Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-23 / 231. (301.) szám
1977. december 23. • PETŐFI NÉPE • 5 MIRŐL MESÉL EZERÖTSZÁZ FÉNYKÉP? A kalocsai múzeum értékes szerzeménye Az elmúlt esztendő egyik napján Iván László keceli tanító egy első hallásra is érdekes dologra hívta fel dr. Bárth János figyelmét. Amikor a Viski Károly Múzeum igazgatója megtudta a jószándékú pedagógustól, Jiogy az egyik keceli családnál ezernél is jóval több, hat-hét évtizeddel ezelőtt készüli fénykép üveglemezét lehet megtekinteni, sietett Kecelre, hogy mielőbb láthassa a minden bizonnyal értékes leletet. Azóta mái' a néprajzi és történeti szempontból egyaránt becses gyűjtemény a múzeum tulajdona. Sőt, megtörtént a leltárba vételen kívül u másolatok elkészítése is. A tudományos ts sokoldalú feldolgozás után sor kerül majd — több formában — az új szerzemény közkinccsé tétele is. Travnlk János idő* ember mu már. Kecelen él, a Vasút utca 2 It-us számú házában. Amint teltek az. évek, egyre inkább arra a (elismerésre Jutott, hogy a szerinte értékesnek tartott üveglemezek Jó helyre kerüljenek, hozzáértő és gondos gazdára találJunuk. Nem akarta — mondotta —, hogy haszontalanná váljunuk a számára valamikor nagyon Is fontosnak tartott tárgyak. Miután a lelkes tanító, Iván László közreműködésével átkerültek a kalocsai Intézménybe — immár végleges helyükre — a képek és a korabeli fényképészeti eszközök, a régi tulajdonos megnyugodott: elrendeződött hát a dolog, mely neki nem kis gondot okozott hosszú időn át. A lemezekről azt írtuk, hogy kincset érnek a tudomány szempontjából. Hogyne, hiszen a több mint ezerötszáz, hatvan-hetven évvel ezelőtt készült fénykép segítségével betekintést nyerhet a ma embere az akkori, világba, a keceli emberek mindennapi életébe. A néprajzi és történelmi dokumentumok segítségével képet kaphatunk a keceli paraszti népviseletről, az ottani életformáról és életberendezkedésről. A leginkább egészalakos képek egyes személyeket és családokat, hózastársakat. katonákat és szerelmespárokat ábrázolnak. Nagy többségük népviseletben látható a fényképeken. A huszadik század második évtizedének eleién Travnik János húgát, Máriát a keceli plébános, Szabó Árpád tanította meg a fényképezés mesterségére. A parasztlány beteges — vérszegény — volt, ezért törekedett arra, hogy legyen valamilyen tanult Hzakmáju. Aki annak idején hűt esztendőn át igyekezett u keceli lukosság kedvére megörökíteni masukat, ma is él még; Kecelen lakik, Farkas Jánosnénak hívják, Valumlkor ő szerezte meg a szükséges felszerelést Is. Annak Idején hétköznap leginkább a határban, s a kertben dolgozott és csak ünnepnapokon hódolt szép szenvedélyének; a fényképezésre akkor jutott Idő. Meg aztán, ahogy ma mondja, „Az emberek vasárnap Jöttek levetkeznl". Előfordult. hogy egy nap száz fényképet is csinált. Háromlábú állványon volt a gép, s fekete kendő alá bújt a fényképész. A labornál: kinevezett kis helyiség ajtaján volt egy piros üveglappal eltakart nyílás, az előhíváskor azon engedték be a szükséges fényt. Ezekről Farkas Jánosné Travnik Mária részletesen beszámolt dr. Bárth János múzeumigazgatónak. Amikor az első világháború után hivatásos fényképész kerüli Kecelre. ők lassanként abbahagytak a fényképezést; nem volt iparengedélyük. Ezután a dátummal jelzett dobozokban tárolt képek — illetve üveglapocskák — Travnik János padlására kerültek Egészen 1977. júniusáig, amikor a kalocsai múzeum igazgatója és a munkatársa „előbányászta" onnan, a tulajdonossal közösen. Könnyű elgondolni, hogy a szakembereknek mekkora volt az Izgalmuk és az örömük. A napokban befejeződött a lemezek a nagy gonddal, s körültekintéssel végzett tisztítása, s a megfelelő minőségű másolatok elkészítése. Azt tervezik, hogy a szükséges nagyítások elkészítése • íme, ketten »t egykori szép lányok közül. • „Kicsi vagyok, székre 'állok, onnan nagyot kiáltok". utár egy nagyobbra méretezett kiállítás keretében teszik mások számára is hozzáférhetővé az értékes képanyagot. Dr. Bárth Jánostól megtudtuk, hogy annál is inkább figyelmet érdemel a forrásanyag. mivel Kecel néprajzi és történeti szempontból eddig meglehetősen elhanyagolt területen volt. ami u kutatásokat illeti. A joggal szenzációnak mondható szerzemény bizonyára nagyban változtat majd ezen a helyzeten. Varga Mihály Az idegenforgalom dolgozóinak képzése ■ A csehszlovák lakosság fokozódó érdeklődése a hazai turizmus iránt, valamint a Csehszlovákiába érkező külföldiek egyre növekvő száma megköveteli az idegenforgalmi dolgozók felelősségteljes felkészítését. Az idegenforgalmi káderek képzését a Karlovy Varyban működő közgazdasági technikum szakosított tanulmányi ágazatai biztosítják. A kétéves tanfolyamot csak a középiskolát végzett diákok látogathatják, akik a tanfolyam befejezése után az utazási irodákban, közlekedési vállalatoknál, fürdőkben, üdülőkben és szállodákban dolgozhatnak. Az új irányelvek szerint a második évfolyamnak most két változata van. Az egyik általánosságban az idegenforgalommal foglalkozik, a másik idegenvezetőket képez. A hallgatók kötelező vizsgatárgyai; két élő nyelv, Idegenforgalmi közgazdaságtan és idegenforgalmi technika. Az idegenforgalmi vállalatok további szakembereket nyernek a vendéglátóipari iskolák szállodaüzemeltetési és vendéglátóipari ágazatainak végzős növendékeiben. valamint a közgazdasági technikumok közgazdasági szakágazatát végzett és a gimnáziumokban érettségizett diákokban. A prágai Közgazdaságtudományi Egyetemen szolgáltatási és idegenforgalmi gazdaságtan szakágazatot is bevezették, itt készítik elő a vezető kádereket. (BUDAPRESS—ORBIS) Vetélkedő a gyárban — Hasonlítsa össze a „Küldöm a frigyládát" és a „Harc a nagyúrral" című verseket. — Mit jelentett Ady számára Párizs? — Mutassa be egy vers tükrében. hogy miként hatott a népköltészet a „Hortobágy poétájára". A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában rendezeti vetélkedőről találomra citált kérdésekből is érzékelhető, hogy az életmű lényeges mozzanatainak, vonásainak Ismeretét kérték számon a szervezők. Már í ezért megérdemli a figyelmet! A döntő lefolyása Igazolta a várakozást. Tanulságos, további búvárkodásra ösztönző, a gondolkodási serkentő játékkal fejeződtek be az Ady-megemlékezések az Izsáki úti (Ízemben, Mind a kilenc brigád Jól felkészült. Felkészülhetett, mert Időben ismerték a vetélkedő főbb témakörei!. Az ajánlott Irodalmat a dolgozók szabad Idejéhez méreteznék és a TIT közreműködésével. az SZMT Művelődési Központ támogatásával előadásokkal is csiholták az érdeklődést, népszerűsítették a költőt, adtak fogódzókat munkássága csúcsúinak megközelítéséhez, A közönség bevonásáról Is gondoskodtak. ök szerepeltek, amíg a versenyzők egy-egy nehezebb kérdésen gondolkodtak. Az önként vállalkozók sikerélménnyel és ajándékkal gazdagodva térhettek haza. Nem hallgatható el az ügyért vállalt összefogás sem. A gyártáselőkészitésnél dolgozik a játékot vezető Hartyáni Margit, az szb-titkár és a főkönyvelő a zsűri tagja volt. a költő életútját bemutató kiállítás elhelyezésénél többen is segédkeztek ... A jó előkészítés, a szorgalmas tanulás sem hozhatta helyre, tüntethette el irodalomoktalásunk és gyakran közgondolkodásunk hibáit. Unos-untalan előkerültek a sablonok. A verseket — kezdetben — vagy forradalminak. vagy dekadensnek minősítették, a jellemzéseknél csupán fekete vagy fehér színeket használtak. Szerencsére kiderült. hogy az egysíkú feleletek rossz beidegződések következményei. Árnyalt, idealizálástól és előítéletektől mentes kiselőadások hangzottak el, amikor a zsűri „rákérdezett", amikor saját véleményük, gondolataik kifejtésére ösztönözte a résztvevőket, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egy ünnepeknek sincs mindenben igaza. Valóban nehéz dolga volt a bíráló bizottságnak. A rendezők erre is számítva, hívták meg Áron Lászlót, a Katona József Színház művészét. Félórás műsora tovább gazdagította a résztvevőkben, a közönségben kialakult Ady-képet és időt adott a teljesítmények alapos értékelésére. Végül is a Clark Ádám műszaki brigád (Bagó György. Bernáth Sándor, Horváth Ibolya, Kulcsár Judit) került az első helyre. A Magyar—Szovjet Barátság és az Április 4. brigád is a díjazottak közé került. Korszerű közművelődés volt; így jellemezhető a Fémmunkás Vállalatnál rendezett sorozat. Látogatóban a kiskőrösi Bem József iskolában kisdobosok és Az iskola, ahova a kiskőrösi Kossuth Lajos úttörőcsapat tagjui járnak. Kiskőrös most épülő, alakuló városrészében van, mégsem dicsekedhet fiatalságával: a századforduló után már tanítottak benne! Most mégis — hála a gondos tutorozásnak — nugynblukos, tiszta, jól felszerelt épületbe Járhatnak a úttörők. Közülük sokan érkeznek az Iskola saját uutóbuszávul, a közeli tanyák megszüntetett Iskoláiból. Az autóbuszt napközben pedig a különböző szakkörök tagjai — ottjártunkkor a bábozók — veszik Igénybe, mennek a városba bemutatóra. Annak eldöntéséhez, hogy egy Iskolában jó vagy éppen „langyos” az úttörőélet, mindig biztos támpontot nyújtanak a folyosók, termek falún elhelyezett csapat- vagy rujmunkatervek, a vállalások, kirándulások képekkel illusztrált megjelenítése. És ebben nincs hiány a kiskőrösi Bem iskolában! A hosszú folyosón, vitrinben kapott helyet a néhány évvel ezelőtt elnyert kitüntetés: a Vörös Selyemzászló is. Minden csapatukkal kapcsolatos esemény pontosan követhető a tablókat áttekintve! — Az a nagyszerű nálunk — fogalmazta meg az egyik úttörő —. hogy mindenki szereti a mozgalmi munkát! Azok a tanárok, akik rajvezetők, és azok. akik nem — egyformán! Az iskolában szlovák nyelvoktatás is folyik. Természetesen sokan tanulják szüleik, nagyszüleik dallamos nyelvét, többen már úgy érkeznek az első osztályba, hogy némi szlovák szókincsük van. Amikor ezt elmondják, szeretettel és tisztelettel ejtik ki az idén már nyugdíjas Kovács tanárnő nevét. Felhívják a figyelmünket is az igazgatói irodában helyet kapott, valóban egyedülálló térképre, amelyet az ő útmutatásai, tervei alapján készítettek tavaly, a Barátság raj tagjai. (A textilből készült térképen a tájegységhez igazodva bélyegnyi kézimunkákkal jelölték a jellegzetes mintákat. Helyet kapott a debreceni szűrhímzés éppen úgy, mint a baranyai subrikázás.) A tanárnő hosszú évekig tanította itt a szlovák nyelvet, most is visszajár az iskolába, könyvtárosként dolgozik. A pajtások úgy emlékeznek, hogy csapatvezetőjük, Biácsi Sándorné, Kovács tanárnő és igazgatójuk, Csefkó Mátyás keresett — és talált! — szlovák testvériskolát számukra. Azóta minden fontos esemény alkalmával felkeresik egymást a Liptosky Mikulás (liptószentmiklósi pajtásaikkal. Az októberi kiskőrösi szlovák napokon három napig náluk vendégeskedtek a szlovákiai gyerekek, de • Kiskörön! úttörők a bányaműmön bejáratánál. készülnek a kiskőrösiek Is a látogatás viszonzására. A csuput másik testvériskolájáról Is örömmel szólnuk. Kiskőrös testvérvárosa esztendők óta Bem tábornok szülővárosa; Tnrnow. A kiskőrösi Bem Iskola úttörői az egyik tarnowl Iskolával vették fel n baráti kapcsolatot. Tavaly a Petőfi tónál u helyi szakszövetkezet üdülőjében nyaraltak a tarnowl gyerekek. Az idén viszont ők voltak Tarnow* ban. Kézenfekvő a kérdés: ki mehetett Lengyelországba? Természetesen kitüntetésként azok a pajtások, akiket a rajok delegáltak! Maguknak kellett kiválasztani: ki méltó közülük erre a kirándulásra! Nyolc napot töltöttek lengyel barátaiknál. Megmutatták nekik Krakkó nevezetességeit, jártak a Wawelben is. Megcsodálták a környező helyeket, horgásztak a tiszta hegyi patakokban. A legnagyobb élmény — és ebben megegyezik a véleményük — a Wieliczkai Bányamúzeum meglátogatása volt. Lenyűgöző méreteivel. sószobraival, és a múzeummal, ahol a bányászati eszközöket állították ki — egyedülálló élmény volt számukra. Tertermészetesen tarnowi barátaik minden útjukon kalauzolták őket. A Bem iskola úttörőinek ünnepélyein minden esetben kétnyelvű műsort mutatnak be. Szerepelnek a szakszövetkezet közgyűlésein, névadókon, különböző társadalmi ünnepélyeken. Mindenütt szívesen látják őket, mint legutóbb a helyi szakszövetkezet öregek napjának ünnepségén. Az iskolát, az úttörőcsapatot több szervezet patronálja. Sportpályájuk építésében is sokat segítettek a helyi ÁFÉSZ, a szakszövetkezet, a KISZ és az OTP szocialista brigádjai. A csapat létszáma hozzávető' legesen ötszáz kisdobos és úttörő. Feltehetően ezért is döntöttek úgy a csapat vezetői, hogy önálló csapattábort szerveznek. Gyűjtötték a pénzt! A szüretből — minden esztendőben — két napi munka bére a csapatpénztáré. Egy vagon vasat is összeszedtek — ötezer forintot kaptak érte. És az elmúlt nyáron Balatonszabadl—Sóstóra mehettek, három, egymást követő héten a kiskőrösi úttörők. Selmecl Katalin ítfSS IvIwSKswK'Kw! K’K<»;s»«’;sssss-;ssssssssssssv.sv.:.v.w.v.:.v.:.:.:.:.:.w.M.W4W.Me.M.:.:.:.v (21.) — Talán úgy kérdezzen, hogy kit keresek uram! — mosolyodon a lány és Gergely azonnal arra gondolt, hogy Ildinek valakivel randevúja van. — Nem akarlak faggatni, csak meglepődtem, hogy itt látlak. Nagyon szép vagy, tudod-e? — szaladt ki hirtelen a fiú száján, s látta, hogy a lány elpirul. — Úgy látszik, mégsem eléggé! — Miért mondod ezt? — Eddig nem nagyon vettél észre. De még nem is válaszoltam a kérdésedre. Nem várok senkit, hanem felvételire készülök. Gyógyszerész akarok lenni. Na, mit csodálkozol? Tavaly azért nem jelentkezhettem, mert meghalt az édesanyám és apuval ketten maradtunk. Dolgoznom kellett, mert adósságunk is volt, apát sem hagyhattam magára. Most viszont ő mondta, tanulj kislányom. — Ketten vagytok? — Sajnos csak ketten. De irtó rendes apám van — mondta Ildi és u könyvelt kezdte rendezgetni. majd hozzátette: — De erről most ne beszéljünk. Jó? — A múltkor láttalak a tejivóban. Csuk az ablakon néztem be. — Miért nem Jöttél beljebb? — Kegyetlenül rossz hangulatom volt és azt hiszem a pénzem is elfogyott. Még most Is ott dolgozol? — Hát persze. Ezen a héten délelőttös vagyok, délután pedig s/abad. Sőt este Is szabad — mondta különös hangsúllyal a lanv és mosolyogva nézett Gergői vre. majd halkan megjegyezte: — És most ne mondd, hogy vizsgaidőszak van! — Nem, dehogy. Nincs vizsgaidőszak! — válaszolt a fiú ugyancsak mosolyogva. — Tudod mit, fiú? — Tanuljunk — élénkült fel Ildi. — Rendben! — s mindketten könyveik fölé hajoltak. Időnként egymásra néztek, elmosolyodtak, aztán folytatták tovább a tanulást. Gergelynek most nagyon jólesett a lány közelsége. Soha nem látta ilyen szépnek, sőt úgy érezte, ilyen szép lányt még nem is látott. Megállapította magában, hogy nagy marha volt, hogy nem kereste meg többször Ildit. Tetszett neki az is, hogy Ildi előtt nem kell megjátszania magát. Olyan tud lenni mellette, vele, mint amilyen valóban. Plndlnél ezt nem tudta elérni. Olt mindig más ember lett, hu tulálkoztuk. mindig érezte, hogy valamiféle szerepet játszik. Lopva többször megnézte Ildit. Arca merengő, tekintete komoly, Keze a könyv mellett, a bordó posztón akár egy ékszer Is lehetne. Finom, hosszú ujjuk, fehér, bársonypuhu bőr. s egy vékony arany pecsétgyűrű, rujta monogrnmm: B. V. Ezt nem értette: Ki lehet az n B. V? — Te csalsz, fiú! — emelte fel tekintetét a lány, mert észrevette, hogy Gergely nem tanul. — Milyen betűk ezek a gyűrűdön? Ildi lehúzta a finom gyis gyűrűt és közel tartotta a lámpához. — Ez édesanyámé volt. Az eljegyzésre vette neki apu. Anyu akkor adta nekem ide, amikor a kórházba vittük. Azt mondta, nehogy ott levegyék az ujjáról. Pedig szerintem érezte, hogy meghal. Nézd itt belül a vését. Gergely átvette a gyűrűt és szemét erőltetve nehezen olvasta a parányi számokat: 1936. X. 27. — Tudod miről nevezetes ez a dátum? — mosolygott a fiú, miközben átnyújtotta a gyűrűt Ildinek. De nem várt választ sem, hanem a zsebébe nyúlt, elővette az igazolványát, kinyitotta és a lány elé tartotta. — Kiss Gergely, anyja neve Csizmás Jolán, született G-n 1936. X. 27-én — olvasta Ildi félhangosah és nagy szemekkel nézett a fiúra. — Hat tv. aztán az érdekes. — Látod én éppen akkor születtem, amikor a szüleid eljegyezték egymást — mosolygott Gergely a még mindig csodálkozó lányra, — Akkor viszont te már majdnem egyéves voltál, amikor én születtem. — Mikor születtél? — Ilyet nem Illik egy hölgytől kérdezni, de neked megmondom: 1937. augusztus 30.. Rózsa napján. Majdnem Rózsa lett a nevem, de az nem illik a vezetéknévhez. Kulcsár Rózsa. A kél r betű nem jó egymás mellett. így lettem Ildikó. — Ez szebb név, mint a Rózsa! — jegyezte meg Gergely és átvette a lánytól az igazolványt. A kis könyvvel együtt megfogta a lány ujját is. Ildi nem húzta vissza a kezét, csak néhány másodperc múlva szólalt meg. — Tanuljunk. Jó? S Gergely centv re :s5nEpékí;;é snrdluet szemébe nézett, biztatóan biccentve a fiú felé ... Fél hétkor az olvasó teremben egy rövid lámpaoltással jelezték, hogy közeleg a záróra, tessék készülődni. összecsomagolták könyveiket. a ruhatárból kivették a kabátot és elindultak. — Ugye hazakísérsz? — Hát persze! — válaszolt Gergely és elindultak a hosszú sugárúton. Szótlanul, sétálva haladtak. — Nincs valami jó kedved. Ugye? — kérdezte egy idő után Ildi, bár szerette a fiúban ez a hallgatást, De most, úgy érezte valami kedvetlenség van n hallgatása mögött. — Nekem? Nagyon is jó kedvem van. Majd egyszer elmondom neked, hogy a kettő hogyan fér meg együtt bennem. Mármint a jókedv és n hallgatás. Jó? — Jó! De ugye tényleg nem vagy szomorú? — Mondom, hogy nem. Egy szuvudba kerül és átfestem az eget. Érted? — nevetett most már Gergely és megfogta a lány kezét. XIV. Délutánonként a könyvtárban találkoztak, vagy ha Ildi ekkor dolgozott, a fiú megvárta a tejivó előtt. Sétáltak n langyos tavaszi időben, beszélgettek, s végül Gergely hazakísérte a lányt. — Behívnálak, de apu nincs itthon! — mondta egy este a kapuban Ildi, majd hirtelen hozzá tette: — Nem szeretném. ha rosszat gondolna rólam. A szomszédok úgyis elmondanák neki. Gergely nem válaszolt. Tenyerei közé fogta a lány arcát és megcsókolta. Ildi mohón magához ölelte. — Ugye nem haragszol? — kérdezte a lány, de sem ő, sem Gergely nem tudta, vajon miért kellene haragudni? — Miért? — Hát, hogy nem hívlak be! — Ugyan, ne butáskodj. Bár nem volna rossz megnézni, hol élsz, és a faterodat is szeretném már látni egyszer. — Tudod mit? Megbeszélem vele. hogy vasárnap délutánra meghívlak. Jó? — Jó. Ma péntek. Akkor holnap már meg is tudod mondani, hogy mit válaszolt. Igaz? — Hát persze ... Homályos kis utcákon kanyargóit n kollégium felé. Amikor kiért a főtérre, a toronyóra már fél tízet mutatott. A téren, uz utcákon alig látott embereket, csuk néhány szerelmespúr undulgptt a platánok alatt, vagy összegabalyodva ült a padokon. A fiúk még nem aludtak. He-, vertek a pokrócok tetején, beszélgettek, még mindig.u tegnapi DISZ taggyűlést vitatták. Gergely akkor lépett be. amikor Bandi Csutor Miskának magyarázta, hogy szerinte milyen ember Zsiklai. — Aki azt mondja, hogy az első évfolyamon a Lenthy a legjobb. az tehet nekem egy szívességet. Zsiklai Is tudja, hogy Lenthy egy orrhosszal van elmaradva Gergelytől, mégis azt a kretént dicsérte. Merthogy szerinte nemcsak a jegyek számítanak. hanem a hozzáállás is. Gergelynek betartottak ezzel a fegyelmivel. Sőt az év végén még jobban betartanak. — Nem tudnak betartani. Legfeljebb nem ötöst, hanem négyest kapok — válaszolt Gergely. bár tegnap a taggyűlésen ő is úgy érezte, ellene fogott öszsze Zsiklai. és a többiek, de most ennek nem tulajdonított jelentőséget. (Folytatása következik.)
