Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

1978. március 17. • PETŐFI NÉPE • 5 Móra Ferenc levelei a régi emlékek között Jövőre lesz 100 esztendeje, hogy Móra Ferenc született. Az évfordu­lóra készülődés jegyében adunk helyet az alibbl írásnak. Téli estéken, a duruzsoló cse- tépkályha mellett régi emlékek élednek, levelek, kopottas köny­vek, féltve őrzött írások kerül­nek elő, a múlt szép apróságai, életen át kísérő történeteit. Egy ilyen téli estén, a nyugalmat árasztó pécsi otthonban is ez tör­tént. Kedves vendéglátóm, a nyol­cadik „X-be” lépő tanárnő pá­lyájáról, a pedagógus hivatásról beszélt olyan szeretettel, hittel, fiatalos lelkesedéssel, hogy meg­értettem, miért is kereste föl az­nap délután — pécsi útja alkal­mával — egy negyven év előtti tanítványa Budapestről. Az or­szág különböző vidékeire szétszé­ledt növendékek közül sokan tér­nek vissza a kedves Juliska né­nihez, aki gazdag élettapasztala­tából és anyai -szeretetéből min­dig tud annyit juttatni, ami fel­frissít, átsegít a nehézségeken, a megtorpanásokon, és munkára buzdít. Beszélgetés közben előkerül a szalaggal átkötött kis doboz, a legféltettebb emlékek őrzője. A tanítványi szeretet, ragaszkodás emlékein kívül ott volnak Móra Ferenc levelei, kézírásos újság­cikke. Hogyan kerültek Móra Fe­renc levelei a pécsi otthonba? Móra Ferenc Kiskunfélegyháza szülötte, 1902-ben a Szegedi Nap­ló munkatársa, majd 1913-tól fő- szerkesztője volt. 1917-ben — Tömörkény István tragikus hlr- telenségű halála után — a Sze­gedi Múzeum igazgatója lett. Ezt annál Is szívesebben vállalta, mert az újságíró tevékenységé­ből fakadó számos problémája, az ellene indított felségsértési pör — s mert az ország vezetésének számos fonákságát, hibáját, em­bertelenségét állította pellengér­re, lévén híve és harcosa a pol­gári radikális ideológiának, az I. világháború Idején írásait az igazságügyminiszter felkérette magához —, a túlfeszített munka, a felcsigázott idegállapot, a nép­pusztító nyomor, a világháború szörnyűségei, az embertelenség testben és lélekben erősen meg­viselte. Ezidőtájt a Magyar Táv­irati Iroda szegedi fiókjának a vezetője Pillich András volt, aki Varga Júliát, az MTI munkatár­sát vette feleségül. Kedves isme­rőse házasságáról Móra Ferenc a helybeli újságból értesült, Gra­tuláló sorai, írásai közül elsőnek kerültek elő a „kincses" dobozból. „Kedves Kollégám uram, a révbeérés alkalmával, amelynek hírét élő virág gyanánt láttam az újság ólomsivatagában, méltóz- t áss ék nagyon őszinte és nagyon meleg jókívánságomat fogadni. Szíves köszöntéssel Szeged, 1921. IX. 9. Móra Ferenc” A következő levél kelte 1922. szeptember 30. „Nagys. Pillich András szer­kesztő úrnak, Szeged, M. Távira­ti Iroda. Kedves Barátom, szep­tember eleje óta szabadságon kó- válygok (Ugyan most betegágyon kötöttem ki), boldog tudatlanság­ban minden világi dolgok felől. Szegedről most küldték utánam boldogult édesapád gyászlevelét. Méltóztassál fogadni elkésett, de igazán szívbeli részvétemet. Sze­retettel öreg barátod, Móra Feri." „Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum Szeged” levélpapíron kézírásos levél: h é%Í4^ ! k* *.ijUy',L4ui, ?t * •***•> n‘w, W| UÚUj iwWti'l*. Utf %, Ua* «, kj uyU »>»»»,«■ t jűfct.' uW** u u , Uv«, *» ÍV« writ*, 4 * , • *» *44 rt1‘* * ' W* ■ Kvj ». Szeged, 1929. VIII. 22. „Kedves Bandim! Ha meglepődéssel is, de talán nem bosszúsággal látod, hogy sa­játkezűig szerkesztettem külön kommünikét az Üj Nemzedék szá­máré a fehértói nagy ásatások­ról, a pénteki számra szántam. Nem az én érdekemben, hanem az Intézetében és a dologéban, aminek végre is országos jelentő­sége van. Hogy a lapot esetleges személyi tekintetek ne feszélyez­zék, szerepem egyáltalán nincs érintve a tudósításban, sőt a ne­vem se írtam vele. Szeretettel ölel öreg bátyád: Móra Ferenc.” A levél mellett van az írás ere­deti kézirata Pillich András gon­doskodott róla, hogy a kívánt pénteki számban az olvasók elé kerüljön. — Az urammal mi is kilátogat­tunk az ásatásokhoz — emléke­zik Pillich Antlrásné, Juliska né­ni. — Mórát nagyon szerettéka munkások. Egyszer mikor odaér­tünk, déli szünet volt. Ültek az árok szélén, Móra Ferenc is köz­i,*** Rt • t *- *­Utfit Uh«»* . I.. I Mf »V-A/Ö J t UJtk*. ***■»' »Af«. *•«7«'' ** |(ah V\tA~lrt ide At !,«( *>"/' W-.-7U > *«W. K M - t^h.AUiKi , I tűk, egyik kezében szalonna, ke­nyér, a másikban meg a kés. Fa­latoztak és beszélgettek. Hallgat­ták a Szatymaz környéki munká­sok nagy figyelemmel. Csodálatos ember volt Móra Ferenc, akiríek mindegy volt, hogy főispán, kormányzó, vagy tanyai paraszt, megmondta a vé­leményét mindegyiknek. Az ása­tásoknál nemcsak vele örültek a munkások — akik a legkülönfé­lébb szakkifijezéseket is megta­nulták —, hanem ölelgették, amikor elbúcsúzott tőlük. Csupa szív ember volt. Nagyon szerette az uramat, tudta, hogy rá min­dig számíthat. Családját is is­mertük. Mindene volt a Panni unokája. Vendéglátóm még egy levelet vett elő a kis dobozból. „Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum Szeged. Szeged, 1930. január 27. 52. sz. Igen tisztelt szerkesztő Űri a szíves támogatásért, amellyel lap­ja január 23-1 számának vezér­cikkében a könyvtár és múzeum ügyét részesíteni méltóztatott, ké­rem, fogadja hálás köszönetemet, amellyel az intézet nevében. Is vagyok őszinte tisztelője Móra Ferenc Igazgató”. Volt, amikor úgy érezte, hogy a baráti hangú levél, vagy sze­mélyes köszönet mellett, hivata­losan Is meg kell köszönnie Pil­lich András szerkesztő segítségét Kár, hogy a második világhá­ború súlyos napjaiban s a köl­tözködés során a többi levél elve­szett, s jó, hogy legalább ez a néhány levél, kézirat megmaradt, mert ez is egy ecsetvonás ah­hoz az írói, emberi portréhoz, amelyet művei és élete apró tör­ténései festenek Móra Ferencről. Schelken Pálma Hétszázan a színházban FILMJEGYZET A közös bűn • A film egyik Jelenete. (Hor­váth Sándor, a tanyásgazda sze­repében.) Rövid időn belül Galgóczi Er­zsébet két regénye is megjelent a filmvásznon. Az egyik a tele­vízióban aratott sikert, a mási­kat, A közös bűn című novel­lából készült filmet most játsz- szák a mozik. A rendkívül jól sikerült, fordulatos novellát Mi­hályit Imre adaptálta — mond­juk ki, már a bevezetőben, nem túl nagy sikerrel. Tulajdonképpen a kisregény eseményeihez kielégítő hiteles­séggel alkalmazkodik a forgató­könyv. A baj ott kezdődik, hogy csak az események zajlása ismer­hető fel, a színészeknek alig van meg a lehetőségük arra, hogy sa­játos eszközeikkel érzékeltessék a regény második, de fontosabb ré­tegét, a lelki konfliktusok egy­másutánját. Hiszen maga a drá­ma is ezekben a régiókban zaj­lik le, s ha megfosztjuk a re­gényt ezektől a lehetőségeitől, marad a puszta történet, ame­lyik inkább hasonlít egy eléggé naiv nyomozást ábrázoló krimi­hez, mintegy lélektani drámá­hoz. Mihályfi Imre, a film ren­dezője emellett mintha valami újat akart volna produkálni, s nem támaszkodott a televízióban bemutatott film színészvezetési eredményeire. Ennek az eredmé­nyeképpen aztán valami megma­gyarázhatatlan eltolódás jelent­kezik a szereplők játékstílusában, mintha valamilyen zene nélküli népszínmű eseményei között mo­zognának. Pedig a szereplők többsége már fel tud mutatni eredményeket a parasztábrázo­lásban. Közülük különösen a fő­szerepet vivő Horváth Sándor, a tanya gazdájának szerepében a jó ízlésű, az arányokra ügyelni tudó színészek sorában tisztes he­lyei vívott ki magának eddigi pályafutása alatt. Nem tehetünk mást, de szóvá kell tennünk, hogy a szereplők kiválogatása sem árult el túlságosan nagy mű­gondot. Sem Némethy Ferenc, sem Várnagy Katalin, de még a parasztábrázolás nagy mestere, Szirtes Adám sem találja meg a helyét a film minden jeleneté­ben. A komor és keserű hangvételű történet így az eléggé stílustalan játék következtében néha majd­nem komikus színeket villant fel olyan jelenetekben, ahol a drá­ma csúcspontjaira ér fel. A közös bűn ennél jobb feldol­gozást érdemelt volna, hiszen Galgóczi Erzsébet írói munkássá­gának java terméséhez tartozik. Csáky Lajos Az elmúlt esztendő augusztusá­ban nagyszerű ötletük támadt a kecskeméti járás úttörővezetői­nek: megszervezték a járásban élő úttörők — hetedikesek és nyolcadikosok — színházlátogatá­sát! Levélben felkeresték a csa­patokat — csaknem harmincat — és hat színházi előadás megte­kintésére hívták őket. Tizenöt csapat csaknem hétszáz tagja kapcsolódott — kapcsolód­hatott — be az akcióba. Ennyien tudták ugyanis megszervezni, hogy a közeli gazdaság, szakszö­vetkezet, vagy üzem autóbusza hozza-vigye a gyerekeket Kecs­kemétre. Járnak a bugaciak, ágas- egyháziak, ladánybeneiek, izsá- kiak, lajosmizseiek. kerekegyhá­ziak, kécskeiek, kerekdombiak, nyárlőrinciek, kunszentmiklósiak, jakabszállásiak és a helvécla-fe- keteerdei úttörők, néhány hely­ségből két csapattól is. A mozgalom, A SZÍNHÁZBA­RÁTAI — első az országban! A színház vezetői a lehető legna­gyobb anyagi kedvezményt nyúj­tották a gyerekeknek: 24—60 fo­rintba kerül a hat előadásra szóló bérlet! A pajtásokat kísérő tanár pedig meghívót kap a bemutató előtti főpróbára, hogy hazatérve felkészítse a színházba indulókat: a korról, amiben a darab játszó­dik, a szerzőről és mindarról, amire különösen ügyelni kell, ha már a nézőtérről figyelik a szín­darabot! Eddig öt előadáson vettek részt, s az előadás után otthon megbe­szélték, megvitatták a látottakat. A járási úttörőelnökség ehhez kapcsolódva pályázatot hirdetett: május 1-ig várják a színházláto­gató úttörők munkáit. Legna­gyobb színházi élményem — cím­mel, akár írásban akár rajzban. A legjobb munkákat jutalmazzák. Feltehetően jövőre még több termelőszövetkezet, állami gazda­ság segíti majd járművel a szín­házlátogató úttörőket. Túl a já­rás határain is! Tudósítóink jelentik Bajáról küldött tudósítást az ötödikes Tóth Erzsi. Levelében arról számol be, hogy megren­dezték a városi vöröskeresztes vetélkedőt. A pajtások jól felké­szültek, megoldották a nehéz fel­adatokat Is. Az eredmények ösz- szesítésénél kiderült, hogy hár­mas holtverseny alakult ki! To­vább folytatva a vetélkedést, a Kállai Éva és a Tóth Kálmán úttörőcsapat tagjai Ismét egyenlő pontszámmal lettek, győztesek. A bíráló bizottság tagjai a Kállai Éva csapat tagjait mondták ki győztesnek, tudásuk alapján, * A kunfehértói pajtások mindig híresen jó versmondók voltak —, tudják ezt róluk szerte a megyé­ben. Legutóbb Tompán, a járási Szüts József szavalóversenyen ér­tek el nagyszerű helyezéseket: Madácsi Erzsébet arany-, Hegyest Edina és Jákovics Ágnes ezüslok­levelet kapott! Gratulálunk mind­hármuknak! * Karneváli tudósítást küldött a helvécla-matkói úttörőcsapattól Szabó Edit, az úttörőtanács titká­ra, Nagyszerűen sikerült náluk a mulatság, még karnevál-király­nőjük, királyuk is volt! A bíráló bizottságnak ugyancsak nehéz dolga volt, amikor dönteni kel­lett: ki érdemli meg a csokolá­dét, a jutalmat. A lényeg azon­ban, hogy valamennyien nagysze­rűen szórakoztak, táncoltak. Évek múlva is emlékeznek majd arra, hogy ki volt tündér és ki volt kéményseprő,.. * * Négyszáz kisdobos szerepelt a kiskunmajsai Zrínyi Hona kisdo­boscsapat karneválján, amit ter­mészetesen a VIT és a CIMEA jegyében rendeztek meg —, írja Csukonyi Anita, negyedikes tu­dósítónk. Megjelenítették a VIT-ek történetét, bemutatták a vendéglátó országok néptáncait, eredeti ruhákban. Óriási sikerük volt! Úgy döntöttek, hogy műso­rukat bemutatják azoknak a szo­cialista brigádoknak is, akik ta­nulásukhoz annyi segítséget nyúj­tottak. Képünkön a kisdobosok a helsinki VIT-en megismert let- kisst táncolják. (Takács András felvétele.) Supka Éva Páhiról nagyszerű eseményről küldött beszámolót: felavatták gárdazászlójukat! Az eseményre Kiskőrösön került sor az elmúlt napokban. Szabó Gab­riella a páhi úttörőgárdisták tit­kára felolvasta a fogadalom szö­vegét, — négyszáz gárdista ismé­telte szavait! A kiskőrösi járás eddig egyet­len úttörőgárdája megkapta a járási úttörőelnökségtől az őket megillető gárdazászlót! Az ün­nepség után Bella László járási úttörőelnök vezetésével megláto­gattak egy honvéd alakulatot. Gárdazászlójukat hazavitték. Bódog Erika rendőr-, Winhord Csaba egészségőr-, Bodóczki Já­nos tűzoltógárdlsrta vette át, vál­lalt felette védnökséget. * Nagyszabású rendezvénysoro­zatot tartanak Kecskeméten, a hunyadlvárosl úttörőcsapat tag­jai. Március 14-én ünnepélyes rajfoglalkozás keretében emlékez­tek meg 1848-ról, 20-án a Ta­nácsköztársaság jelentőségét mél­tatják. Április 2-án baráti talál­kozókat szerveznek. Selmecl Katalin REJTVÉNYFEJTŐKNEK mmmmmmmmmmmmmMM MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (14.) Ez nem kérdés volt, ez a „megértessz”, inkább azt fejezte ki, hogy elvárja tőle, hogy meg­értse. — De angyalom — búgta Git­ta — hova gondolsz? Mi nem va­gyunk olyan kicsinyesek, hogy a filléreket számolgassuk... Nem vagyunk ugyan krőzusok, de a lányunk... a fiatalok boldogsá­ga... semmi más nem fontos... egyáltalán ne legyen gondod erre az eljegyzésre! Esetleg valami italt hozhattak, ha mindenáron meg akarod nyugtatni a lelkiis­meretedet. Jó, Gittám, viszünk italt De azt már előre megmondom, hogy jóval az esküvő előtt össze fogunk ülni, és mindent töviről hegyire megbeszélünk ... — Töviről hegyire, persze... Most már igazán meg volt elé­gedve magával. 15. Még arra is volt gondja, hogy szombat este idejében térjenek nyugovóra, tekintet* nélkül a te­levízió műsorára; Apunak korán kell felkelnie, hogy megnézze a kocsit, nehogy az utolsó pilla­natban legyen valami baj. — De Gittám, minden rendben van, indulásra készen a ragyo­góan tisztára mosott, minden al­katrészében ellenőrzött csodálatos Zs i g u c i. — Mindenesetre jól aludjuk ki magunkat, ez mégsem akármi­lyen nap lesz... Kati különö­sen ... sipirc az ágyba! Nem tűrt ellentmondást. Mégegyszer kiment a kamrá­ba, ellenőrizni az italokat. Jól számított; ha csak azt vinnék, amit" Barna vásárolt, szépen le­bőgnének. így a sajátjával együtt elég lenne. De most már nem lesz rá szükség, hiszen hoznak a nászék is. Persze nekik ma­guknak kell elsőnek megérkez­niük; mindenképpen nekik illik, ám most már azért is, hogy amint megérkeznek, berakják az italo­kat a Lajos sufnijába, aztán megjönnek Ti'borék, amit hoznak, azt már csak kívülre tudják ten­ni, s amikor szedik kifelé, majd az esik kézre először. A saját boruk meg marad; annyi ital csäk nem fogy; s ezt majd alka­lomadtán haza is le'het hozni. Megmarad esküvői tartaléknak. Gondolkozni kell, kérem, ter­vezni, és mindent a legdiploma- tikusabban. De ezekről természetesen még Apunak, meg Katinak sem szólt egy szót sein, * — Hé álomszuszékok! Reggel Gitta akarta ébreszteni a családot, de Apu tulajdonkép­pen már ébren volt, s az első szóra készséggel tápászkodott, Kati meg, mikor átment hozzá, már a fürdőszobából visszatérve köpenyben ült a tükör előtt, és önmaga szemlélésébe volt elme­rülve. — Szép vagy, kislányom? Szép­nek találod magad? — Az nem kifejezés. Kár is be­léjük. Mit vegyek fel? Anyu odalépett a Kati szek­rényéhez. — Teljesen mindegy külön­ben ... ha ilyen undok vagy a mai szent napon, akár fel se öl­tözz! — Nem leszek undok. — Értem; csak nekem híze­legsz. Nesze, ez jó lesz? Természetesen nem volt jó, amit odadobott. De nem is azért dobta. Csak hogy legyen mire nemet mondani. — Megmondom Apunak, hogy azért egy kicsit várjunk rád lent a kocsiban. Hátha mégis jössz. Miután anya és leánya ilyen tökéletesen megértették egymást, Anyu bement a konyhába. Aput már ott is találta; a ká­véfőzővel bíbelődött. — Hagyd csak Apucikám, menj inkább borotválkozni! És kivette a kezéből. Eltervezte, hogy egy-egy pár tormás virslivel csinál nekik jó­kedvet. De semmi több, s utána is csak tea, hogy akármivel fo­gadja is őket Lajos, éhesek le­gyenek, és mlnc|ent szívesen fo­gadjanak. Ennek Lajos is örülni fog, s a hangulat egyáltalán meg lesz alapozva. Mint egy jó és okos tündér rakta hát elébük a virslit, de már biztatta is őket, hogy indul­janak, Nem akarta, hogy bárki is megelőzze a menyasszony család­INapfényes, szép nyári reggel volt. még nem nagyon meleg, in­kább üde és szívderítő. Apu csu- dálkozott egy kicsit, mikor az italokat lehordták, hogy amit ő vásárolt, az nagyon megszaporo­dott. — Nem mehetünk oda annyi itallal, amennyit esetleg meg is fogunk inni; lássák, hogy van elég! — mondta Anyu nagyvona­lúan. Nem győztek rajta csudál- kozni. Kati nyomban adott is ne­ki egy hálás gyermeki csókot. Lám, az ő eljegyzése milyen költ­séget nem kímélően bőkezűvé te­szi az anyját. És még ezt az Anyut macerálta ő, hogy a kaja dolgában hívja fel Lajos bácsit. Apu úgy vezetett, mint egy angyal, könnyedén, magabizto­san. Ha így vezeti a könyvelési osztályt is, nyilvánvalóan kineve­zik osztályvezetőnek, ha Aggsza~ káli — így nevezték a családban is Apu fölöttesét —, szóval ha Aggszakáll elmegy nyugdíjba. Ta­pasztalt is. magabiztos, és még igazán fiatalosan lendületes. Bár a Lajos bácsi drótháló­kapuján majdnem bement, ami­kor még nem volt kinyitva. Ak­kor egy kicsit megállt bennük az ütő. Az utolsó pillanatban féke­zett. A csomagtartóban az üve­gek egy kicsit összekoccantak. (Folytatása következik.) Pajtások! Sorozatunk utolsó, tizedik fejtörőiét közöljük. Az élővilágot, biológiát kedvelő úttörők bizonyára könnyen megfejtik. Most is mint ed­dig, tíz könyvet sorsolunk ki a helyes megfejtést beküldők között. A meg­fejtéseket március 23-ig küldjétek be szerkesztőségünk elmére — Petőfi Népe Szerkesztősége. Kecskemét. Szabadság tér 1/a — levelezőlapon, „Űt- törőrejtvény” — megjelöléssel. Amint arra már utaltunk, aki a tiz rejtvény közül bármelyiket megfej­tette meghívót kap a kecskeméti úttörőházban április 7-én sorra kerülő nagy fejtörő-játékra! Reméljük, hogy sokan eljöttök, Jól szórakoztok —, gazdára talál majd minden jutalomtárgyI Vízszintesen: 1. Egyforma betűk. 4. Belső szer­vünk. 8. Kecske hímje. 11. Harag — latinul (IRA). 14. Egyik kultúr­növényünk kár­tevője. 16. Finn­ország. 17. Fonó­dal kellékek. 19. Nemes bor. 21. Lócipő. 24. Hat­van percnyi. 26. Íme. 27. Ezt teszi a lift — ha jó. 29. Köztünk volt. 30. Spórákkal szaporodó évelő növény. 33. Ha­vannában lesz. 34. Csapadék. 36. Irányltószáma: 7768. 37. Kicsi­nyítőképző. 38. Alkohol, de Vas megyei község is. 39. A külvilág in­gereit felfogó sejt: ... sejt. 42. Félig rekedt! 43. A két földrész közti hegyvonulatra vonatkozó. 46. L. I. ö. R. 47. Szovjet kikötőváros a Fekete­tenger partján. 50. A futó neve a szovjet sakkban. (SI,ON). 51. Rendőr irányítja vele a forgalmat. 52. Méretre darabolta. 54. NDK-beli úszónő. 55. Ök. 56. Ünnepélyesen iktató. 1 2 5 4 5 6 7 8 9 1« 11 12 15 14 15 L6 17 18 19 2« 21 22 25 24 25 26 27 28 29 90 31 52 33 54 55 56 57 58 ■55“ 4o tH 42 45 44 45 46 47 48 49 5o 51 52 55 54 55 56 melyből sokat tartalmaz a tölgy kér­ge, a tealevél, a gubacsok stb. 31. D. T. 32. Jegyez. 35. A sárga egyik ár­nyalata. 37. Szövevényes. 40. A Bala­ton jege télen teheti. 41. ... a fejed: 44. Székesfehérvár régi nevében van. (jelentése: fehér) 45. Vég nélküli Já­ték! 48. ... kelő. 49. Hengeres test. 51. K. E. 53. A. O. Függőlegesen: 1. H. B. 2. Étel. 3. Petőfi anyjának neve. 4. Alter... 5. Történelmi hely Nápoly mellett. 6. E. N. I. 7. Fenyő tartozik ide, mert termése szabadon van. 8. Hatalmas fa Afrikában: ...bab. 9. A szobrok anya­ga. 10. A Juh hímje. 11. Igor tulajdo­na. 12. Ollós állat. 13. A. R, 15. Ebből sok alkotja az avart. 18, Életünkhöz nélkülözhetetlen. 20. Becézett Sarolta. 22. Település, Lakitelek szomszédja. 23. Tv-nyomozó. 25. Párbeszéd piacon, vásárban. 27. Nagy szervezettségű ve­gyi anyag, nélkülözhetetlen életünk­ben. 28. Pácoláshoz használatos anyag, Beküldendő: Vízsz. 14. 30. Függ. T, 15, 18, 27, 28. Az elmúlt heti rejtvény helyes meg­fejtése: A morsejel; indukál; generá­tor: szekunder; glimm. A nyertesek: Vlszmeg Éva, Baja: Baranyai Tibor, Kiskőrös: Szűcs Fe­renc, Kecel; Ifj. Horn Pál, Tasskertes: Csabai Agnes, Dunavecse; Simon Má­tyás, Nemesnádudvar; Borka Mihály, Izsák; Gál István, Kecskemét; Hor­váth Sándor, Jánoshalma; Király Já­nos, Jakabszállás. h,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents