Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-02 / 78. szám

1918. április 8. • PETŐFI NÉPE • Könyvsátor az áruházban • Szabó István (balról) a vásárlói között, (Tóth Sándor felvétele.) Ha Kecskeméten valaki elmegy az Alföld Áruházba, a tágas föld­szinti előtérben belebotlik egyes napokon egy tetszetős, kicsi könyvsátorba. S mivel a szép kül­sejű könyvek kedvesen eléje „to­lakodnak", hát mit tehet az Il­lető? Megáll, nézegeti a kiadvá­nyokat, válogat — és esetleg vá­sárol Is, mielőtt tovább menne, eredeti célja felé. □ □ □ Leginkább Ideológiai, politikai műveltet lehet Itt látni olyan­kor, amikor Szabó István nyug­díjas, a pártalapszervezet terjesz­tő propagandistája kirakja az új Kossuth-kiadványokat: hadd }ás- sa. aki éppen Itt megy el, válo­gasson csak kedvére, aki ezen a helyent várakozik. 6 Ilyenkor alig van olyan perc, amikor ne jepne pé^előd$. ember, többször, kapott dicséretet, elis­merést. □ □ □ A keresgélők közül hárman vallanak arról, hogy miért Is ál­lottak meg e kicsi könyv­árusító hely előtt. Egy diáklányt — Csak úgy elmentem Itt, De ha könyvet látok, nem bírom ki, hogy ne álljak meg, legalább egv percre. Főleg a lexikonok ér­dekelnek S egy szakmunkás: — Ez n kiskerttulajdonosoknak szóló könyv nekem Jól jött. Ilyet kerestem éppen. Jó, hogy így „be­lebotlottam”. Az egyik tanítónő meg ezt mond- ia: — En rendszeresen veszek könyvet. De most külön gondban voltam: mit vegyek apámnak névnapjára? Hát Itt megtaláltam azt, ami őt 'bizonyára érdekli. Fiatal és idős. Diák és munkás, meg háziasszony, kismama, Jön­nek, megállnak, s egyszeregy­szer kérdeznek valamit a látot­takkal kapcsolatban. Pista bácsi meg kedvesen válaszolgat. Pél­dául ilyeneket mond, lenyűgöző közvetlenséggel: „Ezt nézze: ebből sok mindent megtud a világról." „Nézze csak:, ha elkezdi, nem tudja letenni, amíg végig nem olvassa.” „Ez a kis könyv sokszor olyan, ha kéznél van, mint egy orvos.” „A Szülők kislexikona ez. Hasz­nos a csalódban, higgye el 1” Min­denkihez van néhány kedves, ba­rátságos szava, mondata, aki megáll a könyvek előtt. Nyilván ez is okozza, hogy fogynak a kö­zönségnek szánt kötetek, rend­szeresen. ’ Ezért Szabó István már □ □ □ Mit is tehetnénk hozzá a fen­tiekhez? Legfeljebb azt, hogy di­cséretes a módszer. Az, hogy az Alföld Aruház vezetői lehetőséget nyújtanak a terjesztő propagan­distának ahhoz, hogy szép és nyugodt környezetben végezhesse a munkáját. S azt még, hogy ha itt — és a kecskeméti „Szivár­vány”, valamint a bajai „Bácska” áruházban — a politikai mű­veknek ez a forgalmazása bevált módszer lett napjainkra, akkor nem lehetne — nem kellene? — esetleg tágítani a kört? Nem len­ne esetleg célravezető más, ha­sonlóan forgalmas helyen alkal­mazni ezt, ha van rá vállalkozó? Mert bizonyára van. Varga Mihály KECSKEMÉTI? SZEGEDI? Ingázó pszichológus A József Attila Tudományegyetemen tanító dr. Zakar Andrást bemutatnám a Bács-Kiskun megyéből elszármazott jelesekről készülő sorozatban. A fiatal pszichológus változatlanul kecskemétinek vallja magát. Itt lakik, ide kötődik tudományos és közéleti tevé­kenysége. FILMJEGYZET K. O. A hetet is a megyeszékhelyen működő gyermekvédő otthonban kezdi. Elsősorban