Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

1978. Január 5. • PETŐFI NÉPE • 5

Az unalom hajtott át egy fiatal angol írót a csatornán. A húszegynéhány éves Christopher Isherwoodnak szerencséje volt: Viszolyogva, mind nagyobb undorral jegyezte a megvadult erőszak, a ravasz demagógia pusztításait. Napról napra láthatta, a piszkos ár hogyan fertőzi az emberi kapcsolatokat, miként mállasztja szét a társadalmat, szivárog be szinte mindenhová. A szenvtelen krónikásnak készülődő író a nácik hatalomra jutása után borzongva és felháborodva menekült hazájába, hogy előhívja berlini felvételeit. Előhívja és felmutassa: vigyázat emberiség!

Furcsa masinával dolgozott: képei egyszerre ábrázolják a felszínt, a tüneteket, a lassan az egész fővárost, országot elrútító kiütéseket és mutatják a röntgenfelvételek szigorú tárgyilagosságával a majdan az egész világot fenyegető gennyes • Konferanszié (Andorai Péter), gócokat, a kór fészkeit.

Kecskeméten

• Sally (Monyók Ildikó).

Visszaemlékezéseit, mementós riadóját a második világháború előtt adta ki, az először tervezett Az elveszettek helyett Isten veled, Berlin címmel. A módosítás is Jelzi: Isherwood szándékát: „fényképezőgép vagyok, nyitott rekesszel, teljesen passzív”. ,

□ □ □

Világhírű film készült a lazán kötődő epizódokból, hatásától a színházban sem szabadulhatunk. A rendező zseniális ötlettel egy züllött kabaré és egy elkoszolódott hajdani úrilak köré söpört a gyülemlő szemétből egy- egy kupacnyit, így a Kabaré egy széteső, felbomló társadalom, a fasizálódás Illusztrációjává is vált.

Kiderül, hogy a lebuj mocskos ügyeskedői, kétes egzisztenciái, pénzéhes ringyól különbek, emberibbek, mint a zavarosfejü, ápolt külsejű megszállottak, t. kiderül, a mulató sem menekvés, az édeskés dallamok közé beszüremkedlk az utca zaja, a parfőm sem tünteti el a vérszagot: mindenre ránehezedik a készülő nácizmus fenyegető árnyéka. Ezért éreztem dldergető undort a film láttán.

A musical-változatban halványabb a látszat és a valóság kontrollja, gyengébb, nehezebben érvényesíthető a mámoron átko- morló tragikum, a dráma majd belefullad az érzelgősségbe. Elég egy csipetnyi hangsúly-eltolódás és a közönség csak a cuppanó csókokra, pukkanó pezsgőkre, a pikánstáncosnőkre figyel, feledi, hogy a történet a harmincas években, Berlinben játszódik.

Ráadásul az író módszere felesel a színpadi megjelenítés követelményeivel. A történelmi revü műfajának, az epikus jellegnek tulajdonítható, hogy köny- nyen elsikkadhat a tanulság: egy jobb korban másként is élhettek volna a megalkuvó, elbutitötl, el- aljasodó, a félelemből, vagy apró előnyökért a farkasokkal ordító áldozatok.

□ □ □

A Kabaré kecskeméti előadása se botrány, se szenzáció. Mindkettőre volt esély. A dramaturgiai esetlegességek, a vázlatosság és a sokféle képességet, talentumot feltételező bravúr szerepek nagy szabadságot, de nagy felelősséget is adnak a színészeknek.

Bemutatásával a kislétszámú társulatok a lehetetlent kísértik. Fönn áll az a veszély, hogy a kabaré elfödi a történelmet, a mókák a botrányt, a széplábú lányok az emberek sanyarú kiszolgáltatottságát, a lokálhangulat a bódult tehetetlenséget.

Szurdi Miklós rendezése, a kecskeméti együttes erőfeszítése adós maradt a musical sok értékének felvillantásával, a maradandó élménnyel, a — valljuk be — reálisan nem nagyon várható szenzációval. Néhány jó alakítás, szép pillanat, feszesre komponált jelenet, a muzsika, néha a látvány, a többször említett kettősség érzékeltetésének a szándéka eloszlatta a premiert megelőző aggodalmakat. Sietve leírom, jól tette a kecskeméti társulat, hogy vállalta a Kabaré bemutatásának nem kis kockázatát.

Szlávik István elmés, praktikus, bár túlságosan puritán színpada jól segítette a jelenetek pörgetését, a helyszínek váltakozását, de kevéssé érzékeltette az effajta kabarék már-már beteges fülledtségét és — a másik fontos helyszín —, az egykori, megkopott úri lakás molyirtós hangulatát. A Szakács Györgyi által tervezett ruhák, jelmezek valóban jellemezték a figurákat, tán csak az író és Schneider kisasszony öltözékét érzem kevéssé sikerültnek.

□ □ □

Az egyenetlen színészi alakítások, szereposztási megalkuvások, kényszerek el-elbújtatták a rendezői szándékot. Olykor Szurdi is elfelejtette, hogy milyen véresen komoly ez a játék és engedett az operettes olcsóságoknak. (Elég, ha arra a suta jelenetre gondolunk, amikor Schultz úr négykézláb csúszkál a háziasz- szony előtt...) A fiatal rendező tehetségét, örvendetes fejlődését, a „mögöttes réteg” előhívásában mutatkozó céltudatosság, átgondoltság bizonyítja. Általában megtalálta a súlypontokat, segített a helyes értelmezésben, anélkül, hogy egy pillanatra 13 föladta volna a szórakoztatás szándékát. Mindennél többet mondott a nácizmus életrajzáról az a jelenet, amikor a mindenki kapcája Fraulein Kost elsőként csatlakozik a horogkeresztesek dalához. Szánalmas, groteszk és döbbenetes volt, ahogy az az elrontott életű, urak áldozata fújta a gics- cses dalt, harsogta a fenyegető refrént: „A holnap, az csak miénk!” Kár, hogy az első rész záróképét ezután kicsit „operette- sen”, finálé-totállal oldották meg.

• Schneider kisasszony (Koós Olga) és Schultz úr (Fekete Tibor).

(Biró Lázzló (elvételei.)

Annál kifejezőbb a végső befejezés. Minden kellék eltűnik a színpadról, semmi sem fontos már, mert forog „az idő kereke” egyre gyorsabban, bódultabban, aki nem áll szilárdan a lábán, ostoba erők vak játékszerévé válik.

□ □ □

Az együttesből a Konferanszié és Ernütte érezte, adta vissza leg- hívesebben a musical (a méte- lyezett légkörű Berlin) atmoszféráját.

Andorai Péter, mint a savba mártott lakmuszpapír reagál a külhatásokra. A gyászos jelek elhatalmasodását nemcsak ruházatának elsötétülése mutatja: csontjaiból, zsigereiből, lényegéből mind erősebben süt a félelem, az utálat. Mindjobban elkülönül a színpadi játéktól, mind közelebb jön hozzánk, a nézőkhöz; nekünk szól a mese. A színpadi beszéd azonban nem tartozik erősségei közé, néha fülelnünk kell, mit is mond. Hetényi Pál tulajdonképpen szalonképes kispolgárt csinál a náci figurájából, ezért oly . félelmetes. Nyilvánvaló, hogy most olyan céltudatossággal, precizitással „utazik” a nácizmusban, mint öt-hat éve üzletelt zsebkendővel, cipővel, vagy ült valamilyen kis hivatal íróasztala mögött. Dider- gető az a magabiztosság, amivel teszi dolgát.

Monyók Ildikó dekoratív jelenség, .különösen hatásosan adja elő a búcsúzó dalt, ő énekel a legjobban, de még nincs elég színe, eszköze a csupa vibrálás, csupa vadgalamb-nőiesség, csupa kiszámítottság, hótszegényen is a pénz álomvilágában lubickoló, kicsit angol, kicsit francia Sally Bowles megformálásához. Igaz, Lisa Minelli nagyon magasra tette a mércét.

Cliff, az Író elnagyolt szerepéhez sajnos nem sokat tettHid- végi Miklós. Gyönyörű perceket köszönhetünk Koós Olgának (Schneider kisasszony). Szürkeségbe rejtőzve próbál mindent túlélni, szinte kibújik a bőréből, amikor ünnep ígérkezik számára. Kiszínesedik, megszépül, kivirágzik, de jaj rosszkor, és már húzódik vissza, „biztosítja magát”. Ha elfelejtené, hogy korábban Vlnczéné megformálására gondolt, akkor még pontosabb alakításért dicsérhetnénk. Fekete Tibor (Schultz úr) megaláztatása után jó igazán, akkor sajnáljuk megcsalattatásáért, naiv optimizmusáért. Fraulein Kost — Isherwood szerint — „pirospozsgás szőke lány, nagy buta, kék szeme van, elég nagy darab, de jó alakja van”. Mi sem áll távolabb e figuránál Jablonkay Máriától, de tisztességgel helytáll „tisztességtelen lányként”. Bölcsics Ágota és Rácz Kati ügyesen kihasználta a hálás betétszám lehetőségeit. A jó pincérhármasból Eladó Béla adott többletet szerepéhez. Ki ne felejtsem a felsorolásból a matrózokat és a táncosnőket! Vedres Boldizsár koreográfus és Fuchs László karnagy a helyén volt, frissen, lelkesen muzsikált a zenekar. »

□ □ □

Itt említem meg, végezetül, de nem utolsósorban, hogy az énekes teljesítmények meglehetősen közepesek, ami sajnos nem válik egy musical előnyére.

Végül is elfogadható Kabarét kapott a közönség és a mostani adottságok ismeretében ez nem kevés.

Heltal Nándor

Könyv a műszaki értelmiségről

Értelmiséginek lenni magatartás és tudatos elkötelezettség egyben. A társadalomban elfoglalt helyét tekintve az értelmiség kis létszámú — de egyben növekvő — réteg, amely a történetiem folyamán soha nem volt osztály, önálló politikát sem folytatott. Tevékenységét mindenkor az általa szolgált osztály érdekei határozták meg.

Egészen nyilvánvaló, hogy a műszaki értelmiség ma a legkönnyebben tud azonosulni a munkásosztály céljaival és politikájával. Azzal az osztállyal, amelynek vezető szerep jut a szocialista forradalomban. De vajon a felszabadulás pillanatától mindig így volt-e? S milyen volt az út, amelyen eljutott a műszaki értelmiség addig, hogy a munkásosztállyal szövetségben dolgozzon a jövőnkért? Többek között ezekre a kérdésekre kaphatunk választ Németh József könyvéből. (A műszaki értelmiség társadalmunkban.) „Szeretném, ha könyvem egyfelől önvizsgálatra késztetné a műszaki értelmiséget, másfelől elősegítené a réteg problémáinak, életének és társadalmi törekvéseinek jobb megértését."

Mába érő tegnapok — ezt a címet adta a szerző az első fejezetnek. A kifejező cím Is érzékelteti, hogy a történetiség nem mellőzhető akkor, ha napjaink eredményeit és gondjait akarjuk vizsgálni. A felszabadulás utáni évtizedekről Is hű képet rajzol. Izgalmas, embert próbáló idő volt. Kétségtelen eredménye, hogy sikerült a részben szembenálló és politikailag ingadozó értelmiség táborát csökkenteni, és egyre több műszakit aktivizálni az újjáépítéshez. De ma Is érzékelhető, forradalmi változás az volt, hogy az ötvenes évek végére a tízezer aktív keresőre jutó mérnökök száma tekintetében hazánk elérte az olyan fejlett tőkés országok színvonalát, mint Anglia és Franciaország.

A szektás, dogmatikus, politikai vezetés, jelszavakat nem fedő gyakorlata következtében azonban az értelmiség jelentős része egy időre elvesztette tájékozódását, bizalmát és nem látta világosan a gazdaságpolitika összefüggéseit. Ezért van különleges jelentősége az MSZMP kezdettől fogva folytatott politikájának, amely tudja, hogy „a haladó értelmiség segíti a munkásosztályt, a munkás-paraszt forradalmi szövetséget."

A műszaki értelmiség létszámának és szakmai összetételének, anyagi helyzetének alakulását az ellenforradalom utáni öt évben is vizsgálja a szerző. Megállapításai között sok — ma is érdekes — megjegyzést találunk. Ilyeneket: A műszaki értelmiség létszámának alakulásában a nők aránya lényegesen javult. S hogy „a felső- és középfokú végzettséggel rendelkező dolgozók magasabb színvonalú szakmai felkészültségét, a nagyobb felelősséget stb.,

kellőképpen nem honorálták.” Természetes, hogy más ténnyel is bizonyít, s mindezt meggyőzően. Az értelmiségi politika eredménye többek között az, hogy a párt gazdaságpolitikájában korábban elkövetett hibák és az ellenforradalom kártevései ellenére, 1957 végére befejeződött a gazdasági konszolidáció. A növekvő létszámmal együttjáró .nagyfokú fia- talodási tendencia szakmai, társadalmi-politikai gondokat is felvetett. Ezek megoldása egyik évről a másikra természetesen nem lehetséges; hiszen a különböző munkahelyek adta nem egyforma érvényesülési lehetőség ma is befolyásolhatja a mérnöki fluktuációt. A szellemi cselekvő képesség jobb kihasználása napjaink feladata is. de fejlődésünk ténye, hogy tizenöt évvel ezelőtt a mérnökök munkaidejüknek alig hatvan százalékában foglalkoztak képzettségüknek megfelelő munkával.

A szerző tanulmányában elemzi a műszaki értelmiség létszám- változásának társadalmi okait és szól azokról a tényezőkről, amelyek meghatározzák e fontos réteg társadalmi-politikai aktivitását a fejlett szocializmus építésének időszakában. Érinti u/oknt a különbségeket, amelyek életmód és politikai felfogás tekintetében még megvannak az értelmiségen belül. Sajátos értelmiségi feladat részeként említi a minőségi Igény felkeltését. Hangsúlyozza a vezető értelmiség felelősségét a gazdasági élet irányításában. a társadalmi-politikai aktivitás fokozásában.

A tanulmány szól a szakszervezetek munkájáról, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tevékenységéről. A szerző munkája elkészítése során a megjelent értelmiségről szóló tanulmányokra, testületi jegyzőkönyvekre és szociológiai felmérésekre támaszkodott. A felmérések — úgy tűnhet —, Időnként félrevezetők Is lehetnek, de ha azokat jól hasznosítják, elv- szerűen alkalmazzák, akkor segíthetnek a megértésben. Németh József kötete sok tekintetben csak érint kérdéseket, jelez gondolatokat, de ezzel együtt lényeges híradást ad arról a rétegről, akinek munkája szorosan összefügg a termelés eredményességével és irányításának színvonalával.

A Kossuth Könyvkiadónál napvilágot látott tanulmány érdeklődésre tarthat számot nemcsak az értelmiség körében. Mindazoknak szól, akik társadalmi kérdések iránt fogékonyak. Szívesen olvasnánk a Forrásban Bács-Kiskun megye bizonyos fokig sajátos helyzetű értelmiségéről Is, amely éppúgy segíthetné társadalom-politikai kérdések megértését, a még hatékonyabb együttcselekvést, mint ez, az év második felében megjelent tanulmány.

Komáromi Attila

FOTÓMŰVÉSZEK „VERSENYE"

..Bolgárok" — ezt a óimét leírnia ut a fénykép, amelv a FOTÓMŰVÉSZEK NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGÉNEK nagydiját és aranymedálját kapta a VII. nemzetközi művészi fotókiállításon, amelyet ez alkalommal Plovdívban rendeztek. A kép szerzője Sztefan Mlnkov — la Bolgár Távirati Iroda plovdivi tudósitója. A rangos nemzetközi kiállításon az idén húsz ország fotóművészeinek 1901 beküldött müvéből döntőbe mindössze 5«6 fénvkéo került.

(30.) Jobb lett volna — gondolta egyszer —, ha elmarad az a délután, s akkor most talán könnyebb lenne. De máskor örült, hogy nem maradt el, hogy megtörtént.

Rörstelkedett éjszakai álmai miatt, amelyek mindig erotikusak voltak. Leginkább mégis azt szé- gyelte, hogy egyre gyakrabban álmodott Magdiról. Végig álmodta azt, ami Ildi szobájában történt, de Magdival, a fiatalasz- szony volt ott.

Néhány nap múlva észre vette, hogy másképpen nézi a fiatalaszJ szonyt, aki álmaiban biztatta, se- gilette,- becézgette a szerelmi játékban. Magdi tökéletes szeretőnek bizonyult az álmokban. Mag. di is észre vette. Gergely levetkőztető pillantásait, vizsgálódó tekintetét. Elmosolyodott, de nem szólt semmit. Aztán később az asszony kereste Gergely tekintetét. összemosolyogtak, s dolgoz, tnk tovább.

Gergely tudta, vagy inkább érezte, hogy a fiatalasszony azt csinálna vele, amit akar» Viszont neki is talán csak egy szavába kerülne, hogy Magdi „megnyíljon előtte”. Elkergette ezeket a gondolatokat. dolgozott és láthatóan — legalábbis a fiatal-asszony számára láthatóan — kerülte Magdit. Ösztönei azonban dolgoztak, hajtották a fiút az asszonyhoz.

Különös filozófiát gyártott Ger. gely. Elképzelte, hogy lefekteti az asszonyt, de ezzel nem csalná meg Ildit. Hiszen nem lelki, csakis testi, kapcsolat lenne. A lelki kapocs őt. Ildihez fűzi. 5 akivel nincs lelki kapcsolat, azzal nem lehet megcsalni azt, akivel viszont van. Érezte, hogy eléggé sánta ez a logika, de már-már kezdte elfogadni és építgette magában a Magdival történő együttlét lehetőségét. Elképzelte, hogy egy éjszaka elmegy hozzá. A férje állat- gondozó, már hajnali kettő, fél három körül elmegy otthonról, ö besurranna az ágyba...

Arra is gondolt, hogy kint a mezőn, valahol egy kukoricásban, szénakazalban, erdőben, fűben...

Egy reggel arra kérték a brigádot, hogy most menjenek haza. és éjszakára jöjjenek vissza. Borsót szednek, s az nappal kiperegne. Éjszaka lehet csak felszedni. A brigádot vontató viszi ki.

Este nyolckor gyülekezett a brigád. Magdi szorosan a fiú mellé

ült. a deszkán, combját erősen az ő lábához nyomva.

— Te is jössz? — kérdezte teljesen feleslegesen az asszony, s úgy tett. mintha -nem is venné észre, hogy Gergely elhúzta a lábát. ö újra a fiúhoz szorította a combját.

— Mit szól az urad, ha nem leszel mellette az éjszaka? — kér. dezte Gergely és attól félt. hogy Magdi valami durvaságot válaszol.

— Semmit. Ügyis keveset van otthon. Hajnalban megy, későn este jön. Alig látjuk egymást. De nem féltékeny természetű, megbízik bennem. Persze -nem is adok okot arra, hogy gyanakodjon. Ismered az uramat?

— Persze, Ismerem, csak a nevét nem tudom. Arra emlékszem, hogy Jóska. Magas, csontos ember.

— Igen, Bálint Jóska. Valóban sovány, szedhetne magára néhánv kilót.

— Miért nem adsz át a tiedből?

— Hát adok én neki, de attól még soványabb lesz! — és Magdi nagyot kacagott. Ekkor már kint jártak az alkonyati határban. A vontató, rázta a népiét, beszélget, tek, nevetgéltek a férfiak, asszonyok.

A borsóföldön munkához láttak. Gergely félmeztelen, rövid nadrágban és krisztus-bocskorban emelgette a villát. Csöndben, szót. lanul haladt a munka. Még olyan is volt, aki énekelt. Valamelyik lány kezdte, aztán lassan átvették az asszonyok. Gergely és Magdi egymás mellett haladtak, s az énekszótól mások nem hallották,

mit beszélgetnek. Pedig hallhatták volna, az iskolai élményekről volt szó.

Éjfél után, amikor már túlestek az „ebéden”, hirtelen megdördült az ég. és abban a pillanatban elkezdett esni az eső. Eleinte hatalmas. ritka cseppek hulottak, aztán megeredt a kellemes nyári zápor. Mindenki a közeli tanyához szaladt. s ott beálltak az istállóba, fészer alá, folyosóra. Gergely nem ment velük. Élvezte a langyos esőt, karjait magasra tartotta, s arcát is permeteztette a sűrű záporral. De az eső nem akart megállni. Gergely gondolt egyet és a borsóföld szélén, a tanyával ellentétes irányban levő bodzabokrokhoz futott. Senki nem volt ott. De ahogyan megállt, hangot, suttogást hallott:

— Nem áztál meg? — mondta valaki halkan a bokorból és a fiú megismerte Magdi hangját.

— Gyere ide! — mondta valamivel hangosabban az asszony, amikor már Gergely egészen közel ment hozzá.

— Ügy eláztam, mint az ürge! — mondta az asszony, és hogy szavainak nyomatékot adjon, tenyerével végig simított a mellén, mutatva, hogy lám csupa víz.

— Vesd le! — ajánlotta Gergely, s nem Is gondolta, hogy Magdi szó nélkül teljesíti kívánságát. Pillanatok alatt félmeztelenül állt előtte az asszony. Az eső esett és a meglehetősen sötét bokrok alatt szinte fehérlett Magdi. Gergely meglepődött. Nézte, nézte a nagy, , rugalmas kebleket, a köztük lefolyó esővizet. Nézte a nagy, kemény bimbókat, a barna, kerek holdudvart Aztán oda lépett és tenyerébe vette Magdi melleit. Az asszony sóhajtott és átölelte a fiút.

Ugyanakkor hatalmas villámlás, dörrenés. Szorosan fogták egymást. Gergely nem akarta ezt, viszont tiltakozni sem volt ereje. Jólesett, amint az asszony szakszerűen be nyúlt a nadrágjába és puha mozdulatokkal élesztette. A máskor gondolatra is mozduló „pájszer” azonban hallgatott. Nem mozdult. Gergely eltolta az asszony kezét, félre állt és begombolta a nadrágot. Valamit mondani akart, olyat, amivel mégsem bántja meg az asszonyt, de a tanyából kiabálás hallatszott. Gyűjtötték össze a népet, indulás hazafelé. így már nem lehet szedni a borsót.

Gergely szaladt a tanyaudvarra, a vontatóhoz. Mindenki száraz ruhában volt, megszáradtak a tető alatt, csak ő ázott el kegyetlenül. Magdira várni kellett, ö Is csurom vizesen jött elő. A brigád sejtette, hogy együtt voltak, de ez már annyira nyilvánvaló volt, hogy semmit sem szóltak. A fiú alig várta, hogy hazaérjenek. Senki nem mossa le róla, hogy ezen az éjszakán Magdi „megnyílt” előtte.

Otthon száraz alsónadrágot vett fel és ágyba bújt. Ildire gondolt és örült, nagyon örült, hogy nem sikerült ez az ügy, az asszonnyal ez az éjszakai kaland. Tiszta maradt, hű maradt. Mielőtt elaludt volna, Ildi hangját idézte fel: szeretlek fiú, nagyon szeretlek... Jó legyél otthon ...

És mély, álomtalan álomba merült.

XX.

Délelőtt tizenegy óra után érkezett a városba. Autóbusszal jött, korán reggel indult el, s így nem kellett egész éjszaka utaznia, mintha vonattal jött volna. A nagy, madzaggal átkötött bőrönddel jött le a lépcsőkön, sbár tudta, hogy Ildi nincs az állomáson, mégis kereste a tarka tömegben. A lány megírta, hogy felvették az egyetemre, s hogy ma délután otthon várja a fiút.

A kollégiumban ismét a 133-as szobát foglalták el. Az elsősök, a gólyák azokba a szobákba kerültek, ahonnan a negyedévesek kirepültek. Nagy ujjongással találkoztak ismét. Lebarnulva, soványan jöttek vissza a fiúk a megszokott ágyakra, pakoltak a szekrényekbe, átöltöztek, kalandokat meséltek, nevettek.

— Piszátyelnek meghalt az apja! — szólt Bandi minden előzmény nélkül.

— Honnan tudod? — kérdezte Gergely miközben a bőröndöt akarta feltenni a szekrény tetejére. Megállt egy pillanatra feje fölött tartva a már üres bőröndöt, s Bandi felé fordult.

— Megírta. Irt nekem a fiú a nyáron és arra kért, hogy foglaljam le a régi ágyát, mert jön. Lehet, hogy néhány napot késik, de jön. Ezt három héttel ezelőtt Irta, amikor már túl voltak a temetésen.

(Folytatása következik.)