Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-29 / 74. szám
1978. március 29. • PETŐFI NÉPE • 5 ORSZÁGJÁRÓ ZENESZERZŐ: Sugár Rezső Mindenki, aki csak egy kicsit is jártas a pedagógiában, jól tudja, hogy a gyermekek testi fenyítése nemcsak erkölcsileg elítélendő, hanem jószerint célszerűtlen és hatástalan cselekedet is. A fiatalok ugyanis hamar szokásos eszközként veszik tudomásul egy-egy nevelő „fülesét”, nyaklevesét, kisebb-nagyobb legyintését; sőt, a háta mögött kinevetik. Egyszóval az a tanár, aki így kényszerül rendet tartani osztályában, az nem tesz mást, mint akarva, akaratlan beismeri, hogy nevelőként csődöt mondott. □ □ □ Nincsen ez másként odahaza sem; a szülői pofon, vagy a rendszeresített nadrágszíj hasonló lélektani következményeket okoz. Az úgynevezett „makarenkói pofon" azonban némiképp más jellegű dolog. Ez nem ismétlődő, nem megszokott fenyítés, vagy kényszerű rutin-cselekedet, hanem a tanár, vagy szülő ritka, és többnyire olyan jogos felháborodásának kifejeződése, amelyben a felnőtt elveszíti önuralmát. ELítélendő dolog? .., Természetesen. Károsnak ítélhető? Erről megoszlanak a vélemények. Egy azonban bizonyos: az a gyetek, aki nem szokta meg, hogy önérzetét rendszeres testi erőszak alkalmazásával törjék le, később megérti, hogy akarva, akaratlan jelentős hibát vétett. Áthágta a felnőtt-gyerek kapcsolatrendszerben meglevő alapvető szabályit, Illetve megállapodást, □ □ n A gyerekek már viszonylag korán tudnak mérlegelni, ítélkezni önmaguk é.s a felnőttek felett is, Mindegyikük képes a legfontosabb következtetések levonására, s az Ilyen pofon esetében azt Is megértik, hogy olykor-olykor a felnőtt minden jószándéka ellenéle Is kihozható a sodrából. És azt Is megértik, hogy ez esetben nem a testi fölény, nem az erőszak torolta meg ballépésüket, hanem a hirtelen támadt Indulat. Ez persze nem fordulhat elő nap fnlnf nap'..',- . , !■ A pedagógia „pofonja" azonban nemcsak testi ütlegek lehetnek, hanem „lelkiek" is. Ezekről azonban ritkábban esik szó, pedig talán veszélyesebbek még az előzőeknél is, A szülők és nevelők általában helyes pedagógiai célkitűzések érdekében alkalmazzák, hatásuk azonban épp ellenkezője a kívántnak. □ □ □ Egy megyei iskola módszertani kiadványában azt olvastam, hogy forradalmi napokat rendeztek az úttörők. A nevelőik játékos tudatossággal kívánták feleleveníteni a társadalmi professzió nemes hagyományait. A rajokban őrszemeket szerveztek, akik azt figyelték, hogy az izgalmas játék során kik válnak árulókká ... „Árulók azok a tanulók, akik fegyelmezetlen viselkedésükkel árulják el rajukat, társaikat...” — írja a beszámoló szerzője. A pedagógiai jószándék kétségtelen, a módszer azonban vitatható. Az áruló szó ugyanis már csak jelentésbeti súlyánál fogva is sokkal többet tartalmaz annál, minthogy egy-két élénkebb, mozgékonyabb, ezént talán kevesebb önfegyelemmel élő gyerek minősítésére használhatnánk. A játék során elkülönített árulókkal szemben mértéktelen ellenszenv ébred társaikban, s a vétkesek pedig megiaLázottnak érzik magukat Az általános iskolák felsőtagozatos tanulóinak ugyanis van már fogalmuk arról: ki az áruló. És képzettársításaik az elkövetett bűnnél sokkal súlyosabb ítéletekre ösztönzik őket... □ □ □ Egy másik Iskolában az egyik úttörő őrs vezetőjét kiközösítette az osztály. A Jól tanuló, csendes, szorgalmas, jó magaviseletű gyereket a csapatvezető tanár egyetértésével leváltották őrsvezetői tisztségéről társai tűéért, mert szülei kívánságára bérmálkozott A kisfiú azóta lehetetlen helyzetbe került, elszakadt a közösségtől, meg hasonlóit önmagával, és valójában nem is érti a vele történteket, Azt mondani sem kéll, hogy ez a .«pedagógiai pofon" nemcsak maradandó hatású, hanem rossz irányiban is befolyásolja a gyereket: nem valószínű, hogy eltávolodna a családi környezet vallásos világától. Az ehhez hasonló szándékú tévedéseket sorolhatnánk tovább, és példák sokaságát idézhetnénk a családi életből Is. Értelmes, művelt szülők is gyakorta alkalmaznak pedagógiai balfogásnak minősíthető „lelki" fegyelmezési eszközöket, amelyek eredménye ugyanaz, mint az előzőeknek; megtörik gyermekűik önérzetét és a megalézottság érzését ébresztik bennük. □ □ □ jt., «4 *: • . . > r.U A testi és lelki pedagógiai pofonok ártalma tartós és később Is megmutatkozik... A gyermekkorukban gyakorta megalázott felnőttek öntudata fejletlen. Az Ilyen típusok szaporítják a haj* bókolók, a talpnyálók, a véleményüket elhallgatták, a köpönyeg- forgatók sorát. Egyszóval azokét, akik a szocialista demokratizmus érvényesülésének útjában állnak. A jellemgyenge embereket mindenki megveti. Azt viszont tudni kell hogy a negatív tulajdonságok fiatal korukban alakultak ki bennük. Ezért kell jól tudniuk, nevelőknek és szülőknek egyaránt, hogy a gyermekek nevelése: fegyelemre, rendre, belátásra szoktatása sem otthon, sem az iskolában nem járhat együtt önérzetük megtörésével, megaláztatásukkal Pavlovits Miklós Az Idén tavasszal ismét elhangzik az Erkel Színház egyik hangversenyén a felszabadulás után írt jelentős magyar mű, a hősi ének című óratórium. Sugár Rezső 1948—1951 között komponálta. Ezért a műért 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Sugár a negyvenes években, mint Kodály Zoltán tanítványa fejezte be tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán. Napjainkban — két esztendő ótu — ő foglalja el egykori mestere helyét ugyanabban az Intézetben, mint a zeneszerzés tanszékvezető professzora. Tapasztalt pedagógus. Korábban a fővárosi Felsőbb Zeneiskolán, majd a Bartók Szakiskolában ugyancsak zeneszerzést tanított. Olyan kiválóságok kerültek ki „keze alól", mint Pet- rovlcs Emil, vagy Durkó Zsolt. A Zeneakadémia harmadik emeletének XXVI-os számú tantermében tartja óráit. — Ebben a tanévben — magyarázza — hat növendékem van. Bár alaposan foglalkozom mindegyikkel, mert tehetséges Ifjaknak vélem őket, van némi időm komponáláséra és vidéki utazásokra Is. Már évek óta rendszeresen járok olyan összejövetelekre, amelyek az úgynevezett író- olvasó találkozókhoz hasonlítanak, csakhogy: zenei területen. Városok, vagy kisebb települések közönségéhez hozza közel a muzsikust. Nem egyedül utazom, hanem Interpretáló zenészekkel, Olykor a helybeli művészeket Is bekapcsoljuk egy-egy előadásba. Több zeneszerző la vállal Ilyen kapcsolatteremtést a közönséggel, például Farkas Ferenc, vagy Sárai Tibor, a magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára. — Merre járt az országban ilyen zenés kapcsolatkeresésrc? — Az idén Pest megye van soron. Tavaly Komárom, Szabolcs- Szntmár, Veszprém. Baranya, Somogy megye zeneszerető közönsége volt a vendéglátónk, Szívesen emlékszem visz- sza például nyíregyházi esténkre is. — Elégedett-e kompozícióinak interpretálásával? — E téren szerencsés helyzetben vagyok. Szerzeményeim a legjobb előadásban hangzanak el. Így például Epilógus című zenekari darabomat a Magyar Rádió és Televízió zenekara szólaltatta meg Lehel György kiváló vezényletével. Hasonló elégedettséggel beszélhetek az Erdélyi Miklós dirigálta Simfónia á varizione című munkámról, vagy nemrég a Tátrai vonósnégyes által eljátszott III. vonósnégyesemről. — ŰJ opuszai? — Erre nem könnyű felelni, hiszen (bizonyára nagyobb lélegzetű műre kíváncsi. Évek óta dolgozom egy nagyszabású oratóriumon. Ezt szeretném végre befejezni. A kottáját — egyéb megbízások miatt — gyakran kellett mér eddig félretennem, s Ilyenkor mindig újból és újból bele kell magamat élnem a folytatásba, Legutóbb például a Népművelési Intézet egy nyílt pályázatára hívtak meg: komponáljak 8—10 percnyi időtartamú zenekari darabot vidéki együttesek számára. — ön most 59 éves. Mi a tapasztalata, van-e „törés" a zeneművészet fejlődésében az idősebb és a legfiatalabb nemzedék között? Kimutatható-e olyan változás a szerzőknél, mint amilyen a Bartók—Kodály nemzedéké volt a korábbival szemben? — Igen Is. nem is. Az ötvenes évek óta másfajta stllárls orientáció jelentkezett a zenében, Ml, Idősek az egyik-másik jelenséget, kísérleteket fejcsóválva fogadjuk, megkérdőjelezzük, A fejlődés azonban nyilvánvaló. Am egy bizonyos, hagy a „mesterséget" ezen a területen előbb alaposan meg kell tanulni. K. K. • Egy új komposfció fő témája a szerző aláírásival. SZÁNTÁSTÓL ARATÁSIG — MEZEI VIRTUSKODÁSOK — A PÉNZ, AMI SOHASEM ELÉG — AKIK SZENTMIKLÓS TÖRTÉNETÉT ÍRTAK Kunszentmiklós a redemptiotól századunkig Százötven esztendeje tán, hogy néhai Péter Zsigmond kiskun kapitány megkövetelte az átutazó nevezetes személyek illő fogadtatását: „ez általis kedves kis Hazánknak jó híre neve neve- kedjen,” Illyés Bálint kunszentmiklósi tanár, könyvtáros a hajdanán óhajtott szívélyességgel várja mindazokat, akik képzeletben odautaznak, akiket érdekel a volt és lesz város históriája. „Kedves kis hazánk ..című új krónikája a redemptiotól századunkig idézi föl Kunszentmiklós históriáját, gyűjti össze a tájra, népre jellemző történeteket, adatokat. A munka többet ad, mint amennyit ígér. A források bősége „kötelez értesüléseim küszelelésé- re, a tiszta vetőmag rendszerező osztályozására. A krónikás, szükségképpen szerepet cserélt a szerkesztővel, akinek előadói szerepét átvette ezúttal az írásbeliségen (sokszor hézagosán) megnyilatkozó régi Kunszentmiklós. Történelmet nem írhatott Kunszentmiklós, s ezért nem vállalkozhattam többre Kiskunsági krónikám folytatásánál.” Egységesebb, teljesebb ez a háromszáz oldalas kiadvány az 1975-ben megjelent előzményénél, a Fölső-Kiskunság vázlatos története 1745-ig alcímű kötetnél noha első pillantásra az látszik (eszesebb gerendázatúriak: a haladó Időre fűzte a mondandót. Szerencsére el-eltért a szigorú kronológiától az értetéshez, a sajátosságok érzékeltetéséhez, a kikívánkozó történet beillesztéséhez szükséges kitérőkért. Néha elmosódik az ösvény, homélyo- sulnák az összefüggések. Hajlok arra, hogy többet nyertünk így Is a vámon (többet megtudtunk a kiskun világról), mint ameny- nylt vesztettünk (a lazább szerkezettel) a réven. Illyés Bálint új könyve ezért tetszik Jobban, mert a most választott forma alkalmasabb az összegereblyézett adatok csoportosítására. Másfél esztendeje, a gimnázium temérdek könyvtárában láttam a készülő művet, á rengeteg följegyzést, Vaskosabb kötetre számítottam; legalább Rét-három könyvre valót hordott össze a szakértő, fáradhatatlan buzgalom. Sejthető, milyen szívfájdalommal mondott le értékes adalékok, történetek közléséről, az avítt papírokon föllelt históriákról, ámde a kun ember mindig takarékoskodott a szóval. Kevés beszédből értő fajta. Így, mértéktartó kurtításoktól tömör, szemléletes szöveg sókat, két könyv nyit mond „kedves kis hazánkról ...” A harminchárom fejezetből, részletből Igencsak teljes kép kerekedik, noha semmiképpen sem szabályos ,,történelem". Több is, kevesebb Is. Örökké sajnálnám, ha szigorúbb oknyomozás kedvéért elfőj tódot.t volna a mesélő kedv. Honnan a csudából derülne ki Talátka János juhász balsorsa? „A’ nálla volt bottal az Asztalon által úgy a’ fejére • „Birodalmában", a gimnáziumi könyvtárban fényképezte le Méhest Éva a kiskun krónikák szerzőjét. ütöttek, hogy annak feje mindjárt eltsuklott és többé nem szólhatott...” Szomorodottan nélkülözném a fökhalászat ízes leírását, az étkezési szokások töl- tdézését: „A süveg bele van nőve a főbe, s nincs rá eset, hogy megmozduljon onnan”. Vagy egy juikas húszasom arra: kevesen sejtik, mikor csíp harmadszor is a paprikás. „Amikor a nemes tanács a Juhászbojtárokra vereti a 25 érzékeny pálcaütést áruállományunk módszeres szelektálásáért”. Napestig mazsolázhatnék a szép kiállítású, címlapján Gál Sándor rajzával büszkélkedő kötetből (A kéziratot szakmailag Szőts Rudolf ellenőrizte.) Téved, aki csupán pompás Ízű történetek kellemes lelőhelyének véli a nagyközségi tanács támogatásával megjelent könyvet. Haszonnal forgathatják szaktudósok: találnak benne új, vagy a szokottól eltérő tálalástól más összefüggéseket felvillantó forrásközleményeket, Jól tette a szerző, hogy ,«belülről s nem felülről... innen adódott a részletezésre törekvő elemző szándék.” Így részel többet végű 11 s a nemzeti történet- írás, a néprajz, a tájkutatás. Mintaszerű helytörténeti olvasókönyvet dicsérek, amikor a „Kedves kis hazánk ...” pontosságát (!), megbízhatóságát, élvezetes, ha kell ünnepélyes, ha szükséges, ironikus stílusát méltatom. (Csak azt a néhány „hiányosságot” feledhetném ...) A Kiskunság történetében járatos, s tájjaL most barátkozó egyaránt érzi Illyés Bálint hangvételéből a dokumentumok csomagolásából, hogy miként vélekedhetünk ma erről vagy arról, vagyis kirukkol véleményével. Heltai Nándor MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (23.) Kati Is valahogy nagy észrevétlenül már újra elfoglalta a helyét, sőt szedett is a kitűnő paprikásból. Laci készséggel megkaparta a bogrács alatt a parazsat. De Kati halkan rászólt: — Hagyd attól már ez nem lesz melegebb! — Nem hűlt az még ki. Katikám — terjedt ki mindenre Lajos bácsi vendéglátói figyelme —, szedjed csak bátran! — A bátorság, az nem hiányzik belőlem! — nyugtatta meg Kati. Szeme közben valahogy véletlenül a Laci szemével akadt össze. Egy pillanatig rajta hagyta a tekintetét. — Jó étvágyad van, menyasz- szony? — kérdezte halkan a parázsban kaparászó fiú. Kati tekintete hűvös volt és elutasító, villáját hideg nyugalommal döfte a pirosló húsba. A fiú csak nézte tovább, miközben már nem is őhozzá beszélt : — Hozok rá még egy kis gallyat, Lajos bácsi! — Jó — mondta Lajos bácsi —. hiszen amíg van belőle, addig mindig eszébe juthat valakinek. hogy szed még egy kis pótlást. 25. Gitta közben, mint egy jó kislány, anyja lábához telepedett. Neki is elmotyorogta — persze megint a Mariák nyakába varrva az ötletet, hogy a fiataloknak öröklakás... S. hogy természetesen neki kell összeszedni, amennyit csak tud. — Ha nem lesz együtt az egész, amikorra kell, tudnál-e kölcsönözni vagy tíz—húszezret, mami? — Hacsak el nem adok valami régi holmit, lányom. Dehát. ami csak van. az úgyis minden rátok marad. Vagyis majd legvégül is a lányotokra... — Ne beszélj ilyeneket, nagymama. hol van az még! Most csak arról van szó, hogy ha esetleg promt megszorulunk... — Hát ha megszorultok ... — Amit hamarabb Idead — gondolta Gitta —. arra nem lesz örökösödési adó... Nem azért, mintha a saját anyja halálára számítgatna... dehát lassan ezzel is számolni kell majd. ezzel az örökösödési adóval. — Meglátom, mama. nem alszik-e el végül ez az egész öröklakás-ügy ... csak biztos szeretnék benne lenni, hogy ha mégis kiforszírozzák, akkor mi is készen legyünk. Csak akkor jelentkezem, persze, ha muszáj... Nagymama megadóan bólogatott. — Jelentkezz, lányom! Most már Gitta kíméletlenül visszament Barnához. Elhatározta, hogy nem engedi kitárolni semmiféle mellébeszélésekkel — Biztos, ami biztos, a mamának is megmondtam, hogy esetleg szükség lesz a segítségére... — Miént lenne, drágám? öt- ven-ihatvan ezret igazán magunk Is tudunk adni... akkor még Guszti' Is... meg ezek a Feren- cék is... — Két dolgot szeretnék, hogy megjegyezz. Illetve, hogy vedd figyelembe. Nem akarom, hogy valami kis lyukba költözzenek... További útjuk szempontjából ez egyáltalán nem mindegy. Fogad- niok kell esetleg Tibor főnökeit, satöbbi... lássák. hogy nem akárkivel van dolguk... ez egy i A másik: viszont nem kell mindent magunkra vállalnunk. Guszti adhat ugyanannyit, mint . ml. Ezt egyébként nem Is vitatja... A mamának is felesleges a szalmazsákba gyűjtenie a pénzét... — De Gittám, hiszen nincs Is szalmazsákja! — Képletesen mondom... a — Én nem Is tudom. van-e pénz általában csak romlik, pénze egyáltalán a nagymamának; de gondolom, ha van, biztosan a takarékban... — Ott Is romlik... de a pénze nem sok lehet.. Inkább eladnlvalója ... Hát adja el! A holmik is, ha állnak, csak tönkremennek. — Dehát milyen holmik? Talán néhány családi ékszer... — Használhatatlan ezüst evőeszközök ... amivel ma már úgysem lehet teríteni... Még régi órák is lehetnek ... Nagypapa valamikor órásmester volt Óbudán, az ántivilág- ban... Bizony, nem elképzelhetetlen, hogy nagymama kegyelettel megőrzött néhány öreg órát. — Neki magának sincs arról fogalma, hogy melyiknek mi az értéke, majd én elvállalom, hogy utánajárok, értékesítek néhány darabot... Laci megint hozzájuk ért a borkínálássál. De alig vették észre. Lajos bácsi megismételte az előbbi, szellemesnek szánt megjegyzését: — Tisztára! Mintha ti volnátok a jegyespár! TI nem mentek el az épület mögé egy kicsit csóko- lózni? — Neked persze fogalmad sincs arról, hogy nekünk most milyen gondokat kell megbeszélnünk ... — Na de ebédnél, kislányom! — emelte fel Intőén a villáját nagymama, akinek szintén nagyon ízlett a Lajos főztje, de úgy látszik, az étkezés örömein kívül arra Is volt ideje, hogy a körülötte történteket figyelemmel kísérje. — Igaza van Lajosnak, a Jó étel csak úgy élvezhető, ha az ember hogy Is... — Arra koncentrál... — segítette ki Klári. — Ez olyan, mint a szerelem — szólt bele Ferenc, a vőlegény apja —, közben nem szabad másra figyelni! — De nem nyughattok máma tőlünk...! — Gitta úgy csinált, mintha csak játszaná az ingerültet, mert leleplezték, immár másodjára, hogy a férjével valamilyen Intim kettősben felejtkezett, s mint aki valójában ezt nem szégyelll; egyáltalán nem szégyel- li, inkább fitogtatja. De közben valóban ingerelte, hogy ami miatt ezt a mai szertartást egyáltalán kitalálta, ami a feladata, annak a végrehajtásában akadályozzák. De a Barna kisszerű aggályoskodása is Ingerelte. Hiába, tudta ő, hogy csak Katival lehet megbeszélni az egész dolgot, s hogy Barna itt nem harcostárs, még csak nem Is szövetséges, hanem egytke azoknak, akikkel taktikázni kell. Átölelte Barna vállát — aki szinte zavarba jött a szokatlan, nyilvános házastársi bdzalmasság- fitogtatástól, és kacér-pajkosan odavetette: — Ügy 'látszik. ,mi vagyunk itt az egyetlen pár. Barna, akikben még nem hűlt ki a szerelem. Vagy legalábbis, akik nem szégyellik ... — Nem Irigylem a boldogságodat. drágám — lépett a színpadra Klári is —, bizonyisten boldog vagyok, hogy Ilyen nagy harmóniában látlak benneteket. Tibor szülei nem tudták mire vélni Klári lelkes nyilatkozatát. Nem éreztek benne semmi gúnyt, még egy kis Iróniát sem. Különösen. amikor láttáik, hogy Klári elérzékenyülten maga is a férje vállára hajtja a fejét. — Szeress te is édesanya! — húzódott közelebb Ferenc is az ő Marijához — mert még nagyon ki találunk lógni itt a sorból! — Aztán a fiatalokhoz fordult: — Láthatjátok, a szerelem nem óha- ía-tatlan kell hogy elmúljék a korral... ti is igyekezzetek megőrizni az ifjúságot... vagyis a szerelmet... Fogalmazási nehézségeit a már eddig fogyasztott italnak tulajdonították, s ezért szavait hangos nevetés kísérte. A derültséget csak fokozta, hogy Ferenc, mintha csak eddigi szavait folytatná, folyamatosan tovább beszélt, de teljesen másról: — ... olyan itt a meleg, halljátok ... nem bánt az valakit, ha én esetleg leveszem az Ingemet? — Ugyan Ferenc, csak nyugodtan ! Ebben a kánikulában ... Lerángatta magáról az inget, s Barna és Guszti — hasonló kíntól szabadulás lelkesedésével — vagy csak szolidaritásból? — mindenesetre készséggel követték a példáját. Lajos bácsi azonban — bár még mindig ő szorgoskodott elsősorban — magán hagyta a rövidujjú Inget. — Neked nincs meleged, Lajos? — kérdezte Gitta. — Melegem nekem is van, de amíg a hölgyeknek szenvedniök kell. magam sem akarok előnyt élvezni. (Folytatása következik.> !
