Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-02 / 52. szám

1978. mirclui 2. • PETŐFI NEPE • 5 Emlékezés Lakatos Vincére AZ ISKOLAELŐKÉSZlTÖK TAPASZTALATAI Tősgyökeres kiskunhalasi volt, ha nem ts ott született. Ettől a táj- tói, vidéktől — hova az Ifjúi évek és a meglett férfikor emlékei fűz­ték — élete végéig semmi sem tudta elszakítani. Csak egy jel­lemző apróság: amikor időnként benézett hozzánk a szerkesztőség­be, mindig „naprakészen” tudta, mit írtunk mostanában szűkebb hazájáról. A fővárosban élt, oda kötötte a munkája, családja, de szeme, füle, Idegsejtjeinek minden rezdülése ebbe az irányba figyelt. Azt leste, kutatta, hogy mi történik errefelé, izgatták, mohón érdekelték a vál­tozások. Gyakran bekukkantott a megyei vezetőkhöz, földijéhez, a pártbizottság titkárához, nincs-e valami újság. Terveket hozott, alakítgatott, amiket majd ö és fia-tanítványa fognak megvalósí­tani. S ezek el is készültek mind sor­ra. A gyönyörűszép színes Konok homok, ennek a Duna—Tisza közi valóságnak a himnusza. S a meg­rendítő Magány, a tanyán rekedt kis öregasszony hűsége, ragaszko­dása az élethez, göcsörtös, csorbult tárgyakhoz, széljárta viskóhoz, a pusztai világhoz. Majd a mozgósí­tó erejű, országos visszhangot ki­váltó Naplemente, amely azóta is hat. buzdít, serkent — hiszen mór bizöttság is alakult a gyűlő forin­tok okos felhasználására, itt a me­gyében is az általa oly nagyon szeretett öregek védelme, embe­ribb sorsa érdekében. Író volt és filmes. Előbb újság­író. író, aztán filmes. A harmin­cas években szerkesztette a Halasi Hírlapot, később a Halasi Üjságot. Könyvei: Árva népem, Zúg a ná­das, Hatrongyos. Egykutyások, Virrasztó fény, A rab fiai, Kis­kunsági krónika — még fellelhe­tők a könyvtárakban. Irt, tervezett újakat is, kéziratban is volt né­hány műve, de ha nyugtalanította is az írás ingere, erősebben von­zotta már a film. Ez volt a kifejező eszköze, a nagyhatású képi meg­formálás, amit mindenki megért, tömör útbaigazító szavaival fűsze­rezve. Szinte halljuk mély, reked­tes hangját, egy-két szavas kérdé­seit, melyekkel úgy szóra bírta az embereket, hogy vallottak előtte bizalommal, mintha nem is berre­gett volna közelükben az arcot, szemet, mozdulatot megörökítő filmkamera. Művész volt, a szónak nem min­dennapi értelmében. Államilag is elismert érdemes és kiváló mű­vész. Egész életét betöltötte a mun­kája. Egyszer meglátogattuk bu­dapesti munkahelyén, a Magyar Filmgyártó Vállalat dokumentum­film részlegében. A filmgyár veze­tői büszkén mutatták be előttünk Lakatos Vince külföldön is díja­kat nyert filmjeit, melyekkel a szakma hírnevét, rangját is meg­emelte. Még nyugdíjasán is dolgo­zott, „termelt”, ha úgy tetszik, mert még mindig számítottak ró a nehezebb feladatoknál. De már egyre inkább a szívéhez legköze­lebb álló témákat kereste, így ka­pott megbízást a televíziótól is a tanyai öregekről készítendő film­jére, melynek a címe Naplemente lett. Naplemente, jelképes cím. Talán a saját életére is gondolt. Több­ször is állt az utóbbi időben az élet mezsgyéjén. Gyakran aggód­tunk érte, de ő tréfálkozott: Me­gint összefoltoztak az orvosok... Es beült a gépkocsiba, hogy Lajos- mizsén. Kecskeméten, Halason, szerte a megyében kutassa a' té­mát, faggassa az embereket. Mert voltak még mindig tervei, elgon­dolásai. A szelleme friss volt, elő­re szárnyalt, csak hát a fizikai erőnlét fogyásának jelelt már ne­hezen tudta maga előtt is eltitkol­ni. De azért még mi is reményked­tünk. Hogy lejön a nyáron arra a tervezett újabb Lakatos-film be­mutatóra, s tanúja lehet majd a Naplemente nyomán támadt őszin­te nagy megmozdulásnak, kedves öregjei hálás tekintetének, ragasz­kodó szavainak. Már nem nyitja ránk többé az