Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-29 / 100. szám

1978. április 29. • PETŐFI NÉPE • S Éljen a béke! - Békét, biztonságot Európának! óvoda, 'Napközi bővítés kiskörösön Két döntés a gyerekek javára Nem ismeretlen tény az, hogy a megyei városok sorában a Kis­kőrösön tanuló általános iskolás diákok — s velük együtt a pe­dagógusok — vannak a legnehe­zebb helyzetben, már ami az ok­tatás tárgyi adottságait illeti. Zsúfoltak az osztálytermek, dél­előtt és délután váltakozik a ta­nítás, leterheltek a gyerekek, s általuk a szülők is. A város két nagy központi iskolájában alig- alig tudják megoldani a tanórán kívüli foglalkozásokat. A szakkö­röket és művészeti csoportokat ugyancsak nincs hol elhelyezniük. Ugyanez vonatkozik a napközik­re is, a' Bem Józsefről élnevezett tanintézetben például helyhiány miatt csupán az első osztályoso­kat tudják fogadni, a Petőfi ál­talános iskolában pedig csak az első-másodikosokat. A diákélelmezésben részesülő tanulók aránya Kiskőrösön alig haladja meg a hÚ9Z százalékot — ez a legalacsonyabb a megyében. A helyzet mielőbbi megválto­zására kevés remény volt; a vá­ros ugyanis a tervek szerint csu­pán 1980-ban gyarapodik majd egy iskolával... ★ ★ ★ Néhány héttel ezelőtt azonban a kiskőrösi Kossuth Mezőgazda­sági Szakszövetkezet vezetőségé­nek döntései nyomán megválto­zott a helyzet. A gazdaságban ugyanis felszabadult két iroda­épület, amelyet jól átgondolt mér­legelés után a jövőben ifjúsági célokra használnak a városban. A szövetkezet egyik elődje, a Rákóczi Szakszövetkézet volt székházát rövidesen óvodának alakítják át. A központi fűtéses, modern épületben jelentősebb bontások, átépítések nélkül há­rom jól hasznosítható foglalkozta, tó termet, tálalót és zsibongót ké­pezhetnek ki, amelyben akár száz gyermek is otthonra talál­hat. A gazdaság vezetőinek ha­tározata: az épületet anyagi el­lenszolgáltatás nélkül a tanács rendelkezésére bocsátják, s ezért valamennyi szakszövetkezeti dol­gozó gyermekét felveszik az in­tézménybe. Az „üzlet” tehát kölcsönös elő­nyökkel járt; .a tanács „ingyen” kapott egy óvodát, amelyet csu­pán ‘berendezni és üzemeltetni kell, a szövetkezeti vezetők pe­dig „garantálni” tudják a tagság­nak a gyermekek felvételét. Azt hisszük, egyaránt jól járt a város és a több mint négyezer tagot és alkalmazottat egyesítő gazdaság is. ★ ★ ★ A másik jogelőd, a Petőfi Szak- szövetkezet volt székháza jövő­beni sorsának eldöntését már hosszabb vita előzte meg a veze­tőségi ülésen. Ez érthető is, hi­szen itt nem lényegtelen gazda­sági kérdésekről is szó esett. A másfél milliót érő épület megvá­sárlására ugyanis két vevő is akadt. Készpénzért átvette volna egy gazdaság, és benyújtotta rá igényét a városi tanács is. Az utóbbinak azonban csak többéves részletfizetési lehetősége volt. A vásárlási ajánlat megtétele mel­lett azonban a tanács képviselői közölték céljukat is, és elmond-, ták, hogy az épületben napközis foglalkoztató termeket kívánnak kialakítani az oktatásügy nyo­masztó gondjainak enyhítésére. A volt székházban mintegy kétszáz diák számára teremthetnének ét­kezési és tanulási lehetőségeket. .. A szakszövetkezet vezetősége rövid vita után az utóbbi ajánlat elfogadása mellett döntött, meg­értve azt, hogy a hasznosítás mellett felsorakoztatott érvek na­gyobb fontosságúak, mint a rész­letfizetésből következő viszonyla­gos hátrányuk. A pillanatnyi gazdasági érde­kek és a nagyobb távlatokban va­ló gondolkodás vitájában a jövő, a nagyobb közösség szempontjai bizonyultak nyomatékosabbak­nak. Azt hisszük, így a helyes. Kétszáz alsótagozatos kisdiákot az ősztől kezdve nem az utca, ha­nem hozzáértő pedagógusok ne­velnek, s ennek hasznát minden bizonnyal a gazdaság is megérzi majd. Nyilván nem ma, hanem évek múltán, amikor jól képzett szakmunkásokkal, technikusokkal és mérnökökkel gyarapodhat majd a szakszövetkezet. P. M. Pályázati felhívás T anácstag és brigádvezető iMunkásasszony. Ez az egy szó többet mond Lantos Györgynéről, mint-akár kétezer, mégoly nagy krónikás! műgonddal kiválogatott másik. A jelzők sok esetben a különlegest keresik, a hétközna­pitól eltérőt emelik ki. Holott a legtöbben — úgymond a zöm —: nem különbségükkel, hanem ép­pen a jó értelemben vett „hét- köznapiságukkál” emelkednek ki. Munkájukat ■'tisztességgel elvég­zik, s ha úgy adódik, tenni ké­szek a kisebb, s a nagyobb kö­zösségért. Lantos Györgyné brigádvezető, szakszervezeti bizalmi és tanács­tag. Meg feleség, anya és anyós. Nemcsak munkahelyén ismerik jól — ami nem csoda, 1962 óta Idolgozik az Alföldi Cipőgyár kis­kunfélegyházi üzemében —, ha­nem az égész városban,, különö­sen pedig a Báthory, a Némedi- Varga Sándor és a Dobó utca — egyébiránt V. választókörzetnek is nevezett — övezetében. Ez sem csoda, mert Lantosné mindig fél- egylházi volt, és a Báthory utcá­iban is már húsz éve lakik. Egy­szóval szó sincs szenzációról. Már az is nagyon természetes volt, ahogy tanácstaggá választot­ták. Üzemvezetője — egyben a pártalaipszervezet titkára —, nyolc éve kérdezte meg tőle: lenne-e tanácstag, ha megválasztanák? Lantosné előbb arra volt kíván­csi, mivel járna. Elmagyarázták, s igent mondott. A jelölőgyűlé­sen mellette szólt az igazgató, meg a párttitkár is. Azután a vá­lasztáson négyszázból háromszáz­kilencvennyolc szavazatot kapott. Amivel Lantosné kételyei — „le­het, hogy mégse választanak meg?” — egycsapásra megszűn­tek Sorra jöttek a gratulációk, elsőként Kurucz István, a szom­széd érkezett kezet rázni, segít­séget felajánlani. A tisztség fe­lelősséggel jár, s Lantosné elein­te korábban megválasztott társa­it faggatta’, ők miként csinálták, hogy kezdték, mivel — mint ahogy | mindenbe — a tanácstag­ságba is „bele kell jönni”. Belejött. Idős néni panaszolta, hogy fiai nem fizetik az eltartást, a nyugdíja kevés. Lantosné kéz­bevette a dolgot, levelet irt a felnőttkorban levő gyerekeknek, s beszélt velük Kiderült, inkább a menyek ágáltak a pénzsegítség ellen. Segített a szép szó — a né­ni megkapja, ami jár. Másszor egy ház tatarozása merített vol­na ki egy sovány bukszát — ta­nácsi segélyt szerzett Elintézte a villanyhálózat bővítését. Kijárta, hogy ne róják ki a nyugdíjasokra a vízbevezetési összegeket A kör­nyékbeliek járultak többel hozzá, 9 A gyárban a szalag mellett. természetesnek tartva, hogy aki bírja, dolgozik, és segít annak akinek a kezéből már kiesik a szerszám. Az apját —' vöröskatona volt -r, sem szóhoz, sem döntési le­hetőséghez nem hagyták jutni a régi rendben. Csoda-e, ha a lá­nya a világ legtermészetesebb dolgának tartjá, hogy képviseli az övéit? Nem. Ez a természetes. Mint ahogy az is, hogy fél ötkor kel, megissza a menye által fő­zött kávét és rohan a buszhoz, aztán a gyárban, a szalag mellett — úgy is, mint az Ady Endre szocialista brigád vezetője —, te­szi a dolgát. Délután, műszak után szintén csak hétköznapi te­endők várnak rá. Hetente két­szer „fogadóórát” tart Hivatalo­san. Nemhivatalosan mindennap. Csoda-e, ha olykor — mégoly jó filmet adjon is a tévé — elszen- deredik közben? Természetes. Lantos Györgyné bemutatását sokféleképp lehetne lezárni. A portrékészítő azonban csupán le­jegyzi a munkásasszony válaszát arra a kérdésre, hogy mi — pél­dául — a tanácstagi tevékenység öröme. — Mi? — töprengett pár pil­lanatig Lantosné. — Hát... jó érzés, ha elintézek valamit. Ha el tudom intézni. Meg persze az, hogy bíznak bennem. Ez a leg­jobb. A legfontosabb. A legtermészetesebb — teszi hozzá a krónikás. Ballal József A Magyar Tanácsköztársaság történetéről és az államosítás, a szocialista építés kezdetéről vár­nak pályamunkákat az országos helytörténeti és üzemtörténeti pá­lyázat meghirdetői. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ Központi Bizottsá­ga, az Országos Szövetkezeti Ta­nács, a Magyar Történelmi Társu­lat és a Népművelési Intézet egy eh i és csoportos alkotások el­készítését és beküldését kérik 1979. augusztus 31-i határidővel. A legújabbkori helytörténeti ka­tegóriában a Magyar Tanácsköz­társaság története kapcsán, a Kommunisták Magyarországi Pártja helyi szerveinek megalaku­lásáról és tevékenységéről, a ta­nácsköztársaság helyi hatalmi szerveinek történetéről készíthet­nek elemző írásokat a részvevők. Üjabb dokumentumokat, eddig még ismeretlen értékeket hozhat­nak felszínre a kommunista ifjú­sági mozgalom kibontakozásáról összegyűjtött emlékek. A helyi szakszervezeti csoportok és társa­dalmi egyesületek történetéről ké­szített munkák is tovább gazda­gítják munkásmozgalmunk histó­riáját. Az említett okon kívül ter­mészetesen a Tanácsköztársaság történetének más fontos elemeit, emlékeit is feldolgozhatják az amatőr történészek; a történeti kutatással foglalkozó intézetek tudományos munkatársai ugyanis a pályázaton nem vehetnek részt. Az üzemtörténeti kategóriában, az államosítás és a szocialista épí­tés kezdetét feldolgozó művekkel lehet résztvenni. Témaként kínál­kozik az ipari, a mezőgazdasági és az erdőgazdasági üzemek, va­lamint a kereskedelmi vállalatok fejlődésének története. Megeleve­nedhetnek a szövetkezeti mozga­lom; az egyes ipari, mezőgazda- sági, fogyasztási és hitelszövetke­zetek megalakulásának és fejlődé­sének emlékei: Gazdag tárházként lehet meríteni az üzemi évköny­vekből, krónikákból, s az ilyen jellegű szocialista brigádnaplók­ból, s ebben a kategóriában üzem­történeti gyűjteményekkel is' le­het pályázni. A beküldött művek a munkásosztály egységes pártjá­nak megteremtéséért folytatott küzdelmet is tükrözhetik az egyes üzemek történetén keresztül. Mindkét kategóriában legföljebb 200 oldalig terjedő egyéni, vala­mint csoportos alkotásokat vár­nak. Az országos pályázatra készített műveket az illetékes megyei mú­zeumi igazgatósághoz, a főváros­ban a Budapesti Történeti Múze­umhoz kell két példányban ^be- küldeni. A megyei és a fővárosi eredményhirdetés 1979. októberé­ben az Országos Múzeumi Hónap keretében lesz. Az országos ered­ményhirdetést 1980 áprilisában tartják, kapcsolódva hazánk fel- szabadulása 35. évfordulójának megünnepléséhez. Vörös május - magyar május • Első szabad Május 1., a II. világháború után 1945-ben Budapesten, a Hősök terén. (MTI-fotó — KS.) M ájus elsején mindig meg­sokszorozódott a karha­talmi készültség. Rend­őrök vadásztak a piros jelvé­nyekre, csendőrjárőrök zaklatták a munikásturistákat, s már előre lefogták az ismert kommunistá­kat. Minden előkészület megtör­tént látszólag arra, hogy az ün­nepet az egyre szűkebb legalitás keretei közé zárják. Mégis a le­fojtott indulat ki-kicsapott a gá­tak közül. A szociáldemokrata rendezvényeken megszólaltak a kommunisták is. s tüntetésekre is sor került, még ha a legális munkásmozgalom ritkán nyúlt is ehhez a harci eszközhöz, s az illegális mozgalom pedig viszony­lag gyenge volt az önálló akció­hoz. A legnagyobb május elsejei demonstrációra 1930-ban került sor, a több mint tízezer tüntetőt mozgósító ..csendes séta” az MSZDP számára főpróba volt a szeptember elsejei tüntetéshez, mert először volt alkalma meg­mutatni, hogy milyen erőket ké­pes mozgósítani. Amikor — a II. világháború éveiben — már szinte minden legális mozgalmi tevékenység tilos volt. a munka­beszüntetés volt az egyetlen — bár korántsem veszélytelen mód­ja május elseje megünneplésé­nek. A Pécs környéki bányászok még a német megszállás idején is így ünnepelték meg a munkás­ünnepet, kockáztatva az elhurco­lást A felszabadulást követő évek májusait is fel kell idéz­nünk. A munkásegység jegyében vörösbe boruló városo­kat, a korábban tiltott dalokat inkább kiáltó, mint éneklő embe­reket. a felvonulási útvonalak nyüzsgését. A május elsejék han­gulatán, a jelszavakon, a táblák feliratán érződött, hogy halad előre a népi demokratikus forra­dalom útján az ország. Aztán egy időre az ünnepben egyre több lett a jól begyako­rolt ünnepélyesség, az emelvé­nyek egyre magasabbak, a veze­tők egyre távolibbak lettek. a felvonulások időben elnyúlták... Am egész más hangulata volt 1957-tben május elsejének. Nem gondosan koreografált látványos­ság. nem népszavazás volt egy olyan politika mellett, amely ki­vezette az országot az ellenfor­radalom okozta káoszból, s el­vi! eg ^gyakorlatilag szembefor­dult az 1966-os válságért felelős erőkkel. Az a május elseje a bi­zalom — s egy kicsit — a re­mény ünnepe volt, p. reményé, ami azóta beigazolódott sokszo­rosan is, s így megőrzi máig a korszakhatárt jelző ünnepnapnak ízét. hangulatát M ájus elseje, a felszabadu­lás óta ismét állami, „nemzeti” ünnep is- Ezt nemcsak a naptár piros betűje jelzi, de azzá tette ezt generációk tudatában az érte folyt harcok emléke, a nagy történelmi for­dulókat jelző 1919-es. 1945-ös 1957-es májusok. K. J. H ogyan lett épp május el­seje a munkásosztály nem­zetközi ünnepe? Nyilván szerepet játszott ebben az a ha­gyomány, amely — az északi féltekén — e napot régóta vala­miféle tavaszünnepnek tekintet­te. amelyet polgárok, mesterle­gények talán a középkor óta ki­rándulással, énekkel, tánccal, ze­nével, s persze poharazgatással megünnepeltek. A hagyomány megőrizte a luccai selyemszövők 153.1-es május elsejei sztrájkját és tüntetését, bár ennek a törté- • nelmi eseménynek aligha volt szerepe a munkásünnep napjá­nak kijelölésében. Sokkal való­színűbb. hogy az amerikai szak- szervezeteknek a 8 órás munka­napért indított mozgalma tette e napot a munkásmozgalom „jeles napjává”. A szakszervezetek ugyanis kimondták, hogy 1886. május elsején általános sztrájkot szerveznék követelésük kikény­szerítésére. A sztrájkokra, tün­tetésekre a hatóságok, a mun­káltatók erőszakkal válaszoltak, majd a provokációs összecsapá­sok nyomán letartóztatták és ki­végezték a chicagói munkások nyolc vezetőjét. Az ő emlékük­nek is áldozott az amerikai szakszervezetek kongresszusa, amikor 1890. május elsejét is­mét harci nappá nyilvánította. V alószínűleg ehhez a dönr téshez igazodott a II. In- ternacionálé 1889-es pá­rizsi alapító kongresszusa, amely ezt a napot a 8 órás munka­időért való nemzetközi tüntetés napjává tette Raymond Lavigne francia küldött előterjesztése alapján. Már az előkészítés idején Franciaországban és nálunk is felvetődött, hogy május elsejét állandó harci nappá nyilvánítsák, s ez a törekvés az 1890-es máju­si ünnep nagy nemzetközi sike­re után egész általánossá lett, míg végül ezt a II. Internacioná- lé határozatilag ki is mondta. Míg az első 1890-es május el­seje világszerte békésen telt el, hisz a hatalmon levők nem is képzelték el. hogy sikerülhet egy ilyen nemzetközi demonst­ráció, 1891-től mind rendszere­sebb volt az erőszak, a karhata­lommal való összecsapás a bur- zsoá-demokratikus Franciaor­szágban csakúgy, mint Európa elmaradottabb, keleti felén. Ma­gyarországon. majd később a cá­ri Oroszországban. Az 1891-ben Orosházán, 1894- ben Hódmezővásárhelyen a ha­tóságok „preventív intézkedések­kel” akarták megzavarni a má­jusi ünnepséget, s provokációjuk nyomán következett be a sortűz és Szántó Kovács János letartóz­tatása. Bár a hatóságok betiltot­ták olykor a felvonulásokat, oly­kor még a zászlók, táblák és jelvények viselését is igyekeztek megakadályozni, a magyarorszá­gi munkásság évről évre megtar­totta. s mind nagyobb számban ünnepelte ezt a napot. Nem volt egyetlen olyan bérmozgalom sem. amely ne követelte volna a munkásünnep elismerését a munkáltatóktól, s a századfor­dulótól a hatóságok is beletörőd­tek a májusi felvonulásokba, ün­• Május 1-i felvonulás Í919-ben. népségekbe. A munkások májusi ünnepét Ady Endre és Juhász Gyula versekkel köszöntötte (az utóbbi gyakran részt is vett a szegedi munkások ünnepségén), s a májusi emléklapokat a haladó művészek olyan kiválóságai dí­szítették. mint Bíró Mihály, vagy Egry József. Az I. világháború kitörése megtörte ezt a hagyományt. Az első háborús májust nem ünne­pelhették munkaszünettel, gyű­lésekkel a munkások. A kivéte­les háborús törvények fenyege­tésétől megrettenő vezetők nem tudták, nem merték követelni a májusi ünnepet a hatalomtól, de 1917 tavaszán a februári orosz forradalom híre felrázta a mun­kásságot és szervezeteit a kábu­latból. 1917. május elsején ismét megálltak a gyárak, ha felvonu­lásra nem is, de népgyűlésekre megint sor került, s tízezrek követelték a békét, a polgári de­mokratikus átalakulást. A magyar munkásmozgalom történetének egyik leg­szebb májusi ünnepe 1919. május elseje. 1918 őszétől az ország népe két forradalmat élt át, s 1919 tavaszán joggal érezte magát győztesnek, az emberiség élén haladónak, s ezt a diadalt köszöntötte ezen a napon, ame­lyet a Tanácsköztársaság állami ünneppé tett Budapest lekkor szó szerint vörösbe öltözött Az ünnepi dekorációt a kor legjobb képzőművészei készítették; a fel­vonulásokon százezrek vettek részt A délutáni népünnepélyek a háborús viszonyok ellenére — ha egy napra is — kóstolót ad­tak a jövendő bőségéből. Ám az esti tűzijátékba belevegyült a közelgő front ágyúdöreje is. A proletárdiktatúra kritikus hely­zetbe került. Az a tény. hogy másnap a budapesti munkások a harcra szavaztak, hogy tízezrek fogtak fegyvert és ha kis időre is. megfordították a reményte­lennek tűnő katonai helyzetet, elválaszthatatlan az első szabad májustól. A Horthy-fasizmus 25 éve alatt legálisan (elvonulásokra, tüntetésekre nem kerülhetett sor, népgyűléseket csak zárt helyen lehetett tartani, ünnepségeket csak majálisok formájában ren­dezhettek a munkások által lá­togatott kirándulóhelyeken. A kommunisták mégis megtalálták a módját, hogy ébren tartsák a tömegekben a május elsejék iga­zi értelmét, hogy ez a nap nem­csak majális, de harci nap. az országharc, a világ dolgozóival való szolidaritás ünnepe. Összehívják az olvasó népért mozgalom II. konferenciáját Rendszeresen olvas a fél ország, hogy pontosan mennyien, azt ne­héz volna kiszámítani. „Segéd”- számok persze vannak: a tanácsi és szakszervezeti könyvtárakban az olvasók száma több mint 2 millió, a korszerű olvasóhelyiség­gel rendelkező könyvtárakban évenként 20 millióan fordulnak meg. Minden eladott öt könyv kö­zül négy a családi, házikönytárak- ba kerül. S ha figyelembe vesszük az újságok, folyóiratok, szaklapok, az ismeretterjesztő irodalom irán­ti növekvő érdeklődést is elmond­ható: a lakosság 55—60 százaléka rendszeres olvasó — állapította meg az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. A Hazafias Népfront továbbra is fontos közművelődést segítő fel­adatának tekinti az olvasómozga­lom szervezését, koordinálását. Igényli és elősegíti a széles körű társadalmi összefogást, hangsú­lyozták az ülésen. Az elnökség ál­lásfoglalásában külön felhívta a figyelmet: a lakó- és munkahelyi közösségek, elsősorban a szocialis­ta brigádok fokozottabb bevoná­sával szélesítsék az olvasók körét. Az elnökség egyetértett a Hazafi­as Népfront Országos Tanácsa tit­kárságának határozatával: ez év őszére összehívják az olvasó nép­ért, mozgalom II. országos konfe­renciáját. (MTI) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents