Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

1978. március 10. • PETŐFI NÉPE • 5 A félegyházi Börtönmúzeum • Ilyen szégyenpadokon pálcázták meg a bűnösöket. Magyarországon külön mú­zeum őrzi azokat az emlékeket, amelyek az egymást követő év­századok börtöneiből maradtak fenn. Úgy is hívják ezt az intéz­ményt, hogy börtönmúzeum, és ahol helyet kapott — a Kiskun kerület Kiskunfélegyházán álló egykori székháza mögött — az az épület is börtön volt. 1951-ben nyílt meg ez a bör­tönmúzeum, mégpedig igen gaz­dag anyaggal. A budapesti Gyűj- tóíögház egykori igazgatója. Váj­ná Károly már 1910-től szervezte azt az Országos Eörtönügyi Mú­zeumot, amely aztán fél évszá­zaddal később az érdeklődők szá­mára is láthatóvá vált. A bejáratnál látható a neveze­tes történelmi munka. Werbőczi • Kivégzőpallos és kivégzőszek. Háttérben a Martinovics-féle ösz- szeesküvés áldozatainak nevei — sárkánytorokból feltörő lángnyel­vekre írva. Hármaskönyve —, amely mint köztudott, a korabeli jogszokáso­kat rögzítette a bíráskodás egy­öntetűsége végett. Azután a föld­szinti termek fenyítő eszközeit ismerhetjük meg. Fenyíteni ré­gebben annyit jelentett, mint — elrettenteni: szégyent hozni vala­kire a nagy nyilvánosság előtt. Ezért hát szégyenpadra kötözték az arra ítéltet; szégyengolyókkal gátolták meg mozgását; nyak-, és lábkalodákba zárták; megkorbá­csolták, megvesszőzték. vagy fe- nyítőlapáttal elpáholták ... Mindezek a — javarészt közép­kori — fenyítő eszközök szép számmal sorakoznak a börtönmú­zeum földszinti termeiben. És ugyancsak ott tátong az a vas­ráccsal fedett nyílás is, amely • A sölétzárka bejárata. (Csöngei István felvételei—KS) a szigorúbban megbüntetettek őr­zésére szolgáló sötétzárkába ve­zetett. (Mivel a félegyházi „töm- löcz”-ben főképp a múlt századi betyárvilág idején volt nagy a forgalom, elsősorban a lókötő és marharabló szegénylegények kerültek a sötétzárka dohos szal­májára. Köztük a Szeged kör­nyékét leginkább rettegésben tar­tó Tombácz és Veszelka famíliák pandúrkézre került tagjai.) Ugyancsak az egyik földszinti teremben gyűjtötték össze a leg­különfélébb kivégzőeszközöket.. Van ott pallos és kivégzőszék, ki- végzőkerék, amellyel kétfélekép­pen lehetett kioltani az életet. Ha kerékkel törtek akkor az éles vaspengékkel ellátott ívek csa­pásai végeztek az elítéltekkel, ha pedig kerékbe törtek, akkor a kerékbe kötözték az áldozatot, és addig ütötték, amíg testrészei a küllők között lehullottak. S hogy az életet kioltó eszközök tá­ra teljes legyen: egy hatalmas akasztófa is itt magasodik az egyik folyosókanyarulatban. A tövénél olvasható levél (tanúsága szerint a szabadságharc ulánl idők egyik legfélelmetesebb hóhéra, Both Ferenc is használ­hatta. Maga Haynau dicsérte meg ebben az említett levélben, aki egyebek között Félegyházán is szép számú felkelőt küldött az akasztófára... A „tömlöcz” emeleti helyisé­geiben ugyancsak sokféle tárgy idézi meg a hajdan volt üldözöt­tet és üldözőt. Betyárnyerget, pandúrpisztolyt, és — hogy az egykori börtön él étről még telje­sebb legyen a képünk — a laka­tok őrzőinek lakását is rekonst- ruálták a kiállításrendezők. A börtöngyűjtemény emeleti traktusa — amely A haladó moz­galmak üldözése címet viseli — egyebek között a város 1919-es direktóriumának tagjait is bemu­tatja: fényképek: különféle ira­tok idézik fel Iványi Sándort, Héderi Antalt és Mártonffy Er­nőt, akiket ott, a börtön falak kö­zött kínoztak halálra Héjjas Iván különítményesei. A direktórium negyedik tagját, Nérned i Varga Sándort is onnan hurcolták el kivégzése előtt... A. L. ,\V.vV.V.V.V.V.%V*V.\Vi#.V»%V*V»V«V»V»VoNV»V*V»>%!»>VoV»!»X»V»V»!»V»:»V»V»V*.*V*. Három kecskeméti hangverseny A NAPOKBAN ismét örven­detesen megélénkült a kecskemé­ti koncertélet. Viszonylag közelii időközökben három, tartalmában és jellegében egymástól teljesen különböző programinak lehettünk tanúi. Február utolsó napján Komlós Katalin és Harsányi Zsolt barokk estjére kerül sor, a Kodály-in- tézet nagytermében. A műsor el­ső részében fagott-csembalo da­rabokat, Marcello F-dúr és Tele­mann g-moll szonátáját, illetve Vi­valdi g-motll fagottversenyét hal­lottuk Harsányi Zsolt remek tol­mácsolásában. Természetes, fölé­nyes technikai tudásával, árnyalt és érzelemgazdag kifejezésmódjá­val egyedülálló élményt nyújtott a közönségnek. A koncert második részében a blockflőte-család tagjait mutatta be az előadó-páros, teljes tétele­ket, rövidebb táncdarabokait szó­laltatva meg. Fesch G-dúr és Händel F-dúr szonátájában gyö­nyörködhettünk. Komlós Katalin végig megbízható, jól alkalmaz­kodó kamarapairbnernek bizo­nyult; -mindenkor jól kihasználta az egyes darabök karakteréhez megfelelő csembalóregisztereket. NÉHÁNY NAPPAL később, ugyancsak a Kodály-intézetben egy másik fafúvós hangszerrel, a fuvolával ismerkedtünk meg ala­posabban. Pierre-Yves Artaud francia fuvolaművész kecskeméti fellépése rendkívüli eseménynek számított városunk zenei életé­ben. Az Ifjú Zenebarátok Ma­gyarországi Szervezete meghívá­sára hazánkban járt művész a modern zene hivatott intenpretá- tora: szuggesztív előadóművész, pedagógus és ismeretterjesztő egy- személy-ben. Meggyőző előadás­ban. rövidl és célszerű ismerteté­sei segítségével a mai hangzásvi­lágban járatlan hallgató is meg­értette; elfogadta a legmeghök- kentőbb technikai effektusokat felvonultató darabokat is. A ki­tűnő műsorválasztás1 és a vizuális szempontból is eredeti rendezés folytán mégis,mertkedihettünik a teljes fuvola-családdal, az egyes hangszerek szinte valamennyi meg s z óla 1 t-a t ási lehe tőségével együtt. A minden pillanatban lenyű­göző hangverseny programjából az első résében hallott André Jo­li-vet- és Brian Ferneyhough-da- rabokra emlékszünk legszíveseb­ben. Külön öröm, hogy a koncert után és másnap délelőtt vendé­günk szakmai találkozó keretében beszélt a modern darabok tech­nikai, előadási és esztétikai jel­legzetességeiről az érdeklődő kol­légáknak. A KONCERTEK SORÁT az Országos JÉi lbanm ón-la bérleti hangversenye zárta, a Budapesti MÁV Szimfonikusok fellépésével. A hangverseny első részében-hal­lott két reprezentatív barokk mű­nek: Bach III, Brandenburgi ver­senyének és Vivaldi D-dúr fuvo- laverseny'éneik előadása, sajnos, nem felelt meg a várakozásunk­nak. Az egyszerűségében csodála­tos Bach-irnű időnké,nt egysíkúvá vált; a hangzás érdekességét még a zongora-continuo kényszerű al­kalmazása sem magyarázhatja egyértelműen, Vivaldi „II Gar- delli-no" fuvolaversenye viszont bővelkedett szépen megfogalma­zott részletekben,. Werner Tascht gondosan, precízen játszotta a szólót, az igazán bensőséges fuvo­lahangzást azonban hiányoltuk. A második részben Mozart Esiz- dúr Simfonia concertante-ját hal­lottuk, négy vendégművész: Kla­us Gerberth (oboa), Manfred Rümpler (klarinét), Gerhard Me­yer (kürt) és Eckert Königstedt (fagott) közreműködésiével, szé­pen kidolgozott, megbízható elő­adásban, A rendkívül kényes, a szólóhangszereknek igen fontos szólisztikus és kamaraszerepet je­lentő mű előadása élményt je­lent zenekarnak, karmesternek és közönségnek egyaránt — csak örülhetünk műsorra tűzésének. Weber Oberon-nyítányát a zene­kar otthonos biztonsággal, felsza­badultan szólaltatta meg — mél­tán megnyerve ezzel a Megyei Művelődési Központ színházter­mét megtöltő közöinség tetszését. AZ EST KARMESTERE, Ober­frank Géza, mindvégig kitűnően irányította az együttest; egyénisé­ge, temperamentuma a koncert lelkesítő erejét, mozgató rugóját jelentette. Biztos. energikus ve­zénylési stílusa a zongora mel­lett éppúgy érvényesült, mint a második részben a karmesteri dobogón. Horváth Ágnes Kis politikusok munkája a VIT jegyében Esztendőkkel ezelőtt alakította meg a Kis politikusok körét a kecskeméti úttörőházban Jakucs Gábor, a Leninvárosi Általános Iskola tanára. Nyolcadikosok jár­nak azóta is ismerkedni a kül- és belpolitikai élet eseményei­vel, a mozgalmi munkával, a soron következő évfordulók je­lentőségével. Munkájuk egy esz­tendeig tart, azután átadják a stafétabotot az utánuk követke­zőknek.-Az elmúlt esztendőben Kecs­keméten élő veteránokat keres­tek fel, rögzítették hangszalagra emlékeiket, életük sorsfordulóit. Most új munkába fogtak. A VIT- küldö'tteket keresik fel, mindazo­kat, akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt indultak el képviselni ha­zánkat, megyénket a találkozók­ra. Amikor elhatározták, hogy fel­keresik a hajdani delegációk tagjait, még maguk sem tudták pontosan, hogyan fogjanak hoz­zá, hiszen sehol sem készítettek eddig összeálítást róluk. De a húsz úttörő és vezetőjük kigon­dolta a legegyszerűbb megoldást: régi újságokat böngésztek végig, keresték azokat a tudósításokat, amelyek a delegációk búcsúzta­tásairól — és szerencsés hazaér­kezéseikről szólnak. Így lassan összeállt a névsor. Volt közte is­merős, és volt teljesen ismeret­len név . is. Szerencsére sokan maradtak a megyében, csak né­hányat] költöztek el messzire, Nyíregyházára, Szombathelyre. Az igazi nagy munka a név­sor birtokában kezdődött. Sorra felkeresték — illetve folyamato­san felkeresik — mindazokat, akik ott voltak a találkozókon. Meghívják őket az úttörőházba is, ahol alaposan kifaggatják: hogy is volt Budapesten, Moszk­vában, Bécsben, Helsinkiben? Amikor az úttörőházban meg­látogattuk a Kis politikusok kö­rét, éppen Pogány Károly es Kiss Gyula élménybeszámolóját hallgatták. A kecskeméti járás párt bizottsá gá na k m u n ka t á rs ai sok érdekes, értékes információt mondtak el a pajtásoknak —, akik persze mindezt magnetofon- szalagra rögzítették. Mindketten az 1949-es budapesti, és az 1959- es bécsi VIT-en voltak küldöt­tek. Hoztak magukkal féltve őrzött fényképeket, dokumentumokat, apró emléktárgyakat. Elmondták utazásuk kalandos -történetét, be­széltek a felejthetetlen forró hangulatú nagygyűlésekről, a szocialista országok küldötteinek barátságáról is. Szó esett azokról az apró kellemetlenségekről, amelyek őket akkor érték. Eddig összesen tizenhét hajda­ni küldöttel beszélgettek. Sorra- rendre küldik a levelet a töb­bieknek is: felkérik őket a kis politikusokkal való találkozásra, Ügy látszik, csaknem teljes lesz a kép: aki elérhető távolságban van, szívesen találkozik a paj­tásokkal. A továbbiakban — ha elké­szülnek a nagy munkával — az úttörőház megőrzi, valamennyi csapat számára hozzáférhetővé teszi az emlékezéseket. Utat mu­tatva a soron következő nyolca­dikosoknak: így kell, így lehet a mozgalmi élet fontos eseményei­ről dokumentumokat készíteni. Tudósítóink jelentik Varga Erzsi Kecelről írt rész­letes beszámolót arról, hogy ők is indultak a járási vöröskeresz­tes vetélkedőn az elmúlt napok­ban, mert a csapatvetélkedőn első helyezést értek el. Eleget tették a benevezési kötelezettsé­güknek is: készítettek plakátot, írtak dolgozatot — természete­sen vöröskeresztes témával kap­csolatosat —, gyűjtöttek fotókat, cikkeket a Magyar Vöröskereszt V. kongresszusáról. A keceli pajtások eleget tettek a feltéte­léknek, részt vehettek a járási vetélkedőn. Nagy küzdelem, érdekes ver­seny volt val'amennyiük számára. A szellemi és gyakorlati felada­tok megoldása után a bíráló bi­zottság megállapította, hogy ' az első helyet a császártöltési, a másodikat a páhi, a harmadikat a keceli pajtások nyerték el. A vendéglátó kiskőrösiek közül a városi verseny első helyezettje a Bem iskola csapata volt. * A CIMEA jegyében rendezte meg kisdobosainak farsangi kar­neválját Kecskeméten a hunya­divárosi úttörőcsapat. Négyszá­zan — a kisdoboscsapat vala­mennyi tagja! — jelmezt öltött, úgy vigadt! A jelmezeket ter­mészetesen a VIT és a CIMEA jegyében készítették a pajtások. Felvonult tehát valamennyi nép, nemzet képviselője! De volt ro­botember és Bubó doktor, kisku­tya, hóember és tündér is. A legötletesebbnek mégis a Szaljut —6 és a Szojuz—28 páros bizo­nyult, hiszen úgyszólván a fel­lövés utáni órákban, ragasztották össze a két űrhajó modelljét. Ügyesen oldották meg a startot jelképező fényt: több csillagszó­rót rögzítettek a hajóhoz, és azo­kat meggyújtva vonultak a te­rembe. A bíráló bizottság rajok jelmezeit értékelte: az l/b, le és 2 d jelmezesei jutottak az el­ső három helyre. • A szovjet hadsereg megalaku­lásának hatvanadik évfordulója tiszteletére rendezett koszorúzás! ünnepségen vettek részt a kiskő­rösi Bem iskola úttörői, írja Kuti Kati tudósítónk. Verseket mondtak, meghallgatták az ün­nepi beszédet, majd a himnuszok elhangzása után elhelyezték a hála és a megemlékezés virágait az emlékmű talpazatánál. . ' * \ Szüts József emlékére az idén is megrendezték a kiskunhalasi járás úttörőinek vers- és próza­mondó versenyét az elmúlt na­pokban. Most a tompái könyv­tárban került sor az eseményre. A kisdobosok közül két vers­mondó: András Agnes és Árpád Julianna, valamint egy próza­mondó: Ádám Andrea indulhat a megyei vetélkedőre. Az úttörők sorából kiemelkedett Tóth Ist­ván, Karsai Kornélia, Fekete Eszter, Zsemlye Zsuzsa, Madácsi Erzsébet, Balogh Andrea és Ba­logh Katalin. Különdíjat Bozsó Katalin kapott. Selmecl Katalin MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (8.) Ilyenkor Kati is megjegyzett valamit, legalább gondolatban. Pukkadj meg, Klárikám... — valami ilyesmit. Még akkor ráadásul az apja hangszínében is fel kellett fedez­nie valami Kláriból-vettet, vagy Klári által szuggeráltat. ö is va­lahogy így mondta: — Szeeervusz, Katikám, szeeer- yusz kislányom. Még jó, hogy nem Katicát mondott; ez a Klári privilégiuma volt. — Csak megkérdem, hogy vagy, régen hallottam a hangod! Ebben természetesen volt né­mi szemrehányás is. Végtére is egy apa — még egy különvált apa is — felhívhatná néha ma­ga is a lányát: nem kellene meg­várnia mindig, amíg ő jelentke­zik. Támadhatna valami betegsége, vagy történhetne vele valami, nem? De azért ez csak olyan sze­líd volt, ez a szemrehányó jel­leg a hangjában és a szövegé­ben; valójában nem akarta bán­tani. Erre persze következtek apa korrekt, de unalmas szavai. Mert kötelességének érezte, hogy vala­mi módon tájékoztassa az egyet­len kislányát a saját élete folyá­sáról. De ebből a tájékoztatásból talán szándékosan, talán véletle­nül, de minden érdekességet ki­hagyott. ősidők óta diszpécser volt ugyanabban a gyárban, se előre, se hátra, akár Lajos bácsi, akivel egy üzemben dolgoztak, s aki valami raktáros, vagy talán , főraktáros volt, s akivel ezek szerint mindennap többször is beszélt, de soha nem említette; egyáltalán semmi olyat nem említett, ami valaha is érdekeLte volna Katit. Csak annyit sejtett ezekből a beszélgetésekből, hogy szegény apjának gondokkal ugyan némileg megtűzdelt, de lényegé­ben szörnyen unalmas élete le­het. S még ráadásul ez a Klááári, hát ez is szörnyen unalmas egy nő lehet... ezzel élni le egy éle­tet. — Köszönöm, Apa, én is meg­vagyok .., igen, anyukám is jól van .,, apukám is... a kedves, derék Tiborkám is... Egyáltalán mindenki jól van, aki csak kell, hogy legyen vala­hogy, csak engem esz meg a fe­ne és még csak nem is tudom, hogy miért. Ezt természetesen mar csak gondolta, miután szelíden letet­te a telefonkagylót. Mindig vi­gyázott, hogyan teszi le a kagylót, mert egyszer hal­lotta, hogy Anyu valami kö­vetkeztetést vont le abból az ál­lítólag túlságosan erélyesre sike­rült mozdulatból, ahogyan egy máskülönben kedvelt barátnője a telefonkagylót visszatette a he­lyére. Mindenki érzékeny; vi­gyázni kell. — Apáddal beszéltél? — jött be Anyu. — Apámmal. Atyámmal, ha pontosabb akarok lenni. — És? — És mit és? — Na ne hülyéskedj velem, kisfiam, mert megjárod! Tudod, mit kérdezek. Megbeszéltél vele valamit? — Nem, Anyukám. Ez csak a gyermeki ragaszkodás jele és a kapcsolat ápolása volt. Beszélni majd csak azután beszélhetek vele komolyabban, ha te már tárgyaltál Apuval. Ahogy meg­egyeztünk. Anyu nem emlékezett ponto­san, hogy mi is volt az ő egyez­ségük. De arra emlékezett, hogy valami vitájuk volt a feladatok megosztása körül; ha tehát Ka­ti most a magáénak ismeri el az apjával való tárgyalás feladatát, az már önmagában is valami­lyen siker. — Szóval ahogy megegyez­tünk.,.? — fürkészte Kati ar­cát, némileg még kételkedve, de már háborgás nélkül. Kati alkalmasnak tartotta a pillanatot az ellentámadásra. — És te? Te mikor beszélsz Apuval?.., Csak úgy kérdem — fűzte hozzá mintegy eljelenték- telenítve a kérdést. — Az alkalmas pillanatban. — hangzott a rejtelmes válasz. — Te tudod, Anyu ... Ezzel a megértő, bölcs sóhaj­tással hagyta el a szobát Kati, de ez mégis utolsó szó volt, a figyelmeztetésnek is beillő. Az legalábbis kétségtelen volt belő­le, hogy ha valakit felelősség­mulasztás terhel, az semmikép­pen sem ő, aki lám, voltaképpen most is az ügy érdekében tele­fonál. 9. Gitta természetesen ki kellett, hogy fogja a legmegfelelőbb pil­lanatot. Mert Apu is egy érzé­keny műszer, ővele is tudni kell bánni. Hétköznap, munka után egyszerűen képtelenség valami komoly dolog megbeszélésébe fogni. Ilyenkor csak hazajön és beleroskad egy fotelbe. Tévé, rá­dió, esetleg egy könyv. De szólni hozzá? Egyszerűen életveszély. Mert nem hall; nem is fogja fel a külvilágot. Annyira tiszteletben tartja a saját fáradtságát, hogy úgy ér­zi, másoktól — elsősorban a saját családjától — is joggal vár- já el, hogy hasonlóképpen tisz­teljék. Tisztelik is. Főleg Anyu. A megfelelő alkalmat aztán voltaképpen maga Apu teremtet­te meg. Bár nem is sejtette, (Folytatása következik.) Rejtvény fejtőknek Pajtások 1 Íme. elérkeztünk utolsó előtti rejtvényünk közléséhez. Ez a fejtörő a fizika kedvelőinek okoz majd Igazán örömet. A megfejtéseket már­cius i6-lg küldjétek be levelezőlapon szerkesztőségünk címére — Petőfi Né­pe Szerkesztősége 6000 Kecskemét. Szabadság tér l a. A levelezőlap címolda­lára írjátok rá: Ottörőrejtvény! A helyes megfejtést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki. Az elmúlt héten közölt rejtvény helyes megfejtése: Kombinatórika; Bolyai János; Csoporiosítás: Számháború: Hasonlóság. A tíz nyertesnek könyvet postáztunk: Kónya Andrea; Kiskunmajsa, Berki Eszter, Jakabszállés; Gu- bik Ibolya, Bócsa: Szőke János, Kunfehértó; Földi Agnes, Szánk: Varga Klára, Kiskunfélegyháza: Veréb János, Bácsalmás: Gelányi Zoltán, Felsö- szentlván; ifj. Várda Egon é„ Szűcs Erzsébet, Kecskemét. Vízszintesen: 1. A Keleti tere.[ 6. Kis sebességgel. 11. A távírásáok ezt használják. 13. Ilyen ugrás Is van. 15. Ízesítene. 16. ... Guevara. 18. Közösség ele­me. 20. Marokkói város, arab fejfe­dő. 21. ... Appia. 22. Aratás marad. 24. 26. A. K. 27. Ger­jeszt. 28. Szovjet folyó. 29. ... fon = lemezjátszó. 31. Hosszú, széles sál- !3. Az elektromos ellenállás egysé­ge. 34. Női név. 16. Magasztos hangvételű vers. 37. A. L. E. 38. Érzékszála, 40. Véletlenül ledob. 42. Mechanikus iramfejlesztő. 45. Minden testnek van. 46. Visszavágás. Függőlegesen: l. Testűnket borító réteg. 2. Ultrarövid hullámú kereső. 3. O. M. 4. Veszélyjel. 5. Csavar — közismert Idegen szóval. 6. Orosz fi­zikus volt. A gerjesztett áram Irányá­ra vonatkozik egyik törvénye. 7. Azo­nosak!! 8. s. B. fl, vissza: értéktelen, ízléstelen alkotás. 10. Soha, németül. (NIE). 12. Transzformátorok egyik te­kercse. 14. A rádió egyik műsora in­nen ad jelentést. 17. Hajápoló szer, 19. Ködfen,vlámpa másik neve; '21. Aramjelzö. 22, Bő. 23. Yoko-... Len- nőn. 24. vissza: Hosszú, széles csík. 25. ...Sámuel. 30. A magaslat. 32. Kö­zös német—lengyel határfolyó. 34. Esz­me. 35. Karcsú testű kutya. 37. Meny­asszony. 38. Fehérnemű. 39. Komárom megyei község. 41. Műszaki rajzhoz szükséges tinta. 43. E. A, 44. Védel­mez. Beküldendő: vízszintes 11, 27. 42. függ. 12, 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents