Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

1978. március 9. © PETŐFI NÍPE & 3 KISZ-TAGGYÜLÉS A BRG-BEN Közösen Qverállban, munlkalköpenyberi ülnek — fényesre politúrozott hosszú asztal körül a lányok és a fiúk. A fő helyen egy bajuszos, markáns arcú fiatalember, koc­kás papírokat szorongat a kezé­ben, s az az érzésem, hogy nem egészen nyugodt. Hát persze, ho­gyan is lehetne az? Szebellédi Pál egy éve lett a kecskeméti magne­tofon-gyáregység Imre Gábor KlSZ-alapszervezetének titkára, az első beszámolója előtt van. Az, hogy mindenkit ismer, termé­szetes: tizenkét éve béergés, egy tucat esztendő alatt sok mindent tapasztal az ember. Mindenesetre tollat is készít maga elé, legyen mivel jegyezni a hozzászólásokat. Akárha gongütésre, elcsendese­dik a tagság, amikor feláll Lieber György levezető elnök, és ismer­teti a napirendet: elsőként a ve­zetőség beszámol a tavalyi akció­évben végzett munkáról, kinek- kiinek értékeli egyéni teljesítmé­nyéi, majd, a kiegészítések el­hangzása után új vezetőség vá­lasztására kerül sor. Könnyű a titkár dolga: a ta­gok jószerével azonos területen dolgoznak: a fejgyártásban, a technológián, tehát ismerik egy­más munkáját. Amit tavaly vé­gezték, első hallásra is elismeren­dő. Mindenki részt vetít a kom­munista műszakon, kivette részét a papírgyűjtésből. Sikerült előbb­re lépni — főleg a KISZ-tagok felajánlásai, vállalásai eredmé­© Szalui Éva KISZ-es színház- bérlet vásárlását javasolta. nyeként — a gépek kihasználá­sában. Két éve 1,67 volt az egy gépre eső műszakszám, tavaly pedig 2,1. Talán — sőt: biztosan! — ennek köszönhető, hogy a fej­gyártás teljesítette tervét — még ha ez gyáregységsainten nem is sikerült. — Nagyban hozzájárultunk ah­hoz — emeli föl tekintetét a pa­pírról a titkár —. hogy az üze-' műnk területén működő brigá­dok elérték a szocialista címet. Utóbb derül ki, szerényen fo­galmazott: hiszen éppen ő a gyári legelső, sok éve alakult, s kétszeres aranykoszorús KISZ- briigádjának, az Orionnak a veze­tője, míg a másfél éve alapított Katona József brigádot is veze­tőségi tag, Pulai Erzsébet irányít­ja. Az Imre Gábor , alapszervezet fiataljai persze a munkát politi­kai képzéssel, kulturális és sport- akciókkal színesítették, bővítet­ték. Pencz Erika megnyerte a gyári Ady-szavalóversenyt, Mol­nár Mártát a taggyűlés ajánlásá­val vették fel a pártba, sokan to­vábbtanulnak (bár még többen szeretnének). Ott voltak a Nyit- ra utcában felépítendő óvodához szükséges téglák megtisztításánál, s az év végi csúcs miatt igaz ké­sőbb, csak januárban kezdték a politikai képzést, de már három vitakörön túl vannak. A vasas­centenárium jegyében rendezett sportnapokon a gyáregység — az Imre Gábor alapszervezet tagjai eredményével is első lett, sőt a BRG-sportnapot is megnyerte. — Ennek alapján — fejezi be a beszámolót a titkár — az alap- szervezet elmúlt évi eredménye — enyhe túlzással — jónak mondható. Egyetértenek ezzel a hozzászó­lók is. Nem is a múlton rágód­nak, inkább a jövőn: hogyan le­hetne még jobban csinálni? Szalai Éva kultúrfelelős a szín­házbérietekért emel szót. a lá­nyok közül többen a klub mun­káját elemzik. Ipsics Istvánná, aki a pártvezetőség képviseleté­ben vesz részt a taggyűlés mun­kájában a gazdasági eredménye­ket minősíti jónak, s Török Béla főművezető is úgy véli: nem ad­tak ökot panaszra a fiatalok. Lo­ras László, a gyári KlSZ-bizott- ság titkára is gondosan jegyzetel, az itt elhangzottak is bekerülnek majd a küldöttértekezlet beszá­molójába. Például az, hogy az alapszervezet felvette a kapcso­latot Imre Gábor özvegyével, s épp a héten nyitott meg egy ki­állítást SzimferopOl díszpolgárá­nak, a szobrászművésznek mun­káiból. © Szebellédi Pál titkár. © Lovas László, a BRG KISZ- bizottságának titkára válaszolt néhány kérdésre. A KISZ-itagság egyhangúlag fo­gadja el a beszámolót, Szebellédi Pál nagyot sóhajt. Pártmegbízatás számára a titkárság, nem mind­egy, hogyan míinősítik tevékeny­ségét. A szavazás eredményeként kiderül: semmi oka sem volt az aggódásra, ugyanis továbbra is ő marad a titkár. A vezetőség: — Szebellédi Éva, Pulai Erzsébet, Brumár János és Brumár János- né — irányítja majd az alapszer­vezetet. Amikor aztán megtart­ják az első ülést, Szebellédi Pál körbenéz. — Azért vagyunk KISZ-tagok — jelenti ki —, hogy együtt csi­náljunk mindent: közösen. B. J. • A beszámolót egyhangúlag fogadta el a tagság. • A táblán már az új vezetőség. Hogy mi tette 1% M • 1 * l •• j 1 , r ssrsaus Megifjodas a kovesutak menten és szállási nép- frontbi zot faságok vezetőinek me­gyei tanácskozását? Bizonyára az is, amire Polgár István megyei népfronttitkár-helyettes is utailta beszélgetés végén. Hasznos ta­pasztalatcsere volt ez megyei mozgalmi vezetők és külterületi tisztségviselők között. A tanyavi- lág küldöttei — ha, az ő szavuk­kal élve, más-más földrajzi adat- ságú területről, környezetből jöt­ték is — egységes képet kaptak — s adtak — a megye tanyai la­kosságának helyzetéről. Molitó- risz Emiil főelőadó, illetve a me­gyei titkárhelyettes meleg hangú tájékoztatói a résztvevőket is köz­vetlen tónusú vélekedésekre ösz­tökélték. Így a megyeiek — most pedig az ő fogalmazásuk szerint — testközelbe kerültek azok munkájával, gondjaival, akikkel jobbára csak jelentések tényein keresztül, vagy nagyritkán „len­ti”, területi rendezvényeken ta­lálkoznak. Nem véletlenül jött a következ­tetés Polgár István szájára: „Ezen a beszélgetésen mindenki nyert valamit.” — Nyilvánvaló hát, hogy'a jövőben is szerét kell ej­teni hasonló összejöveteleknek. Mert mennyivel mélyebb hatá­sa volt annak, hogy például Pa- lócz Péter, a lajosmizsei Hármas­határ népfrontvezetője élőszóval tárhatta elő, milyen statisztikát vezet 1961 óta az ottani demográ­fiai változásokról, mintha arról csupán két-három mondatos jegy­zőkönyvi kitétel beszélne vala­hol. Hagy tehát azon a 450—50u lakosú tájékon 142 tanya van, ám csak 126-ban lakmaik még, mert 16 üresen áll. illetve abból is le­bontottak már ötöt. Ami pedig a családfők szerintii megoszlását illeti: kor 20—30 év közötti 5 30—40 év közötti 8 40—50 év közötti 12 50—60 év közötti 48 60—70 év közötti 32 70—80 év közötti 18 80 év feletti 3 Iilyen kimutatásokra mondjuk, hogy önmagukért beszélnek. Ez az egyéni szorgalomból számszerű­sített megfigyelés — amihez ilyen is tartozott, hogy a szóbanforgó időpont óta 38-an költöztek, s 54-en háltak el a Hármasba tárból — csak alátámasztotta a főelőadó megállapítását. Hogy tudniillik a tanyai lakosság korösszetételénél szembetűnő az elöregedés. Ami­nek Oka egyrészt a születési arányszám csökkenése, másrészt a fiatalok erőteljesebb elköltözé­se. A jól kivehető elöregedési fo­lyamat mellett az is szembetűnik azonban, hogy itt is más már a tanyai élet, mint akár 5—6 évvel ezelőtt, amikor a szervezett ta- nyaviilamosítási program kezdő­dött a megyében. A 126 tanyából 68-ban ég villany és* 50-ben van már televízió. Arról is szólt Palócz Péter, hogy ezen a — Lajosmizsétől 14—15 kilométerre levő határrészen leg­rosszabbak az utak. — Évek . óta vajúdó kérdés ez — mondotta a tanyai népfrontve­zető —, hétszer-tizenhétszer fel­vetettük. de javulás nincs. Az arravalósdak a rossz útvi­szonyok éllenére nagyon szívesen mennek a falugyűlésékre. A leg­utóbbin is több minit hatvanén voltak, és nagy szeretettel fogad­ták. hallgatták dr. Havasi László tanácselnököt. Tudják róla, hogy szereti az őszinte beszédet, s esze­rint éltek is az alkalommal. Üt, út. út... A tájékoztatóban is elhangzott, hogy az úthálózat fejlesztése a legégetőbb és leg­költségesebb feladat. A tanyai út­viszonyok javításában nincs meg­főlek) előrehaladás. A megye ho­mokhátság! területén a 4157 kilo­méter úthálózatból mindössze 57 kilométernyit építettek ki, s a külterületi úthálózatnak jelenleg is csupán 2 százaléka szilárd bur­kolatú. Hogy is mondta Ignácz Antal, TiszaalLpár újfalui határrészének népf rontosa ? — Oitt öregedik el a tanyavilág, ahol nincs kövesút. Mert ahol kövesút van, az igény is felébred. Ott lesz villany, kell a jó víz, für­dőszoba, televízió. A lakosság jobb ellátásáért Ötéves az Alföld Kereskedelmi Vállalat A Bács megyei Fogyasztási Szövetkezetek Alföld Keres­kedelmi Vállalata 1973-ban alakult, összefogással — az or­szágban elsőként — hozták létre a nagy alapterületű Alföld Áruházat. Ezzel egyenértékű rangot képvisel a közös válla­latnak az árubeszerző és az áruválasztékot bővítő tevékeny­sége, amellyel a megye valamennyi fogyasztási szövetkezetét segíti. Az áruválasztékot a nagyke­reskedelemtől való beszerzésen kívül a megye kisipari szövetke­zetei, a termelőszövetkezetek, fo­gyasztási szövetkezetek mellék­üzemágainak, valamint az álla­mi gazdaságok termékeivel is bővítik, ezzel besegítve azok ér­tékesítési feladatainak megoldá­sába is. Ilyen gyümölcsöző kap­csolat létesült például a kiskun- majsai Cipész-, a jánoshalmi Bácska Ktsz-szel, vagy a Laki­telek—Szikrai Állami Gazdaság­gal, s hogy a legutóbb létreho­zott partnerkapcsolatot említsük: a kunszállási Alkotmány Terme­lőszövetkezettel, ahonnan jó mi­nőségű házitésztát vásárolnak. Az Alföld Kereskedelmi Vál­lalat szolgáltatási feladatot is el­lát. Tagszövetkezeteinek könyve­lőgépeit és pénztárgépeit karban­tartják, javítják. A javító-szere­lő szolgáltatást a hűtőgépekre is mindinkább kiterjesztik. Fél évtized nem nagy idő egy vállalat életében, de elegendő ah­hoz, hogy fejlődéséről képet al­kothassunk. Alakulásának évében 222 millió, az elmúlt esztendő­ben már 330 millió forint volt az áruház forgalma. A' vállalat ta­valy összesen 466 millió forin­tot forgalmazott — ez 101 száza­lékos tervteljesítés —, s míg a nyereségterv 8,5 millió forinttal számolt, ezt 9 millióra teljesítet­ték. Bessenyi István, a vállalat igazgatója örömmel mondta azt is, hogy ebben az esztendőben elérik a bűvös határt, a félmil- liárd forint forgalmat, mindezt úgy, hogy az elmúlt évben a Domus Áruház belépésével el­vesztették a bútorrészleg évi 50 milliós forgalmát. Igaz, ezt a hiányt már tavaly majdnem si­került pótolni, 40 milliót „lefa­ragtak” a kiesesbőL A jelentke­zett nehézségek áthidalására tá­mogatást is kaptak a MESZÖV- től, melyet a berendezések pót­lására fordítottak. A SZÖVOSZ kijelölése alap­ján a vállalat baráti szocialista országokkal partneri kapcsolatot alakíthatott ki. A vásárlók gyor­san megkedvelték a nemzeti he­teket, ahol az NDK-ból, Bulgá­riából és Romániából származó sok olyan cikket is megvásárol­hattak, amely eddig hazánkban nem volt forgalomban. Ez az ak­ciósorozat az idén is folytatódik, méghozzá növelték az árucsere mennyiségét, közel 50 millió fo­rint értékű árucikket cserélnek az idén a nemzeti hetek alkal­mával. Hasznosnak ígérkezik az a tö­rekvés is, hogy a kiskunhalasi ÁFÉSZ-szel együttműködve be­kapcsolódjanak a kisihatármenti forgalomba, mellyel lehetővé vá­lik jugoszláv termékek árusítá­sa, illetve a két ország áruinak cseréje. A terv megvalósítását még ebben az évben szeretnék véghezvinni. Az idén a vállalat tovább fej­leszti a szolgáltató és árualap­bővítő tevékenységét, hogy a 23 fogyasztási tagszövetkezet mind nagyobb mértékben részesüljön a kedvezményekből. Létrehoznak például egy 100 köbméteres hű­tőkamrát, s így lehetővé válik, hogy a BUDATEJ-jel együttmű­ködve Bács-KiSkun egy részét bekapcsolják a népszerű LEO jégkrém árusításába. Tervezik egyébként azt is, hogy a pénz­tárgépek karbantartását kiter­jesztik a megyeszékhely 50—60 kilométeres körzetére. A vállalat tevékenységének ér­tékelésében nem csupán a for­galom és a nyereség mértéke a fő szempont, hanem a belső élet alakulása is. Elmondható, hogy dolgozóik munkakörülményeit folyamatosan javítják, legutóbb például azzal, hogy megkezdték, s a tervek szerint áprilisra be­fejezik az áruház légkondicioná­ló berendezésének felszerelését, mellyel nemcsak a dolgozók munkavégzését könnyítik, hanem a vásárlóknak is kellemesebb légkört teremtenek. N. M. Atomenergia a gyógyításban Második alkalommal rendezi meg kongresszusát Buaapesten, március 16-án és 17-én a Ma­gyar Orvostudományi Nukleáris Társaság és először vesznek részt azon külföldi orvosoK, kutatók is. A kongresszussal kapcsolatban Kodé Iván processzor, a társaság elnöke az MTI munkatársának elmondotta: — Az atomenergia békés fel- használásának egyik jelentős for­mája az orvosi alkalmazás, amely a betegségek megelőzésére, felfe­dezésére és gyógyítására irányul. Társasagunknak az a célja, hogy a nukleáris medicinát — a ra­dioaktív izotópok biológiai és or­vosi alkalmazását — hazánkban fejlessze és terjessze. Természe­tesen az is feladatunk, hogy ta­nulmányozzuk és meghonosítsuk a más országokban elért ered­ményeket, s ehhez jó fórumot ad II. kongresszusunk is. — A sugárzó anyagok feinasz- nálása a gyógyításban mind szé­lesebb körű és mind nagyobb ér­deklődés nyilvánul meg iránta. Erre utal, hogy 126 hazai és kül­földi szakember, kutató jelezte: fel kíván szólalni, előadást kíván tartani a kongresszuson. Az elő­adások várhatóan hű képet ad­nak a nukleáris medicina jelen­legi színvonaláról. SSSSSSííSfSSS WwiÄviii: Érdekesen tágította — tények­kel támogatva — ezt a gondola­tot Zsikla György Soltvadkert- Csáborról. — Kétségtelen, hogy elöregedés tapasztalható a tanyán. De a mi határrészünikön if jodásnak is ta­núi lehetünk. Megtörténik, hogy az időseik mennek be a faluba, s a fiatalok Iáknak kint. Olyanok, akiknek a képzettsége is megvan a korszerű gazdálkodáshoz. Mi van emögött? Belterületen 200 négyszögöles telkeket oszta­nak ki. De miit tud azon előte­remteni, aki a tanyai ház körüli termelési viszonyokhoz szokott? Ahol nem kellett messziről szál­lítani a takarmányt a jószágnak — távolról fuvarozni a trágyát a földnek. Nem beszélve a nagy­üzem szinte kéznél levő sok más segítségéről. S ismét egy figyelemre méltó megfigyelés. „Kettős gazdálko­dásának nevezte Zsilkla György a szép számú ipari muníkás, hi­vatali dolgozó életvitelét, aki szinte kikapcsolódásnak, felüdü­lésnek veszi, hogy a gép, az író­asztal mellől ..paraszti munkára válthat át”. Kellemes és hasznos hobbija a párttitkárnaík is, hogy kis szőlőjében munkálkodhat. Pláne modernül — magasműve­léssel. ... Nos — két-három kérdéskör a sok közül, ami az elöregedés, a tanyai életet vállalók számának csökkenése mellett — mégis a külterületi, pusztai körülmények javulása, az egykori bezártság, beszűkülés feloldódása mellett is tanúskodik. Tóth István HOGYAN ÉRTÉKELIK AZ EGÉSZSÉGÜGYIEK? Megfelelő fizetés, jó légkör, lakás... Beszélgetés dr. Csehák Judittal, az orvos-egészségügyi szakszervezet titkárával Az egészségügyi dolgozók tavaly október elsejei hatállyal életbe lépett béremelése 127 ezer embert érintett, hétszáznegyven millió fo­rint évi költségkihatással. A bérintézkedés második, mintegy 85 ezer dolgozóra kiterjedő „felvonására” az idén kerül sor. A tavalyi béremelés a legége­tőbb feszültséget volt hivatott enyhíteni: a betegágy mellett, három műszakban dolgozó nővé­rék, az ügyeleti szolgálatot telje­sítők, az egészségügyi szakmun­kások megfelelő anyagi megbe­csülését. Az idei béremelés azo­kat illeti, akik a tavalyiból ki­maradtak, mindenekelőtt az or­vosokat. — Hogyan befolyásolta a na­gyobb anyagi megbecsülés az egészségügy tevékenységét, munkaerőgondjait? — erről beszélgettünk dr. Cse­hák Judittal, az Orvos-Egészség­ügyi Dolgozók Szakszervezetének titkárával. — Létszámgondjainknak csak egyik dka volt a munka súlyát nem megfelelően tükröző bér. A hiány — amely elsősorban az ápolási munkában nyomasztó — ’ód!) tényezőre vezethető vissza. A fő gond, hogy ez a tevékeny­ség nem értékének megfelelően tükröződik a társadalmi tudat­ban, tehát társadalmi megbecsü­lése nem megfelelő. Ez a jelen­ség, illetve nézet lényegesen vál­tozott a tavalyi bérintézkedések bejelentése, illetve bevezetése során. Az a tény, hogy az ágy mel- , lett szolgálatot teljesítő nővér és a hasonló munkakörben levők (műtősnők, műtőasszisztensek stb.) 15 évnél hosszabb munka- viszony esetén nem kaphattak 400 forintnál kisebb emelést, már tükrözte tevékenységük megváltozott társadalmi megíté­lését. Az ápolónők átlagbére mintegy 20, az egészségügyben dolgozó szakmunkásoké, kisegí­tőké 17, a bölcsődei, csecsemő- otthoni gondozónőké 9 százalék­kal" emelkedett. Néhány adat ezek után az átlagbérekről: a ti­zenöt évesnél hosszabb szolgá­lati idejű ápolónők átlagbére 3575, a főműtösöké, műtőasszisz­tenseké 3050 forintra emelke­dett. — Ilyen fizetésért már érde­mes kórházban dolgozni, nem­de? — Igen. De a dolog mégsem ilyen egyszerű. A bér, ha fon­tos is, mégis csak egyik tényező­je az egészségügyiek stabilizálá­sának. Kétségtelenül fontos té­nyezője, mert a helyzet javult. A fővárosban és vidéken egy­aránt tapasztaljuk, hogy az el­vándorlás megszűnt. Még a kró­nikus ápolónőhiányban szenvedő intézetekben is. Az elvándorlás megállapodása azonban csak a kezdet. Az egészségügynek arra kell törekednie, hogy a megle­vő kádereit megtartsa és az „el­veszettnek” hitt embereket visz- szavonzza. Ez utóbbi tűnik a ne­hezebbnek, és ez az, amit kizá­rólag bérrel nem is lehet meg­oldani. Abban, hogy valaki jól érzi-e magát a munkahelyén, számos körülmény játszik közre. Miután a vándorlásról készített felméré­sekben az okok között mindig szerepel a bér is, hajlamosak vagyunk ok gyanánt ezt abszo­lutizálni. Pedig a munkahely-vál­toztatás elhatározásában nem mindig ez az elsődleges. Inkább úgy fest a dolog, hogy ha már kilépésre szánja rá magát az ember, az új munkahelyet asze­rint választja meg, hol lehet többet keresni. — Mi hát a döntő tényező? — A vezetés színvonala, a ve­zetés teremtette légkör. Ennek tulajdonítható, hogy például Vas megye egészségügyi intézményei­ben szilárd az úgynevezett kö- zépkáder-garnitúra. Itt — a bér- lehétőségtől függetlenül — min­dig volt becsülete a betegápolás­nak, az egyéb kórházi, rendelő­intézeti tevékenységnek. És ez nagy vonzerő. Vagy Szabolcs megyében — ahol ugyan kétség­telenül kedvez az egészségügy­nek a kevés női munkalehető­ség — szintén állandósult a kö­zépfokú képzettségű gárda. És az orvoshiányt is hamarabb fogják megszüntetni, mint a hasonló adottságú Békés megyében. — A megfelelő anyagi meg­becsülés és a sokat emlegetett munkahelyi légkör szerencsés - együtthatása tehát a munkaerő- hiányból kivezető út? — Alapvetően ez. De igen nagy súllyal esik latba a lakás­kérdés megoldásának kilátása. Fontos a modern nővérszálló, de ma már az ápolónő is igazi ott­hont szeretne, ahol egyedül, vagy családjával élhet. E jogos vágy kielégítésére a vidéki kórháznak több a lehetősége, mint a fővá­rosinak. És a lakás mellett, más szociális gondoskodást is igényel­nek, bölcsődét, óvodát a gyerek­nek, üdülési lehetőséget, étkezést. Mindezt azért hangsúlyozom, mert hiba lenne abban a hiszem- ben ringatni magunkat, hogy a valóban elismerésre méltó bér- intézkedéssel mindent megtet­tünk az egészségügyi dolgozók társadalmi megbecsüléséért — hangsúlyozta befejezésül dr. Cse­hák Judit. L. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents