Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-16 / 40. szám

1978. (ebruár 16. • PETŐFI NÉPE • S

Expresszionizmus és szürrealizmus

K

képben

• Vájd» Lajos: Szentendre. Tusrajz.

A csupán format törekvések mellett a modern művészetben Jelentős tábora van az újszerű módon „beszélő” művészetnek Is. Az expresszionizmus (szó szerint: kifejezés, kivetítés) gyűjtőfogalmába sorolt mesterek az érzések. Indulatok szenvedélyes kivetítésére törek- szenek. Müveiket felfokozott „vad" színek, „torz" arányok jellemzik és az arcvonások gyakran karikatúraszerű eltúlzása. Komponálásmódjuk hangsúlyozottan konstruktív.

Az expresszionisták egy része szubjektív, személyes vívódásokról szorongásokról vall — például Van Gogh —, más részük viszont szenvedélyét kivetíti a társadalomra, s megrázó hatású műveivel az embertorzító valóságot vádolja. Jórészt közülük kerülnek ki a forradalmár művészek.

Expresszionista szenvedély fűtötte az 1919-es magyar Tanácsköztár- saság harcos alkotóit; Berény Róbert plakátját, Uitz Béla forradalmárokról készült rézkarcait, éppúgy, mint Derkovits Gyula kompozícióit, mozgósító erejű Dózsa-fametszeteit.

Az expresszionizmus érzelmekre ható módszerét gyakran alkalmazzák a realista felfogású haladó művészek is. Például a világhírű mexikói falképfestő mesterek: Rivera, Orozco és Siqueiros.

A neoprimitiv (új-kezdetleges) törekvések sok rokonvonást mutatnak az expresszionizmussal. Híveit őskori, egyiptomi ábrázolások, a kezdetleges népek faragásai, néger szobrok, óceániai maszkok, sőt a gyermekrajzok naiv, de igen kifejező „expresszív" ábrázolásmódja ihleti. Az említett művek rendszerint erősen díszítő jellegűek. A naiv festők neo- primitív szellemű képei, szobrai is gyakran tartalmaznak dekoratív elemeket.

A szürrealizmus (szó szerint: valóságon túli; hívei szerint: mélyebb valóságot feltáró művészet) követői a „belső én” kifejezését fejlesztették a végletekig, jórészt Freud tudatalatti énről szóló lélektana alapján.

A tudat szerepét taglaló szürrealisták gyakran bódulatban — szeszes italok hatása alatt — rögzítik szorongásaikat, sejtéseiket és lelki félelmeiket.

Itt mindent szabad: iszonyú csontvázak és korcs, torz emberi teremtmények, tárgyak, roncsai, és a gyermekkor idillikus emlékképei önkényes rehdbe sorakoznak az öntudatlan „látomás” irreális- logikája szerint. S hogy a látomás minél elhihetőbb legyen, a megformálás stílusa gyakran aprólékosan természethű.

Az irányzat legismertebb mestere a spanyol Salvador Dali és Juan Miro. Csontváry Kosztka Tivadar műveiben sajátpsan keverednek expresszív és szürreálista elemek. A kiváló Vajda Lajos és a mártírhalált halt Ámos Imre mélyen humánus művészete is rokon a szürrealizmussal, melynek ábrázolási módszerét felhasználják a haladó művészek is társadalombíráló kompozíciójuk szenvedélyének fokozására. Így például Picasso a fasiszták által elpusztított Guernica emlékére festett nagyszabású kompozícióján.

(Folytatjuk.)

• Derkovits Gyula: összecsapás. A Dózsa-fametszetsorozat egy lapja.

BIZONYARA észrevették már, hogy milyen mértéktelenül elszaporodtak a köznapi beszédben az úgynevezett töltelék- vagy vatta- szavak. Pedig elburjánzásuk szürkíti nyelvünket, mint minden divatos kifejezés, ami kiszorít sok más megfelelőt, hogy kényelmes pongyolasággal terpeszkedjen el nyelvi világunkon.

De a közbeszéd szegényítésén túl más vétke is van ezeknek. Legtöbbjük úgy jelentkezik a hivatalos fogalmazások és közlések között, hogy általánosabban fejez ki valamilyen konkrét dolgot. Vagyis alkalmas arra, hogy a beszélő ne nevezzen nevén valamit, amit pedig jó lenne, ha nem rejtene ködfüggöny mögé. S ilyen értelemben egy-egy ártatlan kis szó nem más, mint napjaink mellébeszélésre szoktató kifejezése. Ezért talán tűnik úgy, hogy „ágyúval lövünk verébre”, ha igyekszünk felfedni kilétünket, s leleplezi igazi mivoltunkat. Persze csak egyenként és sorjában, mert nem is könnyű az ilyen mindenütt megtalálható jelenség ellen a hadakozás.

ITT VAN PÉLDÁUL a mostanában feltűnt és osztódással szaporodó kifejezés, az elvárás.

Ha a miniszter például azt mondja a nyilatkozatában, hogy a tervek teljesítése megfelelt az elvárásnak, tudjuk, hogy a minisztérium vagy más országos szerv által támasztott követelményről van szó. Ugyanez egy vállalati igazgató szájából már úgy hangzik, mint valami kinyilatkoztatás. „Üzemünk kollektívája megfelelt az országos elvárás’ nak..." Vagyis, mondhatná: amit elvártak tőlünk... A kettő közt azonban micsoda különbség! Az „országos elvárás" fából vaskarika. Nem tudni, ki vár el, mit vár el. kitől vár el. Az elváró valahol lebeg az űrben. Igaz, az ilyen fogalmazásnak van egy előnye. Nem kell beszélni számokról, megfogható feladatokról, tényekről, hiszen mi beavatottnak értjük egymást, megfeleltünk az elvárásnak ...

Hallottunk már lakossági elvárásról, pénzügyi elvárásról, az elvárásnak megfelelő iskolai osztályozásról. minőségi elvárásról. művészi elvárásról, sőt' politikai elvárásról. Használták és egyre többen használják az igény, a feladat, követelmény, szint, színvonal, elképzelés, elérendő cél és sok más kifejezés helyett. Néha csak restségből, hogy ne kelljen keresgélni más, a legmegfelelőbb szó után. Máskor viszont, gyaníthatjuk, azért, mert nincs valódi mondanivalójuk, netán éppen az a burkolt szándékuk, hogy elfedjék az ilyen semmitmondó szavakkal a lényeget.

SZERENCSÉRE kezdik észrevenni az ilyen haszontalan szóhasználatokat a tényékhez joggal ragaszkodó testületekben is, ahol á leírt és kimondott szónak valóban nagy jelentősége van. (Lévén majd minden döntésnek magvas anyagi kihatása is.) Nemrég egy tanácsi ülésen, a határozati javaslat fölötti vitában valaki egy mondatot kifogásolt, ami így hangzott: „...egyes területeken az objektív igény az elvárástól még elmarad.” Nem okozott nagy gondot a mondat elhagyása, hiszen csak sejteni lehetett az értelmét. Márpedig — vélték a testület tagjai — minden határozat csak úgy ér valamit, ha egyértelmű és világos a szövegezése. Felfigyeltek rá: a rosszul használt szavak mögött tartalmi dolgok is meghúzódhatnak, nem egyszerűen stiláris kérdés ez tehát.

Abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy irtani kellene hivatalos és közéleti nyelvünkből az ilyen „se hús, se hal" kifejezéseket, de ez már valóban nem a nyelvészek dolga. Elvégre mindenüvé nem lehet állítani hivatásos stilisztákat, nyelvész professzorokat. De erre nincs is szükség, Mert elegendő a természetes környezetből hozott. és tudatosan fejlesztett nyelvérzék is, ha párosul azzal a szándékkal, hogy nem engedjük meg a hazai „kétnyelvűséget”. Azt a kettősséget, hogy másként beszélünk a pulpituson, azaz hivatalos megnyilatkozásainkban, mint az értekezletek szünetében, vagy odahaza a családban.

MERT HA ENNEK nem vetünk gátat, szakadék keletkezik az átlagos köznyely és a hivatalos szövegek nyelvezete között. Márpedig ez óhatatlanul szűkíti a demokratizmust, s ha akarjuk, ha nem, falat emel azok közé, akiknek pedig céljaik közösek a cselekvésben, a feladatok végrehajtásában.

T. I»

„A szép, szomorú nótákat kedvelem”

— Homokmégyi lány vagyok. Talán' érzi is a kiejtésemen — mondta Kővágó Ignácné, vagy ahogy a falujában nevezik:. „Ba- dzsa” Margit. Negyven év körüli, olajbarna szemű, fekete szemöldökű asszonyka. Munkahelyén, a kalocsai Viski Károly Múzeumban ismerkedtünk össze. Térítőt hímzett nagy buzgalommal. Ujjai között szinte* szikráztak a fényes, tüzes színek.

— Csertői piros, kisliba sárga, répaszín, paprikapiros — magyarázta szakértelemmel. — Ha készen lesz eladom. Már vége a munkaidőmnek, de maradok még. Nem úgy van ám az nálam, hogy csak kitakarítok aztán megyek is. Segítek leltározni, ha kell mosok, vasalok. Azokat a szép hímzett ruhákat, térítőkét — biztos látta már —, amiket az állandó részben állítanak ki. Lánykoromban, ünnepnapokon még én is ilyenekben jártam. Volt már, hogy megkérdezték a véleményem erről vagy arról a ruháról... Nézze csak ezeket az apróságokat! Otthonról hoztam a múzeumnak.

Festett agyagbirkát, kézzel varrt fehér vászonbabát mutat.

— Ezeket annak idején mi magunk készítettük. Nem úgy volt ám mint most, mindent csak megvásárolunk!... Ha eszembejut a lány.korom, ha úgy hozza a hangulatom, akkor dalolok. Csak úgy magamnak. A szép, szomorú nótákat kedvelem legjobban, a magam mulatókat. Az édesanyámtól tanultam, aki cseléd volt Kis- drágszélen, az érseki uradalomban. Vagy öt évvel ezelőtt a rádióban is énekeltem. Menyasz- szonykéretést játszottunk. Kérették a Badzsu Margitot. Ügy ahogy annak idején, a valóságban. Daloltunk, mondókákat mondtunk,

tepsiket, rossz fedőket vertünk össze. Ez azért kellett, nehogy kikolompolják a leányt — magyarázza. — Itt benn is szoktam énekelni, ha kedvem tartja, miközben takarítok. Egyszer egy katonácska — valami zenészféle — a folyosón kihallgatott. Azt mondja: neki nagyon tetszik, s ha nem haragszom, fölveszi magnóra ... A lányom? Ö már egészen más ... Azt sem szereti, ha otthon énekelek. Ügy hiszem: nem érdekli, untatja...

A dalolós-mesélős ;,Badzsa" Margit most egy kicsit elkedvetlenedik. Hallgat egy sort, majd hirtelen felderül: — Hanem magának énekelhetek. Akarja? S már kezdi is: „Sűrű sötét felhők vándorolnak az égen ...” Elnéz valahová a távolba. Fénylik az arca.

P. E.

MOZI VACiY TKLEVÍZIÓ‘l

Közvéleménykutatást rendeztek a közelmúltban Bulgáriában. Korkérdést tettek fel: „Moziba jár szívesebben, vagy televíziót néz, és ha igen, miért?" A mozi javára beérkező válaszok szerint a megkérdezettek 56 százaléka úgy vélte. a mozi azért jobb, mert ott szmes filmeket láthatnak. 41 százalékuk a szabad témaválasztást hangsúlyozta. 26 százalékuk azt, hogy a filmszínházban — a tévével ellentétben — új filmeket tekinthet meg, 17 százalékuk pedig a társasaiét egyik lehetőségének vélte a mozilátogalást, mert ez számára az otthonról való kimozdulást, a barátokkal való találkozást is jelenti.

A megkérdezettek 22 százaléka hetente, 20 százaléka havonta 1—2 alkalommal, 34 százaléka ritkán. 24 százaléka pedig nem jár moziba, A mozilátogatók között több a férfi, mint a nő. Az idősebbek ritkábban, a fiatalok sokkal gyakrabban látogatják a flln, előadásokat. (BUDAPRESS— SOFIAPRESS)

ÜJ MÜVEK KÖZKÉZEN

Tovább nőtt a mezőgazdasági szakkönyvek forgalma

ütvén mű jelent meg a mezőgazdasági könyvhónapra, több, mint félmillió példányban. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyabban és termelékenyebben végzett munkával szolgáljuk a jólét fokozását — mondotta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja az ünnepi megnyitón, majd hozzátette: A falu egyre inkább megismerkedik a technikával és a tudománnyal.

Ezt le lehet mérni a termelés növekedésén, a könyvek forgalmán. A könyvhónapi művek között számos olyan könyv íorog közkézen, amelynek példányszáma meghaladta a tízezret, sőt vannak művek százezer példányon felül is.

Mezőgazdaságunk egyik nagyon időszerű kérdése az állattenyésztés. A sertéstenyésztéssel a Mezőgazdasági Szakmunkáskönyvtár több kiadványa foglakozik. Dr. Böő Istvánnak Szakértelemmel több sertéshús címen jelent meg könyve a koca- és malacnevelésről. Csorna Mihály a sertéstelepek gépeiről és berendezéseiről írt hasznos könyvet. Dr. Szová- tay György műve pedig az állatok egészségével foglalkozik.

A nagyüzemi termelést segíti B. A. Runov szovjet tudós könyve, amely az USA és Kanada iparszerű szarvasmarha-tartásáról számol be. Az író különös figyelmet fordít arra, hogy milyen takarmánykészítő üzemeket érdemes építeni, és hogyan kell helyesen készletezni, tárolni, előkészíteni, elosztani a takarmányt.

A kukoricatermesztési rendszerek gazdasági értékelését három tudós foglalta össze, a könyv szer. kesztője dr. Dobos Károly. A könyvben kifejtették álláspontjukat és elképzeléseiket a rendszer- gazdák is.

A nagyüzemi szőlőtermesztésről dr. Horánszky Zsigmondnak jelent meg könyve a könyhónap- ra, a korszerű támrendszerek alkalmazásáról. Külön kiadvány foglalkozik a gyeptermesztéssel és -hasznosítással, így ez a munka nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az állattenyésztés takarmányigényét jobban kielégítve javítsuk az ágazat termelési színvonalát.

Külön figyelmet érdemel dr. Márton János könyve az integrálódó mezőgazdaságról. A szerző a mű első részében a mezőgazdaság fejlődésének azokat a jelenségeit elemzi, amelyek tör- téneileg előkészítették az integrációt. A második rész ennek a feltételeiről szól. A horizontális integrációt mutatja be a harmadik rész. Az élelmiszerek pályáit a termőföldtől a fogyasztó asztaláig kíséri gazdaságszervezői szemmel a negyedik rész. Hogyan alakult az élelmiszerek termelési és forgalmi kapcsolataiban a vertikális integráció, milyen szerepet tölt be a tőkés- és a szocialista országokban, s milyen szervezetekben integrálódik a mezőgazdaság — erről ír a szerző az ötödik részben. Végül a hatodik rész az egész folyamat főbb társadalmi hatásairól ad vázlatos képet.

Értékes könyv jelent meg a közös vagyon védelméről a termelőszövetkezetekben, az ágazati kapcsolatokról, a rendszerelméleti módszerekről.

Szepessy István könyve a növénybetegségekről szól, amely ugyan főiskolai tankönyv, de haszonnal forgathatják a gyakorlati szakemberek is. Munkaközösség írta és a KGST-országok mező- gazdasági kiadói együttműködésének keretében készült, s minden tagországban megjelent, a mező- gazdasági könyvhónapra nálunk is, a trágyázásról szóló tanulmánygyűjtemény. A Ma újdonság, holnap gyakorlat sorozatban Bocz Ernő az idényen kívüli öntözésről írt. Megjelent az erdővédő útmutató is, zsebkönyv alakban.

A mezőgazdasági üzemekben egyre több meteorológiai megfigyelőállomást létesítenek. Az ehhez szükséges szakismeretek megszerzését segíti elő dr. Varga- Haszonits Zoltán Agrometeorológia című könyve, amely. függelékében a mezőgazdasági termelés szempontjából fontos meteorológiai adatokat közül, olyan érdekességszámba menő hosszú sorozatokat, mint például az egyes települések 190 éves hőmérsékleti és 130 éves csapadékadatai.

Nagy az érdeklődés a kertészeti szakkönyvek iránt, amelyek segítik a kertészkedők munkáját. Az egyik ilyen könyv, amelynek szerzője dr. Balázs Sándor, és dr. Filius István: Zöldségtermesztés a házikertben. A könyv részletesen foglalkozik a palántázástól a betakarításig minden munkafolyamattal és a káposztaféléktől a csemegekukoricáig minden zöldségfélével, ami a házikertben hasznosan termeszthető.

A könyvhónapra mar negyedik kiadásban jelent meg Zatykó Lajos és Z. Draskóczy Erzsébet Nagy öröm a kiskert című mun- 'kaja, bizonyítva a mű nagy sikerét a háztáji termelők körében. Ebbe a témakörbe tartozik a Virágoskert, pihenőkert című nagyszabású* munka, amely második kiadást ért meg.

A felsorolt könyvek a Mező- gazdasági Kiadó gondozásában jelentek meg. Az Akadémia Kiadó adta ki Erdei Ferenc összegyűjtött műveinek soronkövetkező kötetét Településpolitika—Közigazgatás—Urbanizáció címmel. A szerző négy évtized társadalmi és politikai törekvéseivel kölcsönhatásban vizsgálja a falvak, városok, megyék és azok egymáshoz való kapcsolatainak alakulását. A Kossuth Kiadónál jelent meg Danes József Utak és állomások című könyve, amelyben csaknem fél évszázad közéleti, politikai eseménysorozata elevenedik meg. A Közgazdasági és Jogi Kiadó jelentette meg a termelőszövetkezeti jogszabályokat. A Medicina Kiadó gondozásában jelent meg a Génsebészet, biomechanika, ökológia című és a Sejtbiológia— ökológia című könyv. A Műszaki Kiadó a könnyűszerkezetes tárolókról írt tanulmányt jelentette meg, szerzője: Tomay Tibor.

összefoglalva: a könyvhónap könyvei segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a mezőgazdaság teljesíteni tudja tervfeladatait.

• Egész éven át nagy a forgalom a Kiskunhalasi ÁFÉSZ könyvesboltjában. Legújabban a mezőgazdasági szakkönyvek Iránt nőtt meg az érdeklődés. KépUnkön: Keszler Ilona boltvezető-helyettes a könyvhónapra megjelent szakkönyveket mutatja az érdeklődőknek. (Tóth Sándor felvétele.)