Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

1678. március 23. • PETŐFI NÉPE • 8 TANULÓ TANÍTÓK, TANÁROK A pedagógus-továbbképzés x eredményei és gondjai Bizonygassam a nyilvánvalót? Rossz pedagógus az, aki el­hanyagolja önmaga művelését. A tanítás, nevelés hatékony­sága részben a szervezett továbbképzés színvonalától függ! Ma nagyobb mértékben, mint tegnap és holnap még erőtel­jesebben napjainknál. Miért? Gyorsan változik a tájékozódáshoz szükséges isme­retanyag, a diákok is könnyen hozzájuthatnak információk­hoz, szélsebesen áramlanak a hírek; menthetetlenül elmarad­nak, tekintélyüket vesztik a kényelmeskedők. Az utóbbi években a tanárak, tanítók továbbképzésére a szük­ségesnél mégis kevesebb figyel­met fordított a minisztérium. Így vélekedtek a tanácskozásu­kon a Bács-Kiskun megyei Ta­nács oktatási bizottságának tag­jai. Iskolaigazgatónk hozzánk is eljutó hümmögései igazolni lát­szanak az aggályokat, A remél­hetően és az újabb elképzelé­sekből sejthetően átmeneti bi­zonytalanság részben az irányí­tás átszervezésének, részben a tanügyi reformnak a következ­ménye, Az új tantervek beveze­tése, az új típusú Iskolák kiala­kítása lekötötte az energiákat. Ráadásul egyesek a pedagógus- képző Iskolákra, mások az e cél­ra létrehozott intézetekre akar­ták alapozni a képzést. Mindkét megoldásnak vannak előnyei, hátrányai. A Bács-Kiskun megyei Tanács művelődésügyi osztálya viszony­lag sikerrel hidalta át a tétova- Ságból, a távlatos útmutatás hiá­nyából adódó nehézségeket. He­lyileg alakították ki a képzési elveket. A tematikák összeállí­tásánál ügyeltek az elmélet és gyakorlat egyeztetésére, a neve­lés és oktatás társítására. A ve­zetők tájékoztatásáról országosan is példamutatóan gondoskodnak. Külön foglalkoznak az irányító posztokra kiszemeltekkel. Két éves vezetőképző tanfolyamukat az Oktatásügyi Minisztérium Ve­zetőképző Intézete is figyelem­mel kiséri: egyedülálló kezde­ményezés a kecskeméti. Beváltak a bentlakásos tanfo­lyamok. A Balatonnál a tanulás is könnyebben megy: a megyei tanács üdülőjében tartják az igazgatók, szak- és tanulmányi felügyelők, vezetőóvónők tovább­képzését. Minden tanfolyam dol­gozatírással zárul. (Többen pá­lyamunkává fejlesztették Írásu­kat. Kedvet kaptak a téma ala­posabb megismeréséhez.) Az országos átlagnál nagyobb arányban bővítik főiskolán, egye­temen pedagógiai ismereteiket a Bács-Kiskun megyében dolgozó tanárok, tanítók, óvónők. A he­lyi „oktatáspolitikai diplomácia” sikerének tulajdonítható, hogy a felsőfokú tanintézetek külön konzultációs központok létesítésé­vel lehetővé tették a korábbinál több jelentkező felvételét. □ □ □ Az Időszerű tennivalók felis­merésének, az ezekhez nyújtott segítségnek is köszönhető, hogy a Pedagógus Továbbképzési In­tézet a legjobbak közé sorolja a kecskeméti intézet munkáját. Az oktatáspolitikai párthatároza­tot követően megkezdték a pe­dagógusok előkészítését az új tantervek fogadására, bevezeté­sére. A célokkal összhangban alakították ki a továbbképzés tartalmát. Az úgynevezett magnós okta­tással végzett kísérletek tapasz­talatait nemcsak az osztatlan, vagy részben osztott iskolák pe­dagógusai hasznosítják. Az au­diovizuális, vagyis a látást-hal- lást serkentő módszerek, a kü­lönféle technikai eszközök másutt is hatékonyabbá teszik az okta­tást. A Megyei Pedagógus To­vábbképző Intézet korszerű esz­közei mindenkiben felkeltik ezek iránt az érdeklődést, még a szo­kotthoz túlságosan ragaszkodók is felismerhetik: nélkülözhetetlensé­güket. □ □ □ , Gondok is akadnak. A több ezer pedagógus képzését a me­gyei tanács művelődésügyi osz­tályának közvetlen irányításával szervező intézet allg-allg fér el a néhány esztendeje még bősége­sen elegendőnek látszó helyisé­gekben. Egyik-másik gép bere­zeg, félő, hogy előbb-utóbb le kell állítani az épület veszélyeztetése miatt. Arról szinte mellékesen szólunk, pedig nem elhanyagol­ható, hogy egyik részlegük az Ökollégiumban, a másik a me­gyei tanács volt épületében, a harmadik az egyik általános is­kolában működik. Nehezen mérhető a továbbkép­zés hatékonysága, kevés a biz­tos támpont. Mégis megkockáz­tatható az a kijelentés, hogy egyesekről leperegnek a tanfo­lyamon tanultak. Sokan kötele­ző, nemszeretem időtöltésnek tartják az előadások hallgatását. Általános kívánalom, hogy a pedagógusok nagyobb számban, nagyobb aktivitással vegyenek részt a kulturális életben, job­ban használják ki a közművelő­dés által teremtett alkalmakat, A szervezett továbbképzés ha­tékonyságát a tanárok, tanítók, óvónők társadalmi, anyagi hely­zete is befolyásolja. Akiből hi­ányzik a folyamatos művelődés Iránti hajlam, a pedagógus el­hivatottság, aligha tesz erőfeszí­téseket továbbképzéséért. Mivel kevés a diplomás oktató, az ím- mel-ámmal tanulgatök Is állás­ban maradhatnak, mivel kényel­mes az egyenlősdi, allg-allg ke­res többet a tudását napról napra növelő, mint a korábbi ismereteinek morzsáiból éldegé­lő, □ □ □ Mindent összevetve a Megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet hasznosan, ügyesen tevékenyke­dik, hozzájárul az oktatáspoliti­kai célok megvalósításához. Töb­bet tehetnének, ha az országos Irányítás zökkenői nem nehezí­tenék munkájukat, ha a társa­dalmi körülmények még erőtel­jesebben ösztönöznék nagyobb tudás megszerzésére a tanítókat, tanárokat, Heltal Nándor • A könyv szerzője, Radó György vomajszkij társaságában). A Kossuth Könyvkiadó úti­naplókat, útijegyzeteket tartalma­zó érdekes, és évek óta sikerrel kiadott sorozatának legújabb da­rabja Radó György: Moszkvától Moszkváig című könyve, némileg félrevezetheti az olvasót, ha ar­ra gondolna, hogy szokványos eszközökkel dolgozó, útiélménye­ket és benyomásokat összegező könyvet tart a kezében. Radó György műve nem sorolható a szokásos útikönyvek táborába. Annál jóval több. ami ugyanis az ilyesfajta — gyakran csak az egzotikumokat kereső, a földrajzi különlegességeket bemutatni szándékozó naplókban hagyomá­nyosan benne van — az ő mü­véből teljesen hiányzik. Ennyivel tehát kevesebb Radó György könyve, de jó néhány vonatko­zásban sokkal többet nyújt, sok­kal gazdagabb ajándékokkal le­pi meg az olvasót, mint az átla­gos útikönyvek. — Ügy gondoljuk, nem cél­szerűtlen feleleveníteni ismerete­inket a könyv írójáról, bár a szovjet Irodalom lránt érdeklődők Kiskört tánc Petö/i szülőhelyén — megyénk legfiatalabb váro­sában — miután felépült az új, külsejében is te­kintélyes, tetszetős művelődési központ, több lehe­tőség nyílott a helybeli kulturális élet /ellenditásá- re, a hagyományok ápolására, . • Működött már azelőtt, és sokat hallatott magiról Kiskőrös botárain túl is a szimfonikus zenekar, majd a szlovák nemzetiségi népdalkör. Amikor ez utóbbinak a tagjai gyönyörű és eredeti népviselet­ben fellépnek a színpadra Bácsalmáson, Baján, Kecskeméten és másutt, és elkezdenek szivet-lelket gyönyörködtetően anyanyelvükön dalolni, olyankor mindig lelkes taps a jutalom. $ íme, valami ismét mozdul ebben az intézmény­ben: éledezik, a kezdeti szárnypróbálgatások után kezd felnőtté válni a néptánccsoportjuk. Fiúk és leányok együttese szorgoskodik együtt, húszegyné­hány tizennyolc-húsz éves fiatal jár el hetenként a bizony cseppet sem könnyű próbákra. * A művészeti vezetőjük, Mészáros Péter rendező Budapestről jár el rendszeresen Kiskörösre. A pró­ba szünetében ezt mondja: — Ifjú szakmunkások, gimnazisták és szakmun­kástanulók táncolnak többnyire a csoportban. Kö­zös feladatuknak tartom a mozgás- és tánckultúra terjesztése mellett azt is, hogy fokozatosan megerő­södjön ez a kis közösség, s hogy együttesen műve­lődjenek az egyébként lelkes, szivvel-lélekkel dol­gozó tagjaink. Tavaly Anatolij Bolbot szovjet mű­vészeti vezető a mozgáskultúráról tartott előadást, és rendszeresen folyik nálunk balettképzés is. En­nek a haszna a próbákon és a szerepléseken egy­aránt egyre jobban lemérhető lesz a későbbiek so­rán; sőt már ma is. Az eddigi eredményeik között említik, hogy elju­tottak már a „KI mit tud?” országos döntőjéig. Jog­gal reménykednek hát újabb sikerekben'. Kapcsola­tot kerestek a nemzetiségi népdalkörrrl. Ez tovább biztatja őket arra, hogy a helyi gyűjtésű szlovák számok megtanulását szorgalmazzák. A most készü­lő műsoruk ezeket a számokat is tartalmazza. * — Nehezek a próbák? — kérdezem a csoport tag­jait. Valamennyiök véleményét foglalja össze Lakos Mária—Lujza, amikor a bokáig érő hosszú szoknyá­ban, kipirult arccal, csillogó tekintettel közelebb jön: — Ezen mi nem is gondolkozunk. De persze, hogy nehezek. Megszenvedünk érte, amíg elkészülünk va. lamelyik számmal. De megéri. És mi mindnyájan szeretünk táncolni, szerepelni. V. M. Radó György (a kép jobb oldalán Leonyid Per­bizonyára jól ismerik a nevét. Radó György ugyanis író, műfor­dító, irodalomtörténész. Mint ilyen, igen nagy szerepet vállalt abban, hogy a felszabadulás utá­ni évektől kezdve egészen nap­jainkig közelebb hozza a magyar olvasókhoz a szovjet népek hal­latlanul gazdag, sokszínű irodal­mát. 0 fordította le egyebek mellett Pervomajszkljnak azt a legendás versét, amely a kitűnő ukrán költő Petőfi-élményét ösz- szegzi egyedülálló érzelmi gaz­dagságban. 0 állította össze egye­bek mellett a szovjet népek iro­dalmának magyar bibliográfiá­ját, amely pótolhatatlan pontos­sággal méri fel a szovjet iroda­lom szövevényes és hatalmas tel­jesítményeit, egészen a felszaba­dulás évétől 1954-ig. Emellett az általa lefordított szovjet és orosz művek között olyanokat találunk, mint Majakovszkij csaknem tel­jes életműve, Csukovazklj, Ti- nyanov, Dold-Mihajltk, Pervo- majszkij egy-egy kötete. Radó György sajtóattaséja volt a felszabadulás után Moszkvába települő első magyar nagykövet­ségnek, melynek vezetését a ki­váló magyar polgári történész, Szekfű Gyula vállalta éveken ke­resztül. Már ez a puszta tény vá­laszt ad arra, milyen szálak fűzik Radó Györgyöt a Szovjetunióhoz — pontosabban Moszkvához, a hatalmas ország fővárosához. Az ő egymást követő moszkvai uta­zásainak hűséges naplójegyzetei nemcsak a város változásainak tényeit, adatait tartalmazzák, ha­nem bőkezűen beavatják az ol­vasót a szovjet élet apró esemé­nyeibe, egy érzékeny, költői lé­lek. egy igazi irodalmár gondola­taiba, benyomásaiba, barátságai­ba, Mert Radó György, mint könyvéből is kiderül, ma már magáénak mondhatja a szovjet Irodalom legnagyobb alakjainak barátságát. Megragadó szubjekti­vitással ír Pervomajszkijhoz fű­ződő barátságáról, s miközben látszólag csak a várost járja, megismerteti az olvasót Maja­kovszkij és a város kapcsolatai­val, bemutatja a szovjet fiata­lok nagy nemzedékének tagjait, köztük elsősorban Jevtusenkót. A bőségesen áradó élmények közül hadd idézzünk egy egye­dülállóan különlegesen, egy szov­jet vers lefordításának az emlé­Moszkvától Moszkváig keit: A történet még Debrecen­ben indult. Radó akkor az első magyar nyelvű újság, a Magyar Üjság szerkesztőségének ajánlja fel szolgálatait és szerény nyelv­tudását. Illés Béla adta oda neki lefordításra Leonyid Pervomajsz- kij Petőfi Sándorhoz című költe­ményét. 'De beszéljen a további­akban maga az író, Illetve a mű­fordító Radó György: „A Sas ut­cai szerkesztőségben Illés őr­nagy két halványzöld papírlapot nyom a kezembe. Csak nyers fordítást — mondja —, Pervo- majszkij, a barátom, ukrán költő, de a szöveg hiteles. 0 maga for­dította ukránból oroszra, és néz­ze, még a pontos rím- és ritmus­képletet is megadta... Viszem a két verset a Simonffy utcába. A két cím: Petőfi Sándorhoz és A föld — nem okoz fejtörést. De a szöveg itt is, amott is. meghalad­ja orosz szókincsemet. Szótáram pedig nincs. Sebaj, van őrjárat. Bárcsak ma is jönne. Jön. Meg­hallom, futok ki — gyertek, gyer­tek. Szaporán koppannak a csiz­mák, hátha valarnl gazemberség­ben kell rendet teremteni. Amul- va néznek körül: csend, békes­ség, hát minek hívtam őket. Ma­gyarázom: szovjet költő — ma­gyar versfordító — szavakat kell megmagyarázni. Vakarják a fe­jüket, Ilyesmi még nem fordult elő változatos patruj-életükben. Keservesen preparáljuk a szöve­get, „Dlm" — ezt nem értem, Azt mondják: „Ogony”, ezt tudom: tűz, ők meg a karjukkal kalim­pálva mutatják, hogy a „dlm" felfelé száll a tűzböl, Tehát: „füst", Verejtékeznek, de meg­oldják a rejtvényeimet. Jó fiúk, restellem, hogy adósuk maradok. Kint hideg az éjszaka — „nem volna egy kis borocska?" — kér­dik a vers végén. Sajnos, a szek­rény tetején, az ígéretes deml- zsonban csak főzőolaj van, s en­nek már az említésére Is iszkol- nak ki szegények. Nyomban ne­kiülök a versnek az első élmény hevében." íme, egy kedves anek­dota. De száz ilyen olvasható eb­ben a vonzó, személyes hangvé­telű, költőien romantikus úti- naplóban. Radó György a legvé­gén nemcsak a modern Moszkvát ismerteti meg az olvasóval, ha­nem még abba is beavat, milyen lesz ez a milliós metropolis majd az ezredfordulón: kétezerben. A Kossuth Könyvkiadó kiadási politikájának legjobb vonásait mutatja be az a sorozat, amely­be Radó György könyve is tar­tozik. S a sorozatnak ez a leg­utóbb megjelent kötete csak meg­erősíti az olvasót abban, hogy jó úton járnak. Cs. L. MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (19.) — Azt hiszem, ki kellene használnunk az alkalmat, drágám, hogy néhány szót váltsunk a gyerekeink jövőjéről... — Váltsunk I — mondta rövi­den a másik asszony, akinek nyilván csiszolatlanabb volt a modora. — Arra gondoltam, össze kel­lene szednünk annyit, amennyi elegendő belépőnek egy OTP- öröklakásba .., mit gondolsz? — Jó volna. — Talán meg kellene vizsgál­nunk ennek a lehetőségét. — Vizsgáljuk! — Azt hiszem, hogy a leghe­lyesebb, ha megmondom őszin­tén, hogy a ml anyagi lehető­ségeink meglehetősen korlátozot­tak... — Hajjaj, hát még a mie­ink ... I Gittát a gutaütés kerülgette. Mire fog tudni menni ezzel az asszonnyal? De igyekezett fe­gyelmezett maradni. — Talán azért fel tudnád mér­ni drágám, hogy mekkora volna az összeg, amivel ti tudnátok a gyerekek családalapításához hoz­zájárulni ... — Talán... — Nézd, én ezt igazán csak azért forszírozom, hogy fogalmat alkothassak magamnak, vajon mennyit kell nekem összehoz­nom ... Az egyes számú fogalmazást, meg az összehozni igét is szó szerint gondolta, s önkéntelenül fogalmazta ilyen pontosan. Nem volt kétsége aziránt, hogy neki magának kell ezt a feladatot el­végeznie, de úgy, hogy összehoz­za, vagyis klgyomroz, amennyit csak lehet, elsősorban is Gusz­tiból, de lehetőség szerint Lajos bácsiból, esetleg még nagyma­mából, vagyis a saját anyjából is. S majd ez együtt lesz az, amit ő hoz tjssze. Tibor csa­ládja úgy szedi össze a másik felét, ahogy akarja. — Egy házasság, kedvesem, máma nem gyerekjáték... Nem is beszélek arról, hogy a lakás önmagában még semmi! Azt be is kell rendezni... lehetőleg úgy, hogy élni lehessen benne. A ml gyerekeinknek — mert gondolom, a tiednek is — eddig mindenük megvolt, Bár képze­lem, hogy nektek sem volt köny- nyű Tibort kitaníttatni... Mi is eleve azt gondoltuk, hogy csak maradjon Kati egyedül, de neki legalább legyen meg mindene... Azt hiszem, nagyon fájdalmas volna nekik, ha egyszercsak le­zuhanna az életszínvonaluk. Azon kapta magát, hogy ezt az éééletszlnvonalat éppen úgy mondta, mintha Klaááárlt halla­ná. Sebaj, fő, hogy ez a korlátolt proliasszony felfogja: korántsem szabadult meg minden gondtól azzal, hogy a fiacskája megnő­sül. Maradták még kötelességei. — Tudod, mi Tibort, megmon­dom őszintén, nem olyan nagy erőfeszítéssel taníttattuk. Még ő hozott haza ösztöndíjat, azt le­het mondani, maga rUházkodott. Különben nem is ment volna. Mind a ketten gyárban dolgoz­tunk, a férjem, mióta művezető lett, kevesebbet keres, mint az­előtt. Szidtam is érte eleget... tisztességes szakmunkás ne men­jen el.., na, majd megmondom, minek... dehát 6 azt mondja, valakinek azt csak el kell vál­lalni. Ez nemigen találkozott Gitta elképzeléseivel; ő úgy fogta fel ezt a művezetőséget, mint a munkássorból való kiemelkedést, mint karriert; nehezen engedte be a fejébe, hogy ez anyagilag talán nem is felfelé vezet, ha­nem éppen keresetcsökkenéssel jár. Felsóhajtott, mintha együtt- érezne. De elhatározta, hogy most már aztán felhagy a gü­gyögéssel és kerek perec neki­szegez 1, amit akar; világosan, hogy ne lehessen tovább mel- lébeszélni. — Mégis akkor hogy képzelté­tek, kedvesem? — Tudod, amikor összekerül­tünk, majdnem öt esztendeig laktunk apámék házában vala­mi sufniban Erzsébeten, mert az csak sufni volt, szobának nem lőhetett nevezni... Már Tibort is hordtam a hasamban, amikor elkezdtünk építkezni; az uram brigádbeli barátai Jártak ki tég­lát hordani, maltert keverni, mert akkor még dolgozott, most már biztosan azok se jönnének, egy hajcsárnak, egy kutyaütőnek ki megy el segíteni. Ügy kellett a szavába vágni, mert Gitta már nagyon unta a szerinte csak figyelemelterelő hosszú szövegeket: — Szerencsére már nem Is a ti házatokról van szó, hanem a Xladék lakásáról... — Igen. Hát az a sufni még most is megvan; tulajdonképpen egy-két évig el lehetne benne ■ lakni* amíg... Tibornak már van egy kis összegyűjtött pénze a takarékban... Most, most fogok felrobbanni, gondolta Gitta. Mikor kiderül, hogy egy koldushoz akarom hoz­záadni a lányom. — Mennyije van a takarék­ban...? — kérdezte, de maga Is úgy érezte, hogy szinte vész­jóslóan. — Van már talán, vagy har­mincezer, egészen pontosan nem tudom... Mondjuk, mi Is mellé teszünk másik harmincezret, az hátvan... Gitta most már nem tudott szóhoz jutni. Hiszen ennél töb­bet a Legnagyobb optimizmussal sem nézett ki belőlük. Akkor meg miért kezdte ez a nő a sufnival? — Végszükség esetén éppen felvehetünk egy kis személyi kölcsönt Is... van egy barátunk az Ötépében ... talán huszonöt- ezret ... Ez a nő gúnyolódik velem —, fürkészte Gitta eljegesedett te­kintettel. Csendesen, szinte ko­moran mondta: — Akkor ha én Is össze tu­dok szedni egy másik nyolcvan- ezret, tulajdonképpen el Is le­het kezdeni... azt hiszem. — Talán... csak nagyon ta­lán ... kedvesem. Most először használt ilyen megszólítást. Vagy megszólítást egyáltalán. Ez is úgy lógott ki a szájából... ezt Is tőle tanulta, az ő saját hangsúlyával Is mond­ta. Kedvesem. —• Drágám, százhatvanezerrel el lehet kezdeni. Nagyon nem Is szabad őket elkényeztetni. Ta­nulják csalk meg, hogy az élet nem majális ... nekik Is kemé­nyen meg kell majd dolgozni.,. — Nem. Nem majális, — mondta a másik asszony, de most minden diplomáciától és kedvesemtől mentes hangon. S így nagyon hasonlított az erede­ti prolira, akinek 'nem karrier, ha a férje feljebbviszi... ku­tyaütőig. Ezen a hangon Gittának nem volt kedve tárgyalni; még csak úgy beszélgetni se. Körülnézett, mintha valahonnan segítséget várna. A plrostrikós fiú éppen egy villával szurkált a bográcsba, sikerült egy darabka húst fel­szúrnia, és odavitte a nagyma­mához megkóstolni. Nagymama ráfújt, a szájába vette és gon* dósán morzsolgatta: — De hiszen ez már tökéle­tes, Lajos! Az áhítatoe, várakozó csend­ben tisztán Idehallatszott nagy­mama ítélete. — Mindjárt, Margit néni, mindjárt! Lajos vitte a burgundis üve­get, és szakszerű mozdulattal csurditott belőle egyet a bog­rácsba. Az hiszem, ideje visszamen­nünk — mondta Gitta, és bele is karolt Tibor mamájába; mint Kati mamája, mint jövendő ro­konok, mint akik közös anyai gondjaikról beszélgettek, közös, gondjaikról, összetartozóan, ben­sőségesen. 21. A férjek még mdrodlg tollaslab- dá2taik; verejtékezve, lihegve, már mindketten a leroskadásra vágyva. De úgy látszott, Apu ne­hezen tud beletörődni abba, hogy a másik, aki sem nem könnyebb, sem nem fiatalabb, olyan könnye­dén megverje. — Hagyjátok már abba, Apui — szóit rá Gitta — illetlenség Is, hogy Ferit egész nap magadnak foglalod le. Különben Is mindjárt kész az ebéd. Ugye, Lajos — szólt Lajos bácsinak Is, aki már meg a másik bogrács, a halászlé fölött mesterkedett valamit. — Rögtön Gittám, rögtön.. Talán addig vizet lehetne hozni, hátha valakinek vízre van szük­sége ... (Folytatása következik.) Utazások Moszkvában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents