Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-09 / 34. szám

1978. február 9. • PETŐFI NÉPE • X l Megűjhodó községpolitikai törekvések Tiszakécskén ötletért, leleményességért a ti- szakécskeieknek nem kell a szom­szédba menniük. Erről sokszor volt alkalmam meggyőződni. Az évek folyamán — kezdve a me­gye határain túl is ismertté lett Simphonia-akciótól — nem egy községpolitikai kezdeményezés véghezvitelével tették jobbá, tar­talmasabbá életüket. A titkuk roppant egyszerű: szeretik a szőkébb hazát, s oda- ’ figyelnek egymás szavára. Nem engedik el a fülük mellett a leg­jelentéktelenebbnek tetsző meg­jegyzést sem. A félmondat újabb gondolatot szül, s ahogy terjed, úgy rakódik rá itt is, ott is va­lami, mígnem kiegészül tettekre. serkentő kezdeményezéssé. S minthogy ebben a folyamatban az alkotó-ötletsornak nagyon sok a gazdája, a megvalósításért sem igen kell kilincselni, mondhatni: egyemberkénti a cselekvés. Körülbelül ezek a gondolatok villantak át agyamon, miközben érdeklődéssel hallgattam Miskó István tanácselnököt. Örömteli leltár — Nagy öröm ért bennünket a múlt évi eredményeink leltáro­zásakor! Tíz évvel ezelőtt ugyan­csak elgondolkoztatott, hogy mi­kor jutnak el a kécskeiek a tar­tós fogyasztási cikkek birtoklá­sában oda. ahol a módosabb köz­ségek lakói állnak. Nálunk akko­riban nagyon kevés volt az autó. Tavaly pedig kétszázzal szaporo­dott a gépkocsi-tulajdonosok szá­ma. Ma nyolcszáz autó fut a köz­ségben és több mint négyszázra befizettek. Tessék elgondolni: 1980-ig minden harmadik család­ban lesz kocsi! Aztán a tanyavillamosítás ha­tása az egész községre. Napjaink­ban a lakosság 60 százaléka ren­delkezik televízióval. Az újságok­ra, folyóiratokra több mint 5100 előfizető — olvasó község a mi­énk! A tavalyi húszmillióval a betétállomány eléri a 133 millió forintot; ez családonként csak­nem 40 ezer, valamilyen célra félretett forintot jelent. — Bizonyára figyelemre méltó­ak a termelő munkában elért eredmények is — jegyeztem meg. — Valóban, pártbizottságunk csak köszönettel és elismeréssel adózhatott a lakosságnak a ter­melő munkában elért eredmé­nyekért. A mezőgazdasági üze­mek 47, az ipariak 40 százalék-, kai növelték a termelést az öt­éves terv első két évében. Eköz­ben 15 százalékkal nőtt a dolgo­zók bére. A lényeg, hogy szorgal­Zsebpénz A francia új hullám egyik leg­tehetségesebb képviselője Fran­cois Truffaut ezt mondja Zseb­pénz című filmjéről: „Drámai ko­médiát akartam csinálni, valahol A négyszáz csapás, és a Lopott csókok között.” Csakúgy, mint ko­rábbi. nagyrészt gyermekkori él­ményeit megelevenítő alkotásai — ez a filmje is természetes őszinteségével, naiv bájával tűnik ki. A Zsebpénz, ha nem is tud abba a magasságba emelkedni, társadalomrajzában. méltó köve­tője az első igazán nagysikerű já­tékfilmjének. A négyszáz csapás­nak. A film szereplői elsősorban gyerekek, egy dél-franciaországi kisváros iskolájának növendékei és mellettük feltűnik a filmvász­non egy-két felnőtt: a tanítók, a szülők arca is. A felvevőgép ter­mészetesen elsősorban a gyerekek mozgását, életének apró esemé­nyeit követi gondosan, sok apró árnyalatra, figyelve. A szegényes mese tulajdonképpen csak hor­dozója a gyermeklélek apró tör­ténéseiből összeálló finom, rokon­szenves epizódoknak. Miközben egv szerencsétlen sorsú kisfiú hét­köznapjainak eseményeit kísérjük más munkája gyümölcsét megér­demelten élvezi a lakosság. Ben­nünket pedig megújulásra serkent a községpolitikában. A célokban és módszerekben egyaránt. A ja­nuár 13-i ülésén ez utóbbiakat is jóváhagyta pártbizottságunk. Pár­tunk születésének 60. évében új községpolitikai mozgalmat indí­tunk. Röpke szünet után a tanácsel­nök fejtegetni kezdte, mit is ta­kar az említett községpolitikai megújhodás. Egyetemleges érdekű többletcélok — Olyan célokat kerestünk és vettünk számításba, amelyekben egyetemleges az emberek érde­keltsége. Nos, a gyermekeink! A sportligetben egy tanmedencével szeretnénk megajándékozni őket. Itt a Tisza, tizenhat és fél kilo­méter hosszan a község mellett. Nagyon kedves nekünk, de épp olyan kegyetlen is tud lenni. Fon­tos tehát, hogy gyermekeink meg­tanuljanak úszni. A termálkút ott van, csak rá kell kötni... Ezt a célt erőink egyesítése révén, a kétnapos mozgalom teljes körű kibontakoztatásával az idén akar­juk elérni. Jövőre a kereskedelem alapve­tő megjavításához fogunk hozzá. Ezt diktálja a megnövekedett vá­sárlóerő. Néhány kis ABC-üzlet, jól gépesíthető egységek létreho­zása, s a meglevők korszerűsítése a további törekvésünk. Megvan az anyagi és kulturális alapja, hogy az emberek igényesen, kritikusan vegyenek részt a megvalósítás­ban. Valamennyi tanyai boltunk­ba hűtőszekrényt, illetve pultot akarunk a tej- és húsáru tárolá­sára, s hűtővitrint az áru bemu­tatására. Hogy a legtávolabbi egy­ségben is megvehessen mindent, aki ott él, ne rontsák közérzetét az apró-cseprő beszerzési bosszú­ságok. hogy jókedvűen dolgozza­nak az emberek. A további egyetemleges érdek nálunk a színvonalasabb egész­ségügyi ellátás feltételeinek meg­teremtése. A szétszórt, korszerűt­len körülmények között működő egészségügyi létesítményeket egy intézményben akarjuk összponto­sítani. Az egészségügyi kombinát megvalósítását 1980-ban kezdjük, s a VI. ötéves tervidőszakban be­fejezzük. Ennek szolgálatára egye­sítjük 1980-tól a kétnapos moz­galom befizetéseit és a társadal- mimunká- f él aj ánlá sokat Ezeket a javaslatokat visszük társadalmi vitára a soron kö­vetkező napokban. Úgy, mint az végig, megismerkedünk nyolc-tíz rendkívül különböző, kitűnően egyénített gyermekalakkal, akik­nek a sorsát nagy együttérzéssel és jóindulattal szemlélik a film alkotói. A Zsebpénz 1976-ban Ja­pánban nagydíjat nyert. Truffaut többi alkotásával az olyan filmek közé tartozik, amelyre évek múl­va is szívesen gondol vissza a kö­zönség. Igazii élménnyé avatja az alkotást a kitűnő gyerekszerep­lők egész hada. nevüket hiába írnánk ide — a közönség nem ismeri őket —. annyi bizonyos, hogy saját tehetségük mellett ki­tűnő szereplésükben elsősorban a rendező szakmai hozzáértése se­gítette őket. A vidám és tragikus epizódokból összeötvöződött film őszinte együttérzéssel fordul a szegények felé, s mint a film vé­gén az alkotó gondolatait össze­foglaló tanító, a gyerekekhez in­tézett beszédében mondja: Ha majd felnőnek, nagy szerepük lesz sorsuk alakításában, politikai tu­datosságuknak és társadalmi el­kötelezettségüknek, hogy sorsuk irányításút a tömegekkel vállvetve vehessék a kezükbe. Cs. L. A képen a film néhány rokon­szenves gyermekszereplője. alkotmánytervezetet. A szótértés közben kialakul a cselekvési egy­ség. Aki nem segít, azt a helyi közvélemény nem is tartja iga­zi kecskéinek. Elvégre, amit cse­lekszünk, önnön sorsunk jobbu- lásáért tesszük. — Ha jól értelmezem, az em­lített községpolitikai célok több­letként jelentkeznek a tervfel­adatok mellé. — Így van; községünk ötéves terve törvény. Teljesítéséhez nem férhet kétség. Üj községpolitikai céljaink az új követelményekhez igazodnak. Mert az igények gyors- változásának korát éljük Tisza­kécskén. Megállás nincs Tulajdonképpen nem is olyan régen, a foglalkoztatási lehető­ség megteremtése volt a legfon­tosabb. És van hat ipari és há­rom mezőgazdasági üzemünk! Utána a gyermekelhelyezés kö­vetkezett. Ma valamennyi böl- csődés és óvodáskorú gyermeknek jut hely az intézményekben. Most ott tartunk, hagy megkérjük a hat éven aluliak szüleit, szíves­kedjenek a kicsiket egy évvel az iskola előtt óvodába járatni. Fontos az előkészítés; ezt ott­hon, a GYES-en levő anyuka, vagy a nagymama nem tudja pótolni. S előálltak az újabb gondok: a munkásszállítás, az előmenetel érdekében a szakmai képzés, a hátrányos bérkülönbségek felszá­molása, az üzemi étkeztetés meg­oldása. Egy és más már ezek érdekében is történt. Például mindhárom tsz és a négy legnagyobb ipari üzem saját autóbusszal kimegy a dol­gozóért a legtávolabbi tanyára is. Most. egvüttmüködeses ala­pon. a kisebb üzemeken a sor üven tekintetben. A szakképzés- bem a rokonszakimás vegyes osz­tályok létrehozásával, a felnőt­teknél az összehangolt képzéssel kívánunk előbbre lépni. A tanácselnök arca hirtelen is­mét csupa derűre váltott, szinte leolvastam róla, hogy beszélge­tésünk végére is maradt lénye­ges újságolnivalója. Íme: decem­ber végén megkezdték a 15 mil­liós költséggel épülő ÁFÉSZ vendéglátó egység alapozását. Az ebben létrehozandó kétezer ada­gos konyha az üzemi igények szerint, előfizetéses alapon meg­oldja majd az étkeztetés gond­ját. Az éttermet és a bisztrót is magában foglaló létesítményt 1980-ban veszik birtokba a ti- szakécskeiek. Perny Irén Tízmillió tonna olaj évente Épül az Adria-olajvezeték Hosszantartó viták és tanács­kozások ' után, megállapodás szü­letett a jugoszláv építő vállala­tok között a Krk-szigetéről in­duló és Magyarországra, Cseh­szlovákiába is szállító olajveze­ték építésére. A szigetről 723 ki­lométeres hosszúságiban Panes o- váig, majd a magyar határig ha­ladó csővezeték munkálataihoz eddig azért nem kezdtek hozzá, mert a költségeik megosztása tisz­tázatlan volt. Az építő vállalatok azóta már javában dolgoznak azokon a ha­talmas tartályokon, amelyekbe a Krk-i Omisaljból érkező kő­olajat tárolják majd. Félig már felépült a szigetet a szárazföld­del összekötő 1162 méter hosszú híd is, amelynek áréivá zára sze­relik fel az olajvezetéket. A leg­nehezebb szakasz a hegyeik kö­zötti rész lesz. A csöveket a Gorski Kőtár hegységen vezetik át. Az 1100 méter magasan el­helyezett vezetékekhez egy szi- vattyúrendszer nyomja fel az olajat amely aztán természetes eséssel halad a finomítók felé- A csővezeték a pancsovái olajfi­nomítótól halad a Tiszáig. Per- leznél szeli át a folyót, érinti Újvidéket majd a Duna alatt halad át a magyar terület felé. A csővezetékeket három méter mélyre építik a folyók medrébe. Az olajvezeték Goiénál tér át magyar területre, s halad a száz­halombattai finomítóig. (A ma­gyar területen a csővezeték már szintén épül.) A jugoszláv Adria-olajvezeték a szakemberek becslése szerint ez év végére elkészül. Az olaj­tárolókat és vezetékeket úgy épí­tik. hogy végül alkalmas legyen a teljes mennyiség, évi 34 millió tonna nyersolaj szállítására. Eb­ből Magyarország és Csehszlová­kia évente 10 millió tonna olaj­ra tart igényt. Ny. É. • Nem igaz, hogy a több, bonyolultabb gép, berendezés használata tör­vényszerűen növeli a baleseti kockázatot. A tények ennek ellenkezőjét bizo­nyítják. A korszerűbb technika valóban kezes jószág, ha elő­írásszerűén használják, alaposan megcsapolja a baleseti veszély­forrásokat. Miégi-s, csupán az ál­lami iparban havonta 3800—4000 baleset történik, s bár a hetve­nes években az üzemi balesetek csökkentek, több a súlyos sérü­léssel járó eset, makacsul magas a halálos kimenetelű tragédiák aránya. Hovatovább kilencven eszten­deje lesz, hogy 1891. februárjá­ban az országgyűlési gyorsíró, a Budapesti önkéntes Mentő Egye­sület egyik alapítója fölröppen­tette a találó jelszót: „mindenkit érhét baleset”. Strihó Gyula e köznyelvi leleménnyé vált há­rom szava ma sem vesztette el időszerűségét, de persze csak ak­kor értelmezzük helyesen, ha úgy fogjuk fel: olykor, a körül­mények szerencsétlen összeját­szása folytán bárkit _ érhet baj. Az üzemi balesetek túlnyomó része azonban semmi közösséget nem mutat a véletlenekkel, szin-. te törvényszerűen különféle em­beri mulasztásokból táplálkozva következik be. Napjainkban az időskorúak je­lentős része rendelkezik a meg­élhetéshez szükséges jövedelem­mel. Az anyagi biztonság azonban önmagában nem oldja meg az idős korral járó problémákat, és ezért merül fel nagy igény a szociális gondozás iránt. A szociális gon­dozásnak jelenleg a következő formái terjedtek el: a házi szo­ciális gondozás, az öregek nap­közi otthona, és a szociális ottho­ni vagy egyéb intézményi elhe­lyezés. Ezek a szervezeti formák évente kb. 4,5 ezer rászoruló idős ember kisebb-nagyobb mértékű gondozását oldják meg a megyé­ben. Ez a lehetőség azonban sok­kal kisebb a tényleges szükség­letnél. Házi gondozás Az időskorúakról való gondos­kodás legújabb formája a házi gondozás, amely 1970—71-ben még szinte csak kísérleti jelleggel mű­ködött. Ennek célja, hogy a be­tegek, vagy mozgásukban korlá­tozott öregeknek lakásukon nyújt­son megfelelő segítséget. A házi gondozás kétségtelen előnye, hogy az idős emberek nem intézetben, hanem a megszokott környezetben élhetnek tovább. A házi szociális gondozásnak eddig négy alaptípusa terjedt el: 1. A hivatásos tanácsi gondo­zónők által végzett gondozás. A tanácsi gondozónők száma az el­múlt hat évben 57 főre emelke­dett, ami lehetővé tette, hogy 1976-ban már 939 rászorulót ke­reshettek feL A látogatások szá­ma 6 év alatt 17-szeresére nőtt, egy gondozónőre havonta átlago­san 117 látogatás jutott, és ezzel az ütemmel csak 8 hónap alatt lehet valamennyi gondozottat egyszer végiglátogatni. 2. Más munkakörhöz kapcsolt tanácsi szociális gondozás, ame­lyet főleg szociális otthoni, vagy egyéb intézményi gondozónők vé­geznek. Ez a forma arányaiban kevésbé jelentős. A legutóbbi év­ben is mindössze hárman végez­tek házi szociális gondozást. 3. Nem tanácsi szervek által fenntartott szociális gondozás, amelyben főleg a termelő- és szakszövetkezetek nyújtanak ko­moly segítséget idős nyugdíjas, járadékos tagjaik látogatásával. 4. A társadalmi gondozók, ak­tivisták által végzett házi szociá­lis. gondozás; a hivatásos tanácsi forma után a legjobban elter­jedt, de a továbbiakban is a leg­több tartalékot rejtő gondozási hálózat. Az ily módon szociális gondozásba kapcsolódók többsé­ge (a legutóbbi évben 275 fő) tisz­teletdíj nélkül vállalta a felada­tot A házi szociális gondozás ma még nem mindenütt tölti be azt a fontos szerepet, ami ténylegesen Tökéletes technika és technoló­gia nincsen. Csakhogy népi ellen­őrök vizsgálata bizonyította, ezer balesetből egy olyan akad, ahol a vétkes a rejtett műszaíki hiba! Elgondolkoztató arány. Ezek sze­rint az építőiparban tavaly tör­tént több, mint hétezer fájdal­mas esetből mindössze hét lett volna elkerülhetetlen. A két szám közötti különbség meghökkentő­en nagy; mulasztásaink éles tük­re. A szükségesnél ritkábban né­zünk ebbe a tükörbe, holott be­lepillantva szemügyre vehetjük az önmagunkban esetleg másod- rangúnak látszó részleteket. Ilyen például az anyagtároló terek zsú­foltsága, rendetlensége, a tárgyak emelésekor alkalmazandó baleset- elhárítási előírások soroza­tos áthágása, a védőövek haszná­latának mellőzése s így tovább. Ezért azután a véletlennek sem­mi köze ahihoz, hogy az építő- ipairban, a legutóbbi évek átla­gát nézve, ezer munkás közül 35 —36 válik baleset szenvedő ala­nyává egy-egy esztendőben, ám ennél több köze van e tragédiák­hoz a felelőtlenségnek és a kö­zömbösségnek. a képzetlenség­nek és a felületességnek. • Nagy összeget költ az Ipar technikai eszköztárának gyarapí­tására. A duzzadó eszközfolyam vár a hálózatra. Sokat javíthatna ezen az egészségügyi hálózattal, főleg a körzeti orvosokkal való szorosabb együttműködés. Bács- Kiskun megyében különösen fon­tos bevonásuk a gyógyító-gondo­zó munkába, segítségükkel köny- nyebben lehet kapcsolatot terem­teni a nehezen megközelíthető, tanyákon élő idős emberekkel is. öregek napközi otthona Az intézeti szociális gondozási rendszer első fokozata az öregek napközi otthona, amelyek létre­hozása a hatvanas években kez­dődött. Feladatuk a szabad idő hasznos, közösségben való eltöl­tésén túl megfelelő ellátást nyúj­tani a gondozottaknak. A hálózatbővítés az elmúlt év­tizedben jelentős volt, de nem minden szempontból kielégítő. 1965-ben mindössze 12 otthon mű­ködött, 1970-ben 28, a legutóbbi év végére pedig már 40. A he­lyek száma másfélszerese a hat évvel ezelőttinek, és ettől néhány százalékkal marad el a gondozot- ti létszám gyarapodása. Mégis erősen kétségbe vonható, hogy egy ilyen méretű megyében, ahol százezer fölötti a 60 évesnél idő­sebb emberek aránya, 1100 gon­dozottja sincs a napközi ottho­noknak. A helykihasználás 1976- ban mindössze 88 százalékos volt, de a korábbi években sem érte el a 95 százalékot. (Ez az ellent­mondásos helyzet nemcsak az ér­deklődés hiányából származhat.) A legfontosabb szolgáltatások kö­zül a naponta legalább kétszeri étkezést, rendszeres orvosi ellá­tást és mosást biztosító napközi otthonok aránya az előbbiektől erősen elmarad. Étkezésben valamennyi gondo­zott részesül. Az étkezésért és fenntartásért — akinek szociális körülményei lehetővé teszik — térítési díjat kell fizetni. 1976-ban étkezési hozzájárulást a gondozot­tak fele. fenntartási költséget pe­dig egyharmada fizetett. Számuk és arányuk évről évre emelke­dett és ezzel együtt a térítésből származó bevételek is. A hat év­vel ezelőtti 315 ezer forinttal szemben 1976-ban 1,2 millió fö­lött volt a gondozottaktól befolyt összeg. A fenti összegből egy-egy fizetőre még így is csupán 230 forint havi átlagos térítés jutott, ami nyilvánvalóan nem fedezi a tényleges kiadásokat. A 40 nap­közi otthon költségvetési előirány­zata ugyanis 1976-ban megközelí­tette a hétmillió forintot. Szociális otthonok A szociális gondoskodás legré­gibb múlttal rendelkező intézmé­nyei, melyek azonban a régi „sze­gényházaktól” és a „szeretethá- zaktól" jellegükben és működési béáTfcmláaa a gyárkapü'Rftfi belülre ritkán kapcsolódik & kívánatos szer­vezési intézke­désekkel, s a kezelők, karbantar­tók fölkészítésével. Emiatt azután polgárjogot kapnak az ideiglenes megoldások, amelyek mélyén ak_ naként lapulnak a baleseti ve­szélyforrások. Hasonló állapotok! teremtődnek akkor is, amikor föltorlódnak a teendők, a feszített tempóra hivatkozva az érintettek kimondatlanul fölfüggesztik az óvórendszabályok többségét. Szem­léletes példáját adja ennek az élelmiszeripar, ahol tavaly nagy hajrá volt, s a halálos balesetek száma az 1976. évi másfélszere­sére emelkedett. • Fájdalmas bizonyíték min­den baleset, hogy az emberre jobban kell vágyázni. A féltő gondoskodásnak — mondják a munkabiztonsági szakemberek — már helye van a gépek, berende­zések tervezésekor, s innét lánc­ként kapcsolódnak a teendők. Ebbe a láncba olyan szemek Il­leszkednek, mint a védőeszközök folyamatos korszerűsítése, keze­lésük megkönnyítése, a megfele­lő színvonalú baleset-elhárítási oktatás, az üzemi szervezettség növelése, a munkahelyi rend szigorú megköveitelése, az ismét­lődő ellenőrzés, azaz sokféle té­nyező együttes hatásaként re­mélhető a helyzet javulása. M. O. színvonalukban egyaránt nagyon eltérnek. A szociális otthonok rendeltetése, hogy a rászorulók részére korszerű ellátást nyújtsa­nak. 1976 végén 14 szociális otthon 1608 hellyel működött a megyé­ben. Az otthonokkal szembeni igény növekedését jelzi, hogy az elhelyezést kérők száma 1970. óta közel kétharmadával lett több. Az évente elhelyezhetők számát rész­ben a helybővítés, részben a ha­lálozás miatti természetes ürese­dés alakítja. Ez utóbbi okból a férőhelyek 13—17 százaléka pó­tolható évente új gondozottal. Bővítésre az utóbbi 6 évben négy intézménynél volt lehetőség: Ba­ján, Bácsborsódon, Kiskunfélegy­házán és Kalocsán. Ezenkívül korszerű új otthon épült Solton- és Lajosmizsén 80, illetve 100 rá­szorulónak adva lehetőséget az intézeti elhelyezésre. A megfigyelt években az elhe­lyezést kérőkből elutasítottak, il­letve a kivizsgálás alatt levők aránya 13—26 százalék közötti. Az elutasítás indoka az esetek többségében az, hogy hozzátarto­zók tudnák biztosítani a megfe­lelő gondozást. A szociális otthonoknak 2 alap­típusa különíthető el: az általános és betegotthon. Ez utóbbiak fek­vő-, elme- és tbc-s betegottho­nok. Bács-Kiskun megyében a fé­rőhelyek legnagyobb hányada ál­talános jellegű. Az ideg- és el­mebetegségben szenvedők szá­ma a korábbi időszakhoz képest sajnálatos módon emelkedett A szociális otthoni gondozásért térítési díjat fizet az, akinek van rá lehetősége. Bács-Kiskun me­gyében 1970—1976. között a gon­dozottak 34—46 százaléka járult hozzá az ellátáshoz. A térítést vagy maga a beutalt, vagy hozzá­tartozója, esetleg közösen fizetik. 1970-ben egy fizetőre alig több mint 300 forint jutott. 1972-ben miniszteri rendelet jelent meg_a gondozási díjak felemeléséről, amelynek hatásaként 1973-ban 510 forint körüli, 1976-ban pedig megközelítően 700 forint volt az átlagos havi térítés. Az egy-egy fizetőre jutó gondozási díj ezek­ben az intézményekben sem fe­dezi a tényleges ráfordításokat A megyei tanács költségvetéséből például 1976-ban mintegy 35 mil­lió forintot fordítottak a szociá­lis otthonokra. Területi elhelyezkedés Az intézményhez kötött szociá­lis gondozás a megye területén eléggé aránytalanul oszlik meg. A 106 községből mindössze 39- ben működik öregek napközi ott­hona, vagy szociális otthon. Át­lagot meghaladó a bajai és a ka­locsai járás ellátottsága. Ide kon­centrálódik a községekben levő összes intézeti férőhely 62 száza­léka. Ezzel szemben a nagy ki­terjedésű, és a kecskeméti járás után legnagyobb népességszámú kiskunhalasi járásban mindössze Jánoshalmán, Mélykúton és Kis- kunmajsán létesítettek öregek napközi otthonát, együttvéve 115 férőhellyel. Ezen kívül Kiskun­halason és Kiskunmajsán egy-egy szociális otthon üzemel. Fokozot­tabb figyelmet érdemelne ez a terület, ahol közismerten magas a külterületen élő, tehát erősen elszigetelt lakosság. Aró Erzsébet a KSH közgazdásza v*v.v. »•••••• Időskorúak Bács-Kiskunban Az időskorú- If. A gondoskodás változatai ak egészségi ál­lapota és fizikai ereje fokozatosan gyengül, egyre inkább gondozásra és támogatásra szorulnak. Ez a támogatás rész­ben anyagi, részben fizikai és egyéb segítségnyújtásból áll. A korábbi évtizedekben, amikor a „nagy családok”, a több nemzedék együttélése volt az általános, az idős emberek ápo­lását és ellátását természetes módon a család végezte. A tár­sadalmi változások, a foglalkozási szerkezet jelentős átalaku­lása, az iparfejlesztés és a városiasodás ezen a téren is sok változást hozott. A feladatok fokozatosan túlnőttek a családi kereteken, és mind jobban közösségivé váltak. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents