Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

1978. március 10. # PETÍlífí ?íí-?E' ~ 9 A megbecsülés. visszasugárzik A szolgálati érdek vezényelte Balotaszállásra Szabó Szilvesztert, idestova 22 esztendeje. Ma a MÁV-állomás főnöke, Balotaszállás azonban jóval többet jelent számára, mint munkájának színhelyét. A 2300 lelket számláló község, ahol életének jelentős idejét töltötte, szeme előtt fejlődött. Az utóbbi fél évtizedben sokan települtek be a tanyavilágból, épülnek az új családi házak, pedagógusok telepednek le, mindez pedig diktálja a feszítettebb ütemet arra, hogy a község­fejlesztés is lépést tartson a növekedéssel. Gondos mérlegelés előzi meg a döntéseket, s mindig annak keresik a módját, hogyan tudná­nak többet cselekedni. A 13-as választókerület tanácstagja erre azon­nal példát is hozott. — Az Ady Endre utca igencsak elhanyagolt képet öltött már. A szomszédos választókerület tanácstagjával fogtunk össze a járdaépí­tés megszervezésére. Anyagot adott a tanács, s kivétel nélkül min­denki a saját portája előtt megépítette a járdát. — Régi kérés, hogy létesítsenek gyógyszertárat a faluban. Tény, hogy a község nem tudna egy gyógyszerészt eltartani. Ehhez kevesen vagyunk. De valami megoldást találnunk kell. Még ebben az ötéves tervben új orvosi rendelő épül, s ott lesz egy bőséges raktárkészletű házipatika. — Sokszor megkérdeztem már magamtól, miért is csinálom. Miért is élek így. ahogy élek. Sok tár­sadalmi funkcióm van, a községi pártalapszervezet titkára, a népfrontbizottság és a sportkör vezetőségi tagja is vagyok. Nem kis megterhelés, ha valameny- nyi megbízatásnak becsülettel eleget akarok tenni. Magyarázatát nem is tudom, legfeljebb annyit, megbecsülöm az embereket és ez a megbecsülés visszasueárzik rám, ha az utcán, vagy az állomáson találkozom velük. — A vasutas kollégák is kiveszik részüket a tár­sadalmi munkából. A gépműhelyi dolgozók vezették a vasúthoz vezető járda építését. Ez is 50 ezer fo­rint megtakarítást eredményezett. Elkelt a segítség két évvel ezelőtt az óvodabővítéshez, a napközi otthon létesítéséhez. Megnyugtató, hogy látom mun­kám gyümölcsét. A tanyavilágból busszal jönnek a gyerekek, s tartalmas napokat élnek az iskolában és a napköziben. És azt is látom, hogy mennyivel könnyebb nekik, mint húsz évvel ezelőtti társaik­nak. — Nem mondom, a feleségem néha azt mondja, már megint a gyűlésre mégy. Amióta nyugdíjas, többször is veti a szememre. Megyek, amíg bírom. Ha meg szerét ejthetem, horgászni is eljárok a Fe­hér-tóra, a Sós-tóra. Ennyi kikapcsolódás kell is az embernek. Gyorsvonat robog át az állomáson. Az állomás­főnök tiszteleg a tovasuhanó szerelvénynek. Kér­dem, nem kellemetlen érzés, hogy itt Balotaszállá- son csak átfut a gyors? Nem lenne jobb nagyobb állomáson szolgálni, ahol a gyorsvonatok is időz­nek? Nem érti a kérdést. Balotaszállás számára nem egy piciny állomás, a nemzetközi vasútvonal mel­lett. S mindabból, amit ezért a községért tesz, ki­derül, számára sokat jelent. N. M. Egyetemi és főiskolai kulturális napok Március 20-án kezdődik az a több mint egyhónapos esemény- sorozat amely kétévenként or­szágos bemutatkozásra hívja az egyetemisták és a főiskolások amatőr művészeit. Az idén ötödik alkalommal rendezi meg a KISZ KB az Oktatási és a Kulturális Minisztérium az egyetemi-főisko­lai kulturális napokat. A gazdag program nyitánya a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem lesz. A felsőoktatási in­tézmények hallgatóinak képző- művészeti alkotásaiból félezer festményt, grafikát, kisplasztikát bemutató tárlatot nyitnak meg. Harminc intézmény 900 szóló­táncosa és népi együttese ropja majd a táncot Keszthelyen és Szarvason a folklórnapokon. Be­mutatkoznak énekesek és a népi muzsika amatőr művelői is. Áp­rilis 4—6. között Keszthelyen az Agrártudományi Egyetemen reg­geltől estig pereg a műsor. Áp­rilis 3—5. között Szarvason a Debreceni Agrártudományi Egye­tem kihelyezett mezőgazdasági korán több megye képviselői szó­rakoztatják az egybegyűlteket, s versenyeznek a legjobb helyezé­sekért. Kórusok, kamarazenekarok, hangszeres és énekes szólisták tesznek tanúbizonyságot tudá­sukról, április 2—4. között a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola látogatói előtt. A Nyíregyházi Tanárképző Főis­kolán április 5—7. között, az eg­ri tanárképző főiskolán április 6—8. között muzsikálnak az ének­zene diák reprezentánsai, több mint 1600-an. (MTI) Főként falusi építkezésekhez Százezer köbméter vasbeton­szerkezet az évi teljesítménye a Kámai Építőipari Kombinát­nak, amelyet Udmurtiában he­lyezte üzembe. Az itt gyártott épületelemeket főként falusi épít­kezéseknél használják fel a vi­déki építkezések meggyorsítására. Tetovált fiatalok A kereslet nagyobb, mint a kínálat... Kékesszürke színben „pompá­zik a karokon, mellkasokon vagy másutt a tetovált ember monda­nivalója. A világ számára. Mond­juk meg őszintén, hogy olcsó giccsparádéról van szó! Gyakor­latilag egy nagyon káros divat­ról, ami nem mai keletű, ősi egyiptomi, keleti írások is elítél­ték az embernek — különösen a fiataloknak — a tetoválással való megbélyegzését. Idézem az egyik ilyen régi forrást: „Ma bal­ga ifjak eleven bőrük elrondítá- sával jönnek borzadó szemünk elé.” Sajnos e téma ma is időszerű. Beszélni kell róla, felvilágosítva a szülőt, pedagógust és a tetová­lás előtt állókat is. Mivel és mit tetoválnak A tetoválás egy olcsó „játék”. Tűvel, vagy éles tárggyal meg- böködik a bőrt és bedörzsölik különböző színező anyagokkal a vérző lyukakat. Ez ceruzapor, korom, vagy más festőanyag is lehet. Mivel ez teljesen primi­tív beavatkozás a bőrszövetekbe, ezért több nap telik el, hogy a gyulladásos folyamat után befo­gadja a szervezet — a bőr irha- rétege — a beinjekciózott idegen', nem steril anyagokat. A bőr be- gyógyulása után szinte kitörölhe­tetlenül megmarad a tetovált ábra, vagy szöveg. A tetoválás technikailag egy­szerű, legfeljebb fáj. Mondhat­nám olcsó játék, bizonyos értel­mi képességű, vagy fejlettségű (itt főként a befolyásolható fia­talkorúakat értem) embereknek. Főleg azonban azoknak, akik te­toválják áldozataikat, mert „mű­vészetüknek” akarnak hódolni. Akik ezt eltűrték, vagy kér­ték, sokszor nem hibáztathatok. Nagyrészük befolyásolható fiatal. Sok közöttük az érzelemszegény, ők szeretteiknek, vágyaiknak nevét, vagy szimbólumát „vése- tik be” testükbe. Azoknál a fia­taloknál fordul elő legsűrűbben, akik kikerültek a családi kör­nyezetből — többnyire negatív okok miatt — és szeretetre vágy­va anyjuk, hozzátartozóik, vagy leányismerőseik nevét tetováltat- ják be bőrükbe. így „anyám sze­retlek”, „csak a nagyanyám sze­retett”, „Éva, Ili, Edit stb.” szö­vegek találhatók testükön. Egy részük — megintcsak családi okok és nevelési hiányosságok miatt — idegenben érezné jól magát, vagy bűnöző, társadalom­mal szemben álló „perspektívát” jelöl meg „életcélul”. Ilyen te­toválásokat találtunk ezekkel kapcsolatosan: „bűn az élet”, „USA-fia vagyok”, „ÜSSÉL” (ez a kéz öt ujjára betűnként ráte­tovált írás úgy, hogy az ökölbe szorított kézen látszik). Roman­tikus elképzelésekét tükröznek a vadnyugati, vagy tengerészeti fi­gurák, a pálmafa, piramis, akasz­tófa, kereszt, szív átdöfve tőrrel stb. Számtalan ábra található a tetováltakon. Elképesztően ízlés­telen és pornográf ábrák is. Vannak egészen egyszerű te­toválások. Sok munkás embert vettek rá fiatalabb korában, hogy karjára, kézfejére tetováltassa rá a neve kezdőbetűit és a születé­si évét. Ezt — ha szívós „teto­váló művész” akadt a munka­helyén, munkásszállásokon —, kevesen tagadták meg. Persze elmondják ma már, hogy a teto­válást áldomással, itallal való megvendégeléssel kellett hono­rálni. A tetoválás eltávolítása és következményei A tetoválás ártalmairól már az általános iskola osztályfőnöki óráján kellene beszélni. Ehhez mi is segítséget nyújtanánk. El­vinnénk egy-egy fiatalt, aki már nagyon megbánta, hogy kiteto- váltatta magát. Sokan dörzsöléssel, savval akarják szégyenüket eltüntetni, mert ízlésük és életútjuk tiltako­zik ellene. Az eredmény legtöbb­ször bőrfertőzés. Ma már a plasztikai sebészet, az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet kozmetológiai osztályának bőr- csiszolásos eljárása el tudja tá­volítani a tetoválást. Heg ugyan marad, de ez általában nem fel­tűnő. A sebek és hegek többnyi­re megmaradnak a tetoválás nyomában. így a meggondolat­lanul vállalt fiatalkori dekoráció végigkíséri a férfiakat és nőket egész életükben. Kellemetlen emlékeket és még kellemetlenebb kíváncsiskodást ébresztve. A tetoválás eltávolításának egyetlen célszerű módja, hogy el- távolítsuk közelünkből azt az ál- barátot, aki tetoválni akar ben­nünket. Dr. Babay Imre a fiatalkorúak ügyésze Rövidáruüzlet Kecskeméten, az Arany János utcában. Benne legalább nyolcszázféle portéka. Vajon mi az, amiért mégis so­rakozni szükséges? Természete­sen az, ami nem mindig kapha­tó. A kézimunkát kedvelő nők máris kitalálták: Perié hímzőfo­nal! A minap délután lencsevégre kapott állhatatos sorakozók alig egy óra alatt elfogytak az üzlet elől. Mert elfogyott az aznap öt színiben érkezett, összesen 700 darabos szállítmány. — Most sikerült vevőinket megelégedésükre kiszolgálni. Mi­vel nagyon picike az eladótér, ötösével engedtük be a várako­zókat, s minden színből egy-egy gombolyagot adtunk személyen­ként. Amíg futotta a készlet­ből ... — magyarázza Puliusz Józsefné, az üzlet vezetője. — Mi az oka a hímzőfonal- hiánynak? — Mi, kereskedők, akik húsz­huszonöt éve dolgozunk a szak­mában, inkább úgy fogalmazunk, hogy hihetetlen mértékben meg­növekedett a kereslet. Hódít a kalocsai kézimunka, szinte min­den nő azt varrja. (Még, ha nem is mindenkinek sikeredik az iga­zira.) Tény, hogy körülbelül tíz évvel ezelőtt egész esztendőben sem vásároltam az üzlet számá­ra annyi Perié fonalat, mint most, két hét alatt. Sőt, volt idő, amikor leértékelve sem volt ke­letje ... Mellesleg: a múltkoriban kalo­csai népművészektől kérdeztem, nem féltik-e színeiket, virágai­kat a hamisítástól? S válaszuk egyértelmű volt: hadd telljék örömük a nőknek; a hobbi ki­futása mindössze néhány év. Az igazi kalocsait nem fenyegetheti veszély. Eredeti témánkhoz azonban hadd tegyük hozzá: Trepák Ár­pádtól, a megyei tanács árufor­galmi csoportvezetőjétől nyert értesülés szerint, várhatóan ez év első felének végére folyama­tos lesz a hímzőfonal-ellátás. —y —n (Tóth Sándor felvétele) Gyógyüdülők a Karakum sivatagban A karakumi csatorna melletti erdőben létesített gyógyüdülő nem­régiben fogadta első vendégeit: a Mari köztársaságbeli vízierőmű építőit és energetikusait. • A száraz, meleg éghajlat jótékony hatása miatt a türkmén gyógy­üdülőhelyek egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, például a Szovjetunió-szerte ismert Bajram-Ali-i veseszanatórium. E helyen egyébként modern üdülőtelep létesítését tervezik az elkövetkezendő években. A gyógyforrásairól híres Kopetdag lábánál levő Arcsman üdülő­helyet is most korszerűsítik. A teve is vándorol télen • Szovjet-Türkmenisztán sivatagos pusztáinak őslakója a vadteve, a téli hónapokban gazdagabb legelőkre vándorol. (Fotó: TASZSZ—MTI—KS) Kalózok a Karib-tengeren A Karib-tenger a ragyogó nap­sütésben a paradicsomi béke ké­pét nyújtja. Két amerikai és egy angol hajózott bérelt vitor­lásán a magányban. Órák óta nem láttak hajót. A látóhatáron azonban hirtelen felbukkant egy halászhajó, és szokatlan sebesség­gel közeledett. Néhány perccel később a há­rom nyaraló azt hitte, rossz tré­fa áldozata. A halászhajó mellé­jük állt, a legénység egyik tag­ja csáklyát dobott át és borot- válatlan, sötét napszemüveget viselő férfiak félreérthetetlenül fenyegetőztek revolvereikkel. ;,Vámos” (rajta) — kiáltotta az egyik spanyolul, és a megtáma­dottakat a hajó orrába zavarta. Ezután a .többi kalóz is átjött a fedélzetre és becsomagolt min­dent, amit értékesnek gondolt — pénzt, utazási csekkeket, papírt, rádiókészüléket és fényképezőgé­pet, sőt még az élelmiszert is. Egy félóra múlva a halászhajó már sehol sem volt. A két amerikai és angol barát­juk esete nem egyedi: számtalan, áldozatuk vah . a modern kaló­zoknak, akik ebben az évben is­mét bizonytalanná teszik a Ka- rib-tengert. A nyílt tengeri raj­taütés még viszonylag szerencsés kimenetelű volt a vitorlázók számára. Vitorláshajójuk'kal nem egészen 24 óra múlva elérték Barbados szigetét, és partraszáll- tak. Pénzük azonban odalett, és kedvük is elment a további vi- torlásúttól, amely a dél-ameri­kai partokig tartott volna. A Karib-tengeren minden év­ben emberek és hajók tűnnek el — a modern kalózok áldozatai­ként, akik a vitorlázás korának kalózaihoz hasonlóan szemet ve­tettek a járművekre és terhűkre. Akik ismerik a Karib-tengert, azok megértik, milyen könnyű dolguk van a kalózoknak a nem­zetközi útvonalaktól félreeső tengervizeken. Egy venezuelai tengerész a ca- racasi haditengerészeti bíróság előtt nemrégiben beszámolt ar­ról, hogyan élte túl feltehetőleg egyedüliként a Vivaldi nevű ha­jója elleni kalóztámadást. „Is­meretlen férfiak elfogták a csó­nakunkat, és megkötözték a le­génységet. Hallottam, amikor valamilyen marihuana-rako­mányról beszéltek, amelyet állí­tólag a fedélzeten szállítottunk. Én semmit sem tudtam erről. A kalózok engem a tengerbe dob­tak annak ellenére, hogy cápa­veszély volt. 11 órán át úsztam, amíg szerencsésen elértem a ko­lumbiai Bocaz de Ceniza nevű parti helységbe.” A Vivaldi ne­vű halászcsónak egy venezuelai halásztársaság tulajdona volt, amely egy hónappal korábban tisztázatlan körülmények között szintén a Karib-tengeren elvesz­tette Donna B. nevű hajóját 17 fős legénységével együtt. A kalózok kisebb parti hajó­kat is megtámadtak, amelyek árut szállítanak Dél-Amerika északi partja és a szigetek kö­zött, A zsákmányt azután egy másik kikötőben adják el. A megvesztegetett vámosok nem­egyszer együttműködnek velük. Szükségük van a többlet-jövede­lemre, mert az örök nyár szi­getein, ahová az amerikaiak és az európaiak is a tél elől mene­külnek, a belföldi lakosság túl­nyomó része szegénységben él. Időnként összetűzésekre kerül sor a rivalizáló kalózbandák és csempészcsapatok között. A szi­getek néhány helyi lapja azon­ban erről alig ad hírt. A rendőri szervek — ha egyáltalán meg­tudnak valamit — szintén na­gyon tartózkodóak; a szigetek ugyanis gazdaságilag legnagyobb­részt az idegenforgalomra van­nak utalva, és a kalózhírekkel nem akarják elriasztani a tu­ristákat. Az Egyesült Államok parti ha­tóságai azonban, ha hírt kap­nak, nem veszik félvállról az in­formációt. A The Báján című lap beszámol arról, hogy az ame­rikai parti őrség figyelmeztette az amerikai sportvitorlázókat, dolgozzák ki pontosan az útvo­nalukat, és a bérelt személyzetet alaposan vizsgálják meg. Előfor­dult ugyanis, hogy kalózok je­lentkeztek legénységnek, és az úton eltüntették ügyfeleiket. Az elmúlt két évben állítólag körül­belül kétszáz ember tűnt el a Karib-tengerben — közülük so­kat hidegvérűen meggyilkoltak. Negyven esetben bizonyíték van arra, hogy a kalózok meg­támadtak üdülőhajókat. A tette­seknek nyoma veszett. Nem si­került tisztázni a kereken 16 mé­ter hosszúságú Feistig nevű jacht elleni rajtaütést, amelyet tavaly júliusban a venezuelai part előtt Közép-Amerika és a holland Aruba sziget közötti út­ján támadtak meg a kalózok. A négyfős személyzet közül Ro­bert Fishert és Wayne Dalinget a támadáskor lelőtték. A másik kettő, Steve Johnson és David Kohler még gyorsan rádión le­adta a „banditák a fedélzeten” SOS-jelzést, mielőtt a vízbe ug­rott. Később egy tartályhajó mentette ki őket. Menekülésük igen szerencsés volt — a Karib- tenger ugyanis tele van cápák­kal. Könnygáz-terror Dél-Afrikában • Leslie Hammond dcl-afrikai fotóriporternek ez a képe a fajüldöző rezsim rendőrségének a színes bőrűek ellen alkalmazott terrorja egy pillanatát örökítette meg. A fénykép elnyerte a World Press Photo verseny nagydíját, s a zsűri az „Év fotójává” nyilvánította. (Telefotó—AP—MTI—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents