Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-24 / 71. szám

r 1978. március 24. í'ETÖFÍ NÉPE €» % Megkezdődött az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) ni, vitát is váltott ki az egész társadalomban. A számok azt mutatják, hogy az első két hónapban a vendég­látásban csökkent a szeszforga­lom. Jó dolog az is, hogy a ven­déglátás nagyobb gonddal fog­lalkozik az ételek, asz üdítő ita­lok, a reggeli italok (tej, tejes­kávé, tea stb.) eladásával. Tapasztalataink szerint az élelmiszer-kereskedelemben an­nak ellenére növekedett a sze­szes italok értékesítése, hogy egyes üzlettípusokban — édes­ségboltokban, zöldség-gyümölcs- boltokban — részben vagy egé­szen megtiltottuk a szeszes ita­lok árusítását. Jó és rossz tapasztalataink te­hát egyaránt vannak. Az már ma is látható, hogy tartós ered­ményt csak adminisztratív intéz­kedéssel nem tudunk elérni. Szükség van a közfelfogás ala­kítására, a nevelésre, egyszóval a társadalom tevékeny közremű­ködésére is. Megtartani és javítani az áruellátás színvonalát A lakosság áruvásárlásában a ruházkodásra fordított részarány az utóbbi másfél évtizedben — a nemzetközi tendenciával azono­san — nálunk is csökkent. A konfekciótermékek vásárlásának átmeneti csökkenése után, az új mérettáblázat bevezetése óta azonban lassan újra emelkedik a kereslet. Az utóbbi 15 esztendőben szin­te robbanásszerű változáson ment át a háztartások gépesítése. Míg 1960-ba*n száz háztartásra 15 mo­sógép, 1 hűtőgép, 3 és fél tele­vízió jutott, addig 1977-ben 78 mosógép, 81 hűtőgép és 76 tele­vízió jut. A lakosság személyi tulajdonában 1960-ban alig 20 ezer személygépkocsi volt. A legfrissebb adatok szerint szá­muk ma meghaladja a 700 ez­ret: hazánkban minden ötödik család vásárolt már autót. Az életszínvonal fontos minő­ségi elemének kell tekintenünk azt, hogy milyen a kereskedelem áruválasztéka, a dolgozók milyen mértékben találják meg az üz­letekben az általuk keresett ter­mékeket A törvényjavaslatnak egyik célja éppen az, hogy — megfogalmazza azokat a maga­tartási normákat, amelyeket az áruellátás színvon a Iának megtar­tása és javítása érdekében követ­ni kell. — A bő áruválaszték, a tech­nika és a divat gyors változása miatt különös jelentősége van a piackutatásnak. A törvényjavas­lat szerint a piackutatással nem­csak a belkereskedelemnek, ha­nem a külkereskedelemnek és a termelőiknek egyaránt foglalkoz­atok kell és kölcsönös tájékozta­tást kell nyújtaniok egymásnak. Jelenleg a lakosság áruvásár­lásainak több mint 80 százaléka hazai termelésből származik. Va­lószínű, hogy a jövőben ez az arány csökken. A gazdaságos termékszerkezet kialakítása a népgazdaságnak, így a lakosság­nak is érdeke. Ezt azonban úgy kell végrehajtani, hogy ne okoz­zon zökkenőket a lakosság ellá­tásában. Ezért a törvény előírja, hogy a dolgozók szükségletei szempontjából lényeges termékek gyártásának megszüntetése, vagy jelentős csökkentése esetén a termelőknek megfelelő módon együtt kelt működniük a bel- és külkereskedelemmel. Az e té­mával kapcsolatos részletes el­járási szabályokon most dolgo­zunk. A törvényjavaslat nagy gondot fordít arra, hogy a fogyasztók jó minőségű árut vásárolhassa­nak. Ezért írja elő, hogy a szer­ződésekben szakszerűen határoz­zák meg az áruk minőségét és a minőség ellenőrzésének módját, valamint a minőség tanúsítását, s előírja azt is, hogy az áru mi­nőségét meg kell őrizni a rak­tározás és forgalmazás egész fo­lyamatában. Kiemelkedő jelentőségűek azok az előírások, amelyek az alkat­részellátásról és a javító szolgál­tatásról rendelkeznek. A törvény- javaslatiban