Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 2. szám

1978. január 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Szilveszter éjjelén A tapasztalatok szerint 1977-et is meglehetősen fegyelmezetten, jó kedélyállapotban sikerült bú­csúztatni, magunk mögött hagyni az óesztendőt, Hogy virsliből, pezs­gőből, üdítő italból mennyi fogyott, s hogy a papírtrombita- és kon­fetti forgalmazásban megdőltek-e a korábbi rekordok és születtek-e újak, erre vonatkozóan nincsenek pontos adataink. De hogy a szó­rakozóhelyek látogatottságára és bevételére semmi panasz nem le­het — sőt! —, azt bizton tanúsít­hatják — és tegnap délelőtti ér­deklődésünkre meg is tették — a „nagy bevetésben” részt vevő pin­cérek. felszolgálók, szakácsok, üz­letvezetők. Solton, az Aranykulcs Étterem­ben és presszóban már december 5-én elkelt minden hely: a 460 vendég csaknem felerészben du­nántúli. kalocsai és kiskőrösi la­kos — többsége réggel 8-ig állta a sarat. A résztvevőket egészben sült malaccal, speciális pontyéte­lekkel kínálták, míg a talpaláva- lóról egy fővárosi zenekar törő­dött. A raktárból elfogyott 300 üveg pezsgő, a kasszában pedig összegyűlt 125 ezer forint. A Kecskeméti Megyei Művelő­dési Központ szilveszteri műsora iránt is óriási volt az érdeklődés: hatszázán, zörhében fiatalok je-' leniek meg az óév búcsúztatására,, A jókedvcsinálást 20 órakor a Katona József Színház kilenc mű­vésze kezdte, tőlük a földszinti előcsarnokban Orbán István népi zenekara, az, emeleten meg a Dokk nevű beat együttes vette át a hangot. Közben a színházterem­ben szórakoztató rövidfilmeket vetítettek és akadt nézője bőven a színes tv-nek is. Hagyományosan nagy számú ju­goszláv vendég köszöntötte az 1978-as évet Baján: még vasárnap délelőtt is ünneplőktől volt han­gos a Béke tér és környéke. Külö­nösen a Duna Étterem színvona­las programja és a Petőfi-szigeti Halászcsárda meghittebb hangula­ta vonzotta őket. de a kisebb ven­déglők szerb ételeit is sokan ré­szesítették előnyben. A 15 éves kecskeméti Aranyho­mok Szálló vezetői is fölöttébb igyekeztek. hogy hatszázövten vendégük — köztük 120 külföldi — kitűnően érezze magát. A ju­bileum alkalmából kedves figyel­messég és emlék gyanánt minden­ki kapott egy szép kerámiapoha­rat aperitiffel. Elfogyott 120 ki­• Éjfél előtti hangolás a kecske­méti Rákóczi úton. 0 Nagy ováció fogadta az újjá­varázsolt kiskunfélegyházi Csillag (Stop) Vendéglőben a tombola fődíjápak, az újévi kismalacnak sorsolását. Képünkön: nyertes és nyereménye. logramm sült malac, 300 palack pezsgő és még sok minden, össze­sen negyedmillió forint értékben. Nagy közönségsikert aratott az alkalomra készített strasszburgi borjújává és a gesztenyével töl­tött őzcomb. Az étteremben, a presszóban, a bárban és a féleme­leti különteremben három zene­kar hajpali 5-jg csalogatta szinte megállás nélkül a parkettra a mu- latozókat, akik —, amint az vár­ható volt — nemigen kérették magukat. K. F. 0 Utcai csendélet január 1-én, reggel. (Pásztor Zoltán, Tóth Sán­dor és Rádi József felvételei.) Űj évi körkérdések és válaszok Az esztendő első munkanapján körkérdéssel fordultunk a megyében élő és dolgozó emberekhez. Kérdéseink a következők voltak: 1. Mit tart a saját munkaterületén legemlékezetesebbnek az elmúlt esztendő eseményei közül? 2. Mi újat hozhat 1978 az önök munkájában? 3. Mit vár (mit szeretne elérni) a magánéletében az új esztendőben? Kérdéseinkre az alábbi válaszokat kaptuk: Dr. Kincses Ferenc Baja Város Tanácsának elnöke: — Az V. ötéves terv célkitű­zéseinek megvalósításában 1977. döntő jelentőségű volt Baja éle­tében. A tanácsnál hét nagy je­lentőségű munka folytatódott, me­lyek közül az év során elkészült a baleseti sebészeti pavilon, 132 célcsoportos lakás, közvetlen be­fejezés előtt áll a 184 helyes kö­zépiskolai kollégium. Emellett 12 új beruházás indult, közülük ki­emelném az újvárosi házgyári la­kásépítést, a város vizét vastala- nító berendezés építésének meg­kezdését, a társadalmi munkaak­cióban épülő 75 helyes Bokodi úti óvodát. — Feladatainkat a középtávú terv pontosan meghatározza. 1978-ban jelentős mértékben foly­tatódik az újvárosi lakásépítés, ugyanis mintegy 300 lakás átadá­sát tervezzük. Az idén folytatjuk a közműfejlesztést, elsősorban új kutak üzembeállításával, csator­naépítésekkel és a vastalanító be­rendezés kialakításával. Szeret­nénk megkezdeni a József Attila általános iskola bővítését. A sport­csarnok építését folytatjuk. Az idén tovább növeljük a bölcsődei és óvodai helyek számát. Vár­hatóan befejeződik az 51-es út bajai átkelési szakaszának építé­se. 1978-ban jelentős építőipari kapacitás növekedésre Számí­tunk, de a tervek megvalósításá­hoz kérjük a lakosság segítségét, társadalmi munkában. — Mindehhez munkatársaim­nak, Baja valamennyi lakosának jó egészséget kívánok. Magánéle­tem összeforrt a munkámmal, így azt szeretném, ha a lakosság to­vábbra is megelégedéssel fogad­ná a tanácsi apparátusban dolgo­zók igyekezetét, városfejlesztő munkáját. Dr. Makav László a kiskunhalasi kórház igazgató főorvosa: — A kiskunhalasi kórház-ren­delő egyesített intézmények már régóta integrált rendszerben dol­goznak, így egyetemlegesen fele­lősek a város egészségügyi fel­adatainak ellátásáért. Sajnos a munkaerőhiány nemcsak a meny- nyiségi, hanem ennek következ­tében minőségi vonatkozásban is nehézséget okozott. Reméljük, hogy az 1977. október 1-én vég­rehajtott bérrendezés, mely első­sorban a betegágyak mellett dol­gozó ápolónőket és az éjszakai ügyeletben szolgálatot teljesítőket érintette, hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben többen választják majd hivatásul az egészségügyi pályát. Ezért, legalábbis Kiskunhalason az egészségügy területén az el­múlt év egyik legemlékezetesebb eseményének az egészségügyi dol­gozók bérrendezését tartom. — Az új kórházunk átadása után megkezdődött a régi kórhá­zi épületek rekonstrukciója, va­lamint a fogászati rendelő építé­se. Az 1978-as esztendő abban hozhat nekünk újat, ha ezek a munkák befejeződnek és így komplexé válik a kórházunk mű­ködése, kulturáltabb lesz a fogá­szati ellátás, s új helyre költözik az ideg- és elmeosztály. Ehhez azonban az építőipar segítségét is kérnünk kell. — Szeretném, ha nem tűnne szerénytelenségnek az a kijelen­tésem, hogy magánéletem csak­nem teljesen azonosult hivatá­sommal, az orvosi munkával. Mint kórházigazgató azt szeret­ném elérni, hogy dolgozóink sze­mélyes problémáit jobban meg tudjuk oldani, munkakörülmé­nyeiket tovább javítsuk. Ehhez két tervet szeretnék a megvaló­sulás felé segíteni: egyik a kis­kunhalasi tüdőgondozó új épüle­te kialakításának előkészítése, a másik a kórházi orvosszállás és nővérotthon bővítésének valóra váltása. Fazekas István a kiskunfélegyházi Kiskun Mú­zeum igazgatója: — Legfőbb feladatunknak tar­tottuk az elmúlt esztendőben a régebbről elmaradt nyilvántartási munkák elvégzését. Ez jórészt si­került is, ami nagyban megköny- nyíti a további munkánkat. El­kezdtük az értékes könyvtárunk újra-leltározását is, és megnyug­tató módon tudtunk előrehalad­ni. További két emlékezetes do­log volt számunkra: az, hogy az „ Alföldi cifraszűrök” című kiál­lításunkat több ezren megtekin­tették, s hogy további pásztor­eszközök beszerzésével bővíthet­tük néprajzi gyűjteményünket. — Az új esztendőtől azt várjuk intézményünkben, hogy az emlí­tett anyagrendezés következtében több idő, erő jusson az elmélyül­tebb szakmai munkára. Kutatás­ra, feldolgozásra stb. S természe­tesen arra is, hogy méginkább bekapcsolódjunk a város közmű­velődési életébe. Szeretnénk 1978 végéig • elkészíteni a későbbi ter­vezett — állandó várostörténeti kiállítás forgatókönyvét, s az 1979-ben sorra kerülő Móra-cen- tenárium tervét. — Személy szerint azt várom, hogy véglegesen elkészíthessem a doktori disszertációmat, melynek témája — és nem végleges cí­me: Móra Ferenc parasztábrázo­lásai. Horváth János a Fémmunkás Vállalat kecske­méti gyárának igazgatója: — A gyár történetében jelen­tős fordulópont volt az elmúlt esztendő, ugyanis termelésünk, illetve értékesítésünk először ha­ladta meg a félmilliárd forintot. Nagy szerepe volt ebben a cse­peli felhívás nyomán kibontako­zott munkaversenynek, amelyhez gyárunk dolgozói is csatlakoz­tak. Felajánlásaink súlypontját a háromszázmillió forintot meg­haladó állami egyedi nagyberu­házások — mint a Paksi Atom­erőmű, a délpesti és a kistarcsai kórház —, a lakásépítési prog­ramból adódó feladatok, valamint a Szovjetunió megrendelésére ké­szített termékeink határidő előt­ti legyártásra képezte. Gyárunk negyvenkét szocialista brigádjá­nak vállalása, s az ennek nyo­mán végzett lelkes munkának köszönhető, hogy nyugodt, ki­egyensúlyozott légkörben zártuk az esztendőt, ugyanakkor jól elő­készítve kezdjük az 1978-as évet. — Fontos feladatok hárulnak ebben az évben is gyárunk dol­gozóira. Termelési és értékesíté­si kötelezettségeink 13 százalék­kal növekednek, miközben lét­számgondjaink enyhülésére nem számíthatunk. Említésre méltó kapacitásbővítő beruházásra üze­münkben az idén nem kerül sor, ezért megkülönböztetett figyel­met fordítunk a termelés szerve­zésére. a munkaidő jobb kihasz­nálására, a hatékonyság növelé­sére. Kiemelt feladatunk lesz az év során a Marx téri metróál­lomás, valamint a Skála II. Áruház szerkezeteinek elkészíté­se. — Szeretném évi szabadságo­mat a nyári hónapokban nem el­aprózva, hanem egyben kivenni és azt családommal együtt eltöl­teni. _ Körmendi Géza a tompái Szabadság Tsz elnöke: — Minden vonatkozásban si­keres volt az elmúlt év, hiszen kétszázhetven szövetkezeti dolgo­zó közös munkájával a Nagy Október 60. évfordulójára vállalt tíz százalék helyett tizennégy százalékkal emelkedett a közös gazdaság termelésének az értéke. A szántóföldi növénytermesztés és a kertészet adott többet, az összértéknek hatvan százalékát. Cukorrépát 200 hektáron 480 mázsás átlaghozammal és magas cukortartalommal termesztet­tünk. Ha megkapjuk a korszerű gépsort 1978-ban, tovább növel­jük a répa vetésterületét. A ker­tészetben hektáronként ötszáz mázsa paradicsomot szedtünk le. Ha van elég munkaerő, akkor a szeptember végi fagyos napok előtt még száz mázsával növel­hettük volna a betakarított pa­radicsomtermést. — Az új évben változik a gazdaság termelési szerkezete. Az állattenyésztés javára billen a mérleg, az eddigi negyvenszá­zalékos arányról hatvan száza­lékra. > Az új évben öt-hat százalékkal szeretnénk növelni a termelést. Ezt a szántóföldi növénytermesz­tés, a kertészet, valamint az ál­lattenyésztés további korszerűsí­tése, a szövetkezet tagságának még jobb munkája alapozhatja meg. — Ezerkilencszáznegyvenkilenc óta dolgozom a mezőgazdaság­ban. Hatodik éve annak, hogy a tompái Szabadság Tsz elnökévé választott a tagság. Szeretnék még hosszú évekig együtt dol­gozni mind a kétszázhetven szö­vetkezeti gazdával, dolgozóval, a Szabadság Tsz felvirágoztatásá­ért, valamennyiünk jobb éle­téért. Major Pál színművész, a Kecskeméti Katona József Színház párt-alapszervezetének titkára: Az óév utolsó napjaiban Sha­kespeare Periklész című művé­nek egyik szerepét próbálta, s a szünetben kértünk tőle „villám- interjút”. — A színház 1977. évi sikerei közül elsősorban Németh László VII. Gergely című történelmi drámájának bemutatóját emel­ném ki, mind művészi kiforrott­ságát, mind sikerét tekintve. Többek között érdekes volt Pás- kándi Géza Rejtekhelye is, bár ez kevésbé találkozott a közön­ség tetszésével... Dicséretesnek tartom a színház vezetőségének rugalmas alkalmazkodását a né­zők igényeihez; a módosított mű­sorban került színre a Furcsa pár. Az új évadban pedig Stein: Verzió című darabja tűnt a leg­egységesebb előadásnak Anatolij Novikovnak, a Szimferopoli Gorkij Színház igazgatójának rendezésében... — Sok még a nyitott kérdés a színházban, már ami a terveket illeti. A következő hónapok egyik legfontosabb feladata az új év­ad átgondolt, megalapozott mű­sortervének elkészítése. Én hi­szem, hogy a társulat tovább ha­lad a megkezdett úton és képes lesz az elkövetkezőkben is igé­nyes, mai mondanivalót megfo­galmazó, de egyben a közönség igényeivel is számot vető műsor­politika érvényesítésére ... Ebben természetszerűen az új magyar darabok bemutatásának is szere­pe lesz. — Magamról?... Amikor egy darabot próbálnak, akkor min­den színész elsősorban a saját szerepével foglalkozik. Én is így vagyok ezzel; Ruszt József veze­tésével most Shakespeare világá­ba „merültünk bele”. Szeretném, ha a bemutató sikeres lenne, s természetesen azt kívánom, hogy színésztársaimmal együtt én is jó megformáljam a szerepemet ebben az érdekes, költői darab­ban. Huff Márta, a Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet KISZ-titkára: — Égetően szükséges volt már, hogy a szövetkezet javítson a dolgozók munkakörülményein. A múlt évben megértek a feltéte­lek egy szociális épület létreho­zásához a Kossuth utcai telepün­kön. A KISZ-alapszervezet életé­ben a munkakörülmények kor­szerűsítésén kívül azért is jelen­tős esemény volt ez, mert ennél az építkezésnél szerveztük meg az elmúlt év egyik legsikeresebb társadalmi munkaakcióját. — Tavaly tizenöttel nőtt az alapszervezetünk létszáma, de a szervezettség mértékével még korántsem vagyunk elégedettek. 1978-ban is alapvető feladatunk új KISZ-tagok nevelése, s azt remélem, hogy az új esztendőben tovább erősödik ily módon mun­kahelyünkön az öntudatos fiata­lok közössége. A megerősített gárdával az lesz a fő célunk — akcióprogramunk sarkalatos pontja —, hogy az szövetkezeti kollektíva gazdasági tervének megvalósítását segítsük. — Négy éve dolgozom a szö­vetkezetben. Itt végeztem el a marxista—leninista középisko­lát és a könyvelői tanfolyamot. Jelenleg könnyűipari árkalkulá- tori tanfolyamra járok, s 1978- ban szeretném sikeresen elvégez­ni a második évfolyamot. Az új évben új megbízatást vállaltam: a Kossuth kiadó köny­veinek munkahelyi terjesztését. Remélem, hogy eredményesen árusítom majd a politikai köny­veket. Végül szeretném pótolni 1978- ban azt a külföldi utazást, ame­lyet tavaly el kellett halaszta- nom. •»to»»: v.v.v.v KÉPERNYŐ Ev végi (eleji) jegyzetek A decemberi leltározáskor gyorsan telik a papírkosár a felhaszná­latlan irományokkal, emlékeztető cetlikkel. Néhányat megsajnáltunk, néhányat ezért-azért az új esztendőben is időszerűnek érzünk. Íme: A TELEVÍZIÓ HANGJA. A különböző műsorok előtt vagy után hosszú stáblistákon majd mindig föltüntetik, hogy ki a hangmérnök. Nyilván jó szakem­berek, sok mindent tudnak. Ha kell a vásári forgatagból kiszű­rik eevetlen ember szavait, bo­nyolult viszonyokat adnak visz- sza a jól elhelyezett, hozzáértően beállított mikrofonokkal, a ke­vert hangszínek élethűen továb­bítanak érzelmeket, otthonosak bármely helyszínen. Csupán arról feledkeznek meg időnként, hogy — kocogó mozga­lom ide, kocogó mozgalom oda — senki sem ugrál föl szívesen öt- percenként a székből a hangerős- ség-szabályozó csavarintására. Ordít a zene, idegesít; „levesz- szük”, elfeledve, hogy a műsor­szám után kiselőadás is érdekel. Fülelünk, csak szófoszlányok jut­nak el hozzánk, nincs mit tenni, nagyobb erőkifejtésre kell ösztö­nözni a masinát... Az annyiszor és talán nem elégszer dicsért tv-híradó is el­marasztalható e figyelmetlenség­ért. Pénteken, szombaton például legalább ötféle erősségben sugá­rozták a különféle nyilatkozato­kat. Már-már arra gondoltunk* hogy így nyomatékosítják a fon­tosabb közleményeket, de hiába kerestük az „elhallgatott’, vagy az elkiabált információk között bármilyen logikát. Statisztikusok, közvélemény-ku­tatók gyakran tudatják, hogy ezt vagy azt a közvetítést, hányán látták. Érdemes volna egyszer azt is megvizsgálni, hogy hányán hallhattak mindent, az emberek hány százaléka ordíttatja (a szom­szédok örömére) a készüléket, mert számít a halk periódusok­ra, mert minden elmondott szóra kíváncsi. ZSŰRIK. A műsorokhoz lassan úgy hozzátartozik a zsűri, mint a Szabadság téri intézményhez az állványzat. Az elmúlt évben sem sikerült az eszményi bíráló bizott­ságot megtalálni. A Metronóm ’77 össznépi összefogását sokan legalább annyira meghümmög- ték, mint a Repülj páva mind­össze hatvanegynéhány tagú zsű­rijének ténykedését. El kellene dönteni végre, hogy mi a fontosabb: az ítélkezés, vagy a résztvevőket, nézőket to­vábbképző ismeretközlés, befolyá­soló agitáció. Inkább az utóbbi, de csak módjával. A most folyó népművészeti vetélkedősorozaton a kapu sokszor nagyobb a város­nál, a közös véleményalkotást gyakran hosszabbnak érezzük — mert olykor unalmas, semmit­mondó vagy éppen túlságosan is szakmai jellegű —, mint az elő­adást. A megoldás csak újabb tévés-egyéniségek bevonásától várható. Ha valamiben, valahol, hát ez esetben érvényes az a megállapítás, hogy nem a soka­ság ... A korábbi Repülj páva szereplőire kevesen emlékeznek, de Rábai Miklós bölcs mosolya még évtizedekig sugárzik, a Ki mit tud? is összefonódik — pél­dául — Pernye András okos, lé­nyegláttató, gondolkodásra ser­kentő szavaival. A decemberben befejezett műveltségi vetélkedőt sokan Ungvári Tamás sziporká­zó „indoklásaiért” ülték végig. HELYESÍRÁS. A tévé tavaly többet ártott anyanyelvűnknek, mint használt. Elképesztő ma­gyartalanságokat hallhattunk, fő­ként a riportalanyok jóvoltából. De a riporterek, műsorközlők sem mentek szomszédba nyelvi vétségekért. (Fölösleges többes szám szeplőzte az új esztendőt köszöntő mondatot is ...) Néha-néha a helyesírás szabá­lyait is megszegik, noha a képer­nyőn látottak százezrek, milliók számára az igazság hitelével hat­nak Az egyébként érdekes, tar- talr ias HÉT idei első adásán legalább hat pontot elspóroltak a keltezésekből. (Senki sem is­merné a szerkesztők közül az akadémiai szabályzat 432. pont­jának első mondatát?) Pontosab­ban! i SZILVESZTER. Szinte sajnál­juk az év utolsó hetén vetített műsorok készítőit. Mérget vehet­nek rá, hogy alig-alig esik szó munkájukról: a nagy szilveszteri mulatság elszívja mindenkitől a figyelmet. Igazán sajnáljuk, hogy csütör­tökön vetítették a Nagyapáink Párizsban című, bűbájos és el­gondolkoztató, a magyar szárma­zású Nicole Vedres hangulatte­remtő képességét, remek ritmus­érzéket dicsérő pompás összeál­lítását. Befért volna még a szom­bati műsorba is! A dicséretnek szánt minősítés önmagában nem mond sokat lévén középszerűek 1977. utolsó órái. A Szilveszter 1977 összeállítói azt tartják: ha kevés az ötleted, told meg keret­játékkal, ha szegényes a műsor­töltelék „dobd föl’ néhány csi- ni-babával. Mindkettőt elvisel­nénk, ha nem kiabálna messziről pótlék-mivoltuk, ha a kétségtele­nül elismerésre méltó női idomok látványa nem bénította volna máskor oly szellemes kollégáink agytekervényeit. Ami nagyon tetszett: a sok dal, a sok fiatal, a sok új arc. Kelle­mesen szórakoztatott az ötletes .Operett-fórum! Az ifjú férfiak, hölgyek stílusosan szólaltatták meg a régi slágereket. Komlós János megint okosakat mondott, a Zene, zene, zene sem okozott csalódást. Kilógott a műsorból az erőltetett, egy ötletből hosszas je­lenetté tupírozott Alku és Sas Jó­zsef is szárnyalt már magasab­ban ... Hofi? Aligha vált a javára, hogy „intézményesítették” egysze­mélyes műsorát. A kötött rigmus­szövegek, bejátszások, kellékek csökkentették rögtönzési lehetősé­geit, mozgásterét, időnként meg­fosztották a gyors reagálás alkal­maitól. Nyilván bizonyítani akar­ta, hogy nemcsak a politikummal érvényesül, sokirányú tehetségé­vel mások által művelt formák­ban is újat hoz. örvendetes, hogy bővíti témakörét, kifejezési esz­közeit, de néha az volt az érzé­sünk, mintha erejéhez mérten túlságosan könnyű súlyok emelge- tésére vállakozott volna. Heltai Nándor Ternyák Lajosné a Baromfifeldolgozó Vállalat kis­kunhalasi gyára Május 1. szocia­lista brigád vezetője: — A múlt év május elsejére emlékszem a legszívesebben. Ne­kem és a brigád tagjainak ez többszörös ünnepnapot jelentett, mert ekkor kaptuk meg a Válla­lat kiváló brigádja címet. Az er­kölcsi elismerés mellett monda­nom sem kell, hogy mennyire megörültünk mindnyájan az ezerötszáz forintos jutalomnak is. A másik igen jelentős esemény is ehhez a naphoz fűződik, ek­kor adták át ugyanis az új kor­szerű feldolgozó pályát, ahol az­óta sokkal jobb körülmények között tudunk dolgozni. — Nagyon szeretnénk ebben az évben fokozni teljesítményein­ket, bízunk abban, hogy sikerül­ni fog. December közepén egy értekezleten megbeszéltünk, hogy brigádunk 1978-ban milyen tár­sadalmi munkát vállal. Elhatá­roztuk, hogy a Kossuth II. lakó­telep melletti öreg házak lebon­tásában részt vállalunk. Amikor az illetékesek hívnak minket, mind eddig is, mindnyájan me­gyünk ... — Bízom abban, hogy tizenkét éves Lajos és hétéves Zoli fiam sikeresen fejezi be a tanulmá­nyi évet, s jó bizonyítvánnyal örvendeztet meg bennünket. El­határoztam, hogy szeptemberben beiratkozom a gimnáziumba és megszerzem az érettségi bizo­nyítványt. Majd a fiaimmal együtt tanulunk.

Next

/
Thumbnails
Contents