Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

1978. március 5. • PETŐFI NÉPE • 5 Találkozások a zászló alatt Az ízlések sokszor és sokban különböznek, még az azonos osztályhoz, társadalmi réteghez, műveltségkörhöz kapcsolódó emberek esetében is. Azt is tudjuk és hirdetjük, hogy az Íz­lés — esetünkben a művészeti ízlés — nem mindentől elvo­natkoztatott, légies valami, hanem erős szálakkal kötődik a korhoz, az adott társadalmi valósághoz. A „Riasztólövés” című magyar íiLm főszereplője ötvenes káder. A felszabadulás óta strapás be­osztásokban szolgált, de még ma Is bírja erővel. Jelenleg bánya­üzemet Igazgat. Nem Is maga miatt — szorongatott helyzetbe kerül. Azt mondja a partnerének a szóbakerült harmadik személy­ről. hogy — Ismeri, többször ta­lálkoztak már. Amaz bántó éllel jegyzi meg. — Igen, maguk ötvenesek min­dig találkoztak már valahol. A malíciózus odaszúrásban mindemellett sok az igazság. A mai ötvenes, hatvanas embe­rek nagy többsége csakugyan ta­lálkozott már egymással valahol. Hát még a hetven körüliek! Mint Neiner János nyugdíjas vállalat- igazgató, a megyei pártbizottság tagja, az SZMT elnöke. Több mint fél évszázados munkásmoz­galmi múlttal, amiből immár 48 esztendős a párttagsága. Neiner János elvtárs is sok-sok emberről elmondhatja: „Igen, is­merem, többször találkoztunk ...” De nemcsak a mai ötvenesek­kel, akikkel a szabadság első boldog lázaiban hozta össze a sorsa, hanem jórészt azok szülei­vel is. Az ő forradalmár nemze­déke már a felszabadulás előtt, a tizenkilencesek szárnyai alatt csatasorba állt azoknak az élet­körülményeknek a kiharcolásáért, amelyek a fiatalabb generációk­nak ma már természetesek. Neiner Jánost a szülői húz lég­köre is a munkásmozgalom ka­tonájának nevelte. Édesapja, az ötcsaládos lévai napszámos részt vett a tlzenkilences proletárfor­radalomban, s 1935-ig, haláláig tagja volt a csehszlovákiai kom­munista pártnak. Édesanyja — a mosónősködés mellett gyerme­kéiért is elég gondbun — érthe­tően nyugtalankodott egyszer- másszor, Férje erősítette: „Ha nyakamba tettem a kolompot, addig hordom, amíg rá nem szo­rul." — S teljesítette magára vál­lalt kötelezettségeit a földmun­kások szakszervezetének vezető­ségében. 'Fia, Neiner János a lévai kom­munista Ifjúsági szövetségben kezdte a mozgalmi munkát, • A fiatal ács szakmunkás 1928-ban «’onult be katonának. Hívatják efyszer a század irodára, Első, -ímlt megpillant a parancsnok asztalán: Ifjúsági szövetségi tag­sági Igazolványa. Házkutatás so­rán tálának rá. Más alkulommal ártatlannak tetsző „kitüntetés­ben” lesz része — nyoloadmagá- val. Egy hadnagy kl| lön-külön le­fényképezi őket. Gyanú,lukat persze nem altatja el. hogy ők Is kapnak a felvételekből. Most mér gyanúsak, nyilvántartottak. — Hogyan vették fel a pártba? Az SZ'MT-székház csöndes sar­kéban szedegetjük össze a rég­múlt emlékezetes epizódjait. Neiner elvtárs elmosolyodik. — No — másfajta ünnepélyes­ség volt az, mint ahogy ma tör­ténik. Leszerelt. Hazulról a Munkás- otthonba vezetett első útja. „Meg­jöttél?” — Meg. — „Rendben van. már is pártmegbízatást kapsz.” — közölték férfias öröm­mel s egyszerűséggel. — „Szak- szervezeti vonalon dolgozol. Fő­ként földmunkások szervezése a feladatod.” 1930-at írunk. Hamarosan a kommunista párt vezetőségébe is beválasztják... Ekkoriban kez­dődik a máig is tartó „találko­zások” sora. Hogyan nevelte szer­vezkedésre az agrárproletárokat? Oroszkai Cukorgyár Rt. — Gé- nye-major. A „vörös szakszerve­zet” által kidolgozott kollektív szerződést ismerteti a munkások­kal. Helyzetük javításáról, jogaik rögzítéséről szól, Egyetértenek? — Minden sorával. Nyugodtan átadhatja Neiner elvtárs az inté­zőnek. — Az így nem lenne helyes. Válasszanak maguk közül petí­ció» bizottságot, s úgy együtt vigyük be. Szorongás, Ilyet még nem tet­tek. Annál nagyobb a felszaba- dultság-érzés. amikor a bizottság elmeséli, mennyire meglepődött az intéző. Hát még amikor az igazgatóság is kénytelen-kelletlen elfogadta. Győzelem! Sztrájk. Már a tavaszi munkák Idején elkezdik, hogy aratásra is sikerüljön nagyobb bért kicsikar­ni. „Maradjunk idehaza?" — Nem. Kint a földeken kell le­állni a munkává!. — Hat-hét nap után már-már elérik céljukat, amikor a plébánosl birtokról sztrájktörőket küldenek. Szegény­paraszt — szegényparaszttal szemben. Az ellenállást csendőr- brutalitás veri le. Nem kímélik az anyákat sem, akik 2—8 éves ki­csinyeikkel tartanak kt a férfiak oldalán, ötven embert bebörtö­nöznek. A párt. s a „vörös szak- szervezet" fellépése két napra rá kiengedik a lecsukottakat, A sztrájk szervezői azonban aratás­kor sem kapnak munkát... A közös kiállás hatásának híre megy. Három év múlva messze környékre kiterjed a sztrájk... Bérharcok, tüntetések, demonst­rációs összesereglések távoli vi­dékekről, mint a „Zójoml Vörös Nap"-on. Mennyi találkozás már ezekben az esztendőkben! A pártmunka összehozza Safrankó Emánuellel Is, aki egyik kerületi pártbizott­ság titkáraként dolgozott a Fel­vidéken ... A harcok közösen megért élményei már ekkorra olyan összetartó erővé fejlődtek, amelyet a „visszacsatolással” rá­juk köszöntött Horthy-terror sem volt képes letörni. Ádáz felderí­tés folyt a „vörösök után”. Még ha ravaszul, suttyomban ment is ez.- Körülbelül fél évig rám se néztek. — de tudtam, hogy érdeklődnek utánam. — Idézi fel a keserű időket Neiner elvtárs. Végül is becitálták, aztán nem i.s hagytak neki nyugtot többé. Rendőri felügyelet, letartóztatá­sok. meghurcolás, internálás, ve­rések. kínzások. A kihallgatáso­kon gúnyolódó heccelés: „Maga rossz magyar volt!” — S mikor marxista felkészültséggel és bá­torsággal visszavág a rendőr­tisztnek — „magyarságtudatból”, — az fogcsikorgatva fojtja belé a szót... Más alkalommal — po­fozás. gumibotozás, fülbe-vízcse- pegtetés. talpverés után — ku­darcukon dühöngve vetik oda kínzói: „Ha elárulta volna, mi volt az elégetett röplapon, még útkaparó is lehet...” — A kis- tarc-ai internálótáborban találko­zott össze Dömötör Ferenccel, Vadász Ferenc, Pálonyik Ferenc, Fehér Kálmán elvtársakkal és sok más harcostárssal. A háború gyötrelmeit éppúgy a mai ötvenesekkel, hatvanasok­kal együtt élték át a ma még élő hetven körüliek, mánt a felszaba­dulás mámoros pillanatait, óráit. Aztán ismét találkozások a ro­mok eltakarításakor, a helyreál­lítási munkákban, Ebbe Neiner elvtárs — a fogságból hazajövet — Léván kapcsolódott be. A Garam hídját kellett vasúti szál­lításra alkalmassá tenni... Bu­dapestre 1947-ben Jön családjá­val. Első pártmegbízatása Ismét szakszervezeti munka, Kispestről szólítja az Idő falujárásra. Nép­nevelés Is ez: „Miénk az ország, — magunknak építjük." — S mire — 1948-iban a Nltrakémla balatonfűzfői gyártelepének füg­getlenített párttitkára lesz, — se­regnyi találkozás kapcsolja még szorosabbra a harsban szövődött láthatatlan szálakat. — Te hol vagy jelenleg? — Fegyveres testületben, X, Y meg Z elvtársakkal. Ismered őket Is, hiszen többször találkoz­tunk a nehéz Időkben. Nem mintha olyan könnyű s egyszerű lett volna a reakciós kísérletek felszámolása, az új rend ellenségeinek, s gazdasági, kártevőknek, feketézőknek, vet- kőztetőknek ártalmatlanná tété­le. Nemritkán járt ez emberál­dozattal Is, — Én földet osztok a Tiszán­túlon. hát te? — Én a Duna—Tisza közén szervezem a közigazgatást. Találkozások, baráti hátbaveré- sek, a szuszt ts kiszorító boldog ölelkezések, amikor üzemek, bá­nyák, bankok államosítása a pártfeladat. Neiner elvtárs Zlr- een — építővállalatot államosít. Utána már a „szakma vonalán" halad az életpálya. 1950-ben a Ceglédi Magasépítő Nemzeti Vál­lalat Igazgatójává nevezik ki. — őszintén bevallom, Igen meglepődtem. Mit fogok én itt kezdeni? Egy kis munkát Irányí­tani egészen más, mint ezer em­bert vezetni... De Itt van ez az Iroda — csináld! — Ilyen érzé­sek kavarogtak bennem... S akkor elém áll a beosztottam, egy fiatalasszony: „Igazgató elv- társ, ml lesz az én munkám?” — Csitítottám. Maradjon csak nyug­ton az elvtársnő. Még a magam dolgát se tudom ... Minőségi változás volt ez a munkásforradalmár életében. A termelésirányítás során új tarto­mányokkal bővült emberismere­te. Ezt még gazdagította az Építésügyi Minisztérium 5. főosz­tályán személyzeti vezetőként el­töltött Idő. — Egyik fontos felfedezésem az volt, hogy amikor valamelyik vállalattól kádert kértünk, arról adtak nagyon jó véleményt, aki­től meg akartak szabadulni. Mindennek később is hasznát látta, miután — elvégezve a Gazdasági Műszáki Akadémiát — 1954. május 1-ével Kecskemétre került — az állami építőipar vállalatigazgatójának. — Egyik legnagyobb gondunk a műszaki szakemberhiány volt. Egyik építésvezetőnknek még a ■kőműves segédlevele se volt meg. Az akkori vezetési stílushoz hoz­zátartozott, hogy a vállalat első vezetőinek is sokszor meg kel­lett fordulniuk a munkahelyeken. Sűrűn beszélgettünk az emberek­kel, meghallgattuk tanácsaikat, panaszaikat, kéréseiket. Lehető­leg gyorsan választ adtunk, mit intéztünk, de azt is nyugodtan, már ott helyben tisztáztuk, ha valamire nemet kellett mondani. Szigorú elvem volt, hogy „leve­gőbe” ígérni sosem szabad. Az emberekkel való közvetlen és módszeres Ismerkedés segítet­te a műszaki szakemberállomány megalapozását Is. Az egykor ki­választott tehetséges fiatalok kö­zül való például Fáy Ferenc Is, a Kecskeméti Házgyár vezető­je... S hogy milyen volt a lég­kör? — Arra vigyáztam, hogy szó­beszéddel ne hagyjam magam befolyásolni. A fúrás ellen legha­tásosabb módszerem a „szembe­sítés" volt: tessék, mondják meg egymás szemébe! Írhatnánk több cikkre valót csak a Búcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál 1988-lg, nyug­díjazásig lezajlott találkozások­ról. De ezekből sok Ismertté vált akkoriban a Petőfi Népe oldalai­ról Is... Neiner János elvtárs forradalmár életútjának kevésbé ismert szakaszairól írtunk in­kább. Visszatérően arra emlékez­tetve, hogy azok az ötvenesek, hatvanasok, hetven körüliek, akikkel ö Is együtt harcolt, dol­gozott, nemcsak kortársai voltak egymásnak, hanem nagyrészt ak­tív részesei is a forradalmi vál­tozások kiküzdésének. Hogy ez nem ment mindig hibák, kanya- rodásba-kényszerülések nélkül? A forradalmárok sem, s a velük te­vékenykedők sem egyformák. Em. berek... De kezük nyomán még­iscsak a szocializmus épült... Tisztelet jár ezért azoknak is, akik már kiléptek a sorból... Meg is kapják. Neiner János például korábbi 6 magas állami kitüntetése után a múlt év vé­gén — a megyében elsőnek ka­pott Szocialista Magyarországért Érdemrendet... S e beszélgetésünk óta gazda­gabb érzésekkel írom le tudósí­tásaim elején a sztereotip mon­datot: „Neiner János elnökleté­vel ülést tartott az SZMT elnök­sége.” Tóth István Hozzá való viszonya azonban nem is egyszerű, nem is ellent­mondásmentes. Előfordulhat pél­dául, hogy egy polgári világné­zetű ember művészeti ízlése fej­lettebb, korszerűbb, mint azé, aki nála haladóbb ideológiai felvér- tezettséggel rendelkezik. Azaz: a polgári kötődés nem zárja ki eleve az íz,léskorszerűséget és a marxista meggyőződés nem hoz­za magával automatikusan a mo­dern ízlést és művészetszemléle­tet. Egyik esetben tehát az ízlés meghaladja a személyiség ideo­lógiai szintjét, másik esetben vi­szont nem éri el. Átmeneti kor­ban élünk, és ez is sok mindent megmagyaráz, de karakterisztiku­san utal a kérdéskör bonyolult­ságára is. A marxista álláspont ebben a kérdésben is igen egyértelmű. Állandó jelleggel törekednünk kell arra, hogy építsük önma­gunkban és másokban a szocia­lista személyiségtípust. Aminek természetesen alkotóeleme a kor­szerű ízlés is. Végső célunk odáig jutni, hogy társadalmunk tagjai ne csak a közösségi gondolko­dásban érjenek el magas szin­tet, ne csupán politikai felké­szültségük növekedjék, hanem ízlésük ts kerüljön összhangba az általuk helyeselt célokkal-esz- mékkel. Közművelődési mun­kánk középpontjában e törekvé­sek állnak. Jól megfigyelhető ez a rádió a tévé. a mozik műsor- politikájában, a könyvkiadásban, a népművelésben, az öntevékeny kultúrtevékenységben és az is­mére tter jesz tésben, De művelődéspolitikánk vilá­gosan körvonalazott célokért küzdve nem feledkezik meg a jelen valóságáról, lényeiről sem, A mai magyar valóság az ízlés- normatívákat tekintve Is Igen­csak sok színű. Értékes és ke­vésbé értékes, előremutató és konzervatív, mélyértelmü és se- kélyes, munkál, él, hat e közeg­ben együtt, Könnyű műfajt, igényesen Természetesen szeretnénk, ha az igényesség maximálisan tért hódítana, ha a valóságos érté­kek minden területen egyedural­kodóvá válnának, Tudomásul kell azonban vennünk, hogy szép számmal akadnak napjainkban is hívei a cigányzenének, az ope­rettnek, a kriminek és a tánc- zenének, Eleve hibát követ el az, aki ki­zárólagos „kultúrellenséget” vél felfedezni a fent említett műfa­jokban, Elfeledkezik ugyanis ar­ról, hogy ezt is lehet Jól, ízlése­sen és persze lehet rosszul, íz­léstelenül produkálni. Meg arról is, hogy a cigányzene, az ope­rett, a krimi, a tánczene a maga helyén olyan funkciót tölt be, amit nem lenne könnyű pótolni. Gondoljuk csak el: hogyan le­hetne például a tánczenét kiik­tatni életünkből? Mivel tudnánk pólóin! azt a fajta könnyed szó­rakozást, amit egy jó krimi nyújt? — És így tovább. Nagyon helyes tehát, hogy nem a fent említett műfajok ellen harcolunk a közművelődésben, hanem mindenekelőtt arra törek­szünk, hcigy e területeken is igényes produkciók szülessenek. És ha nyomon kísérjük az ered­ményeket, láthatjuk, bizonyíthat­juk, hogy születnek is. Színvonal — arányok Ugyanakkor célravezető a tö­rekvés, hogy olyan produktum­együttest alakítsunk ki a kultu­rális életben, ahol mindenki megtalálja a maga ízlésének a megEeleilőt (a retrográd ízlést persze nem kívánjuk kielégíteni) — ám egyben a szocialista kom-r pozíciónak megfelelő arányok ki­alakítására is törekszünk. Szó­kimondóbban fogalmazva: az arányokat a színvonal felé igyek­szünk feltolni. Ennek a „pozitív előjelű aránytorzitásnak” ered­ménye például, hogy a rádió mű­sorában jóval nagyobb teret fog­lal el a komoly zene, mint amek­kora napjainkban az iránta megmutatkozó tényleges igény. A cigányzene mennyiségileg viszont kevesebb annál, amennyit a hoz­zá vonzódó rétegek szeretnének hallani, (A példák sorát lehetne folytatni,) Generációs izléskülönbségek Ha Ízlésről, ízlésformálásrói esik szó, általában két nagy hiba veszélye kísérhet bennünket. Egyik: hogy elfeledkezzünk az állandó izléskorszerüsítésről — másik: hogy türelmetlenekké vá­lunk azokkal szemben, akiknek ízlése nem Jutott még arra a bi­zonyos Ideális szintre, A két hi­ba néha egyszerre jelentkezik. S nem is annyira a tömegkommu­nikációs fórumokon, mint in­kább ia kisebb közösségekben zajló vitákban, nézetcserékben. Ezért válnak ezek oly gyakran presztlzicsatákká, amelyekben a kulturális ízlés csupán a villám­hárító szerepét tölti be. vágf pedig — hasonlóun nem kívána­tos módon — „süketek párbeszé­dévé", amelyben az egymásnál vllázó felek nem értik, nem akarják és sajnos, sok esetben nem is tudják megérteni egy­mást. ízlések és pofonok gyakran kíl-> lönbözőek — hangzik a szólás- mor.dás. Valóban sokban külön­böznek egymástól, S ha nagyon látványos ízlésgeneráetós össze­csapásra ritkán kerül Is sor, a problémák ott rejtőzködnek a mélyben, Ténylegesek és való­sak, Nagy megfontoltsággal kell hozzájuk közelítenünk, nehogy a magunk igazának védelmezése automatikusan együtt járjon olyanok megsebzésével, akik erra semmiképpen nem szolgálnak rá. Még akkor sem, ha netán nem egyezik ízlésük a kívánattal, vagy a miénkkel. 4 r. s. »»»»»»»»»»» Reggeli felolvasás Mamácska még ágyban van reg­gel, mikorra elvégeztem azt a ke­vés munkát, ami a ház körül adódik. Ágyba viszem a reggelit, mint házasságunk első hónapjaiban. Mióta nyugdíjasok vagyunk, úgy élünk megint, mint a mézeshe­tekben. Csak ennek már hulla­szaga van. Mamácska megeszi a reggelit, nézi a mennyezetet, ko­rán van még, minek Is kelne fel? Tavaly Ilyenkor már kezdő­dött a műszak. Akkor mamácska hozta ágyba a reggelit nekem. Elkísért az állomásig és úgy ment bevásárolni. Alig szóltunk egy-két szót. Hangos szó csak ak­kor van közöttünk, ha nem talá­lok valamit. Ilyenkor ijedten pu­col kifelé a macska és én Is, ha tehetem, mert úgy dühbe gurul mamácska, hogy az nem minden­napi. Mielőtt elmérgesedne a hely. zet ilyen apró hülyeségek miatt, eltüntetem magam egy-két órá­ra. Nyolc óra felé megyek be Iá­mét, ilyenkor jön a postás az új­sággal. A gyerekeket cukorkával, mamácskát az újsággal lehet ki­békíteni. Sokszor már rettentően unom a felolvasást, de hallgat­nom kell, mert különben magam­ra haragítom. Néha csaltam ma­gamnak egy-két órát, de rájöt­tem, hogy hamarabb befejezi a felolvasást, ha korábban kezdi és akkor a délután szabad. Mindent elolvas. Azt mondja, ő az egész újságot megvette, tehát az első betűtől az utolsóig el kell olvas­ni, mert különben a nyolcvan fil­lér kidobott pénz. És olvas han­gosan, én meg hallgatom, ülök csendben, úgy teszek, mintha fi­gyelnék. Néha sajnálom Is, mikor majd kttekeredlk a nyelve, ha egy-egy Idegen név, szó kibetű- zésével küszködik. Mert mindent úgy olvas betűről betűre, ahogy le van írva. Legtovább Időz a hirdetéseknél. Egylkhez-máslkhoz kesernyés megjegyzést is fűz. — Háromnegyed millióért vil­la eladó. — Hogy mik vannak! Mitől ilyen drága egy villa? Ki­nek van ennyi készpénze? Mert valakinek, valakinek van. De mi­ből? Hallott már ettől drágábbról Is. És elkelnek. Valaki megveszi őket. De ki? Én mindig csak annyi pénzt kaptam, amennyiért megdolgoztam. Persze én is csak annyit kap­tam. De Ilyenkor nem kezdek vl-' ‘ tatkozni vele, mert sehogy nem tudnám megnyugtatni. Mamácska elolvas minden álláshirdetést. Kíváncsi arra, hogy ha nem len­nénk nyugdíjasok, mennyi állás közül választhatnánk. Egyik nap, éppen a nyugdíja­soknak kínált állásokat olvasta mamácska, mikor eszembe Jutott, hogy hívtak engem a falu épülő új szolgáltató házához éjjeliőr­nek. Hirtelen felálltam, elindul­tam kifelé. Mamácska döbbenten nézett utánam. — Elmegyek pengéért, elfelej­tettem hozni — mondtam és már csuktam is be magam mögött az ajtót, nehogy visszahívjon. Ket­tőnknek kettőezerháromszáz a nyugdíjunk. Jól jönne hozzá még valami kis pénz. Remélem haj­landó annyi áldozatot hozni ma­mácska, hogy megtanul magában olvasni. Néhány éve végezte el a hetedik-nyolcadik osztályt, azó­ta nem lehet bírni vele. Mint az • Luruca D. litván képeiből nyílt kiállítás a Műcsarnokban. Képűnk a kiállításon késiűlt. (Németh Ernő felvétele - K8.) • öregek. első osztályos kicsi gyerekek, olyan Izgalommal jdrt iskolába. Egy év alatt tette le a két osz­tályt. Most én Is ilyen izgalom­mal megyek az építőkhöz, hátha kellek még nekik. Sikerült az állás. Nem gondol­tam volna, hogy Ilyen átkozottul hosszú tud lenni egy éjszaka. Az a legrosszabb az egészben, hogy. nincs kihez beszélnem. Van ott egy kutya, de még bolondnak vélnének, ha vele beszélgetnék, és meghallaná valaki. Mamácska nem szokott le a reggeli hangos felolvasásokról. Talán el sem tudnék aludni, ha nem olvasna reggel az ágyam szélénél. A reg­gelit továbbra le én hordom az ágyába, minek keljen tel szegény, mikor én úgyis talpon vagyok. De az újságért ő megy ki min­den reggel. A legsüketebb na­punk a hétfő. Vasárnap reggel, mikor végzek a műszakkal, ve­szek az újságosnál egy Népsza­badságot. Ezt csak hétfőn reggel veszem elő, hogy mamácska hét­főn Is fel tudjon olvasni, hogy könnyebben el tudjak aludni. Az éjjeli süketség után, olyan jólesik a hangját hallani. Farkas Ilona KERTÉSZ PÉTER: Ágait őrizd a világnak Magányosság a lélek rákja—» megöl, ha már felismered. Gyufáról hitted, égő fáklya—« zsugorodik bejárt tered. Mindenki meghat, akt árva. Míg közönyük súlya ereszt, nem nehezül reád a zárka — hisz él az ég fejed felett, A jó fogak még benned rágna A fémre nézz, milyen kemény. A mankók is repülni vágynak, vakokat is éltet a fény. Agait őrizd a világnak, s magához ölel a remény. * SZEBENYl ILDIKÓ: Csicsíjja... Csicsijja fa fia leszel gyermekem világnak bajától nem ment meg senki sem anyád sír védtelen csicsíjja fia vagy köldökzsinór ne szakadj ne szakadj X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents