Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-24 / 71. szám

1978. március 84. • PETŐFI NfiPE • 5 KÓRUSOK, EGYÜTTESEK, FÚVÓSZENEKAROK... A megye énekkari és zenei mozgalma A karéneklés túlzás nélkül te­kinthető ma hazánkban a Legné­pesebb amatőr művészeti ágnak, amelynek művelői az általános iskolás gyermekkortól a nyug­díjasokig nemre, foglalkozásra, műveltségre való tekintet nélkül a társadalom minden rétegét képviselik. A gyermek- és ifjúsági kóru­sok száma országosan meghalad­ja a másfélezret, és ugyanennyi felnőtt énekkar vagy énekes cso­port — 130 ezer taggal — dol­gozik, próbál, s lép fel hangver­senydobogón több-kevesebb rendszerességgel. Ugyancsak énekkari tevékenységet folytat­nak azok az együttesek, csopor­tok is, amelyek csak alkalomsze­rűen verődnek össze egy-egy társadalmi, munkahelyi vagy tanintézeti ünnepség programjá­nak színesítésére. Ez utóbbiak teljesítménye ugyan művészi mércével még alig-alig mérhető, viszont pedagógiai jelentőségük ugyanakkor mór így is jelentős. Az énekkari mozgalom szerve­ző és irányító testületé a Kóru­sok Országos Tanácsa. A nyolc évvel ezelőtt alakult KÖTA cél­ja: előmozdítani az énekkari, Illetve a zenekari mozgalom fej­lődését, összefoglalni az egyes művészeti csoportok munkáját és laml és társadalmi Irányítását, egyben részt vállalni a karének­lés állami és társadalmi irányí­tásában. □ □ □ A KÓTA az idén januárban tartotta meg második országos közgyűlését, amelyen a résztve­vők áttekintették a mozgalom fejlődését és véleményt cseréltek a tapasztalatokról, illetve az el­következő feladatokról. A Bács-Kiskun megyei kórus- szervezet ezt követően március elején tűzte napirendre a moz­galom helyzetének megvitatását. A Megyei Művelődési Központ­ban megrendezett közgyűlésen előterjesztett elnökségi beszámo­ló megállapítja, hogy a kezdeti Gyakran járta a könyvesbolto­kat már gimnazista korában Györfi Julianna, s különösen sok­szor fordult meg a Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat kecske­méti Katona József könyváruhá­zában, ahol lassanként ismerős­ként köszöntötték, Érettségi után pedig — kollégaként. A frissen maturált lány ugyanis úgy gon­dolta, nincs jobb munkahely szá­mára, mint a könyvesbolt. Éppen a tankönyvszezon kellős közepén érkezett, amikor egymillió forint értékű kiadvány szétosztásában kellett segédkeznie. Nem éppen kezdőnek való munka. De végül is hasznos volt számára, sok mindent megtudott, megtanult a munkatársaktól, s a vevőktől. És hát persze azóta — mert hiszen ennek már két éve —- Győrfi Ju­lianna is sokat megjegyzett a szakma tudnivalóiból. A könyvvásárlók ugyanis több­félék, meséli. Van köztük „ideá­lis". aki szinte naponta benéz a boltba, még ha nem is vesz sem­mit. Aztán van olyan is, akivel lehetetlen .megértetni, hbgy idníií keres, az már elfogyott, vagy még meg sem jelent, Á könyvszakmában járatlan ember úgy véli, jó tehet regé­nyek, versek, novellák, között dolgozni, belefeledkezhet az ol­vasásba az eladó. De ez tévhit: tu olvasás otthonra marad. És — kötelesség. Ha megkérdezik Györ­fi Julannátál, hogy az újdonsá­gok ismerete illő-e, nagy komo­lyan azt feleli: nem. Majd azon­nal hozzáteszi: szükséges. Sőt. Nemcsak a kedvenceket kell át­böngészni, hanem a számára nem annyira érdekes építészeti, jvai. műszaki, mezőgazdasági ki­adványokat is — ha ...fülszöveg­szinten" is. A bolti készlet isme­rete ugyanis alapvető. A készlet rendszerezésében az iskolai tu­dás segít: Győrfi Julianna most végzi az eladói szakmunkáskép­A szakma mindinkább elnőie­sedik, s jóformán csak romanti­kus szerzők regényeiben bukkan fel a szemüveges, görnyedt hátú, nehézkesen létrára mászó könyv- kereskedő alakja, A~ Bányai Júlia — most zászlóval is jutalmazott — szocialista brigád például, amelynek vezetője Győrfi Julian­na — kilenctagú. Nyolcán nők. Szétpakolják, polcokra teszik a túrajárattal érkező több száz ki­adványt. Férfimunkát végez­nek ... A kereskedők általában szép számú törzsvevőről tehetnek em­lítést, kivéve a könyveladókat. Törzsvásárló közönséggel ugyan­is nem ők, hanem a bolt biisz- kélkedhetik. Lévén pedig a Ká­lóvá József könyváruház a me­gye legnagyobb efféle kereske­dése, nyilvánvalóan nem egy-két, de egész sereg könyvbarátról von szó. Akik Győrfi Juliannát is is­merősként üdvőzlik, valahányszor újdonságkeresőben benéznek az üzletbe. B. J. • A tiszakécskel citerazenekar és asszonykórus a Lakiteleken meg­rendezett járási népzenei találkozón. (Tóth Sándor felvétele) nehézségek és a korai tapaszta- illetve az igen népszerű járási latlansággal járó blzonytalanko- népzenei találkozók minősítése dások után újjászervezett mun- folyamatos és elmélyült tevé- kabizottságok sikeresen tévé- kenységet igényel. Munkájuk kenykedtek a zenei és énekkari eredményeként 1975-ben huszon- mozgalom fellendítésének érdé- egy, tavaly ősszel pedig már kében. harminckét felnőtt együttes ka­A KÓTA megyei szervezete P°tt országos minősítést... A mellett öt szakbizottság látja el parasztkórusok és a nép; hang- n különféle területen adódó fel- szeres együttesek munkájának se- adatokat. gítése mellett a megyei nagyren­„ • . . . dezvények, így a kecskeméti A művészeti bizottság tagjai- népzenei napok, illetve taláiko- nak tevékenysége elsősorban az a Duna menti Folklór Fesz­énefckarok művészi színvonallá- tivál programjainak kialakításá­nak emelésere irányul. Felada- i>an, előkészítésében, illetve szer- tűk a kórustalálkozók részt vevő vezésében is tevékenyen részt csoportjainak zsűrizése, a hang- vesznek a bizottsági tagok, versenyeket követő szak mai-ér- a hangszeres együttesek közül tékelő beszélgetések irányítása, a legszervezettebbék a megye illetve a , művészeti csoportok fúvószenekarai. Tizenkét úttörő, életének figyelemmel kísérése, négy ifjú Gárda- és négy fel- módszertaml tanácsadás. A bi- nőtt fúvószenekar szolgálja zottság eredményes munkájának rendszeresen a községi, városi, is része van abban, hogy a me- itársadaknil-politikai és nemzeti gyében kilenc országosan minő- ünnepek műsorainak tartalma- sitett kórus, köztük két feszti- sabbá, színesebbé tételét, Az vál fokozattal kitüntetett együt- ezen a területen dolgozó szakbi­tes tevékenykedik. Ugyancsak ők ^ttság tagjai jól tudják, hogy a szervezik a killömböző tani olya- zenekarok számát növelni kelle- m°kat, így pé dául bekapcsolnak M _ ennek akadálya viszont a ■a népda körök, clterazenekari ve- képzett szakemberék hiánya, zetők, általános iskolai énekta­nárok és karvezetők továbbkép- □ □ □ zésébe. A gyermekkarok, Ifjúsági kóru- A KÓTA megyei közgyűlésé­sok, úttörő kamarazenekarok, az- ne^ résztvevői a tisztségviselők, az az általános Iskolás és KISZ- elnökségi tagok újraválasztását korosztályba tartozók mozgalmát követően sokoldalúan elemezték irányítják az ifjúsági bizottság ™ énekkari és zenekari mozga- szakemberel, Nagy szerepük van l°m előtt álló feladatokat, az Éneklő Ifjúság rendezvényei- A felszólalók többek között nek. a rádiófelvételek előkészí- hangsúlyozták, hogy a tennlva- tésében és megszervezésében, A Iák között talán a legsürgetőbb munkásénekkari bizottság az or- a karvezetői hiány megszünteté- szágosan meghirdetett Vándor «e. Ennek érdekében a megyei Sándor munkás és ifjúmunkás Pedagógus Továbbképző Intézet, énekkari fesztivál felhívásához » művelődési központ és a Ko- csatlakozva segédkeztek több dály Zoltán Zenepedagógiai ín- énekkar, köztük a jánoshalmi -tézét közreműködésével megszer- mezőgazdaságl szakmunkásképző vétók a kórusvezetők rendszeres intézet flúkórusáinak és a Kecs- továbbképzését. Javaslatok szü- kemétl Konzervgyár vegyeskará- lettek az egységes zsűrizést, mi­nek létrejöttében. nősítésl elvek kidolgozására, és a megyei művészeti csoportok, □ □ □ együttesek évközi rendszeres lá­togatására. Általános volt az a Bács-Kiskun megye gazdag né- vélemény, hogy a KÓTA megyei pi hagyományainak, népdal- és szervezetének erősítenie kell folklórkinősének megőrzése, ele- kapcsolatait az ifjúsági szerveze- ven ápolása a paraszténekkari tekkel és az általános iskolai bizottság feladatköre. Ez a mun- szakfelügyelőkkel, akik hozzá- ka nem könnyű1, hiszen a har- értésükkel ugyancsak hathatósan mincöt működő népdalkör és a segíthetik az ifjúsági és felnőtt harminc citerazenekar meglátó- énekkarok, parasztkórusok és ga'tása, szakmai segítése, műso- hangszeres együttesek művészi ralk meghallgatása és értékelése, munkáját. P. M. Szaktárgyi vetélkedő Soltvadkerten összesen száznegyvenkét kisdo­bos és úttörő érkezett Soltvad- kertre, az elmúlt napokban, hogy a csapat-, a járásd-városi vetél­kedő első helyezettjeként össze­mérje tudását, eldőljön, ki mehet a tavaszi szünet idején Csille­bércre, Zánkára, illetve a nem­zetiségi iskolákból Békéscsabára az országos vetélkedőre. A soltvadkerti kerámiaszakkör tagjai most is készítettek a ver­senyzők részére emblémákat, hogy a verseny tisztaságára ezzel is ügyelni tudjanak. (Csak az emblémát viselők tartózkodhattak a helyszínen.) Fél kilenckor Nagy Károly, a nagyközségi tanács elnöke kö­szöntötte a versenyzőket, a meg­jelenteket. Ezután megkezdődött a küzdelem ... Mint mindig, most Is akadtak, akik nagyon izgultak, és akadták, akik mérhetetlen nyu­galommal fogtak munkához. Az eredményhirdetésre ebéd után került sor. A kisdobosok kö­zül a kecskeméti Szabó Claudia és a kiskunfélegyházi Ökrös Nán­dor került az első, illetve a má­sodik helyre. Az úttörők csapataikat képvisel­ték. A nyertesek ilyenformán mindig három úttörő összefogá­sát, felkészültségét és tudásának összegezését jelentik. A társadalomkutatók versenyé­ben (egyébként ők voltak a leg­többen, harminchármán) a solt- vadkertil pajtások lettek az elsők, a hartala'k a másod!kök. Az orosz nyelv barátai közül — a kecskeméti Petőfi iskola versenyzői tudtak a legtöbbet, A tagozatos tantervű osztályokat képviselők közül a kiskőrösi Pe­tőfi iskola úttörői az első, a kecskeméti Zrínyi Iskola úttörői a második helyre kerültek. A német nyelvet tanulók közül első helyre a Garáról, másodikra a Nemesnádudvarról érkezett út­törők jutottak. A szerb-horvát verseny első helyét a garal csa­pat nyerte el. A zárszót Kelle György, a me­gyei pártbizottság munkatársa mondta el. Emlékeztette az út­törőket arra, hogy a megyei ve­télkedőn résztvevőnek lenni mi­lyen megtisztelő feladat! Sokat tanultak egyedül, és szaktaná­raikkal közösen, hogy eddig el­jussanak. Az országos vetélke­dőre az első helyezettek Indul­hatnak, hogy minden megye egyetlen küldöttével mérjék össze tudásukat I A versenybe fektetett munka — tanulás — valameny- nytüknetc hasznára válik. Az úttörő-technikusok verse­nyét Baján rendezték meg. Az eredmények ismertetésére vissza­térünk. Tudósítóink jelentik Gondosan fogalmazott beszámo­lót kaptunk Varga Erzsitől, Ré­céiről. Amint írja, csapata már­cius 15-én megemlékezett az lB48-as eseményekről, Az ünnep­ségen irodalmi műsort mutattak be a 7/a. osztály úttörői. Szép élményt jelentett a keceli pajtásoknak az is, hogy megláto­gattak szovjet pionírokat. Ven­déglátóik műsorral kedveskedtek Erzsiéknék. És végül egy örömhír: harma­dik helyezést értek el a Járási vö­röskeresztes vetélkedőn a kece­llek! Az első helyezést a páhiak, a másodikat a császártöltésiek vitték haza. * Tegnapelőtt, szerdán kirándu­lásra indultak a jakabszállási út­törők a Balaton északi partjára. Az első napon Veszprémet, Heren- det keresték fel. Másnap Tapol­cára, Szigligetre mentek és vissza­felé ériintették Tihanyt. A kirán­dulásihoz segítséget, autóbuszt kérték a helyi Népfront Szakszö­vetkezettől. Megkapták, ősszel egy teljes napot szüretelnek érte valamennyien — köszönetképpen. A túrára meghívták szüleiket is. Természetesen tanárok is kísér­ték őket. Az igazi újdonság a ki­rándulásban az, hogy minden út­törő „készült” a látnivalókból, gondosan felosztva egymás között az idegenvezetés munkáját. (Az ötlethez és a 'kivitelezéshez szívből gratulálunk a levélíró Deák Gabinak, és valamennyi ki­rándulónak!) * Nagyszabású kulturális szemlét rendezték a páhi úttörők — írja Supka Éva. Népdalosok, hangsze­res szólisták, vidám jelenetek szerepeltek a műsorban. Volt sok taps és nagy siker. A járási ver­senyre a hatodikosok „Kis göm­böc" című pódiuimjátéka jutott tovább. A járási versenyen pedig elérték az előkelő második he­lyezést! » Tölgyesi Andrea a hercegszán­tói úttörőcsapat tudósítója öröm­teli hangon ír csapata nagy ese­ményéről: úttörő-rádiójuk vant Két hangszórót szerettek fel — az udvaron egyet és a folyosón a másikat — és a három fiúból ál­ló szerkesztő bizottság munkához fogott: különböző tudnivalókat, tájékoztató jellegű híreket olvas­nak fel társaiknak, természete­sen zenével „fűszerezve”. Munká­jukat Gál Géza tanár irányítja. A csapat tagjai a legérdekesebb­nek — ez ideig — az úttörőtanács ülésének közvetítését tartották. Rejtvényfejtőknek Pajtások! Az elmúlt héten közölt — biológia — keresztrejtvény helyes meg­fejtése: burgonyabogén erdei pajzst- ka: nyitvatermő, falevél; vitamin: fe­hérje: csersav, A helyes megfejtésért könyvjutalmat kaptak: Side* Erzsébet és Pfarcs József Kecskemét: Molnár Margit, OunapataJ; Balogh Béta, Kis- kunmajsa: Puskás Pál, Nyárlőrlne; Horváth Sándor, Jánoshalma: Pólyák László, Orgovany: Klsjuhász Tünde, Lajosmlzse; Nagy László, Tlszakécske; Nagy Erika, Kiskunfélegyháza. Amint azt korábban jeleztük, a he­lyes megfejtést beküldők — vala­mennyien! — a tavaszi szünetben részt vehetnek a kecskeméti úttörőház­ban sorra kerülő nagyszabású fejtörő- délelöttön. Mindenki névreszóló meg­hívót kap, április 7-én, délelőtt 18 órára. Természetesen a vidékieket Is szívesen látjuk. Úgy tervezzük, hogy a rejtvények a Kecskeméttel és a megyével kapcsolatos történelmi, földrajzi, iro­dalmi. képző- és népművészeti tudni­valókat dolgozzék fel. Nézzetek utá­na a testvérvárosi — megyei — kap­csolatoknak. és annak, hogy hol van­nak megyénk Ipari és mezőgazdasági nagyüzemet. A nyertesek Jutalmakat kapnak —, de őszintén reméljük, hogy nyertesek ■lesztek valamennyien, mert az elhang­zottakat tanulmányaitok sorén felhasz­nálhatjátok. Várunk tehát benneteket, rejtvény- fejlőket a kecskeméti úttörőházba! Belmeci Katalin MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (20.) Tibor és Laci külön felszólí­tás nélkül már tápászkodott is. Gitta sietett is megjegyezni: — Na nézzétek meg, milyenek a valóságban ezek a sokat szidott mai fiatalok! De nagymama beleszólt: — Miinek a víz? Hát nem bort fogunk inni? Kezet mosni meg ott a Duna. — Na, de hátha valakinek víz kell, nagymama. Mondjuk, akik kocsit vezetnek... — Meg szódavizet is keU csi­nálni! — döntötte el végérvénye­sen a kérdést Lajos bácsi. Tibor az épület felé ment, hogy kannát keressen. Azt remélte, hogy csak egy kanna van; hiszen Kati azt mondta neki, s elhatá­rozta, hogy azt az egyet pedig ő szerzi meg. Emlékezett arra, hogy Katinak megígérte, ő hozza majd a vizet. De kettő volt, két kanna; Kati tévedhetett. Persze, két karral két kannát éppen el lehet hozni; de megosztoznak udvariasan. Lajos bácsi kikísérte őket a ka­pun és elmagyarázta, hogy hol van a nyomóskút. A két fiú elin­dult vízért. Látszólag a legna­gyobb egyetértésben, szinte máris barátként. De valójában már lap­pangott közöttük valami feszült­ség, — Nagy nap, mi? — kérdezte Laci. — Ö, csak olyan formaság!.,, az öregek egy kicsit maradiak. Nem ellenkeztünk; Kati azt mond­ja. legyen meg a kedvük... Hi­szen úgyis nemsokára meglesz az esküvő, felesleges.,. dehát le­gyen. az egész egy jó kis kirán­dulás. Felemelte a bádogkannát, ta­lán mutatta, mint valami bizo­nyítékot. Biztosan arra, hogy ez egy jó kis kirándulás, Laci bólin­tott. de egészen másról kérdezett: — Régóta jártok együtt? Látva, milyen értetlenül néz rá, még hozzátette: — Katival. Tibor nem tudta, hogy régóta járnak-e Katival. Ennél több, vagy kevesebb a szokásos? De némi tétovázás után inkább a nyilvánvalóan komolyságot és megfontoltságot mutató válasz mellett döntött. — Régóta, persize... Nem kap­kodtuk el. Mosolygott is, önmagával elé­gedetten; de ezt a mosolyt Laci inkább kissé Idétlen vlgyornak nézte, úgy látta legjobbnak, ha maga Is helyeslőén visszamoso­lyog, — Nem is Jó azt elkapkodni,,, Különben igazán jó kis mutatós felesógnekvaló, Jól választottál. Meg is veregette a vállát a szabad kezével. Tibor ezt a válIveregetest né­mileg megalázónak érezte, és sze­retett volna érte valahogy visz- szavágni, — És te? Te nem nősülsz? Laci úgy ítélte, hogy nem szük­séges a válasszal nagyon meg­erőltetnie az agyát. De nem egé­szen véletlenül választotta ki a látszólag könnyen odavetett köz­hely-szellemességet, — Amíg másnak feleségle van ... Erre viszont Tibor máris a ve­szélyben forgó férjek közé tarto­zónak érezte magát. — Ez is álláspont... — mond­ta, Szándéka szerint hűvösen és rejtett megvetéssel. De mégis In­kább úgy hallatszott, hogy máris tele van félelemmel és elkesere­déssel. — Ezt csak úgy mondja az em­ber — mosolygott Laci engeszte­lő szándékkal. Azoknak a jó, akik itle,lében megtalálták a nekik valót. Odaértek a nyomóskúthbz, le­tette a kannáját, és két kézzel fogva egész testével ránehezedett a kútra ha ’d lé<srt Tibor, hoev itt még neki )9 erőlködnie kell. — Cseréld ki, telenyomom a tied Is! Tiborban mozdult valami vlsz- szautasítás, de aztán félt az eről­ködéstől, s főleg attól, hogy Laci lássa, esetleg milyen nehezen birkózik a nyomóskúttal, s In­kább engedelmesen odatette a kannáját. Visszafelé sokkal kevesebb szó­val mentek; mint 'két tapasztalt, öreg bölcs, akik már mindent megbeszéltek a világról, s most már csak némán gondolkoznak egymás mellett. Tibor egyszer mintegy előbbi beszélgetésüket és további gondolataikat folytatva, megkérdezte: — Nem is kerestél? — Mindig keresek. — Talán túlságosan nagyok az Igényeld. — Csökkentsem? — Nem, nem ,,. dehogy. Mire visszaértek, a társaság már gyülekezett a tűzhely körül. La­jos bácsi fent állt középen, merő­kanállal, egyenkint szedte el és merte tele mindenki tányérját. Ezek a tányérok inkább célszerű, mély tálkák voltak, hogy nehe­zebben csorduljon ki belőlük az először mert halászlé. Csuk keveset — mondta éppen Apu —, nem szeretem, ha marja a torkomat! — Hol a szifon meg a patron, Lajos bácsi? — kérdezte Laci, s mint aki otthon van, először Is elvonult be a csónákiházba szóda­vizet csinálni. — Ti meg bort hozzatok, Ka­tikám, Ti barkám! — rendelkezett Lajos bácsi az áldozati oltár kö­zepéről. — Hozunk ml, hozunk ml! — kiabált a két ördögfi, Klári gye­rekei, akiket közben valamikor mégis lecsalhattak a fa tetejéről. De Klári visszaparancsolta őket: — Ez nem a ti dolgotok, ked­veseim .,. üljetek szépen a he­lyeteken! Kiveritek ott Barna bá­csi kezéből az ételt, na! De Barna erősen fogta a tál­káját mind a két kezével; csak éppen így nem tudott hozzáfogni enni. Magában Lajost szidta, aki még ülésrendet sem csinált, csak úgy össze-vissza körülülték a fű- abrosszal terített asztalt, minden előre meggondolt elrendezés nél­kül. 22. Kati letette a tányérját, még mielőtt rakott volna bele Lajos bácsi, és ülőhelyéből, hogy szom­szédait meg ne lökje, kikapaszko­dott az ülőhely-árokból. A két szomszédja különben Apa és Fe­renc bácsi volt, jövendő apósa, akiről már elhatározta, hogy 6 is Apus-nak fogja szólítani, csak még egyelőre nem állt rá a nyelve. — Bocsánat! — rebegte hát, egyelőre megszólítás nélkül, és már ragadta is magával Tibort a vetem, vagyis a Lajos bácsi alkotta 'borospince felé, — Te jó isten! — torpant meg Tibor — az italokat meg bent hagytuk a csomagtartóban! , Anyja is kétségbeesetten csap­ta össze a kezét, Kati is meg­hökkent, de aztán nagyvonalúan legyintett: — Nem baj, előbb Isszuk a mienket! Bár kitárták az ajtót, odalent félhomály volt; egy pillanatra meg kellett á Un lök, hogy vissza­nyerjék a látásukat. Kati úgy képzelte, hogy egy valamire való vőlegény rögtön megragadja az Ilyen alkalmat; de Tibor csak pislogott, kénytelen volt ő maga megragadni a vőlegénye fejét, és szenvedélyes csókkal örülni neki, hogy ha csak egy percre is, ma­gukra maradhattak. Tibor ugyan örült is ennek, de néha meg is riasztotta Kati gát­lástalan érzékisége; most sem elé­gedett meg a csókkal, hanem egész testével 'hozzádörgölődzött, szinte 'kényszerítve, hogy fogja át, szorongassa meg. Engedelmes­kedett hát a ki nem mondott fel­szólításnak, de kénytelen volt ar­ra gondolni, hogy éppen alkalma­sabb helyeket is lehet találni er­re a célra, ha van türelmük ki­várni, és hogy Kati mohóságában van valami ízléstelenség. Azt is tudta azonban, hogy ő az ilyen gondolatait soha senkinek nem fogja elárulni. S különösen ma­gának, Katinak nem. Amint kiszabadult Kati karjai­ból, rögtön a borhoz nyúlt, s Ka­ti nem tudta, hogy véletlenül-e, vugv tudatosan, de rögtön úgy fordult, hogy a borral a kezük­ben nehogy meg tudják Ismételni n csókolózást; s már ment Is fel a lépcsőn. Odafönt várta meg Katit. Meg­ismételte : — A ml borunk még benn van a csomagtartóban. Látszott rajta, mennyire el van keseredve, mert elmulasztották az általuk hozott bort is a megfele­lő hűvösre lehordanl. Míg a tűz­helyhez vonultak, már panaszol­ta is; — Édesanya, ml meg benne hagytuk a bort a csomagtartóban! Most már biztosan Jól felmele­gedett! (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents