Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-18 / 66. szám

4 P TETÖFI ??2FE © 1978. március 18. 1+1 10 Számítástechnikai vetélkedő NEGYEDIK FORDULÓ A vetélkedő résztvevői az első öt kérdés megfejtése után tud­nak választ adni a 6—7. kérdésre. 1. Hogy hívják az NDK számí­tógépeket gyártó vállalatot? 8. Hogy nevezik azokat a szá­mítógépeket gyűjtőnéven, ame­lyekben egyszerre több program van aktív állapotban? 3. 1970-ben az IBM-től egy hí­res szakember kivált és önálló vállalatot alapított, amely a nevét viseli. Ennek a férfinek mi a ve­zetékneve? 4. Hogy nevezik azt a folyama­tot, amellyel egy számítógép vagy egy program jóságát bizonyítják? 5. A számítógépek egyes egysé­gei (tár, periféria, stb.) könnyű és egyszerű cserélhetőségét biztosít­ják ezek a szabványosított eszkö­zök (magyarul: csatlakozók). Mi a gyűjtőneve ezeknek a számítás- technikai eszközöknek? 6. Ha az első öt kérdésre adott válasz kezdőbetűit helyes sor­rendben összeolvassa, egy számí­tógép típus nevét kapja. Melyik ez a számítógéptípus? 7. Milyen kapcsolat van a 6. kérdésben szereplő szSmítógép és a magyar számítógépgyártás kö­zött? A megfejtések beküldési határideje: 1878. március 38. déli 13 óra. A meg­fejtéseket a következd címre kell be­küldeni: KISZ Bács-Klskun megyei Bizottsága S000. Kecskemét, Május 1. tér l. sz. Kérjük a borítékra ráírni: 1 + 1 — 10. A helyet megfejtések beküldői között 10 könyvet sorsolunk ki. A 8. forduló helyes megfejtései 1. A - 5, B - 6, C - 12. 8. Az SZKFP-t 1671-ben fogad­ták el. Három szakaszát különböztet­jük meg, 1671—1972-ig, 1073— 1977-ig, és 1978—1989-ig. Főbb célkitűzései: a) hazai hadware fejlesztés, gyártóbázis létrehozá­sa, b) szakemberképzés, c) gép­típusok homogenlzálása, erőteljes növelése a gépszámnak, d) pénz­ügyi fedezetek koncentrálása (gyártóbázis megteremtése 8 mil­liárd Ft, IV. ötéves terv végére 10 milliárd Ft bruttó értékű gép­állomány), e) harmadik szakasz­ban távadat feldolgozás. 8. Az ESZR tagjai: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, NDK, Szovjetunió. Később csatlakozott: Románia (Software fejlesztés) és Kuba (memória-gyártás). Gyártott főbb számítógéptípusok: Bulgária R—20, Csehszlovákia R—21, (ré­gebbi típusjelzés R—20A), Len­gyelország R—30, R—32, R—45, Magyarország R9, RIO, R12, NDK R40, R39, Szovjetunió R20, R22, R30, R30, R60. A I. fordulóban könyvet nyertek: Boda Anna Kecskemét. Cautár Judit Kecskemét, Feleky Pál Kecskemét, Kiss Zsuzsanna Kecskemét, Katona Viktor Kecskemét, Körösi imréné Kecskemét, Neubauer János Kecske­mét, Tóth Ferenc Kecskemét, Schnur Péter Kecskemét. Tóth Abonyl Mi­hály Kecskemét. A nyereményeket postán küldjük el. MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKÉRTÉKESÍTÉS Kevesebb vita, javuló szerződési fegyelem A VÁLLALAT KÉRÉSÉRE Műszaki ellenőrzés a telephelyen Dr. Márton János, az Agrár- gazdasági Kutatóintézet igazgató­ja Az élelmiszer-gazdaság új szer­kezete című könyvében ráérzett arra a nyelvi különbségre, amit a „felvásárolni" ige, pontosabban az igekötő magába rejt. Figyel­jünk csak: nem megvásárolja: megveszi az erre kijelölt tröszt, nagyvállalat, élelmiszeripari gyár a gazdaságoktól a terményt, ha­nem felveszi, felfogadja, felvá­sárolja, ami akár kegyként is föl­fogható ... Vagyis nem kell bele- magyarázás, hogy bizonyos ki­szolgáltatottsági tükröt fedezzünk föl a szóban, Egy kimaradt szó Mindez akkor Jutott eszembe, amikor áttanulmányoztam a me­zőgazdasági termékértékesítési szerződésről, a különféle agrár­termékek forgalmazásáról a mi­nap megalkotott kormányrende­letet. Ebből ugyanis — hiányzik e kifejezés: felvásárlás. Aligha túlzás részemről, ha ebben a gesztusban Is az egyébként már évek óta hangoztatott, ám gya­korta megsértett egyenjogúság ki­fejeződését vélem megtalálni. A március elsejével, tehát az új Polgári Törvénykönyvvel egyide­jűleg életbe lépett Jogszabály egy­séges értelmezésben fogja át a korábban sokszor áttekinthetet­len, s részben elavult rendelke­zéseket. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági termékek többsé­ge romlandó, de még megfelelő tárolás esetében is veszít táp- és élvezeti értékéből. Ezért olykor rendkívüli intézkedések látnak napvilágot, ha központi beavat­kozásra van szükség egy-egy nagy termés megmentése érdekében. Mindenekelőtt: ml Is az a me­zőgazdasági termék? Csak látszó­lag akadémikus a kérdés, ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő Idei első számában fon­tosnak is tartották ismertetni a pontos meghatározását, Eszerint a termesztett növény, növényi rész és termés, a kivágott fa (bo­kor) kivételével, a tenyésztett, tartott, vagy hizlalt élő állat, a tojás, a tej, a méz, a bor, a sa­vanyított káposzta, az aszalt gyü­mölcs, a nyers gyapjú és a tépett toll, a begyűjtött vadon termő növény, növényi rész, termés, a csiga, valamint a jogszerűen élve fogott vad- és a természetes vi­zekből jogszerűen kifogott hal, to­vábbá egyéb hasznos víziállat tartozik a mezőgazdasági termék fogalomkörébe. Mezőgazdasági vagy ipari? Enged elmet az olvasótól, hogy e szabatos meghatározást teljes terjedelmében Idéztem, ám ez* óhatatlan akkor, ha fölvetem: ml nem tartozik ebbe a körbe? Kri­tériumnak számít például: az ál­lati termékek közül csak azok számítanak mezőgazdaságinak, amelyek elválasztása nem Jár az állat pusztulásával; ezért nem mezőgazdasági, hanem már Ipari termék a nyersbőr. Vitatott a bor „helyzete": sokan vélik úgy, hogy a bor már élelmiszeripari ter­mék — a szőlő csak a mezőgaz­dasági. Mivel azonban a bort többnyire maga a szőlőtermesztő préseli, mégis mezőgazdasági ter­méknek minősül. Az új kormányrendelet — a húsellátás érdekében — korlátoz­za a szarvasmarha, a sertés, a ló levágását, míg a többi állaté nem tartozik korlátozás alá. Ami a jogosultságot illeti, különbség van a tekintetben, hogy személyi, avagy közfogyasztásra történik-e a vágás? Ha az állami gazdaság, téesz az üzemi konyha céljaira, dolgozóinak ellátására vágatja le az említett három állatfaj vala­mely példányait úgy személyi fo­gyasztásról van szó. Közfogyasz­tás esetében. viszont megtartan- dók az Idevágó élelmezésügyi szabályok. E témakörben fontos rendelkezés, 'hogy magatermelte állatnak minősül a nagyüzem ál­tal a háztájiból, más kistermelő­től vásárolt állat Is. Közös kockázat Már ez utóbbi passzus is jelzi, hogy kifejezetten a termelői kedv erósbítése az új kormányrendelet egyik célja. Külön is kitér erre a szerződéskötésekkel foglalkozó rész, amely hangsúlyozza: a gaz­dálkodó szervezetek mellett a mezőgazdasági kistermelők Is mi­nél szélesebb körben kössenek ter­mékértékesítési szerződést. Ily módon ugyanis az előre lekötött termékmennyiség Jobban tervez­hető, mint ha közvetlen adásvé­tellel történnék az értékesítés. Lehetőség van arra, hogy a ter­melő az eredetileg lekötött meny- nylséget 10 százalékkal túllépje, illetve annál 10 százalékkal ke­vesebbet szállítson. * A Polgári Törvénykönyv lehe­tőségeivel összhangban határozza meg a kormányrendelet a több évre szóló szerződéses kapcsolat új formált: a közös kockázatvise­lést, valamint a nyereség meg­osztását. Ez kölcsönös érdekelt­séget teremt, aminek körét, va­lamint az alapjául szolgáló bevé­teleket és kiadásokat, az elszá­molás Idejét és módját azonban külön meg kell határozni. — A felek tehát a termelés- íeldolgozás-értékesítés egész fo­lyamatában, vagyis a sokat em­legetett vertikumban együttmű­ködhetnek — mondja Vereczkei Imre, a MÉM kereskedelmi fő­osztályának vezetője. — Lehe­tővé teszi a rendelet bizonyos szolgáltatások nyújtását. Igaz ugyan, hogy ilyesmire eddig is volt példa, ám sokszor felelős­ségre vonták az állami vállalatok ebbéli tevékenségükért. Ide ér­tem egyebek között az előfeldol- gozás intézményét, ami a tapasz­talatok szerint mindkét félnek előnyös. — Végül Is mit várhatunk az új kormányrendelettől? — Azt, hogy kevesebb lesz a vita, Javul a szerződéses fegye­lem, megszilárdulhat a több éves szerződések rendszere — ez az alapvető cél. K. N. Korábban, ha nem Is hivatalo­san, de a különböző vállalatok, mezőgazdasági nagyüzemek ve­zetői berzenkedtek, amiért korán reggel a rendőrség műszaki szak­értői ellenőrizték a telephelyeket. Okuk természetesen volt rá, hi­szen a műszakilag hibás jármű­veket visszatartották, s azok a kijavításig nem hagyhatták el az üzem, a vállalat területét. Érde­kes módon néhány év alatt meg­változott a vezetők magatartása, s ma már ők kérik a rendőrséget, hogy meglepetésszerűen ellenőriz­zék a gazdasági egység telephe­lyét, hogy onnan balesetveszélyes járművek ne Indulhassanak ki. A miértre a válasz nagyon egysze­rű. Túl a vállalat, üzem, jó hí­rén, nagy szerepet játszik ebben az emberékkel, a technikával való nagyobb törődés, s természetesen az anyagiak is. A kecskeméti közlekedésrendé­szeti alosztály vezetőjéhez fordult hasonló kéréssel a megyei Kom­munális és Szolgáltató Vállalat igazgatója, hogy a rendőrségnek kedvező időben tartsanak mű­szaki ellenőrzést, s vizsgálatuk terjedjen ki a közegészségügyi előírások betartására, illetőleg a gépjárművezetők alkoholmentes közlekedésére is. Mondani sem kell, hogy a rendőrség illetéke­sei jó néven vették a vállalat ve­zetőinek kérését, s a napokban bejelentés nélkül „meglepték” a telephelyet. A tapasztalatok? Jók és rosszak is. Huszonegy jármű­vet vizsgáltak felül műszakilag, amelyek közül hét nem felelt meg a biztonságtechnikai elő­írásoknak. Milyen hiányosságokat tapasztaltak? Az FP—78—56 for­galmi rendszámú tehergépkocsi­nál az üzemi fékberendezés gyen­ge hatású volt, fékezésnél a kere­kek egyenetlenül fogtak. Az FO— Szabó Ferenc, a kalocsai Iszk- ra Taz állatgondozója azok közé tartozik, akikre azt szokták mon­dani, Jókötésű ember. Élénk te­kintetű, fiatalos mozgású, akár le Is tagadhatná, hogy unokái van­nak. De nem tagadja le, sőt me­sél róluk. Színesen, élvezetesen. A munkájukról Is örömmel be­szél. — Szüleim tanyán élő gazdál­kodók voltak, ml gyerekek meg haitan kértünk enni. Két bátyám már a háború elótt is dolgozott uradalmi cselédként. Otthon, a ház körül jószágot tartottunk, e én már akkor Is Igen szívesen foglalkoztam velük. Ebben a tsz- ben már 16 éve dolgozom — előt­te a dunapatajiban voltam, mert ott laktunk —, a szarvasmarha­telepen vagyok gondozó, de még ma Is olyan kedvvel csinálom, mintha most kezdeném. A hibá­kat hamar észreveszem, mert ta­pasztalatból tudom, minek ml a következménye. A véleményemet nem szoktam eltitkolni, nyilván azért Is választottak az ellenőr­ző bizottság tagjai közé. Szövet­kezetünk elnöke, Romsits Sándor olyan ember, aki nem fél az igaz­ságtól, figyelembe veszi az ész­revételeimet. Nagyon szeretem a munkámat, de azt meg kell hagy­ni, hogy fárasztó. Naiponta fél négykor kelek, négytől nyolcig, aztán délután 3-tól este 7—8-ig dolgozom. A jószágot vasárnap­ünnepnap is el kell látni, a sza­bad napot meg nem mindig tudom kivenni. Tavaly a húsz nap sza­badságomból Is csak tizet vettem igénybe. Igaz, a többit kifizették. Télen sokszor azzal kezdjük a napot, hogy előbb kikaparjuk az istállókat a hó alól. Sokszor bent­maradok, nem nézem a munka­idő végét. Az állatgondozáshoz lelklismeret Is kell, nemcsak fi­zikai erő. Meg felelősségtudat. Egyébként nem panaszkodha- tom, négyezer körül van az át­lagkeresetem, a háztájiból la jön némi jövedelem. Ha nem hajt úgy a kényszer, reggel mikor megjöttem munkából, az az első, hogy elolvasom az 'újságokat, fe­leségem meg a lányaim sokfélét Járatnak. Igaz, sokszor elalszom közben, mert a hajnalt felkelés csak megtöri az embert. Felesé­gem beteges lévén keveset tud dolgozni, éppen elég neki, amit a ház körül meg az unokák körül talál. Tizenhét éves házasok vol­tunk amikor felépítettük ezt a szép nagy házat Pedig dolgoz­tunk addig Is éppen eleget: ami­kor hozzákezdtünk volna az épít­kezéshez, még nem volt együtt a szükséges pénz. Az elnök elvtárs­tól kértem és kaptam segítséget Ügy voltam vele, én dolgozni sem szégyenek, miért szégyellnék kér­ni!? Nem könnyű a jószággondozó munkája, de Szabó Ferenc sze­reti foglalkozását. A. M. 80—33 rendszámú tehergépkocsi fényszórói el voltak fordulva, kor­mányberendezése nem volt meg­bízható, a tolórúd gömbcsapszege fel volt lazulva. A többi Jármű­nél főként a gumiköpenyek álla­potát kifogásolták, amelyek vá­szontöröttek voltak. Ezek kétség­telenül nem dicsérték a vállalat gépkocsivezetőit javítóműhelyét. Dicséretes és követendő viszont, hogy a felfedezett műszaki hibá­kat a szemle befejezéséig a javí­tóműhely kijavította, a gumiab­roncsokat kicserélte. A járművek ezek után elhagyhatták a telepet. A járművezetők szúrópróbaszerű alkoholszondás vizsgálatakor egyetlen esetben sem tapasztal­tait ittasságra való tünetet. A bizottság azt is megállapította, hogy a járművek őrzéséről gon­doskodnak, megtartják az idő­szakos technikai szemléket, s gép­kocsik megfelelnek a közegész­ségügyi előírásoknak. Joggal vetődik fel e sorok el­olvasása után az a kérdés, hogy miért nem a vállalat ellenőrzi a Járműveket, miért kell ehhez kül­ső segítség? A kérdés logikus, ám azt minden gépjárműparkkal ren­delkező gazdasági egység vezető­je tudja, hogy a belső ellenőrzé­sen túl, az idegen szem, a külső vizsgálódás sokkal szigorúbb, de egyben objektívabb Is, mint a belső. Sajnos, nem egy vállalat­nál hiányzik a megfelelő felké­szültségű szakember, aki nem­csak a technikához ért, de jól Ismeri a forgalombiztonsági kö­vetelményeket, az okmányok ve­zetésének csínját-bínját, s a kü­lönböző műszerek kezelését. Gémes Gábor Lengyel gumiabroncsok A dinamikusan fejlődő lengyel járműipar nem kis célt tűzött maga elé a gumiabroncs-gyártás­ban. A növekedő igények klelé- . gítése érdekében Deblcában re­kordidő alatt új gumiabroncs gyárat építettek fel. A gyár tech­nológiáját és a műszaki berende­zéseket az amerikai UNIROYAL konszerntől vásárolták. A kon­szernnel kötött szerződés tízéves műszaki együttműködést Irányoz elő, ami azt jelenti, hogy ezalatt az idő alatt az amerikai cég mű­szaki és technológiai újdonságait átveszi a deblcai vállalat is. Az új gyár teljes egészében el­látja gumiabronccsal a kis Pols- ki-Fiat Igényelt A régi üzem évi 3,9 millió különböző gumiabron­csot termelt míg az új gyér már 6,3 milliót Az itt készült Radial gumiabroncsok már külföldön is rendkívül keresettek. A minőség állandó javításának biztosítására az ellenőrző csoport hatvan dol­gozója külön kiképzést kapottal USA-beli UNIROYAL konszern­től Jellemző a magas műszaki szín­vonalra, hogy számos munkafo­lyamat már komputerek vezérlé­sével történik. (BUDAPRESS— INTERPRESS) MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (13.) Jött Lajos bácsi, és kitárta a léckeretes drótkaput Meg se nyikkantak. Apu közben tülkölt; nyilván egy kissé meg volt za­varodva, — Jó korán jöttetek! — mond­ta Lajos bácsi — nagyon rendes. Biztosan Kati nem hagyott ben­neteket aludni. (Elég nehezen kászálódtak kife­le a kocsiból. — Na gyertek, először Is Igya­tok egy kortyot I — Kínálta őket valami erős pálinkával... — Most még Barna la Ihat, nyolc óránál többet fogtok Itt tölteni. — Talán arrább állok egy ki­csit, hogy a többi kocsi Is befér­jen. — Fordulj odia oldalt! Kezében volt a pálinkás üveg ée a klspoharak, mintha így vár­ta volna őket leiben. — Az ijedtoégre! — mondta Apunak. Ogy látásik, észrevett« a kapu előtti gyors megállást. Gitta rosszallóan pillantott rá. Szerinte ez moat Lajos bácsinak nem kellett volna észrevenni. De az ő első gondja most az volt, hogy rögtön szedjék ki az üvege­ket. — Nem la azért, drágám. De csak rakjuk ki, legyünk túl raj­ta... vagyis csak hadd hűljön... Nyisd ki a sufniajtót, Lajos, be­hordjuk az italokat! — ö, a sufni! El vagy marad­va. Gittám! Nézd csak meg, mi­lyen kitűnő hűtő-vermet készí­tettem, vagyis ástam; illetve épí­tettem. Gitta rosszat sejtett. S ez a sejtése rögtön be is Igazolódott Nyolclépcsős keskeny lejáraton jutottak a verembe; odalent va­lósággal szobányivá szélesedett Kör alakú volt, és a földre akár tíz csomagtartó rakomány Ital Is befért volna, ha szorosan körbe­rakják. Kati meg Apu nagyon örültek a csodálatos új építménynek, de Anyu — nem értették: ml okból — úgy látszik, hogy nagyon le volt sújtva. — Ezt nem láttam a múltkor — mondta Kati — vagy azóta készült? Csak nem egyedül csi­náltad, Lajos bácsi? — Hát csak nem gondolod, hogy beengedek ide idegent va­lamit csinálni? Amit Itt látsz, Katikám, az minden az án al­kotásom. Kivéve a hajót, az ipa­ri mű... Szóval ezt a pincét —, de ha akarjátok, szerényebb le­szek és csak vermet mondok — ezt az objektumot magam hoz­tam létre. S legelsőiorban la azért, hogy legyen hol hidegen tartani az italokat.,, Nem tetézik, Git­tám? —- De, Lajos, te valóságos mű­vész vagy. Építőművész. 16. Lajos bácsi megvárta, míg kel­lően kigyönyörködlk magukat ásóval faragott, betonvázzal és gyeprtéglával fedett remekművé­ben, majd átirányította őket a tűzhelyhez mely még Inkább ál­dozati oltárnak látszott mint a múltkor. Kati odaszaladt és összecsapta a kezét. Két bogrács volt két kovácsolt­vas tartóra felakasztva. Mind a kettő alá oda volt már készítve a tüzelő Is; száraz gallyak alul egy csutak szalma. És a gyeptég­la háttámla fölött egy erre a célra odagörgetett és felállított fatörzs-darab vagyis egy valósá­gos hentestőke méretű alkalma­tosság. Belevágva egy szinte bár- dot pótló szélespengéjű húsvágó kés. És a nagy darab hús melyet Lajos bácsi az imént kezdhetett el darabolni. — Hát ez az egész tudjátok olyan Igazi! — Miért, talán műanyag ebéd­re számítottál? — kérdezte fen- sőbbséggel Lajos bácsi. — Kérsz még eggyel? — mutatta fel a pálinkást! veget. Kati az erős kisüstitől még mindig krákogó Apura és Anyu­ra nézett, és odanyújtotta a po­harát. — Ha koccintasz velem, Lajos bácsi! Készséggel koccintott; nyújtot­ta volna a szülőknek is, de ők el­hárították. — Kislányom, az eljegyzésed napján talán mégsem Illik iliu- minált állapotban fogadnod a vő­legényedet és a szüleit I — Igenis, Anyukám. Csak azt nem tudom, mi lesz velem, ha kikerülök a kezed alól, és már nem tudsz nevelni... Anya és lánya egyszerre só­hajtottak fel. De Gittának volt annyi humorérzéke és bölcsessé­ge, hagy egyszerre nevették Is el magukat. — Segíthetünk Lajos? — Természetesen; ott a veres- hagyma, már lehet la darabolni. Nem nagyon apróra vágni, csak mint a hüvelykujjaimon a köröm. £s a nagymama? — jutott eszé­be. — Majd Apu idejében érte- megy ... csak ide Óbudára, tudod, néhány perc. Lajos bácsi furcsán pislogott Gittára; ez tálán azt jelentette, hogy akkor meg miért engedték Aput inni. De nem szólt Vette a nagykést és vágta tovább a húst A faggyút gondosan lefejtette, de a lefosztott csontokat a hús közé rakta. — Ez birka, te Lajos, nem tré­fáltál? — Gittám, neked nem kell be­lőle enned; a másik edényben halászlé lesz. — Az mindjárt más — mond­ta Gitta, aki egyébként a halász­lét Ur utálta. De nem Is az volt a legfőbb gondja, hogy ő mit fog enni, hanem, hogy a Tibor szülei hajlandók-e egyáltalán még csak meg Is kóstolni ezeket az ételeket Bár ki tudja, ez most valami művezető, vagy üzemve­zető, de azelőtt közönséges mun­kás volt Csak, hogy a fiuk ilyen tudós-féle, azért gondolta őket is hosszú Ideig valami értelmiségi­nek. Ami azt illeti, Kati nem sietett őt annak Idején megfele­lően tájékoztatni. Lajos bácsi minden zsiradék nélküli csak berakta együtt a húst meg a hagymát a bográcsba, sőt még paprikát szórt rá, és már gyújtotta is meg a szalma-csuta­kot Másodpercek alatt ropogott a tűz. — Zsonglőr vagy, Lajost — tet­szett Apunak a gyors tűzgyúj­tás. ö nyilván estig sem tudta volna ezt a szabad tüzet meg­gyújtani. — Majd akkor nyilatkozz, ha megetted! — mondta a dicséret­re Lajos bácsi. Kati visszament a kocsihoz, és kezdte lehordani a pincébe az italokat. — Nem azt mondtad, Anyu, hogy először Is legyünk túl az Italokon? — Oh, Igen; közben elfelejtet­tem. Apu szó nélkül jött segíteni. Szépen körben leraktak min­dent a földiből való fal mellé. De Katiban nem lankadt a szorgalom; rögtön ment vissza a tűzhelyhez segíteni. Am közben meglátta a Volks­wagent. Vagy százötven méterre állt meg nagy tétován. Persze, ez a mulya Tibor nem képes egyedül tdetalálnl, s akaratlanul is ját­szik kedves szülei idegeivel. Hiá­ba tárták ki előre a kaput is; ah­hoz, hogy észrevegyék, el kell jönniök idáig. Felkapott egy konyharuhái; amibe a papíron kívül a hús le­hetett becsomagolva, de már csal* feleslegesen hevert a füvöra, e kiment vele integetni a kapu elé. — Nem a te Katid az ott? — kérdezte a kocsiban Tibort a ma­mája. Tibor feltette-Ievette a szem­üvegét. — Igencsak — mondta nem túlságosan határozottan. — Egészen csinos kislány így messziről... — mondta az apa és gázt adott Kati, mint egy közlekedési rendőr, mutatta az utat, be a kapun, a Zsiguli mellé. Tibor lépett ki először, hogy udvariasan kisegítse az anyját; de Kati nem adott neki erre mó­dot, hanem mint egy — a pilla­nat Ihletettségében Vérzékenyül* — menyasszony, vőlegénye mel­lére és karjaiba vetette magát Hadd lássák a szülők, hogy mennyire szereti gyermeküket Szerencsére akkor már Jött, ke­zét gondosan megtörülgetve, Anyu, s hozzáillő méltóság©» las­súsággal Apu Is; így amíg a fia­talok kibontakozhattak egymás öleléséből, addig a szülök la pu­szit, kézfogást és barátságos hát- bnveregetést váltottak, íFolytatása fcővstkszifc.i

Next

/
Thumbnails
Contents