megfogalmaztuk: jár­műveket, tartós fogyasztási cik­keket és az alkatrészigényes ter­mékeket csak akkor lehet forga­lomba hozni, ha a termelők és a kereskedők gondoskodtak a meg­felelő alkatrészellátásról és a szakszerű javítás lehetőségéről. Fontos a törvényjavaslatnak az a rendelkezése is, hogy egyes termékek forgalmazását meg le­het tiltani, vagy más termékek árusítását el lehet rendelni. Jelentősen bővült a turizmus A belkereskedelem része az idegenforgalommal, turisztikával összefüggő sokrétű szolgáltatás is. Hazánk idegenforgalma és a belföldi turizmus az utóbbi más­fél évtizedben jelentősen bővült 1960-ban még csak félmillió em­tavaszi ülésszaka bér látogatott hazánkba, 1977-ben pedig számuk már elérte a 12,5 milliót. A kiutazó magyar állam­polgárok száma 1977-ben meg­közelítette a 4,5 milliót. A helsinki értekezlet szellemé­ből kiindulva az utóbbi években sokat tettünk, a nemzetközi fó­rumokon is kezdeményezőleg léptünk fel a ki- és beutazások feltételeinek megkönnyítéséért. Intézkedéseink sorából külön ki­emelem azt a nemrég született kormányhatározatot, amellyel 1978. január elsejétől kezdve a nem szocialista országok beuta­zó állampolgárainál is eltöröl­tük a valuta'beváltási kötelezett­séget. Az első tapasztalatai ar­ra mutatnak, hogy a beutazá­sok száma a tőkés országokból is növekedett, s az utóbbi idő­ben a magyar állampolgárok kiutazásait is sokféle intézke­déssel könnyítettük. Fogadóké­pességünket befolyásolja szállás­helyeink száma és állapota. Je­lenleg a főidényben 200 ezer kereskedelmi szálláshely áll ren- . delikezésre, sajnos azonban eb­ből a szállodai helyek száma mindössze 30 ezer. Az ellátás javítására szaporítani kívánjuk szálláshelyeinket, jobban ki kél! használnunk gyógyidegenforgal- mi lehetőségeinket. A kereskedelmi dolgozók és a fogyasztók érdekvédelme A kiskereskedelemnek és a vendéglátásnak jelenleg kereken 55 ezer hely, 6,5 millió négyzet- méternyi terület jut. Az utób­bi másfél évtizedben az üzletek száma 20 százalékkal növekedett, az eladási alapterület viszont megkétszereződött. Noha Budapes­tén is sok szép üzletet nyitottunk, még mindig elmaradás van a fővárosi kereskedelem fejleszté­sében. Különösen az élelmiszer- kereskedelem dolgozik még ma is számos területen korszerűtlen körülmények között. Célszerű megvizsgálni, hogyan lehetne ke­reskedelmi célokra igénybe ven­ni olyan épületeket, helyiségeket, amelyeket ma sokhelyütt irodá­nak, nektárnak stb. használnak, noha üzlet számára kiválóan al­kalmasak volnának, vagy vala­mikor azok is voltak. Eszerint a nyitvatartási úgy kell megállapítani, hogy az meg­feleljen az ellátási követelmé­nyeknek, valamint a lakosság vásárlása szokásainak, munkafel­tételeinek. Jelenleg a kereskedelemben 450 ezren — többségükben nők — dolgoznak. Ezeknek több mint fele közvetlen kapcsolatban áll a vásárlókkal, a vendégekkel. A szakképzettséget igénylő munka­körök 75 százalékában szakkép­zett munkaerőt foglalkoztatnak. Szakképzési rendszerünk biztosít­ja az utánpótlást, a szakképzet­tek aránya lassan, de folyamato­san növekszik. A kereskedelmi dolgozók jövedelmi viszonyai az elmúlt évék tervszerű bérpoliti­kája, legutóbb a tavaly beveze­tett műszakpótlék eredményeként valamelyest javultak. A törvényjavaslat rendelkezései szinte minden pontban érintik a kereslkedelmi dolgozókat. Ezek közül kiemelném a vásárlók tá­jékoztatásának kötelezettségét. Ennék ki kell terjednie az árak­ra, az áru tulajdonságainak fél­tüntetésére és a vásárlói jogok­ra Nagyon fontosak a törvény- javaslatnak azok a rendelkezései, amelyék a kereskedelmi dolgo­zók alkalmazási feltételeit hatá­rozzák meg. Ennék lényeges vo­nása, hogy meghatározott mun­kakörökben szükséges az erköl­csi bizonyítvány és időlegesen, vagy véglegesen el kell tiltani a kereslkedelmi szakmától azokat a dolgozókat, akiket, két éven be­lül háromszor megbüntettek a fogyasztók megkárosítása miatt. A törvényjavaslat egyik alap­elve a fogyasztói érdekvédelem. Védi a fogyasztói érdekeket és a vásárlók jogait, tiltja a vásárlók megtévesztését és megkárosítá­sát, s a fogyasztói érdekvédelem követelményeit a javaslat vala­mennyi fejezete magában foglal­ja. A kereskedelem a vásárlók érdekeit az áruforgalmi folyamat minden fázisában köteles figye­lembe venni. Ártúllépés, vagy a vásárló bár­mely más módon történő megká­rosítása esetén — a vásárló ká­rát. minden külön felhívás, ké­relem. igénybejelentés nélkül meg kell téríteni. A jogok érvé­nyesítéséhez szükséges, hogy a vásárló megismerhesse jogait, ezért a törvényjavaslat szerint a minőségi kifogások intézésének szabályait minden üzletben jól látható helyen ki kell függeszte­ni. Megkívánjuk, hogy a kereske­delmi dolgozók ezekről a kérdé­sekről pontos felvilágosítást ad­janak. Az előterjesztett törvényjavas­latot körülbelül 30 érvényes jog­szabály támasztja alá.. Ezeknek a jogszabályoknak egy részét a törvény előírásaihoz igazodóan módosítani kell. Ugyanakkor a törvény végrehajtása néhány új jogszabály kiadását is szükséges­sé teszi. A jogszabályrendezés­nél megkülönböztetett figyelmet fordítunk majd a kereskedelemre vonatkozó rendelkezések egysze­rűsítésére és áttekinthetőségére is. A belkereskedelemről szóló tör­vényjavaslat rendelkezései előre­mutatóak és megfelelnek azoknaü a társadalmi és gazdasági köve­telményeknek. amelyek a népgaz­daság hosszabb távú fejlődési programjából a kereskedelemre hárulnak. A fejlődésben szerepet játszik a termelés hatékonysága, mennyisége, minősége, az import- lehetőségek. a vezetési színvonal összessége és még sok más té­nyező. Ha azonban minden te­rületen a törvény betűjének és szellemének megfelelően dolgoz­nak. ez önmagában a munka színvonalának emelkedését jelen­ti. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az előterjesztett javaslatot vitassa meg és fogadja el — mondotta befejezésül a miniszter. Csikós-Nagy Béla felszólalása A termékforgalmazás jelenlegi rendjét — kezdte beszédét az államtitkár — az 1988. évi gaz­dasági reform vezette be. Ekkor helyeztük kereskedelmi alapra a termelés anyagi-műszaki ellátá­sát. A kereskedelmi szabályoknak megfelelően azóta itt is, csakúgy mint a fogyasztási cikkeknél, sza­bad árucsere és többcsatornás ér­tékesítés érvényesül. A termelés és elosztás folyamataiba a kor­mány csak a feltétlenül szükséges mértékben, a népgazdasági terv szabályozásának megfelelően avatkozik be. Központilag csak a húst és a húskészítményeket osztjuk el. A lakosság biztonsá­gos kenyér- és lisztellátása ér­dekében a búza, de általában a gabona csak a kormány külön hozzájárulásával exportál­ható. A lakosság biztonságos el­látása érdekében néhány ter­méknél a termelőket a belkeres­kedelmi vállalatokkal szállítási szerződéskötésre szólítjuk fel. Ilyen előírások vannak például az építési anyagoknál, nehogy a közületi építkezések a lakosság áruellátását veszélyeztessék. Az a körülmény, hogy nálunk télen zavartalan a tüzelőanyag-ellátás, egyebek mellett annak . is tulaj­donítható. hogy a vállalatokat a téli idény előtt megfelelő készle­tek gyűjtésére kötelezzük. Gazdasági életünkben fel szok­tak merülni előre nem látható problémák is. A kormány ezért felhatalmazta az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, hogy utó­lagos beszámolási kötelezettség­gel operatív intézkedéseket foga­natosíthasson. Ezeket az ügye­ket általában a tárcaközi ár- és termékforgalmazási bizottság tár­gyalja és az ott kialakult állás­pont határozza meg magatartá­sunkat Ilyen intézkedésekre azonban csak kivételesen indokolt esetek­ben kerül sor — hangsúlyozta Csikós-Nagy Béla, majd rámuta­tott: a lakosság áruellátását a termelésben kell megalapozni. E tekintetben megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel a gyártmány­programozás, a vállalatok közöt­ti árukapcsolatok, a termelés gaz­daságos szervezése és az ütemes szállítás. A lakosság áruellátása évek óta kielégítő, de azért gyakoriak az időszaki áruhiányok. Ebben eseti, elkerülhetetlen, előre nem látha­tó tényezők is szerepet játszanak, amelyeket nem mindig tudunk készletekkel áthidalni. A szerző­dési fegyelem^ lazaságai is zökke­nőkre vezetnek az áruellátásban. E problémák nagymértékben csökkennének, ha az iparválla­latok folyamatos szállításra ren­dezkednének be és nemcsak a szerződéses, időszak végére vállal­nának szállítási kötelezettséget Ennek előmozdítását szolgálja az a rendelkezés, amely az ütemes szállításban teremt anyagi érde­keltséget. Beépítettük az „idő- pénz” elvét a szerződéses kapcso­latok rendszerébe. A tervezett intézkedések köré­ben azoknak adunk elsőbbséget, amelyek nem igényelnek újabb kiadásokat, sőt megtakarítást is hozhatnak. A pénzügyi támogatá­sokra gondolok. Ha egy rosszul vezetett és ezért rossz hatékony­sággal működő vállalat sikerrel hivatkozhat objektív okokra és ezért könnyen juthat pénzügyi támogatásihoz, akkor a következő lépés az, hogy megfeledkezik a társadalmi termelésben betöltött szerepéről. A vállalatokkal meg kell értetnünk: nem az minősíti munkájukat, hogy milyen a kap­csolatuk a felügyeleti ~ szervek­kel. hanem a termelési kooperá­cióban való helytállás. A pénz­ügyi támogatáson keresztül az alkatrész- és a törzsegységgyártó vállalatok számára világossá ten­ni, hogy gazdasági eredményeiket elsősorban az határozza meg, mi­képpen értékesíthető a végter­mék. A végterméket előállító vállalatok számára p>edig azt, hogy exportmunikájukat elsősor­ban a külföldi átvevő minősíti. A belkereskedelemről beter­jesztett törvényjavaslat tárgyalá­sa árpolitikánk áttekintésére is megfelelő keretül szolgál. A fo­gyasztói árak zömét a belkeres­kedelmi vállalatok a felvásárló vállalatókkal, illetve az iparvál­lalatokkal létesített szerződések határozzák meg és változtatják. A belkereskedelmi vállalatok konkrét ármunkája általában ki­váló. Mindenesetre jobb, mint korábban, amikor ezt a munkát a központi állami szervek, adott esetékben az árhivatál »végezték. Ha valamit tanulhattunk az el­múlt évtizedek árképzési gya­korlatából, akkor ez az. hogy az ármegállapítást nem célszerű ki­vonni azoknak a gazdasági szer­vezeteknek a hatásköréből, akik a gyártásért és a lakosság ellátá- tásáért elsősorban viselik a fele­lősséget. A homogén, a nagy volumenű és a rendszeresen gyártott termé­kek, közszolgáltatások ármegálla­pítását persze lehet és kell is centralizálni. Ezt meg is tesszük, ez az árstabilitás egyik fontos té­nyezője. Ugyanezt ésszerűen nem tehetjük meg azoknál a termé­keknél, amelyekre a lakosság széles választékban, változatos minőségben, formában vagy ki­vitelben tart igényt. Ezeknek a cikkeknek választéka a forga­lomban ugyanis a divat és a tech­nológia változása, illetőleg a mű­szaki fejlődés és az igények dif­ferenciálódásával gyorsan cseré­lődik. A tömegárukat az állami tervezés már 1988 előtt is össze­vontan kezelte, mert lehetetlen­nek bizonyult azokat központilag tételesen nyilvántartani. Ez az, amire árpolitikánk is épít, amikor különböző árformá­kat, hatósági és szabad árakat egyidejűleg alkalmaz. -De amíg 1968 előtt a szabadáras forgalom a lakosság fogyasztási árualapjá­nak csupán 10—13 százalékát ad­ta, ma ez 45 százalék körül ala­kul. Változott megítélésünk az alapvető termékek körében is. Itt sem rögzítjük feltétlenül min­den választék árát. A kenyérárát természetesen a kormány álla­pítja meg. De már a sütőipari cukrászkészítmények, vagy a fi­nom pékáruk megfelelő választé­kának biztosítását rugalmas ár­rendszer alkalmazásával mozdít­juk elő. A belkereskedelmi vállalatok általában nagyfokú körültekin­téssel oldják meg konkrét ármun­kájukat, ehhez kormányzati tá­mogatást is kapnak. Az árucseré­ben a termelő vállalat fölényben van a fogyasztóval szemben. A fogyasztó fokozott védelemre szo­rul. Ezt veszi figyelembe a tisz­tességtelen haszonra vonatkozó jogalkotás, amikor megkülönböz­teti az indokolt és az indokolat­lan áremelésék eseteit. Ha ez indokolatlan, ezt az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke meghatározott időre elhalaszthat­ja. Társadalmunk elfogadja, de legalábbis tudomásul veszi ezt az árpolitikát. Joggal sérelmezi vi­szont az ár körüli visszásságokat. A fogyasztói árváltozásokról a lakosságot a sajtó, a rádió, a te­levízió tájékoztatja. A központi árváltoztatásokról árhivatali köz­lemény ad információt. A piaci tényezők nyomán bekövetkező változásokról a tájékoztatás köte­lezettsége a vállalatokra hárul, ennek rendjét a belkereskedelmi miniszter szabályozta. , A jogos sérelmek elsősorban az árdrágító bűncselekményekkel kapcsolatosak. Ezeket az árellen­őrzés fokozásával igyekszünk megelőzni, feltárni. Az árellenőri apparátust az elmúlt években megerősítettük. Az illetékes szer­vek évente 100 ezer árellenőr­zést tartanak. Ezek 70 százaléká­ra a belkereskedelemben kerül sor. Az árellieniőrzés a lakosság által panaszolt tipikus visszás­ságokra összpxmtosít. Ezek: a zöldség- és gyümölcskereskede­lemben az osztályos áruk felmi­nősítése; az élelmiszer-kereskede­lemben a súlycsonkítás, néhány iparvállalatnál a termékcserélő­désen alapuló nyerészkedés. Az évi 100 ezer árellenőrzés inkább sok, mint kevés. Amire viszont törekednünk kell, az az, hogy emeljük az árellenőrzés színvona­lát és az árdrágítókkal, szabály- sértőkkel szemben következete­sebben éljünk a jogszabály adta lehetőségekkel A belkereskedelemről beterjesz­tett javaslat törvénybe iktatása — zárta beszédét az államtitkár — a fogyasztói árpolitika számára is jobb feltételeket teremt (MTI) Túlzsúfolt világváros (■ÉP — A világ leggyorsabban növek­vő metropolisa Tokió, amelyet az a veszély fenyeget, hogy be­lefullad a növekedés zűrzavará­ba. 12,5 millió lakosa van, de már teljesen összenőtt a szom­szédos nagyvárosokkal, és velük együtt a világ legnagyobb tele­pülését alkotja. Tokió körzetében a vasút, a földalatti és az autóbusz 32 mil­lió embert szállít napxmta. ASin- juku pályaudvaron, amely csak egy a számos óriási, többszintes pályaudvara közül, naponta 7—8 millió utas fordul meg. A föld­alatti 4,7 millió embert szállít naponta. Csúcsidőben a fő vona­lakon a szerelvényekbe 2,5-szer annyi utas zsúfolódik, mint ahány férőhelyre tervezték őket. Ez 250 százalékos zsúfoltságot je­lent. 300 százaléknál már Jég­hiányra és fulladásra kell számí­tani. A futurológusok minden vészes jóslata: az elviselhetetlen lárma, légszennyeződés, zsúfoltság — Tokióban már valóság. A közle­kedési csomópxontokon nagy elektronikus berendezések mérik és mutatják a légszennyeződés fo­kát és a zajszintet. Igaz, van némi remény: 1974 óta 60 száza­lékkal csökkent a „szmogriadós” napok száma. Tavaly már több mint 140 napra látható volt To­kió belvárosából a Fudzsijáma. Három évvel korábban még 40 napon sem. Tokiót minden más „túlnöve­kedett” városnál — amilyen I Az új tokiói nemzetközi re­pülőtér 4000 méteres kifutópályá­ja és fogadóépületei. London, Párizs vagy New York — jobban sújtják a növekedés gondjai. Szédületes gyorsasággal vált ilyen óriás várossá. A város gyors fejlődését két súlyos ka­tasztrófa törte meg. Az 1923-as földrengés csaknem az egész vá­rost elpusztította. Húsz évvel ké­sőbb az amerikai szőnyegbombá­zások ismételték meg a pusztí­tást. A háború végén a lakások 56 százaléka romokban hevert, az akkori 8 milliós lakosság 3 mil­lióra csökkent Komor kép>et fest a jövő is. Az előrejelzések szerint 1985-re 36 millió lakosa lesz Tokiónak. 1990- re pedig a Tokiótól Oszakáig ter­jedő 550 kilométer hosszú Tokai­dó gyűrű megalopolisszá fog ösz- szenőni, és ebben a szuperváros­ban él az akkori 113 milliós ja­pán lakosság 75 százaléka. Súlyos gondokat okoznak a városnak a repülőterek is. A ré­giek kicsik, elavultak, nem felel­nek meg a mai igényeknek. Már 1972-ben elkészült az új központi repülőtér, a várostól 60 kilomé­terre, azonban mindmáig nem adhatták át a forgalomnak. A környék lakói ugyanis tüntettek a megnyitása ellen, félve a zaj- és egyéb környezeti ártalomtól. A hírek szerint márciusban még­is megnyílik a világ egyik leg­korszerűbb új repülőtere. • A korszerű berendezésekkel felszerelt csomagfelvevő terem. Hogyan lehet paradicsomot pirosítani? Mostantól fogva már nem kell zöld paradicsomot az asztalra tenni: egy fortélyos kertész rá­jött arra, hogy a fogyasztó ho­gyan változtathatja át őket égő­pirosra. Az egyedüli szükséges eszköz: egy műanyagzacskó és néhány alma. Elegendő a zöld paradicsomo­kat betenni egy műanyagzacskó­ba, és melléjük tenni néhány al­mát (két-három akna elegendő egy tucat; paradicsomihoz). Ter­mészetesen több napig tart, amíg a paradicsomok megpirosodnak. Íme, működésbe lép a biológiai csoda: az érlelődési folyamat ide­jén a gyümölcs és a zöldség egy­aránt etilt bocsát ki. Az almából kivált etil a zárt zacskóban megteszi azt, amit egyébként a nap szokott elintézni: megindít­ja a paradicsomok érlelődését. Mindeddig csak a banánimpor­tőröknek jutott eszébe az etil: gáz-levegő-keveiréket fecskendez­tek a raktáraikba, hogy a zöld banánok megsárguljanak. Az indiai orvosok emigrációja Az indiai információs szolgálat közlése szerint a gazdaságilag fej­lett nyugati államok évente átla­gosan 10 ezer indliai orvost csábí­tanak magukhoz (tehát az indiai orvosi egyetemeken a végzettek 10 százalékát). Az orvosok emigrá­ciója évente több százmillió rú­pia kárt okoz az országnak, hát­ráltatja az egészségügyi hálózat fejlődését. Jelenleg India vidéki körzeteiben 10 ezer emberre csu­pán egyetlen orvos jut. Hatalmas alkoholfelhő a tej úton A csillagászok hatalmas alko­holfelhőt fedeztek fel a Tejúton. Az Astrophysical Journal szerint ez a felhő több alkoholt tartal­maz, mint amennyit az emberi­ség történelmének kezdete óta együttvéve termelni tudott. Az alkoholfelhő körülbelül 30 ezer fényévnyi távolságra van a Föld­től, hosszúsága p>edig mintegy 10 fényévet tesz ki. A felhő alkohol­tartalma folyékony és desztillált állapotban 1028 köbkilométer len­ne. Az alkohol ritka gáz formá­jában található a felhőben.

Next

/
Thumbnails
Contents