Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-17 / 14. szám
1978, január 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Ismét vizsgázott a kalocsai fűszerpaprika Űj fajtajelöltek és elismert fajták ígéretes fajtákkal gyarapodott a Kalocsán nemesített fűszerpaprika-család. Az országos fajta- minősítő tanács decemberben bírálta el a Zöldségtermesztési Kutatóintézet kalocsai állomásán nemesített legújabb fajtákat. Ezek közül kettőt előzetes, kettőt végleges elismerésben részesített. Az intézet tudományos munkatársai ezen kívül négy fajtajelöltet is bejelentettek az 1977- ben köztermesztésre alkalmasnak talált fűszerpapfika-fajták közül. A Kalocsán nemesített paprikafajták között a fűszerpaprika- termesztő nagyüzemek és háztáji gazdaságok mindegyike megtalálja ma már a helyi adottságoknak, valamint a nemzetközi piac követelményeinek leginkább megfelelőeket. Ezek színgazdagsága, zamatanyaga a legkényesebb ízlést is kielégíti. A fajták zöme kézi és gépi szedésre egyaránt alkalmas, hektáronkénti hozama olyan, hogy a termesztés gazdaságossságát növeli. A közelmúltban elismert fajták közül három igen csípős, a negyedik, valamint a négy fajtajelölt fűszerpaprika csípősségmentes. Előnyük, hogy öntözés- sei, vagy száraztermeléssel megközelítően azonos termést adnak. így ott is gazdaságosan elterjeszthetek, ahol a közel és távol itincs lehetőség a vízszerzésre. A Zöldségtermesztési Kutatóintézet kalocsai állomása az elmúlt évben százhárom mázsa szuperelit vetőmagot adott át továbbsza- porításra a legkiválóbb fajtákból a kalocsai és a szegedi feldolgozó üzem körzetéhez tartozó gazdaságok számára. Ezen felül a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat is vásárolt ezekből húsz mázsát hasonló céllal, hogy ez évben az ország valamennyi fűszerpaprika-termesztő gazdaságában a legjobb szaporító anyagot használhassák fel a keresett magyar paprika hírnevének növelésére. K. A. Szakképzés - iskolában, munkahelyen A Munkaügyi Minisztérium egyik felmérése szerint, a megkérdezett munkáltatók úgy nyilatkoztak, hogy a fiatal szakmunkások nyolcvan százaléka megfelelő szakmai felkészültséggel került ki az iskolákból, sőt harminc százalékuk képzettsége átlagon felülinek ítélhető. Nem rossz arány; mi több: ez az eredmény — figyelembe véve a szakmunkásképzést ért jó néhány megrázkódtatást — kedvezőnek mondható. Kanyargós út Az utóbbi megjegyzés magyarázatául némi — kronologikus sorrendben és távirati stílusban fogalmazott — történeti visszapillantás kívánkozik: 1950—1954: három év helyett két, 'illetve egy évre csökkentik a szakmunkásképzési időt. Az akkor érvényes gazdasági tervekhez igazodva elsősorban a vas-, a bánya-, az építő- és faiparban. 1954: az iskolákból kikerült fiatalok, enyhén fogalmazva, nem feleltek meg a követelményeknek. 1955: a képzési idő újra három év. A „vas és acél országa leszünk” jelszó módosítása a szakmunkásképzésben úgynevezett strukturális átszervezést jelentett. A vasipari tanulókat, sokszor tanév közben „átirányították” például a könnyűipari szakmákra. 1956: a mélypont. Alig 9000 fiatal szakmunkás végzett az intézetekben, az 1953. évi 30 ezerrel szemben. 1957—1960: némi javulás, majd 1962-ben hihetetlen gyorsasággal megjelennek az első szakközépiskolák. Alig egy évvel azután, hogy az országgyűlés elfogadta az emlékezetes 1961. évi III. törvényt, amelynek alapgondolata a középiskolai képzés általánosssá tétele. Az MSZMP Központi Bizottságának határozata 1965 júniusában: „A népgazdaság teherbíró képességét, a munkaerő-gazdálkodás érdekeit alapul véve, a középfokú képzés reális útja nem az, hogy minden tanuló valamilyen középiskolában tanuljon, hanem inkább az, hogy a fiatalok többsége szakmunkástanuló legyen.” Ennek értelmében megkezdődik a sietve létrehozott szakközépiskolák visszafejlesztése és ezzel párhuzamosan a hagyományos szakmai képzés korszerűsítése. 1969: újabb reform, a szakmunkásképzésről szóló VI. törvény, amely átrendezi a tanítható szakmák nómenklatúráját, és az oktatás tartalmi részének újabb céljait, módszereit jelöli meg. Korszerű szerkezet — szélesedő profilok A VI. törvény végre kiegyenesítette a szakképzés kanyargásait, s a bevezetőbe idézett — a megkérdezett munkáltatók véleményéből leszűrhető — eredmények, lényegében az elmúlt nyolc esztendő viszonylagos nyugalmának köszönhetők.1 Ám ez a nyugalom nem azonosítható az oktatás módszertanát illető változatlansággal, a gazdasági és a műszaki fejlődés egymást követő stációinak figyelmen kívül hagyásával. Vagyis: időről időre szükségeltetik a szakmai képzés szerkezetének korszerűsítése — s a hangsúly a szerkezetre, a struktúrára, nem pedig a képzési, oktatási rendszerre helyezendő. Tervezik az egyes szakmák profiljának szélesítését, összevonás, integrálás, illetve az alapszakmák kialakítása által, továbbá az ismeretek átrendezésével, új ismeretek beépítésével az egyes szakmák belső, tartalmi fejlesztését is előirányozták, ily módon is segítve a szakképzettség elméleti megalapozását, a műszaki gondolkodás, illetve a szakmai szemlélet fejlesztését. (Például: valamennyi ipari szakmában bevezetik az elektrotechnika, a műszerek és mérések, valamint az üzemgazdaságtannal kapcsolatos tudnivalók oktatását.) S hogy az egyszerűbb szakmák oktatása ne terhelje a szakmunkásképző intézeteket, a jövőben mód nyílik ezek munkahelyi oktatására, a vállalatoknál szervezett tanfolyamok keretében (általában olyan szakmák esetében, ahol a képzési idő 6—12 hónapot igényel). Az efféle oktatás megszervezése és bevezetése is elősegíthetné, hogy a szakmunkásképző intézetek, a jelenlegi körülbelül^ 190 szakma helyett csak 128 szakma oktatásával foglalkozzanak. A folyamat nem zárul le S ami talán a leglényegesebb: a jelzett változtatások, finomítások bevezetésére fokozatosan kerül sor; olyan ütemben, ahogy a megfelelő oktatási anyagok, segédletek elkészülnek, és oly módon, hogy e változások ne okozzanak különösebb fennakadást az oktatás jelenlegi rendjében. E módosítások ugyanis — az elképzelések szerint — nem az oly sok reformot megért szakmunkásképzés újabb átformálását jelentik, hanem a meglevő oktatási rend és módszer napjaink, s még inkább a közeljövő műszaki-gazdasági követelményeihez való hozzáigazítását ígérik. Annak a kézenfekvő ténynek a feltételezésével, hogy a szakképzés folyamata nem zárul le a szakiskola elvégzésével. V. Cs. * Az új fűszerpaprika-törzsek színösszetevőit vizsgálják a kalocsai paprikakutató állomás laboratóriumában. 9 Gondos munkát követel a paprikafajták szelekciója. Gyiire Éva laboráns éppen ezt végzi. (Pásztor Zoltán felvételei.) BERGMANN-, POLLACK-, POLANSKI- ÉS HITCHCOCK-ALKOTÁSOK Tizennégy filmet vásároltunk Londonban Jó zöldségellátás várható Az 1976. évi kormányintézkedések nyomán tavaly fellendült a zöldségtermelés, amely kiegyensúlyozott piaci ellátást biztosított, és a tartósítóipar is hosszú évek óta először hiánytalanul átvehette a megrendelt alapanyagot. Idén 2,2 millió tonna zöldséget várnak a termelőktől, pontosan annyit, mint az elmúlt évben, ebből 1,8 millió tonnát szántóföldön termelnek meg. A tervek szerint azonban az országos zöldségtermelő területet mintegy 4 ezer hektárral csökkentik, ezek szerint 1978-ban kisebb területről kell a termelőknek ugyanazt az árumennyiséget biztosítaniuk. A ter-v szerint a szántóföldön termelt zöldségnövények szerkezetében némi változtatásra van szükség, mert a termelés ugyan 1977-ben összességében megfelelt a követelményeknek, egyes zöldségnövényekből azonban többre lett volna szükség. Ezért 6 zöldségfajt „kiemeltek”, ezek foglalják majd el várhatóan a termőterület kétharmadát. A De kéne már •>’>D egyszer nézni a kalocsai „Barokk kávéház”- ba...” — Biztat- gattam magam jó- párszor, miután ugyanennyiszer elrobogtunk előtte. Még sincs rendjén, hogy huzamosan enged; jem furdaltatni magam a szakmánkkal együttjáró kíváncsisággal, holott már tavaly november eleje óta „üzemel” a kávéház. Ráadásul — az általam faggatot- tak szerint — első fecske ez a kalocsai, mármint Bács-Kiskun megyében —, a vendéglátó intézmények eme sajátos műfajában. Igenám, de pont ez a sajátos jelleg ismeretlen már korunk emberének. Még csekélységemnek is, aki pedig idestova a szocialista sütőipar kenyere javát is megette, Márpedig hogy állítson be az ember olyan „egységbe”, amelynek a jellegével sincs tisztában. Aztán csak összeszedtem magam, s elkezdtem a visszahatolást emlékeimbe. Mintha szegény jó apám meg kedves apósom dano- lászott volna bizonyos kávéházakról?... Hát persze, aszongya, hogy „Ezüst-tükrös kávéházban ...” — hopp, már is megállt a tudomány. Belefogtam a dallamfoszlányok dúdolászgatásába, de legalább a nyolcadik nekifutásra mozdult tovább a memóriám, miszerint a folytatás:,,... üldögélek ...” — És megint nem volt tovább. Végül is ama megalkuvó indoklással nyugtattam meg magam — „politikusán” is —, hogy miért is tudhatnám ezt a cifrálkodóan induló műdalt, mikor régen, az úri világban csak grófok, bárók és más hasonszőrűek járhattak kávéházba. Kávéházban Igenám, de már is zörgetett.elmémben a feloldó kiegészítés: „ma már az egyszerű dolgozó is betérhet a kávéházba ...” Odabent korunk légköre fogadott. Márhogy ennek finom, szolid, kellemes halk légköre. A barokkos, tehát tág térhatású helyiségben narancssárga terítős asztalok, kárpitozott gusztusos székek sereglettek, mellettük, s azokon javarészt csöndes derűvel társalgó fiatalok üldögéltek. Fiúk, lányok vegyest, de tán utóbbiak többségben. Előttük meg-meg- csendült a coca-cólás üveg, mikor beosztással meg-megbuggyantot- ták belőle csinos poharaikat. Másutt cukrászsütemények szerénykedtek kistányéron, még- odébb kávéscsészék porcelánja fénylett gyöngyházasan. Meglet- tebb férfiak egy-egy üveg sör fölött bölcselkedtek. Minden bizonnyal értelmes témáról, mert bár gesztikuláltak, se asztalt, se poharat nem lökdöstek, s székük lába se csikarta a padlót... Egyáltalán: sehol egy moccanat nem emlékeztetett a szórakozóhelyeink némelyikében előforduló „csárdajelenetekre”. „Ezüst-tükör” helyett nemes eleganciával kialakított környezet. .Ahogy duplafeketémet hör- pintgettem, velem szemben amolyan kedves barokkos negéddel bókolt rám — egy alak. Ismeretlen valaki szobra. Mint az új művelődési központ termeiben, folyosóin, s lépcsőházában elhelyezett szobormásolatok — itt is — „korabeli” testvérük segít áraszparadicsom-ültetvények teszik ki 1978-ban az összes termőterület 26 százalékát, sorrendben a második legnagyobb területen termesztett zöldségfajta a zöldborsó, 12 százalékos részesedéssel. A vöröshagyma, a zöld- és vitaminpaprika, a dinnyefélék, valamint a fűszerpaprika 5—9 százalékos részesedést kapnak a vetésterületből. A szerkezeti arány betartására a szerződésekben nagy gondot fordítanak. (MTI) Magyar filmátvételi küldöttség a közelmúltban Londonban megtekintett több mint 40. és egyes korábban látott produkciók közül átvett 14 olyan filmet, amelyek a legnagyobb külföldi — főleg amerikai — filmgyártó cégek utóbbi években készült legsikeresebb produkcióinak számítanak. Közülük egyeseket a filmvilág olyan alkotóinak nevei fémjeleznek, mint Ingmar Bergmann. Roman Polanski, Sydney Pollack, Alfred Hitchcock, főszereplőik sorában pedig Faye Dunaway, Jane Fonda. Jack Lemmon, Paul Newman, Jack Nicholson, Vanessa Redgrave és Maximilian Scheel művészeket láthatja a hazai közönség. tani a 18 század levegőjét. Azét az időét, amikor a nagy-szeminárium barokk stílusú épületét elkészítették. Ebben alakították ki az uj művelődési házat, amelynek egyik földszinti traktusán lelt otthonra a „Barokk kávéház” is. A lexikonbeli kávéházak cigányzenekara éppúgy kisírna-rí- na innét, mint az „ezüst-tükör”. Az egyik sarokban fekete zongora jelzi, hogy azért nem „minden” zenét száműztek. Az elülső — üveges-pultos-presszógépes-pol- cos — helyiségből csalom be pár mondatos interjúra Vámos László üzletvezető-helyettest. A fekete szmokingos szép szál fiatalember készségesen ül a vendégasztalhoz. — Mitől barokk és mitől kávéház ez az új „üzlet”? — Barokk — a stílusától — pillant szét a belső térkialakításra célozva —, de ez egyúttal az itteni megjelenés, viselkedés, magatartás színvonalát is befolyásolja. Hangoskodni nem lehet, de eszébe se jut senkinek. Felönteni a garatra — itt szégyen volna. Aki netán ilyen állapotban nyit be hozzánk, tapintatosan, de határozottan visszatanácsoljuk... Megvannak a kávéházi adottságok. Várjuk a megfelelő gépeket, s akkor török kávétól csurgatott kávéig tetszés szerint választhat a vendég. Többféléből — kávé, kakaó, tej, tea — hideg-meleg szendvics — indul hamarosan a reggeliztetés ... Még csak az első negyedév sincs mögöttünk ... — Zene? — Szalonzene lesz. A zenekar már megvan, szilveszterkor ők muzsikáltak. A másik helyiségbe vezető, füg- gönyös, de nyitott ajtóra intek. — Mennyien férnek el a két teremben? — Százötven személyes a befogadóképességük ... Valószínűleg márciusban tovább folytatjuk e két nagy helyiség stílusos alakítását. Boltíves tapéták, körül lambéria-faburkolat, ablakcsere. Kerek márványasztalok kerülnek a mostaniak helyére. — Megszokták már a kalocsaiak? — Eleinte szinte „félénken” jöttek, mintha szokatlan lett volna ez a halk meghittség a sok mai, lármás „intézménytárs” után... Most már mindjobban rákapnak a kávéházi légkör „ízére”... Látja — most ebéd után, s a délutáni órákban az ifjúság üldögél el szívesen nálunk, estefelé az idősebbek — úgy a harmincon túliak — kukkantanak be egy kis diskurzusra. — El lehet-e tölteni órákhosz- szat mondjuk egy pohár szódavíz mellett? Ezt sokszor felemlegetik az egykori kávéházak „dicséretére”. — Lehet. De mondja meg őszintén, divat ez ma? ... A megvett filmek között helyet kapott a tavalyi barcelonai filmszemle legnagyobb művészi szenzációja, Bergmann legújabb filmje, a „Kígyótojás”. Ez a film a fasizmus születését megelőző időszak vésztjósló jeleit idézi fel meggyőző hitelességgel. John Sturges „Mcq felügyelő” című ’ alkotása jellegzetes bűnügyi film, melyben kábítószer- ügybe bonyolódott korrupt rendőrtisztek. és egy miattuk félreállított, de szívós kitartással szimatoló felügyelő játsszák a főszerepet. Tony Richardson, „A hosszú- távfutó magányossága”, és több más. hazánkban is nagy sikerrel játszott angol film rendezője „Ned Elly” című alkotásban a híres ausztrál útonálló és nemzeti nős történetét dolgozta fel, A nemzeti filmvilág sci-fi alkotásai közül is kiemelkedik Saul Bass „Négyes fázis” című nagysikerű fesztiváldíjas alkotása, amely a földi biológiai egyensúly megbomlásának vízióján, a hangyák inváziójának fantasztikus történetén alapul. Fred Zinne- niann amerikai rendező Júlia című filmje a náci Németországban játszódik és egy illegális antifasiszta csoport munkáját eleveníti fel. Főszereplői Jane Fonda, Vanessa Redgrave és Maximilian Scheel. A lengyel származású amerntai filmrendező Roman jPolanski Chinatown című alkotása a los angelesi kínai negyed életével és egy 1937-es gyilkosság történetével ismerteti meg a nézőket. Főszerepeit Jack Nicholson és Faye Dunaway alakítja. Billy Wilder amerikai rendező filmje, a „Címoldal” — melynek főszerepét Jack Lemrnon és Walter Matthau játssza — a vígjátéki elemekkel tűzdelt dráma sa- * játos változataként egy, Nixon elnöksége idején kirobbant politikai botrány hátterét tárja fel. Filmforgalmazási szakembereink remélik, hogy a megvásárolt filmek szinkronizálása olyan ütemben halad majd. hogy egyet- kettőt már ez év végén bemutathatnak filmszínházaink. (MTI) KÉPERNYŐ A puska elsül, a kolbászt megeszik ... Azóta a Petőfi Népéből értesültem a „jelleg” még mélyebb tartalmáról. A „Barokk kávéház” az irodalmi műveltség terjesztője lesz a városban. Itt tájékoztatják majd Kalocsa múltjáról az idelátogató turistákat és irodalmi esteket is rendeznek ...” Persze — a jövő kifürkészhetetlen. Nincs kizárva, hogy a kávéházi élet új tartalma mellett is sóvárognak lányok „szőke gyerek” után, és „elméláznak" fiúk is a Kedvesről. Etekintetben — szerencsére —, az atomkor ifjúsága sem akar szakítani a barokk kor szokásaival. Tóth István Hibának tartják, ha az első felvonásban behozott puska nem sül el a színdarab végéig. Már- már dramaturgiái közhely, hogy csak az láttatható a pódiumon, aminek későbbi rendeltetése van. A népművészeti vetélkedőre is érvényes ez a követelmény, hiszen cselekményes történet keretében mutatkoznak be hazánk tájegységei. A Bács-vásár rendezője, szerkesztője sajnos megfeledkezett erről, csak látványként hasznosították a sokadalmat szelelyező sátrakat, árusokat. Többször is felvillantották a kolbászsütőt —■ például —, szinte összefutott a nyál a szánkban, éreztük az ínycsiklandozó fenséges' illatokat, de biz rá se néztek a rotyogó- piruló árura. Egy deka sem hiányzott belőle a vásár végeztével. Kár, mert jól válogatott, jó ritmusban tálalt összeállításf élvezhettünk. A Bács-vásár révén ország-világ képet kaphatott a testvéri egyetértésben élő nemzetiségek, magyarok virágzó népművészetéről. Jól szolgálták a Röpülj páva! céljait, olykor magasan szárnyalt ez a műsor. Bal- szerencséjükre az eddigi legszebb. legtartalmasabb, az adott értékeket legszerencsésebben, legügyesebben ötvöző műsor után következtek. Azokkal tartunk, akik jobbnak tartják a Röpülj páva! mostani formáját a réginél. Mindig a közösségben virágzott a folklór, mindig a körülmények határozták meg jellegét. Teljesebb, pontosabb, hitelesebb, élvezetesebb az 1977—78-as sorozat az egyéni teljesítményekre összpontosító korábbiaknál. Így élőbb, szervesebb a táj és nép kapcsolata. A verseny formája már kevésbé tetszik. Nincs szüksége a népművészetnek az ilyen lolcsó fogásokra, hogy odafigyeljenek a nézők. Megállja helyét az mesterséges izgalmak nélkül is. Különösen nehéz az alma-körte hasonlítgatás. Ráadásul, hiába hangoztatták a verseny előtt, hogy a tartalom a fontos, az elsődleges értékelésnél sokat számít a csomagolás. Persze, fontos az is, de ez megint más ügy. örülünk, hogy dr. Morvay Judit javaslatára legközelebb már finomítanak a díjak odaítélésénél, érzékeltetik a népművészet egyszerre egyéni és közösségi dialektikáját. A zsűri lassan belejön, bár nélkülözi az igazán színes egyéniségeket. Egyre jobban megtalálják a közművelődés és tudomány közös nevezőjét, az adott és az általános kapcsolatát. Teljesen fölöslegesnek érezzük, a „vesztest” elbocsátó elnöki szavakat. Miért nem muzsikával, tánccal, az élő népművészet idézésével búcsúznak a nézőktől? H. N.
