Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-04 / 3. szám
1978. január 4. • PETŐFI NÉPE • S KORSZAKVÁLTOZÁSOK EGY INTÉZMÉNYBEN A bajai közművelődés negyedszázada Közművelődés, tömegkommunikáció, mindenki iskolája, kiscsoportos foglalkozások, audiovizuális oktatás — ezek a „modern” fogalmak vajmi kevéssé voltak ismeretesek negyedszázaddal ezelőtt, amikor kialakították a „kultúrházak” országos szervezetét. A bajai József Attila Művelődési Központ az első intézmények egyike volt, amelyet a közművelődésnek alapítbttak. Fennállásának 25. évfordulóját nemrég ünnepelték a városban. Szálloda és irodaház Az intézmény vezetősége minden bizonnyal a legrégebbi szakemberből áll a megyében. Hámori Károlyné gazdasági vezető 1954 óta dolgozik itt, Bánáti Tibor igazgató, Wilhelm József főelőadó munkábalépésánek dátuma pedig 1955... A közös beszélgetésünkön — öreg fényképek, plakátok, feljegyzések és meghívók hiteles tanúságtétele mellett — felidéztük a bajai és közvetve a magyar népművelés változó korszakait és törekvéseit. A jelenleg is használt öreg épület a háború előtt szálloda és kávéház volt, bár és étterem működött benne. A felszabadulás után néhány évre irodákat telepítettek be, s amikor 1952-ben kulturális célokra kívánták hasznosítani, jelentős átalakításokra nem is kellett sort keríteni. Lényegében ma is a több mint négy évtizeddel ezelőtt kialakított helyiségekben dolgoznak a szakkör- és klubvezetők. Az 1960-as felújításkor csupán állag- megóvást végeztek. A városban csaknem tíz éve tervezik egy új művelődési ház megépítését, s mint ez ilyenkor szokás, a jelenlegivel már kevéssé törődnek. Ezért is van az. hogy az utóbbi időben kényszerűségből a társintézmények helyiségeik veszik „albérletbe". Táncos-komikus bonviván, Az ötvenes évek népművelését a „tömegméretek" jellemezték, Baján a legsikeresebb, legnagyobb közönséget vönzó tevékenységnek a régi ipartestületi színjátszó hagyományokon alapuló műkedvelő előadások rendezése bizonyult. Maga az első mü.yf,-;,f lődési ház Igazgató (Karlovszky Sándor) is műkedvelő színész, A járási, majd városi „kulfumasP munkájának legfontosabb ágazata még sokáig az amatőr színjátszás volt. Nagy Endre; A miniszterelnök, Csiky Gergely; Nagymama, Du* najevszltij”, Lehár-. Kaesóh-opg- rettek alkották a repertoár „magvát", A darabokat felváltva rendezték az erre elhivatottságot érző egyesületi tagok, maguk ké- szitették a díszleteket, jelmezeket és szervezték meg az előadást, Rdbli Béla bádogos-táncosko- míkus, Rácz Jenő könyvelő-bon- viván, Járat Antal, vagy Rtbdr János neve még ma, is forró hangulatú színházi élményekre — A színpad korszerűsítése pedig az Igényes, „profi" színházi előadások számára teremtett lehetőséget — magyarázta Wilhelm József, — Fővárost színházak, operettegyüttesek, neves magyar és külföldi előadók látogattak el Bajára, és nemhogy szervezni, Inkább „szűrni, válogatni" kellett a közönséget, olyan nagy volt az érdeklődés... A művelődési központ egyik — mert több Is volt — fénykorát hozták ezek az évek, A váro3 lakosságának élénk érdeklődése az • „Három ember a hóban" — műkedvelő színjátszók előadása. emlékeztet sok embert a városban ... Az amatőr együttesnek, szervezési gondjai soha nem voltak, mert a város és a környék közönsége magáénak vallotta a „kulturcsoportot”, és szinte ve- , rekedtek a jegyekért. A színi társulat működési bevétele egyébként a művelődési ház legfontosabb anyagi forrását adta, közönségbázisuk pedig azoknak az embereknek a körét jelentette, akiket más, olykor értékesebb rendezvényekre is — akár közreműködőként, akár résztvevőnek — mozgósítani lehetett... A presszó, mint előszoba A hatvanas évek elejére a népművelési munka követelmény- rendszere lényegesen átalakult. Országszerte megkezdődött az olyan, kisebb közösségek szervezése. amelyek tagjai önszántukból ás „nem agitáció” hatásaként keresték fel a ..kultúrházból” lett művelődési intézményt. Baján a két korszak választó- vonalát az épület rekonstrukciója adja, Jelentős anyagi áldozatokkal korszerű színpadot és színháztermet alakítottak ki. Felújították a földszinti helyiségek sorát és az újjávarázsolt eszpresszó mellett megnyílt — az országos elsők között — a felnőtt és az ifjúsági klub. — Az újdonság varázsa, a heti kötött és szabad programok rendkívül népszerűvé tették a két klubot — emlékezik Bánáti Tibor. — A helyiségeket a földszinti eszpresszón át lehetett megközelíteni, azaz kl-kl Ihatott egy kávát, sört, mielőtt bement a termekbe, vagy magúval vihette amit fogyasztani kívánt, Akkoriban ezt az elvet még so- ■kan nehezményezték — ma viszont hasonló módon telepítenek presszókat a klubok mellé, A két közösségben egész sor érdekes kísérletet; kudarcot és eredményes tapasztalatot összegeztünk azokban az években ,,, • A bajai Liszt Ferenc énekkar gyakorta vendégszerepei külföldön is. intézmény vezetőségét szinte versenyfutásra késztette; újabb, újabb ötleteket, rendezvényeket kellett kitalálniuk a valóságos igények kielégítésére .., Várostörténet, zenekultúra Az intézmény — és a közművelődés — harmadik korszakváltása a hetvenes évek elejére te- ,r ere hető Baján, Ekkor már erezhető volt a közönség érdeklődésének csökkenése az általános jellegű tömegrendezvények iránt és meg kejlett változtatni a klubfoglalkozások és az ismeretterjesztő előadások jellegét is. Bánáti Tibor: „Nagyobb figyelmet kellett fordítanunk a propagandára, a közönségszervezésre s ezzel együtt Intenzívebbé, hatásosabbá tettük az egyes művelődési formákat, Elsősorban az érdeklődési területek, az igények szakosodására ügyeltünk, Következetes munkánk eredményeképpen ma már „megfizettetjük” egy-egy sorozatunk bérleteit, Nem azért, mert számottevő bevételünk lesz, hanem azért, mert így akarjuk elérni, hogy az érdeklődés végigkísérje az összes előadást, A Magyar plktúra mesterei sorozatra tíz, a földrajzi szabadegyetemre húszforintos bérletet bocsátottunk ki, de egyben közreadtuk az előadók, a témák, sőt az ajánlott irodalom jegyzékét is, A „Városunk fejlődése az ötödik ötéves tervben", a „Csillagászati szabad- egyetem", a „Szerelem, házasság, gyermek", vagy a „Néphit és tudományos világkép" ifjúsági uka- démia előadásait így most minden alkalommal komoly érdeklődés kíséri, Wilhelm József: „A művészeti csoportok munkájára ugyancsak az elmélyülés jellemző, A Liszt Ferenc énekkar, a Duna Fotó klub, az 1952-től folyamatosan működő tamburaze- nekar, vagy a'Rudnay képzőművész kör hagyományos értelemben már nem is tekinthető műkedvelő egyesületnek, Munkájuk Igényessége, színvonala és ered- • ményessége ennél többről tanúskodik ,,. Ami pedig a zenei és színházi életet illeti; ml Is túléltünk egy válságot; és 1977-ben már két és félezer bérletet ud- tunk el a városban, S ha a körülményeink megengednék,. A körülmények? Az épület elavultsága következtében mind nehézkesebb a korszerű munka, Ezért is „osztódik meg" a művelődési ház, A Hazafias Népfront alsóvárosi körében, nőklubjábun, a BÁCSÉP munkásszállásán, a Csillagvizsgáló Intézetben, a zeneiskola kamaratermében, az SZMT művelődési házában és másutt szervezik a rendezvényeket ,.. Bizonyos szempontbői nem előnytelen a művelődési ház szét- osztottsága, mert ez a hatékony- - súg biztos jele, De hiányos, mert rendkívül sok többletmunkát igényel a munkatársak mindegyikétől, A jelen és a jövő egyaránt Igényli Baja új művelődési központjának felépítését. Megérdemli a város, és megérdemli maga a megfiatalodni vágyó Intézmény is, Pavlovlts Miklós 13 .V.V.V.V.V. mm Van, volt, lesz Minden nyelvben vannak rendhagyó ragoaású igék, Az idegen nyelvet tanulóik bizonyíthatjuk, hogy éppen a leggyakrabban használt igék térnek el a rendes ragozástól. Így van ez a magyar nyelvben is. csak nekünk nem tűnnek fel ezek az igék. Érdemes lesz foglalkozni u rendhagyó Igék legrendhagyóbb, jóval, a lenni igével. Egész sor eltérő töalakjaihoz járulnák a toldalékok; vagyok, voltam, volnék, való, volt, leszek, lettem, lennék, lettem volna, legyek, lenni, lévén, leendő, levő, lett. Egy mástól nagyon eltérő tövei arra utalnak, hogy itt nem is egy igéről van szó, hanem kettőről. Vagyis a lenni ige mellett van egy másik ige is, amelynek a főnévi igeneve a ritkán használt vavni Erre a feltevésre az késztet bennünket, hogy vannak párhuzamos alakjaik. A múlt időben a voltam és a lettem, a feltété-, les módban a volna és a lenne. De még a való és levő igenév Is párhuzamos alak. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy egy igének van csak, akkor arra kell gondolnunk, hogy van egy magyar ige. amelynek bizonyos időkben és módokban párhuzamos alakijai vannak. De ezek nem egy. ■szerűen váltakozó alakok, mert elférő a jelentésük. Így nem cserélhető fel a voltam és a lettem. A volnék és a lennék változatoknak m,a már nincs külön jelentésük. de régen volt. Sajnos, ez mok közé a nyelvi jelenségek közé tartozik, amelyek ma már nem színesítik stílusunkat. Költők néha megérzik a köztük levő. különbséget. A mindennapi beszédben egyaránt mondhatjuk; de jó volna ha itt lennél, vagy ele jó volna, ha itt volnál, sőt de jó lenne, ha Itt lennél. Mindannyian ismerjük ezt u mondást (pl. pénzre vonatkoztatva)' Mi lenne, ha volna? Ebben a mondatban a volna a jelenre vonatkozik, a lenne a Jövőre, Tehát ha az adott helyzetben pénzem volna, akkor később, ma este vagy holnap, tehát a Jövőben ezt meg ezt tenném (mulatnék, utaznék, szórnám a pénzt stb,). A feltételes múltban pedig csak az egyik forma a helyes; irtom volna, nem is lehet azt mondani, hogy írtam lenne, Ezek alapján azt kell feltételeznünk, hogy van egy lewái Ige, amelynek lényegében minden alakja megvan;, Jelen és múlt ideje (leszek, lettem), feltételes módja (lennék, lettem volna), felszólító módja (legyek) és igenevel (lenni, levő, leendő, lett, léi én), Régies alakja a leszen és lészen Jövő Idő, Régen volt leen- del: jövő Ideje Is, Ä lenni fogok nem nagyon használatos, A jelen Idejű alakjáról azt kelj megemlíteni, hogy ez ugyan jelen idő, de a lenni, valamivé válni szemlélete alapján amikor valamivé leszünk, a jövő időre gondolunk, És most nézzük a másik igét, amelyet a ritkán használt vanni főnévi igenévhez kapcsolunk. Ez hiányos ige, csuk jelen és múl! ideje, feltételes módja és Igeneve van. Mivel a hiányzó Lgeala- kokat a lenni ige megfelelő alakjai pótolják, a lenni igéhez kapcsolják a meglevő alakjait, és így a köztudat szerint ez a két ige egy rendhagyó ige. Pedig nyelvtörténeti szempont, bol is két finnugor eredetű igével van dolgunk. A van ige eredeti töve vagy volt. Ez tehát a harmadik személyre vonatkozott. A szabályos többes vágynak alakból lett a vannak, és ebből vonódott el az egyes harmadik szemólyű vari alak. Régen a vagy igető -n névzőképzős származéka volt az ige egyes harmadik személyű alakja van jelentéssel. A van helyetti vagyon mnra már elavult, ma már csak főnévi jelentése van (valakinek a tulajdonában levő anyagi javak összessége), a régi nyelvben a van helyett ezt használták. A vagy tő eredetiségét a jelen idő ragozása is mutatja (csak or egyes harmadik személynek van külön töve): vagyok, vagy, vagyunk, vagytok, vágynak, később: vannak, A második személyben gyakran halljuk a népies vagy bizalmas stílusban a Hogy vágyói? kérdést. A lesz ige is ősi finnugor szó, eredetileg valamivé lesz Jelentéssel (ma is használjuk így): később a van ige hiányzó alakjainak pótlására használták fel. Tehát a lesz és a van két különböző ige. Főnévi igenevük a lenni, illetve a ritkán használt rennt, Pl. Erre a kérdésre; „Van pénzed?" — adott esetben azt felelhetem, hogy „Vanni van, de nem akurom hiábavalóságokra elkölteni," A múlt időre vonatkozóan is használhatjuk. „Volt pénzed?" „Vóni volt. de nem költöttem el." Ez a népies róni azt a látszatot kelti, hogy mind a három időre külön Igénk van: vanni, vóni, lenni (így a három hiányos ige alkot egy teljes Igét), De amint láttuk, a nyelvi elemzés csak két Igét ’igazol, A lét Ige feltételes múltja ma: lettem volna, A foltom volna alig használatos. Ady Endre a Két kuruc beszélget című régies hangulatú versében az egyik bújdosú kuruc vitéz mégis ezt mondja: „Ha volt vón (volt volna) szükség emberre, magyarra, —■ Lett volna, aki másképpen akarja". De az Irodalomtörténet e folyóiratban is örömmel olvastam ezt a ma már régiesnek tartott változatot (úgy látszik, megmenthető, feleleveníthető, mert aki leírta ezt a mondatot, tudatosan írta le): „S ezt persze helyes volt volna már kötetem kép,jegyzékében is fölemlítenem, Van még egy létezést kifejező igénk, a létezik, amely a létesül. létesít Igékkel együtt nyelvújítási alkotás, Ezt hagyjuk meg filozófiai műszónak. Használatát („az nem létezik" és „létez- hetetlen") kerüljük, mert fontoskodó és magyartalan, Mondjuk helyettük: „olyan nincs" és „lehetetlen, hogy ,.," Kiss István vWgvJwKwíw V.W.WW.TO,W Yajthó László emlékezete (1887-1977) „Poklok, egek fele tört az utam felváltva örökké. Csakhogy a menny, a pokol nem fogadott be soha. Most, hogy sir ölel át, anyaföldbe kerülve örökre. Végre pihenhetek, im, poklok, egek közepeit.” Vajthó László nemrég ezt a címet írta a fenti négy sor fölé: Sírvers. És ma már sajnos, véglegesnek kell tartanunk, nem másíthatja meg. Valóban sírvers lett a „Sírvers". Kecskeméten 1977. december 23-án elhunyt Vajthó László író, irodalomtörténész. Most — kitekintve egész pályájára — Inkább csak azzal a néhány utóbbi esztendővel foglalkozunk, melyet itt töltött, városunkban, □ n □ 1950-ben, mint kisdiák találkoztam először /Vajthó László Irodalomtörténetével; és 1967, ok'tóber 9-én láttam őt személyesen vejénél, Osváth Viktor otthonában Kecskeméten, uhol Orosz Lászlóval együtt kerestük föl, Az örökké mozgó, s mindig szellemes író bámulatos emlékező tehetségéről szeretnék néhány szót szólni. Bevallom, én elfelejtettem, hogy miről beszélgettünk akkor, tíz évvel ezelőtt, S nemrég egyik találkozásunkkor felidézte régi beszélgetésünket, melyben a középiskolai tananyagról, Shakespeare tragédiájának tanításáról volt szó, Elszégyelltem magam. Egy kilencvenéves (I) ember hihetetlen memóriáját vehettem észre akkor. Vajthó László utóbbi évei szorosan kapcsolódtuk Kecskeméthez. Ez részben abból adódott, hogy lánya (Osváth Viktorné Vajthó Emma) és unokái is Itt élnek, s részben abból, hogy felesége betegsége miatt ide kellett költöznie. Végtelenül szerette feleségét. Sokszor beszélt róla találkozásainkkor, Aggódott mindig érte és az öt ápoló lánya egészségéért. Feleségét — kit nem sokkal halála előtt kellett eltemetnie — szellemes epigrammáiban is Idézte: „Mondd, ugye Ja ttz éplgrnmmám? — kérdem feleségem „JA, JA, JA” — feleli Ingymiitng-Alm utálton. Majd hozzáteszi: „Hallottam már szellemesebbet.” S rögvest faggatom 1st „Tőlem, ügyé, kicsikém?” % Ez az évődö, önironikus szellem jellemezte többek között. És hihetetlen nagy szerénysége. Nagy életművel, sok, kötettel maga mögött, mindig szerény volt, Pedig1.,.büszke lehetett volna, hogy Babits Mihállyal táplálkozott, Kassák Lajos Mesteremberek című korszakos^ jelentőségű versét tette közzé, írói portrékat rajzolt (például Revlczky- ről), az Irodalomtudományok kandidátusa címmel tüntették ki munkássága jutalmául — és még mi mindent lehetne felsorolni! De ő ezt sohasem tette. Talán csak arra tekinthetett vissza elégedetten, hogy jó tanár volt, nemzedékek emlékeztek és emlékeznek vissza rá évtizedek óta. Vajthó tanár úr.,. fogalommá vált. A faji, felekezeti különbözőséget a két világháború közötti években sem tekintő tanár volt, mint emlékezett erre a Magyar Televízióban látott portré-filmben többek között Hegedűs Géza. Nem büszkélkedett azzal, hogy miként ismerte és segítette Radnóti Miklóst, hogyan hárította el magitól mint antológia-szerkesztő a hozzá törleszke- dő nagy költőket, mit ír róla Vas István költő, aki tanítványa volt. Szerette Kecskemétet. Írásai megjelentek a Forrásban és a Petőfi Népében. Szívesen ment el a Művelődési Központba, hogy pályájára emlékezzen vissza. Örömmel fogadta a kecskeméti városi tanács kitüntetését, a tanítványaival hozzá látogató irodalomtanárt, a Budapestről őérte ideutazó irodalomtörténészeket (kik részben tanítványai voltak, mint Balogh László, részben tanítványi hűséggel közeledtek hozzá, mint Kenyeres Zoltán). Szeretettel emlegette az őt felkereső riportereket, a Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiójának munkatársait. így Golovics Lajost és Orbán Tibort, akik a portré-filmet készítették róla. Többször sétáltunk a régmúltat Idéző Kéttemplom közben vagy a református templom mellett, Mindig az irodalomról volt szó: Ady legszebb verseiről, Puskin Anyeginjének magyar fordításairól, az orosz"; nyelvű Petőfi-kötetről. És a mai tanárok sorsáról, a magyartanításról,., Sokszor verseket Idéztünk. Például Nadányi Zoltán A testőrjét, Szívesen mondta el egy-egy csattanós epigrammáját, melynek igazi mestere lett. Nem egyszer fogta 'meg vállum jellegzetes mozdulatával séta közben megállítva és bírálatot várva Idézte a mondanivalóhoz épp odaülő epigrammáját, Például: iKHZsáK Hl Hajthatott a marhat tnglAvnl, lufival örökkön. Bárha arm Art * okos itt, már Nztllétésé szerint. Emberi mezt öli vén, s hólyagként szállva magasba^ Tiszteiét Illeti meg rangfoknzatja szerint. A Magyar Irodalmi Lexikon Is kiemelte Vajthó László sokoldalúságát, és külön szólt epigrammáiról. Örök optimista, s igazi humanista volt. Pletykát nem szeretett mondani és hallani. A rdsszat nem akarta elhinni, még ismerősökről sem, Életét le nem zárulónak érezte. A halálról nemigen beszélt. Hihetetlen lelkesedéssel és munkabírással dolgozott a szó szoros értelemben véve, az utolsó pillanatig. Évekre tervezett, új könyvén dolgozott. Elhunyta előtt pár nappal kedves hozzátartozóival, betegágyától nem messze, a másik szobában még arról beszélgettünk, hogy miként lehetne a közeljövőben megjelentetni új munkáját (Puskin Anyeginjáról). Nemrég rejtette kezembe spárgával átkötött kéz- iratkötegét. Mindig hozzátette: „nem akarom a helyet elvenni sem a Forrásban, sem a Petőfi Népében a fiataloktól. E munkáját riportregénynek nevezte. Az „Édes otthon" lelencházról szól. A kézirat mellé tett levélben a javítható hibák után érdeklődött. És így írta alá: „Kézcsókkal, öleléssel agg Laci bátyátok”. Karácsony estéje előtt nem sokkal déltájban tudtam meg Laci bácsi unokájától, Hogy messzi útra Indult, ahonnan már egy epi- grammányi levelet sem hoz a posta, □ □ D Vajthó László irodalomtörténész volt, aki az elsők közt írta doktori disszertációját Adyból. Sokat foglalkozott a századvég magyar irodalmával. Vonzotta a magyar, felvilágosodás nagy úttörője, Bessenyei, kiről, könyvet írt. író volt, aki tanári pályájának élményeit dolgozta fel regényes történetekben (Tanárok). 1978-ban jelent meg a Magvető Könyvkiadónál Elfelejtett kerlngők című emlékezésregénye. Kitűnő pedagógus volt, aki tanítványaival együtt adutta (adtu) ki — az Akadémia helyett —. a magyar irodalom rejtett kincseit (Magyar Irodalmi Ritkaságok sorozat pl. Kazinczy világa). Antológia-szerkesztő volt, aki újra és újra felfedezte és felfedeztette az olvasókkal a modern mugyar költészetet (Mai magyar múzsa, ŰJ magyar költők), Költő volt, szellemes epigrammák szerzője, az élet szerelmese, ki 1975, novemberében azt mondta beszélgetésünk végén: „S azzal zárjuk, hogy az életnek soha sincs vége.” Az övének Igazán nincs. Szekér Endre
