Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-09 / 34. szám
1978. február 9. • PETŐFI NÉPE • 5 3»:;m A r ínéit és sz képben^s 8> Fametszet rézkarc Tíz oldal gazdagság A rajzművészet, a grafika legfőbb kifejező eszköze a vonul. Első emlékei az ősember sziklára, fegyverekre vésett ábrái. Az ősi írásmódok mindegyike a rajzos képírásból fejlődött ki. A grafika sajátos ága a könyvművészet. A szöveg közti ábrák — Illusztrációk — gyakran voltak serkentői a festészetnek. A rajz a festészet és szobrászat fontos segédeszköze. A művész először rajzvázlaton próbálja, ér. leli a kompozíciót, s mielőtt festéshez lát, felrajzolja a vászonra az ábrázolás szerkezetét, körvonalát. fontosabb részleteit. A grafika, mint önálló művészet. eléggé fiatal: aLlg néhány száz éves. A régi mesterek nem készítettek önálló rajzokat, s müveik vázlatait is legföljebb azért őrizték meg, hogy tanítványaiknak mintául szfllgáljanak. Csak a barokk korban kezdték becsülni a rajzot, mint önálló alkotást. A sokszorosító grafika legrégibb technikája a fametszés. A kínaiak régóta ismerték, de Európában csak a könyvnyomtatás Idején találták fel, az újkor elején. Fametszetű — gyakran kifestett — képekkel illusztrálták a könyvek, röplapok szövegét. A fametszet egyik legnagyobb mestere Albrecht Dürer, egyben a rézmetszésnek is kiváló művésze volt. Alkotásai jól szemléltetik a két technika közötti különbséget. A fametszet úgy készül, hogy klvéstk a vonalak közötti részeket. ami által az ábra vonalai — a bélyegző betűihez hasonlóan —■ ifimagasodnak az alapból. Ezért nevezik ezt az eljárást magasnyomásnak. A rézmetszet mélynyomásos technikájánál a metszőkés bemé. lyíti a vonalakat, s a rajz az ezekbe kent festékanyag révén kerül a nedves papírra. A rézmetszés sokkal finomabb vonalak, vonalhálók rögzítésére alkalmas, és jóval több nyomat készíthető róla, mint a fadúcról. Ellentétben a rajzos jellegű fantetszettel, u rézmetszet erősen festői hatású. Ha hunyorítva nézzük, minlihu ecsettel festett képei látnánk. A barokk korban terjedt el a sokszorosító grafika ma is használatos. legfejlettebb technikája, a rézkarc. Ennél a csiszolt fémlapot zsiradékkal kenik be. és erre rajzolják vékony tűvel a kompozíciót, majd maró folyadékba mártják a lemezt. A sav csak ott marja ki a lemezt, ahol a tű útja eltüntette a zsiradékot. A maratás után letörlik a lemezt, bekenik festékkel, s ezt is letörKorunkban hallatlanul felgyorsult az élet; ez ma már közhely számba megy. S az is. hogy „ösz- szezsugorodott” számunkra a Föld. Sőt, kicsit még a nagyvilág , is. Infonmációözönben élünk. Es műveltségigényünknek megfelelően. rohamosan szaporodnak az eszméket, gondolatokat „tároló” helyek, lehetőségek: a könyvek, könyvtárak, gépi berendezések, szellemi műhelyek. Akii ma például hazánkban a világ, s az emberiség sokféle —■ múltbéli és jelenlegi vagy jövőbeni — dolgaira figyel érdeklődéssel, az hálás lehet ezeknek. Hogy csupán könyvkiadásunkból vegyünk beszédes példákat: a modern építészet iránti kíváncsiságot remekül elégítik ki a nagyszerű .,Architektúra” sorozat sorjázó kötetei; a történelem tanulóinak, megismerőinek jó szol- gnlottot tesz a már megindult tízkötetes ,.Magyarország története”, a képzőművészetiek barátait máris jócskán örvendeztetik a „Műrészei és elmélet” vaskos kötetei; a bölcselkedésre hajlamosaknak, a világot tervszerűen megismerők. nek nélkülözhetetlen segítő „eszköz” a „mammut” Lukács György- életmüsorozqt; a njal hazai yaló- ság igazi arcára kíváncsiaknak pedig a ,.Magyarország felfedezése” eddigi kötetei. Sóikéig sorolhatnánk könyvkiadásunk nagyszerű „fegyvertényeit”. Attól kezdve, hogy megjelentetik a hazai és külföldi klasszikusok — s a mai magyar Írók legjavának — életműsorozatait. egészen addig, hogy lexikonok vaskos köteteivel járulnak hozzá az ismeretek bőví- léséhez Mint például a „Világirodalmi lexikon” eddigi öt kötetével. A sorozat első kötete ezerkétszáz oldalas. Sok ezer címszót tartalmaz; és sok tízezer hasznos információt, csupán ez az első kötet! Amikor a napokban, inkább csak pihentető kedvtelésből lapozgattam, felötlött bennem egy érdekesnek ígérkező játék lehetősége. Mi lenne — gondoltam —. ha úgy, mint egy regényt, elejétől végig folyamatosan olvasnám ezeket a terjedelmes, több ezer oldalt kitevő kiadványokat? (Tudva, persze, hogy a lexikon egészen másra való; hogy felüssük a kívánt helyen, amikor valami minket érdeklő konkrét dolgot pontosan akarunk megtudni. De ismétlem: az ötlet a játék kedvéért született meg.) A játék azonban nagyon is hamar komolyra fordult. Ugyanis, már az első oldaliáik olvasása közben fájdalmasan kellett tapasztalnom lehangoló tudatlanságomat. Hogyne, amikor a sok tucat tudós irodalmár közreműködésével megszületett könyvsorozat eddig teljességgel ismeretlen világokba röpített el olvasás közben! Ezt próbálom bizonyítani m alábbi sorokkal. A „Világirodalmi lexikon" első kötetének legelső tíz oldalát olvastam el akkor, egyre táguló érdeklődéssel, vissza nem fojtható Izgalommal. S közben meg- megálltam az olvasásban. Töprengtem, el mélázta m, összefüggéseket kerestem, s fel-felütöttem az „Idegen szavak szótárát". Élvezettel „ízlelgettem" mindazt, ami előttem az olvasás által kitárult. S most csak ízelítőnek írok ide néhány dolgot abból az információ-rengetegből, amellyel — e röpke tíz oldalon! — találkozhattam. A modern énekes játék egyik előfutára volt Johames Aal svájci költő; a finn mesegyűjtő, Aar- ne a történeti — földrajzi módszer megalapítója a folklorisztikában; Aasen nyelvtudós teremtette meg az új norvég — a nynorsk — nyelvet; Juam Abád, a Fülöpszigetek drámairodalmának megteremtője, s Abaj Kunanbojogli, a kazah irodalomé. Megtudtam, hogy Dániában él az úgynevezett jütt táj nyelv, mellyel nagy írók edzették magukat; A Szovjetunióban maradandó művek születtek jakut és dar- gin nyelven; s hogy Indiában az urdu, Iránban a pasta, a Fülöp- szigeteken a tagal nyelv is használatos az irodalomban. Olvastam a keleti-perzsa versformákról: a ghazálról és a magámáról, s egykét arabról is (muzdavidzs, gaszi- da). Megtudtam, hogy a mai Osl6 régi neve Kristiána volt, hogy Hans Aanrud norvég író sokáig mint kecskepásztor dolgozott. S hogy Abélardot, a filozófus-költőt, bosszúból Héloise Iránti nagy szerelméért nem csal* száműzték többször, de megfosztották férfiasságától. (Tőle származik a „Megértem, hogy higgyem” híres mondás.) Megtudtam még sok más mellett, hogy egy Garibaldi seregében harcoló Író, G. C. Abba a naplójábun sokat írt a bajai Türr Istvánról. Nos, ha ezekhez hozzáadom, hogy szó van, e tíz oldalon a vol-. lástalan Istentiszteletről, a nemzetközi mesekatalógusró' az élet mltológlkus koncepciójáról, meg a pozitív egzisztencializmusról, s a dekadens életérzésről, valamint a fentieken kívül a grúz, román,' német és libanoni Irodalomról, akkor talán érthető az akkori eltűnődésem. Hiszen — gondoltam —, ha tiz oldaldói ennyi sok érdekes dolgot tud meg az ember, akkor mit kapna az egész ezer- kétszáz oldalas kötetből, mit az egész sorozatból s a többiből, a sokból, a rengetegből? Lám e kevéske tíz nyomtatott oldalon beutazhattam gondolatban a fél világot. V. M. • Albrecht Dürer: As apokalipszis lovasai. Fametszet. Népszínházi bemutató Kecskeméten • Reich Károly rézkarca. Ük. a nyomtató henger a mélyített vonalakba szorult festéket át. viszi a papírra. A rézkarc még festői bb hatású, mint a rézmetszet. Legnagyobb mestere a holland Rembrandt volt. (Folytatjuk.) Brigitte Soubeyrau, a berlini Volsksbühne művésze rendezte Örkény István Macskajáték című színmüvét az új Népszínházban, A bemutatóra Kecskeméten kerül sor, | rí A rendező a próbák kezdetén válaszolt kérdéseinkre. — Miért éppen ezt a művet választotta? — Jó és fontos színdarabnak tartpm a Macskajátékot. Három esztendeje Berlinben rendeztem és most egészen különleges feladat, hogy ugyanezt a szerző hazájában megtehetem. Velem jött Helmuth Brade díszlet- és jelmeztervező. Nevében is mondhatom, hogy az NDK fővárosában kidolgozott megoldásokból indulunk ki. Természetesen tekintettel leszünk az utazó-színházzal szemben támasztott követelményekre. Sok minden egyszerűbb lesz. Egyszerűbb. ugyanakkor robusztusubb, s remélem ez segíti a megértést is, Különösen fontos számunkra, hogy a színpadon jól elkülönüljön a kétféle világ. Giza, Orbánné testvére mlnftegy luxuskirakatban ül majd. — Ml a véleménye a népszínházról? — Népszínház, vándorszínház, utazó-színház mindig is egybetar. tozott. Dolga, hogy mai mondanivalót közvetítsen sokaknak. Ez olyan csodálatos feladat, hogy még nagyvárosi színháznál Is többet ér. — Ismertesse ,meg olvasóinkat a Volkbühne-vel. — Nemcsak nevében népszínpad, népszínház, hanem úgy is dolgozik, Eleven folytatója a színház hagyományainak. Itt dolgozott Max Reinhardt, Erwin Pisca- tor és olyan szerzők, mint Bérlőit Brecht, Erst Toller és Friedrich Wolf. "Mindebből következik, hogy a nézők és a színházak közötti kapcsolatok újításával próbálkozunk, Valamennyi munkatársunkat bevonjuk a színház életébe. Nagyok a követelmények: a művészi érzékenység, a szervezés és a megvalósítás iránti érzék egyaránt beletartozik. Magyarországon a Népszínház megalapítása sok embert állít hasonló feladatok elé. Kézenfekvő, hogy igyekszünk gondolatainkat kicserélni, tapasztalatainkat megvitatni. Viszontlátásra Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központban* február 12-én. H. N. Várom a meglepetést Váratlan szerencse ért, pedig bizlsten nem léptem semmibe. Az úr kiszámíthatatlan mellék- útjain jutott el hozzám Szent An- I tál éppen ezekben a hetekben i ügyeletes egyik láncszeme, Oda- és visszavagyok u meg- I llszteltetéstől, hiszen — miként u j szózat zengi, „ez a lánc már egy- S szer végigjárta a világot". A sors I különös kegyének tartom, hogy: eme láncszemet a kecskemét- széchenylvárosi giarzonház egyik kukájának torkából sikerült ki- • menteni, Röptében kaptam el az ártatlant, amikor az ismerős fiatalasszony éppen beleoélozta a szemétvesztőbe. — Ez mar a harmadik az utóbbi két hétben! — Jegyezte meg hátborzongató tárgyilagosággal, midőn kérdőre vontam meggondolatlansága miatt. Kiderült tudniillik, hogy fütyült a kiáltvány instrukciójára, s ezt is elkótyavetyélte volna, holott fehéren-feketén olvashatta: 20 példányt kell készíteni a láncból, és rögvest továbbküldeni. Még akkor is, ha nem babonás. Egyszerűen nem tudok magamhoz térni ekkora felelőtlenség láttán. Csak ilyen mai Ifjúasszo- nyoktól telik ki ez az abszolút hitetlenség. No és közömbösség csa- I lúdja jövője iránt. Immár náluk Is egyik gyerek kicsi, a másik pici, s ükkor fogja magát, és milliókat hajim ki áz ablakon. Illetve a kukába. Mikor muga Szent Antal tltkárja-mlje közli vele. hogy Szent Annu Kifliiben kapván meg a láncot, pár I rinp múlva 2 milliót nyert u lottón. Ezt eméssze meg vulakl! Ezt a nemtörődömséget. Amikor csak a fáradságot kellett volna venni, s utánanézni a Totó-Lottó Főigaz. gutóságon, Igaz-e, és ha igen, hol luklk az a bizonyos Szent Anna, aki 1902-ben megfogta az Isten lábát. Tőle értesülhetett volna, hová vetette az élet vihara a titkárját (valódi modem Szent Annu, ugyebár, aki népi demokratikus viszonyok között Is megengedheti magának titkárság fenntartását; ami rendszerünk előítélet mentessége mellett is tanúskodik). Ám ez a szent-titkár olyan rendetlen volt. hogy bar lemásol, ta a 2 milliót hozó nyeremény- láncot. elfelejtette azt továbbítani potom 20 példányban. El is veszítette állását a haszontalan. Pedig — a lánc szerint — Szent Anna volt a főnöke. Nos — a széchenyivúrosi asz- szonyka nem tanult az esetből. És ha Szent Anna szerencséje nem ülötte szíven, azt már Igazán el- hihette volna, hogy „egy amerikai vállalat 1 milliót nyert”. Mit akar még meggyőzőbb reklámot a Szent Antal-lánc lenyűgöző hatása mellett?! Nem csodálatos példázat ez arra. hogy a mi lottórendszerünk demokratizmusa határtalan; íme. amerikai cég is hogy megszedheti magát miná- lunk! Száz szónak is egy a vége, én nem vagyok hajlandó elmenni a szerencsém mellett. Nem 20. hanem a Petőfi Népe példányszámának megfelelő mennyiségben sokszorosítom a láncot. Most már csuk annyi a dolgom, hogy megvárom, milyen meglepetés ér 9 nap múlva. Mert ezt ígéri a dokument, T. I. v. Címem: 124-es szoba. Egy Szent Antal nem szorul Irányító» zámru ,,Nem egyszer élünk” őszinte keresetlen szavakkal: Raf- fal Sarolta. Aki meglesi és rögzíti az arc. a tekintet érzékeny rezdüléseit: Rozsnyai Aladár, vezető operatőr, A szegedi körzeti tévéstúdióban portré készül a József Attila-díjas írónőről. Élete első, önálló televíziós műsora, amely ablakot nyit a képernyőn ma-; gánélefére és a közéletben betol, tölt felelősségteljes szerepére, munkásságára és terveire. Kinagyított fényképek úsznak egymásba. jelezve pályájának fontos állomásait. Látjuk az Iskolát, ahol tanított, kirujzolódtk környezete, amely meghatározta sorsát és írói fejlődését. Műveiből F.Ulöp János szerkesztő választott — az önvallomást szemléletesen kiegészítő — részleteket. Főleg versekre építkezett, de helyet kapott a műsorban egy olyan jele. net is, amely a közeljövőben megjelenő új regényében szerepel. Ehhez Balló Gábor tervezett érdekes. gömbölyű nagyító tükrökből összeállított díszletet. A szerző helyét színészek veszik át a kamerák előtt. Most már az ö előadásukban szólalnak meg a kéziratokon életrehivott szavak. Későre Jár. mire a stúdió „Felvétel! Csendet” feliratú lámpája végleg kialszik. Az írónő Kalocsára Indul, a színészek Kecskemétre, szétszéled a nagy munkában összeforrt stáb is. A rögzítőkocsi szintén útra kel. viszi a felvett anyagot Budapestre, montírozni. V. Zs. • Raffai „Az. hogy küzdeSarolta, lem, meg vállalás, egy kéz- szerintem nagyon iratának nehéz kérdés. Az kinagyított ember beleszületik fotója előtt. egy közegbe, egy történelmi korba, azt vállalja, vagy nem vállalja... ennek vannak bizonyos velejárói... Születik az ember még plusz egy képességgel, ami eldönti az életét. Nevezetesen itt arról van szó, én úgy érzem, hogy mégiscsak írónak születtem és ez meghatározta az <egész éle. temet..." Aki az életéről, hivatásáról vall, • Gurnlk Doha: „Nem egysser élünk, őriznek a tárgyak.. • Kézdy György: „Belefáradtál százezerszer i újra kezdtél te máskor is.” • Sára Bernadette: „Lányok, lányok, rokolyátok esztelen pörög .. Fényképezte: Tóth Sándor