ajtót. Hiányozni fog. Míg élünk, emlékezünk ró — s őt megőrzi az­után is utódainknak a sok-sok fllmszalag. F. Tóth Pál (Pásztor Zoltán felvételei.) A Mojszejev-együttest — vagy ahogy Szovjetunló-szerte nevezik, a Táncszínházát — ismerősként lehet JaanutafejL Magyarországon te. Aki a tízezer közül akár egyetlen előadásukra eljutott, vagy csupán egy kis részletei is látott a több mint 50 országot bejárt együttesről, az újra és új­ra be fog állni a Jegyre vadá­szók sorába. Az együttes azt az esztétikát hirdeti, amelynek lé­nyege a harmónia, a szépség, az emberség. A művészcsoport népszerűsé­gének legszebb bizonyítékai a vendégszereplő körutak. De a szovjet közönség ismeri legjob­ban tánoművészetüiket: az együt­tes a Szovjetunió mind a 15 köz­társaságában fellépett — gyárak­ban, üzemekben, építőtáborokban és falusi klubokban, öt-hat al­kalommal táncoltak minden ba­ráti szocialista országban. Hét turnén vettek részt az Amerikai Egyesült Államokban, ötször vol­tak Franciaországban. A vendég- körutak össztávolsága — hogy modern hasonlattal éljünk — ki­teszi .a Földtől a. Holdig tartó utat oda-vissza. Igor Mojszejev, az együttes művészeti vezetője kezdettől fog­va nemcsak azt tartotta felada­tának, hogy megőrizze a múlt lassan feledésbe menő táncművé­szeti értékelt, hanem azt is, hogy újakat alkosson a folklór fel- használásval. Mojszejev szerint a népi koreográfia élő folyamat, amely megőrzi a kialakult ha­gyományokat, és ugyanakkor új vonásokra is szert tesz. Műsorukon ma 300 produkció szerepel, s a száztagú együttes táncai 60 nemzetiség művészetét képviselik. A népi táncok mel­lett nagyszabású koreográfiái tablókat is — Csajkovszkij, RLmszkiij-Korszakov, Borogyin zenéjéne készült produkciókat — bemutatnak. Mojszejevék fő ereje természe­Szükséges jó Csalódnánk, ha arra számítanánk, hogy társadalmunk valaha is azonos műveltségű emberekből áll: eltérő képességekkel érke­zünk erre a világra. Elképzelhetetlen, hogy majdan mindenki két métert ugorjon ma­gasba, vagy játszi könnyedséggel oldjon meg kétismeretlenes egyenleteket. Hibát követnék el azonban, ha lemonda­nánk a kiegyenlítődési folyamatok gyorsítá­sáról. A műveltség közös anyanyelvének megteremtése létérdek, korparancs. A jog- egyenlőséggel, a létbizonytalanság megszün­tetésével az egységes iskolarendszerrel, az oktatáspolitikai irányelvekkel, a tanügyi re­formokkal sokat tettünk a feltételek közelí­téséért. Az esélyek valódi egyenlőségétől azonban még messze vagyunk. • Vaszilkó Jánosné tanítónő vezetésével már hat éve tartanak iskolai előkészítőt a Petőfi Sándor Ál­talános Iskolában. A mágneses táblánál csoportos!- tási feladatot oldanak meg a kicsinyek Vizsgálták például, hogy száz diókból tfz-tizenegy miért fejezi be tanulmányait a hatodik, he­tedik osztályban. Már a rajtnál sokan megtorpannak közülük, kezdeti kudarcaik terheit egyre reménytelenebbül cipelik maguk­kal, a cél előtt föladják. Miért? tesen a tömegtúnc. A nézőt min­den alkalommal megragadja a színpadon jelen levő hatalmas együttes mozgásának rendezett­sége, összefogottsága. Még a hi­vatásos művészeteket is lenyűgö­zi az ember feletti ritmus. Szín­házi kritikusok szerint nincs még egy olyan balettkar, amely kibírná ezt a ritmust. A próbateremben mindig ott vannak az elmúlt 40 év művész- nemzedékének képviselői, s ma­ga a 70 éves Mojszejev is. Min­den egyes tánc legapróbb rész­letével is foglalkozik, magyaráz, megmutat. Igor Mojszejev érde­me, hogy egyedülálló művészi stílussal rendelkező együttest te­remtett; egyengette a művész- egyéniségek útját, elősegítette az egyes táncosok eredetiségének ki­bontakozását, a soha nem szűnő alkotó hangulatot. (BUDAPRESS—APN) Albert Krilov igaz, most elég nagy a