Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1 MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET KILENCVENÖT ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT Megyénk legnagyobb szülöttei közé tartozik; kivételes tehetsége, alkotói teljesítménye alapján Petőfivel, Katonával és Mórával együtt említhetjük, ha szükebb hazánk haladó hagyományait számba vesszük. Klasszikus írónk örökre bevéste a nevét irodalmunk és történelmünk lapjaira. A legmagányosabb, a leg- keserübb író. Nagy Lajos a megyénkbeli Apostag községben születőit — 11183. február 5-én —. nagyon szegény sorban. Halála napjáig képtelen volt feledni a számára mindvégig keserű valóságot; hogy egy ..megesett" cselédlány hozta a világra. egy elem bért elenedett társadalom legalsó rétegében. Fájdalma, indulata, dü- he-haragja részben ezzel a személyes háttérrel is magyarázható: jórészt ennek is ,, köszönhető", hogy egész életében nemcsak keserű gúnnyal, de támadóan maró szatírával szólott a korabeli hazai viszonvökről. Nagy Lajos Jogot tanult, de tanulmányait nem fejezte be: különféle állásokat vállalt, de éveinek nagy részét az irodalomnak szentelte. Anyagilag kevéske eredménnyel. Aki a társadalom visszásságait igyekezett leleplezni, s a szocialista eszmék nyílt hirdetője volt, annak érthetően nem jutott sok sin. az anyagi, sem pedig az erkölcsi-hivatalos elismerésből. Sőt. lényegében semmisem, hisz mindenkor valóságosan éhezett, nyomorgóit, a létbizonytalansággal kellett szembenéznie. A kikó- zösftettség érzése, a meg nem értés tudata kínozta, keserítette életet. Mint az egyik legelső és leg« művészibb szocialista író. egyben a novella műfajának egyik legnagyszerűbb művelője vplt. A Tanyai történet, a Farkas és bárány, a Január, a Lecke, az 1918, május, az Utcui baleset és más nagyszerű novellák irodalmunk (örökéletű alkotásai. Ide sorolhatjuk a Képtelen természetrajz, remekelt Is. S ki ne gondolna mindjárt a Kiskunhalomra — Apos- tagra —, amikor az ő nevét hallja? Ebben a szociográfiai regényben mérnöki pontosságú képet festett szülőfalujának egykori valóságáról. Ezt az alkotását József Attila is remekműnek tartotta. Illyés Gyula azit írta róla, hogy „az író lelkiiismerettének utazása a társadalom sötét rétegeződésé- ben”. Sorolhatnánk a példákat arra, hogy a leges legnagyobbak szólották róla a legnagyobb elismeréssel; egészen a mai napig így van ez. Juhász Ferenc versben állított neki emléket, miután 1954- ben elhunyt. Mi most befejezésül csak azt a jóbarátot említjük meg vele kapcsolatban, aki ugyancsak megyénk szülötte, s akiről nemrégiben írtunk lapunkban méltatást, századik születésnapján: Fenyő Miksát, a Nyugat egyik alapítóját. Egy időben sajátos folyóiratot írtak és szerkesztettek közösen. melynek szármáit az egyes hónapokról — Április, Május stb, — nevezték el. Ma ezek becses Irodalomtörténeti emlékek. Füst Milán mondta róla: „A szive vérével. a csontjával és velejével, minden porclkájával szocialista Író volt", Sokszorosan rászolgált arra, hogy a ma élők és az utánunk Jövök szeretettel ápolják emlékét. V. M. • A Szovjet írószövetség kongresszusán 1934-ben (középen). NAGY LAJOS karcolatai: JUHÁSZ FERENC: A menekülő ember N. L. az ajtói nyitva h»K.vturi, az űrbe futottól mezítláb. Cipőd az ágy Hőit leraktad, fűidre szórtad a lúdtoll-M/.lpkát, Mezítláb? ittmaradt a lábad. /V kocsonyás, eres üvegből klscrkccl lombja a halálnak: a körűm ón a zilzmarás szőr. Magadat megosztottad önként« elsuhantál ók ittmaradtál. Mim csiga, megsejt\c a törvényt» a csönd fiiszálára tapadtál. Ml mindnyájan elhagytunk téged, az árvaságod letagadtuk. S te csak adtad az emberséged, mint fényük az űrbéli hattyúk. Injekciósul, vatta, hordágy, végül veled csak ők maradtak. Míg eldermedének a bordák, az ágyék medencecsontra horpadt. Neked is sikerült meghalni, beláthatod, nem oly nehéz. az. Nehezebb ölni, lopni, csalni. Legyen legalább ez a vigasz. Beláthatod, különb te sem vagy, mint a mosonc bolond fia. Akit egyszer az élet elhagy, annak már nincs miért maradnia. Leltárt veszünk az örökségről: magányodat némán elosztjuk. Nem mondunk le a rettegésről. Még emlékeid is kifosztjuk. Ülünk majd nélküled, ml, fattyúk. Az Isten se támaszt föl a csöndből. 8 hangodat szorongva hallgatjuk sercegve forgó hanglemezről. • Az író emlékszobája szülőfalujában, Apostagon. (Pásztor Zoltán (elvételei.) Mi az, hogy munkáskülsejű? Ha valahol a város szélén, mondjuk a Lágymányosi úton, átvágott nyakkal találnak egy embert, aki már megszűnt lélegzeni, s ezenfölül még a pénztárcája és a zsebórája is hiányzik — azonnal megindul a nyomozás a tettes után, és csakhamar jelentkeznek önkéntes tanúk, akik azon a környéken, ahol a hulla fekszik, látták azt a bizonyos „munkáskülsejű” egyént. Igen, munkáskülsejü? így Írják a polgári lapok minden esetben, Ugyan mit akarnak ezzel mondani? Mert nagyon is sokat mondanak, sőt többet, mint amennyit tudatosan akarnak. Ha úgy személyesen felelősségre von az ember ezért a „múnkáskülsejü"-ért egy-egy toliforgatót, hát nem győz magyarázkodni. Hogy ő csak azt akarta ezzel a jelzővel kifejezni, hogy olyanforma embert láttaka hulla körűi sompolyogni, akiről a rablógyilkosság feltételezhető, szó. val semmi rosszul öltözött, gondozatlan, gyöngén táplált, ki nem aludt embert, hiszen elvégre egy grófról vagy egy bankigazgatóról nem gondolhatja, hogy egy kispolgári tárca tartalmáén és egy ezüstáráért átvágja valakinek a nyakát. Tehát mit jelent az, hogy munkáskülsejű? Mármint a napilapokban megnyilatkozó polgári gondolkodás és szóhasznalat szerint, Nyilván azt, hogy van: úri külsejű és munkáskülsejü. Es, hogy a „munkáskülsejü — az nálunk még egyet jelent a kopottal, a rongyossal, a gondozatlannal, a törődöttel, az Utődött-verödöttel, a sanyargatottal. Ilyesmiket kell jelentenie e szónak, mert másképpen nem használnák. Nem használnák az olyan ember megjelölésére, aki rablógyilkossaggal alaposan gyanúsítható. Szóval ott fekszik a hulla, átvágott nyakkal, Es láttak a nap folyamán azon a tájon egy munkáskülsejű embert. Tehát: az, hogy munkáskülsejű, már ok a gyanúra. Nem baj, ha ártatlanabb a ma született báránynál is. így azután sok mindent megért az ember. Megértem azt. hogy amint az Oktogonon állok, és szívet repesztöen trombitálnak az autók, úri külsejű emberek ugrálnak a robogó villamosra, nyolcvan kilométeres gyorsasággal rág bele a sokadalomba a lobogó lenhajú motoros, berreg, ropog, robban, öt öregasszonyt majdnem tízzé szel, zúgás, őrület, gépfegyvertűz, eszeveszettség — egyszer csak látom ám, hogy a rendőr visz befelé a Mozsár utcai örszobára egy rozoga kis biciklivel valami kis legényt, egy olyan kopottas, fekete trikós, fáradt emberkét, szóval: munkáskülsejűt. Ugyan mi bűne lehet, mit követhetett el az elvadultság amaz orgiájában? Melyik hatvan lóerős Minerva-auto épséget fenyegette kisded biciklijével életveszedelmesen? Nem is kutatom. több száz eset együtt megadja a megfejtést: munkáskülsejü, Nem ostoba szóhasználat ez a „munkáskülsejű", kérem. Van ennek értelme, habár úri külsejű és züllött belső emberek agyából fakad. (1929) A disznó A disznó háziállat. Nevét mindig igy Írják, hogy sertés, de mindig úgy mondják, hogy disznó. Furcsa dolog, de hát több furcsa dolog is van a világon, különösen mostanában. A disznót az emberek evésre használják, mégpedig úgy. hogy eleinte őt hagyják enni, azután őt eszik meg. A disznónak négy lába van, testnagyságára nézve akkora, mint egy kis borjú, persze, mint egy olyan kis borjú, amely nem nagyobb egy disznónál, Nyáron a disznót legeltetik, ami úgy történik, hogy a disznópásztor, akit a falusiak kanászI nak, a városi iskoláskönyvek pedig kondásnak neveznek, kihajtja a disznókat a mezőre, s ekkor irigykedve nézi, hogy azok gusztussal eszik a jó friss füvet, neki pedig se kenyere, se szalonnája. A disznó igen lusta állat, fekvésen és evésen kívül semmit sem csinál, legfeljebb egy kicsit turkálja az orrával a földet, s ezt a műveletet kedélyes röfögéssel kíséri, Ezenkívül semmit sem csinál. Az úgynevezett disznóságo- kat nem ó, hanem az ember követi el. Megjegyezzük itt. hogy ez nemcsak a disznóságokkal van igy, hanem a szamárságokkal és a marhaságokkal Is, A disznó életkora a tudósok előtt ismeretlen, mert míg a tudósok megfigyelték, hogy a holló kétszáz évig, a teknfísbéka ötszáz évig, a ló harminc évig él, s így minden állatnak megállapították az életkorát, addig a disznóról csak annyit mondhatunk, hogy élete leöletéséig terjed, mert úgy látszik, még az nem fordult elő. hogy egy disznó teljes életéi leélve. természetes halállal halt volna meg. A disznók szempontjából ezt bátran dlsznóságnak mondhatjuk, továbbá általában az állatok szempontjából szamárságnak minősíthetjük, hogy egy állat éppen disznó lett, sót tálán akkor sem esünk túlzásba, ha kijelentjük, hogy valóságos ökörnek kell lennie annak az állatnajc. amelyik ilyen körülmények közepette disznó lett. Higgye el minden olvasóm, nem érdemes disznónak lenni. A disznó mesterséges etetését hizlalásnak nevezik. A sertéskereskedö egy csomó disznót összevásárol, s egy telepre beállít, ahol is velük együtt hízik, de míg a disznókat, amikor már iszonyú otrombára híztak, levágjuk, addig a sertéskereskedöket és hizlalókat rettentő pocakjukkal es tokájukkal tovább Is maguk között kell szívlelniük a szegény sovány embereknek. A házi disznónak közeli rokona a vaddisznó, melyről megernh - téridőnek tartjuk, hogy a hímjét konok következetességgel mindig vadkannak mondják és írják az emberek, aminek, miután ezt más állatokkal nem csinálják, semmi értelme sincs, sót sajnálatos tévedésekre vezet, például az iskolásleányok egészen felnőtt korukig azt hiszik, hogy van nőstény vadkan is. (1920) Nagy László 1925-1978 Amint arról már hírt adtunk, 1 »78. január 30-án. 53 éves korában meghalt Nagy László Kossuth-díjas költő, a lel,szabadulás utáni magyar líra kiemelkedő személyisége. Lírikus volt a szó igazi értelmében. nagy énekeseink kö- ziitt övé volt a dal. epikus enokmondók világában lírai gyöngyszemek megcsillogtató- ja. S micsoda gyöngyszemeké, a népi lírai hagyomány kép és nyelv anyagának újrateremtő- Je, a sematizmus világában ogv költőt nyelv szülője. Ez telié a felszabadulás után indult magyar líra legjelentősebb képviselőjévé. 1925. július 17-én született pnra.sztcsaládbóF Felsőinkázon. a pápai középiskola után népi kollégista lett. festőnek készült. költőként is megmaradt kitűnő rajzolónak, kötetet téliét ne rajzaiból összeállítani, élete nagy részét az. Elet és I rodalom képszerkesztőjeként dolgozta végig. Tanult az Iparművészeti, Képzőművészeti Fő. iskolán, a bölcsészkaron, első versei a Valóságban jelentek meg, szűkszavú, ritkán szólaló költő, keveset publikál, megrostálja amit kiad kezéből, csak a csodaszépet. Első kötete, az 1949-ben megjelent a „Tűnj el fájás" és az 1951-es „A tüzér és a rozs” még valóban mutatja József Attila hatását, de egyre inkább ötvöződik a keserű- ségnek-örömnek uz u zenei nyelve, ami aztán sajátja lesz. Végleges lökést ad ehhez, hogy 1949-től 52-ig állami ösztöndíjjal Bulgáriában tartózkodik. A bulgár mü- és nép- költészet legteljesebb csillag- zatú magyar nyelvű bemutatójává válik, közvetíti egy gazdag népi líra sajátos hangját és megtermékenyül általa. Kicsit komorabbá válik költészete. Súlyosabbá, veretesebbé „A nap Jegyese" e. kötele majd „A vasárnap gyönyöre". 1957-ben Jelent meg első — mindmáig legszebb — gyűjteményes kötete a „Deres majális". amely bolgár műfordítás kötetével a „Sólymok véré"- vei a felszabadulás utáni magyar líra legkiemelkedőbb és légii llóképesebb t e 1 j es í t m é n y e. Hirtelen, fájdalmasan valószí- nűtlenül szakadt meg ez az életpálya, mely így csonkán válik egésszé, az üjabb kori magyar költészet eddig legteljesebb építményévé, gyöngyszemekből k!vted rá I i s s á. Költő volt — a mi költőnk, n szocialista Magyarország költője. szineiben-izeiben felül múlhatatlanul gazdag', a harsogó örömök, kínzó víziók, millió színben viliódzó képek felejthetetlen költője. NAGY LÁSZLÓ két verse: Ki viszi át a szerelmet Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezövé a szikla- csipőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült ki rettenti a keselyűt! S ki riszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra! Én fekszem itt En fekszem itt a kihűlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak érces tüllben gyere lassúdon, horzsolj végig s hagyj itt örökre izzó kikerics-koszorúban. ÜT ASSY JÓZSEF: Csillagvirágváza Pokol járó Arkangyalod küszöbömre tetted, kicsinosítottad nagyon, , hogy beleszeressek. Szemöldöke patkó, .«/eme beszakadt tó, tekintete rúgás rajtam, lüktető holdsnrló. Cimpáin a függő repedt csikócsengő, melltartója szétvált földgömb, csillagra derengő. Hogy zúg az út! Bátyám, minden fán harang van. Félreverik a világot. Agyamban az Angyal! S/ájy, mint a dögkút... Fé! a Hitehitvány! Mellén borzong a papíros. En Írok. Ö diktál. Ökörnyúrson forog a Föld! Hét nap és hét éjjel ropja már a fergetegest szikra a pernyével. Eg a bálnazsíros tenger, « zöld óceán zubog: micsoda halászlé készül! betonút bugvborog, pityereg a pingvines part, tolong a hegy, a domb, megkergül a „bárányos ég”, tüzes tehénkolomp hull a pacsirtatojásra: rántotta lesz a dal! a pilóta égre kozmái, propeller-láng hadar, s megered a kék levegő, zuhog, zuhog, zuhog: piros kardvirágba dőlnek a virágárusok, s izzik az isten sisakja! dómkupola duhog. indul a korom-körmenet. s forog a Föld, forog! tornyok törnek: ó. csillagász, szemed párkányára négy égtájról csörömpöl a CSILLAGVIRAGVÄZA. Szaturnusz-jegygyűrűm ujjamon megolvad: SZERELEM SZERELEM jaj, szerelem, hol vagy, hol vagy, te bimbó-erejű?! Szét festik uz ököl, s fejem fölött, mint kihamvadt csontcsiltag tütglnköl,
