Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

1978. április 12. • PETŐFI NEPE • 3 Visszhang ommunistákról számtalanszor írtam, szól­tam' már. ' Azokról, akik példaképei kör­nyezetünknek, akiknek eszmei- politikai érettségét, meggyő­ződését leggyakrabban nem azon mérhetjük le, mit mon­danak — jóllehet, azt is 'fontos­nak tartom —, hanem főként azon, hogy mit tesznek, milyen szerepet játszanak a mindennapi feladatok megoldásában. Közéleti emberekről, akik nem vonják és vonhatják ki magukat az erköl­csi és anyagi ösztönzés hatása alól, de önként és tudatosan szol­gálják — szolgálták — a társa­dalmi érdekeket. Mindig is ők, az önként és tudatosan cselekvő kommunisták voltak, vannak és lesznek többségben a sorainkban. De most mégis a kisebbségről, az elenyésző kisebbségről szól­nék. Nem azért, mert — divatos szóhasználattal élve — a kérdé­seknek most valamiféle különös aktualitása volna'. Számomra, va­lamennyiünk számára mindig a többség volt a mérvadó.' A gya­korlati munka során azonban új­ból és újból szemet szúr, kihívó­an felhívja magára a figyelmün­ket az úgynevezett elenyésző ki­sebbség Néhány hete egyik me­gyei lapunkban pár mondattal megjegyeztem, hogy a szűkebb pátriában találkoztam felelős tisztségviselőkkel, akik rutinból dolgoznak, gépiesen jönnek men­nek a kitaposott ösvényen, így aztán üres a kezük, néha talán kicsit üres a szívük is. Ez utób­bit az ügy iránti 'közömbösségre értettem, arra, hogy rangon alu­linak tartják példáiul egyes me­gyei, járási funkcionáriusok, hogy elmenjenek és-türelmesen végig­hallgassanak alapszervezeti tag­gyűléseket, végighallgassák a népfront által szervezett falugyű­léseket, és ott valami érdemit mondjanak; akadnak állarm tiszt­ségviselők. akik nyugodt szívvel eltűrik, hogy az ellenőrzésük te­rületére érve a helybéli vezetők glóriát fonjanak a fejük koré, akár a szenteknek, majd ezzel a glóriával, de üres 'kézzel vissza­térnek hivatalukba. Bár hangsú­lyoztam, 'hogy a felelős tisztsé­get viselőknek csak egy jelenték­telen kisebbsége ilyen, mégis tu­catnyi szemrehányó levelet ho­zott a postás, plusz a szemrehá­nyások zöme zúdult rám szóára- dátban is. Töredelmesen beval­lom: nem számítottam ilyen vissz, hangra... O * * * nzetlenül dolgozó, nemcsak , az alapszervezeti taggyű­lésekig eljutó, hanem a kisebb közösség, sőt az egyes em­ber sorsával is sokat törődő párt­munkásoktól, állami funkcioná­riusoktól kaptam a legtöbb szem­rehányást. Más szavakkal: nem az elmarasztaltak, a megbíráltak reklamáltak. A többség tette szó­vá: elhisszük, tudjuk, látjuk, hogy jogos volt a keserű kifakadás, va­lóban vannak közöttünk is olya­nok, akik okot adnak a szóvá tett jelenség feletti töprengésre, de... És a de után sorakoznak az ér­vek, mondván, hogy párttagsá­gunk, közöttük a tisztségviselők zöme is morális kötelezettségé­nek érzi feladatának pontos meg­oldását, az önként vállalt több­letteher viselését. Sajnos, az igazamat megerősí­tő leveleket is kaptam. Szálkás betűkkel irta az egyik termelő- szövetkezet építőbrigádjának ve­zetője: A mi elnökünk a közgyű­lésen évről évre elmondja, hogy ő mindent megtesz a munkakö­rülmények javítása érdekében. A valóság most is rácáfolt az elnök szavaira. Huszonnyolc kilométer­re építkezünk a falutól, a tsz központjától. Októberben szinte egyik óráról a másikra nyolc, majd másnap tlzenkettő-tizen- négy fokkal hidegebb lett az idő. Kértünk melegebb holmit, csak három nap múlva hozta az elnök gépkocsija. Mint később megtud­tuk, amíg mi a meleg ruhára vártunk, az autó Budapesten járt, menyasszonyi ruhát hozott a köl­csönzőből az elnök leányának mennyegzőjére... A minap meg forró teát vártunk, jött is a ko­csi, háromórás késéssel, mert út­közben a mi elnökünk az egyik csárdában felöntött a garatra Számtalan hasonló brigád mű­ködik a megyében. Főnökeik mindent megtesznek azért, minél kevesebbet szenvedjenek a rossz időben. Ha jól tudom, rendelet is van rá... Bizony, van ilyen rendelet. Rendelet is van rá, de a gondos­kodást a szív is diktálja. Éppen ezért a szóban forgó elnök — kom­munista létére —, nemcsak a ren­deletet szegte meg, hanem elfe­lejtette, a legelemibb dolgot, a törődést a dolgozó emberrel. A másik példa személyes em­lék. Évtizedek óta isme­rem Mária nénit. Az or­szág távoli szögletében él — egye­dül. Hetvenéves, többszörös nagy­mama, sőt dédnagymama. A mi­nap találkoztam vele, kérdezem: hogy van? Azt mondja öregesei), de hál’istennek törhető egészség­ben. Csak a magányosság fáj neki. Várja a fiait, menyeit, vár­ja az unokát, nem jönnek. Várja a levelet, de az övéi nem szeret­nek írni. Fontos posztokat tölte­nek be különböző városokban. (Ismerem őket, egyikük pártfunk­cionárius.) Nem szép tőlük, hogy így magára hagyják Mária néni! — csúszik ki a számon. Mária néni tiltakozik: nagyon jó gye­rekek, sok a dolguk, mindegyik fut a maga dolga után, ez az élet rendje! Valóban ez az élet rendje? — visszhangzik bennem Mária néni tiltakozása. A mi emberségünk — kommunista lelkiismeretünk — eltűrheti-e az ilyen rendet, az ilyen közönyt, az ilyen futok a magam dolga után állapotot. Elgondolkoztató az egyik .épí­tőipari vállalat kommunista bri­gádvezetőjének néhány sora is: „Amikor azt kérdezik tőlem, hogy hol és hogyan érvényesül a párt­tagság példamutatása, én rend­szerint visszakérdezek: hol és miért nem érvényesül? Csekély­ségnek tűnik, de mindig kihoz a sodromból például, ha valahová háromméteres palló kell és ezt egy ötméteres szabványpallóból vágják le, amikor néhány lépés­sel arrébb megtalálható a három- méteres is. És itt van az úgyne­vezett privát hétfő. Hogy miből áll? Abból, hogy lakodalom, bú­csú, névnapi áldomás és más ese­mény után egyre többen és egy­re következetesebben csak ked­den, szerdán kezdik, a hetet. Párttagok és pártonkívuliek egya­ránt ... És ebbe sokszor beletö­rődnek a mi vezetőink! Vajon az ő esetükben beszélhetünk-e kom­munista elvszerűségről, követke­zetességről?” N em: mindaz, amit szóba hoztam a visszhangról, így kiragadva és felsora­koztatva, nem másik oldala az éremnek. Inkább arra bizonyság — és örvendetes bizonyság, bár­mennyire keservesek legyenek is a példák önmagukban —, hogy a kommunisták döntő többségé­ben nemcsak a példamutatásra, hanem a példaszegők elmarasz­talására is megvan a készség. A közjóért fáradozó önzetlen sereg egészséges türelmetlenséggel szembefordul az elenyésző ki­sebbség önelégültségével, eltor­zult magatartásának minden for­májával’. A többség szelleme, pél- daadása, önkéntes és tudatos cse­lekvőkészsége nem tűri, hogy a szavak és a tettek elkülönüljenek egymástól. Kőszegi Frigyes Leszorítás, vagy...? Az utóbbi időben, főleg né­hány napos jogosítvánnyal ren­delkező járművezetők — akik részesei, vagy szenvedő alanyai egy-egy balesetnek — a rendőr­ség balesetvizsgáló járőrének ki­jelentik: a baleset azért követ­kezett be, mert az őket előző jármű leszorította az útról. Ér­dekes, hogy régebbi vezetői iga-, zolvánnyal rendelkezők, tapasz­talt gépkocsivezetők sohasem hi­vatkoznak a leszorításra, ugyan­is ilyesmi nem, vagy csak na­gyon ritkán történik meg. (Honnan mégis ez az érzés, a leszorításra való hivatkozás? A dolog egyszerűbb, mint hinnénk: a 'hiba a balesetet szenvedett gépkocsivezetőben van. Miért merjük ilyen 'határozottan és egyértelműen kijelenteni? Azért, mert jól ismerjük a kezdő, a gyakorlatlan gépjárművezetők vezetési technikáját. Miről van szó? A kezdő gépjárművezető az ők megelőző járművet — akár­csak az idősebbek, gyakorlottab­bak — már a visszapillantó tü­körből észleli, I szemével mind­addig követi, amíg melléje nem ér. Az előzést végrehajtó gépjár­mű vezetője természetszerűen nö­veli a sebességet, figyeli a szem­bejövő forgalmat, s olykor — a megelőzött járművezető számára legalábbis úgy tűnik — hama­rabb tér vissza a menetirány szerinti jobb oldalra, mint kel­lene. E művelet során a meg­előzött jármű vezetője nem csök­kenti a sebességét, nem veszi le a gázpedálról a lábát, s ezért nyilvánvalóan a két jármű kö­zötti távolság visszatéréskor nem tekinthető biztonságosnak. A megelőzött és gyakorlatlan jár­művezető ilyenkor megijed. s ahelyett, hogy csökkentené a se­bességet, jobbra kormányozza jármüvét, amely letér az útpad­kára, a jármű instabillá válik — gondoljunk a sáros, felázott, esetleg, szintkülönbségben levő A Bányászati Kutató Intézetben ő 0 A vegyészeti osztály szén-kémiai laboratóriumában vizsgálják a szén minőségét, kémiai összetételét. (MTI-fotó — Hadas J. (elv.) A „Tiszta, virágos Kecskemétért mozgalom nyitánya A múlt szombaton rövid hír­ben jelentettük, hogy a „Tiszta, virágos Kecskemét” mozgalom beindítására koordinációs érte­kezletet tartottak a Hazafias Népfront városi titkárságán. Ha most az ülés protokollját is is­mertetjük, azért tesszük, hogy érzékeltessük: az operatív bizott­ság az eddiginél johban társa- dalmasítani akarja a mozgalmat. A megbeszélésen részt vett: Fe­hér Sándor, a Hazafias Népfront városi elnöike, Bartha ' Imréné, városi népfronttitkár, Fischer István, a városi tanács elnökhe­lyettese, Petróczi Éva, a Vörös- kereszt városi titkára, Betten­bach Jánosné, a városi tanács műszaki osztályának képvisele­tében, Pólyák Péter, a tanács Kommunális Költségvetési üze­mének vezetője. Szabómé Rizs Klára, ugyanezen üzem előadója. Bodrogi Ferenc hunyadivárosi körzeti népfronttitkár, dr. Jenei Judit, a KÖJÁL képviseletében. Hiányzott a sorból az Ingatlan- kezelő Vállalat megbízottja, pe­dig a megyeszékhely rendjének, tisztaságának fenntartásában, javításában jelentős rész hárul érre a vállalatra is. dűl a körlevélre van bízva a meggyőzés, hiszen a helyi nép- fronUbizottságok, kerületi párt- alapszervezetek aktivistái szemé­lyesen is igyekeznek szót érteni a lakossággal. Annyit már most célszerű tudni, hogy 7 tisztasági körzetre osztották a várost. A tisztasági, virágosftasi. fásítási akciók eredményességét a la­kosság képviselőiből Is kibővített bizottság értékeli majd — ápri­lis és szeptember között két al­kalommal. E névsorból’ is kitűnik tehát, hogy az 1972-ben a kecskeméti társadalom nagy egyetértésével elindított mozgalom idei „folyta­tása” szélesebb alapokra épül, mint az előző esztendőkben. Erő­teljesebb benne például a Vö­röskereszt szerepe is. Azokon az udvarias hangú, konkrét feltéte­leket is közlő körleveleken, ame­lyeket a szóban forgó ülés dön­tése alapján az elkövetkező na­pokban a lakókörzetek — több­lakásos és családi házak — la­kói, az állami és szövetkezeti üzemek, vállalatok, intézmények, iskolák vezetői kézhez kapnak, a Hazafias Népfront, s Vöröskereszt „pecsétje” egyaránt rajta van. „Kérjük, vegyen részt á tiszta­sági mozgalomban...” — ez a kitétel valamennyi körlevél szö­vegében ismétlődik — annak sa­játosan szakszerű felsorolása mellett, hogy a ház, üzem. in­tézmény, körzet milyen feltételek teljesítésével állhat nemes ver­senybe a Tiszta cím kiérdemlé- séért. * A felkérés több tízezernyi címzettje testesíti meg a „Tiszta, virágos Kecskemét” mozgalom egyre kiterjedtebb társadalmi bá­zisát — tevőleges csatlakozásá­val. Természetesen — nem egye­.Hogy nemcsak ülésezett eddig az operatív bizottság, s az érde­keltek sem „felülről” vártak gombnyomásra, mutatja a Kom­munális Költségvetési Üzem ak­tivitása is. A lakosság, s az in­tézmények igénylésére — ami az idén erőteljesebb, mint a ko­rábbi években — eddig 900 fa­csemetét, 150 tu ja örökzöldet, 12 500 díszcserjét, s 50 kiló fű­magot adtak ki. • Azért is hasznos volt ez a mozgalom-nyitó bizottsági ülés, mert a véleménycsere során, egy­más előtt és között is világosab­bá vált. hol és miben kell erősí­teni a propagandát, határozot- taibbá tenni a tájékoztatást. Ilyen kérdésben például, hogy egy-egy iskolához mennyi terület, zöld­övezet tartozik, miként kapcso­lódhatnak be leghasznosabban a védnökség! akciókba — és így tovább. Kitűnt a hozzászólások­ból, hogy a tanulóifjúság a kör­zetek lakóival karöltve igen so­kat tud tenni a város rendjéért, tisztaságáért, szépítéséért. csak céltudatosabban kell irányítani készségüket, mint eddig történt. Az is kiderült, 'hogy a sok falragasz, 'hirdetmény, s időnkén­ti sajtótájékoztatás ellenére sem elég tájékozott a lakosság. Pél­dául’ abban, hogy — amennyiben bejelentik az emberek, 50 forint­ért bárkinek elviszi a szemetjét a Kommunális Költségvetési Üzem. Persze, az is valószínű, hogy sokak számára a bejelentés módjáról is felvilágosítás szüksé­ges. Az operativ bizottság bizo­nyára az'érdekeltekkel együtt ta­lálja meg az „eljárás” legegysze­rűbb formáját. Hogy minél ke­vesebbszer forduljon elő a sze­méttömegek éjszakai, titkos ki­rakása — tiltott helyeken. A „Tiszta, virágos Kecskemét” mozgalom kibontakozásának el­következő fázisáról a Petőfi Né­pe- is rendszeresen igyekszik in­formálni a város lakóit. T. I. ’ Falusi ács. fia volt. Hét­éves volt, ami­kor . falujukat elfoglalták a hitleristák. Megtanulta, hogyan kell ' leküzdenie az élet nehézsé­geit, keserű­ségeit. ■ Aka­raterővel, bá­torsággal, munkaszere­tettel. Gagarin kedves hősei közé tarto­zott Cioi­kovszkij. az égitestek kö­zötti utak el­méletének megalapozója, Kibalcscs, a reaktív haj­tóművek ki­dolgozója és Cskalov, a le­gendás repü­lő, aki a Szov­jetunióból az Északi-sarkon keresztül leszállás nélkül repült az Egyesült Álla­mokba. Jurij iparitanuló iskolában ta­nult. majd technikumba került Itt fejlődött ki benne a közössé­gi szellem, egymás segítésének követelménye. Ugyanolyan volt, mint a többiek, mégis kiemelke­dett. Megválasztották a kosár­labda-csapat kapitányának, pe­dig csaknem mindenkinél ala­csonyabb .volt. Sok iskolatársá­hoz hasonlóan Gagarin a techni­kum utolsó évfolyamán beiratko- i zott a Repülő Klubba. Itt cso­portelsőnek választották. Ezután a Repülő Főiskolára ment. Ké­sőbb a távoli Északon szolgált. Álmai megvalósulása, a Bajko- nuri Ürrep ülőtér következett. 'Miért esett éppen rá a válasz­tás? Ezzel kapcsolatban szeret­nék egy félig hiteles történetet felidézni Popovics űrhajós szavai nyomán. Amikor az első űrhajós kivá­lasztása folyt, Koroljov akadémi- , kus minden jelölttől megkérdez­te: „Hogy érzi magát? Kész a repülésre?” Az űrhajósok azt felelték; „Kitűnően . érzem magam. Kést vagyok repülni”. A sorban Gagarin volt at utolsó. — ön is kitűnően érzi magát, és kész repülni? — kérdezte a. főkonstruktőr. Gagarin egyenesen a szemébe nézett, és ezt felelte: „Jelenleg fáj a fejem. De kész vagyok bár­milyen feladat teljesítésére”. Koroljov megkönnyebbülten felsóhajtott, és elnevette magát;. „Ej fiúk! Valamennyiüknek fáj a feje, mert ilyen port kaptak- Tudom, hogy valamennyien hő­sök, de szerettem volna meg­győződni, kitől kaphatok objek­tív információt”., így hát Gagarin lett az első __ Fi atalon érte a szerencsétlen­ség Amikor megérkezett a tra­gikus hír. az egész szovjet nép szive megkövült. Egy idős néni ezt mondta: „Nem ismertem sze­mélyesen, de olyan, mintha az én fiam lenne”. Mondhat-e va­laki ennél többet? ...-Gavriil Petroszján 9 Koroljov akadémikus üdvözli a világűr hősét. (Fotó: ÁPN — KS.> Együttműködés a világűrben padkára —! az ijedtség tovább növekszik, s a jármű vagy az árokba borul, vagy az út bal oldalán ütközik egy szembejövő­vel.- A közlekedésrendészeti szabá­lyok nemcsak az előzést végre­hajtó járművezető számára rög­zítenek kötelezettségeket, hanem arra is, akit megelőznek. Az elő­zést kétféle módon lehet akadá­lyozni : a sebesség növelésével, illetőleg balra húzódással. Nos, ebben az esetben a sebességet a szóban forgó járművezető nem növeli, de nem is csökkenti. ’Márpedig — s ezt is előírja a KRESZ — az előteést sebesség- csökkentéssel elő kell segíteni. A képlet ilyen módon összeállt: akik arra panaszkodnak, hogy le­szorítják őket az útról, azok tu­lajdonképpen az őket előző jár­műveket akadályozzák az előzés­ben a sebességcsökkentés elmu­lasztásával. Ilyen módon nem­csak a 'baleset okozóivá, hanem szenvedő alanyaivá is válnak. Hogyan lelhet az ilyen típusú baleseteket megelőzni? Nagyon egyszerűen, of KRESZ előírásai­nak betartásával. A lassabban haladó járművek vezetői, ha ész­reveszik, hogy őket egy gyorsabb gépjármű szeretné megelőzni, csökkentsék sebességüket, hú­zódjanak az út jobb oldalára, en­gedjék el a nagyobb sebességgel haladót.- így a két jármű közöt­ti távolság lényegesen nagyobb lesz, nem történik baleset. S ta­lán még két jótanács: akit meg­előznek, ne nézzen balra, ne le­gyen kíváncsi az őt előteő jármű­vezető arcára, hiszen reflexszerű mozdulat, amikor a fej balra fordul, a két, volánt tartó kéz óhatatlanul jobbra mozdul. En­nek a következménye, hogy a kormányzott kerekek letérnek az útról, s máris bekövetkezik a 'baleseti veszély., A másik: az országút nem versenypálya. Aki gyorsabban halad, hadd menjen útjára. Nem törvényszerű, hogy egv Zsigulinak gyorsabban kell haladnia, mintegy Trabantnak, különösen akkor, ha a Zsiguli vezetőjének még pines kellő gya­korlata. Gémes Gábor 1978. március 2-áin startolt a kozmoszba szovjet űrhajón a tör­ténelem első nemzetközi legény­sége, az orosz Alekszej Gúbar- jev és a cseh Vladimir Remek. Másnap űrhajójuk összekapcsoló­dott a Szalj ut tudományos-kutató komplexummal, amely Jurij Ro- manyenkónak és Georgij Grecs- kónak már régebben otthona lett, s akik kozmikus világcsúcsot ál­lítottak fel, 96 napot töltvén a világűrben. A mostani repülés során egye­bek közt megvalósult a kozmikus technológia kidolgozásával kap­csolatos „Morava” szovjet—cseh­szlovák kísérlet. Várható, hogy szovjet űrhajókkal nemsokára más szocialista országok kozmo­nautái is Föld körüli pályára ke­rülnek. Bővül a nemzetközi együttmű­ködés mérete a kozmikus tér meghódításában. Jelentősek az e területen végrehajtott szovjet— amerikai kísérletek. Sok minden történt a szovjet—francia együtt­működés fejlesztésében: , szovjet szputnyikokon francia műszere­ket helyezitek el, szovjet űrraké­tákkal egész sor francia szpwtnyi- kot bocsátottak Föld körüli pályá­ra Az első indiai műholdat 1975- ben szintén szovjet hordozóraké­tával lőtték fel A Szovjetunió más országokkal is folytat kozmi­kus együttműködésit. A szocialista rendszer lett az inditópályája a testvéri országok széles körű és tervszerű együtt­működésének ezen a területen. 1967-ben alakult meg a három évvel később ..Interkozmo&z” névvel jelölt szervezet, amelynek tagja lett Bulgária, Magyaror­szág, az NDK. Kuba, Mongólia, Lengyelország, Románia, a Szov­jetunió és Csehszlovákia. Az el­múlt tiz esztendőben az Inter- kozmoszban résztvevő országok tudósai és szakemberei szovjet mesterséges holdak és kutatóra- kéták segítségével nagyszabású közös munkákat hajtottak' végre a Földet körülvevő térség fizikai tulajdonságainak, a kozmikus me­teorológiának, hírközlésnek, bio­lógiának és orvostudománynak a tanulmányozásában, a Föld ter­mészeti erőforrásainak vizsgálatá­ban. 1978 márciusának eseményei új' szakaszt, nyitottak meg a szocia­lista közösség országainak együtt­működésében. A szocialista in­tegráció behatolt a világűrbe. Legyenek Vladimír Remeknek, az első kozmikus sajtókonferen­cián elhangzott szavái jó útra va­lók az emberiség vágyainak meg­valósításában: „Gyönyörű boly­gónk lakosainak szeretném azt kívánni, .hogy mindnyájan élje­nek békében, ugyanolyan szoros együttműködésben, amilyen ná­lunk a kozmikus pályán kiala­kult”. Szpartak Beglov Emléksorok 1957. október 4-én, az első szov­T jet mesterséges szputnyik felbo­Jurij Üagarínról csátásával megkezdődött a világűr meghódítása. Három és fél év múlva, 1961. április 12-én először iutott el az ember a Koz­moszba. Az űrkorszak, a világűr meghódítása és az ezzel kap­csolatos eredmények elválaszthatatlanul összeforrnak Jurij Gagarin nevével...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents