Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

1978. március 21. • PETŐFI NÉPE • 5 ÚJ KÖNYVEK ee I > z o * oe o 3 A Kossuth Könyvkiadó Népszerű törté­nelem soroza­tában jelent meg Vladimír Konviszár do­kumentumre­génye. A prá­gai konferen­cia. amely re­gényes formá­ban dolgozza fel az Oroszor­szági Szociál­demokrata Munkáspárt VI. összorosz- országi konfe­renciájának eseményeit. Az 1912 januárjá­ban, Prágá­ban. a legszi­gorúbb illega­litásban meg­tartott tanács­kozáson hatá- rozatilag kizár­ták forradalmi pártjukból a megalkuvó­kat. s az op­portunisták­hoz húzóbékít­gétőket. Ez a könyv igazi újdon­ság a politika, a munkásmozga­lom kérdései iránt érdeklődők­nek. Ugyanebben a sorozatban jelent meg — újabb kiadásban — Burton C. Andrus amerikai ez­redesnek. a nürnbergi börtön pa­rancsnokának hallatlanul izgal­mas könyve a náci háborús bű­nösökről A nürnbergi huszonket­tő címmel. Üjabb. átdolgozott ki­adásban látott napvilágot Be- recz János Baráti szövetségben című kötete, amely a magyar— szovjet kapcsolatok történetéből ad kitűnő összefoglalót. Az Akadémiai Kiadó az Erdei Ferenc müvei sorozatban megje­lentette — az összegyűjtött írá­sok és beszédek hatodik kötete­ként — a Településpolitika, köz- igazgatás, urbanizáció című ösz- szefoglaló művet, a neves marxis­ta politikus és közéleti vezető sok figyelemre méltó tanulmányá­val. Dezső László. Hajdú Péter és Telekdi Zsigmond szerkeszté­sében megjelenő Általános nyel­vészeti tanulmányok sorozat új, 12. kötete — Az emberi nyelv sokfélesége címmel — első olva­dásra megérthető ismereteket ad az érdeklődőknek a nyelvek ke­letkezéséről. eredetéről. Szép művészeti könyveiről is­mert a Corvina Kiadó, amely kÜ­lURTON C.AX0*U* VLAGYIMIR KONVISZÁR Ionosén sokat tett a magyar kép­zőművészet alkotásainak külföldi megismertetése érdekében. Emel­lett sorra-rendre jelennek meg kötetei a magyar olvasók számá­ra is. Most látott napvilágot — újabb, átdolgozott kiadásban — a Régi harangok. Ebben a kis munkában — sok szép fotó kí­séretében — Patay Pál mutatja be nagy hozzáértéssel hazánk legrégibb, muzeális értékű ha­rangjait. s vázolja sokszor viha­ros történetüket is. Mint' ismere­tes. a kortárs magyar művészet legjobb alkotásainak múzeuma a Magyar Nemzeti Galéria, amely­nek látogatottsága múzeumaink közül az első helyen áll. Most ismét megjelent a Galéria rend­kívül gazdag anyagát bemutató reprezentatív kötet. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei címmel, a nemrég elhunyt kiváló művészettörténész. Solymár Ist­ván szerkesztésében. A Táncsics Könyvkiadó Világ­hír — világsiker című kiadványá­ban korunk kiemelkedő. hírne­ves asszonyainak életrajzát teszi közzé Szilágyi Éva tollából. A kötetben ilyen nevek szerepel­nek, mint: Sirimavo Bandgra- naike. Simone de Beauvoir, An­gela Davis, Fischer Annie, Mar­garet Mead, Tyereskova stb. (KS) MŰVÉSZ-KÖZÖNSÉG TALÁLKOZÓK Filmekről, meg magunkról három községben Egyaránt vizsgáznak az anké- ton a tárgyalt ügyek és a részt­vevők. Így történt a Filmnapok falun rendezvényein is, Solton, Bácsalmáson és Kiskunmajsán. Mindenütt elég sokan összejöt­tek, tanulságos hozzászólásokkal gyarapodtak a megjelentek. Az alkotók, a nézők ezután másként látják a vetített filmeket. A meg­hívott rendezők, színészek bizo­nyára hasznosítanak egyet-mást a hallottakból. A nézők pedig tá­jékozottabban. fogékonyabban szemlélik, dolgozzák fel maguk­ban a vásznon elsuhanó képso­rokat. jobban értik a művészek törekvéseit, a film sajátos kife­jezési eszközeit. □ □ □ A Bácsalmáson vetített Magya­rok hatott leginkább a nézőkre, a felszólalók itt hangolódtak rá igazán a mű mondandójára, szőt­ték tovább a történetből sugárzó tanulságokat, szóltak felelősség­gel nemzetről, történelemről. Nagyon érdekesen vitatták Solton A közös bűnt. Általában „jól eltalálnak” mondták, meg­lepő gondolatokkal világították át a szereplőket. Ki-ki tehetsége. íz­lése szerint érvelt, dicsért, kriti­zált. Több szempontból mérle­gelték a bemutatott filmet, mint Bácsalmáson, de kevesebb volt az elmélyült elemzés. A Dübörgő csend mai szerelmi háromszöge etikai kérdésekre irá­nyította a kiskunmajsai ankéton felszólalók érdeklődését. Néhá- nyan ráéreztek a filmben is hal­ványabb munkahelyi problema­tikára. □ □ □ örvendetes, hogy mindenütt szóbakerültek társadalmi, közös­ségi élettel kapcsolatos kérdések. Jó néhányan azt taglalták, hogy ma miként vélekedjünk a más történelmi környezetben játszó­dó filmek szereplőinek viselkedé­séről. Állást foglaltak, vitatkoz­tak. Sokan azonban leragadtak a felszínnél, a ..mesénél’', megelé­gedtek a valóság külsődleges ele­meinek visszaigazolásával. Ér­demnek tudták be az alapvető követelményteljesítést: nevezete­sen a munkafolyamatok pontos ábrázolását. Lelkesülten dicsérték — például — A közös bűn hite­les környezetét, az igazi paraszt módján vellázó. ganajozó. kocsi; zó Sokorai Imrét. Csák Györgyöt. „Mintha mindig azt csinálta vol­na!” A szanki olajosok is árgus szemekkel figyelték a filmbéli szakik mozdulatait. Nem találtak kivetnivalót. Ki ne bosszankodna. ha — mint az egyik solti hozzászóló megjegyezte —, tehénnek mond­ják az ökröt (volt rá eset koráb­ban), ki ne tudná, hogy a mun­kahely. a munkafolyamatok be­mutatásában elkövetett hibák megkérdőjelezik a mű mondan­dóját. csökkentik hatását, de ki ne tudná, hogy az effajta hűség kevés az üdvösséghez. A művészi alkotások ugyanis nem lakatost, tsz-gazdát. tanárt mutatnak be. hanem embereket. Gondolkodó, vívódó, példájukkal ránk is ható embereket! Az élénk viták eloszlatták azt a tévhitet, hogy az emberek ide­genkednek a mai témáktól. Vol­tak. akik több vígjátékot sürget­tek. Velük tartunk! Vitánk azokkal van. akik a szórakoztatásban látják a mozi kizárólagos feladatát. Az igaz gondolatok, a mély érzések a filmművészet lényegéhez tartoz­nak. A Filmnapok falun Bács- Kiskun megyei rendezvényei is ezt a nézetet támogatják, noha egyik-másik film közepes színvo­nalú, a megformálás elmarad a szándék, a mondandó fontossága mögött. Sőt! Többen kérdezték, hogy miért nem készítenek több, napjainkban játszódó filmet, né- hányen a fogyatékosságokat megmosolygó. nevetségessé- tevő szatírát hiányolták. □ □ □ Illúziókban ringatnám magam, ha a solti. bácsalmási, kiskun­majsai összejövetelek tanulsága­it fenntartás nélkül általánosíta­nám, ha az itt látottak, hallottak alapján formálnék képet közmű­velődésünk állapotáról, a tudati viszonyokról, a mozik felszerelé­séről. Bácsalmáson viszonylag új mű­velődési házban működik a mozi, a soltit néhány esztendeje csino­sították. a kiskunmajsait idén korszerűsítették. Mindhárom te­lepülés a dinamikusan fejlődő nagyközségek közé tartozik. Bács­almás egyre nyíltabban kacsingat a városi oím. minősítés felé. Az ipar itt is. ott is erőteljesen befo­lyásolja az életmódot, az átla­gosnál több értelmiségi él ezek­ben a falvakban. Geológus, köz­gazdász, állatorvos, tanár, gé­pész-. mezőgazdasági. elektro-, építőmérnök volt a felszólalók között. Bekapcsolódtak a kibon­takozó vitákba szakmunkások, technikusok. Termelőszövetkeze­ti tagok is elmondták . vélemé­nyüket. a vártnál talán valamivel kevesebben. □ □ □ Azzal kezdtem, hogy az ankét: minősítés. Felelősséggel írhatom, hogy az előkészítők megérdemlik az elismerést, a viták jól tükröz­ték a változó falu változó arcu­latát. A filmek sem okoztak csa­lódást. Különböző színvonalon, de hozzánk, rólunk szóltak. Főként ezt becsülték meg a Soltiak bács­almásiak, kiskunmajsaiak. Heltai Nándor Legfelső és legfelsőbb A címben felsorolt példák első tagja, a -leg, a felsőfok jele. A fokozásról a legáltalánosabb tud­nivaló az, hogy a melléknévvel kilejezett tulajdonságok mérté­két, fokozatait a nyelv bizonyos jelekkel ki tudja fejezni. A nugy melléknév fokozása pl.: nagy, na­gyobb. legnagyobb, sőt legesleg- nagyobb A középfok jele -b, amely úgy viselkedik, mint a múlt idő -t jele: magánhangzó után megkettőzzük, mássalhangzó után nem. Tehát: öregebb, helye­sebb. Ha továbbképezzük a szót, elmarad a kötőszó, (öregbíti va­laki hírnevét). Ha valamit téve­sen közöltünk, helyesbíteni kell. Ma már az egy -b ritka, régen pedig az ilyen alakok voltak gya­koriak: idősb, öregb, helyesb. Ez az egy -b van a kevésbé, különb szavaikban is. A régi nyelvben általában ritka volt a kötőhang- zó. A mai útja régen úta volt. Hol kérdésre így mondták: után. Ebből lett-a mai útján alak. Az után úgy lett idehatározó névutó, hogy elszakadt helyet kifejező alapszavától. A középfok jele határozószók­hoz és alkalmas főnevekhez is járulhat: távolabb, örömestebb; farkasabb. kutyább a kutyánál. A felsőfok jele nyelvünkben a középfok elé tett leg- szócska. Ez vitatott eredetű, de mindenkép­pen ősi finnugor elem: vagy nyo­mósító szócska volt, vagy a le- határozószóból és a -0 helyhatá­rozó ragból alakult .lefelé’ jelen, téssel. Ez utóbbi azt a más nyel­vekben is megtalálható szemléle­tet tükrözi, hogy a melléknévvel kifejezett tulajdonság fokozatait a térbeli távolság mértékével érzé­keltetik. Nyelvünkben is találunk ra példákat: felette nagy, túl okos. A német nyelvben a felső­fokot az über (fölött) szó is kife. jezi. A már lassan polgárjogot nyert messze a legjobb-féle foko­zások a német weitaus hatását tükrözik. A leg- kezdetben nyomatékosí- ló szócska lehetett. A legott és legottan határozószó eredetileg helyhatározó szó volt az ott és az ottan alapján. A 14. századtól jelentésváltozással .azonnal, rög­tön' jelentésű időhatározó szóvá lett. Ma már régiesnek érezzük. Ezt a változást más szavakban is megtaláljuk. Pl. a helyet jelölő nyom és hely főnév nyomban, mihelyt alakban időhatározó lett. A legott, legottan magashangú párja, a legitt, legitten ma már elavult, régen ,ezen a helyen, azonnal, mindjárt’ jelentésben használták. Arany V. Lászlójá­ban is ezt olvashatjuk: „Legit­ten átkelünk”. E szónak itt in­kább hely-, mint időhatározó je­lentése van. A lep-gel alkotott felsőfokra csak a 16. századtól tálálunk pél­dákat. E felsőfok lassú kialakulá­sát az is bizonyítja, hogy még a 16. században is sokszor használ­ták helvette a körülírásos felső­fokot. Pl. a latin albissimus (leg­fehérebb) szó felsőfokát így ír­ták körül: ,.felette igen feyr (fe­hér)”. A lep-nek a régi és népi nyelv­ben let- alakja is van. Balassi Bálint Fulviáról szóló versében ezt olvashatjuk: „Lettovább Jú­liát / s letinkább Coeliát / ez- ideig szerettem". Vagyis legto­vább Júliát s leginkább Coeli­át... A leg- nyomatékositó alakja a 1 egesleg-, amelynek népies alak­ja letislet-, sőt legöstelen leg- is lehet. Ezek a túlzó fokba tett alakok régen gyakoribbak voltak, mint ma (letisletnagyobb, legös­telen legelső). A felsőfokot a középfokú alak­ból kapjuk (okosabb, legokosabb). Még főnév is állhat felsőfokban (legkutyább). De határozószókból is képezhetjük. Az alább, később, utóbb középfokúakból: legalább, legkésőbb, legutóbb. A közel ha­tározószóból alkotott felsőfok egyaránt lehet hely- és időha­tározószó (legközelebb). Vannak olyan határozószók, amelyeknek középfokuk nincs, felsőfokban álló alakjuk mégis lehet. Az utoljára, először,' elöl, hátul szavak felsőfoka: legutoljá­ra, legelőször, legelöl, leghátull. Az első számnév és a -só ső végű mellélknevek, mint pl. utolsó hátsó, szélső, szintén nincsenek jelezve középfokban, felsőfokuk tehát legutolsó, leghátsó, legszél­ső. A legelső analógiás hatásra keletkezett legelső bb alakja idő- határozóként szerepel. Két melléknevünk értelmi kü­lönbséget fejezhet ki azzal, hogy kitesszük-e a középfok jelét. Ez a felső és az alsó. A középfok jele nélkül jelentésük konkrét, a középfok jelével elvont, átvitt értelműek. A legfelső fokú, leg­alsó fokú valóban konkrét jelen­tésű, a hely képzetét érezzük bennük, ilyen a legfelső polc is. De már a legfelsőbb rendű, leg­alsóbb rendű elvontabb, átvitt jelentésű. Ugyanilyen a Legfel­sőbb Ügyészség .és a legfelsőbb kézirat is. Ugyanez a kettősség mutatko­zik az összetett melléknevek elő­vagy utótagjának a toldalékolá­sakor is. Ha az előtagot fokozzuk, akkor konkrét, valóságos helyzet­re utalunk, ha pedig az utótagot, akkor az összetétel átvitt jelen­tésű. A valóságos jelentésre a legbővebb vizű és a legnagyobb számú legyen a példánk, az át­vitt jelentésre pedig legbőke­zűbb, a legszűkmarkúbb. A felsőfok használatának van még egy érdekes és elég gyakori esete, a harmadik személyű bir­tokos jellel ellátott főnevek felső­foka (a középfokjele nélkül). Ilyen a legalja. Ez lehet főnév és mel­léknév is: a lap legalja, a legalja bor. További példák: (a szek­rény) legbeljeseb, (az edény) leg- feneke, (a termés) legjava, (az út) legeleje, legvége, legszéle, (a hegy vagy a szemtelenség) leg­teteje, (a tenger) legmélye. A rit­kábban használt legközepe he­lyett magyarosabb a kellős köze­pe. Ez a forma terjedőben van (e megállapítás leglényege). Újab­ban birtokosjel nélkül főnévvel is használják (a legsarokban). Kiss István ■WSV. MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (17.) — Hát vajon vőlegénynek: — De ezt nem annyira kérdez­te, mint inkább csak ő maga gondolkodott rajta. — Bizonyára az is — mondta Kati —, de mi erről még nem beszéltünk:.. — Nem is tudom, miről be­szélhet egy jegyespár... Nem kérdezem, csak úgy mondom. Rendes srác? — Ezt se kérdezed, ugye, csak mondod? Egyébként majd előbb- utóbb nyilván mindent meg fogsz tudni. Amikor majd te is vőle­gény leszel. — Ha megnövök, úgy gondo­lod? — Nem hiszem, hogy sokkal fiatalabb vagy Tibornál. Csak nem mindenki egyforma gyorsan érik. Laci megint rápillantott. Nem tudta, mit mondjon erre; a gú- nyotódás, vagy az évődés irá­nyában folytassa-e a beszélge­tést Első pillantásra úgy ítélte, hogy ez a Kati meg Tibor nem egymáshoz valók. Dehát mi kö­ze hozzá? Mégis ez jött ki a száján, mi­után eldöntötte, hogy tartózko­dóbb hangon folytatja: — Jó ez neked, ez a Tibor? — Mit gondolsz, ha éppen ma van az eljegyzésünk? — Eljegyzés, még a házasság sem bizonyít semmit. Bocsáss meg, apád-anyád is elváltak. — Ez kétségtelen. — mondta hűvös, és most már némileg visszautasító hangon Kati. 18. Rákanyarodtak a főútra és job­ban oda kellett figyelni. Laci visszavonult, figyelmét a gépko­csi vezetésére összpontosította. De Katinak nem volt aggálya, hogy beszéljen-e hasonló témá­ról, vagy sem? — Nem mondtad, van-e vala­kid? Már úgy értem... — Elvenni való. Nem ámítok senkit. Csajok akadnak ... Háza­sodni csak akkor fogok, ha ki­kerülhetetlen. — Ezt meg is szoktad monda­ni a... csajoknak? — Meg. Miért ne? — Nagy vagy. És így is van­nak? — Hogyne volnának. Hiszen én is vagyok nekik. Nem kell egy­másnak hazudni; nem szeretek. Különben... — Na csak mondd! Külön­ben ... — Jó házasságot én nem is lá­tok. Te látsz? Apád meg Klári néném ... Vagy ar.yádék; úgy látod? — Igen úgy. Apu meg Anyu tökéletesek. Ók neveltek. — Akkor biztosan te is tökéle­tes vagy. — Nem láttad rögtön rajtam? Most Laci megint megnézte. Már a nyelvén volt a megfelelő folytatás, de inkább megkérdez­te: — Jól megyünk? Nem kell még valamerre befordulni? — Nemsoká. Majd megmuta­tom. Nőtt a forgalom. Kati még nem lépett ki az eddigi beszélgetésből. Egyszer azt mondta: — Tibor nagyon okos. — Igazán? — És kiváló szakember. Én a komoly embereket szeretem. Ügy értem, hogy nem a linkeket... Nagyon csodálom a Tibor szor­galmát, hogy munkásgyerekből — mondhatni, hátrányos helyzetből — a saját erejéből tanult, fel­küzdötte magát és igazi komoly tudós lett... vagyis lesz. Vas­akarata van. — Kémikus, jól tudom? — kérdezte Laci az előadás hatásá­ra szinte áhítattal. — Gondolom, Klaááári nénéd részletesen tájékoztatott. — Klaááári? Jó? — Bocsáss meg, elszóltam ma­gam! Dehát... — Meg ne magyarázd már!Na­gyon jó, igazán. Pontos... És mivel foglalkozik, olefin-moleku­lák polimerizációjával? — Talán te is vegyész vagy? — bámult Kati. — Ugyan! Én sofőr vagyok. • Autósmérnök — tette hozzá az­tán megnyugtatóan. — Ez is szak­ma. Nem olyan előkelő, de ez is szakma. — Itt balra!... aztán ... mind­járt, ott ni... jobbra! Fél perc se telt, s egy színe- hagyott falú öreg ház előtt áll­tak meg. Kati ment előre, a fiú a nyo­mában; benyitottak egy keskeny, hosszú udvarra. Az ajtóik előtt kicsiny virágagyak voltak; itt— ott ládában egy-egy leander is. Végigmentek a járdán; majdnem az udvar végében lakott a nagy­mama. Kati már messziről észrevette. Kint ült az ajtó előtt, egy ala­csony támlájú konyhaszéken; fel­öltözve ünneplőbe, fehércsipkés gallérral és kézelővel, s a kezé­ben is egy fehércsipkés zsebken­dő. Amint észrevette, hogy Kati közeledik, felállt: — Már nem tudtam elképzelni, mi történt, mióta ülök itt! Csak nincs valami baj? — Nincs, nagymama. — Meg­csókolta a két orcáját. — Hát ez a fiú, ez kicsoda? Laci összecsapta a bokáját: — A pilóta, jelentem. Kezét csókolom! — A sofőr! — erősítette Kati is. — Micsoda? Hát Apu? Megszokta már ő lis, hogy Apát, meg Aput megfelelően megkü­lönböztesse. — Már ivott, nem vezethet. Lajos bácsi leltatta! — Leitatta? Nahát ez a La­jos!... Csomagoltam egy kis fi­nom süteményt. Szikár öregasszony volt, fürge kis lépteivel bfement a konyhába, és kihozta a spárgával átkötött dobozt. Kati elvette tőle, és belekarolt, hogy segítsen neki kimenni a ko­csiig. De nem engedte. — Hagyd csak, egyedül job­ban megyek! — Megforduljak addig? — kér­dezte Laci. látván, hogy a kapuig való úton nemigen van rá szük­ség. — Igen kérem, legyen szíves, forduljon meg, álljon a kocsival menetirányban. De szorosan a főbejárat elé! — utasította szigo­rúan Kati. — Igenis — mondta Laci és előresietett. — Ez tetszik nekem, ez a fiú — mondta nagymama —, olyan jó barna és izmos, nem olyan hóka, mint... szóval... tudod ... — Tudom, nagymama, nekem is tetszik. — Hát akkor miért nem ezt veszed el? — Mert már választottam, nagymama, ma lesz az eljegy­zésem. Nagyon rendes fiú. Tudod, Tibor! Voltunk itt! — Tudom, tudom; csak olyan hóka... — De ezt azért ne mondd majd ott a sok ember előtt, jó, nagy­mama!? — Dehogy mondom, Katicám; te még nem tudod, ugye, nem tudhatod, hogy egy izmos, barna fiú mennyire más ... Fel is sóhajtott. — De nagymama! — nézett rá Kati olyan megrökönyödött fej- csóválással, mintha ő lett volna nagymama, és nagymama egy er­kölcsi intelemre szoruló és igen rá is szolgált leányka. Mind a ketten nevettek. Laci kint állt két kitárt kocsi­ajtóval, és nem tudta elképzelni, mit 'is nevethet a két különböző korú hölgy. — Hova akarsz ülni, nagyma­ma? — Előre, Katikám, előre! Ketten segítették be nagyma­mát. Még a mozgása és az arc- kilejezése is megváltozott, ahogy elkezdte az elhelyezkedést a ko­csi első ülésén. Méltóságos lett, finom és halk. — Köszönöm, kedveseim. — Ne tessék megijedni, én most kívülről becsapom az ajtót! — Csapja csak fiam, nyugod­tan.. .! De mikor becsapta, megrázkó­dott. Aztán hátranézett Katira, hogy vajon látta-e rajta ezt az ijedelmet. Látta. Megnyugtatóan nagymama vál­lára tette a kezét. Erre nagyma­ma megint hetyke lett: — Nehogy azt hidd már, hogy megijedtem! Laci igazán olyan kíméletesen vezetett, hogy ha Gitta látta vol­na, ő sem talált volna benne ki­vetnivalót. , — Ez a ház még nem volt meg, mikor utoljára erre jártam! — mondott néha nagymama valami meglepőt. Valaha, talán húsz éve még őt is kivitték Lajos bácsi csónakhá­zába valamilyen hasonló ünnepi alkalommal. (Folytatjuk}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents