Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-17 / 14. szám

1978. január 17. • PETŐFI NÉPE • S A SZABADSÁGHARC HEGEDŰSE Reményi Edére Manapság főleg a zenetörténé­szek tartják számon, hogy mi­lyen nagy és világszerte ismert művész volt a múlt században Reményi Ede, a hegedűjáték utolérhetetlen virtuóza. 150 év­vel ezelőtt, 1828. január 17-én született. Az évforduló alkalmá­ból, érdemes felidézni sikerekben gazdag életének néhány epizód­ját. Az aranyműves fia Apja Hoffmann József volt, aranyművességgel foglalkozott; aztán magyarosította u nevét Reményire. Reményi Ede Mis­kolcon született. Zenei tehetsé­gét korán felfedezték. Kilenc­éves korában hangversenyezett először, majd a bécsi konzerva­tórium növendéke lett. Pestre a negyvenes évek második felében került. Külföldön vendégszere­peit, umlkor értesült u szubad- ságharc kitöréséről. Nyomban hazautazott, és jelentkezett ka­tonának. Görgey oldalán Eleinte Klapka seregénél szol­gált, majd segédtisztként Görgey tábornok vette muga mellé. Re­ményi lett a tábori hegedűs és sokszor lelkesítette játékával a csatatérre indulókat. Minthogy részt vett a szabadságharcban, leverése utón 1849-ben menekül­nie kellett. Először Párizsba, Londonba, majd Konstantiná- polyba, és Amerikába utazott, mindenütt jó hírnevet szerzett a magyar zenének. Ezután Liszt Ferenc weimari köréhez csatla­kozott; a mester tanítványául fogadta fiatal barátját. Jó sze­me volt a tehetségek felfedezé­sében Reményinek is, ő karolta fel például az ifjú Johannes emlékezünk Brahmsot Hamburgban, s be­mutatta Lisztnek. 1860-ban amnesztiát hirdettek a politikai menekültek számára Magyarországon. Reményi Ede nyomban hazajött. Akkor már világszerte ismerték. >• A hazai kultúra harcosa Pesten Orczy, a Nemzeti Szín­ház intendánsa hangversenymes­terré szerződtette. Egy évtizedig itthon volt állandó lakása, mi­közben szerte a világon, még Ausztráliában is vállalt szerep­lést. Minden hazai művészeti, irodalmi, zenei mozgalomban a legtevékenyebben részt vett, Szóval, tollal, tettel rendületlen harcosa lett a magyar kulturá­lis élet fellendítésének. Legma- rudandóbb érdemeinek egyike a budapesti Petőfl-szobor alapjá­nak megteremtése. A költségek nagyobb részét ő hegedülte össze az egész országban, A világ leg­jobb kortárs-művészelvel (Wug- ner, Berlioz. Victor Hugo, Geor­ge Sand) állt oly szoros össze­köttetésben. amilyennel aligha dicsekedhetett más magyar mű­vész. A dobogón halt meg Orczy intendánssal történt ösz- szetűzése miatt szakított a Nem­zeti Színházzal, majd a Zene- akadémia megszervezése után végleg elköltözött Magyarország­ról. 1875-től Párizs, majd New York volt állandó lakhelye. Ahol hangversenyezett, minde­nütt lelkesedéssel fogadták, hi­szen csodálatosan bánt a hege­dűjével. 1891-ben járt újból ide­haza. 1898. május 15-én San Franciscóban hirdették koncert­jét. Ott halt meg a dobogón, hegedülés közben. K. K. Könyvtár a termelőszövetkezetben Tiszaalpáron a helyi Tiaza- táj Termelő­szövetkezet központjában fiókkönyvtárat létesítettek. Epy évvel eze­lőtt nyitották meg, akkor1 kétezer kötet volt az állo­mány. A ter­melőszövetke­zet 500 kötetet vásárolt hozzá 20 ezér forin­tért, A könyv­tárnak jelenleg m.ájr 280 olva­sója van, nem­csak szövetke­zeti tagok, ha­nem kívülállók is. Képünkön Kőrös Mária adminisztrátor segít Sárközi Bálin ágazat- vezetőnek az olvasnivaló ki- Választásában. (Míhont Éva felvétele.) SOROS KAPCSOLÁSOK, KÉPLETEK, ÉVSZÁMOK Tanuló munkások Kecskeméten • Pillanatkép a földrajz szóbeli vizsgáról. Köztudott, hogy a társa­dalmi terme­lés hatékony­ságának egyik fontos feltéte­le az általános / és szakmai mű­veltség növelé­se, Az SZMT művelődési központ ma­gánvizsgára előkészítő tan­folyamain —■ az elmúlt há­rom évben — több mint há­romszázan sze­rezték meg a nyolc osztályos végzettséget ta­núsító bizonyítványt. A közel­múltban tizennyolc hallgató fe­jezte be — százhatv&n órás In­tenzív, rövid szorgalmi idejű tan­folyam után — az általános Is­kolát. Valamennyien nehéz fizi­kai munkát végeznek. Nem napi íráshoz — olvasáshoz, nem rend­szeres tanuláshoz szokott fejjel kezdték el, s végezték be tanul­mányaikat, A záróvizsga izgalmas óráiban látogattam meg a csoport tagjait. Segédmunkás, betanított __ mun­kás, szocialista brigádvezető gép­mester — fiatal és Idősebb fel­nőtt diák — az ajtó nyílását lesi. Ügy érzik, emlékezetükben most még összekeverednek a bázisok és savak képletei. Ady költői esz­közeinek jellemzői, a melléren­delő összetett mondatok szerke­zetei, a történelmi események és évszámost. De remélhetően oda­benn letisztulnak a fogalmak, s minden a „helyére kerül”. Ilyen­kor minden fontos: az ajtón ki­lépők arcának rezdülése, az utol­só félodal a gyűrött jegyzetből. Elvégre: sose lehet tudni... A teremben az egyik fiatalem­ber. a soros kapcsolás rajzával bíbelődik. Borsos Istvánná osz­tályfőnök kihasználva a pillanat­nyi csendet, elmondja, hogy je­lenlegi csoportjából hat-hét je­les. illetve kitűnő eredmóritiyel végző tanulóra számít. Tapaszta­latai szerint az idősebbek jobb előmenetelűek, a fiatalok tanulá­sa talán kevésbé tervszerű és tu­datos. ,'A tanulmányi eredménye­ken .viszont mindenki javítani igyekszik a záróvizsgához köze­ledve. Az utolsó félévben jó kö­zösségi szellem alakult ki az osz­tályban — mondja, s máris visz- szatér a fiatalemberhez és kér­déssé formálja a papíron látható hibát; „Nézzük csak, hová raj­zolta az áramforrást...?” ♦ Egyéni életutakat, sorsokat nem lehet sémákba szorítani, mégis kiváncsi voltam, miért nem íe- jeMék be annak idején általános Iskolai tanulmányaikat? Milyen Indítékok alapján szuntaiv róma­ijukat ismét erre a komoly fela­datva. Van-e újabb elképzelé­sük: hogyan tovább? A valóság képe — okok s in­dítékok — amit egy rövid be­szélgetés enged felszínre törni, előre sejthető, s talán kissé egy­síkú; „sokan voltunk testvé­rek.., anyagi nehézségeink vol­tak, meghalt pz édesapám, ki­maradtam ,.. korán férjhezmen- tem, Jöttek a gyerekek ... sokut betegeskedtem”. Hallottam Ilyen választ is: „Egyedüli gyerek va­gyok, pénzt akartam keresni mi­nél előbb. Az első fizetésem 1300 forint volt.” Az iskola befejezésére miértje és a további elképzelések már határozottabb képet nyújtanak. Többségük tanulási indítéka;szé- gyellték iskolázatlanságukat gyer­mekeik, munkatársaik, barátaik előtt. (Egy jeles átlageredmény­nyel végzett fiatalasszony például megkért, hogy ne. írjam ki a ne­vét.) öten a régen megálmodott szakmaszerzés gondolatával és szándékával vállalták az általá­nos iskolai tanulmányok befeje­zését, mások egyszerűen a na­gyobb műveltség és tudásvágy igényével. A munkahelyeken — kecske­méti üzemeknél, gyáraknál, vál­lalatoknál —, a régebben tapasz­talt ellentét, a termelés elsődle­gessége és a közoktatás-politikai irányelvek megvalósítása között ma már nem általános, (Nagyon sok helyen inkább a munkáltató hívja fel a figyelmet, küldi, bá­torítja dolgozóit.) A ZÖLDÉRT Vállalat például 1000 forint pénz­jutalmat ad minden munkásnak, aki elvégezte az általános iskola esti, vagy levelező tagozatát. A kecskeméti Fémmunkás Válla­latnál a mérnökök társadalmi munkában vállalják a tanuló munkások korrepetálását. * A munkahely kezdeményező szerepe, segítsége mellett elisme­résre méltó azoknak a pedagógu­soknak az oktató-nevelő munká­ja, akik a változó felkészültségű, és képességű emberekből verbu­válódott csoporttal az elmúlt év 160 óráján foglalkoztak, s hogy az októberben indult 23 tanfo­lyami hallgatóból most tizen­nyolcon sikeres záróvizsgát tet­tek. P. E. A FÉNYKÉPEZŐGÉP „SZEMÜVEGÉN” ÁT Kanyó Ferenc kiállításáról Nem első alkalommal jelentke­zik Kanyó Ferenc a nyilvános­ság előtt fotóival. Több hazai és külföldi kiállításon fogadták el munkáit, számos képét közölték folyóiratok. Végzettsége szerint tanár, volt népművelő, jelenleg a megyei pályaválasztási intézet munka­társa. Ötödik éve él Kecskemé­ten. Akarattal, szorgalommal és nem kevés bátorsággal néhány év alatt három tárlatot tudihat ma­ga mögött. A Megyei Művelődési Központ­ban megrendezett kiállítására mintegy hetven képet válogatott a/, elmúlt év anyagúból. A be­mutatott művek a Tanyavilág, az Urbanizáció és a Munkások te­matikai hármasából tevődnek össze, és a Hétköznapok Rács- Kiskunban összefoglaló címet vi­selik, Túl sok amit fölvállal, hi­szen a megye fontos kérdéseit jelentik ezek. S egyetlen problé­makörön belül Is éppen elég ki­fejteni való akadt volna, Így leg­feljebb részletrajzát tudta adni áz egyes témaköröknek, Kanyónak egyszerre kellett sa­ját belső fejlődését mérlegre ten. ni, s ugyanakkor megkeresni az érintett társudalml Jelenségek mélyebben fekvő okait, Kapóra Jöhetett számára a fővárosi fiatal írók kezdeményezése Fülöpszál- láson, ahol egy átlagos magyar falu szociográfiai helyzetképét igyekeztek megrajzolni, A jelen kiállítás gondolati felépítését Is ez a falujárás sugallhatta. A hármas kifejtés népi indok­lása nem eléggé meggyőző. Az Urbanizáció sorozat legfeljebb képek laza egymásutánja a Mun­kások zártabb, feszesebb előadás­módja mellett. A Tanyavilág a legelterjedtebb sorozat, s a téma feldolgozási módszere is eltérő. A kiállítás együttesében az egyes képek kevésbé állnak meg ön­magukban, néhány kivételtől el­tekintve. Az alapméretnél na­gyobbra nagyítottak a rendezői szemnek kedveskednek, de gon­dolatilag nem tagolják az anya­gól. Néhány nagyítástechnikai fi­gyelmetlenség pedig zavarólag hat. Kanyó Bács-Kiskun megyei „barangolása” nem járt váratlan* meglepő felfedezésekkel, lénye­gesen új megfigyeléssel nem gaz­dagította a tanyáról, a munká­sokról és a városról tudott és lá­tott Ismereteinket. Adós maradt a már „tudott” és „látott” világ új összefüggésekben való láttatá- sával. Korábbi munkáihoz képest a mostaniak .mégis fontos állomá­sai eddigi fejlődésének. Tartalmi köre bővült. A nagyobb egysé­gekben gondolkodás segíti szak­mai fejlődését. Érzékenyen rea­gál a szociális elmaradottságra, a társadalmi „alulnézetekre". Ész­reveszi a kocsmákban is a füst- és alkoholfelhőbe tévedt, elron­tott életeket. Az alvatlanságtól, a nehéz munkától pvötört fiatal és Idősebb arcokat. Bár felvillantja a jövő reményét a tanyai kisis­kolás szemében, a hangsúlyelto­lódás u negatív élmények Irá­nyában mégis aránytévesztés, a hamis általánosítás buktatóira fi­gyelmeztet, Bármennyire Izgal­mas tanulmány lehet a beesett, borostás arc, a semmibe révedő tekintet, meg a nikotintól kicser. zett ráncok, a hittel és bizako­dással, a javítás szándékával ex­ponáló alkotónak az egyéni nor­malizálásokon túl kell tekinte­nie. A képvágás ugyanis lehet jellemző dokumentum, de torzító tükör Is, Legjobb képein viszont bizton­sággal teremt atmoszférát. Né­hány környezeti elemmel Jól jel­lemez élethelyzeteket, sorsokat. Inkább az irányított fénnyel tud bánni, mint a külső felvételek szórtfényével, S ha a naég meglé­vő görcsösebb fogalmazásmódja* elfogódottsága oldódik, felszaba­dultabban fényképez, beérnek eredményei. A fenti kifogások ellenére bizonyította a kiállítás, hogy Kanyó Ferencnek minden esélye megvan arra, hogy végére járjon saját dolgának. Még egy megjegyzés: ha nem is személyes érdeme ez Kanyó­nak, de figyelemre méltó, hogy az országban elsőként kapott fo­tós megyei ösztöndíj-támogatást. S reméljük a megye továbbra sem mond le a fotósok elismeré­séről, hasonló megbecsüléséről. Csáky L. György t • Portré a Munkások című sorozatból, VÉGH ANTAL JEGZAJIÁS (REGÉNY) (fl,) A híd; az a legnagyobb csapás, hogy n németek felrobbantották, Vajon lesz-e híd tavaszra? De nem mindenkinek ez a legnagyobb gondja. Mert van a nagygu/.dák közt, aki esküszik rá, de csak súgva meri mondani, hogy két hónap alatt úgy kitakarítják Innen az oroszokat.,. Az, hogy valaki a híd felépítésében részt vesz, a németek előtt se lehet bűn! Kényszerítették rá.,, De akiknek a fejében megfogant, akik kitalálták, azok felelnek, Bálint tanár úr, meg a többiek. Az éhes nép... akiket az Isten se tudna Jól tartani, mert nem ismerik, mennyi az elég! Itt van ez az Angyal Sándor! Mért lett kilenc gyereke? Mert nincs esze. Nem azért szegény, mert nem lehet megélni ebben az országban. Mostanában nemcsak itthon okvetetlenkedik, át­megy más faluba is! Éjszakánként átjár a Szamo­son u Tisza grófok tanyájára, mit látni, mit hulla­ni, Azt mondja, hogy ő a gróftól jussolni fog; ami ott van. az az ő keze munkája, az ereje, az élete. De hát az igavonó ökör számot ' tarthat-e az örökségre, ha meghal a gazda? Az intéző esze tartotta a gróf birtokát! Nem az, aki benne dolgozott — így vélekedtek a gazdák. Angyal Sándor egész nap csákányoz, gerendát hord a hídnál, de este még van ereje, átcsónaká­zik a Szamoson .. „ Azt mondta tegnapelőtt: — No, emberek, melyikőtök mert volna most egy esztendeje olyat álmodni, mint ami van! Meg ami lesz, elvtársak. Elhiszltek-e, hogy odaát a gróf birkanyáját nem őrzi senki? Csak úgy legel a nyáj... megy, amerre löt; se juhász, se kutya, se szamár mellette. Az fog belőle, aki akar! És ony- nylt, amennyit a kedve tartja. — Te miért nem loptál néhány birkát? — Loptam volna? Ez nektek lopás? Amit a gró­féból elhoz az ember, az már nem lopás, elv- társak! Hogy mondhattok ilyet? Tavussznl. ha oszt­juk a földjét, uz Is lopás lesz? Dehogy! Jussolunk, emberek I — Azt mondd, miért nem hoztál n nyájból? — Szeretnétek tudni? Nem azért, amiért ti gon­doljátok .,, hogy nem mertem, Most már nem ír­ja senki, hogy ki mit visz a gróféból, Az Intéző könyve tele voltl Mindent beleírt, ki mit vitt el. Még azt is, aki egy hát szalmát kötött a szérűn. Az Intéző eltűnt... A könyv ts odavanI Azt beszélik, most negyedik napja elment Kun Mihály lakására, fenyegette Misát, ha nem megy a juh után, baj lesz, — Misa! Sok van a rovásodon, az ember életé­ben eljön az Idő, amikor számot kell adjon arról, amit rábíztak! Misa felállt az asztaltól, odament az Intéző elé, összehúzta a szemét. — Ide figyeljen, Intéző! Én többet magának nem vagyok Misái Aki énbelőlem még egyszer cselédet akar csinálni, azt én megfojtom... a utána meg kell döglenem, akkor Is. — Adod te még lejjebb Is, Misa! — Én Kun Mihály elvtárs vagyok! — Felvette a botját. — No, ki vagyok én? Az intéző az ajtóhoz lépett, elfehéredett, ki akart ugrani. Misa nem engedte! — Ide a könyvet, amibe mindent felírtál! — Le­tegezte. — KI vagyok én mostantól? Halljam! — Kun Mihály elvtárs! — dadogta az Intéző, — Mondd hozzá azt is, hogy forradalmár! Az intéző mondta, — Honnan tudod te ezt ilyen pontosan, Sándor? — kérdezték az emberek. — Én ne tudnám? Ott voltam Misánál akkor este. Amikor jött az intéző, behúzódtam a belső szobába, de az ajtót nyitva hagytam. A sötétbe nem lehetett belátni, de én láttam és hallottam mindent. — Elbújtál, Sándor! Azt gondoltad, nem jó, ha ott lát az intéző, mert felírja u neved, — Sohal Eltűntl — Vízre tettétek, ugye? így beszélgettek akkoriban az emberek a híd­építésnél ebédszünetben. Nem keveredtek össze. A gazdák külön, a szegény emberek is külön. dl.) A hídépítésnél ‘Bálint hol az egyik csoporttal ebédelt, hol u másikkal, A szegények lelkesedtek érte, a gazdák tartottak tőle. Ebéd után Angyal Sándor engedélyt kért Bálint­tól. hogy hazamenjen, van egy kis dolga. Ha a gazdák el Is maradtak a munkáról, ők sose. Megkérdezték tőle, hogy mit keresett akkor este Kun Misánál? Ahogy Angyal Sándor elment, az emberek még egy Ideig az Intézőről beszéltek, meg o juhász Kun Misáról. Hogy az a Misa már ezelőtt Is... Egyszer egy csendőr — valami lopás miatt — bilincset akart tenni u kezére, ö meg szétvetette a lábát, marokra fogta u botot; — lehet, csak közelebb kell jönni! — mondta. A csendőr nem ment... Azt mondta: Misának nincs semmi bűne, nem volt benne a lopásban... Kun Misával nem Jó kikezdeni. Bálint ebéd után a rönkfaragókhoz ment. Jól érezte magát. Az ebédet ma Elvira hozta, tegnap a mama. Apa eszik a szilkéből, Bálint szed magának a tányérba. Ha anya jön, mindig szeretne valamit mondani, de nincs rá alkalom, egymáshoz közel ülnek az emberek. Tegnap is elmenőben csak nézte a fiát, és azt mondta: — Fiam. fiam! Bálint tudta, mit jelent ez, vidám képet vágott: — Na, anyám, ugye hogy csak lesz itt híd... Az anya arrafelé nézett, ahol a híd épült. — Te tudod, fiam,.. — Nem a hídra gondolt. — „Gyerekevan, a pap felesége, te tudod, fiam!” Beszélni kellene erről, de mikor? Hajnalban kél,' jön a hídhoz. Este hazamennek, megvacsoráznak; alig Időznek egy kicsit, Bálint szedelőzködik, minden este megy! Az a csuda, hogy a szájára nem vette még őket a falu. Ml lesz ennek a vége? Zsuzska szép és kedves. Azon nem lehet cso­dálkozni, hogy Bálint megszerette. Apa és anya úgy beszélgettek, hogy a lányok ne hallják, Apa keményebb: — Ha szeretik egymást, akkor nem számít! Mással Is megtörténhet, hogy elvált. — Nemhogy elébb megismerkedtek volnál Nem szerencsés ez így; se Bálintnak, se a tiszteletei asszonynak, Az se szerencsés, hogy éppen őszre esik a híd­építés, meg hogy ősz után tél következik, jeges ár- ral, ami nem épülő hídnak való. Ezért kell Igyekezni, szorgalmazni a munkát. Bálint néha beállt a faragók közé, megfogta a szekercét, mint a többiek. Néha fel-íelnézett, úgy, hogy a tornyot láthassa. Jó érzés a templomtornyot látni, és arra gondolni: aki ott lakik a fehér temp­lom árnyékában, at az övé. Kényes szerszám a szekerce, pattog Ide-oda, kéz­ben kell tartani. A legnagyobb baj az, hogy nyers a fa. De nem lehet arra várni, hogy kiszáradjon a most vágott rönk. Volt, aki azt mondta, várni kell. Bálint meg­magyarázta: ha az Isten Is Így gondolkozott vol­na a világ teremtéséről, akkor most még fán ug­ráló majmok lennénk... Az első lábhoz faragott gerendát raktak, Bálint kiszámította: egy hétig tartott ez a munka. Nem kell a következő lábhoz a fát faragni, berakhat­ják egymás mellé a rönköket, csak a háncsot húz-’ zák le. Ha ezt nem tennék, később levedlené a fa, s úgy nézne kt az oszlop, mint egy rongyos ember. Mondanak a hídra így is mindent, legalább ezt az egyet ne mondhassák! (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents