Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-02 / 28. szám
1978. február í. • PETŐFI NÉPE • 5 KÉPZŐM Fotó és képzőművészet FEHÉR ÉS FEKETE KUNOK - KÉZIRATOK, EMLÉKEK Az emberi test szépségének, valamint az emberi élet különféle megnyilvánulásainak ábrázolása minden Időben a művészet legfontosabb feladatai közé tartozott. A gyermek kedves bája, a nő szépsége, az Ifjú és tetterős férfi alakja nyugalmas tartásban és mozgásban, Jellegzetes öltözékben és mezítelenül — aktként — minduntalan feltűnik az ábrázolásokon. Egyes korokban inkább az Isteneket, uralkodókat, hősöket megillető ünnepélyesség Jellemzi az emberábrázolás módját, más Időkben a köznapi közvetlenséget. Aszerint, hogy a társadalmi felfogás mit enged meg, és mit kíván az alkotótól. A megformálás stílusa, technikája Is koronként változó. De bármily módon örökítette meg a művész az embert, csupán Jelezve vagy részletező gonddal rögzítve alakját, arcvonásait, mozdulatait, sohasem másolta szolgai módon a valóságot. Mint minden élőlény, az ember is állandóan mozog és változik, s eközben lényének mindig más és más arculatát mutatja. A pillanatról pillanatra változó ember „valósághű” mását a fotólencse mesterien rögzíti. Éppen ez adja a fényképezés sajátos művészetének létjogosultságát. A fotó azonban a pillanatot örökíti meg, amely ritkán azonos a mélyebb valósággal. A fényképezőgép kezelője ritkán latolgathat, találékonysága kimerül a enotívum kiválasztásában, a gyor- aságban, s az előhívás ügyességében. A lényeget tekintve viszonya a valósághoz passzív, v p A művész szerepe viszont ak- jiív. ö is kötve van a valósághoz, de tetszés szerint változtathat rajta. A művészi igazság ugyanis nem mindig azonos a köznapi valósággal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok az „elrajzolt” remekművek, amelyeknek „hibáit” a néző észre sem veszi, ha nem hívják föl rá a figyelmét. A valóság átalakításának vannak olyan példái is, amikor á sűrítés, felfokozás kívánta „hamisítás” nyilvánvaló, szembetűnő — mégsem zavar bennünket. A reneszánsz óriása, Michelangelo, például figuráinak testará- nyalt rendkívüli Izomzattal óriásivá fokozta. Duzzadó lzmú prófétáit és titánjait mégsem érezzük hamisnak, mert nagy szenvedélyek, akarások feszítik ember- feletti méretű atlétatermetüket. A felfokozott formákat igazolja a tartalom, a mondanivaló, melynek kifejezése érdekében „hamisított” a mester. Michelangelo követőit megigéz* te ez az ábrázolásmód. Mivel azonban belőlük hiányzott az ő szenvedélye, az alkotásai után festett és faragott „robusztus" alakok rendszerint üresek, modorosak. A felfokozott testarányokat nem igazolja u tartalom, s ezért „michelangeloi" alakjaik színpadias hatásúak. A sűrítés és felfokozás különösen nagy szerepet játszik a stílusok kezdeti periódusainál, valamint a primitív népek művészetében. A modern művészet alkotásai között ugyancsak sok példát találunk a valóság szélsőséges átalakítására. (Folytatjuk) Tálasi István új műve a Kiskunságról • Rippl Rónai József: Móricz Zstgmond arcképe. • Móricz Zsigmond fényképe. • Medgyessy Ferenc: Móricz Zsigmond szoborportréja. IIIÉ HAGYOMÁNY ÉS KÍSÉRLET A KÉMIA OKTATÁSBAN »• A kecskeméti Czollner-téri általános iskola kémia-fizika előadótermében minden gyerek önállóan kísérletezhet. A hosszú pult egyszemélyes kis fülkékre tagolódik és mindegyikben kéznél van a gáz és a víz. A korszerű feltételek adottak. A tananyag ismertetése osztályonként különböző. Az egyikben hagyományos, a másikban kísérleti-tapasztalati úton viszik közel a tanulókat a megértéshez. Ml a különbség a kettő között? A tárgy ugyanaz és mégis, az egyik órán mintha a XIX. században lennénk, a másikon pedig a mai kor szellemében nyílik lehetőség az anyag szerkezetének vizsgálatára. A VII, A. osztály még a molekuláknál tart, a kísérleti VII. B.- sek pedig már neutronokban, protonokban és elektronokban gondolkodnak. Olyan kérdések hangzottak el. amelyekre mi tagadás, nem tudtam volna válaszolni, „Milyen felépítésű az elektronfelhő? Hány elektronja van a fran- ciumnak. ha a 7. periódusban van és az első főcsoportba tartozik?” A jelentkezők ujjai szinte repültek a magasba, talán csak egykét tanácstalan pillantást sikerült elkapnom. Ezután következett a nagy feladat: önállóan, mindenki összeállította az alumínium atomjának szerkezetét. A gyerekek maguk elé tették a kis színes, mágneses periódusos tábláikat — a kísérleti oktatás nélkülözhetetlen segédeszközét — és a színes, mágneses korongokból felépítették a leckét. Az egyik villámgyorsan, a másik lassacskán, hosszan va- riálgatva a lépéseit, volt olyan Is, aki a szomszédjától kért tanácsot. — Ezért sohasem szólok — avatott be módszereibe Vass-Eysen Ervinné, az iskola matematikakémia szakos tanárnője! — Ezzel Is előbbre jut, könnyebben megérti a feladatot. Teljesen úgy sem támaszkodhat a másik tudására, hiszen a tanításnak éppen az a lényege, hogy mindenki rákényszerül az önálló gondolkodásra. Itt érdemes megállni egy pillanatra. A tanárnő különböző szintekre bontja az anyagot, de minden órán azonos elvek szerint tanít. Mindenkit foglalkoztat. Nála nem lehet „meglapulni” a széken, nem is érdemes. Ügy vezeti az óráit, hogy közösen megbeszélik a témát, együtt igazítják ki a tévedéseket, Ügy, hogy a gyengén szereplő se legyen megszégyenítve. Egyik osztály tanulóin sem láttam a szokásos arckifejezést: „Jaj, de unom, mikor lesz vége?” Igaz, senkinek sem kellett felmondani hosszú és nehéz szövegeket. De amiről szó volt — például az alumíniumról —, azt maguk szedték szét részeire és rakták is össze, vagyis megértették. Ezzel magyarázható, hogy bár a kísérleti tananyag jóval nehezebb a hagyományosnál, a tanulmányi átlageredmények semmivel sem rosszabbak. — Pedig ez egy közepes osztály, már a kémiát illetően. Azért is választottam őket, hogy lássam, meg tudnak-e birkózni a feladattal? A kísérleti kémiaoktatás tavaly előtt kezdődött, akkor tagozatos osztályban és a különbségek nem túl nagyok, — Ebben az életkorban nem túlzott igény, hogy a diákok olyan nehéz fogalmakkal is megismerkedjenek, mint például az Izotóp? — Ezek a fogalmak hozzátartoznak az anyagi világ jobb megismeréséhez. A hagyományos ismeretek jórészt elavultak, sőt a tudomány mai állásához mérve egyszerűen nem is igazak. Az új tanterv bevezetését az tette szükségessé. hogy a középiskolákban mindent át kell értékelni, amit az általánosban tanultak. Ott ugyanis már bevezették az új tantervet, s azzal kezdik a kémiát, amit most kísérletként tanítok a VII—VIII. osztályosoknak. Vass-Eysen Ervinné 1965 óta tanítja matematikára-kémiára a Czollner-téri iskola növendékeit. Tavaly „Kiváló tanár” kitüntetést kapott. Igazgatója árulta el, hogy közreműködik a megye szaktanárainak továbbképzésében, sőt országos jellegű oktatási kérdésekben is kérik a segítségét. Az Országos Pedagógiai Intézet őt bízta meg a VII. osztályos kísérleti kémia tankönyv kidolgozásával. Ennek kipróbálásával három megyében tíz-tíz nevelő foglalkozik. — Az oktatási „kísérletezés” szabadságot ad nekünk, de a felelősség is nagy. Amikor megbíztak vele, hirtelen elfogott a bizonytalanság. Atomszerkezetet tanítani úgy. hogy a gyerek semmit sem lát? Ekkor szóltam az igazgatónak és ő segített a szemléltető eszközök előteremtésében. Miután a TANÉRT ilyeneket még nem forgalmaz, a pécsi főiskola egyik gyakorló tanára vállalta, hogy elkészíti a legfontosabb eszközöket. ö csinálta ezeket az ügyes kis periódusos táblákat, valamint egy készletet az atom-ionokról, és a szerves vegyületekrőL Színesek, mágnesesek, segítik láthatóvá, hozzáférhetővé tenni “fcz anyagot. — Ez már a második kísérleti tanév. Előreláthatóan mit vesz majd át mindebből az új tanterv? — Annyi máris bizonyos, hogy a teljes anyagot nem tudja mindenki megtanulni, ezért fel lesz majd bontva törzsanyagra és kiegészítő anyagra. A törzsanyagot mindenki képes lesz elsajátítani és az ötösért nem kell tudni a kisegítő részt. Ezt is leadjuk, csak nem kérjük számon. Azoknak szánjuk, akik az átlagosnál jobban érdeklődnek a kémia lránt. A korszerűsítés fontos, mert a tantárgyak közül főként a matematika és a kémia volt lemaradva. A matematikának a módszerét is átdolgozták, a kémiában egyelőre csak a tananyag lesz új. Jelentősége így is rendkívül nagy. Kibontja a gyerekek értelmi, érzelmi, világnézeti, közösségi és technikai képességeit, s fejleszti a személyiséget, egészen a pálya- választásig. önálló gondolkodásra szoktat, ezért a dialektikus materialista világnézet megalapozásában nélkülözhetetlen. Ezek a kísérletek kulcsot keresnek — és adnak — a modern tudományos eredmények megértéséhez és alkalmazásához. A jövőhöz, amely olyan lesz, amilyenné azokat formálják, akikből a következő évezredben szakemberek, tanárok, mérnökök, kutatók és vezetők lesznek. Vadas Zsuzsa A Gondolat Kiudó hatezer példányban jelentette meg a téma szakértőjének, Tálasi István professzornak Kunság című művét a „Magyar Néprajz" sorozat új köteteként. Ebben a sorozatban eddig az őrségről, a Balatonmel- lékről, a Hajdúságról, az Ormánságról és a Nyírségről stb. Jelentettek meg guzdag tartalmú, figyelmet érdemlő müveket. Tálasi monográfiájának első része a történeti és művelődéstörténeti emlékeket taglalja; s a második részben a Kiskunság néprajzának alapos elemzését adja. Hangsúlyozza a szerző, hogy ezen a tájon a nemzetiségi társadalom a kezdetektől fogva a íeudalizálódáson keresztül tudott és akart beilleszkedni a mindenkori magyar társadalmi-gazdasági életbe. A könyv olvasása közben sok, élvezetes nyelven, szellemes hangnemben megírt részletet olvashatunk a Kiskunság tájának régebbi évszázadairól. A szerző a második7 néprajzi fejezetben részletesen ismerteti a társadalmi berendezkedéseket, s az állattartási, a földművelési, táplálkozási, a népviseleti, és építkezési szokásokat, valamint a tájnyelvet, a vallást és a hiedelmeket. Különösen kiemel: a szerző IV. Bélának és unokájának Kun László királynak a szerepét a táj társadulmt arculatának formálásában. (Az is kiderül a kis monográfiából, hogy Kun Lászlót az Édua nevű kun szeretőjével együtt megölték.) A kötet nagyon érdekes részt az úgynevezett fehér és fekete kunok kérdésének taglalása. szakszerű elemzése, valamint a kun törzsek itteni szereplésének, történetének az ismertetése. A szerző külön figyelmet szentel a kunok köz- igazgatási rendszerének. Kifejti részletesen, hogy a három kun székhez mely helységek tartoztak annak Idején: a halasihoz Ja- kabszállás. Kaskantyú, Bocsa, Vadkert. Kecel, stb.; a Mizseihez Szabadszállás, Kunszentmlklós, stb., és a kecskemétihez a város környező települései. Arra Is fény derül a kitűnő könyv lapjairól, hogy a Jászság, a Nagy- , kunság és a Kiskunság hogyan vált jó időre Jászkun kerületté. ■ í viiiTálasl István professzor műve korabeli kéziratok és más emlékek bemutatása alapján színes olvasmányt jelent a történeti és néprujzi kérdések iránt érdeklődő embereknek. Többek között az a rész, ahol u legendás kun- miatyánk egyes változatait mu- tatju be a tudós szerző. Megtudjuk azt is, hogy a halasi gimnáziumban még a múlt században Is tanították e becses nyelvemléket. (Mellesleg: a szabadszállási Iskolában is kötelező volt a kun- miatyánk megismerése a tanévek során.) Külön érdekessége a műnek, hogy képet ad arról, miként települtek be a jászsági népcsoportok Félegyházára, Lajosmlzsé- re, Mujsára, Bócsára, Tázlárra és környékére. Ugyanígy az is, hogy miként települtek át népesebb csoportok annak idején a Kiskunságból a Komárom megyei Kocs faluba. A fentieket érdekesen egészíti ki a töi*ök időkről és a rác betörésekről szóló rész a kötetben, valamint mindaz, ami az itteni tűzvészekkel, járványokkal és az időjárási viszontagságokkal van kapcsolatban. Az e tájon élő emberek életét — a könyv tanulságai szerint — nagyban nehezítették a társadalmi ellentmondások is: például, hogy a koldusok, szolgák, betyárok, bakterek és orgazdák miként „színesítették” a társadalmi berendezkedést. Végezetül e könyv Ismertetésekor felemlítünk néhány érdekességet. Azt például, hogy a régi kiskunságban a fiúk négy évig szoknyában jártak. Vagy azt, hogy száz évvel ezelőtt Félegyházán még hatvankét szélmalom működött, s Halason kétszáz évvel ezelőtt több boszorkánypert lefolytattak. Ide tartozik az Is, hogy e környéken kölesből főzték a pálinkát, s a férfiak csak télen használtak zsebkendőt. Szabó Kálmán, Nagy Czirok László, Kálmán Lajos és Szappanos Lukács néprajzkutatók, illetve népművészek működéséről ugyancsak szemléletesen ad hű képet könyvében a szerző. Mindent egybevetve, Tálas! István Nagykunság című kismonográfiája nemcsak élvezetes, érdekes olvasmányt jelent, hanem nagymértékben járul hozzá népünk múltjának, tájunk alaposabb megismeréséhez. Varga Mihály Szovjet tábornok könyve a magyar internacionalistákról A polgárháború éveiről szóló történetek kimeríthetetlenek. Egyre újabb kiadványok látnak napvilágot, amelyek értékes részletekkel gazdagítják korábbi ismereteinket. E kiadványok közül kiemelkedik Ivan Sztrelbickij tüzér altábornagy- nak a szovjet Katonai Kiadónál nemrég megjelent könyve, az „Orkán”. A szerző élvezetes, magávalragadó stílusban ábrázolja a külső és belső ellenforradalom ellen vívott harcokban részt vett magyar internacionalisták és a szovjet harcosok fegyverbarátságát. • Vass-Eysen Ervinné óráin senki sem unatkozik. • Jobb oldali képünk: minden tanuló önállóan végezheti el a kísérleteket. (Fényképezte: Tóth Sándor.) Ivan Sztrelbickij hosszú időn át szolgált az Internacionalista egységeknél, volt .szakaszparancsnok, később egy üteg politikai biztosa, majd parancsnoka: maga is közvetlenül részt vett az eseményekben, amelyekről ír. Könyvében beszámol a Vrangel elleni harcok befejező szakaszáról, a legendás szivas-i átkelésről, Perekop ostromáról és Muhnó ukrajnai bandájának szétveréséről. □ □ □ A szerző Garasin Rudolfnak, egy hősiesen harcoló lovasszázad parancsnokának barátja volt. A Kijev alatti harcok során Garasin súlyosan megsebesült. Amikor beszállították a kötözőhelyre, az orvos megkérdezte tőle: „Miért rohamozott meg egy szakasznyi magyarral egy egész lo- vasszázadof? Nem fél, hogy hazájától távol kell meghalnia?” Garasin így válaszolt: „Internacionalista vagyok. Nem tehettem másként. A szovjetek Oroszörszá- gáért harcolva hazámat is védelmeztem.” □ □ □ Különösen érdekesek az egyik lovasdandár híres politikai biztosának, a magyar Herceg Ferencnek szentelt oldalak. Buhara felszabadításakor tanúsított bátorságáért ezüst foglalatú karddal tüntették ki, amelyet személyesen Mihail Frunze nyújtott át •neki. A dandárbun több mint negyven nép fiai harcoltak, és a lenini párt képviselője mindenkivel megtalálta a közös nyelvet. Megértő volt a harcosok lelki problémáival és figyelemmel kísérte hétköznapi gondjaikat. □ □ □ Megrendült hangon számol be a szerző az egyik internacionalista osztag hős parancsnoka, Ligeti Károly haláláról. Ligeti Károly részt vett a Kolcsak-bandák által ostromlott Omszk védelmében. A túlerő felülkerekedett, a fehérek bevették a várost. Az internacionalista és orosz csapatok maradványaival Ligeti megpróbált Tobolszkon áttörni nyugat felé, közben azonban súlyosan megsebesült és a fehérgárdisták fogságába esett. 1919. június 2-án hordágyon vitték a kivégzőhelyre, mert járni nem tudott. Ligeti Károly a halála előtti percekben is hősként viselkedett. □ □ □ Az „Orkán”-ban I. Sztrelbickij feleleveníti a Mahno rablóbandáival vívott harcokat, amelyek magukat „Ukrajna felkelő hadseregének” titulálták. Nehéz és veszélyes hadműveletek voltak ezek, amelyek során a magyar internacionalisták tanúbizonyságot tettek rátermettségükről és bátorságukról. □ □ □ A szerző többször találkozott Kun Bélával, a Déli Front forradalmi katonatanácsának tagjával. A felejthetetlen napokról szóló tudósítása népeink és pártjaink őszinte, testvéri barátságának fontos kordokumentuma. F. Volosln (APN-KS)
