Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

MŰVELŐDÉS .IRODALOM • MŰVÉSZET

A népdalkörök és parasztkórusok

Kialakult gyakorlat a kórusmozgalomban, hogy minden megyében az arra igényt tartó népzenei együtteseket kétévenkénti minősítéssel „fémjelzi’' a Népművészeti Intézet által kijelölt értékelő bizottság. Hasznos ez a mozgalomnak, mert számon tarthatja, s — ha ugyan fejlettségüknek csak éppen pillanatnyi fokán is — besorolhatja országos nyilvántartásba ezeket a jelek szerint legfejlettebb csoportokat. Az együtesek ezáltal szembesülhetnek az országosan érvényes követelményszintekkel és alkalom nyílik tanácsadásra, szakmai vitára, sőt a rendező szervek eredményeinek megcsillog- tatására is.

minősítésének tapasztalatai

Csaknem negyven együttes — . több mint félezer énekes, vagy hangszeres folklór-zene előadó — lepett pódiumra, előbb márciusban Kiskőrösön, majd áprilisban Bácsalmáson.

Több együttes szingazdaságá- ban, sokoldalúságában gyarapodott. A jelesebb clterazenekarok (melyek számára egyelőre még országos minősítésre nincs lehetőség), sajátos jellegük megtartása mellett, népdaléneklő együttessé is fejlesztették magukat. Így kapott immár országos vfém|el- zést" a három volt citeraegyüttes: a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz együttese, a kiskun- halasi „Szilaj”-együttes, s a kecskeméti Likőripari Vállalat együttese. (Ez utóbbi a bugaciakkal, félegyháziakkal együtt az értékesebb, már jórészt „elsüllyedt” kiskunsági dalok feltámasztására is vállalkozik), A tsz-együttes szép citerahangja, az üzemiek furulyás díszítései, a halasiak clteravlrtuo- zitása, ugyanakkor mindhármuk kísérletező kedve is biztató. Ez utóbbi a tiszakécskelekre jellemző, akik mostanában nagy országos népdalkincsből merítenek. S

miként a csákvárl földművések együttese 1938-ban Kodály Háry Jánosát, ők most a Mátrai képeket „tették le” citerakfsérettel. Másfajta előrelépés a mélykúti Lenin Tsz kórusáé, mely remekül 'kidolgozott, ellentétes szólammozgású, többszólamúságban feldolgozott népdalokat adott elő. A magas fokozat (ezüstkoszorú diploma) elérésével lépett elő a megye legjobb parasztkórusává, a népdalköri rang megtartása mellett. Hasonló emelkedőn jár a kunszentmiklósl Egyetértés Tsz együttese is.

A felhasznált népzenei anyag meglehetősen változó értékű. Könnyen és hamar — akár hónapok alatt — élre törhetnek hát azok az együttesek, amelyek a népzene virágzását területükö.n felfedezik; Szakmár-Résztelek,

Homokmégy, Drágszél, Bátmonos- tor csoportjai, s a Csátaljai Székely Népdalkör. És ide sorolhatjuk a Homokhátság népzenéjét megszólaltató ágasegyháza-sán- dortelepi tanyai együttest is.

Vannak együttesek, melyek laza keretjátékot (fonójelenet, helyi szokás) alkalmaznak-kreálnak,

többnyire dalkincsük kopottabb, töredékesebb mlvoltjának ellensúlyozására. (Jászszentlászló, Szalkszentmárton.) Nem könnyű ezekben a naturális és formális elemektől mentes, de a muzsikálás belső tartalmát mégis erő- sftő megoldások megtalálása, úgy, hogy a produkció a színjátszásszerű mozgásoktól mentes legyen. A közepesen jó, vagy néha kimondottan jó helyi dalanyaggal rendelkező népdalkörök egy része citeraegyüttes és egyéb népi hangszer, vagy tánckompozíció beiktatásával színesíti műsorát. Az előbbi csoportban, melybe főként homokhátsági és Tisza menti együttesek sorolhatók. Nyárlőrlnc és Akasztó együttese szerepel az éten fegyelmezett dalolással, valamint a Üszakécskei AFÉSZ- együttes, a sokoldalú tiszaalpá- riak. a. jó utánpótlású lakltele- kiek, az egyre erősödő kiskun- félegyháziak (Lenin Tsz asszonykórusa).

A pásztorkultúra jelentős mélységeit felszínre hozó bugaciak mögött a fiatalos lendületű orgo- ványiakat láthatjuk, s a mélykúti Alkotmány Tsz kiforrott hangvételű együttesét, a lelkes ladúny- beneieket és apostaglakat. És az immár országosan is helytálló sultszentlmreiket, csengődieket.

Amely tájegységiünkön a clte- ra kevésbé honos, ott kíséret nélkül, vagy csak minimális „rátéttel” énekelnek az együttesek. Kiválnak közülük Sükösd és Nagy- baracska igen gondosan felkészített együttesel: de igen „fölfejlődtek" a kettőből egy kórussá egyesült kerekegyházl dalosok, a tübbfelé kereső 'kisszálláslak, valamint a Dávodi Asszonykórus, a Hercegszántól Piroskontyosok. Külön kell szólni a Kiskőrösi Szlovák Nemzetiségi Népdalkör jól megkomponált műsoráról: nemzetiségi vonatkozású anyag- gyűjtésükkel nagyobb mélységek felé közelítenek immár. Örömmel vettük a több nemzetiségű Bács- bokod jelentkezését, német, délszláv, magyar műsorukkal. Kellemes meglepetés volt az ifjúsági Csiticsala-egyUttes . (kunfehértói nevelőotthon) tiszta, fegyelmezett egyszólamú éneklése, akárcsak a megyei találkozón a mátételkl — Keszthelyi Pál vezette —, úttörők népdalkórusa.

Az értékelő bizottság örömmel állapította meg, hogy a Bács-Kis- kun megyei népzenei együttesek, népdalkörök és kórusok alapvetően tiszta népzenei műsorukkal és kidolgozott előadásokkal érdemelték ki a kapott fokozatokat. Repertoárjuk éppúgy dicsérhető, mint előadásmódjuk színessége, tisztasága. Keresik az új utakat, és figyelik az országos népzenemozgalom eredményeit is. Ameny- nylre lehet, bevonják a fiatalokat, másrészt a „forrás”-nak számító öregeket Ugyanakkor leleménnyel keresik a szomszéd területekre vagy az idők mélységeibe kiköltözött dalokat népzenei anyagot. Műsoraik felépítése is sokat fejlődött: általában jó érzékre, nemegyszer egyenesen formatant kulturáltságra mutat.

Kálmán Lajos

Nyolcvan éve, 1898. április 22-én született Nagy Hondán Fodor Jó* zsef költő, a Nyugat második nemzedékének jelentős alkotója. Fiatalon, szinte az iskolapadból került az I. világháború lövészárkaiba;

1919-ben pedig vöröskatonaként harcolt a Tanácsköztársaságért. Költői kibontakozásával párhuzamosan a húszas-harmincas években bátor, humanista publicisztikákkal szállt szembe az erősödő fasizmussal, később kapcsolatot talált az illegális ikommunista mozgalommal is. A felszabadulás után az irodalmi élet egyik lelkes szervezője, vezető egyénisége volt. Az ötvenes évek kiszoritottsága után 1957- től ismét aktív szervezője volt az újjászülető irodalmi életnek egészen haláláig, 1972-ig.

Fodor Józsefre emlékezünk

Éber intellektussal élte át — a vele egyidős, kortárs írók legjobbjaihoz 'hasonlóan — századunk történelmének felemelő és megrázó eseményeit, forradalmi reményeit és tragikus fordulatait.

Tudatos erkölcsi eltökéltséggel vállalta az írástudó klasszikus szerepét, a költő hivatását: az „Eszmény és az Ember szolgálatát”. Korai verseit a haladó eszmékért és hagyományokért hevü- lő lelkesedés 'hatotta át. Az átélt történelmi viharok következtében hangjában hol az életöröm ódái zengése erősödött fel. hol a kétely. a valóságra való keserű rá- ébredés, de a tragikus életérzés és kiábrándulás ellenére mindvégig kitartott eszmél mellett; költészete hitvallás és kiállás az emberi kultúráért és szabadságért. Fodor József harcos humanizmusa. metaforák gazdagságából épülő modern, egyéni költői nyelve.- fi - lozóflkus látásmódja nagy hatást gyakorolt a harmincas-negyvenes évek magyar költészetére.

A hatvanas években ismét gazdagon kivirágzóit költészete. Öregkori verseiben az emberi létezés és elmúlás zaklató és felemelő kérdéseire keres választ, s az ódái szárnyalást elmélyülő gondolatiság hitelesíti a bölcsesség szózataivá.

FODOR JÓZSEF:

Kénytelen számadás

FODOR ANDRÁS ÚJ KÖTETÉRŐL

Gyötrelem és, bizakodás

A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában a közelmúltban látott napvilágot a Kecskeméten jól Ismert, a homoki tájhoz, az itteni városi és tanyai emberekhez egyaránt szoros szálakkal kötődő Fodor András legújabb — immár tizedik — verses- kötete. Ha a József Attila életét és életművét taglaló könyvét, a Sztravinszkij-monográfláját. vaskos műíordításkötetét, s az ugyancsak könyv alakban is megjelentetett tanulmányait, valamint megszámlál- hut'itJan előadásait és irodalmi-közéleti tevékenységeit is ide soroljuk, akkor feleslegessé válik a bl- zonygutasa annak, hogy Fodor élete, pályája ritka gazdagságú.

A lentieket azért kellett előrebocsátani, mert az úi kötetében — a címe: A bábu vére — mindez ismét bizonyítva látszik. Vagyis: a közölt költeményekből egy olyan Intellektuális — mélyen töprengő, messzire néző, tágabb összefüggéseket kereső, s találó lírikus arca rajzolódik ki az olvasó előtt, akit mindenhez — földhöz, hazáihoz, ismert és ismeretlen tájakhoz, idegenekhez és rokonokhoz, barátokhoz —, általában az élethez „szívbéll”. sokféleképpen átélt kötelék fűz tartósan, eltéphetetlen erősséggel.

Joggal írta róla Vas István, hogy nélküle szegényebb lenne a magyar költészet. S tegyük hozzá, mindjárt: sokoldalú élete, s változatos műfajú munkássága nélkül a felszabadulást követő1 évtizedek magyar művelődésügye is szegényebb volna. „Befelé parázsló lírája” — Rónay György szavaival — sorjázó köteteinek lapjain egyre érettebbé válik, egyre inkább súlyosodik és kiteljesedik.

Legújabb kötetében súlyos szavakat, mondatokat olvashatunk az emberi élet-valóságról, mely oly mélyen és sokféleképpen foglalkoztatja ót. Gond, gyötrelem, vesztett öröm, panasz, aggódás: megannyi ok a felfokozott töprengésre. Akinek a bokrok, fák, meg a „hegyre hasaló felhők” a társai, akinek a családi kötelék, a szerelem és a barátság nemcsak mindennapi, megszokott valóság, de éltető erő, éleleiem, az „vállalt kötelékek” között is. naponta újra és újra saját igazáért megharcotva-meg- szenvedve is hisz „a szó bűvöletében” — abban, hogy a költő „munkája”, tette nem felesleges. A gyötrelem mellett így kap hangot soraiban a megszenvedett. bizakodás is.

Különös kettősség tapintható ki Fodor András legújabb kötetének mindvégig elgondolkoztató — és sokszor érzelmeket felkavaró — szép költeményeiben. Egyrészt a napjait körülfogó valóság egyszerű eseményeit tárgyait tárja olvasói elé, megejtő egyszerűséggel: ahogy nézelődik a hajón, az utcán, Ahogyan egy vonat indulására vár, másrészt arról tudósít, hogy elkapja őt. magával ragadja a „mozgó végtelen", a „lóduló sebesség”, a „győztes rohanás”, hogy a „táguló tér”, az „égi geometria”, otthont kínáló környezetében „az éj csillagpora” szépítse perceit Az egyszerű — ha úgy tetszik: „hétköznapi" — költői képék nála kozmikus képekkel váltakoznak; legtöbbször egyetlen versen belül is.

Fodor András legtöbb veméből világosan kitetszik, hogy igenll és igényli a meghitt emberi kapcsolatokat. Egymás megismerését éppúgy, mint az egymásért való kiállást küzdést, áldozatvállalást. Találóan írja egyik szép versében, hogy „emberi erő munkálkodik még a csillagokban is”. Amikor tehát -- amint mondja — „árad a lét", azt vallja a ködő. hogy a hite — a hitünk — állhatatos. Legújabb. szép kötetének hatvanhárom verséből az átélt gondok, gyötrelmek mellett talán leginkább ez kap igazi lírai megfogalmazást

Varga Mihály

BERTÓK LÁSZLÓ:

Anyámmal járja

Lábasok fazekak tálak irányában hazatalálok poharak bugyogós korsók yXjtWtSF vissza a sorsot , nsdäis hízik a rokkafa kontya anyámmal járja a konyha rétesek kocsonyák krumplik illata utcára ugrik kenyerek kalácsok kelnek szivemből dobog az ünnep kanalak kések és villák lebbentik arcotok fodrát húzza a terített asztal barlangi mozdulatokkal szavára keringtek sorban akikkel elbújdokoltam reá a sisakban Járók a hittel harmonlkázók reá kik utamba aknát s reá kik kezüket adták szervei és szervetlen ropja forog az egyetlen konyha keserű levéből édes édesből keserűvé lesz de anyám teszi a dolgát nem kérdi cirkusz vagy ország földgömb vagy tejút csak sorsom zúgatja körben az orsón lábosban fazékban tálban atomok forgatagában tüzugrást váró porondon de otthon de otthon de otthon.

ja

Í3

• Diószegi Balázs: Beszélgető parasztok.

Túl sokhoz van itt vélt közöd, mi ferde.

Vagy éppen rossz: jobb volna tán nyugodnod. Mint lesni, vénen, bőszen, mi van itt-ott.

S azon dühödni, mit tesz annyi kerge;

Mert ha elkezdenéd, bizony nevetve S bőgve lehetne bőven iszonyodnod A múlton, máig. a még le se forgott Történelmen átl Hát csak jól ügyelj tel

Lásd be: szavaddal hiába riasztasz —

Óvd meg hát elméd,' a még eddig épet,

Hisz avval, hogy magad őrjöngve téped,

' Nem változtat semmit a dolgon itt az —

Sőt jtöffed a rossz, mégjobban virítva.

Hacsak mennykővel tölt szókkal nem Írhatsz: Hogy reszkessen az ordináré kis gaz —

S a nagy, ki bolygónkat vérbe borítja.

Zöldelljetek növények

Zöldelljetek, növények, fedjetek be Mindent, amit a tegnap itt hagyott.

Gazt és lomot — s hintsetek el helyette Bibor, arany s hó virág-csillagot:

S még ott is, hol kiélt, unt régi termés Iszonyit, mint rút kísérteti váz,

Nőjön virág s virág, míg benne elvész.

Mi volt, s friss kél helyén, száz s újra száz.

Növények, virágok, lm, mind újulnak!

El, hulladék, nyomorult ronda foltok.

Emléke is vesszen sok-szennyü múltnak!

Már a fényes vizek nyilt torka boldog,

Hogy börtönük tűnt és csúf téli-gond-nyom. (Hogy táncolt, mint vonult le mind a dombon!)

Juhászok, étkek

lUlár kiserkedt a fű, csalogató-zölden várta a nyájat Ki is hajtottak szaporán a kiskun juhászok.

Végigjárva-ballag- va a pusztaságot, itt is, ott is felbukkantak. Ki családostól, ki magányosan, egy-két bojtárral végezte a teendőit őrizte a juhokat.

Aki még nem látta a kiskunsági gazdaasszonyt amint nagy gonddal, a világ sorjától teljes elvonat- kozásban gyúrja a mindennapi tésztáját a legközönségesebb leveshez, az nem is tudja, hogy a pásztorembernek az evés milyen szertartás, ami a tésztagyúrásnál kezdődik.