zsúfolt­ság. Kecskeméten egyik-másik gyermekintézmény létszáma 50— 80 százalékkal nagyobb a kívána­tosnál, mégis sokan kimaradtak. Meddig? Elsősökkel foglalkozó tanítónők a megmondhatói, hogy mennyi­vel fogékonyabbak, mennyivel otthonosabban érzik magukat a közösségben, mennyivel könnyeb­ben alkalmazkodnak az iskola rendjéhez a volt óvodások. Se a tanmenet, se a jobbak — közvet­ve a tehetségek maximális kifej­lesztését megkövetelő közösség — érdeke nem engedi meg, hogy a többnyire előkészítés nélkül be­került, gyengébbekhez szabják a haladás ütemét. (Erős tehetségű- ek, különösen szorgalmasak per­sze ledolgozhatják a hátrányt, de most az átlagról beszélünk.) Pillanatnyilag 20 635 óvodást lát el csaknem 2200 óvónő. Tavaly ősszel viszont mintegy 1300 je­lentkezőnek nem Jutott hely. Ko­rábban még rosszabb volt az arány. Járásonként, városonként más a helyzet. A bajai járásban pél­dául csaknem valamennyi gye­reket felvettek. Kiskunhalason arra törekedtek, hogy az Irányel­veknek megfelelően, legalább öt­éves korban óvodába kerüljön minden gyermek. Tervük sikerült, tettek, mint amennyi a hivatalos nyilvántartásokban szerepel. Mikor? Még évekig nélkülözhetetlenek tehát, szükséges jók az iskolaelő­készítő tanfolyamok, öt eszten­deje kezdték meg szervezésüket. Akkor 78 csoportban 72—72 órán át ismerkedtek az óvodából ki­maradtak az alapfogalmakkal, ba­rátkoztak a közösséggel. Kevés volt ez az idő, különösen a ci­gánygyerekek számára. A pedagógusok örömmel fogad­ták ezt a kezdeményezést. Nekik is köszönhető, hogy azóta 3700 kisfiú, kislány vehetett részt a játékos előkészítőn, került felké­szültebben az Iskolába. Meghono- sult, ha nem a kívánatos mér­tékben, az egyéves, alaposabb forma is. Bizonyítható, hogy azóta keve­sebben maradnak alul az elsős tananyaggal vívott küzdelemben, jobbak az osztályátlagok. Mégis elég sokan távolmaradnak az elő- készitőtől. A megyei tanács ugyan előírta, hogy a helyi tanácsok és a népességnyilvántartó hivatalok minden év szeptemberére készít­sék el a tanköteles sorba lépők névsorát, de van ahol megfeled­keznek erről, van ahol nem teljes a lista A kecskeméti járásban például a testvérek, szomszédok, óvodások több gyereket Jelen­Néhány helyen gondot okoz, hogy mikor és hol tartsák a fog­lalkozásokat. Lajosmizsén és -Du- navecsén a tanyai gyerekek szá­mára télen megközelíthetetlen az iskola. Részükre á tavaszi szünet­ben rendeznek bentlakásos tan­folyamot a diákotthonban. Másutt — például Jászszentlászlón —, a tsz autóbusza viszi az Iskolába az apróságokat. A tanteremhiánnyal küszködő városokban, főként Kecskeméten, délelőtt-délutáni váltásban tart­ják a foglalkozásokat. Kényszer- megoldás, sok kicsi elalszik dél­után, alig-alig figyelnek a töb­biek. Hosszan vitatták szakkörökben, hogy az óvónők, vagy az első ta­nítónéni alkalmasabb a gyerekek felkészítésére. Általában a jó ké­pességű nevelők vállalják a több­letmunkát. Akár ezt, akár azt a megoldást választották, a siker elképzelhetetlen az óvoda és az Iskola közötti jó kapcsolatok nél­kül. Igen hasznosnak bizonyultak a kölcsönös hospitálások. Minimum? un Étibe • A mennyiségi fogalom fejlesztésére korongok, pálcikák szolgálnak. A tizenhét gyerek közül öt tanyáról jár be. (Méhes! Éva felvételei.) Ebben a tanévben csökkent az Iskolaelőkészítő csoportok száma. Ezer hellyel bővültek tavaly az óvodák, kevesebben szorulnak rá a pótfoglalkozásra. Kecskeméten sajnos, változatlanul szükség van ezekre. Itt működik a megyében szervezett csoportok egyharmada. Az óvodákból kiszorult többszáz gyermek közül 18 csoportban 743 sajátítja el így a minimálisan szükséges alapismereteket. A VI. ötéves terv időszakában már csak néhány tanyai körzet­ben, városi