a verset, énekeltek —, és mindezt prózával fűzték egybe. A nyolcadikosok március 2i-én szerepeltek’ először rövid műsor­ral. Hazánk felszabadulásának ün­nepére — bár ezzel is a nyolca­dikosok foglalkoznak — úgy dön­töttünk. hogy a kisebbek legjobb szavaiéit, prózamondóit is meg­hívjuk szerepelni. Így is történt. Április 3-án, az utolsó óra után levetettük az is­kolaköpenyeket és egyenruhánk­ban mentünk az ünnepélyre. A nagy történelmi jelentőségű napról — úgy érezzük — méltóképpen emlékeztünk meg!" KISDOBOSOKNAK Az itt látha­tó rajz a télen készült, egy kis faluban. A kisdobosok testnevelési . órán hóem­bert készítet­tekI Minden kisdobos egyet! Szá­moljátok meg, hány kisdobo­sa volt a csa­patnak? (A „fél” hóember is számit!) Ezt a számot Írjá­tok meg az Úttörőéletnek. (Petőfi Népe Szerkesztősé­ge. Kecske­mét, Szabad­ság tér i/a.) levelezőlapon április 20-ig. A levelező­lapra írjátok rá: Kisdobos­rejtvény! Tíz könyvet sor­solunk ki a he­lyes számot beküldők kö­zött I Selaeci Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents