Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-21 / 18. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1978. január 21. Egy felmérés tanulságai „A termelő vállalat nem kisasszonyzárda!” — fakadt ki indulatosan egy vállalati művezető a munkások továbbtanulásáról folytatott vitában. Majd hozzátette: „ ... a termelő vállalatot az eredményei alapján iteßk meg, és nem a dolgozók iskolai végzettsége szerint.” A hozzászóló nem azt vonta kétségbe, hogy nincs szükség a kecskeméti nyomdában • Bővítik a kecskeméti nyomdát. a dolgozók műveltségének javítására; hogy ne fejezzék be a nyolc általánost azok, akik még nem rendelkeznek ezzel a bizonyítvánnyal. A fenti keserű szavakat éppen a saját bőrén tapasztalt, mindennapi munkaszervezési gondok mondatták vele. Hasonló gondokkal küzd a Petőt, Nyomda Vállalat is. Befejezés előtt áll a mintegy százmillió forintot kitevő új beruházás. Jellemző adat az anyagi-műszaki összetételre; hogy húszmillió lesz az épület, nyolcvanmillió a termelőeszköz. A berendezések nagy része hét-tízmillió forintnyi egyedi értékű, szemben a most üzemelő egy-kétszázezer forintos gépekkel. Az üzem az évi háromszázmillió forintos termelési értékével a nyomdák között a hatodik helyet foglalja el. Munkanapokra vetítve ez azt jelenti, hogy naponta egymillió forintot termelnek; mondotta a vállalat műszaki osztályvezetője, Sebesvári László, majd folytatta: — Kevés az a vállalat, amely nem küzd szakmai gondokkal. A szakember- hiányt talán magyarázza, hogy a többi nyomdákhoz képest az átlagbér-színvonalunk hozzávetőleg harminc százalékkal alacsonyabb. Ezt sokféle körülmény befolyásolta. — A legkorszerűbb beruházásokkal. gépesítéssel, automatizálással sem küszöbölhető ki az ember a termelésből, vette át a szót Naszvadi Józsefné személyzeti vezető. — S éppen a termelés modernizálása állít magasabb követelményeket a dolgozók elé. Vállalatunk érdeke, hogy ösztönözzük dolgozóinkat a továbbtanulásra; ám természetesen nem mindenáron. Az utóbbi években a termelés középpontjába az ember került. Ez lényeges szemléleti változást jelentett. A drágább gépek vásárlásával nemcsak a szakmunkások felelőssége növekedett meg, de a termelésben valamennyi résztvevő dolgozóé is. Minden évben gondot okoz az iskolázási terv elkészítése. A szakember-utánpótlást a vállalatnak saját magának kell megoldania. 1974-től ugrásszerűen csökkent az ipari tanulók száma, elsősorban a demográfiai hullámvölgy miatt. A néhány évvel ezelőtti százhatvan-százíhetvennel szemben jelenleg hatvan ipari tanulónk van. Dolgozóink ismereteinek folyamatos „korszerűsítését” nekünk kell megoldani elsősorban belső szellemi tartalékainkból. Ahhoz, hogy a vállalat szakmai igényeit fokozottabban ki tudjuk elégíteni, pontosabb ismeretekre van szükség a dolgozók továbbtanulási szándékáról. Erre ösztönzött a munkaügyi miniszter rendelete is, amely meghatározta a feladatokat a fizikai dolgozók tanulási szándékának időnkénti felméréséről, és az ezzel kapcsolatos képzési- tóvá bblcépzési tanácsadásról. A vállalat oktatási tanácsa elhatározta, hogy a párt, a KISZ és, a szakszervezeti bizottság segítségével a fizikai dolgozók között egyéni felmérést végez. A vizsgálat fél évig tartott. Egy ötoldalas kérdőív alkalmazásával próbáltuk kitapogatni dolgozóink elképzeléseit a tanulásról. Az adatok összesítése sokféle tanulsággal járt. Elsősorban a fiatalok körében talált kedvező visszhangra. Az idősebbek egy része legyintett: „minek ez már, úgy sem érdekel”. A felmérést vezető Földi Ilona számolt be a fogadtatásról. — A kitöltők egy részének nem volt kialakult elképzelése; mások elkérték a nyomtatványt, hogy majd otthon megbeszélik a családdal. Gyakorj az idegenkedés a helyhez kötő szakmai továbbtanulással szemben, „Máshova nem tudok elhelyezkedni.” A továbbképzésről pedig: „Ügy is az lennék aki most.” Többeket az vezetett: ha tanulnak, magasabb beosztásba kerülnek. Háromszázhetvenhét értékelhető válasz érkezett vissza, kizárólag fizikai dolgozóktól. A vizsgált létszámból jelenleg nyolcvanket- ten tanulnak, s több mint kétszázan a jövőben szándékoznak valamilyen oktatásban részt venni. A legtöbben a gimnáziumot, vagy a szakmai átképző tanfolyamot jelölték meg célként. Az általános iskolát mindössze tízen kívánják befejezni. A kor szerinti megoszlásban sincs eltérés az összképet illetően. A nemmel válaszolók — kétszáznál több ember — első helyen a „sok időt vesz igénybe” választ hozták fel indoknak. Ezt követte a „családi ok”-ra hivatkozás. Számottevő, még a „nem látja a jelentőségét” válasz. Viszonylag kevesen magyarázkodnak „bejáró” 'helyzetükkel. idősebb korukkal, vagy a munkaidő beosztásával. Elsősorban a nők nem tudják családi helyzetüknél fogva vállalni a tanulást, még egy gyermek mellett sem. — Ha a vizsgálat valamennyi tanulságát nem is tudjuk megemlíteni, a fenti kép alkalmas az általános helyzet megismertetésére. Kiderült, hogy számos vállalaton kívüli! tényező is befolyásodé a dolgozók tanulási terveit. Az iskolába járást nehezíti, hogy egy. a nyomdai szakiskolát kivéve, a dolgozók iskolája nem igazodik a műszakváltáshoz. Persze, a felmérés nem . vállalkozhatott többre, mint helyzet- jelentést adott a szándékáról, tervekről, egyéni célokról. Egyáltalán nem biztos, hogy a jelentkezési lapok kitöltése ugyanilyen kedvező képet fog mutatni. Bár önmagában az is eredmény, hogy a dolgozókat megkérdezték; kezdetét vette az együttgondolkodás. A vállalat közös gondjainak megoldásában érdekeltté vált ily módon a felelős irányító és az azt megoldó „beosztod.' dolgozó. Cs L. Gy Fejlődnek a szakcsoportok az UNIVER körzetében A Kecskeméti UNIVER Fogyasztási Szövetkezet körzetében 11 szakcsoport működik. A szövetkezet hatáskörébe 13 község tartozik. Az említett termelési közösségek nagyobb része községekben tevékenykedik. Kertészettel foglalkozik négy, állattenyésztéssel pedig hét. Tavaly — még nem végleges adatok szerint — 45—46 millió forint értékű árut adtak a szakcsoportok. Ez mintegy 10—12 százalékkal több, mint amennyit előirányoztak. Az idén a bővítések eredményéként ismét mintegy 10 százalékkal emelkedik a felkínált áru mennyisége. — A Lakiteleken létesült kertészeti szakcsoport indult a leg- pvorsabb fejlődésnek — tájékoztat Molnár János, a fogyasztási szövetkezet termeltetési es felvásárlási osztályvezetője. — Ez a szakcsoport 1975-ben alakult tizenhat tageal. íelenleg haminc- nvolcan vannak. Azóta minden evben kétszeresére növelték a felkínált áruk mennyiségei. Tavaly megkezdték egy Közös toiiatelep kialakítását, melyet az iuén folytatnak. A fejlesztéshez segítséget adott az UNIVER Fogyasztási Szövetkezet igazgatósága, most tárgyalnak arról, hogy a MÉSZÖV is támogatja a szakcsoportot. A tavasz folyamán újabb 25 fóliasátrat állítanak fel a Kecs- kemét-Szikrai Állami Gazdaságtól bérelj egy hektárnyi földterületen. A szakcsoportok sokféle segítséget kapnak az irányító szövetkezettől. A kertészettel foglalkozók vetőmagot, palántát, hitelt és így tovább. Várható, hogy a fólia alatti termelés az idei tavaszon tovább bővül. Az elmúlt évhez kepest mintegy 20 százalékkal több primőráru várható. A fogyasztási szövetkezet kezelésében levő kecskeméti kertészeti áruházban hetenként növényvédelmi tanácsadást tartanak az érdeklődőknek. Balogh György, a városi tanács növény- védelmi felügyelője két esztendeje társadalmi munkában vállalta ezt a tevékenyeget. — Az állattenyésztő szakcsoportok közül elsősorban a sertéssel foglalkozókat említeném meg — folytatja az osztályvezető. — Az idén a három termelési közösség 6000—6500 hízott sertés értékesítését tervezi, amely mintegy 7—8 százalékkal több. mint a tavaly leadott mennyiség. A sertéstenyésztő szakcsoportok adják az alapanyagot a fogyasztási szövetkezet vágóhídjának. A szakcsoportok évente több mint 4800 tonna tápot kapnak a fogyasztási szövetkezet révén. Az UNIVER segít a naposbaromfii beszerzésében is. ezenkívül megszervezi az állatorvosi ellátást. Megtudom azt is, hogy a nyúl- tenyésztő szakcsoportot fejlesztik. A környező községekben élő kis- tenyésztők közül többen bejelentették, hogy csatlakoznak a kecskemétiekhez. Az idén az értékesített nyúl mennyisége várhatóan meghaladja a hatszáz mázsát. Az állattenyésztő szakcsoportok közül kettő tojástermelésre szerződött. Az idén 18 millió forint értékű árut szándékoznak szállítani. Összegezve: a szakcsoportok az idén ismét sokat segítenek a város és a környező községek áruellátásában. K. S. A HALÁSZAT VISSZAVONULT A RÉTI VIZEKRE Fejezetek a tiszai hajózás történetéből A Tiszának, mint víziútnak nem is olyan régen még fontos szerepe volt az ország gazdasági vérkeringésében. A századforduló és a XIX. század első fele a közép-tiszai hajózás fénykorának tekinthető. Szolnokon megépült a terület egyetlen jelentős és korszerű kikötője, a szolnoki kikötő és gabonatárház azzal a céllal, hogy a Duna—Tisza-csatorna elkészültéig korszerű átrakodás lehetőségeinek megteremtésével biztosítsa a Tisza-völgy víziútjainak maximális forgalmát, illetve kihasználásának feltételeit. Ebben az időben a szolnoki kikötőben a sótalpaktól és szálfatutajoktól, a helyi forgalmat lebonyolító kishajók. a „népi fahajók” mellett a nagyobb áruszállító bárkáig, minden hajótípus megfordult. Forgalmuk olyan nagy volt. hogy miattuk • a hajómalmok zöme is a sókikötők alá, a halászat pedig a Zagyva, majd a Millér medrébe és a „réti vizekre" szorult vissza. F oly amszabályozás ,,a sóalapból” A hajózás feltételeinek a megteremtését egyébként — a nagyobb kanyarok átvágásával — már a XVII. században megkezdték Az első hajózási térkép 1781- bcn született. A Tisza átvágásokkal való általános szabályozására vonatkozó első javaslat ekkor kerüli előterjesztésre. A Tisza-völ- gyi folyami és ártéri hajózás fontosságának a felismerésével hozhatók kapcsolatba a még korábban, 1722-ben felmerült hajózási csatornatervek is. A javaslattevő mérnökök jó érzékkel ismerték fel a lehetőségeket, s már ekkor felvetették a terűiét három fő — azóta már megépült vagy a közeljövőben megvalósuló — Tisza— körösi (ma Keleti Főcsatorna), a Duna—Tisza csatorna és a jászsági csatorna megvalósításának gondolatát és az első tervváltozat javaslatát is elkészítették. A műszaki szempontból helyes elgondolások azonban gazdaságilag koraiak voltak, és ezért az akkori kormányzat megvalósításukkal érdemben nem foglalkozott. A korabeli hajózás jelentőségéről tanúskodik az is, hogy 1733- ban önálló hajózási igazgatóságot szerveztek, amelyet később vízügyi és építészeti főhatósággá fejlesztettek. Ebben az időben már a hajózást szolgáló folyamszabályozási munkálatok költségeit mindvégig a sókamara jövedelméből; a só felemelt árából fedezték. (A Tiszán ugyanis Igen jelentős volt a sószállítás az erdélyi sóbányákból.) Még 1846-ban is ebből a „sóalapból” utalták ki a Tisza-sza'bályozás intenzívebb megkezdéséhez engedélyezett ösz- szegeket. A hivatalos vízügyi szolgálat első munkája ugyancsak a hajózással függött össze. Felmérte a hajózható vizeket, majd elkészítette a hajózóutak és hajózási akadályok Ideiglenes térképét a „Preliminaire Fluss-karten”-t. A II. József rendeletére készített térképek első lapjai éppen a Kö- zép-Tiszáról készültek, nyilván az akkor már élénk hajózást lebonyolító szolnoki és poroszlói sókamarára, valamint a szolnoki és a várkonyi tutajkikötőre való tekintettel. Az egri Állami' Levéltár Heves megyei térképanyagából újabban még ennél is korábbi hajózási terképek kerültek elő. .Litzner János megyei mérnök és Sándor József segédmérnök közős művei időben nemcsak az országos folyófelmérést előzték meg, hanem részletességükkel felülmúlták az akkori legprecízebb katonai térképeket is. A vízlépcsők kiépítése után... Éppen a tiszai hajózás XVIII. század végi fellendülése hozta felszínre a fejlődés korlátáit. Az elfajult medrek egyre inkább akadályozták az újabb és nagy. méretű hajók növekvő forgalmát. Fokozódóit a különböző vízhasználók közötti érdekellentét, amelynek’ követkertében a mellékfolyók is sorra elvesztették jelentőségüket az áruszállításban, s a jiszai hajózás lehetősége is egyre korlátozottabbá vált. Második legnagyobb folyónk, a Tisza, napjainkban szinte jelentéktelen szerepet játszik az áruszállításban, noha a közutak és a vasutak terhelése egyre Inkább sürgeti a gazdaságos víziút kihasználását. A hajózás újbóli fellendülése akkor várható, ha a kiskörei Tisza II. vízlépcső után a csongrádi Tisza III. vízlépcső, továbbá a Duna—Tisza közi csatorna megépítése lehetővé teszi, hogy a folyó a nem távoli jövőben bekapcsolódjon a nagy európai nemzetközi víziúithálózatba. s hajóforgalma virágzóbb legyen, mint valaha a tiszai hajózás kétévszáza- dos történetében. E. 8. VÉGH ANTAL JÉGZAJKáS (REGÉNY) (10.) Csak tán nem a tiszteletes úr áll odébb? Vagy, maradnak mind a ketlen? Volt már ilyen is, amióta* világ a világ.” Más meg úgy tudta, hogy Bálint nem is jön már többet vissza a városból. „Elég volt neki a hídból is, másból is!” Berci és Zsuzska lefeküdtek. Berci átölelte feleségét. — Nagyon akarlak ezentúl szeretni. Sokkal jobban, mint eddig! Zsuzska úgy érezte, elzsibbadt az egész teste, nem bírt mozdulni, minden pillanatban azt várta, hogy elájul. „Csak Bálint jött volna ma este!” Berci úgy szólította őt, hogy Zsuzska ... „Egy pillanatig sem maradhatok itt tovább mellette! Levetkőztem egy idegen férfi előtt! Ha ezt Bálint megtudja. El kell mondani neki mindent! Öelőtte nem lehet semmi titok. Nem ronthatom el az utolsó pillanatban az életemet! Bálint mindent megbocsátott nekem, ami eddig volt. De soha sem- mitnem bocsátana meg, amit ezentúl teszek; amióta őt ismerem, őt szeretem, az övé vagyok!” Kiszabadította magát a férje öleléséből, leugrott az ágyról, az asztal' mellett a szoba közepén megállt. Berci idétlenül kedves akart lenni. — Elszoktál tőlem... megijedtél... te... — Én nem félek tőled. De én már nem a tied vagyok! — Úgy érezte, van ereje elmondani mindent ... Várta, hogy Berci kérdez, felelősségre von, számon kér. — Ugyan — mondta —, gyere vissza! Szeretném, ha visszajönnél... aztán majd beszélgetünk.' Könyörgött. — Mindent megbocsátok ... Egyedül voltál... Megértem... „Ezért vagyok én a Bálinté és nem a tied! 1Mert te csak úgy szerettél, hogy most meg tudsz bocsátani mindent — gondolta- Zsuzska. — Az igazi szerelmekben, amilyen a mienk — azokban nincs bocsánat semmire!” — Nem kell hogy megbocsáss nekem! Nem a tied vagyok! Berci nem csinált jelenetet. Másnap fárádtabbnak látszott, mint a hazajövetel napján. Nem(,szóit, nem folytatták az éjszakai beszélgetést. Olyan)volt a lakás, mint egy siralomház. Berci gyengébb volt, mint amilyennek látszott. Aznap délelőtt váratlanul — kétszer ájult el! Zsuzska lefektette, borogatást tett a hwMlokára. Nem úgy alakult semmi, ahogy Bálinttal eltervezték. Bercit nem lehet elhagyni most, a férje' volt... a gyermekének az apja. Ezt Bálintnak meg kell érteni. (18.) Bálint másnap késő este érkezett vissza a városból. A kapitány a teherautóval haza is hozatta. Annyi mindent látott, hallott a két nap alatt, alig várta, hogy beszámolhasson róla. Most már mindennél biztosabb: lehet hinni abban az eltervezett, megálmodott új világban. Óriási az erő, amely azt előkészíti. Apa és anya fogadták. — Hazajött a tiszteletes úr! — mondta apa. Bálint meglepődött, belesápadt, lélegzetet vett. De aztán megnyugodva válaszolt: — Hazajött... hála Istennek! Apa és anya meglepődtek Bálint válaszán, ók ketten egész délután, este erről beszélgettek. — Most kell elhatároznotok... — mondta apa. — A főispán úr szíves volt hozzád. Ö elintézhetné, hogy itt hagyd a hidat... küldhetné embert helyetted. — Már határoztunk! — ez volt Berci válasza. Felállt, kiment az ajtón, végig az utcán, a templom felé. Sötét volt a papiak minden ablaka. Bálint óvatosan körüljárta a házat. „Nem vár itt engem senki! Jobb így? Maradjanak ők együtt... az apa, az anya, a gyerek... ők hárman. De akkor hogy kelek én fel holnap reggel? Hogy élek Zsuzska nélkül?” Megindult hazafelé, de meggondolta, kisétált a hídhoz. Sehol egy élő lélek. „Egyedül maradtam! Zsuzska nélkül ennyire egyedül vagyok?” Sokáig járkált végig-hosszig az épülő híd körül, azután felment a hídra. Kisütött a hold, a víz ragyogott, csillogott, a frissen háncsolt oszlopok világítottak, érzett a nyers akácfák kesernyés illata. A hídra — ahol le is deszkázták — rá lehet menni. Nekikönyökölt a híd karfájának, nézte a vizet. „Aki szerelmes, aki csalódott, annak nem jó sokáig nézegetni se az örvénylő vizet, se g vonatkerekeket ...” Aztán mintha csak a friss Szamos-szél tisztította volna meg borongós gondolatait, hirtelen felderült. Futva megindult a faluba. Most fog bemenni hozzájuk. Most kérdezi azt, amit kell. A templomnál megcsendesedett, újra elbizonytalanodott. „Szétválaszthatom őket?” Megállt, hogy kilihegje magát. Ott a tám mögött, ahova ők behúzódtak a múltkor a templom falánál, ott valaki van ... — Zsuzska! — Mióta várlak itt! A kettőjük sorsáról beszélgettek, hogy most oji következik. Bálint azt akarta, hogy ma este végleg rendezzenek el mindent. Türelmetlen volt, zaklatott, mintha hirtelen elveszítette volna a régi kedvességét. Ha nem is megértéssel, de harag nélkül váltak el. Bálint visszakísérte Zsuzskát a papiakba, hazafelé menet újra nekikeseredett. Félre kell álljon! Most még talán lehetne! Másik este is ugyanúgy találkoztak. Berci nem kérdezte meg, hogy Zsuzska hova megy. Ügy tett, mintha észre sem venné. Attól az első estétől leszámítva soha egy szóval sem kérte Zsuzskát semmire. Ügy éltek egymás mellett, mint két idegen. Zsuzskának fájt ez. Viharokat akart, jeleneteket, végleges szakítást, aminek során minden kiderül, megtisztul. Berci gyámoltalanabb és elesettebb volt, mint valaha. Zsuzska azt szerette volna, hogy erősödjön meg. így nem lehet itthagyni egy embert, aki a gyerekének az apja, akit szeretett valaha. Bálint nem értette ezt. Bálint egyre türelmetlenebb lett; és egyre bizonytalanabb. Zsuzska megmondta neki, hogy benne nem változott semmi, de idő kell, úgy akar elmenni Bercitől, hogy ne szégyenkezzen. Ha eddig kibírták, kibírják még a következő néhány napot, hetet. Bálint pedig arra gondolt, Zsuzska hátha azért teszi ezt, hogy ő ráébredjen: álom volt minden az ők eddigi életükben. (19.) Megjöttek a hideg őszi esők. A híd körül pocsolyatengerré vált a föld. Egyre nehezebben ment a munka. Bálint összeszorított foggal hajtotta, serkentette az embereket. Meglegyen a híd! önmagának is bizonyságot akart. Neki nem sikerül semmi? Memutatja! A főispánnak tervei vannak vele. Mit mond, ha ezen a nagy erőipróbán kudarcot vall? Nem a parasztok buknak itt meg, hanem ő. Ügy érezte, hogy számára Zsuzska és a Híd egyet jelent. Csak együtt érheti el: mindkettőt. Egyre nehezebb helyzetbe került Bálint. Most kellene az emberekbe lelket önteni. De benne se a régi már a lélek. A gazdákat megfenyegette, akik nem állnak elő szekérrel, azokat elintézted a kapitánnyal. (Folytatása következik.)