az ő megálla­pításai, tanácsai alapján döntik el, hogy hóvá kerülnek az állami gondozásba vett fiúk, lányok, Megnyugtató lelkiismeretességgel végzi munkáját. Reménytelennek látszó esetekben is sikerült jóra fordítani elromlott sorsokat. Oly- kor szinte a lehetetlent kell meg­próbálnak. Egyre több a lelki sérült, fogyatékos értelmű, a fej­lődésben visszamaradt gyermek. A tavalyi iskolaérettségi vizsgá­latoknál minden második állami gondozott elmaradt a legcseké­lyebb követelményektől, A palyalrányulást befolyásoló tényezők vizsgálatával kezdte szakirodalmi munkásságát. Meg­figyeléseit, következtetéseit elő­ször bölcsészdoktori dolgozatában összegezte. Azóta mintegy har­minc értekezése, fontosabb cikke jelent meg. A serdülőkorúul«, munkára való' beállítódásának kapcsolatos vizsgálatairól egye­bek között a Népszabadságban, a Pályaválasztási Tanácsadás, a Magyar Pedagógia a Magyar Pszichológiai Szemle, a Magyar Pedagógiai Szemle hasábjain szá­molt be. Néhány tanulmánya a Szegedi József Attila Tudomány- egyetem kiadványaiban olvasha­tó. Szívesen közük írásait külföl­di szakfolyóiratok is. Legutóbb egy svájci, német—francia nyel­vű pszichológiai szemle adta ki egy dolgozatát. Valamennyi fontos, közérdekű ügyben segíti a tájékozódást, az előrehaladást, Adatokkal bizo­nyítja, hogy a pályaválasztásnál máig túlságosan sok az esetle­gesség, a véletlen, az ösztönösség. Újabban a nevelési eredmények mérésének és értékelésének a le­hetőségei foglalkoztatják. Figye­lemre méltó megfigyeléseket kö­zölt egy-egy tanulócsoport maga­tartásáról, társadalomlélektani kérdéseiről. Az emberi személyiség vizsgála­ta, feltárása számára a harmo­nikusabb egyéni és társadalmi lét kialakításának az eszköze. Meg­győződése: jobban élnénk, többet' termelnénk, kevesebbet1 civakod­nánk, ha jobban ismernénk, na­gyobb tiszteletben tartanánk a lélektan, a pedagógia törvénysze­rűségeit. Munkája során sűrűn tapasztalhatja, hogy a tudatlan­ság milyen sok lelki sérülést okoz. Olyan emberek vezetnek kisebb-nagyobb közösséget, akik­nek fogalmuk sincs az emberi természet törvényszerűségeiről. Elfoglaltsága ellenére immár második körforgásban vállalta a titkári tisztet a TIT megyei pe­dagógiai-pszichológiai szakosztá­lyában. Van dolga bőven! Keres magának feladatot az adódókon kívül is! Évek óta ezekben a tárgykörökben kérnek legtöbb előadást, ők a legkezdeményezőb- bek. A választmány összehangolt tevékenységét példaként emlege­tik. Valamennyien jó pedagógu­sok, gyakorlott közművelők. Csak így érhet el a Fischer István el­nök, dr, Zakar András titkár irá­nyításával működő pedagógiai­pszichológiai szakosztály ilyen eredményeket. Tudását, szervezőkészségét munkahelyén többféleképpen gyü­mölcsözted. Oktat, vizsgáztat, az egyik pártcsoport vezetője, segíti az egyetemi KISZ-tevékenységet. Beválasztották a felsőoktatási in­tézmény külügyi bizottságába. Tartott előadásokat a Német Demokratikus Köztársaságban, részt vesz nemzetközi kutatások­ban. Időnként Budapestre is hivata­los: tagja egy akadémiai bizott­ságnak és a TIT országos peda­gógiai-pszichológiai választmá­nyának. Rövidesen befejezi kandidátusi értekezését. Harmincéves mind­össze. Marad-e Kecskeméten? Jó len­ne minél tovább Ideragasztani a kecskeméti—szegedi dr. Zakar Andrást. Nagyon hiányozna, ha növekvő szakmai tekintélye „el­húzná" a megyéből. Heltal Nándor Egyidöben divatos témá­ja volt a filmgyártás­nak a sport. Legtöbbször a sportoló és a társadalom, vagy egy szü- ke bb közös­ség konflik­tusa állott a középpont­ban. E filmek között akadt egy néhány felejthetetle­nül érdekes, művészi szín­vonalú is. Kényt Ta­más K. O. című filmje is a sport berkeibe kalauzolja a né­zőt, Müller Péter forgatókönyve talpraesett, fordulatos, egyszerű és világos meséjű, látványokban bővelkedő filmmel ajándékozta meg a mozilátogató közönséget. A téma rendkívül egyszerű. Két fiatal sportolóról szól. Az egyi­ket. aki jó ideje szép teljesítmé­nyeket mutat fel. szárnyára vet­te a hír, valódi sikeres ember. A másik az a fajta megszállott­ja az ökölvívásnak, aki hatalmas akaratereje ellenére sem tud igazán felvergődni az élvonalba, bár tehetsége és kitartása is len­ne hozzá. Az már a forgató- könyv konfliktust teremtő önké­nye, hogy éppen a barátból lett „NEVELÖMUNKÁNKBÓL” Módszertani kiadvány Baján Nevelőmunkánkból — ezt a címet viseli a Bajai Városi Ta­nács művelődésügyi osztályának a közelmúltban megjelent mód­szertani kiadványa, amelynek szerkesztői bepillantást kívánnak adni az alsófokú oktatási intéz­mények életébe. „A város pedagógus társadal­ma több-kevesebb ismeretet sze­rez az Országos "szákmái törek- ‘ vésekről, irányzatokról, A kívá­natosnál viszont kevesebbet tud­nak egymásról, egy-egy iskola életéről, a sikerekről és gondok­ról. .. Ez az ismerétszegénység nem érdektelenségből fakad, a probléma Inkább az, hogy a kol­légák jórészt csak utólag érte­sülnek egy-egy érdekes kezdemé­nyezésről, kísérletről vagy ku­darcról ...” — írja dr. Molnár János a kiadvány bevezetőjében. A tájékoztató jó célt szolgál, egységes képet ad a város okta­tásügyéről A cikkék szerzői gya­korló pedagógusok, írásaikkal egy­mást kívánják tájékoztatni mód­szereikről, elveikről, gyakorlata­ikról Az első „beszámoló-csokor” a tavaszi forradalmi ifjúsági napok Időszakában, az ünnepi rendez­vények és az ezzel kapcsolatos nevelési feladatok témakörében született. A József Attila és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola úttörővezetői számoltak be másutt is hasznosítható kezdeményezé­seikről A Kállai Éva Ének-Zenei Iskola cikkóríja a tanulók' tartal­mas országjáró kirándulásáról ad számot, a felsővárosi tanintézet­ből pedig a tudatos tervezés fon­tosságát bizonyító módszertani útmutatót közölnek a kiadvány szerkesztői. A sokrétű tematikus összeállítást a Nagy Októberi Szó. etatista Forradalom alkalmából a Központi Általános Iskola által szervezett változatos rendezvény- sorozat értékelése zárja. A tájékoztató „Mozaik” rova­tában a pályakezdés közérzetéről számol be egy fiatal pedagógus, cikket közölnek a „gyere te is — csináld te is” mozgalomról és a testedzésről. A Dózsa György Ál­talános Iskola történetének fel­kutatása nyomán előkerült egy 1810-ben élt egykori tanító kér­dőíve; az érdekes dokumentumot is közreadják. A módszertani kiadványt peda­gógiai szempontból hasznos és érdekes közlemények, rövid tu­dósítások és egy ügyesen szer­kesztett, iskolai ünnepélyek ren­dezéséhez használható ajánló iro­dalmi jegyzék zárja. rivális, az előbb említett sikeres sportoló ütötte el eddig is a győ­zelemtől, Az örök második nem nyugszik bele helyzetébe, és a döntő mérkőzésen végül is jobb­nak bizonyul. Csakhogy egyszer jónak lenni még nem elegendő a pontozóbírók szemében. Ők mindenképpen biztosra akarnak menni, ezért a gyengébben sze­replő, de bevált favoritot mond­ják ki győztesnek. A téma kidolgozása hiteles, va- lószerü és az apró eseményekből összetevődő cselekményvonal te­le van finom humorral, apró emberi megfigyelésekből adódó díszítményekkel, amelyek valójá­ban hitelessé teszik mind a me­sét, mind pedig azt a társadalmi környezetet, amelyben az esemé­nyek lezajlanak. Hányt Tamás szinészvezetési módszereit, finom humorát már megismertük egyik korábbi al­kotásából, Nagyon sokan emlé­keznek még a Legenda a vona­ton atmoszférateremtő erényeire, az ábrázolás apró megfigyelése­ken alapuló hitelesítő erejére. Jól válogatta össze a filmjében is a szereplőket. Két olyan fiatal művész tehetsége fémjelzi az al­kotást, mint a Juhász Jácinté és Cserhalmi Györgyé. Játékuk ízei, színei sokáig a néző emlékezeté­ben maradnak és azt sem lehet elfeledni nekik, hogy az esemé­nyek fordulópontját jelentő nagy meccsen el tudják hitetni a né­zővel, hogy van tétje a mérkő­zésnek. Mind a ketten frissen szerzett ökölvívó tudományukat könnyű szerepüket. A rendező akkor is biztosra ment, amikor Inké Lászlót bízta meg á tréner szerepével, „Kaja bácsi humora” őszinte természetessége, nagyon sok, egyébként szürke jelentet kiemel a homályból. Nagy örö­münkre szolgál, hogy ezúttal szokásos színészi manirjait is fiókba rejti. Alakítása jól egyé­nitett, visszafogottan természetes. De dicsérni lehet a többieket is, elsősorban Bencze Ferencet (de ritkán szerepeli), aki az egykori sikeres boxbajnokból. munkás­sportolóból szénfuvarossá vedlett apát játssza. Örömet okoz a nézőnek az is, hogy miközben a történet bo­nyolódik, nagyon sok apró igaz­ságot mond ki a forgatókönyv a sport és a társadalom viszonyá­ról, a sportvezetésről, melyek­nek a továbbgondolása a néző feladata. Cs. L. MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (27.) Nem érzett ellenállást, így rögtön el is szaladt a kocsihoz az ütőkért. A kezdeményezés, a te­vékenység, az ütők, az új játé­kosok bevonása bizonyos meg­nyugvással töltötte el. Ferencnek semmi kedve nem volt a fiata­loknak valami szerelmi bonyodal­maiba, veszekedésébe beavatkoz­ni. Törjék csak a fejüket az asz- szonyok. Különösen a saját fia kétségtelen gyámoltalansága ide­gesítette. Bár némileg az is, hogy úgy látta, egyelőre csak Gitta avatkozott bele a dologba. Mari kihúzza magát. Hát ha ő olyan kényelmes, akkor én mi­nek nyugtalankodjam... Beállt Guszti és Lajos, így egyelőre a páros mérkőzés sza­bályainak a kidolgozásába-meg- vitatásába merültek. — Szegény Tiborkám — vi­gasztalta Gitta a fiút —. nem valamilyen hülyóskedést értettél félre? Ez a Kati olyan éretlenül tud néha viselkedni. Hiszen töb­bek között éppen azért örültem meg annyira neked, mert' azt reméltem, hogy te majd okosan kihozod belőle a valójában ben­ne szunnyadó jó vonásokat... hiszen olyan jóindulatú külön­ben ... és téged nagyon szeret. Ebben bizonytalan volt egy kicsit, hogy hivatkozhat-e éppen most erre, hogy Kati mennyire szereti Tibort, de végül úgy ítél­te. hogy meg kell kockáztatnia. Nem éppen a legjobban sike­rült Tibor még buzgóbban bugybo­rékoló zokogásba esett; ebből Gittának be kellett látnia, hogy már maga e felderítés is össze­tettebb művelet, és főleg a lá­nyával való eszmecserére van először szükség. — Ülj le Tiborkám, itt a ház mellett a jó kis napocskára, én meg előveszem Katit, kiszedem belőle, hogy mi van itt, remélem idejön hozzád bocsánatot kérni. Tibor nem hitte, hogy Kati bo­csánatot fog kérni, de azt sem tudta elképzelni, hogy ha netán Kati mégis bocsánatot kér, akkor ő valóban megbocsáthat. Egyálta­lán a lehető legkilátástalanabb- nak látta a helyzetet, de nem te­hetett mást, szót fogadott Gittá­nak és letelepedett a csónakház sarkán egy zsámolyul szolgáló fa­tönkre, mártírként nézett az ég kékjébe és sűrűn sóhajtozott. 30. Gitta határozottan odament a lányához, magával vonta a part felé, közben illően szólva Mari­nak, hogy: — Bocsáss meg! — Amire Mari csak karja széttárá- sávtal válaszolt. Kati nem nagyon akart menni, húzatta magát, de aztán belátván, hogy előbb-utóbb mégis meg kell az anyjával be­szélnie a dolgot, végül is hagyta magát, elment vele. A nedves fövenyen sétáltak, a lehető legtávolabb Kláritól és egymásra éppen dühösen vizet csapkodó gyermekeitől. Ez a lát­vány mindenki számára meg­nyugtatónak látszott. Azt a be­nyomást kelthette, hogy bármi történt is, az ügy valószínűen leg­lényegesebb szereplője most már a felnőtt bölcsesség kétségkívül legilletékesebb képviselőjével, sa­ját anyjával tárgyal, s ez a tény mindenki mást felment bármifé­le cselekvési kényszer, vagy a cselekvés elmulasztása miatt ké­nyei metlenségi érzés alól. Mindenki más, vagyis a felnőtt férfiakat, akik semmiféle hajlan­dóságot nem éreztek arra, hogy bonyolultnak látszó lelki dolgok­ba avatkozzanak bele. Barnának csak arra volt gondja, hogy az éppen felállt páros tollaslabda- játékban Lajos legyen a párja, akit eleve ügyesebbnek ítélt; na meg Gusztival azért mégsem akart egy párban játszani. Laci a víz színén szintén észre­vette. hogv anya és leánya a fö­venyen «sétálnak, s ez valahogy arra indította, hogy lassan meg­közelítse a oartot. oersze a telek másik oldalán, Klári és gyerme­kei felől. Még Tibor is a fatönkön bizo­nyos megnyugvással fogta fel Gitta és Kati eszmecseréjét. Volt a lelkében egy olyan sarok, mely­ben valami remény éledezett, hogy az anya jobb belátásra bírja lányát, megtérésre, bűnbánatra, és szerelméhez való visszatérésre ösztönzi. Közben azonban lelke másik sarkában konokul csak gyűltek az ellenállás, a düh, sőt a bosszú elemei; a két sarok kö­zött a tisztázatlanság és állásfog- lalás-'hiány gyötrelme vonaglott. — Meg vagy őrülve, lányom?! Az eljegyzésed napján kell soha­sem látott fiúkkal csókolóznod? — kezdte Gitta Katival a hely­zet mély elemzését. — Mit csináljak? — kérdezte Kati. — Nem tehetek róla. Meg­csókolt. Gitta Máris új elemet látott felcsillanni, ami talán más meg­világításba helyezi az egész dol­got. — Akaratod ellenére? — kér­dezte feszült várakozással. — Akaratom... volt is nekem, akkor akaratom... Gitta bele tudta magát képzel­ni Kati helyébe, átérezte, hogy van olyan pillanat, amikor egy nőt elönt a forróság. és nem ké­pes ellenállni, még ha akar, ak­kor sem. Ám akart-e Kati? — Dehát nem vetted észre... nem számítottál arra. hogy jön valaki... és éppen Tibor? Hogy ilyen hülye hogy lehetsz? — Drága anyám — állt meg Kati, akinek nem volt kedve a terméketlen lelkifurdaláshoz —, ilyet szültél, ilyet neveltél, ilyen vagyok! Gitta belátta, hogy most már késő belefogni olyan célú neve­lésbe, mely hasonló helyzetekre felvértezze a lányát. Megkérdez­te, amit a leglényegesebbnek tar­tott: — Akkor most egyre válaszolj nekem: akarod ezt a házasságot Tiborral, vagy nem akarod? Mert szerintem nagyon gyorsan meg kell találni a megfelelő bocsánat­kérési és kibéküiési módot és formulát. — Hogy a francba találjak ki valamit, amikor egyszerűen be­lénk bukott, amikor csókolóz- tunk.„? I — Szóval nem is megcsókolt, hanem csókolóztatok... ez nem pontosan ugyanaz. — Hát nem... — sóhajtott Ka­ti.' Azért is, hogy az anyja ebben az egy dologban lásson már vég­re tisztán... ha már segíteni akar. Szóval nem megcsókolták, hanem... szóval ő is benne volt abban a csókban.. Csákban? Majd szétrágták egymás száját. Bűnbánatába kellemes 'borzongás keveredett... De a fene egye meg a gazembert, csókolni tud, aztán meg azt mondja, hogy csak olyan jutalompuszi volt... Leg­alább abban lenne egészen biztos, hogy ez nem csak egy olyan idétlen lovagiassági gesztus volt-e, a védekezés önkéntelen reflexe?... Vagy a tudatos me­nekülés, a kitárolás az egészből, ami a menyasszonynak is szólt, nemcsak a vőlegénynek...? ' — Szegény gyerek, nagyon ösz- sze van törve — mondta Gitta, s látszott is a tekintetén a részvét —, bizisten inkább őt sajnálom, mint téged... Kati nem látta célját, hogy na­gyobb részt kívánjon anyja saj­nálatából. Ráhagyta, várta, hogy mi lesz. — Terád csak haragudni tudok. Legalább ne ezen a napon csi­náltad volna... megáll az em­ber esze... Mi a nyavalyát is kellene neki mondani? Pillanat­nyi elmezavar. Dehát erre azt mondhatja, hogy ilyen pillanatnyi elmezavar eszerint akármikor megtörténhet veled... — Hát... — sóhajtott Kati. Gitta csak nézett rá. Most mit hát... hogy valóban mondhatja? Vagy azért hát, mert valóban akármikor megtörténhet? — Nagymama az oka minden­nek! — kapta fel fejét Kati vá­ratlan ötlettel. — Te aztán tényleg nem vagy normális!... Hogy-hogy nagy­mama? — Ngymama, igen — kapott Kati a saját ötletén —, ő hívta fel rá a figyelmemet. ö mondta, hogy Laci neki sokkal jobban tetszik... Hogy máért nem őt választom? Hogy ha tudnám, mennyivel jobb egy ilyen izmos barnával... szóval mennyivel jobb, mint egy olyan hóira... igenis, azt mondta: hóka! — És te elhitted, szót fogadtál, és a karjaiba vetetted magad. És most akkor cseréltél vagy mi?... Mert ha néked is jobb, és ő is benne 'van, akkor más, akkor egészen más, mintha csak egy kellemetlen pillanatban elkövetett csók... (Folytatása következik,i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents