Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-14 / 38. szám
1978. február 14. • PETŐFI NÉPE • | KÉpZlŐMtVE VA, GÉPBEN *■» 10 Az impresszionizmus • Egry József rényiltas balatoni kompozíciója. • Edouard Manet: NŐI arckép. Ha dióhéjban akarjuk megfogalmazni a modernség általános sajátosságait, elsősorban azt kell figyelembe vennünk, hogy a művész már nem szavaikkal leírható (történetet, cselekményt ábrázol, és nem törekszik természethűségre. A valóság elemeit csupán eszközül használja egyéni érzései, formai meglátásai kifejezéséhez, és szabadon bánik velük; merészen átalakítja a látványt, gyakran a felismerhetetlenségig. Az első „izmus”, az Impresszionizmus (az „impresszió" azaz a benyomás szóból képzett elnevezés) az aprólékosan természethű naturalizmus és a régi mesterek stílusát utánzó alkadémlzmus ellen bontakozott ki, Franciaországban, a múlt század utolsó harmadában. Hívei szerint a művészetnek nem feladata társadalmi tartalmak, drámai mondanivalók közlése, célja önmagában van: a szépség, elsősorban a színak harmóniájának rögzítése. Ez a l’ar,t pour l'art (lár pur lár, annyi mint: művészet a művészétért), vagyis az öncélú művészet elve. Az Impresszionista festő számára a világ színek és fényjelenségek együttese. Ihletője a látvány, függetlenül attól, hogy táját, virágcsokrot vagy embert örökít-e meg. A témát nem tartja fontosnak. Minden méltó a festésre, ami alkalmat nyújt kellemes színharmóniák ötvözésére. Száműzi a — valóságban nem létező! — vonalat, kerüli a testes, plasztikus formálást, foltokban rakja egymás mellé a színeket, ami síkszerűvé teszi a kompozíciót. lAz Impresszionisták (a francia Manet, Renoir) tették uralkodó módszerré a szabadban való festést, a plen air-t (plener, annyi mint: szabad levegő), vásznaik ezért többnyire élénk színűek. Kiváltképpen érdekelte őket a napfény színeket átalakító hatása. Mivel pedig a tünékeny fény- jelenségek állandóan változtatják a színek értékét (valőrjét), a látvány rögzítéséhez gyors ecsetvo- násokra volt szükség; Innét képeik „vázlatszerűsége”. Egyes mesterek — polntllllsták — ke- veretlen színpettyeket, vonalká- kat rakták egymás mellé, moza- ikszerűen, melyek a szem recehártyáján alakulnak át megfelelő tónusokká. 'Az impresszionista módszerrel festett képet kellő távolságból kell szemügyre venni; közelről a festmény kusza ecsetvonások együttese csupán. Mlvél fő alkotóeleme a színfalt, a színek árnyalatgazdagsága — színtelen reprodukció alig árul el valamit a mű szépségéből. Az újszerű színhatásokon alapuló impresszionista stílus a színtelen szobrászatban a felületek érzékletes, játékos fény-árnyékokkal szabdalt mintázásban öltött testet. Kompozíció és plasztikus formálás dolgában nem hozott újat, s a művészek ezért új utakat kerestek. A festők jelentős része viszont ma is lényegében az Impresszionista látványfestészet elvei szerint dolgozik. Hazánkban a nagybányai iskola kamatoztatta leginkább ennek az irányzatnak a tanulságait (például Csók István, Szőnyi István). „Tiszta" formájában az impresszionizmus már rég a múlttá. A mai látványfestők felhasználják azoknak az izmusoknak a vívmányait Is, amelyek éppen az Impresszionizmus ellenében bontakoztak ki, a század- forduló táján. (Folytatjuk.) A falu télen... A falusi télről azóta jelennek meg riportok. publicisztikák, amióta újságot írunk. Mi tagadás, ezek az eszemfuttatások szinte receptre készültek. Harminc esztendővel ez-- előtt még azt írtuk, hogy télen a falu pihen. Mostanában azt írjuk, hogy a falu télen sem pihen. Országos és megyei programok alapján tanfolyamokat szerveznek, tanul a falu. Igaz, hogy az országos és megyei oktatási; közművelődési programok kicsit elkényelme- sítették a helybelieket. Ez ellen szeretnénk most szólni. Bizonyos, hogy a MÉM Továbbképző Intézet nem tud mindenütt téli tanfolyamot szervezni, az e célra rendelkezésre álló állami pénzösszegekből sem jut mindenhová. Szakember azonban mindenütt van. Megteheti tehát a téesz, a fogyasztási szövetkezet, hogy saját szervezésű tanfölya- mot rendez. Összeülnek például a nyáron felvásárlással foglalkozó alkalmazottak az ÁFÉSZ agronómusával és elbeszélgetnek arról, hogy melyik terménynél mire kell vigyázni, hogyan lehetne ügyesebben csomagolni stb. Nem tanfolyam ez csak beszélgetés, néhány napos, néhány órás eszmecsere, de a felvásárlók jobban dolgoznák majd nyáron. Ugyanezt a téeszekben még tá- gaibb körben, még több variációban lehet megtenni. Ez persze nem kerül be a statisztikákba, éppencsak a munkában felhasználható szakismeret javul egy árnyalattal. De ne csak a termelésről beszéljünk. Minden falunak, minden téesznek vannak esett sorsú, magára hagyott öreged. Segítik persze őket, de tavasszal, nyáron, ősszel sok a munka, sokfelé kellene figyelem, társadalmi erő. Hát most egy kicsit ráérünk!Hát azok a fiatalok, vagy nem fiatalok, akik egy kicsit „'lazítani” tudnak a kertészetben, vagy másutt, igazán felkereshetnék az öregeket. Kiszállítani egy kis tüzelőt, vagy feldarabolni a tüskét, amibe az öreg ember már nem vágja bele a fejszéjét. Talán egy kicsit rendet is lehetne teremteni a ház körül, vagy — csak elbeszélgetni. Néha a legnagyobb hiány éppen az emberi szó, egy csengő hang a régi bútorok között. Érdemes éppen most beszélni arról a bizonyos centralizálásról Is. Hogy téeszek egyesültek, falvak egyesülteik, AFÉSZ-ak egye-; sülitek. így ott maradt sok apró község, közigazgatási központ nélküli, gazdasági központ nélkül: Persze ezek a települések is tartoznak valahová, csakhogy a vezetők általában a központiban vannak. Zárszámadás után; tervkészítés után könnyebb időt szakítani, hogy kimenjemek azokra a településekre, ahol csak 500, netán mindössze 50—ilOO ember lakik. Szót érteni velük, meghallgatni gondjaikat. Mert gondjaik vannak, minél távolabb került a központ, annál nyomasztóbbak. És most nemcsak a vezetőknek van Idejük, de együk-másik szocialista brigádnak is, egyik-másik szállító- vagy útkarbantartó gépnek Is. Taláh amíg tart a „falusi tél” alkalom kerül arra, hogy minden különösebb előkészítés nélkül meg Is oldjanak egy-két gondot. Betömni kátyút, megjavítani tetőt, Illetve nem Is kell tanácsot adni, aki felkeresi az oldalirányba eső településeket, meglátja, meghallja, mi a légi fontosabb. A télből — reméljük — már nincsen sok hátra, kifelé haladunk belőle. De annyi Idő még mindenképpen van, hogy néhány hasznos tennivalót elvégezzünk! F. B, ŐSMAGYAR SÍROK LENGYELORSZÁGBAN Régészeti szenzáció • Dr. Andrzej Koperski przenysli régész és munkatársai ősmagyar sírokat tárnak fel. A Przemysl- ben levő múzeum ikonjai, az ezeréves város emlékei, s történelmi nevezetességű Ja- roslaw műkincsei méltán hozzák Izgalomba az érdeklődőket. Az idén azonban egy új, valóban nem mindennapi régészeti leiét fordította ide a közfigyelmet Tudósok, történészek, régészek, s a muzeális dolgok iránt érdeklődő nem szakközönség is felkapta a fejét a hírre: ősmagyarok sírját tárták fel a város határában. Kik lehettek ? A múzeumiban kísérőm dr. Andrzej Koperski régész, az idei nagy felfedezések hőse. Szívélyesen kalauzol fel a restauráló műhelybe, ahol a szenzációs lelet tárgyi tartozékait, a 6Írok mellékleteit hozzák rendbe a tudományos munkatársak. — A sírokat ebben az évben találtam és tártam fel — mondja a régész. A föld alatt kilencven centi mélységben bukkantunk rá. Először még sejtelmünk sem volt arról, hogy ez a feltárás az év nagy meglepetését hozza. A környéken ugyanis gazdag régészeti anyag található, hiszen Przemysl és környéke hajdanán fontos útvonalon feküdt. A feltárt sírokban olyan lelet feküdt, amely első rá tekintésre Is sugallta: Itt olyan temetkezési helyre bukkantunk, amely leginkább a magyar kutatások során feltárt honfoglaláskori sírokra emlékeztet. Mivel ilyen vagy hasonló lelet eddig még sosem bukkant fel Itt, ezért joggal fogalmazódott meg a kérdés: vajon hogyan kerültek ide ősmagyarok? Elemzések után Koperski dr. ezután elmondta: a sírokat alapos vizsgálat alá vetették. Megállapították, hogy nem harcban elesett katonák sírját találták meg. A közelben talált asszony- és 'gyermeksírok azt bizonyították, hogy itt élhettek egykor a magyarok. Mert a tárgyak, az ékszerek, fegyverek, ru- hamaradványak vizsgálata bebizonyította: magyarok voltak. A X. században itt élt, vagy erre járt magyar családról van szó. A harcost lovával és fegyverével együtt temették el, tehát a lovasnomád magyarok lehettek. További közös kutatások A leletek mentése után a bronz, ezüst és vas felszereléseket, a csontvázakat a közönség elé tárják. Az érdeklődés ugyanis rendkívüli, hiszen mindenki számára Izgalmas kérdés: hogyan maradtak magyarok a Kárpátokon kívül a honfoglalást követő században Is. A felfedezést és következtetéseinket magyar régészeti folyóiratban Is publikálni szándékozzuk — folytatja Andrzej Koperski. — Nagyon jó lenne, ha a rendkívüli lelettel kapcsolatban a magyar és a lengyel tudások közösen folytatnák a kutatásokat. Mert kérdés van bőven. Követek voltak az itt megtaláltak? Vagy egyáltalán nem Is mentek az újhazába, hanem a vándorláskor maradtak Itt? Vagy a Kljev és Halles felé vezető út mentén volt missziójuk? Bizonyára a magyar régészek Is érdeklődéssel fogadják a prze- mystl leletet B. L. DOKUMENTUMOK A PETROVICS- CSALÁDRÓL Érdekességek KÉZZEL ÍRT FELHÍVÁS 1848-BÓL Szabadszállás múltjából Szabadszállás nagyközség története 1423—1975; ezt a címet viseli az a vaskos — háromszáz- huszonkét oldalas és százötven- hat értékes fotóval Illusztrált — kéziratos monográfia, amelynek két szerzője van: Tóth Sándor helybeli kutató és Kiss Géza nyugdíjas, budapesti lakos (akinek művelődéstörténeti témájú cikkeit lapunkban is több alkalommal közöltük már). A szerzők eredeti forráskutatások alapján a nagyközségi tanács felhívására készítették tanulmányukat. A település-, gazdaság- társadalom- és művelődéstörténeti szempontból egyaránt becses dokumentumokat, értékes forrásokat tartalmazó kötet azért is érdemel külön figyelmet, mert halhatatlan költőnknek, Petőfi Sándornak és családjának szabadszállási kapcsolataival bőven foglalkozik. Ugyanez mondható el József Attila, Szász Károly és Prielle Kornélia Itteni kötődéseiről is. Külön érdeme a szerzőpár közös munkájának, hogy beszédes adalékokat találunk benne az 1848-as forradalom időszakának helyi eseményeiről, történéseiről. Szabadszállás legelső említése 1423-ban keltezett Zslgmond király úgynevezett védlevelében „Zombathsallas” néven szerepelt akkor a település, s az olvasható a fennmaradt iratban, hogy senki ne háborgassa a szabadszállási kunokat. Egyébként o kunok letelepedésének körülményeit külön fejezet taglalja. A lélek- szám alakulásával, a gazdasági élet eredményeivel, a termelési módokkal, az állattenyésztés mindenkori helyzetével, a közigazgatási és a közlekedési viszonyokkal Is bőven foglalkoznak a szerzők. Érdekes és színes az a rész is, ahol a dűlőneveket magyarázzák. Az egész lakosság életére kiható nagyobb és emlékezetesebb történeti és más eseményekkel kapcsolatban a történetírás számára hasznos adatokat olvashatunk a monográfiában. Többek között az 1703-as rác betörésről • Szabadszállás régi pecsétje a 17. századból maradt fenn. (harminc halottjuk volt akkor); az 1831-es nagy kolerajárványról (négyszáznál több áldozatot követelt); az 1838-as árvízről (háromszáznyolcvan ház összedőlt) stb. Külön értéke a kötetnek, hogy a szabadszállási emberek mindenkori nehéz és küzdelmes életéről sokszínű és valósághű képet ad. Említettük már, hogy milyen értékes dokumentumokat tartalmaz a tanulmány az 1848-as forradalommal kapcsolatban. Ezek között található egy kézzel írt felhívás, amelyet a márciusi ese• Az 1964-ben előkerült régészeti lelet: az őstulok-maradvány. ./'/f/ J.r /, * f ***•**&+* 'J 7*" > .X, tJZ, mű--* V'-'*"-' — ■;/* ,^ rfj&'z::.'. :z. y ■rc&kJ .V.? • Az 1848-as plakát. mények nyomán függesztettek ki a városháza' kapujára. A hazafias érzésektől áthatott szöveg így kezdődik: „Polgártársak! A haza szorongó helyzetben vant Határait mindenfelől ellenség fenyegeti, kincstára kiürült, nem • A csikós «• a lova —' 1937-ben, képes a hazát védő polgárokat zsolddal ellátni.” Egy mások 48- as forrás a jászkun kapitány feli hívását tartalmazza; s ez olvasható benne: „Mlndenik, kinek fegyvere van, kard, puska, pisztoly, tegye le azt a haza oltárát r&” Ebből az Időszakból maradt fenn jórtéhány olyan forrásanyag is, amely a Petőfi családjával kapcsolatos. A szülők letelepedési engedélye, a várossal kötött szerződése, Petőfi öccsének, Istvánnak a keresztelő bejegyzése egyaránt értékes adalék. S íme, néhány érdekesség az eredeti dokumentumok közül: 1836-os koldulási engedély; a község 1822- es évszámú pecsétje; különböző korszakokból származó címerek; Szabadszállás első orvosának — dr. Helle Jánosnak — 1848-ban készült fényképe stb. Mindent egybevetve: Tóth Sándor és Kiss Géza rendkívül becses forrásanyagot gyűjtött ösz- sze, sok-sok éves szorgos kutatómunkával. Véleményünk szerint a megfelelő lektori—szerkesztői közreműködéssel értékéé helytörténeti kiadvány születhet meg a gazdag tartalmú kézirat alapján. v. M.
