Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-25 / 72. szám

1978. március 25. • PETŐFI NÉPE • S. <<KWeX<eXeXe#*#ei*5eI#é*íeeeeM* SÍB&> a cselekvés programjai A gazdaság területén működő pártalapszervezetek beszá­moló taggyűléseiken értékelték a múlt évi politikai cselekvési programjuk végrehajtását. Az irányító pártszervek program­jaira támaszkodva egyúttal elkészítették az idei feladatok eredményes végrehajtását szolgáló cselekvési programjukat. Ma már elmondhatjuk, hogy a cselekvési programok meg­valósítása a pártmunka szerves részévé vált. Az első kísérle­tek óta tartalmilag fokozatosan javulnak e dokumentumok: míg korábban sokat markoltak, a célokat és tennivalókat túl általánosan fogalmazták meg, addig most már egyre jellem­zőbb rájuk a konkrétság, s a néhány legfontosabb feladat ki­emelése. Általánossá vált annak megértése, hogy a cselekvési program nem cél, hanem eszköz. munkaerő számszerű növelését Az államosítás évfordulója Kapcsolat és összhang A különböző szintű pártszervek és az alapszervezetek cselekvési programjai jobban egymásra épülnek, összehangoltahbak. Az irányító pártszervek az általuk kiemelt feladatokat nem az alap­szervezetek mellőzésével, hanem azok hatáskörét és felelősségét tiszteletben tartva, az ő közremű­ködésükkel kívánják elérni. Elő­relépés tapasztalható a feladatok­nak az állami és társadalmi szer­vek közötti elhatárolásában és a tennivalók egyeztetésében ... S ami ugyancsak lényeges: sokkal joíbb a kapcsolat, az összhang a pártszervezetek cselekvési prog­ramjai és munkatervei. között. A cselekvési programok jól tükrözik, hogy pártalapszerveze- teink tartalmi munkájában egyre jobban az adott terület helyzetét, fejlődését meghatározó fő kérdé­sek kerülnek előtérbe. Nőtt a pártszervezetek kezdeményező készsége abban, hogy a rendelke­zésre álló összes erőt összponto­sítsák e .kérdések megoldására. Ebben szerepet játszik, hogy -már a tervek készítésekor, a döntések előtt, de a végrehajtás során is gyakrabban kikérik a párttagság véleményét, javaslatait, s megfe­lelően kezelik, hasznosítják azo­kat.-Kétségtelen szerepük van a cselekvési programoknak abban is, hogy az alapszervezetek átgon­doltabban foglalkoznak a terme­lés úgynevezett szubjektív ténye­zőivel. A gazdaság pártirányítása és a párttagság eszmei, politikai nevelése így jobban összekapcso­lódik, jobban érzékelhető ezek kölcsönhatása. Azt is jól érzéke­lik a pártalapszervezetek, hogy az állandóan nörvekvő feladato­kat csak minden szempontból jól felkészült, politikailag és erköl­Hét család lakja az egyemele­tes házinkót. Heti váltásban söp- rögetjük előtte a betonjárdát. Mi — családfők, miivel a takarítás­nak ez a neme erősen férfimiun- kai. Rám a március 13—19 közötti héten került sor legutóbb. Miután másfél évtizedet megért hagyo­mányos cirókseprűnifcnek már csak a- nyele bírta a robotot, meg­kezdtük a kutatómunkát új szer­szám után, A -többi família ha­sonló helyzetbe kerülvén, a fel­derítést is közös utánajárással vé­geztük. Sógorom volt a legélelmesebb. Ünnepivé varázsolta azt a napot az egész ház népének, midőn vál­lán és hóna alatt csoportosított új círókseprű-nyaliábbal állított be. Szét is kapkodtuk pillanatok alatt, miint legyek a cúkrot. Ilyen fáin szerszámja- aligha volt akár­melyikünknek is. Először is: a söprést közvetle­nül intéző cirokkötegen kívül minden műanyag rajta-. Az a szép fekete hengeres nyele, mely piros süvegben végződik legfölül. Alsó vége pedig átmegy abba a viilá- gaszöld színű tokba, aminek két lapján vas-cs.avar-pár fúródik át olyképpen, hogy köztük stabilan megszoruljon a cirok-ikefézet. S mily előzékenység! Eme egész ér­demi rész, azaz seprűfő —, mű­anyag huzatot hordott. No, ezt le se veszem róla, míg fel nem ava­tom —, gondoltam, és ehhez tar­tottam magam. □ □ □ Március 13-án fél 6 előtt lelep­leztem a Seprűt, s büszkén vonul­tam k-i vele az utoafrontra. Meg- meghimbáltam, próbálgattam nyelén a fogást. Érzékeltem súly- elosztását, ami erősen a feje, te­hát a boldohaggik vége irányába kulminált Furcsa volt, de meg­nyugtattam magam. Majd meg­szokom. Még jó is, hogy a súly­pontja annyira alantra esik, leg­alább egy-egy hevesebb söprő­lendület nem emel föl a levegő­be, hanem szilárdan a talajon tart. Vígan vágtam neki az első mé­tereknek. Minthogy hétvégeken zsileg kiegyensúlyozott vezetők irányításával lehet megoldani. A kellő bizalom alapján — ami el­engedhetetlen — segítik a gazda­sági vezetők munkáját, és ahol szükséges, nagyobb követelmé­nyeket támasztanak velük szem­ben. Az ellenőrző munka fejlődését tanúsítja, hogy egyre kevesebb a csupán tájékozódó jellegű vagy „raportot” jelentő beszámoltatás. A rugalmasabb, sokrétűbb, a va­lósághoz jobban igazodó ellenőr­zés során kéllő figyelmet fordíta­nak a meglevő lehetőségék — a munkaerő, a termelőeszközök, a pénzforrások stb. — hatékony felhasználására, a hazai és nem­zetközi piacon egyaránt értékesít­hető korszerű, .jó minőségű ter­mékek gyártására. Rendszeresen vizsgálják a belső gazdasági szer­vezet működését, irányítási rend­jét is. Egyoldalú és hamis lenne azon­ban a ikép. ha éppen az elmúlt évi tapasztalatok alapján nem szólnánk arról, hogy akadtak olyan pártalapszervezetek is, ahol a cselekvési program csupán írott szöveg maradt, fiókban hevert. Még mindig kísért a túl általános fogalmazás, az elvek puszta is­mételgetése néhány, most elké­szített programiban is. Ösztönzés, segítés Az elmúlt évi cselekvési prog­ramok állapján arra is következ­tethetünk, hogy több kérdésben még nem mindenütt sikerült gyökeres szemléletváltozást elér­ni, illetve a politikai munka esz­közeivel megfelelően segíteni megoldásukat. Példaként említem az anyag- és energiagazdálkodást, a szelektív fejlesztést, a termék- és termelési szerkezet korszerűsí­tését. Több helyen még mindiga tisztességes munkával váltjuk az utánunk következőt, általában tiszta az aszfalt. Nincs vele több baj, mint mondjuk egy emeletnyi lépcsőhiázzal. A napi söprögetések után akár reggelizni is lehetne a betonon —, olyan asztalfényes. □ □ □ Kábé felét csaptaim le a mint­egy 25 méteres járdaszialkiaszna!k. Magamban ujjongva konstatáltam a régi közmondás igazságát: új seprű — jól seper. Ekkor — reccs! A pompás műanyag nyélnek a fel­ső fele maradt a kezemben, mi­vél az alsó, cirokseprűs, srófolt- tokos szerkezetelemeivel egyetem­ben, zizzenő csattan ássa'1 terültei a járdán. Nem vólt mit tenni — a foly­tatástól már nem futamodhattam meg —, a félméternyi nyélcson- kos seprűfejjel simagattam le a port a hátralevő járdahosszróL Aminek az az érdiékes következ­ménye lett, hogy dolgom végez­tével derékszögibe görnyedve men­tem fel a lakásba. Majdnem any- nyira felkészültem, mintha ruha- seprűvel 'takarítottam volna le a járdát. Zihálásom csillapultával ká­romkodásom sistergései is alább­hagytak. Tárgyilagosain állapítot­tam meg a kettétört nyél ke­resztmetszetéből, hogy a hengeres műanyag rúd belül négyosztiatúan üreges szerkezetű, s a csöves re­keszek falvastagsága milliméteres méretarányokban fejezhetők ki. A cirokitartó viilágoisizöld mű­anyag agyon mindenesetre szé­pen domborodik a MIKÖV cég­jei. Mindez azonban mérgemnek csupán külső 'megnyilvánulásait oszlatta el. Füstölgésem aztán magunk ellen is fordult. Hogy is lehettünk olyan dőrék, hogy az ócska, angyonkonyullt seprűt mindenestül a kukába vetettük. Milyen jól jönne most az a ha­gyományos fanyél! Jó a csudát... Hiszen, hogy azt ennek az újnak a fejével összeszerelhessük, eLőbb ezt a műanyag konstrukciót kel­tervezik ott is, ahol erre már évek óta nincs lehetőség. Válto­zatlanul tapasztalhatók túlzott tö­rekvések a vállalati autarchiára. Nem kielégítő az előrehaladás a munka- és üzemszervezés terüle­tén, a drága pénzen beszerzett technika működtetésében, általá­ban az eszközök hatékony fel- használásában. Sok kihasználat­lan lehetőség van a hazai és nem­zetközi tapasztalatok hasznosítá­sában. a tudományos kutatás eredményeinek alkalmazásában. Éppen ezért csak helyeselni lehet azokat az alapszervezeti cselekvé­si programokat, melyek célul tű­zik ezek megoldásának ösztönzé­sét. segítését. A pártalapszervezetek nagy ré­szében még csak nagyon szerény lépések történtek arra, hogy a cselekvési programok alapján sze­mélyeknek. pártcsoportoknak, kommunista közösségeknek konk­rét páritmegbízatásokat adjanak. Még mindig .sok a felszínes, lát- szatjéliegű ellenőrzés és beszá­moltatás, s nem kielégítő a ta­nulságok levonása. £mberi tényezők A cselekvési programok politi­kai programok, ezért végrehajtá­suk során megkülönböztetett fi­gyelmét kell fordítani ezekre a kérdésekre és az ezt befolyásoló emberi tényezőkre. Pártalapszer- vezeteink egyik alapvető felada­ta elérni, hogy a fejekben, a szemléletben rend legyen. Olyan reális, higgadt és nyugodt köz- gondolkodást kell kialakítaniuk, mely nem idealizálja, de nem is dramatizálja gazdasági helyzetün­ket. Munkálkodjanak azon, hogy a vezetők és a beosztottak egy­aránt higgyenek a feladatok meg­oldhatóságában. Ellenőrizzék fo­lyamatosan a gazdasági döntéseik realizálását és hatását, a végre­hajtás helyzetét. Lépjenek fel bátran mind az önelégültséggel, mind az értelmetlen siránkozással szemben. Meglevő legnagyobb értékünk, a tettekre kész ember cselekvés­re való mozgósítása — ez a párt­szervezet egyik legfontosabb és legszebb feladata. Ehhez adnak alapot, szolgálnak az átgondolt és tartalmas cselekvési progra­mok. Lukács Gyula az MSZiMP KB munkatársa lene széttrancsírozni. Ez meg csak szétveréssel menne, ahogy elné­zem. Persze, az én talpraesett sógo­rom is hibás. Amikor látta, mi­lyen kényes műanyag alkotmány­ról van szó, kérnie kellett volna hozzá — használati utasítást. Mennyivel "ügyesebb volt a fele­sége, aki a „CEBO” védjegyű ci­pellőt ezzel volt hajlandó meg­venni S milyen nyugodtan alszik azóta is, hiszen mélyen eszébe véste a vásárlók részére nyomta­tott jó tanácsokat. Hogy például: „Mindig megfelelő niagysiágszámú lábbelit vásároljon ...” Továbbá: „A gumilábbelit száraz, sötét he­lyem lehetőleg szekrényben kell tárolni. Napfénytől, huzattól óvni kell. Ajánlatos... tálpávail felfelé fordítva felfüggesztve tárolni” — és így tovább. Annál is inkább, mivél „A helytelen kezelésből és tárolásból származó meghibáso­dásért a gyártómű felelősséget liem vállal.” Lehetett volna a sógornak eny- nyi — magához váló esize. Hasz­nálati utasítás .nélkül miit tudom én, milyen kezelési vagy tárolási hibát követtem el a műanyag nyelű seprűvel. Hátha ezt se le­hetett volna huzatos helyen tar­tani. Emlékszem, dél körül a nap­fény is abba a sarokba csapódéit be, ahol a seprűt tároltuk. Fel­függesztés nélkül! Most látom, a nyélvégi piros kupak hegyén lyu­kas — oldallyukas! — csúcsocska van. Abba biztosan madzagot kellett volna fűzni, s attól fogvóst felakasztva tárolni a szerszámot, értem már. Új típusú seprű és sókkal érzékenyebb, mint a har gyományos fanyelű. Érthető, ha zokonvette, hogy nem felakasztva tároltuk Esetleg szekrényben, ci- rokjával felfelé, sprayvel iEato- sítva. □ □ □ De jaj, előre sajog a derekam, hiszen 6 napon át még én fogom soproni a járdát! Azziail a félmé­teres nyéltöredékkél... Rendelte­tésszerűen ... De ki fizeti meg nekem, ha gerinctúlgiörbületitis miatt táppénzre írnak ki?! Tóth István • Ma harminc éve annak, hogy Magyarországon a száznál több munkást foglalkoztató iparválla­latokat államosították, s ezzel a hazai iparban túlsúlyba került a szocialista szektor. Kiemelkedő dátuma ez a magyar ipartörté­netnek, mert az ipari államosí­tásokkal kezdődött az az átala­kulási folyamait, amely a modern ipar kiépítésével hazánk gazda­sági szerkezetét, jellegét és fej­lettségét is formálta. Az államosítást megelőző na­pokban a munkásosztály nagy ak­tivitásról és áldozatkészségről tett tanúbizonyságot. Bár az üze­mek még, tőkés tulajdonban vol­tak, a gazdasági helyzet javítá­sáért, a nagyobb darab kenyérért a csepeli dolgozók munkaverseny­re szólították az ország munkás­ságát. Ehhez a megyében első­ként a Kecskeméti Konzervgyár dolgozói csatlakoztak. Eközben a korabeli lapok az egyre élesedő os7tálvharcról is számot adtak. • Március 25-én reggel a gyá­rak tulajdonosait és szekértolói­kat a munkások nem engedték be a gyárkapun. Mumkásgyűléseken jelentették be az államosítás hí­rét, amit a dolgozók kitörő lelke­sedéssel fogadtak. A Kecskeméti Gépgyárban .ideiglenesen Ábra­hám Ferenc vasöntő vette át a vezetést, a kinevezett igazgató, Hajdú László megérkezéséig. A munkások biztonsági intézkedé­seket tettek az esetleges szabotázs­akciók megelőzésére. Közben táv­irat érkezett, hogy visszavonták az államosítást. Az üzemi bizott­ság elnöke ezt nem hozta nyil­vánosságra, s neki volt igaza. Órákon belül kiderült, hogy za­varkeltés céljából küldték a meg­tévesztő hírt, hogy a tulajdonos magához vehesse a gyár forgó­tőkéjét. A bajai Posztógyárban leáll­nak a gépek. A munkások friss áramlatban a „kultúrterembe” igyekeznek. Kővári János fórikter — szerelő segéd — szemében megcsillan az ifjúi lelkesedés. A készülődő gyűlésre tart Jaszlics István fonodái gépkezelő is. A tizenkilenc éves Katz Erzsébet már helyet keresett magának az egyik „pádon”, a fonalas ládák­ra tett pallódeszkán. A teremben elülnek a zsibon- gás hullámai. A munkások az egymás után elhangzó felszóla­lásokra figyelnek. Aztán, mint nemes ital a palackból, kitör a mámoros lelkesedés. Éljen Petró Mihály, a bajai Posztógyár első munkásigazgatója! Éljen az álla­mosítás 1 1948. március 30-át írnak ezen a napon. A mai bajai Finamfposztó Vál­lalat közösségében tizennyolcán vannak, akik mór az államosí­tás idején a cégnél dolgoztak, s azóta is kitartottak mellette. Na­gyot fordult azóta a világ a munkahelyükön, amit kifejez az is, hogy a tizennyolc ember kö­zül — tizenheten munkások vol­tak egykor — már alig egy-kettő sorolható a fizikai állományba. A többiek vezetők lettek. A tizen- nyólcak közül nőtte ki magát a vállalat igazgatóhelyettese, a fő­mérnök, s több középvezető. Hárman idézgetik most az em­lékeiket. — Még negyvennégyben jutot­tam he a gyárba, az itt dolgozó nagynóném ajánlása révén, szö­vőtanulónak, de végül is a kiké- szítőbe helyeztek — meséli Bog­nár Kálmán né, Katz Erzsébet. — Kivarró volltam. Ott is ragadtam a kikészítőben véglegesen. Ké­sőbb szakmunkástanulókat ok­tattam, meg felnőtt dolgozókat, kivarrásra. Két esztendeje kész- árumiinősítő vagyok. Az államosítás előtti időszak­ban nagy láz hevítette itt az em­bereket. Folyton gyűléseztünk. A kommunista és a szociáldemokra­ta pártnak számos tagja volt a gyárban. Serénykedett az üzemi bizottság. Tulajdonképpen az ál­lamosítást előkészítő politikai agitáció, ‘ előkészítés zajlott. Tud­tuk már, hogy a gyárat állami tulajdoniba veszik, mégpedig te­kintélyes létszáma miatt az el­sők között. Emlékszem, mennyire örültem az államosítást kimondó gyűlé­sen. Azt reméltem, hogy jobbak lesznek majd az életkörülménye­ink, többet tudunk keresni. Má­sok is ezt várták leginkább. Meg emberségesebb viszonyokat. — Az államosítás kimondása nem hatott a meglepetés erejével, mégis nagy volt a lelkesedés a munkások körében — idézi a három évtizeddel ezelőtti törté­nelmi eseményt Jaszlics István. — Hogyisine lett volna, amikor közülünk való embert neveztek ki igazgatónak. És a vezetés az ő, meg a munkástanács kezébe került. Petró Mihály nagy szak­mai tekintélynek örvendő fono­dái főmester volt. tehát nem egyszerű munkás, de velünk ér­A mai Kecskeméti Baromfifel­dolgozó Vállalat elődje a Bene- dek-féle cég volt. A tulajdonos azon mesterkedett, hogy csődbe vigye az üzemet. Az üzemi bi­zottság résen volt, de csak arra volt ereje, hogy egyik napról a másikra áthidalják a nehézsége­ket. Ezek után nem csoda, hogy a munkásak kitörő örömmel fo­gadták az államosítás hírét. Mienk a gyár — mondották —, s Brett József mérnök vezetésével —, aki átvette az üzem igazgatá­sát — lelkesen dolgoztak. Gyor­san kialakult a közösségi élet, minden megmozdulásban részt vettek, ami a szocialista építést elősegítette. • Hasonlóképpen zajlott le az államosítás a Kecskeméti Kon­zervgyárban, a bajai Posztógyár­ban és természetesen szerte az országban. A dolgozók nemcsak sa.iát üzemük, 'hanem az egész ország gondjait magukénak érez­ték. Az újságok például beszá­moltak arról, hogy a megye üze­meiben milyen akciók zajlottak le többek között a Lánchíd újjá­építésének segítésére. Különösen az élelmiszeripart üzemekben ke­rült szóba sokszor a munkás-pa­raszt szövetség erősítésének ügye, ám más gyárak dolgozói is be­kapcsolódtak a falujáró mozga­lomba. Az elmúlt három évtized fé­nyesen igazolta, hogy nemcsak a tőkések tudják az ipari üzemeket irányítani, hanem a munkásosz­tály is. Sőt a tulajdonosi szem­lélettel áthatott munkások min­den eddigit felülmúló fejlesztésre képesek. Hazánk ipara 1977-ben több mint nyolcszor annyit ter­melt, mint az államosítás idején. Az üzemek állóeszközeinek — el­sősorban gépeinek, berendezései­zett. Mindenki jó embernek tar­totta. A gyár korábbi felső vezetőit menesztették. A termelésirányí­tók közül is többet eltanácsoltak az államosítás után. Részben a tőkés idők alatti haitalLma&kodá- sukért, részben fjedig azért, mert még mindig nem vették tudomá­sul, hogy új szelek fújnak. A ter­melést közvetlenül irányító mes­terek nagy része a helyén ma­radhatott. Persze később nekik is le kel­lett vetkőzniük azokat a rossz jellemvonásokat, amelyekért a tőkés rendszerben senki sem von­ta őket felelősségre. Elsősorban a szakmai féltékenységükre gon­dolok. Aki fiatal korábban mel­lettük dolgozott, az annyit ta­nult meg a szakmából, amennyit el tudott lesni. A mesterek nem magyaráztak. Azt mondja egyszer nekem a mester: eridlj a kulcso­kért! Elmentem, és mikorra visz- szajöttem az álló géphez, ő már kijavította a hibát. Csak azért küldött eh hogy nie tudjam meg, mit kellett a géppel csinálni. Jaszlics Istvánt futballistatu­dása miatt vették föl a Posztó­gyárba 1946-ban. Fonodái gépke­zelőként kezdett, később admi­nisztrátor, az államosítás után technikus lett. Jelenleg osztályve­zető-helyettes. Az évek során el­végzett egy sor tanfolyamot. A kommunista pártnak 1948 óta tagja. Kővári János főművezető szin­tén harminc esztendeje lépett be a pártba. Az államosításkor a tizennyolcadik évét taiposta. — Nem is tudtuk pontosain, hogy mit jelent ez a szó: államo­sítás — vallja —. de szerette hal­lani a fülünk. Addig csak a ma­nek értéke hétszeresére, az ipar­ban dolgozók száma kétszeresére növekedett. A termelés emelke­désének évi átlaga 8 százalék kö­rül mozgott. Ez a növekedési ütem a magyar ipar történetében példa nélküli, s a világátlagot is jóval meghaladja. • Bács-Kiskun megyében a három évtizeddel ezelőtt államo­sított üzemek hatalmas gyárakká fejlődtek. A Kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalat jelenleg Kö- zép-Európa legnagyobb ilyen jel­legű üzeme. Modern gépsorairól évente csaknem 3 milliárd forint értékű termék kerül a kül- és belföldi piacokra. A Kecskeméti Gépgyár ma a Lampart Zománc- ipari Művek gyára, amely a vi­lág sok országába exportál fürdő­kádakat. Jelenleg újabb nagyará­nyú korszerűsítése van folya­matban. Korszerű nagyüzem ma már a Kecskeméti Konzervgyár, a Kalocsai Konzerv- és Fűszer­paprika-ipari Vállalat, a Bajai Fi­nomposztó Vállalat. Termékeik több világrészben keresett cik­kek. • A megye ipara közben úgy is fejlődött, hogy új, korszerű üzemek egész sora települt vá­rosainkba és községeinkbe. A cél ezekben is a termelékenység eme­lése, a gazdaságosság növelése. Ennek érdekében folyik a ter­mékszerkezet megújítása, g gyár­tási eljárások korszerűsítése, a lermelés szervezettségének maga­sabb szintre emelése. Harminc év alatt egy új, szakmailag maga­sabb szinten álló munkásosztály nőtt fel, amely képes az 1948. március 25-én megkezdett úton haladva, áz ipar továbhl gyors ütemű fejlesztésére. Nagy Ottó gántulajdont ismertük. Aztán 1948 márciusa után, amikor kez­dett életre kapni a gyár, egyre inkább tapasztaltuk a különbsé­get a Mayer Testvérek Részvény- társaság és az állami vállalat között. Régen a szövőnők ott vetkőz- tek-öltöatek a gépük mellet, csak egy függönnyel elválasztott kis rész volt az üzemben, ahol az utcai ruhájukat letehették. Em­lékszem a tisztálkodási lehetősé­gekre is. Mi, fiatalok, de még a meglett férfiak egyike-másika is, a festődébe jártunk műszak után, ahol — jobb híján — a faká­dakban fürödtünk meg. 1949-ben már hozzáláttak a női és férfifür­dő és öltöző létesítéséhez. És az­után egyre jobbak lettek a mun­kakörülmények és többre futotta a dolgozóknak a keresetből. Többezres létszámú, korszerű be­rendezésekkel felszerelt vállalat lett a hajdani posztógyárból. Az elmúlt harminc évben ren­geteget tanultaim a vállalat jó­voltából. Művezetőképzőt, textil­ipari technikumot, marxista egye­temet végeztem. S közben, akár­csak Jaszlics elvtárs, mindig há­rom műszakban dolgoztam. So­sem jutott még eszembe, hogy másutt jobb lenine. A bajai posztógyár tulajdono­sai, a Mayer Testvérek Részvény- társaság megpróbálták kijátszani az államosítás törvényét: angol érdekeltséggé tették az üzemet, azt remélve, hogy ezzel „védett­séget” nyernek. Egy ideig — az államosítás előtt — angol emb­lémát és szöveget szőttek Baján a kelmékbe. Ám a Mayer test­véreknek csalódniuk kellett. A. Tóth Sándor Sikertelen premier Nagy volt a lelkesedés a munkások körében 9 Kővári János, Bognár Kálmánná és Jaszlics István. Harminc évnél régebben minden nap ezen a kapun lépnek be munkahelyükre, » Bajai Finomposztóba. (Pásztor Zoltán felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents