Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-24 / 20. szám
4 9 PETŐFI NÉPE • 1978. január 24. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Külkereskedelmünk és a KGST A KGST-ors/.ágokkal lebonyolított árucsere-forgalmunk 1977. évi eredményeiről nyilatkozott Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. — Hogyan alakult hazánk és a KGST-országok külkereskedelmi forgalma az 1977-es évben? — Áruforgalmunk a tagországokkal 1977-ben is jelentős mértékben növekedett. Folyó áron számítva mintegy 16—17, változatlan áron pedig 13—14 százalékkal nagyobb volt a forgalmunk, mint az előző évben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szó. clalista közösség országaival külkereskedelmünk bővülésének üteme tovább gyorsult. Különösen dinamikusan fejlődik együttműködésünk legjelentősebb partnerünkkel, a Szovjetunióval, amellyel 1977-ben a tér. vezett 3,7 milliárd rubel helyett 4 milliárd forgalmat bonyolítottunk le. A magyar mezőgazdaság eredményei lehetővé tették, hogy a tervezettnél több paprikát, almát, bort ajánljunk fel, ugyanakkor a Szovjetunió — éppen a magyar mezőgazdaság megnövekedett igényeit figyelembe véve — több száz traktor szállításával megtoldotta az eredeti kontingenst. Autóbuszból is a tbrvezett- nél többet szállítottunk, többlet személyautókért cserébe. Hasonlóképpen rugalmasan alkalmazkodik a követelményekhez forgalmunk a többi KGST- országgal is. A legdöntőbb mégis az. hogy kapcsolataink jól átgondolt terveken, hosszúlejáratú megállapodásokon alapszanak, ezzel megteremtve a beszerzés és értékesítés biztonságát. Az évenként aláírt árucsere-forgalmi jegyzőkönyv — amely a hosszú- lejáratú megállapodások esedékes feladatait konkrétan megszabja — szinte minden esetben az eredetileg elhatározódnál bővebb együttműködést foglal magában, így történt ez 1977-ben is. A Szovjetunióval és Csehszlovákiával 10—10, az NDK-val 11, Lengyelországgal 16. Bulgáriával 17, Romániával csaknem 30 százalékos forgalomnövekedést irányo?- tunk. Az előzetes adatok szerint az országok többségével ennél is dinamikusabban növeltük árucserénket — a Szovjetunióval például 13—14 százalékkal. — Változott-e árucserénk szerkezete? — Árucserénk szerkezete 1977- ben jelentősen nem változott, ami számunkra előnyös, mert továbbra is a gépek és berendezések képviselik kivitelünk és behozatalunk legnagyobb részét. Exportunkat jelentősen fokozni tudtuk fogyasztási cikkekből és élelmi- szeripari termékek kivitele. Az tunkban — különösen a szovjet importban — továbbra is nagy súllyal szerepelnek a nyersanyagok és energiahordozók. A Szovjetunióba irányuló kivitelünkben az előző évekhez hasonlóan tovább növekedett a gépek és beruházási javak részaránya. Ezeknek a szállításoknak az értéke túlhaladta az export 46 százalékát. Szovjet szállításainkban — részarányukat tekintve — második helyen a fogyasztási iparcikkek szerepelnek. Átmeneti visszaesés után ismét emelkedett a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékek kivitele. Az anyagok, félkésztermékek és alkatrészek volumene a teljes kivitel növekedésének megfelelően emelkedett, részarányuk tehát változatlan. A Szovjetunióból származó importban 1977-ben 'az előző évhez viszonyítva kismértékű arányeltolódás volt az energiahordozók és a villamos energia javára. — Árucserénkből milyen arányban részesültek 1977-ben a kooperációs és szakosított termékek? — Az áruforgalom egyre nagyobb hányadát alkotó kooperáció és szakosítás alapvetően a gépipart és a vegyipart érinti, de jelentős termelési együttműködésre került sor a kohászat és a könnyűipar területén is. Az 1977. évi terv előirányzataival összhangban, a korábbi évekhez viszonyítva a kooperációs kapcsolatok jelentősen bővültek, 90 sokoldalú és 162 kétoldalú szakosodási és kooperációs egyezményben voltunk érdekeltek. Magyarország szakosított gép- és berendezéskivitele a KGST- tagállamokba 1977-ben elérte a 650 millió rubelt, ez gépexportunknak 46 százaléka volt. Gépimportunk " ' százaléka volt szakosított termék. A Szovjetunióba exportált termékeknek körülbelül 38 százaléka, Importunknak pedig közel 20 százaléka készült szakosítás alapján. Az egyik legjelentősebb magyar—szovjet termelési együttműködés az autóipari kooperáció. Közel húszféle munkaigényes kiegészítő szerelvényt szállít hazánk 300—400 ezer egységben, melynek ellenértékeként 15 ezer darab személygépkocsi érkezik. Az NDK-val az elektromotorok, autódaruk, építőipari és mezőgazdasági gépek területén jött létre kooperáció, Csehszlovákiával szerszámgépeket. gyengeáramú termékeket, műszereket gyártunk hasonló együttműködési szerződések keretében. Jelentős az együttműködés Lengyelországgal a szerszámgépek, erősáramú berendezések, közúti járművek termelésben, de más területen is számottevő a kooperáció, ilyen töbEek között a timföld—alumínium-egyezmény, a műszálszakosodás. — Mely KGST-országokban, illetve mely ágazatokban járt legnagyobb eredménnyel a piackutatás? — Külkereskedelmi vállalataink a szocialista országokban igyekeznek feltárni olyan cikkek beszerzésének lehetőségeit, amelyeket eddig tőkés államokból vásároltunk, vagy amelyek egyáltalán nem álltak rendelkezésünkre. Példaként említeném annak a szovjet nagy teljesítményű, automatizált betongyárnak a behozatalát, amelyet az ilyen jellegű piackutatás nélkül csak tőkés valutáért tudtunk volna beszerezni. Ez az együttműködés kapcsolódik a KGST-országok szállítási célprogramjához. Ahhoz, hogy szocialista partnerektől újabbb értékes, jó minőségű, tőkés importot helyettesítő, korszerű termékeket vásárolhassunk, nekünk is hasonlóan értékes, kifogástalan minőségű, a világpiacon is versenyképes árukat kell felajánlanunk cserébe. Ez méginkább szükségessé teszi, hogy iparunk gyorsítsa a termékszerkezet korszerűsítését. Várhatóan hogyan alakul az 1978. évi árucsere-forgalom? — Külkereskedelmi forgalmunk a KGST-országokkal 1976-ban — változatlan áron számolva — mintegy 10—12 százalékkal lesz magasabb az 1977. évinél. A kivitel növekedése a behozatalénál valamelyest gyorsabb lesz. A Szovjetunióval bonyolítjuk le a legnagyobb forgulnmt, amelynek az értéke eléri a 4,4 milliárd rubelt. A magyar—szovjet együttműködés továbbra is lehetővé teszi számunkra egyes termékek nagy sorozatú gyártását és exportját. Egyebek között több, mint 6 ezer Ikarusz buszt, mintegy 100 millió rubel értékű híradástechnikai berendezést, szállítunk, s cserébe több, mint csaknem 100 portál- és úszódurut 7 millió tonna olajat, 4.4 milliárd kilowattóra villamos energiát, 850 ezer köbméter fenyőfűrészárut és sok más fontos alapanyagot, s készterméket kapunk. Csehszlovákiával 1978-ban 11 százalékkal bővítjük az árucserét, amely eléri a 957 millió rubelt. Ugyanakkor magyar részvétellel folytatódik több jelentős csehszlovák létesítmény építés- Csehszlovákia továbbra is rés/A vesz. a magyar vasút villamosításában és a budapesti villumos- és trolibuszhálózat felújításában. A magyar—NDK kölcsönös szállítások értéke 20 százalékkal emelkedik. Egyebek között : .. i- tős mennyiségű közszükstgieti cikk exportjára és importjára kerül sor a két ország között 1978-ban. Az NDK-ból textilméteráru, kötöttáru, valamint gyermek- és ifjúsági ruházati cikkek érkeznek, míg hazánk konfekcióárut és kereskedelmi berendezéseket szállít. A magyar—lengyel áruforgalomnak is jelentős hányadát alkotják a fogyasztási javak. Különböző ruhaneműk, cipők, bútorok gazdagítják majd mindkét ország áruválasztékát. Ismét nagy tételben kerülnek majd a boltokba a közkedvelt lengyel magnetofonok és mopedek. Romániával több, mint 400 millió rubeles forgalmat bonyolítunk le, 16 százalékkal nagyobbat, mint tavaly. Főként a gépipari termékek kölcsönös szállítása nő. 1978-ban a tervezett magyar— bolgár kereskedelem értéke meghaladja majd a 200 millió rubelt. A kétoldalú szállításokban a gépek és berendezések részesedése meghaladja a 60 százalékot. Szinte valamennyi KGST-or- szággal bővítjük a közszükségleti cikkek kölcsönös szállításait. Ily módon jutunk 38 500 szovjet személygépkocsihoz, 10 ezer Skodához, Dácia személyautókhoz, s jelentős tételben érkeznek csehszlovák és román bútorok, kötöttáruk, sport- és kempingcikkek, NDK háztartási felszerelések. Tovább bővülnek kooperációs kapcsolataink a tagországokkal. A magyar—NDK áruforgalomból 1978-ban már 35 százalékban részesednek a kooperációs és szakosított termékek, arányuk a magyar—csehszlovák forgalomban a 26 százalékot éri el. Tovább bővül együttműködésünk Bulgáriával a gyógyszeriparban és a kohászat területén, megkezdőditek az előkészületek az élelmiszer- és konzervipar kétoldalú szakosítására. Arra törekszünk, hogy mind exportunkban, mind az importunkban a korszerű, technikailag fejlett termékek kerüljenek előtérbe. Áruforgalmunk egészének szerkezete lényegesen nem változik, jóllehet egy-egy termékcsoporton belül nagyobb súlyt kapnak a legújabb követelményeknek is megfelelő árucikkek. — fejezte be nyilatkozatát Tordai Jenő külkereskedelmi miniszter- helyettes. (MTI—APN) DUNAVECSEI JELSZÓ: • Horváth Ernő. linszky utcára társadalmi munkában terítette rá a lakosság. A dunaújvárosi kohóból önköltségi áron vett-szállított salakot, s alkalomadtán a bitumen borítást a járási útfenntartók húzták a tetejére. Ugyanez a Petőfi—Alkony utca meghosszabbításának módszere is. Tavaly sem szerepelt a tervekben járdaépítés, mégis létesítettek. □ □ □ összefogással. Dunavecsén ez a kulcsszó, s a helyi jelszót valahogy akként kellene fogalmazni: „pénz híján összefogással”. Az óvodafelújítást így köthették össze a bővítéssel, így van hat csoportjuk 250 gyerekkel. S ez még csak mindig azt jelenti, hogy „kielégítik a jogos igényt”, ám „azt a testület dönti el, hogy melyik igény a legjogosabb” mondja a vb-titkár arra utalva, hogy bizony nem ártana még egykét csoport, de nincs rá pénz. Az idén például 350 ezer forint a lakosság községfejlesztési hozzájárulása és 130 ezer az út- és közműfejlesztési befizetése. Pénzük, tehát több a semminél, de jóval kevesebb a szükségesnél. A tervek azonban figyelembe veszik az igényeket. A PNYV új gyárával szemben a község határában hatlakásos társasház helyét jelölik ki. A művelődési ház fiatal igazgatója egy Duna-parti ifjúsági park létrehozásán töri a fejét. Dunavecse tehát örvendetes módon fejlődik és ezt nemcsak az 1190 rádió, 1055 televízió, s 273 személygépkocsi mutatja, hanem több más is. Nem számottevő az eljáró dolgozók száma, ami azt jelenti, hogy a községbeliek megtalálják a számításukat helyben.’ Így lesz ez a jövőben is? Félezer az általános iskolás, mondjuk tíz év múlva, őket kell majd megkérdezni. B. J. • A PNYV tavaly átadott üzemcsarnoka. A községben teljes a fog lalkoztatottság. A régebbi megyetérképeken az áll Dunavecse mellett: járási székhely. Ma pedig ez: kiemelt alsófokú központ: ami a 6686 hektáron elterülő 4500 lakosú nagyközségről legfeljebb sejtet, de nem mond ki egy pár fontosat. Ha például a statisztikai évkönyvben ütjük fel. u kalocsai járásban nyolc nagyobb területű települést találunk, mint Dunavecse. de népesebbet nem. A különféle „mutatók” is többé-kevés- bé Dunavecse mellett voksolnak. Ebben az elképzelt, bár soha meg nem hirdetett, s jobbára csak az érdekesség kedvéért kitalált versenyben jócskán lenne miért Versének vezetni, s az előkelő helyezést elősegítő körülmények között csak a sok közüL lenne egy az, hogy a nagyközségben teljes a foglalkoztatottság, sőt, az idén lesz hároméves az a tanácsi határozat, ami szerint újabb ipartelepítésre nincs is szükség. □ □ □ Az országban egyedül Dunavecsén gyártanak festékkaparót, és kőműveskaparót. A vegyesipari vállalatnak ez évi 4—5 millió forintot jelent. A nagynak egyáltalán nem, de közepesnek is csak fenntartással mondható, tavaly 25 éves vállalat részlegeiben há- romszáznegyvenen seregnyi, közhasznú terméket állítanak elő. Évi másfél millió, tíz kisméretű téglával felérő salakblokkot gyártanak, a faipari részlegük különféle nyílászárót, köztük garázsajtót. A DU—KA kazán is duna- vecsei, két méretben készül, az idén már 420, havonta. Exportra is küldenek asztalos és oszlopos fúrógépet, kerekes fűrészt. A százmillió forint körüli termelési érték jó alapot teremt a juttatásokhoz is: a vállalat eddig öt társasházat építtet; a fiatalok két- három éven belül kapnak lakást. A Pamutnyomó Ipari Vállalatnak is van részlege a nagyközségben. Méretét talán meggyőzően dokumentálja, hogy az idén január 1-től hivatalosan is a gyár titulus illeti meg. Részint belföldre, részint külföldre gyártanak ágynemű-garnitúrákat, és hazai forgalmazásra szegnek konyharuhákat. A tavaly átadott üzemcsarnokban vadonatúj, korszerű gépek surrognak, s szakembert messzebbről kellett hozniuk, a berendezéséket működtetendő. Az ott dolgozók két korosztályba tartoznak: vagy egészen fiatalok vagy 60 év körüliek. Szép számmal akadnak az üzemekben csak 7—8 éve dolgozó, hatvanon túli asszonyok, akik az ipari munkát a nyugdíjért vállalták. Az új gyárrészlegben exportra küldendő • Az első lakótelep már kész. színes pamutágyneműk jelentik a termelés gerincét. □ □ □ — 1970-ben ,nkótelephelyet jelöltünk ki, s t(4> évre rá a telepszerű beépítés feltételeit is megteremtettük — mondja Horváth Ernő, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának titkára. — A saját költségvetési üzemünk most az i ' 5 hat lakást építi, s hozzá kell tenni, hogy az épületeket mindig hibamentesen adják át. Azt viszont már némi malició- zus hangsúllyal jegyzi meg a vb- titkár, hogy az első lakások még 250 ezer forintba kerültek, a mostaniak pedig 320 ezerbe. Az áremelkedések egyébként az évi néhány milliós fejlesztési alapra hagyatkozó tanácsi terveket is érinti. A tornacsarnok költségvetése 1976-os árakon 8 millió forint. Akzal együtt, hogy 1977-re két és fél millió forint beépítését irányozták elő, s mintegy 3 milliót teljesítettek, sőt a társadalmi munkákkal együtt majdnem 4 milliót. Alig hihető azonban, hogy az eredeti határidő tartható. A vasvázas, huszonnégyszer harminchatos csarnok — kézilabda- pálya nagyságú — egyébként még így is olcsóbb lesz: a Béke Termelőszövetkezet hozatta a vasszerkezetet Dunaújvárosból, s a Kiskunsági Vízgazdálkodási Vállalattal és az ÉPSZER Vállalat Dunavecsén tevékenykedő brigádjával együtt az alapozásba is besegített. A Folyamkotró Vállalat kétezer köbméter sódert önköltségi áron bocsátott rendelkezésükre, olcsón szállította a helyszínre a Volán. A neheze azonban — a szakipari munkák jó része — még hátra van. A községi „csináld magad” mozgalom kiteljesülése az útépítés. A pénz nem sok,- ezért úgy szelektálnak, hogy ott újítják fel az utat, ahol ahhoz másnak — például a tsz-nek — is érdeke fűződik. Két éve a Bajcsy-ZsiEmberarcú ember MEGLEHETŐS rácsodálkozással hallanák a köznapi beszélgetésben az ilyesfajta kérdést: » — ... és mondd, milyen az életmódod? — Izé... hogy mármint az én micsodám... az életmódom? Hát voltaképpen nem panaszkodha- tom — jöhetne és jönne is az óvatoskodó válasz. — És mondd, hogy élsz? — Hogyan élek, ezt akarod tudni? Hát nézd öregem, hazudnék, ha azt mondanám, hogy... de hát azért bőven van gondom. Na- gyonis bőven ... Eszem ágában sincs most és itt a hazai életmódkutatás fontos és tudományos területére beszabadulni. Sem fegyverzetem nincs hozzá, már ami az effajta kutatások tudományos eszköztárát illeti, sem helyem, hiszen e cikk szűkre szabott terjedelme ezt nem is tenné lehetővé. A kissé tudo- mánykodó, de a nagyonis köznapi kérdés, ha nem is az életmód, de az életfelfogás-kutatás (nem tudom, van-e ilyen egyáltalán) területéhez kötődik. Még közelebbről: a politikai közgondolkodáshoz. LEGYENEK ezek a válaszok akár megelégedettek, vagy elégedetlenek, az esetek döntő többségében arra a kérdésre, hogy hogyan él valaki, milyen az életmódja, a válasz általában az anyagi — nem az objektív! — világ valóságából való. Köznapian egyre többen élnek jól, mert van házuk. autójuk, mert megvan mindenük vagy majdnem megvan, illetőleg sokaknak nincs balatoni telkük, még lakásuk sincs, kerékpárjuk van csak és nincs takarékbetétkönyvük sem. Hozzátartozik az igazsághoz, mégpedig az örvendetes igazsághoz — nem tagadva ezzel persze a gondokat sem, és a gondokkal küszködő társadalmi rétegek létét sem —, az így feltett kérdésekre évtizedünk második felére többnyire a megelégedettség hangján érkezik a válasz. S MIÉRT LENNE az baj, ha egy olyan ország és olyan nép számára, amelynek történelmében alig vagy egyáltalán nem is tették fel eddig a kérdést: hogyan él? — miért lenne baj, ha most jól él? Hiszen ezt a kérdést annak idején nem csak szemérmességből nem tették fel, mert minek is kérdezni ilyesmit olyantól, aki éppen a létezés szintjén él? Nem tették fel ezt a kérdést egyszerűen azért, mert nem is érdekelte a felső tízezreket, hogy az alsóbb milliók hogyan élnek. NOS MINDEZ már történelem. Éppen azért, mert ez már történelem, lehet jogos az őszinte, és a válasz tekintetében többé kevésbé magabiztos, kérdés az anyagi javakban gyökeredző. A gyomor telítettségét hamarabb megérezzük, mint az értelem éhének oltását. A meleg ruhát a fázó testen elébb, mint a tavaszra forduló nap kezdődő melegét. Egyszóval: az anyagiakat elébb, mint a szellemieket. Csakhogy úgy vélhető, harmincharmadikra forduló évek távolából, hogy a társadalom szemlélete, s benne, az egyes ember véleménye is, az életmód megítélését illetően, túlléphetne már a csak kézzelfogható anyagiakon. A szocialista társadalmi rend nem azért különb a kapitalista világnál, mert az egykori nincsteleneknek, a hajdan elmaradott és korunkra felépített ország új fiainak képes megadni azokat az anyagiakat, amelyek a gondtalan élethez szükségesek. Nem azért különb a szocializmus a kapitalizmusnál, mert olcsóbbak a vendéglátóipari árak, mert kisebb a jövedelemadó mértéke, s nem azért „érte utol” hazánk valamely kapitalista országot történelmileg, mert történelmileg már van ereje hozzá, hogy gépkocsiba ültesse állampolgárait. Az egyhangú sátortetős házak egyben szívet melengetők persze, mert anyagi gyarapodásról, emberibb életről tanúskodnak, mint a gépkocsik is, a víkendházak is, meg a világ összes tájáról öszszehordott „cuccok” hivalkodása is. Csakhogy ami a lényeg ebben, az új arcú és tartalmú, eleddig soha nem volt társadalomban, hogy az embernek emberhez való viszonyát teremtette újjá. Hogy az embert, nem mint a Lee-far- mer hordozóját, mint egy Zsiguli tulajdonosát, vagy egy balatoni villa bérbeadóját tekinti a társadalom tagjának, hanem mint — embert. Emberségével, lelkiismereti szabadságával együtt, azzal, hogy az ember lett a fontos. Az alkotó, a teremtő, a gondolkodó, a közösségben és a közösségért élő, arra mindig építkező ember. Ha gyalog megy, akkor is. Ha nincs még a Mátrában se víkend- háza, akkor is. Ha régimódi és olcsó szövetnadrágban jár, akkor is fontosnak, nagyon fontosnak tartja. A társadalom alapjának. Akiért, s akivel történhetik minden. Gyakori hivatkozás és kép: a kapitalizmusban részvétlenül átlépik a földön fekvő embert. Mint általános kép, persze igaz. Ám érzésem szerint nálunk — és persze ez is csak általánosított ké^> —, nem lépik át, hanem előbb részvétteljesen félrehúzzák, s csak úgy hagyják itt. Mert sietni kell, talán éppen valami maszek munkára, hogy meglegyen a drága vaskerítés ára a négyzetméternyi telek körül. — HOGYAN ÉLSZ? — Emberségesen! Nem nagyon kapni ilyen választ a kérdésre. Eszem ágában sincs szót emelni az anyagi javak ellen. Csak túlzásai miatt! Az emberi érték és mérték valamiféle ilyetén megméretése miatt. Az emberi élet és végcél e fajta kitűzetése miatt. Mert akkor az a helyzet alakulna ki, hogy a szocializmus jóvoltából és keretei között egyesek megteremtik maguknak és magukban a kis házi kapitalizmusukat. A szellemiekben okvetlen. A közönnyel és kicsinyességgel, az érdektelenséggel és a kivagyisággal, a teperés- sel és az önzéssel. • Miért: emberarcú ember nem ülhet a gépkocsija volánja mögött? Gyurkó Géza I