Gyúrnak egy jó levél tojásos tésztát jó keményre hagyják. Bőven pergelnek sós szalonnát. Mikor szép vékony a tészta, megöntözik pergelt szalonna zsírjával, s az sem baj, ha néhány szem tepertő is ráhull. Aztán tört borssal is meghintik, tapintatosvékony hintéssel. Iznyire elvagdalják. Közben egy kaszt.ronyiba vizet tesznek, bele sót és borsot Tepertővel együtt öntik rá a zsírt és főzik.

liláitok, ízek szállnak a levegőben, enyhén zubog a víz. Bele a tésztát, s már szállnak fölfelé illatos gyöngyözések. _Egy-két röpke pillanat alatt megfő a táskaleves.

A levest hagyományszerűen kanalazzák, mert elfogyasztása még a megfőzésénél is nagyobb tudomány, szebb szertartás, megbonthatatlan tradíció- tisztelet. A kanalat csendes méltósággal fogják kézbe. A bemerítés olyan előírásos Ugybuzgalommal történik, mintha a hagyományos faeszköz valami szent forrásba merülne. A pásztorember egyszerű lassú dsággal, folyamatos rendben, csöndes ütemezésben kanalazza ki az elébe tett levest

S milyen izgalmas a nyáj mellől nézni, ahogyan a pásztorfeleség előveszi a patyolatfehér lisztet és sárga tojással keményre összegyúrja. Leterít egy fehér vászonkendőt viszi a reszelőt. Rézsűt állítja és a tésztát le-fel tolja rajta. Alig érezhető hebegéssel. halk siránkozással vágódik szét apró szilánkokra a tészta. Most szikkadniuk kell a kis darabkáknak. Ezalatt történik meg a szakszerűség határozott eleganciájával a kr urnpl ihám ozás. Rövid idó alatt is szükséges keménységűre szikkad a tészta. A gazdaasszony forró zsírra teszi, kavarja, keveri. Ámulhat rajta a szem. hogyan bámul, s a barnaságból áthajlik szép pirosra. Aztán bele a krumplit, meg kis vizet alája. s a bogrács kávájával szép nyugodtan rázni-fonddbani. míg csak el nem készül.

S amikor a pásztor nem ér rá megvárni a főzést, vagy messzebb megy a nyájjal, inkább felmegy a padlásra, s a tölgygerendák alól nagy és hosszadalmas szemlélődés utáni, minden darabot sorra véve, megszemlélgetve, megtapogatva, szagolgatva levág egy darab szalonnát, fontos lassúsággal, gondos rátartisággal, csaknem büszke öntudat* tál, önelégült örömmel, hogy még ilyen is van.

Persze, ennék megint más a stílusa. Ehhez nemcsak gyomor kell és csattogó fogsor, de szív is. Netn a pillanatnak túlzottan örülő falási öröm, hanem a falatozás.

Amikor a nyáj pihen, a pásztor akkor veszi elő tarisznyájából a kenyeret Nyugalmasan, majdnem mélán ráteszi a szalonnát Illemttanár nézi úgy körül a legújabb növendékét mint ő az ujjai között megforgatott darabot Vékonyából. szárazából, avagy vastagabb, zsírosabb részéből kiszemel magának foghegyre valót, kiszámított méltóságos mozdulattal levágja. Mielőtt még enni kezdené, jön a legügyesebb és «Hg eltanulható bravúr.

Bal keze hüvelyk- és mutatóujja közé fogja a szalonnát, hogy a bőre a mutató felé essék. Felüliére kenyérhéjat tesz — hogy hüvelykje zsíros ne legyen — és a két ujja rögtön össze is fogja. De így feladat nélkül marad a közép-, gyűrűs- és kisujj. Mi az ő feladatuk? Nekik kell ugyanerre a bal tenyérre még odaszorítaniuk a szalonna mögé fogott kenyeret éspedig jócskányit, bőkezűbben vágottat mert a kenyeret nem illik kétszer vágni, annak elégnek kell lennie az evés egész szertartása alatt, csak a szalonnából szabad, lehet, vagy kell Is kétszer szelni.

Ekkor a jobb kézbe fogott 6ícsakkal szél egy szelet kenyeret, egy szelet szalonnát és rögtön utána kezdheti szép lassan, nagyon is> tempósan szerepét — csámcsog ás nélkül! — a csontkemény fogsor.

Vásárhelyi István