peremkerületben kell iskolaelőkészítőt szervezni. Ak­korra már a felsőbb osztályokban is mérhető e szükséges jó for­ma haszna. Maggyőződésünk, hogy sokan hivatkoznak majd ezekre a tanfolyamokra, amikor a javuló tanulmányi eredménye­ket elemzik. Heltai Nándor zwXwXwwSwS'íW MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY 1. (1.) Az eljegyzés anyu ötlete volt. Csak úgy kipattant a fejéből, mint egy isteni szikra. Mosogatás közben; mindjárt az elején. — Kijössz valaihára, kislányom? — szólt be Katiinak, aki több­szöri és mind erélyesebb felszó­lítás nélkül soha be nem tette volna a lábát a konyhába. Anyu nem tudta hova rakni az elmosott edényt, mert a szárí­tó még azzal volt tele, amit teg­nap mosogattak. Kati nagy ímmel-ámmal kezdte kiszedegetni; tessék-lássék törült egyet-egyet a lecsurgott, meg­száradt tányérokon, csuprokon, és a maga szeszélyes módján min­dent behelyezett egymás után a kredencbe. — Mindig mindent máshová raksz! — mondta sokszázpdszor Anyu — azért nem lehet sojja semmit megtalálni !... S ekkor, csak mintegy a mon­dat második felét, ugyanezen a konyhai hangján hozzáfűzte: — ... eljegyzés. Szép nagy el­jegyzést fogunk tartani. Kati majdnem elejtette a tá­nyért. — Micsodááát? C viszont ezt azon a nyújtott, idegesítően vékony hangján kér­dezte, mellyel általában minősí­tette és egyben vissza is utasítot­ta a szülői megnyilatkozásokat. Ósdi, korszerűtlen, felesleges hü­lyeség ... — ilyesmit szokott ezzel a hanggal, külön szavak nélkül kifejezni. Anyu egy fedőit belecsapott a mosogatóvízbe. — Ne hisztizz, drága gyerme­kem, ne hisztizz! Meg se várod, mit mond az ember, már hisztizel is... A „hiszti” meglehetősen tág fo­galom volt; szűkebb. tágabb és rugalmasan változó értelemben használták. — Én hisztizek? — kérdezte sértődötten Ka.ti. — Csak nem ér­tettem, mit mondasz. Nem értet­tem. — Eljegyzés, azt mondtam. Most már érted? — Eljegyzés, igen. Most meg azon a tárgyilagos, okoskodó hangján szólalt meg. amitől szintén gutaütést lehetett kapni. De anyu most már felké­szült. — Csakazértsem üt meg a guta, kislányom. Eljegyzés, igen, azt mondtam. A t e eljegyzésedről be­szélek. — Már meg a guta... Ne ha­ragudj, anyu, nehéz veled né­ha !.., Szóval eljegyzés. Csak egy egész pici kis megjegyzést en­gedj! Ha ugyanis még nem em­lítettem volna elég félre nem ért­hető módon, akkor most újra megfogalmazom: Drága anyukám, mi Tiborral, tudod, már régen túl vagyunk ezen. Mondhatnám úgy Is, eljegyeztük magunkat, vagyis egymást. A fennálló szokások ér­telmében azonban ... házasságot is akarunk kötni, vagyis elmenni a tanácshoz, hogy beírjanak min­ket egy nagy könyvbe. Ettől aztán ntajd minden megváltozik. —• Meg, kislányom. Csak a fe­jedben a kótyag, az nem változik. Nem vetted még észre, hogy az emberek nemcsak abba a bizo­nyos könyvbe íratják bele ma­gukat, hanem össze is költöznek?! Egy lakásba. Amibe előbb ágyat is vesznek, meg asztalt, meg tévét, meg mosógépet... Mindehhez azonban pénz kell. Pénz. Ami­ből neked, tudtommal, még nincs egészen annyi, amennyi elegendő lenne erre a célra. Tibornak van?... Hát ezért találtam ki ezt az el­jegyzést, mert én vagyok a te sze­rencsétlen szülőanyád, akinek mindenre gondolnia kell... — Például arra, hogy legyen mire elkölteni azt a sok pénzün­ket? Nyolcfogásos lakoma, tor­ták. italok... És mosogatás! Te jó isten... és takarítás! A része­gek után. Köszönöm. Ez már tudatos hergelés volt, azzal a voltaképpen nem is titkolt céllal, hogy anyu minél hamarabb térjen már rá a lényegre,amit ugyan Kati finom ösztönével ho­mályosan már sejtett Is, de annál inkább hallani akart, világosan, kerek perec. Anyu szokatlanul nyugodt ma­radt. Visszaengedett egy tálat a mo­sogatóvízbe, és még a kezét is megtörülte, hogy szabadon gesz­tikulálhasson, — Az eljegyzés természetesen nem hiábavaló, öncélú, gyarló mulatozás lesz. Megfelelő helyze­tet és hangulatot kell teremteni, hogy az összes érdekeltek érzel­mileg felfokozott, fűttött állapot­ba kerüljenek; akkor majd kitör belőlük természetes nagylelkűsé­gük, és készek lesznek egymással versengve a legeslegtöbbet fel­ajánlani a rokonszenves ifjú pár számára. Fészekrakási gondjaikon segítendő... Elsősorban persze arra a lelketlen, fukar apádra gondolok, akinek mindig fonto­sabb volt a két kis örökölt hülye kölyke. mint a saját véréből való egyszülött leánya. Az sem hatotta meg, hogy nyilvánvalóan az ő un­dok természetét örökölted ... La­jos bácsi is beszáll hat valami­vel... De még Apura is ráfér egy utolsó érzelmi lökés: mutassa meg, hogy jobb apát találtál ben­ne. mint amiivet veszítettél abban a másikban.. Kati nem osztotta Anyu előíté­leteit a két atya természetét illetően. Bár időnként eléggé elvékonyo­dó. ámde sajátosan gyöngéd szál fűzte elvált, újraházasodott, más család gondjait viselő apjához. De azért a mostohaapjáv'al is jól ki­jött. A két apa között mindig ér­zett valami rejtett versengést az ő kisleány! szeretetéért. s már szerencsére egészen kicsi korában Is volt annyi esze, hogy mind a két apa iránt megfelelő gyermeki vonzalmat mutasson. Hadd tudja önmagát mind a kettő külön-kü- lön a legmeghittebb bizalom bir­tokosának. A hatalom, a Legfőbb Nevelő ugyanis mindig Anyu volt. Nem­csak általános jellemformáló irányelvekkel látta el mindig, ha­nem egészen konkrét magatartási utasításokkal is. Mint például most: — Tanítsd meg Tibort is. ho­gyan kell viselkednie! Hiszen a saját szülei előkészítése természe­tesen őrá hárul. Legyetek kedve­sek, egyszerűek, szeretetremél- tóak... Neked ez a legnagyobb feladatod. Tibor beidomítása. A neheze úgyis az enyém. Az egé­szet összehozni, megszervezni, Még azt sem tudom, hogy hol a pokolban is kellene csinálni... — Hool? Hogy hol? — Azt hiszed mindegy? Apádat, vagyis apádékat például nem­igen hívhatom ide. Azt hiszem, azt Apu nem szeretné ... — Ugyan, ilyesmi... — Te még mindig azt hiszed, hogy csak az van, amit az embe­rek mondanak. Majd megtanulod, hogy arra is figyelni kell, amit esetleg titkon gondolhatnak. Vagy nem is gondolnak, eszükbe sem jut, de valamilyen módon mégis van. mert befolyásolja a közérze­tüket, a hangulatukat. De egy nőnek — különösen ha anya — észnél kell lennie... Vagyis kita­lálni, számításba venni ml min­den fordulhat meg az emberek fejében. Gitta, vagyis anyu, ritkán ok­tatta ilyen direkt módon egyetlen gyermekét, de ha egyszer-egyszer belekezdett, el-elragadta a szónoki hév. így ez a közös mosogatás, törülgetés is eléggé elhúzouu - . 2. Mikor Apu hazajött, el nem tudta képzelni, hogyan lehetséges anya és leánya türelmes, csen­des, hosszú együttműködése a konyhában. Halkan bement. Nem nyitotta ki a tévét, a rádiót; nem vett elő újságot. A könyvespolchoz lépett. Nem tudta, mi vár rá. Kati ugyan értetlenkedett még egy kicsit, de végül is hagyta ma­gát teljesen meggyőzni. Valójában rögtön, vagyis na­gyon hamar felismerte az anyja ötletéből kibontható terv haszno­síthatóságát. Mert ez nyilván igaz: együtt lesznek, nem térhetnek ki; és fő­képpen — egymás előtt — nem smucigoskodhatnak. — Akkor most megmondjuk Apunak? — Vacsora közben? Szó sem le­het róla. Kati nem értette. — Először is: nem Apuval, ha­nem apáddal kell kezdeni. Hol­nap délelőtt felhívom telefonon a munkahelyén. Apunak majd azt mondjuk, hogy az egész dolog apád ötlete volt. De nem... az nem jó! Legyen inkább az ő öt­lete? Vagy az sem jó... ám ha például!... mondjuk ... (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents