Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-25 / 96. szám
V o 1978. április 25. • PETŐFI NÉPE • 5 A munkanap kezdetén t Dr. Sümegi Mária Üzemi főorvos: —Akkor most maga következik, nénikém. Szabó Ferenc, a ME- DOSZ megyei titkára átvette a napi postát. Aközben meghallgatta munkatársát, aki preciz feljegyzést . vezetett arról, kik keresték főnökét előző napi kiszállása Idején s miért. Köszönöm — tudomásul — két ügyben mindjárt lehet intézkedni. Szemüveg, törlés, postaátnézés, „kiszolgálás". Akkorra rákopog Dulity Tibor a kulturális osztályról. Pár perc, s máris a „témánál” vannak. Tömören, céltudatosan állapodnak meg bizonyos Oktatási -nevelési programról. Máris átengedik egymásnak a terepet — saját munkára. Szabó Ferenc a tegnapi körúton készített jegyzetelt veszi kézbe. Éppen olvasáshoz igazítja szemüvegét, amikor benyitok. Túl vagyunk a találkozások sízokványmondataln, s azzal Is időt nyertünk, hogy a kéznél levő feljegyzésekből mindjárt közölheti az első „újsághírt”. A MEDOSZ-hoz tartozó 33 vállalatnál befejeződtek a vszt-k és bizalmi testületek II. együttes tanácskozásai. Valameny- nyin jóváhagyták az Idénre módosított kollektív szerződéseket, és azok május 1-től hatályba la lépnek. — Van-e valami közös jellemzője a szerződéseknek? — Mindenütt garantálja a kollektív szerződés a 8 százalékos bérfejlesztést; a munkaközi szünet (ebédszünet) díjazását, ami első. Ízben valósul meg a mezőgazdaságban; július 1-tól bevezetik a műszakpótlékot; több műszakos helyeken gyermekes anyák nem állíthatók be 3. műszakra; s a módosításokkal a megye nagyüzemeiben befejeződött az áttérés az évi 2300, Illetve a heti 44 órás-munkaidőire... A következő megjegyzéshez — szinte a mondanivaló hangsúlyozásaképpen — 'feláll Íróasztala mellől a megyei titkár. Pár lépést tesz, majd a papírlap megfelelő helyét kopogtatva ujjával, mély mwjpyőződ^^, mond ja. —- Hogy eztr megértük, elértük a '''mezőgazdaságban — azért*'ts* érdemes volt annyi évet végigdolgozni a mozgalomban. Visszaül. Böngészget Irományában. Látszik, keres valamit. — Megvan... Felírtam szórólB szóra ezt a mondatot Horváth Istvánnak, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatójának fejtegetéséből Munka- és egészségvédelemről, megelőzésről volt szó, ami szerinte is szerves része a gaz• Günzer Lajosné: — Ugye, meg se érezte — Nagy néni?... Most pedig adok egy poharat, azzal átmegy ide a szomszéd szobába... (Tóth Sándor felvétele.) dasági irányító munkának... Azt mondja: „A vezetői, tehát a funkcióból adódó határozottság mellett egy igazgató Intézkedéseiben értelmi és érzelmi ráhatások egyaránt tükröződjenek.” — Tehát, hogy azokból megértsék, kiélvezzék a dolgozók: nemcsak a termelés érdekét szolgáló praktikus belátás határozza meg a gazdasági vezető döntéseit, hanem az emberekkel való őszinte együttérzés Is. Hogy minél jobb munkakörülményei« közt dolgozzanak; ne érje őket baleset; hogy egészségükkel ne csak a munkateljesítmény, hanem a jó közérzet, életöröm, megbecsülés fokozásáért Is törődjenek. — Mindjárt még szebb lesz a gondolat, néhány ottani példával alátámasztva. — Így fejezte ki Horváth István: „Nekünk nagyon megérte, hogy például a télen személyesen végigjártam a kerületeket, segy- egy kis csoportba összehlva az embereket — végeredményben minden egyes dolgozóval elbeszélgettem ...” — Természetesen az üzemi demokrácia fórumain, brigádvezetőt, termelési tanácskozásokon túl folytak ezek a beszélgetések. Minden kerületben egy-egy teljes napot szentelt erre az Igazgató. Az eredmény: javult a munkafegyelem, tervszerűbb a munka, s váratlan, nehéz helyzetekben biztosan számíthattak mindenkire... — A napokban — Izsákon jártunkban —, néhány fényképfelvételre beugrottunk az állami gazdaság üzemorvosi rendelőjébe. Dr. Sümegi Mária üzemi főorvossal éppen annyi Időre találkoztunk, míg egyik betegét elbocsátotta,' s hívta1 a következőt. Nem. akartunk senkit föl tartani, hiszen Javában, tartott a rendelés. Megszámoltam: huszonegyen üldögéltek, beszélgettek még a váróban. A laborban pár mondatra jutott Günzer Lajosné idejéből... — Olyan kitünően működik ez a rendelő — erősíti Szabó Ferenc —. hogy a többi állami gazdaságban is ennek a mintájára dolgoznak. Csak egyetlen tényt említek: évente egyszer minden dolgozót tetőtől-talpig megvizsgálnak. Egészségi állapotukat rendszeresen szemmel tartják, akiknél szükséges, kezelésre berendelik. Ez a mindennapos orvosi ellátás mellett történik... A gondoskodás — a humánus vonatkozásokon felül is — „kifizetődő" az állami gazdaságnak. A következetes orvosi ellátás, az emberek egészségének Védelme, a betegségek megelőzése anyagilag is sokat „hozott”. Az utóbbi évékben 5—6 millió forinttal emelkedett a vállalati' eredmény.. Kevesebb beteg, kevesebb kieső munkanap, kevesebb táppénz... Telefon csöng. A MEDOSZ megyei titkárát hívják egyéb napi kötelességei. Tóth István * ® A szabad idejükben önmagukat és másokat dallal, tánccal, színjátszással, muzsikával, bábjátszással, versekkel szórakoztatókat különféleképpen emlegetik a hivatalos dokumentumok. A „közéleti részvételre nevelő amatőr művészeti... tevékenység” fejlesztését szorgalmazza a közművelődési törvény, „az öntevékeny művészeti mozgalom támogatását javasolja a dolgozók neveléséről kiadott szakszervezeti határozat, a KISZ közművelődési dokumentuma „műkedvelő csoportok”, a Népművelési Intézet munkabizottsága „amatőr művészeti mozgalom” megnevezést használ. Hasonló formai, fogalmazási' eltéréseket találunk a célok, módszerek kijelölésében. Lényegébén mindegyik az MSZMP Központi Bizottsága 1974. márciusi határozatával összhangos: „az amatőr művészeti mozgalom lehetőséget nyújt az aktív művelődésre, a közösségi élményekre, a művészetekkel létrejövő kapcsolatokra. Ez színtere lehet a munkás-, paraszt-, diákfiatalok és értelmiségiek közös tevékenységének". Nem beszélhetünk a részletekben Is egységes szemléletről, felfogásról! Pontosításra várnak bizonyos fogalmak. A napi gyakorlatban még nagyobbak az eltérések, a véleménykülönbségek. Ezt éreztük a mozgalom Bécs- Kiskun megyei tapasztalatainak összegezését segítő ankétünkön is. A kialakult véleményeket az életkor, a beosztás, a működési hely motiválta. Mindenki egyetértett abban, hogy az amatőr művészeti mozgalom — maradjunk ennél — közművelődésünk fontos jelensége. Népszerűek a pávakörök Szabó Gábor, a megyei tanács közművelődési csoportjának előadója, a művelődési otthonok ez- irányú tevékenységéről, az amatőr művészeti mozgalomról tájékoztatta a szerkesztőségi beszélgetés résztvevőit. — Kétszáznyolcvanöt csoportot tartunk nyilván. Tíz-tizenöt működő színjátszó együttesről, irodalmi színpadról tudunk. Jó a Kiskunhalasi Művelődési Ház csoportja, kitűnő a kecskemétié. Újra éled a Berkes Ferenc Kollégium Ki mit tud? győztes irodalmi színpada. Évről évre hallat magáról a kiskőrösi Periszkóp, újabban a bátmonostori csoport. ötszáznál többen báboznak. A tiszakécskei Szitakötő áll az élen. Izgalmas dolgokat csinál a kecskeméti Ciróka és a Vasvirág. Ebben a szakágban a legmagasabb színvonalú az úgynevezett „derékhad". Százöt együttes terjeszti a zenei kultúrát. Egyik-másik kórus az országos élvonalba kerülhet. A bajai vegyeskar, a kecskeméti művelődési központ kórusa és a megyeszékhelyen működő pedagógus énekkar a legmagasabb igényeket is kielégíti. Szépen fej. lödnek a kamarakórusok. Negyvenöt tánccsoportunkból néhányat külföldön is jól ismernek. Főként ott dolgoznak eredményesen, ahol gazdag helyi hagyományokból táplálkozhatnak. Szerintem elfogadható a fiatalok és felnőttek kétharmad—egy- harmad aránya. Nyolcezer diák négyezer dolgozó jár el a próbákra. szereplésekre. Aggasztó a szakmunkástanulók hiánya, még akkor sem elégedhetünk meg az üzemi dolgozók számával, ha tudjuk, hogy néhány helyen sa- ját — összesítésünkből hiányzó — csoportot működtetnek (például a Kecskeméti Konzervgyár kórusát). Színjátszók hol vagytok ? Kovács Cézáné, a tiszakécskei művelődési ház Igazgatója kevésbé volt optimista. — Nincs felnőtt színjátszó mozgalom a megyében, meghalt. A pávaköröket kivéve, hiányzik a 25—50 éves korosztály. Nálunk is megszűnt a jól működő szakmunkás irodalmi színpad, már csak az emléke él a hajdani Iparos színjátszó körnek. Legjobbjai a népi együttesben szerepelnek. Oldott légköre, a próbák baráti hangulata, a sok muzsika vonzza az embereket. Alföldi Albert, a hajósi művelődési ház igazgatója csak részben osztotta véleményét: — Az öntevékenység nem azonosítható a színjátszással. Ha valaki venné azt a fáradságot, hogy megnézné a pávakörök mai és tiz év előtti tagságát, kevésbé volna derűlátó. Sokan el-elmaradoznak. Tizenöt éve zokogunk, hogy miért nincs tömegsport Beszélhetnénk hasonlóról a közművelődésben is. A korábbi járási szemlék látogatottsága igazolta, hogy nem szükségszerű ez az állapot. Miért szüntették meg ezeket? A minősítő versenyek több kárt okoznak, mint hasznot. Egy-egy sikertelen szereplés ötven-száz embert keserít meg. A szomszédos szocialista államok, különösen a Szovjetunió és Románia lényegesen jobban állnak e tekintetben. Furcsa* hogy éppen ml panaszkodunk, mert van gyermek irodalmi színpadunk, röpülj páva körünk (azóta arany minősítést kapott; szerk.), a nagyobbak műsort adnak a nemzeti ünnepeken. Nem hallgathat az ember, ha érzi, hogy jobban is mehetnének a dolgok. A műsorpolitika a hibás? Markolt Endre, a jészszentlász- lói művelődési ház igazgatója: — 'Huszonegyen jelentek meg a népi együttes első próbáján, most kétszer annyian vannak. Fiatalok, idősek vegyest. Teli a művelődési ház, ha szerepelnek. Az irodalmi színpad néhány huszonévest is foglalkoztat. Díszletekkel, kosztümökkel szerepelnek, nem nélkülözhetik ezek segítségét Még az ablakok előtt is megállnak a járókelők, amikor próbál a január, ban alakult népi zenekar. Mi sem vagyunk gondtalanok, de erről majd később. Kovács Gézáné: — Kit mit hibáztassunk a visszaesésért? A zsűriket? A műsorpolitikát? A túlhajszolt követelményeket? A színjátszó mozgalom sorvadását elsősorban a bíráló bizottságok 'okozták. Viszonylag szűk kör tartotta a kézében az irányítást és a különböző találkozókon az általuk írt, rossz, unalmas brossú- rák előadását kérték számon. Jaj volt annak, aki eltért „ízlésüktől”. A falusi ember nem fogadta be ezeket az általában lehangoló, napi termelési kérdésekkel zsúfolt „műveket”. Újabban mintha a sznobizmus kerülne előtérbe. Egyre inkább érezzük, hogy amióta elment a megyéből Udvaros Béla, a népművelő-rendező, nincs ama. tőrszakember-képzés. Minőség, mennyiség? Alföldi Albert: — El kellene dönteni, hogy a jó minőségű kevés csoport, vagy a kevésbé jó minőségű tömegmozgalom a fontosabb. A produkció vagy a közösségi nevelés. Én Is úgy vélem, hogy a zsűrik prostituáltak el a mozgalmat Ennek tulajdonítom, hogy a csodálatos röpülj páva ma már versengés az aranyért, az ezüstért. Nem olyan önfeledt együttélés, együttalkotás, mint kezdetben volt. Ezért a jószándékú tévé Is hibáztatható. Mire megy az ország azzal, ha van mintának a kirakatban néhány félprofi együttes, hivatásos ambícióktól hajtott vezetőkkel, a többiek még szép lassan abbahagyják. Akkor volt ez a mozgalom virágjában, amikor „képzetlen” pedagógusok irányították.' Hiányoznak az Ilyen emberek. Nálunk — például — amikor előadták A kőszívű ember fialt hetekig sírt az egész falu. Horváth Kázmér, a Megyei Művelődési Központ csoportvezetője: — Kerülném a végleteket! A minőség és a tömegesség nem ellentétes fogalom. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni, hogy amikor a pódiumra lép egy- egy öntevékeny csoport, akarva- akaratlanul közvetít valamint, hatást gyakorol. Nem feledkezhetünk el arról, hogy az amatőr mozgalom - egyik legszebb felada- ‘fa az értékközvetítés: Társadalmi folyamatok is befolyásolják szükségszerűen, hogy az amatőr művészeti mozgalom melyik ága emelkedik, hanyatlik. Kovács Gézáné: — Nagy a különbség a Megyei Művelődési Központ és a kécskei művelődési ház csoportjának feladata között. Mások a lehetőségek, eltérőek a befogadók körülményei. Miért feledkeznek meg erről? Miért játszanak falusi együttesekkel Iones- cót? Nem a minőségi követelményeket kifogásolom, hanem a minőség sajátos, egyoldalú értelmezését és a realitások mellőzését. Giccs vagy avantgarde ? Szabó Gábor: — Az a baj, hogy a giccs és az avantgarde bűvöli az amatőr színjátszó mozgalmat. A kibontakozás a kettő „között” keresendő. Alföldi Albert: — Továbbra is úgy vélem, hogy ha nem szállítjuk lejjebb az igényeket, nem marad, aki közvetíti az említett értékeket. Persze, más baj is akad. Találkozunk a hivatalnokszemlélettel. Az egyik csoportunkat vezető szakembert országosan elismerik, megjelentek koreográfiái, csak éppen „papírja” nincsen. Érthető,, hogy lassan a nyugdíj felé közeledve nem megy el tanfolyamra. Azzal ijesztgették — nem annyira őt, mint minket —, hogy akkor elveszik tőle a csoportot. Másutt, mint hallottam, volt már ilyen eset korábban. Rögtön szétment az együttes. így jobb? Másfél éve rábeszélésre mentünk egy gyermek színjátszó találkozóra. Két csoportot megdicsértek, nekünk azt se mondták: hű. Én keveset adok az ilyenre, de szóltam a csalódott gyerekek érdekében, legalább oklevéllel tegyék emlékezetessé a fellépést. Megígérték, küldik. A mai napig se kaptuk meg. Markolt Endre: — Én nem ellenzem a minősítést,- hiszen az emberek szeretnék tudni, mit ér. tek el. A körültekintő, segítőkész szakmai bírálat sokat segíthet akkor, ha a bíráló bizottság' képzett, tekintélyes emberekből áll. Természetesen nem az a fó cél, hogy Ilyen vagy olyan fokozatot érjünk el. Együtteseink számára a taps a legszebb elismerés. Ezért hangolódtak le citerásaink a legutóbbi megyei találkozón. A kiskőrösi rendezők hanyagságából szinte üres ház előtt játszottak. A jó minősítés sem oszlatta el kedvetlenségüket. Szabó Gábor: — Ez az eset azért is sajnálatos, mert a közönség kedveli az amatőr csoportokat. Átlagosan kétszáznegyven néző ül egy-egy rendezvényünkön, alig kevesebb, mint a hivatásos művészekén. A közönség: igen Kovács Gézáné: — Igaza van Gábornak. Népi együttesünk a legtöbbször pótszékes telt ház előtt játszik. Különféle műfajú, színes, szórakoztató műsort aaunk. Ilyet kérnek a helyi üzemek, ilyenekkel hívnak bennünket a szomszédos községekbe, ezekkel üthetjük ki a rossz nótaeseteket. ezekkel vihetjük közel az emberekhez haladó, hagyomá-- nyairrkat. irodalmunk igazi értékelt. így csinálja Lakitelek, így Tlszaalpár és a kecskeméti járás több községe. Horváth Kázmér: — Sokat várunk a most kezdődő tanfolyamoktól. Sajnos, nagyon kevés szakember dolgozik a megyében. Jól tudjuk, hogy a tanfolyam elvégzését igazoló diploma csak rátermett, ügybuzgó emlber kezében hasznos igazán. Ilyeneket keresünk. Szabó Gábor: — Nyilvánvaló, hogy a műkedvelés romantikus korszaka sohasem támadhat föl, de az is kétségtelen, hogy a megvalósuló szocializmusban, a növekvő szabad időben mind nagyobb szerepet kap az amatőr mozgalom. Ebben maradtunk. Sietve búcsúztunk: találkozunk a hét végen, a következő valamelyik sereglésen. Akárhogyan is van, mostanában egymást érika különböző rendezvények. Az öntevékeny csoportok előbbre tartanak mint - néhány éve, jobban bírják az országos összehasonlítást Hettai Nándor X*X*X*X«X*X*X*X*X*X*X*X»X*X#X*XvX*X «Hl Ángyom balladája A zon az éjszakán bíbor és narancsszínű felhők közt vándorolt a Hold. A Tiszát könnyű,csiklandós szelek borzolták, szántottak kékpikkelyes hátán ,arany barázdákat. A kis kertben, ahol ángyommal ültünk, részegitő illatot árasztottak a búcsúzó április és a tobzódást kezdő május kerítő, édesen aljas virágai, csókra gerjesztő füvei. — Szerelmes vagy? — kérdezte halkan, vontatott szóval ángyom. Tettenért bűnös, hallgattam. — Az jó. Megjárod majd százszor a mennyországot és nem tudod, hogy melyik istennek vagy ördögnek mondj litániát a csudákért, amikben részed van. De ne örülj korén. Mert elszenveded tizezerszer a poklok kínját Is, ima helyett káromkodással kelsz- fekszel, és elátkozod a percet amelyben születtél. De azért hidd el, így szép az élet, igy kerek a világ, és koldusszegény lennél, ha ez a boldogságos gyötrelem nem lehetne az osztályrészed. ... Tizennyolc éves voltam, s a Hold narancsszínű és bíbor fellegek közt vándorolt... — Mit tegyen hát az emberfia, hogy boldog lehessen? — kérdeztem. Hisz olyan mafla a nagylegény Is, olyan tanácstalan, amikor a tavasz így szíven éri... — Csak egyet tehet, fiam, elébe megy a sorsának, úgy, hogy szeret, amiképpen rendeltetett. Hogy aztán boldog lesz-e, vagy sem, azt már hetvenhét bölcs se tudná megmondani! Van, akinek megadatik a földi paradicsom, anélkül jóformán, hogy a kisujját mozdítaná, pedig tán nem is méltó reá. A másik pieg töri magát a frissen vetett ágy, a puha csók, a szívből súgott szavak után, mégis úgy ballag el az öröm asztalától, hogy még csak ízelítőt sem kapott a lakomából. De a reményt feladni sohase szabad, mert az Ilyen örökre elveszett ember... Szólott és összehúzta vállán a kendőt, mert csalókák voltak még az esték, s mert fáradtabban vitte már a vért az idestova négyszer húsz tavaszt megélt szív. Tüzet csiholtam, s a dohány fanyar füstje ösz- szevegyült a kiskert fehér virágainak tiszta illatával. t — Túlságosan legény vagy már ahhhoz, hogy mesét mondjak neked. Meg aztán ha kék szembe néztél, piros szájat csókoltál, úgyis épp elég muzsikáló mesét mond neked a május. De azért ha nem átallod, s ha nem vár épp most valaki, elmondom ami az eszembe jutott. felvágtam a fejem, s a szemembe fogadtam a 1 bársonyos magasságot, ahonnan cinkos kacsintással néztek vissza rám számlálhatatlan tavaszi csillagok. — Mondja hát ángyom — biztattam, s volt ebben egy kis hetyke legénygőg, kakas-büszkeség is —, hisz szépet tenni sűrűn lehet, de tanulni csak olykor-olykor. v — Ugye, hallottad már ezt a nótát: ,.A földvári laposon megszökött a menyasszony. Sötét vót az éccaka, mint a szive bánata...”? — Danoltam is már, ángyom, hisz ki ne ismerné mifelénk? '— Hát az a menyasszony, ha nem tudnád, én voltam. A szomszédban hallgatott a rét, odébb szelíden • • . n csobogott a vén folyó. Én farkasszemet néztem a huncut csillagokkal, s hallgattam ángyom szavát. , — Nagyon együtt voltunk Andrással. Elmúltam már tizenhat éves, járt hozzánk, apámék sem ellenezték, Halászlegény volt, nem nagy módú, de apám sokszor elmondta: szegénynek szegény a párja, tudod, ügye, jányom? Tudtam. De szerettem is nagyon. Mégis máshoz kényszerítettek, hiába a szép rigmus! Nénémasszony kerített a földvári szőlőből egy tohonya — de házas-szántós-szőlős — legényt Sose volt hozzám egy. szép szava, dehát beszélt helyette a vagyon. Apámék is ráálltak, biztattak, legyek az övé. Andrástól így búcsúztam: „Ne félj, szeretlek, sose leszek a más felesége!” — Zöld selyem, fekete csipkés volt a menyasszonyi ruhám. Nem örültem én se annak, se a fátyolnak, koszorúnak. Kisirt szemmel mentem a templomba a vőféllyel, utánunk a koszorúslányok, örültem, amikor az úton átszaladt előttünk egy fekete macska... Babonás jel, nem sikerül a házasság, hál- istennek! A szertartás után elindultunk Földvárra. Közben a Tisza. Ittak, kurjongattak a legények, csak az én szívem fájt, mikor átkarolt az az „idegen” legény. A vőlegényes háznál már főtt a birgepaprikás, a tyúkhúsleves. Nem kellett nekem semmi, máson járt az eszem. Amikor a vacsora után már a tánchoz készülődtek, én szép csendben kihúzódtam az udvarra. S aztán hazafelé, a csillagos éccakában. Át a tiszai réven, keresztül a szülőfalumon, ahol még csak lélegzetet sem mertem venni, öreganyámhoz futottam, a karai szőlők alá. — Bújtasson el, majd elmondok mindent! — A padláson, puha szalmán pihentem ki az „esküvő”, a „lakodalom” fáradalmait. Anyám lélekszakadva jött utánam: — Jányom, gyere haza, azé leszel, akit szeretsz! — Csak így lehettem én Csanádi Andrásné. M ár éj borult a kis kertre, ahol virágok illata szállt, s a kerítő, mámorltó Hold vont díszletet az emlékek köré. — Ángyom, szeretek valakit — mondtam ekkor, s szavaim úgy gördültek cserepes számból, mint zörgő kövek a kiszáradt patakmederben. — Jól teszed, fiam. Hallottad, ugye, a mesémet Én csak annyit tehetek hozzá: ha húz a szived valakihez, száz sátánnal szállj szembe érte, és soha-soha ne engedd el többé! Jóba Tibor
